Szigorúan ellenőrzött szigetek

1944 a Duna légifotózása szempontjából az egyik legsűrűbb év volt. Április 3-án lezajlott Budapest első szövetséges bombázása, ezt két héttel követte a Magyar Királyi Honvéd Légierő kárfelmérése, amelyet a mapire.eu honlapon a Fortepan és az Arcanum közös munkában kiadott. Ezen a Palotai-szigettől Csepelig látható a Duna. A szövetségesek nyári légi offenzíváját bombázások közben is fényképezték, erről a Lángban álló szigettenger c. cikkben mi is beszámoltunk hat éve. Azonban a szövetségesek ezen kívül még legalább két légifotózást végeztek 1944 április 25-én és október 7-én, ahol a Duna ismét fel-felbukkant. Ez lenne mai bejegyzésünk témája.

A Mosoni-Duna torkolata 1944. július 8.

A légitámadások hátterét és a szövetséges légitámadások adatbázisát a National Collection of Aerial Photography (NCAP) honlapján mostani bejegyzésünkkel párhuzamosan a Pangea blog dolgozza fel így arra nem térnénk ki.

1944-ben járunk tehát, amikor a dunai szigetekről még jobbára csak térképek állnak rendelkezésünkre. 1941-ből származik az első ismert légifotó sorozat, amely az "Új", megnagyobbodott Magyarországot volt hivatott felmérni annak céljából, hogy a katonai térképeket frissíthessék. Ennek dunai vonatkozásairól már írtunk itt és itt. Eppúgy, mint az 1944-es sorozat, az 1941-es is a Hadtörténeti Múzeum archívumából került elő. Az ország tudományos alaposságú és katonai titkosságú légifényképezése az 1950-es évekre esett, amikor szinte évente repülték be az országot, ez az állomány ugyancsak a Hadtörténeti  térképtárában böngészhető. Az 1959-2007 közötti időszak iránt érdeklődőket pedig a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) szolgáltatása a fentrol.hu szolgálja ki 117 ezernél is több magyar légifotóval. 

A Verőcei és Kőgeszteri-sziget 1944. október 7.

Azt gondolhatnánk az 1944-es szövetséges légifotózás 569 szelvénye nem sokat ad hozzá ehhez a sok korabeli légifotóhoz, holott éppen ellenkezője igaz. A Dunának sok szakasza csak itt tanulmányozható, ugyanis a mapire.eu Budapest 1944 (kizárólag a főváros és szűkebb környezetét lefedő) sorozatnál földrajzilag nagyobb területet fényképeztek le. Dél-Németországtól egészen a Vaskapuig barangolhatjuk be a Duna-mentét. 

Palotai-sziget 1944. április 25.

Ebben a bejegyzésben a Győrtől a Vaskapuig tartó szakaszt járjuk be folyásirány szerint. A kezdő képen Győr és a Mosoni-Duna látható, de a Duna egészen Esztergomig kanyarog, ahol éppen a Vaskapu-hegy zárja le a látóhatárt. A Csallóköz és a Szigetköz elhagyott folyómedrein kívül látható még pár dunai sziget, mint például a baljós nevű Kolera-sziget. 

Szokatlan helyről is vannak fényképek, ilyen például a Naszály és a Börzsöny déli előtere Nógrádverőce környéke. A második kép a frissen parthoz kapcsolt Verőcei- és Kőgeszteri-szigetet ábrázolja. A mellékágak kezdődő feltöltődését világos homokzátonyok jelölik, a szigetek növekedését nyugat felől pedig sötétebb színű erdőrészlet. Mindkét sziget eredeti magját szépen kirajzolja a part mentén futó fasor. Nyugaton még éppen látszik a Kismarosi-sziget csúcsa.

Az 1944-es Palotai-szigetről már készült bejegyzés, de a szövetségesek légifotóink kétszer is szerepel, egyszer áprilisban, egyszer pedig októberben, két különböző vízállásnál. Ezáltal a szigetről alkotott képünk tovább árnyalhatjuk.

Népsziget és az Óbudai-sziget északi része 1944. október 7.

A Népsziget és környéke egyike volt a Duna egyik legszigorúbban ellenőrzött szakaszának, 1944-ből három ismert sorozaton is feltűnik Budapest forgalmas közlekedési csomópontja miatt. A Népsziget 1944. október havi fényképén újdonság azonban, hogy egyrészt a hajógyár nem szenvedett károkat, másrészt az Újpesti vasúti híd óbudai része egy augusztusi légitámadás következtében megsérült. 

Óbudai-sziget 1944. április 25.

Az Óbudai-sziget április 25-i állapota is tartogat újdonságot. A mapire.eu egy héttel korábbi felvételein még nem áradt ki ennyire a kétszínű Duna. A fekete jelzi a pangóvizet, míg a szőke szürkés árnyalata az áradó, hordalékosat. Kirajzolódik előttünk a "régi" Óbudai-sziget nyugati partja, amely feltehetően a hajógyári-szigeti ág lezárása után szűkült ennyire össze. Láthatjuk a hamvába holt Északi-kikötő elárasztott első kapavágásait a Rákos patak torkolatától északra.

Margit-sziget 1944. április 25.

 

Ismerve a szigeten lezajlott heves harcok eredményét feltehetően a fenti kép az egyik utolsó háború előtti állapotában ábrázolja a Margit-szigetet a félbe hagyott Árpád híddal együtt. 

Lágymányos 1944. október 7.

 

Lágymányoson éppen zajlik a feltöltés, hogy az utolsó emlékét is eltöröljék a régi, széles Duna-medernek. Az öböl feltöltése 1944-ben alaposan felgyorsult, hiszen a felöltésnek végtelen utánpótlása származott a légitámadások nyomán összedőlő épületekből. Az ütem nyomon követhető a mapire és a NCAP öt hónap eltéréssel készített felvételeinek összehasonlításával. Lágymányos, a Csepel-sziget északi része, valamint a Soroksári út ipartelepei szenvedték el a legsúlyosabb pusztítást. 

Csepel-szigeti árvíz 1944. április 25.

A Csepel-szigetet sem kerülte el az április végi árvíz. A védekezés azonban egy meglehetősen érdekes futású töltés mentén zajlott. A képen ugyancsak jól elkülönül a pangó és a hordalékos-áramló víz, kirajzolódnak azok a pontok is, ahol a külső töltésen átömölhetett a Duna. Budapesten a Palotai-sziget északi részétől a Csepel-sziget csúcsáig teljes hosszában bejárható az 1944-es Duna. De mi nem állunk itt meg, hiszen szerbiai és román szigetek is találhatók az angol légifotós gyűjteményben. 

Nagy Hadi-sziget, Belgrád 1944. június 9.

Belgrád alatt egy hatalmas, lapos, kopár, félhold alakú sziget terül el, amelyet a nagyobb árvizek teljesen ellepnek. Nagy Hadi-szigetnek hívják és már a törökellenes harcokban is ábrázolták a metszeteken. Kialakulása a Száva és a Duna összefolyásának köszönhető, ahol a lecsökkenő vízmozgás miatt kiülepedhetett a hordalék. Hosszanti irányban megfigyelhető rajta néhány mélyedés, azaz ún. sarlólapos.

Ada Kaleh 1944. június 9.

A Vaskapu-szorosban található Ada Kaleh szigetét szerencsére nem kell bemutatnom a Dunai Szigetek blog régi olvasóinak. Ez a gyönyörű felvétel szerencsére teljes egészében tartalmazza a keletre tájolt, törökök által lakott és meglehetősen szomorú sorsú szigetet. 

Gura Văii szigetei 1944. június 9.

Ez a négy sziget ugyancsak a Vaskapu-szorost ékesítette, manapság már csak egy maradt meg belőlük. 1918-ban öt hónapon keresztül Magyarországhoz tartoztak Gura Văii településsel együtt. Sorsukat Ada Kaleh szigetéhez hasonlóan a Vaskapu erőmű felépítése pecsételte meg. 

Simian-sziget 1944. május 17.

1944-es sorozatunkat azzal a szigettel zárjuk, amely akár az új Ada Kaleh is lehetett volna — amennyiben a lakói is így gondolják. A törököknek eszük ágában sem volt erre a vadidegen szigetre költözni, ahová a román állam már átpakolta megmentésre méltó műemlékeket. A téglánként visszaépített erőd jelenleg méteres gazban rejtőzik, az elhagyatott török skanzen a Duna egyik szomorú mementója. Mint ahogy a NCAP légifotógyűjtemény 1944-es dunai sorozata is. 

Római hídfő az erdőben

Mielőtt a 12-es úton beérnénk Verőcére, a dunai oldalon egy vízmű épület mellett haladunk el. A vízmű telkén alig száz méterrel a sárga épület után derékig érő romokat látni a folyóparton. Méretes andezittömbökből épült öles falak rajzolnak ki egy négyzet alakú tornyot, melyből oldalt mint karok nyúlnak ki a Dunához lefutó falak. Ezek a karok egy kikötőt öleltek át 1600 évvel ezelőtt. 

Kikötőerőd Verőcén

1600 éve ez a terület a nem tartozott a Római Birodalomhoz. Ellenséges kvád területen épült a Barbaricumban, a folyó "rossz" oldalán. Az ide küldött katonák az ismert világ határán egyensúlyoztak. Elhagyatottságukat tovább erősítette, hogy Pannoniától még egy sziget is elválasztotta őket. A Szentendrei-sziget kezdetben nem is tartozott a Birodalomhoz, csak a III. századtól kezdődtek meg errefelé a római katonai építkezések. Kisorosziban kiserőd, Dunakeszivel és Váccal szemben hídfő épült ki, amely a dunai hajóhadat volt hivatott kiszolgálni, valamint a két part közötti forgalmat csatornázták be. Egy ilyen kikötőerőd mindennapi életében könnyen bepillantást nyerhetünk pl. Dunakeszin, a révnél egy családi ház pincéjében nyílt múzeumban. 

Egy váci példán ezt már részletesen bemutattuk, hogy a római mérnökök felkészültségét bizonyítja az, hogy mindegyik kikötőerőd ma is a Duna partján található, azaz olyan pontokra építkeztek, ahol a folyó oldalazó eróziója elhanyagolható. 

Ez a dunakeszi erőd ugyancsak barbár területen épült, ráadásul párban. A párja odaát található a horányi oldalon az erdőben. De vajon volt-e párja a verőcei erődnek? 

Kellett, hogy legyen és szerencsére a mapire.eu honlapra folyamatosan felkerülő kataszteri térképeknek hála, meg is találtuk. Kuriózum, hogy ez az erőd első és eddig egyetlen általunk ismert térképi ábrázolása.

Pontosan a verőcei kikötőerőddel szemben található, közel a kisoroszi határhoz. Sajnos Verőce kataszteri térképe még nem került fel a honlapra, így csak a tahitótfalusi erődet jelölik a Kőgesztélyi réten. A név ismerős lehet a dunai szigetek olvasói számára, hasonló nevű Kőgeszteri-sziget létezett egykor a hídfőtől nyugatra ugyanezen a parton. Érdekes módon ennek a szigetnek a pusztulása összefüggésbe hozható azzal, hogy a tahitótfalusi kikötőerőd eltűnt a szem elől. Pontosabban a Duna partjáról. 

Az 1885-ös kataszteri térkép még nyílt vizet jelöl az erődfalak lábánál. Ha összevetjük ezt a jelenlegi helyzettel, meglepve konstatálhatjuk, hogy az elmúlt száz év alatt a Duna igencsak visszahúzódott, medrét széles sávban ártéri erdő foglalta el. Mi okozhatta ezt a változást?

Könnyű kitalálni a választ; a folyószabályozás és a Szentendrei-sziget felső csúcsa alatti szigetek felszámolása. Ezek a szigetek viszonylag bizonytalan képződmények voltak, méretük gyorsan változott a vízállás függvényében ezen a zátonyos szakaszon. Elnevezésük sem egyértelmű, hol ezt, hol azt a szigetet nevezik a térképek Kőgeszteri-, Tanya-, Szúnyog-, vagy éppen Verőczei-sziget néven. 1930 és 1941 között felépült a Kőgeszteri-szigeteknél egy mellékágelzáró kőszórás, amely megpecsételte a szigetek és az erőd dunai panorámájának sorsát. A két iker-erőd 1500 éven keresztül nézhette egymást a folyó két partján, mígnem ártéri erdőt nem növesztett közéjük a folyószabályozás.

FRISSÍTÉS! 

Insula Atony Controver és a római híd nyomvonala

A Hungaricana térképei közül előkerült egy újabb térkép a romokról. A Mappa individualis insulanae cameralis Kiss. Oroszi possessionis nevű szép kivitelű térkép 1770-ben készült, Kisoroszi település urbéri viszonyait ábrázolja, valamint egy érdekes szigetet a folyó középvonalában. Amely mintha nem tartozna sem Kisoroszihoz, sem pedig Verőcéhez közigazgatásilag. 

Az erődök között hútott vonal latin felirata (Vestigia Antiqui Pontis) alapján a térkép rajzolója azt feltételezhette, hogy a két parton található romok egy ókori híd maradványai. Ez egy meglehetősen közkeletű elmélet volt, sokfelé még ma is hídfőerődként utalnak a közvetlenül a Duna partján található romokra. Másik nevük az aranyos, de nagyon kifejező "Bolhavár" ill. "Leányvár". 

Köszönet a találatért Kovács-Deme Tihamérnak!

Tovább folyik a partrendezés Verőcén

Tavalyi utolsó bejegyzésünkben a rejtélyes verőcei mederkotrás körülményeit sikerült tisztáznunk, szerencsére maga a tervező is segítségünkre sietett a helyzet tisztázásában:

"A mederkotrás vízjogi és környezetvédelmi engedélyek birtokában történik, a tervek, hatásvizsgálati anyagok (előzetes környezeti vizsgálati dokumentáció, Natura2000 hatásvizsgálat) az engedélyezési eljárás során mind a Zöldhatóságnál, mind Verőce Önkormányzatánál kifüggesztésre kerültek.

A mederkorrekciónak konkrétan két célja van:
1. a verőcei partfal alámosódásának megakadályozása
2. a partszakasz többi részének eliszapolódásának megelőzése

Az első kizárólag az épített környezet - tehát a helyi lakosság érdekét szolgálja, viszont a második - amellett, hogy a part kikapcsolódásra, fürdőzésre való alkalmassága megmarad - az itt élő Natura2000 jelölő fajok - pl. az év hala, a magyar bucó - élőhelyének megőrzését is szolgálja."

A kotrás már befejeződött, jelenleg a parti mélyedések visszatöltése zajlik, melynek révén a parti ingatlantulajdonosokat és a híres Ybl-féle támfalat nem fenyegeti többé az alámosódás veszélye.

Képes beszámoló: Zirig Árpád

Ősz óta kotornak folyamatosan a falu előtt, a Vác felőli oldalon kezdték, de hónapok óta a falu kismarosi vége és a Török-patak között dolgozik a kotró.

Július 9-én jött egy másik hajó is. A kotróhajó mellől ehhez úsztatják az uszályt, majd az felkapja a sódert és a part mellé köpi a szállítószalaggal, hogy azt a kis öblöt, ahol a víz meg tud fordulni és a nagy hajók hullámai egészen az Ybl-támfalig csapnak, betöltsék.

Az idősebb helyiek azt mondják, hogy az akkor alakult ki, miután a támfal új szakasza megépült, mert annak töltőanyagát simán a Dunából kotorták ki, és azzal megváltozott az áramlás, és kialakult az öbölke. Ez nem tudom helytálló-e, de tény, hogy az érintett házak lakói nem voltak jó helyzetben, próbálkoztak egyénileg nagy sziklákat leszóratni, de nem volt maradéktalanul sikeres.

Az elmúlt héten közben abbahagytak a kavics kirakását,es már járt erre valami bulldózer es megkezdte a simítást.

A hírek szerint a beavatkozásra az épített környezet megóvása miatt volt szükség, reméljük, hogy a Török (Morgó)-patak torkolatától lefelé nem egy Dunából kiemelkedő szigetecske csíráját egyengették el.

A munkálatok pontos helyszíne:  47°49'20.6"N 19°01& - Google Maps
Képek forrása: http://indafoto.hu/baowah/betoltik_az_oblot

Rejtélyes mederkotrás Verőcén

A minap az alábbi olvasói levelet kaptam Verőcéről, a Dunakanyarból, amelyből megtudtam, hogy valakik kotorják a Dunát:

Bismarck osztályú csatahajó Verőce partjainál :)

Lelkes Dunaisziget blog olvasóként és információhiányban szenvedő természetvédőként írok. Ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, hogy Verőcén a támfal alatt nemrégiben mederkotrás kezdődött. Állítólag a "meder elfajzása" miatt szükséges nagy mennyiségű kavics kitermelése, amit részben a partra, részben ki tudja, hova szállítanak. A területtel kapcsolatban természetvédelmi szempontból tudni érdemes, hogy a támfal feletti részen költ egyedüliként az országban a nagy bukó, illetve horgászként tudom, hogy az érintett terület többek között garda (Natura 2000 jelölőfaj) és leánykoncér (védett faj) élőhely is. Első reakciómként vízügyi igazgatóságok és zöldhatóság honlapjain keresgéltem, de erre a szakaszra vonatkozóan nem találtam kotrással kapcsolatos dokumentumokat, terveket, határozatokat, véleményeket. Az interneten hozzáférhető a dunai hajózóút gázlóinak, így az esetleges beavatkozási helyszíneknek a felsorolásánál Verőce sehol nem szerepel, vagy legalábbis nem találtam meg.

Mivel a blogon megtaláltam azt a kommentjét, hogy gázlóknál engedélyezett a kavicskotrás a Dunán, gondoltam, rákérdezek ennek a jogi hátterére. Milyen mértékben, milyen feltételekkel, milyen jogszabályi háttérrel lehetséges a kavicskotrás? Egy ilyen folyamatban a természetvédelmi szempontokat mikor és hogyan veszik figyelembe? Mikor van döntési helyzet kavicskotrás ügyében? Hajózóút kitűzéssel elvileg nem érintett területen hogyan működik ez (információm szerint egészen közel a parthoz dolgoznak)?

Rövid keresgélés után sem találtam semmit a kotrással kapcsolatban hivatalos helyeken (Vízig, Nemzeti Park, Önkormányzat). Képeket azonban szerencsére találtam Zirig Árpád blogján (baowah.blog.hu, valamint indafotóján itt és itt), engedélyével meg is osztom őket. A képekhez fűzött kommentje némi kiegészítéssel szolgál az olvasói levél mellé:

"...Annyit tudok mondani, hogy az egész falu hosszát vegigkotorták, hetekig voltak, mindig volt velük tartályos IFA is. Nem tudom ki delegálta oket, de tény, hogy eléggé el volt üledéskesedve (a meder) a falu előtt."

Karácsonyfának is beillene

Ivóvíz, szennyvíz, vagy valami más lehet a tartályban?

Esti műszak

Az idén novemberben kezdődött kotrásról egyelőre ennyit tudunk. Verőcénél nincsen gázló az 1688-1687 fkm között, a legközelebbi a Kompkötő-szigetnél van 4 kilométerrel lejjebb.
 

Örülnénk, ha valaki jelentkezne és válaszolna nekünk a felmerült kérdésekre:

1. Mi szükség volt a kotrásra?
2. Érintette-e a hajózási útvonalat?
3. Ki(k) engedélyezte/ték?
4. Ki volt a kivitelező?
5. Volt-e környezeti hatásvizsgálat?
6. Milyen tervek alapján dolgoztak?
7. Hol lehet megnézni ezeket a terveket?
8. Mekkora a kikotort anyagmennyiség?
9. Ezt hol deponálják?
10. Miért nem tud erről az egészről senki?
11. +1. Mi célt szolgált az az IFA a parton?

Annak is örülnénk, ha valaki leírná egy ilyen kotrás teljes vertikumát, tervezéstől kezdve, jogi folyamatok-engedélyeztetésen keresztül egészen a kivitelezésig. Helyiek jelentkezését is várjuk, akik bármilyen plusz információval rendelkeznek.

Frissítés! 2013.12.29

Megkaptuk a kotrásról informáló hirdetményt, melyet a Nemzeti Közlekedési Hatóság adott ki 2013. október 30-án. E szerint a kotrás jövő nyárig eltart majd. 

forrás: http://nkh.hu/Hajozas/Kozlem/HSZH/Lapok/Duna.aspx)

Térképen így néz ki a helyzet. A kotrás a parttól 100 méteres távolságon belül történik, a hajózó útvonalat nem érinti. Így felmerülhet a kérdés mi szükség van rá? Valószínűleg a Kismaros és Verőce között a Dunába torkolló Morgó patak által behordott hordalékot kell eltávolítani.

A kotrás pontos helyszíne.

A munkagépről még ez derült ki: PF-125 jelzésű, üzemeltető: CECE '69 Kft.

Jégkorszaki Duna-teraszok Vácott

írta: Horváth Tibor

2012. novemberében, az Altmühl-völgyről szóló bejegyzés elolvasása után sokszor jutott eszembe, hogy milyen érdekes lenne a mi otthonunk közelében is egy olyan tájat találni, amely egy régmúlt földtörténeti állapotot látványosan megőrzött. Hiszen itt is annyi minden történt az elmúlt évezredek alatt. A Duna visegrádi áttörése óta eltelt másfél-kétmillió év során a Pesti-síkság felszíne teljesen átalakult, de azért kell, hogy legyenek olyan helyek, ahol még ma is felfedezhetőek viszonylag korai stádiumok formái. Lassan világos lett, hogy talán a Duna-teraszok irányába érdemes kutakodni.

A Duna teraszai olyan eltérő magasságú térszínek, peremek, melyek a Duna mellett (a mai parttól kisebb-nagyobb távolságra) húzódnak, és a Duna egyes korábbi fázisaiban „használt” medrét (és/vagy partját) jelölik. Ennek kicsiben való szemléltetésére kapóra jöttek az október 12.-i (de mégis nyárias) késő esti zápor nyomai. Földutakon, lejtős területeken már mindenki láthatta egy-egy zápor után a vízfolyások nyomait. Ha jobban megfigyelünk egy ilyen kis medret, sok hasonló vonást fedezhetünk fel egy igazi nagy folyóval.

  
Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a nagy zápor előtt ez az erdei út teljesen sima felszínű volt. Aztán elkezdett szakadni, megindult a víz. Először a két piros vonallal közrefogott mélyedésben hömpölygött a víz, lassan kibontva az út közepét. Így jött létre az első medre (a piros vonalak közötti), amelyben egyre mélyebbre vágta be magát. A jobbparti (a képen a baloldali – mivel szemből folyt a víz) piros teraszperem egészen éles és magas, ugyanis a zápor már az elejétől hosszabb időn át nagy intenzitással esett, ez durván alámosta a jobbpartot (a képen a bal oldalt). A zápor aztán gyengült, csökkent az áramló víz mennyisége, így a vízfolyás szélessége is lecsökkent, ezáltal pedig az addigi meder közepén jött létre újabb bevágódás. Megszületett tehát egy fiatalabb terasz is – a piros és zöld vonal között. Ennek a zöld terasznak a pereme (a zöld vonal) azonban már nem olyan éles, mint az idősebb pirosnak.

A Duna történetében ugyanígy lezajlottak jelentős vízhozam-ingadozások (az éghajlatban és a vízgyűjtőterületben bekövetkezett változásoknak köszönhetően), mindezek pedig a tágabb környezet térszínének változásaival együtt (a Visegrádi-hegység és a Börzsöny emelkedése, amely a meder esését befolyásolta) teraszok létrejöttét eredményezték.
  

 
A fenti képek Vác és Verőce között, a Kompkötő-sziget melletti parton készültek, a Szék-hegynek nevezett partszakasz dunai oldalán.
   

A Szék-hegy a Verőce melletti római erőd romjai felől.

A Duna felől nézve valóban úgy tűnik, mintha egy „hegy” lenne. A teteje közel 35-40 méterrel húzódik végig a Duna szintje felett és az oldala igen meredeken fut le a Dunához. Itt azonban nem klasszikus értelemben vett hegyről van szó, hanem olyan egymáson fekvő teraszperemekről, amelyek a Dunának jóval korábban futó partvonalát mutatják.

Ezen a partszakaszon az ártér (hivatalos nevén az I.sz. terasz) csupán néhány méter szélességű. Vác felé közeledve általában szélesedik, de közvetlenül a város mentén a kiépített részeken már nem természetes formában (és szintén csak keskeny sávban) kíséri a Dunát.

Az ártéri szint felett egy idősebb (a II./a nevű) terasz fekszik, a Duna felett 12-13 méter magasan. Ezt nevezik városi terasznak is, mivel sok folyóparti település erre, a már árvízmentes szintre épült. Ennek a terasznak a szintjén az utolsó eljegesedés vége felé folyt a Duna, nagyjából 10-15 ezer évvel ezelőtt. A jégkorszak végével beköszönő éghajlatváltozás válthatta ki azt a bevágódást, amelynek során a Duna mélyebbre vájta magát addigi medrében és levágta ezt a peremet. Míg a Szék-hegynél ez a terasz csak egy éles perem formájában mutatkozik meg, addig Vácra beérve jelentősen kiszélesedik: a Duna partjától a vasúton túli részekig terül el.

A Szék-hegynek a Dunai mai szintjéhez viszonyított magasságát az adja, hogy az imént tárgyalt városi teraszon egy még idősebb szint levágott pereme is látható (Duna feletti 18-20 méteres magasságig). Ez a II./b terasz. Lerakódása az utolsó előtti jégkorszak vége és az utolsó jégkorszak eleje közötti időben történhetett (200 ezer – 100 ezer éve). Mindenesetre az utolsó jégkorszakban (a 120 ezer és 10 ezer évvel ezelőtti időintervallumban) már árvízmentes terület volt, mivel rajta 15-20 méter vastag rétegben található lösz, amely az utolsó jégkorszakban a szél által nagy mennyiségben szállított finomszemű homok lerakódása. Ez a lösszel megemelt perem szintén végighúzódik Vác északi szélén, jóval túljutva Vácon is, keleti-délkeleti irányba tovább folytatódva. Ezen a lösszel megmagasodott II./b teraszon fekszenek Vác magasabb részei, mint például: Szent Mihály-hegy, Deákvár, a Kálvária-domb és a kórház is.

A löszvonulaton épült Kálvária, balra mögötte a kórház

Megbontott löszfal a váci Jávorszky Ödön Kórház parkolójától közvetlenül délre

A lösszel megemelt II./b terasz látványa, a Deákvárra felvezető útról (Naszály útról)

Lösztől világos kis domb, Váctól keletre, Máriaudvar közelében, a Külső Rádi út mellett

   

 
A műholdképen a meghúzott sárga vonal felett szépen sorba rendeződve láthatóak a lösztől világos buckák. A sárga vonal jelzi tehát a Duna megközelítőleges partvonalát abból az időből, amikor a II./b terasz peremét levágta, kb 100-120 ezer évvel ezelőtt. Míg a Váctól nyugatra fekvő Szék-hegynél ez a perem gyakorlatilag ma is közvetlenül a Duna mellett fut, addig Vác déli részének vonalában a folyó mai medre jócskán eltávolodott egykori medrétől.

A váci Szék-hegy igazi különlegesség, amely meredekségével látványosan megőrizte a Duna utolsó két jégkorszakot követő bevágódási fázisait.


Felhasznált irodalom:

Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana (Akadémiai kiadó, 1959)


Horváth Tibor írásai a Dunai Szigetek blogon:

• Mikor a Duna Gödön át folyt
• 30 millió éves agyagrétegek magasodnak a Duna fölé Göd és Dunakeszi között
• Felsőgödi bástyák - képeslapok a régi felsőgödi Dunapartról

A vízépítő Ybl Miklós Nógrádverőcén

 

1889-ben épült fel a verőcei Duna parton Sturm Ferenc nyaralója, mely ma az Árpád út 58. szám alatt található. Tervezője az az Ybl Miklós volt, akinek keze nyomát nem csupán az eklektikus épület, hanem a Duna áradásai ellen emelt kertvégi támfal is dícséri. A XIX. századi szuburbanizáció következtében érkező budapesti nyaralók ezután sorban építették a szebbnél szebb épületeket. A parton felépülő dunai villák mindegyike egy hasonló, terméskőből épített masszív támfalat kapott. Az ilyen módon kialakult, egységes folyóparti látkép méltán válhatott Verőce község büszkeségévé. 

Az 1990 óta lezajlott dunaparti parcellázások során felépült újabb sorházak ugyancsak megkapták a betonból készült, csónaklejáróval és hátsó kapuval ellátott támfalat. Immár ezek is szervesen illeszkednek az Ybl Miklós által megálmodott rendszerbe, mely funkcióját tekintve nem más, mint egy kőből készült árvízvédelmi töltés. 

Verőcei látogatásunk alkalmával Ybl Miklós vízépítészi munkásságával kapcsolatban két fényképet fotóztunk újra a Fortepanról. Hogy milyen sikerrel? Íme:

 

 

 

Képek: Fortepan 3490, 7437.

A Határ-sziget nyomában

 
Eddig mindössze egyetlen térképen találkoztam a (Nógrád)Verőce és Vác közigazgatási határánál fekvő Határ-sziget nevével. A Cserhát déli nyúlványainak egyikének, a Fenyves-hegynek tövében található ez az apró szigetmaradvány. Ott, ahol a vasút, a közút és a Vác-Szob kerékpárút legjobban megközelíti a folyót. Ott, ahol a Verőcétől kiszélesedő Duna-mező újból összeszűkül, nem messze a Kompkötő-sziget északi elvégződésétől. Régen téglagyár állt közelében, mely a Fenyves-hegy agyagját használta föl kemencéiben.

A Határ-sziget a Duna felől megközelítve észrevehetetlen. Az 1685. folyamkilométernél áll a bal parton, szemben az ugyancsak eltűnt Martuska-szigettel. Elnevezése onnan származik, hogy keresztülhúzódik rajta Vác és Verőce közigazgatási határa, mely egykor Nógrád és Pest vármegyék határa is volt egyben.

Tulajdonképpen egyetlen térképen sem látható szigetként a Határ-sziget. Az első katonai felmérés során a Martuska-szigetet ábrázolják csupán. A bal parti szakasz ekkor még egységes, bár meglehetősen tág Duna -meder. A II. katonai felmérés során már egy parti zátonyt látunk (1. kép), melynek nyugati része egybeforrt a parttal. Sekély homokpad, melyet keleti végénél egy kimélyülő öbölszerű nyúlvány miatt nevezhetnénk félszigetnek, avagy kevésbé szakszerűen félzátonynak.
 

1. kép. A Határ-sziget a II. katonai felmérésen még zátonyként szerepel.

 Az 1930-as vízisport térkép felirata nem is egy szigetet jelöl valójában, hanem egy sekély partmenti sávot egy meredeken leszakadó part előtt (2. kép). A térképész kivételes pillanatot örökített meg a felvételezés alkalmából, a kedvező vízállás miatt láthatott itt kis szigetet.

2. kép A Határ-sziget egyetlen általam ismert említése 1930 körül.

 

Talán az 1955-ben készült légifelvételen a legszembetűnőbb, hogy itt egy szigettel volt dolgunk (3. kép). Azért írom múlt időben, mert a Határ-sziget 1955-re már teljesen egybeforrt a parttal. Keskeny, világos sávban a mellékág még jól kivehető az erdős területtől északra. Nyugati része a feliszapolódás előrehaladott állapotában van.

3. kép Határ-sziget 1955

Napjainkban a medersüllyedés következtében a sziget tartósan szárazulat. A hétvégi (2011. 07. 23.) Vácott mért 280 centiméteres vízállás sem volt elegendő, hogy víz kerüljön a formakincsét tekintve viszonylag jól felismerhető mellékágba. Körülbelül + 1-2 méter további vízszintemelkedés lenne szükséges ehhez. Egész területe magánkézben van. Nyugati felén egy feltöltésen nemrég egy nagy hotel és étterem épült. Később ez kiegészült egy ártéri fákon és azok között létesített kalandparkkal és állatkerttel. Ezek a területek látogathatók, bár itt éppen az egykori sziget formáit már nem lehet kivenni a tereprendezés következtében. A Határ-sziget keleti felét a nagyközönség nem látogathatja, kerítéssel van elzárva. Itt nem volt feltöltés, a mederformák a legeltetés következtében jól felismerhetők és tanulmányozhatók ameddig a szem ellát (4-5-6. képek).

Fejlődéstörténete nagyon hasonlóan alakult sok más váci-ágbéli szigethez. 5 rövid pontban összefoglalva:

1. A meredek, alámosott part anyagából alakult ki a zátony,
2. Medertágulat miatt csökkenő vízsebesség hatására.
3. Rövid folyásirányba történő vándorlás után,
4. A szabályozás következtében süllyedő meder révén szárazra került,
5. A megtelepedő erdő megkötötte a mozgó hordalékot, végleg a parthoz kapcsolódott.

A Határ-sziget jelenlegi állapota, fényképeken:

4. kép A Határ-sziget mellékága, jobbra a sziget magasodik.

5. kép A kerítéssel elzárt rész és a sziget öreg fűzfái

6. kép. A Határ-sziget keskeny gerince, jobbra a Duna látszik.

7. kép. A szigetre épült kalandpark drótkötélpályái

Ha valaki Vác irányából Szob felé kerékpározik, érdemes felkeresnie ezt az apró sziget-maradványt, amelynek sohasem sikerült eljutnia a zátony-korból a felnőtt, sziget-korba.