Változások kora a Kis Háros-szigeten

A kisebbik Háros sziget Budapest utolsó szigete az 1632. folyamkilométer táblánál, a Deák Ferenc híd árnyékában, mielőtt a folyó tovakanyarog Érd irányába. Azonban nem csak térben az utolsó, hanem valószínűleg időben is, hiszen az első ismert fénykép 1940-ben készült róla, azaz nem sokkal az előtt emelkedhetett ki a Duna habjaiból, azaz kevesebb mint száz éves. Mivel az első és egyben utolsó kishárosi fényképes beszámoló 2011 decemberében jelent meg a blogon, épp abban az évben, amikor a Deák Ferenc hidat bővítették, ezért éppen ideje volt visszatérni és körülnézni, mi minden változott közel másfél évtized alatt, egész létezésének utolsó 15-18%-ban. 

A Kis Háros-sziget felső csúcsa és a mellékág mesterségesen kialakított felső befolyása

Röviden összefoglalva, nem sok minden történt ennyi idő alatt, és mivel ezt a kevés, egészen pontosan két dolgot viszonylag hamar be lehet mutatni, az írás kapott egy második részt, ahol szóba kerül a Kis Háros-sziget jóval eseménydúsabb néhány évtizede is.

A mellékág felső részében létrejött zátony

2025. április 17-én, Budapestnél mért viszonylag alacsony, 126 centiméteres vízállásnál (LKV+93 cm), közel hasonló volt a vízrajzi helyzet, mint 14 évvel ezelőtt, amikor 68 centiméter volt az aktuális vízállás, ami decemberben kevésbé szokatlan, mint áprilisban. Az alapállapot azonban mindkét esetben hasonló volt, a Kis-Háros-sziget mellékágában nem jelentkezett vízáramlás, a mindkét esetben ugyanott található kavicsanyagból felépülő küszöb miatt. Ezt a küszöbszintet az emelkedő vízállás idővel elboríthatja, amikor megindulhat a vízáramlás a két rész között, és a Kis Háros-sziget ténylegesen szigetté válik, mint ahogy az meg is történt néhány nappal a látogatás után. 

A kiság legmagasabb pontja, mely alapvetően meghatározza a vízáramlást

A 126 centiméteres vízálláshoz alig néhány tíz centiméter kellett volna pluszban, hogy ezt a küszöbszintet elárassza a Duna, azaz a jelenlegi relatív küszöbszint valahol 140-150 centiméteres budapesti vízállás környékén található, de a korábbi helyzettel összehasonlítva ez a küszöbszint az elmúlt 14 évben sem helyében sem magasságában nem változott jelentősen, eslősorban a kavicsanyag kötöttsége miatt. 

A kishárosi küszöb szárazon, 126 centiméteres budapesti vízállásnál

A sziget kiterjedését nem csak és kizárólag a vízállás határozza meg, hanem a növényzet által borított terület mérete is. Említésre méltó ennek a látványos változása, ugyanis a legjelentősebb változás a hódok megjelenése volt a Kis Háros-szigeten, ahol a legnagyobb fák sem számíthatnak kegyelemre a testes vízi rágcsálóktól. Lakóhelyeik könnyen felismerhetők a partfalban, és a legkisebb szégyenérzet nélkül csócsálják meg a parthoz legközelebb eső fűzfákat. Különösen látványos a sziget alsó csúcsán álló magányos facsoport pusztulása, ahol 14 évvel korábban még terebélyes fűzfák magasodtak. Célszerű lenne legalább a természetvédelmi terület legértékesebb fáit ellátni dróthálókkal, megakadályozandó a sziget területének ilyen formájú csökkenését. 

Hódok erodálják a Kis Háros-sziget alsó csúcsát.

A Kis Háros-sziget területe ugyanis már évtizedek óta 3,5 hektár körül stagnál, és egyelőre nem úgy néz ki, hogy újra olyan mérvű növekedést tapasztalnánk, mint mondjuk a sziget történetének legmozgalmasabb évtizedeiben, 1970-1990 között, amikor a területe alig két évtized alatt a hatszorosára növekedett, és ezek a folyamatok illeszkednek a Duna más szigetei esetében a hasonló időszakban bekövetkezett változásaihoz. 

A két Háros-sziget 1958-ban. A kisebbik Háros-sziget alacsony füzessel
az evezősök magasságában látható (Fortepan#212425/Adelhardt Márta)

Ugyan létezik a Kis Háros-szigetről légifotó az 1940-es évekből, azonban a rossz felbontás miatt, és a viszonylag magas vízállás miatt nem lehet pontosan meghatározni, hogy akkoriban mekkora is volt a sziget kiterjedése. Szó szerint jó képet ad a Kis-Háros gyermekkoráról Adelhardt Márta 1958-ban, a Duna túlsó partjáról készült fényképe, melyen a még fátlan lakihegyi partról tekintünk északnyugat felé. A kép bal oldalán világos színnel látjuk a tétényi Duna-telep árvízvédelmét biztosító falat, a jegenyefáktól jobbra pedig a Duna medréből alig kiemelkedő, fiatal füzessel borított Kis Háros-szigetet, a halászok úszó házikója felett pedig a nagyobbik Háros-sziget öreg erdős tömegét.  

A Kis-Háros-sziget gyermekkorában, 1969-ben. (fentrol.hu)

Az első használható légifelvétel 1967-ből származik a fentrol.hu oldalról, melyen egy kisvizes időpontban készült, egy aprócska szigetet látunk egy hatalmas kiterjedésű parti zátonyos rész szélén. 1969-ben egy hasonló méretű szigetecskét látunk, melynek kiterjedése a zátonyos részek nélkül körülbelül 4700 négyzetméter lehetett, kevesebb mint fél hektár, és a rajta növő fákat is gyorsan össze lehetne számolni. Azonban szembeötlő, hogy közepvíznél a Kis-Háros környezete inkább egy szigetvilágra emlékeztet, keleti csúcsa felett egy aprócska, alig 150 négyzetméteres kis sziget látható, tőlük keletre pedig a zátonyok magasabb része is víz fölé kerül, ezeket a lágyszárú növényzet már ekkoriban elkezdte meghódítani, mintegy előrejelezve a sziget növekedési irányait. 

A Kis Háros-sziget felnőtté válása 1969-2005 (fentrol.hu)

1979-re eljön a változások kora, és alaposan megváltozik a sziget formája, egy valamivel hosszabb, és jóval szélesebb szigetet mutatnak a légifotók. Területe alig 10 év alatt ötszörösére nő, és meghaladja a 2,5 hektárt. A bővülés a mellékág rovására történik elsősorban, ahol az újonnan szigethez forrt területeket fiatal erdősáv jelöli ki. Szinte már a mai helyzetben találjuk a sziget felső csúcsát, miközben az alsó csúcsnál kialakuló zátony-nyúlvány ismét csak a sziget jövőbeli növekedési irányát jelzi. A növekedés ugyanis nem állt meg, három évvel később, 1982-ben még ugyanekkora a sziget, de újabb egy évtized múlva, amikor már épül a Deák Ferenc híd már 3,5 hektáros a területe. 

A Kis Háros-sziget három fő fejlődési periódusa
(sötétzöld 1969, középzöld 1979, világoszöld 2005, feketével az 1970-es évek partvonala)

A kiemelt évszámok miatt úgy tűnhet, hogy a Kis Háros-sziget két nagyobb ugrással érte el a mai 3,8 hektáros nagyságát, azonban az 1979/1982-es állapot egy közbülső helyzet egy nagyjából másfél évtizedes folyamatban, amikor a megváltozott főági áramlási viszonyok, az ipari méterű kavicsbányászat és a hajózóút biztosítása céljából végzett mederkotrások miatt süllyedő vízszint lehetővé tette a növényzet északi, keleti és nyugati irányú térhódítását a szigetmagból kiindulva. Mindeközben ez a folyamat a parti zátony területén is végbe ment, a Deák Ferenc híd tétényi hídfője is egy ilyen szárazra került területen épült fel a két Háros-sziget között. Itt az eredeti partvonal két ütemben változott, a XX. század elején még egyenesen futott a tétényi Duna-teleptől a Háros-sziget partja mentén. Amikor a Háros-sziget mellékágát lezárták, az alsó csúcsánál egy háromszög formájú ártéri erdő nőtt fel a Duna medrében a part mentén, 1979 után ez a terület tovább bővült a medermélyülés következményeképpen, és kinyúlt egészen a Kis Háros-sziget főági partjáig. Ez a folyamat alaposan leszűkítette bal parti ágat, melyt végül egy a felső szigetcsúccsal együtt egy kőszórás stabilizált valamikor a hídépítés idején, alig 25 méteresre szűkítve a felső betorkollást. Ez a beavatkozás az elmúlt évtizedekben már nem okozott jelentős sziget-növekedést, jelenleg az erővel borított szigetmag területe 3,8 hektár, a sziget legnagyobb hossza 445 méter, legnagyobb szélessége 125 méter. A sziget fejlődését számszerűen az alábbi táblázat foglalja össze (légifotó évszáma, sziget területe, hossza, szélessége, illetve a mellékág legnagyobb szélessége)

1967.     4700 m²     165 m    40 m     120 m

1969.     4700 m²     160 m    38 m     125 m

1979.    25500 m²    305 m    110 m    70 m

1982.    23500 m²    300 m    100 m    70 m

1992.    35700 m²    430 m    120 m    20-65 m

2000.    35700 m²    430 m    127 m    47-70 m

2005.    38000 m²    435 m    125 m    25-65 m

2025.    38400 m²    445 m    125 m    25-70 m            

A 2005-ös partvonalak az 1967-es viszonyokra vetítve. 

Ha a jelenlegi trendekből kellene következtetést levonni a jövőbeli geomorfológiai folyamatokra, akkor nagyon valószínű, hogy a Kis Háros-sziget századik születésnapján túl is megmarad szigetnek, amely kisvíznél ugyan száraz lábbal megközelíthető, de semmi nem utal arra, hogy ez a természetvédelmi terület tovább növekedne a Duna-meder rovására. 

A császár elkerülő útja Nagytétényben

Nepomuki Szent János szobra miatt utaztam Nagytétényre múlt pénteken, de ezúttal nem a szoborról lesz szó. Nem is a Dunáról. Azaz közvetve arról is.

Mielőtt a 33-as busz beérkezne a Nagytétényben a Kastélymúzeum megállóhoz, egy meglehetősen valószínűtlen kanyart tesz meg. Már régebben is sokat gondolkodtam, mi szükség van erre a kanyarra, sík terepen, egy nyílegyenes úton? Elnézve az út szélén álló házakat, valószínű, hogy ez a közlekedésföldrajzi rejtély legalább egyidős a török hódoltság után újratelepült Nagytéténnyel vagy még annál is régebbi.

Nem tűnt lehetetlennek, hogy az ok természetföldrajzi eredetű, s mint ilyen kapcsolatban áll a Dunával. Az ív emlékeztetett egy kiszáradt folyómederre, mely az egykor a kanyar belső oldalán húzódhatott, melyet az út elkerült (lásd mellékelt térkép). Ilyen hirtelen kiszélesedő folyómedrek gyakran szigetet is feltételeznek a közelben.

Az út azonban ma meglehetősen távol található a Dunától. Ráadásul ha elindulunk a Szent Flórián utcán dél felé, ahelyett, hogy egyenletesen süllyedne a térszín a folyó felé még némileg emelkedik is. Mi lehet ennek az oka? A terep annyira azért nem emelkedik, hogy magaslatról vagy dombról beszélhessünk, amin a Nagytétényi utat nem lehetett volna keresztülvezetni. Valahol máshol kell keresni a választ.

Amikor a Nagytétényi út nyomvonala kialakult az a domb jóval magasabb volt a mostaninál. A térszín is változatosabb volt. A magaslatot árkok rendszere övezte, nem is egy, hanem három. Itt állt ugyanis a római Campona (1) (2) tábora, mely a dunai határt és az itt található folyami átkelőhelyet ellenőrizte. 

Késő-római elkerülő út: Campona tábora és a Nagytétényi út nyomvonala

A római korban az Aquincum felé vezető nyílegyenes Duna menti parti út áthaladt a táboron. A Domitianus császár idejében (81-96) felépített tábor kezdetben földből és fából készült erődítmény volt, csak később, Antonius Pius uralkodása alatt (138-161) építették át kőerőddé. A délnyugat felől érkezők a porta principalis dextrának nevezett kapun keresztül érkeztek a táborba, majd a porta principalis sinistrán távoztak Pannonia székhelye felé. Ezen kívül még két kapu volt használatban, lásd: mellékelt alaprajz.

A sorozatos barbár támadások következtében a tábort I. Valentinianus császár uralkodása idején (364-375) átépítették, ennek eredményeképpen a fent említett két kaput befalazták. Ezáltal megszűnt a délnyugat-északkelet irányú forgalom a táborban. Az új elkerülő út valószínűleg a barbárok által többször elpusztított polgárvárosi telkek között haladt, s akkor sem lehetett sokkal szélesebb mint ma. Az Iskola utcai telkeken feltárt másik kapu, a porta decumana esetében nem találtak a régészek befalazásra utaló nyomokat, így valószínűsíthető, hogy a Camponát észak felé megkerülő útról ezentúl itt jutottak be az erődbe. Dél felől a dunai árvizek akadályozták volna az út járhatóságát.

Campona pontos helyzete Nagytétényen belül.

Így hát nem tévedhetünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy 1640 éve, I. Valentinianus császár camponai építkezései következtében jött létre ez az elkerülő szakasz. És így került rá először a limesútra, majd évszázadokkal később a Nagytétényi útra ez a rejtélyes kanyarulat, mely a későbbi korok településszerkezetébe is átöröklődött.

Sajnos kevesen tudnak róla, de ha minden jól megy ez a kanyarulat Campona táborával és az egész magyarországi ripával (közleletű, de hibás nevén: limes) együtt a Világörökség része lehet. Én nagyon szurkolok neki.

Sziget a ködben épülő híd alatt

Az elmúlt napok legalacsonyabb vízállását mérték 2011. december 3-án Budapesten, mely mindössze 16 centiméterrel haladta meg a valaha mért legalacsonyabb jégmentes vízszintet. Váratlan, de annál örömtelibb meghívásnak tettünk eleget, amikor Nagytétényben meglátogattuk a Kis-Háros-szigetet, leánykori nevén a Fácánzátonyt. Ezt a kicsiny földdarabot normális esetben állandóan víz veszi körül, ennek köszönheti védettségét és viszonylagos érintetlenségét. 1999 óta természetvédelmi terület, tilos belépni rá, sőt még csónak sem köthet ki a partjainál. Ugyanolyan védettséget élvez tehát, mint nagyobb testvére, a Háros-sziget (mely már a Deák Ferenc híd túloldalán Budafokhoz tartozik, 1. kép). Ebben azonban ki is merül a hasonlóság, hiszen a Háros már csupán félsziget, és a Csőt-sziget révén a földtörténetbeli életkorát tekintve is jóval idősebb mederképződmény.

1. kép. A Kis-Háros-sziget keleti csúcsa, háttérben a bővülő M0 körgyűrű hídja.

A Kis-Háros-sziget zátonyként született a folyószabályozások következtében, valamikor a XX. században. Pontos születési dátumot lehetetlen meghatározni, hiszen a kavicspad szépen fokozatosan emelkedett ki a Duna habjaiból. Az évek múlásával egyre többször bukkant a víz fölé, és amikor elég időt töltött szárazon, megtelepedhetett rajta a növényzet, mely egyfelől felgyorsította a kiemelkedést, másfelől stabilizálta az addig folyásirányban vándorló Fácánzátonyt. A szigeten végzett botanikai felmérés szerint a szigeten található legidősebb fa körülbelül 40-50 éves. 

A Kis-Háros fiatal korának köszönhetően még sziget. A budafok-tétényi oldalon zajló mederszűkülés káros hatásai itt még nem jelentősek. A Hárosi-öblözet szabályozása során lezárt mellékág, valamint a sodorvonal áthelyezése  következtében nagy területen ártéri erdők vették birtokba az addig nyílt vízfelszínt. A Deák Ferenc híd nyugati hídpillérei is egy ilyen új erdőt metszenek át. A Kis-Hárosi-sziget mindössze 400 méter hosszú, legnagyobb szélessége 100 méter. Mellékága viszonylag jó állapotban van, csupán ilyen extrém kisvizeknél szűnik meg benne a vízáramlás. Mélysége azonban most is elegendő a vízi élőlények túléléséhez. A sziget nyugati vége épül, míg a keleti csúcsán az elmosódás jelei mutatkoznak. A Hárosi-öblözet felszámolása révén keletkezett tehát a Kis-Háros-sziget, de valószínűleg az áramlási viszonyok miatt hamarosan teljes egészben a parti ártérhez fog csatlakozni. Erre azonban ma még szinte semmi sem utal - közép, vagy nagyvíznél.

1. ábra. A Kis-Háros-sziget kisvíznél.

Kisvíznél viszont már más a helyzet, ilyenkor előbukkannak az addig rejtett mederformák (1. ábra). A Kis-Háros-sziget esetében a legfontosabb egy kiterjedt, méteres magasságú kavicspad, mely összeköti a szigetet a parttal. Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál ez volt az egyetlen út a szigetre.  Ugyan a szigetre lépni tilos, de mivel jelenleg a Kis-Háros nem sziget, nem éreztünk különösebb lelkiismeretfurdalást. Próbáltunk csupán a parton sétálni és a lehető legrövidebb időn belül távozni. Ez körülbelül 1 órát vett igénybe. Nem csupán 6 fős társaságunk volt az egyetlen a szigeten. Ilyen vízállásnál akinek csak van otthon elfekvőben fémdetektora vagy crossmotorja mind leviszik a partra. Utunk során számtalan iszapból kiforgatott, haszontalan fémtárgyat és keréknyomot találtunk.
 

2. kép. A szigetet a parthoz kapcsoló kavicszátony

A part többi (iszapos) részétől anyagában különböző kavicszátony kisvízi relatív magassága fél méter körüli volt (2. kép). Ekkora vízszint emelkedés kellene ahhoz, hogy a Kis-Háros újra sziget lehessen. Kissé idegen testként húzódik keresztben a mellékágon.
 

3. kép. A sziget nyugati irányból

 A sziget nyugati csúcsára kiérve változik a hordalék szemcsemérete, itt már a mellékág irányába finomodó szemcséjű homokot találunk. Szinte tökéletesen sík terep, körülbelül 50 méterre nyúlik be a Duna medrébe (3. kép). Itt a növényzet még nem telepedett meg.
  

4. kép. Homoksivatagból kiemelkedő apró szigetmag

A Dunakeszinél található Szürkő-szigethez hasonlóan leszakadt fűzfacsoportot láthatunk a nyugati szigetcsúcson (4. kép). Fűzekből áll az ártéri erdő döntő hányada, néhány zöldjuhar és nyárfa  tarkítja a  felnőtt bokorfüzest. Itt is megfigyelhető a Hunyadi-szigetet elborító függőavar.
 

5. kép. Parti zátony a főági oldalon

A Nagy-Duna mentén nem egységes a sziget partvonala, az áramlási viszonyok szerint kacskaringózik. Hol halmenedéknek kiváló nagyobb mélyedések, hol vízbedőlt fákkal jelzett kimosott öblözetek, hol pedig szemmel is jól látható limányok váltakoznak (5. kép). A hajózás keltette állandó hullámmarás jelei is megmutatkoznak a parton. Élesen elváló, szakadozott perem kíséri végig a sziget oldalát ott, ahol a csupasz meder és a növényzet találkozik. Gyakran a fák gyökerei a levegőbe lógnak már, több fa emiatt ki is dőlt.

6. kép. Parti zátonyok a betorkollásnál, valamint a távolban egy kavicszátony

 
Az északi szigetcsúcs állandóan ki van téve a Duna pusztító erejének. Az elmosódás ellen itt muszáj volt megerősíteni a partfalat kőszórással (1. kép), ez mellesleg az egyetlen emberi létesítmény a szigeten. A kőszórásokkal beszűkített betorkollás mindkét partján szépen fejlett parti zátonyt figyelhetünk meg, sőt valamivel beljebb a mellékágban egy kavicspad is felbukkan (6. kép). Ezek a mederformák előrevetítik a mellékág jövőbeli lefűződését és holtággá válását. Ez sajnos nem az ördög falra festése, hanem a Duna mentén tapasztalt jelenkori folyamatok szomorú következménye.