Jókai nem Ada Kaleh-ről mintázta a Senki-szigetét

Nem nagyon találni olyan Ada Kaleh-ről szóló beszámolót, amely meg ne említené, hogy erről a helyről mintázta Jókai Mór az Arany ember c. regény Senki-szigetét, ahol Noémi éldegélt. Kedves történet ez, jobban mondva széles körben elterjedt városi legenda. Ami már csak azért is furcsa, mert azok számára, akik esetleg vették a fáradságot, és kinyitott Al-Duna térképpel olvasták az idevágó fejezeteket nyilvánvaló, hogy semmi hasonlóság nincs sem elhelyezkedésben, sem pedig geomorfológiájában Ada Kaleh és a Senki-szigete között. 

A cikk eredetileg csak az Ada Kaleh - Senki-szigete körüli homályt szerette volna eloszlatni. Azonban tüzetesebben meg kell vizsgálnunk Jókai Mór könyvének első fejezeteit a Duna szempontjából, ugyanis valami nagyon nem stimmel a helyszínekkel.

1. Térugrások az Al-Dunán.

A történet a Vaskapu szorosban kezdődik, a szabályozás előtti félelmetes természeti viszonyok költői leírásával, a bóra és a pestis fenyegetésének árnyékában. Nem Ada Kaleh szigetével kezdődik a könyv, amely ekkor még török fennhatóság alatt állott és nem Orsovával, a nézőpont szerint legelső, vagy legutolsó magyarországi várossal. Első azonosítható pontunk a második fejezetben (A Szent Borbála és utasai) bukkan elő, a rózsaszín köntösű, fehér liliomot hordozó Szent Borbála hajóval egyetemben. Ogradena egykor két részből állt (Ó- és Új-O.) előbbi román utóbbi cseh népességű falu volt a Duna magyarországi partján, Orsovátol 10 kilométerre nyugatra. Ezt a települést ma már hiába keresnénk, Ada Kaleh szigettel együtt süllyesztették el román-szerb koprodukcióban.

Tímár Mihályék ezután a Tatalia-szorosban bukkannak fel újra a térképen, ahol egy elszabadult hajómalom rohant velük szemben a zúgókon. Ez a földrajzi név egyedül Jókai könyvében fordul elő, a hozzá megtévesztésig hasonlító Tachtalia-sziklapad az Al-Duna legdélibb kanyarulatához közel, a Grében-hegycsúcson fölül volt, melyet csak 1897-ben sikerült a hajózás számára biztonságossá tenni. 

...Egyike a legnevezetesebb örvényeknek, miket folyamóriások képeznek. Minden hajóstérképen meg van jelölve ez a hely, két, egymással szemközt irányzott meghajló nyíllal. Jaj a járműnek, amelyik e nyilak irányába beletéved: az óriási örvénytölcsér körül úgy habzik a vízár, mintha tűzkatlan forralná, s a rétes alakú körforgó ölnyi mélyedéssel tűnik ki a hullám közül. Ez örvény százhúsz lábnyi mélységet vájt a sziklában, s amit e mély sírba leragad magával, azt ember nem szedi többet össze, s ha ember volt, dolga lesz vele a feltámadásnak!

A Tachtalia és Izlás zúgóin nem csak a folyó örvénylik veszélyesen, a regény földrajzi pontjai is elkezdenek összezavarodni:

A Perigrada sziklaszigetet két ágban folyja körül a Duna. A szerb part felőli ág az, melyen a terhes hajók fölfelé mehetnek a Dunán. Ez a kényelmesebb, biztosabb és olcsóbb út, mert itt még felényi vontatóerővel lehet a hajót előremozdítani. A román part mentében szintén van a parti sziklák hosszában egy oly keskeny sziklaárok vágva, hogy egy hajó éppen elfér benne; de már itt ökrökkel lehet csak a hajót vontatni, s néha százhúszat is eléje fognak. A Duna másik ága a Perigrada-sziget túlfelén meg egy éppen keresztben álló kisebb sziget által szoríttatik össze. Ennek a neve Reszkivál. (Jelenleg ez a sziget már félig fel van vettetve; történetünk idejében még egészen megvolt.) E két sziget okozta szoroson nyílsebességgel rohan át a folyam; e szoroson felül pedig szélesen elterülve, a két sziklafal közét mint egy nagy tó tölti be.

A Perigrada-szirt és a Reszkivál-sziget a Vaskapu-szorosban található, már Magyarországon kívül, Orsova alatt. Semmiképpen sem lehet a Tachtalia-szorosnál, mely a Grében felett van, a Vaskaputól légvonalban 40 kilométerre, folyásirányban felfelé.

A Prigrada-szirt és a Vaskapu-csatorna

A regényben található egy újabb képzavar, ami akár lehetne a szocialista irodalomhamisítás maradványa:

Ez az átjárás arra való, hogy a szerb partról át lehessen menni a terhes hajóval a romániai part sziklacsatornájába.

Mivel történetünk az 1820-as években játszódik, a Románia nevű államalakulat még a könyv kiadása idején (1872) is csak 10 éves volt, és még 48 évet kellett volna várnia, hogy a Krassó-Szörény vármegyében található Tachtalia bal partja hozzá tartozzon, joggal feltételezhetjük, hogy itt valami komoly tévedés lehet. 

Az összetört hajómalom a fehér cica halála árán végül segített lerázni a török ágyúnaszádot. Miután túlélték a sziklaszorost, a bórát, lerázták az üldözőiket egy érdekes térugrás után újra a Vaskapu-szorosban találjuk hőseinket, ahogy közelednek Orsova városa felé, amelyet a regény kezdete előtt már el kellett hagyniuk: 

S amint a kettős sziklafal széttágult, a sötét boltozat is eltűnt a magasból. A bóra, amily gyorsan hozta, oly gyorsan tovakorbácsolta a barna fergeteget, s az utazók előtt egyszerre kitárult a gyönyörű Cserna-völgy. A két part hegyei szőlőkkel, gyümölcsligetekkel fedve a tetőig; az alkonynap melegítette zöld távolban fehér házak, karcsú tornyok, pirosra festett tetőkkel, s átlátszó kristályesőcseppeken keresztül tündökölt a szivárvány. A Duna megszűnt félelmes lenni; méltóságos terjedelmében foglalta el ismét a megillető medret, s a nyugat felé elterülő zafírkék víztükörben meglátszott az utazók előtt a szigetre épült Orsova.

A földrajzos itt vakargatja a fejét; vajon mit akarhatott ezzel a költő mondani? Elképzelhető, hogy Jókai a bevezető szakaszban leírt Ogradenát és a Tachtaliát Szvinicával együtt a Cserna-patak torkolata alá helyezte a tulajdonképpeni Vaskapu-szorosba? Néhány településnév ezzel mindenképpen ellentmond, de például Szkela Gládova falu valóban Turnu Severin mellett található:

Ezt az utóbbi csatornát egész hosszában folytonos sziklapad zárja el a nagy Dunától, s belemenni csak Szvinicánál lehet, kijönni belőle csak Szkela Gládovánál.

Szvinica azonban a Tachtalia-sziklapadtól délre található. Nagyon nehéz elképzelni, hogy Jókainak ne lett volna egy komolyabb földrajzi atlasza a dolgozószobájában. Éppen ezért kissé érthetetlen a cselekmény térbeli ugráltatása, hiszen nem feltételezhette az olvasóközönségről, hogy ennyire nem ismerik az Al-Dunát és egyikük sem jön rá a turpisságra.

A "szigetre épült" Orsova ugyancsak képzavar. Orsova település a bal parton épült, nem a szigeten, bár ezt a következő fejezetben Jókai maga pontosítja:

Az új-orsovai sziget erőssége még a töröké.[...] A kiindulás egész csendben történt, az új-orsovai szigeterődben hangzottak a török őrszemek hosszan vont kiáltásai a sáncfalakról.

Ez az Új-Orsova pedig nem más, mint Ada Kaleh, a Senki-szigetének állítólagos ihletője, melyre a szerző ezt a két mondatot vesztegette a regényben összesen.

Sziklazátony az Al-Dunán (fortepan.hu no.86894)

Aztán szereplőink Orsovát elhagyva ismét Ogradenánál járva böngészik Traianus császár tábláját a Kazán-szoros bejáratánál. 

Mikor a nagy Sterbec hegytető a szerb parton eltűnik, következik ismét egy új sziklafolyosó, mely a Dunát ötszáztíz lábnyi mederbe szorítja össze. E bércfolyosó neve a „Kaszán”. Kétháromezer lábnyi meredek sziklafalak mind a két oldalon, miknek kanyarulatai opálszín ködökbe mélyednek el. Az egyik meredek fal oldalából ezerlábnyi magasról esik alá egy barlangból kilövellő patak, mint vékony ezüstsugár, mely köddé törve ér alá, mire a Dunába jut. A két sziklafal szakadatlan; csak egy helyen válik kétfelé a bérc, s az alpesi völgyborongásból e szakadékon át egy virányos táj dereng keresztül, a távolban egy karcsú fehér toronnyal. Az ott Dubova tornya, az ott Magyarország.

Dubova valóban Magyarország volt, Dunatölgyes néven, de már Orsova és Ogradena is, tehát felesleges volt hozzátenni, hogy az ott Magyarország. Hőseink a Kazán-szoros után elhagyják a Veteráni-barlangot, a Klisszura-szurdokát, a Babakáj-sziklát, majd Galambóc várát. Galambóc várát valószínűleg csak messziről láthatták, mert a Babakáj-szikla az Ómoldovai-sziget másik mellékágában található.

Az Al-Dunai térgörbületet amúgy egyszerűen ki lehetne egyenesíteni pl. ha Ogradena helyett Turnu Severin, vagy Kladovo szerepelne, ha a Tachtalia-sziklapad helyett szimplán Vaskapu-szorost ír a szerző. De most már valószínűleg örökre így marad. Lépjünk is tovább az Ada Kaleh ihlette Senki-sziget témakörhöz!


2. Miért nem Ada Kaleh?

Három nap telt bele, hogy a hajó eljutott odáig, ahol a Morava a Dunába szakad. A folyam torkolatánál fekszik Szendrő. Ennek a harminchat tornyán is sokszor lobogott majd a Szűz Máriá-s, majd a félholdas zászló, s barna körfalait mindenféle nemzet vére festé.

Szendrő vára alatt a szél miatt kénytelenek megállni, de kapóra jön egy dunai sziget, melynek déli mellékága szélárnyékot és továbbhaladást biztosíthat főhőseink számára:

A hajó előtt áll az osztrovai sziget; abból egy hosszú, hegyes földnyelv nyúlik be a Dunába, északi oldala meredek és szakadékos, roppant, ős vénségű fűzfákkal benőve. A feladat az, hogy annak a szigetnek arra a déli oldalára lehessen eljutni a hajóval, ahol azután a Szent Borbála mind az északi széltől ment kikötőben védve megpihenhet, mind az emberi kíváncsi szemektől eltakarva marad. Mert az a szélesebb ága a Dunának, mely Szerbia felé övezi a szigetet, nincs a hajójárás útjában, tele van az zátonyokkal és „kopaszokkal”. 

A Temes-sziget a II. katonai felmérésen.

Ennél a pontnál a földrajzos ismét vakarja a fejét és bajsza alatt mormog: de hát az Osztrovó-sziget, magyar nevén a Temes-sziget mellett hőseinknek már el kellett haladnia Szendrő felé. Felső csúcsa ugyanis Szendrő és a Morava-folyó torkolata alatt található körülbelül 12 kilométerrel. Az alsó csúcsa pedig további 20 kilométerre van, visszafelé, az Al-Duna irányában. Mondjuk úgy, Jókai ennél a fejezetnél nem pillantott a térképre.

Elérkeztünk tehát a legendás Senki-szigetéhez, melyet az író egyértelműen nem a Vaskapu-szorosba, hanem a Magyarországhoz tartozó Temes-sziget és a törökök által megszállt Szerbia közé képzelt el. Ez a mellékág ma már csak nyomokban van meg. Nem is gondolnánk, de ezt is a Vaskapu I. erőmű építése számolta fel. A szigeteket általában elárasztották, de ezt a Temes-szigettel nem lehetett megtenni, mert értékes szántóföldek borították, továbbá volt rajta egy szerb lakosságú település is, mely a szigetről kapta nevét (Osztrovó, magyarul Temessziget). Így hát egy töltést építettek rajta keresztül, hogy a tározó megemelt vizétől biztonságban legyenek az immár jugoszláv javak. Jókai a sziget kialakulásának is szentel egy komolyabb részt, ezt már elemezgettük itt a blogon. A leírásból egyértelműen kiderül, hogy ezt a szigetet egy kanyarogva feltöltő, részben alsószakasz jellegű vízfolyás építette, nem pedig a Vaskapuban sziklapadok között örvénylő Duna.

A járt Duna-ágat elhagyta, ahol legalább ősromok jöttek eléje, ahol találkozott más hajókkal, ahol hosszú sorban álló malmok kelepeltek útjában, s ahelyett kitért a járatlan Duna-ág öblébe, ahol jobbról elfedi egy hosszú, kietlen sziget, melyet csupa nyár- és fűzfa látszik belepni; sehol egy emberi lak a partján, balról pedig a Duna vize egy sötét nádasban látszik elenyészni, melynek egy foltján emelkedik csak ki valami szárazföldet jelző növényzet: magasra felnyúlt ezüstlevelű nyárfák.

Tímár Mihály élelemszerző útján rálel egy kis kunyhóra és az őslakos édesanyára és leányára, akik a sziget történetét is elmesélik neki:

Szegény férjem sokat beszélt egy kis szigetről, melyet ötven év óta alkotott a Duna az Osztrova-sziget melletti nádasban. Ő vadászni járt oda őszi napokban, s sokat emlegetett egy odvas sziklát, melyben zivatar elől meghúzta magát. Azt mondá, hogy ez a sziget senkié. A Duna építette - senkinek. Semmi kormánynak sincs még róla tudomása; egyik országnak sincs még joga azt a maga területéhez számítani. Ott nem szánt, nem vet senki. Föld, fa, fű senkié. Ha senkié, hát miért ne foglalhatnám én el? Elkérem azt az Istentől. Elkérem a Dunától.

És szóba kerül a kényes helyzet is, amely a sziget ismeretlenségéből adódik:

Nem kell tőle egyéb, mint hírüladni vagy Bécsben, vagy Sztambulban, hogy itt egy új terület van a Dunán, s azzal mi semmivé vagyunk téve. Senki e vidéken el nem fog árulni bennünket soha, egyedül ő. De én el vagyok készülve mindenre. Hogy ez a sziget létezik, annak egyedüli oka ez a szikla itt a sziget ormán. Ez tartóztatja fel a Duna-ág kanyarulatát. - Egy évben, mikor a törökök verekedtek a szerb Milossal, szerb csempészek három láda lőport rejtettek el e sziget rekettyebokrai között. Azután sohasem jött azokért senki. Talán elfogták, meg is ölték azokat, akik a lőport ide rejték. Én rátaláltam. Idehoztam e nagy szikla legmélyebb üregébe. - Uram! - Ha e szigetből, mely most senkié, engem ki akarnak űzni, én e lőporba kanócot vetek, a sziklát mindnyájunkkal együtt a levegőbe röpítem, s a következő tavasszal, a jégzajlás után nem fogja senki e szigetnek még csak nyomát sem találni itten!

Az Arany ember könyv alapján tehát Ada Kaleh és a Senki-szigete között párhuzamot vonni nem nagyon lehet. A Senki-szigete egy tipikus alluviális sziget, lassan folydogáló ágakkal, nádassal, sűrű vegetációval, hegyeket legfeljebb a távolban lehetne látni, ha a szerző írna róluk. Lakónépesség nincs rajta, éppenhogy egy fél családot el tud tartani. Ezzel szemben Ada Kaleh egy pezsgő település, amely az egész szigetet elfoglalja, hatalmas erőddel, iparral, mezőgazdasággal, katonasággal, hajójárattal a magyar part irányába. Egyetlen jellemzőjük hasonlít, a nemzetközi jog szerint nem tartoznak semelyik parton lévő államhoz sem. Csak a regény elkészülte után (1878-ban, a berlini kongresszust követően) száll itt partra néhány osztrák-magyar rendfenntartó, de a bekebelezés csak 1913-ban történik meg.

Sokkal valószínűbb, hogy Jókai a szűkebb pátriájából vette az ihletet. Egy olyan Duna menti város, olyan dunai szigetéről, melyen maga is birtokos volt. Ez pedig nem más, mint az első olyan földdarab Magyarországon, ahol Erzsébet királyné lába először érintette a magyar földet; a komáromi Erzsébet-sziget. A gyümölcsösök és zöldségeskertek között megbúvó nyaralók sokkal inkább felidézik a senki-szigeti idillt.

3. De vajon létezett-e a valóságban a Senki-szigete?

A III. katonai felmérés 13 valódi szigetet jelöl a Temes-sziget mellékágában a szerb határ mentén. Közülük 10 Magyarországhoz, 3 pedig Szerbiához tartozott (ezeket mind a sziget alsó csúcsánál találjuk). További három egykori sziget körvonala is látszik, ezek többé-kevésbé a Temes-szigethez forrtak. Az itt felsorolt szigetek közül ötnek volt neve; Valicka, Sugavica, Mali Spil, Sredo Potniak és Perina. Jókai talán éppen a hely zegzugossága miatt választotta regénye helyszínéül ezt a tájat. Itt nyugodtan el lehetett tüntetni a világ szeme elől Noémit és édesanyját. A közeli szerb part, a később szocialista iparvárossá fejlesztett Kostolac felé egyszerűbb volt a kapcsolattartás. A magyar parton széles ártér és a hatalmas Deliblát homokbuckái akadályozták az emberi megtelepedést.

Ha ma valaki a Temes-sziget mellett keresné a Senki-szigetét és a sziklát gondban lenne. Folyóágaknak már alig maradt nyoma, egy-egy mélyebb területen felnőtt erdősáv emlékeztet a kanyarulatokra. Az iparosítás is alaposan rányomta a bélyegét a tájra, a kostolaci hőerőmű hűtővízcsatornája középen kettévágta az Osztrovót. Nemhogy mi, még Noémi sem ismerne rá arra a paradicsomra, ahol annak idején felnőtt.

A könyv: http://mek.oszk.hu/00600/00688/html/
A térkép: http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2013/03/keziratos-helyszinrajz-az-al-dunarol.html

Mégsem kell búcsúznunk Veránkától?

 
Először azt gondoltam csak egy régi hírt sikerült újradátumozni, amikor a Rezéti-Duna közelgő kotrásáról olvastam a Duna-Dráva Nemzeti Park honlapján. A déjà vu érzése nem volt véletlen, egy 2010. májusi cikk szinte szóról szóra ugyanezt írta le, ebből azonban nem lett semmi annak idején, legalábbis 2012 nyári ottjártunkkor a meder még mindig fel volt iszapolódva, hogy Baján mért 305 centiméteres vízállásnál gyakran homokot lapátoltak evezőink. 

A tervezett kotrás helyszíne 1940-es légifotón

Jó hír, hogy a nemrég Mohácson revitalizált Szabadság-sziget után újabb dunai sziget megmentéséről döntöttek az illetékes hatóságok. A Gemenc szívét képező Veránka-sziget a XIX. századi folyószabályozás terméke. A szigetet keletről az új mederben folyó immár megrövidült Duna főága, míg nyugatról a szabályozás előtti főág, mai nevén Rezéti-Duna határolja. Míg a főmeder rohamosan mélyül, addig a hosszabb Rezéti-Duna évről évre szárazabb és keskenyebb a feliszapolódás és az ártéri növényzet térhódítása miatt. Nem ritka látvány itt a kiszáradt meder, ez bajai vízállás szerint kb. 290 centiméternél következik be. A 14 km hosszú mellékágról 2012-ben azt írtuk, hogy ha nem történik beavatkozás a Veránka-sziget hamarosan végleg megszűnik sziget lenni, egybeolvad a környező erdőkkel. Szerencsére tévedtünk, így mégsem kell búcsúznunk Veránkától.

Ez a terv éppúgy mint a 4 évvel ezelőtti 200000 köbméter hordalék (iszap, homok és agyag) kikotrásával számol a veránka-szigeti üdülő alatti befolyástól majdnem egészen a Reitman-fokig. Az üledékeket ún. hidromechanizációs eljárással távolítják el a befolyás szakaszról. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kikotort egy csőrendszeren keresztül, víznyomással juttatják az amúgy is üledékhiánytól szenvedő főmederbe. Gyakorlatilag kiporszívózzák. Mivel ezt a tömérdek anyagot nem egyszerre zúdítják a Dunába, az elegyengetést megoldja majd a folyó. A belsőbb szakaszon ez már nem megoldható, itt uszályokkal intézik a hordalék mozgatását. A kotrás nyomán két méterrel nő a Rezéti-Duna mélysége. Közvetlenül a befolyásnál elkészül egy hordalékcsapda, ahol rögtön kiülepedhet az a hordalék, ami amúgy hosszú szakaszon át töltené fel újra a mellékágat. Így elég lesz időnként ezt a hordalékcsapdát kiüríteni, úgy fog funkcionálni, mint egy lábtörlő, amely nem hagyja, hogy a sarat a folyó beljebb vigye.

A Veránka-sziget északi csúcsa, itt kezdődik a Rezéti-Duna

Szükséges lesz a mederben felnőtt fák irtására, ezek ugyanis gyökérzetükkel megfogják az üledéket, így felgyorsítják a meder feltöltődését. A hírek nem szólnak arról, hogy mi lesz a Grébec-torok és a befolyás közötti szakaszon már amúgy is jelentősen megkutrított sarkanytúkkal. Ezek végleges eltávolítása nem valószínű, mert akkor a Veránka-sziget csúcsán, így az üdülő épületének partoldalán is megnövekedne az elmosódás veszélye.

Feliszapolódott meder a Rezéti-Duna kotrás által érintett szakaszán

Reményeink szerint a Rezéti-Dunában található kicsiny Senki-sziget mintkét ágát megkotorják majd, így ez a dunai sziget is fennmaradhat.

A fenti tevékenység a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által elnyert  Élőhelyrehabilitációs célú mederkotrás a Rezéti-Duna területén a KEOP-3.1.2/2F/09-11-2012-0008  pályázat finanszírozásával kerül megvalósításra, a kivitelezés költsége nettó 439 millió Ft.

További információ: http://www.ddnp.hu/index.php?pg=news_111_2218

Senki-sziget Természetvédelmi Terület, Ráckeve

Már nehéz lenne eldönteni, hogy Jókai egy létező Senki-szigetről nevezte el a magáét, avagy a számtalan dunai Senki-sziget elnevezés az ő nyomán terjedt el. Tény azonban, hogy a Szigetköztől Gemencig a helyiek előszeretettel neveztek el így apró zátony-szigeteket. Gyakran ezek nem mennek át a köztudatba, térképeken sem jelennek meg. Ráckevén azonban hivatalosan is létezik egy Senki-sziget, melyet nemrég nyilvánítottak természetvédelmi területté. Nem véletlenül, hiszen sok mindenben különbözik a Ráckevei-Duna többi szigetétől.

Egy laikus első ránézésre is fel tud sorolni legalább három alapvető jellemzőt, ami a főágtól megkülönbözteti a Ráckevei (Soroksári)-Dunát. A Kvassay ill. a tassi zsilip megépülte óta hatalmas változások történtek ezen a Duna-szakaszon. Szinte teljesen megszűnt a vízszint ingadozása és drasztikusan csökkent a vízhozam, ezek következtében lassult és eutrofizálódott a Duna vize. Az árvizek és kisvizek itt nem jelentkeznek, így a "feszített víztükör" mellé közvetlenül épülhettek fel a víkendházak, horgásztanyák. Nem túlzás azt állítani, hogy a Balatonhoz hasonló itt is a körbeépítettség mértéke. Valamely oknál fogva azonban a Senki-szigete megúszta a parcellázást. Pedig errefelé nálánál kisebb szigetek is beépültek már.

 

Úgy tűnik szerencsére ezen a szigeten már sosem épülnek majd nyaralók. Házak helyett összefüggő ártéri erdő borítja. Ez volt az ok, amiért 2008-ban a Ráckevei Önkormányzat határozata nyomán Természetvédelmi Terület szintű védelmet kapott.

Összterülete 6622 négyzetméter, hosszúsága 330, legnagyobb szélessége mindössze 40 méter. A sűrű aljnövényzet ellenére bárhol is járunk mindkét oldalon látni a Dunát.

Senki-szigeti látogatásunk apropója meglehetősen prózai volt: egy geoláda. Az Angyali-szigetről indulva kenuztunk le ide, a ráckevei Árpád híd alatt. A parton meglehetősen nehéz jó kikötőhelyet találni, a legtöbb helyen a növényzet egészen a vízpartig ér. Ahol a szigetcsúcsok homokpadjait sejtettük, ott most friss kőszórást találtunk. 2010-ben kerültek ide ezek a kövek, feltehetően az elmosódás elleni védekezés miatt.

A szigeten természetközeli erdő fogadott bennünket kisebb tisztásokkal. A kis terület ellenére megtalálható itt a bokorfüzes, a fűz-nyár, és a tölgy-kőris-szil ligeterdő jellemző fafajai. Fűzfák főleg a szigetcsúcson, nyárfák a parton, a szilfák pedig a keskeny sziget legmagasabb pontjain nőnek. A cserjeszintet galagonyabokrok képviselték, melyeken már piroslott a termés. A lassú vízfolyás és a nedves talaj kedvez a nádasoknak is. Ezek nem csupán a partot szegélyezik, benyomulnak a sziget belsejébe is. Mivel a sziget mindössze 1-1,5 méterrel emelkedik a vízszint fölé ezen nem kell csodálkozni.

A szigeten főként kétéltűek és hüllők élnek, gyepi béka, vízisikló és fürge gyík, ám mivel árvizek egyáltalán nem fenyegetik, előfordulhat, hogy kisebb emlősök is megtelepedtek rajta. Ehhez mindössze a keskeny Duna-ágat kell leküzdeniük, mely a Kiskunságtól választja el a szigetet.

A ráckevei Senki-szigetén az egyetlen épület egy illemhely, mintha egy régi kempingből, vagy úttörőtáborból maradt volna itt. Jó, ha tudnak róla az erre járó vízitúrázók. Hogy miért nem épültek ide is víkendházak? Talán azért, mert az összes felparcellázott sziget errefelé már létezett jóval korábban is, amikor ez az ág a Duna vizének egyharmadát vezette le. A Senki-sziget azonban még 1850 környékén is csupán pöttyözött homokzátonyként jelölték a térképeken.

Mivel a Senki-sziget nagyon sok tulajdonságában különbözik a többi dunai szigettől, kitűnő kutatási területe lehetne a természetföldrajznak. A vízszint ingadozás hiánya miatt nem mosódik el az avar, nem érkezik évente többször hordalék, ezért  a talajfejlődésben körülbelül 90 éve eltérő irányt vett az öntéstalajainak fejlődése. Geomorfológiai szempontból érdekes lehet az állandó partvonal kérdése, a kisvízkor előbukkanó zátonyok vándorlásának hiánya valamint a mederfejlődés, feltöltődés eltérő sebessége és mértéke.

A Senki-sziget az egyik legutolsó természetközeli állapotban megmaradt szigete a Ráckevei-Dunának. Érdemes rövid időre megpihenni rajta ha partjai előtt evezünk. Nagyon szép kilátás nyílik róla Ráckeve városára.

Búcsú Veránkától

1893-ban hatalmas munkálatoknak volt színhelye az Érsekcsanád és Veránka-puszta közötti vizenyős terület. Ez évben meghozott XVI. törvény értelmében rendezni kellett a Baja és Bogyiszló közötti Duna-szakaszt, hogy az alkalmas legyen a hajózásra és a jeges árvizet okozó jégdugók ne alakulhassanak ki. A Kalocsai Érsekuradalomhoz tartozó területen egy hosszú sávban kivágták az erdőt, helyét felszántották, majd kubikosok százainak munkájával egy 25 méter széles árkot ástak. Amikor ez elkészült, egyetlen kapavágással átszakították a felső részt a Dunától elválasztó keskeny földcsíkot, és a folyó birtokba vehette az új medrét. Ez volt a Veránka-sziget születésének pillanata.

1. ábra Érsekcsanád és Kákony az első katonai felmérésen

Ez a Kalocsától Bajáig, de inkább Eszékig húzódó alacsony, árvízjárta terület, melyet ma leginkább Gemenc néven ismerünk, meglehetősen fiatal földtani szempontból. Az utolsó jégkorszak végén és a holocén elején kialakuló süllyedékterület mágnesként vonzotta magához az addig Budapest irányából Szeged felé tartó Dunát. Ennek a bezökkenésnek köszönhető, hogy a folyó nyugati irányban lecsúszott hatalmas hordalékkúpjáról, melyet ma Kiskunságként ismerünk. Mivel a kavics a Kisalföld bezökkenése miatt ott halmozódott, így már nem jutott el az alsóbb szakaszokra. Jelentősebb hordalékkal rendelkező mellékfolyó sem torkollik a Dunába az Ipoly óta. E miatt ez a süllyedékterületet homokkal, de főleg iszappal és agyaggal töltődött fel. A finomszemcsés üledék, valamint a meglehetősen sík terület miatt a Duna állandóan változtatta folyásirányát. Szekszárdtól egészen a Kiskunság pereméig bebarangolta az egész, 20-40 kilométer széles árterét. Nem volt két egymást követő év, hogy ugyanabban a mederben folyt volna. Ez a természetes (a fokgazdálkodás megjelenésével is természetközeli) állapot egészen a török kiűzéséig fennállt (lásd 1. ábra).

2. ábra A Sárköz 1826-ban

A török kiűzése után megélénkülő áruforgalom és a hadsereg-szállítás, utánpótlás biztosításának igénye megkövetelte a Duna-menti hajóvontatás fejlesztését. Ugyancsak előtérbe került a folyómenti gyarapodó népességű települések árvízvédelme is. Ha összevetjük az első két térképet, megfigyelhetjük, hogy (Érsek)Csanád falu közelebb helyezkedett el a Dunához, mint manapság, ugyanakkor Kákony (a pandúr-szigeti Pandúr faluval együtt) eltűnt. 1788-ban, majd később, 1805-ben e két falu katolikus bunyevác és magyar lakosságát az árvizek elől az érsekuradalom a biztonságosabb Bajára és Bajaszentistvánra költöztette.

A Duna-szabályozása 1820-21-ben indult meg a várszegi és a bogyiszlói (tolnai) kanyarulat átvágásával. Az Érsekcsanád környéki Duna ekkor még szabadon változtatta medrét. Kanyarulatai folyásirányban vándoroltak, szépen megfigyelhető, amint a második ábrán "Rezét" felirattal ellátott földnyelv fokozatosan elvékonyodik, majd természetes lefűződéssel létrejön egy holtág. Ekkor még az ismeretlen eredteű Veránka név mindössze egy dűlőt, rétet jelölt. Ezt a nevet először 1810 körül említik régi térképek. Ezen a réten állt, közvetlenül a Duna partján a hajósok, révészek és halászok által látogatott Csanádi csárda. Ez a csárda később természetföldrajzi okból ment tönkre, a Duna egy szép napon egyszerűen faképnél hagyta és keresett magának egy távolabbi medret (3. ábra). 1860-70 között a Kalocsi Érsekuradalom fafeldolgozó és erdészeti majorságának központja lett, immár Veránka-puszta néven. Ekkor még mindig a Duna-Tisza közéhez tartozott.

3. ábra Még a parton áll a Csanádi csárda, ám előtte már zátony húzódik (1860 körül, keleti tájolás)

 
A Duna közvetlenül a kanyarulatátvágások előtt is gyakran változtatta a medrét. Ez részben annak volt köszönhető, hogy az árvízvédelmi töltések kiépítése során a Duna itt megtarthatta 5-6 km széles árterét. A töltés vonalvezetését sokan azzal indokolják, hogy a Kalocsai Érsekség nem volt hajlandó pénzzel beszállni az ármentesítő társaságba, ezért a töltést pontosan ennek a határán építették föl, távolabb a folyótól. Valószínűleg azonban nem is lett volna értelme ezen a mélyen fekvő, holtágakkal, mocsarakkal, zátonyokkal tarkított ártéren gátat építeni.

4. ábra A Veránka-sziget 1858-ban és napjainkban

1893-ra a Duna több kanyarulata is túlfejlődött, ami fokozta a jégdugók kialakulásának veszélyét. Egyes kanyarulatokban a folyó teljes mederszélessége zátonyokkal együtt elérte az egy kilométert. Az éles kanyarulatok szűk földnyelveket kerülgettek, mint például a Grebéci-Duna által közrefogott Buvat. A szláv szérű szóból eredő Gemenc összefoglaló névvel ismert terület sárközi szakaszán emiatt volt szükséges három kanyarulat átvágása.

5. ábra Kanyarulatok vándorlásának iránya és nagysága (1858-1893)

1893-ban ezt a szakaszt is elérték a főváros felől induló szabályozási munkálatok. A bevezetőben már említett módon kiásott 3 kilométer hosszú vezérárok megnyitásával kialakult a rajta lévő Veránka-pusztáról elnevezett sziget, valamint a 18 kilométer hosszú Rezéti-Duna, avagy a régi főmeder. Az új főág meglehetősen hamar elérte a kívánt szélességet, ez jelenleg 450 méter. Az átvágásból a Duna hatalmas mennyiségű hordalékot mosott ki, ez a folyamat még napjainkban is zajlik, elsősorban a jobb parton. Vízbedőlt fák, meredek, alámosott partfal, és kilátszó rétegsor jelzi, hogy a Duna szélesedése még korántsem ért véget (1. kép).

1. kép Alámosott partszakasz a Veránka-sziget főági oldalán

A Rezéti-ágban a főág szélesedésének köszönhetően megindult a feliszapolódás. A feliszapolódással együtt járt a meder szűkülése. A beérkező hordalék a hirtelen lelassuló vízáramlás (A Veránka-sziget mellékágában háromszor kisebb az esés, mint a főágban) miatt kiülepedett, ezért főként a Rezéti-Duna felső szakasza szűkült. E száz éves folyamat révén tizedére csökkent a mellékág mederszélessége. A főági mélyülés hatására relatív kiemelkedés és szárazodás is zajlott az elmúlt évszázad utolsó harmadában. A mederszélesség csökkenése főként ennek a folyamatnak a számlájára írható. Árvizek esetén ugyan több víz érkezik, de megnövekszik a hordalék mennyisége is. A homorú oldalon alámosott partszakaszokból (2. kép) származó üledék már nem képes visszajutni a főágba, így az a domború partokon halmozódik fel, vagy zátonyokká formálódik.

2. kép Ennyi hordalék tűnt el a fa felcseperedése óta

Ilyen mederközépi zátonyból alakult ki a Senki-sziget (3. kép) a betorkollástól alig néhány kilométerre. Tolna és Bács-Kiskun (azelőtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) megye határa a Rezéti-ág nyomvonalát követi, emaitt sokáig nem tudták eldönteni az illetékesek, hogy ezt az új zátonyt közigazgatásilag hová sorolják. Jelenleg Bács-Kiskun megye része.

3. kép A Senki-sziget keleti irányból, balra a keskeny mellékág

Elvékonyodó mellékágában már a Baján mért 3 méter alatti vízállás esetén kilátszik a meder (4. kép). Ez az év átlagosan 85 napján fordul elő, a maradék 280 napon van áramlás a Rezéti-Dunában. Természetesen a kezdő érték egykor 365 nap, azaz 100% volt, és nem várható, hogy ez a jelenlegi 75-25%-os vízborítottsági arány a közeljövőben javulni fog.

4. Hártyavékony víz a zátonyon

A főági medermélyülés és a szélsőségesebbé váló vízjárás következtében megváltozott a Rezéti-Duna partjainak morfológiája. A szabályozásig a medret és a partot viszonylag kisebb szintkülönbségek jellemezték, ezért tudta a Duna olyan gyakran változtatni a folyásirányát. Övzátonyok és sarlólaposok által együttesen létrehozott formakincsek élő medrek és holtágak alkották az alacsony árteret, melynek legmagasabb pontjai sem nyújtottak védelmet az árvizek ellen. A Veránka-szigeten nem beszélhetünk magas ártérről. Egy négyszög alakú nyári gát védelmezi a szigetet a közepes árvizektől, mely egyben a sziget legmagasabb részét képezi.

6. ábra A Veránka-sziget környezetének domborzatmodellje (forrás: Nagy Attila, 2004)

 
Az EOTR 10000-es szelvényeinek felhasználásával készült domborzatmodell (6. ábra) kirajzolja az egykori medreket, ezek mélyén közepes vízállásnál napjainkban is élővíz hullámzik. Fokok kötik össze őket egymással, melyen árvízkor feltöltődnek, kisvízkor pedig visszaeresztik vizüket a Rezéti-Dunába. Jól megfigyelhetők az alámosott partok éles peremei. Köztük az is, ahol egykor a Csanádi csárda állt közvetlenül a főág partján.

7. ábra Az erdők mintázata követi a domborzatot (Észak-Veránka, 1940 körül)

8. ábra A Veránka-sziget déli része árvíz idején (1940 körül)

A Rezéti-Duna sorsa születése pillanatában, 1893-ban megpecsételődött. Azóta egyre kevesebb lomha víz áramlik benne. Medréből nem csak a víz tűnik el lassan, de a halak is. Varsáiból kifogynak a halak, a halászok egyre szegényebb zsákmánnyal kénytelenek beérni. Medre évről évre szűkül, és van, hogy gumicsizmában át lehet már gázolni egyik partjáról a másikra, ott, ahol azelőtt fél kilométert kellett egy jó úszónak leküzdenie. Partjain ültetett erdők sorakoznak glédában, már megjelentek az idegenhonos, invazív és szárazságtűrő fajok. A talajvíz együtt csökken a kisvizekkel. A legalacsonyabb mért vízállások Bajánál 1-1,5 méterrel maradnak el a száz évvel ezelőttiektől.

5. kép Lassan ellepi a lágyszárú növényzet a Lassi-tavak helyén hullámzó egykori Duna medret.

Nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy történtek komoly erőfeszítések ennek a folyamatnak a lassítására. Sajnos a Rezéti-Duna kotrása sem hozta meg a várt eredményt, az eltávolított hordalékot egy év alatt visszahordta a Duna. A jobb parti sarkantyúk visszabontása révén talán több víz áramlik be a mellékágba. Ezek a beavatkozások azonban nem elégségesek, hiszen nem jelentenek megoldást a fő problémára, a főág erőteljes beágyazódására.

Ha nem történik a közeljövőben drasztikus beavatkozás, további szárazodás várható nem csupán itt, a Rezéti-Dunában, de az egész Gemenc területén is. Így évek, évtizedek múlva kénytelenek leszünk búcsút venni a Veránka-szigettől.

Nyaraló vadvilág - Egy nap a Rezéti-Dunán

IN ENGLISH

Veránka-szigeti látogatásunk három napjának legnagyobb élménye a szigetet körülölelő Rezéti-Duna körbeevezése volt. A Veránka-sziget egykor a Duna-Tisza közének szerves része volt, Érsekcsanád település szántói, legelői és erdői terültek itt el. A rezéti kanyarulat átvágása után a terület átkerült a Dunántúlra. Ártéri erdei, holtága a Gemenc része, így a Duna-Dráva Nemzeti Park (többnyire szigorúan) védett területe.

 

 
A Veránka-szigeten a mozgás meglehetősen korlátozott. Hiába indulunk el gyalogosan délnek, vagy nyugatnak a révátkelőtől, előbb utóbb ilyen táblákba ütközünk. A nyári gátról leágazó minden egyes földút, vagy ösvény mellett ott állnak, elzárván a sziget látnivalóit a kíváncsi szemek elől. Akik a szigetre tervezik a nyaralásukat, érdemes felvenni a kapcsolatot a Gemenc Zrt.-vel az engedéllyel kapcsolatban. A Rezéti-Duna körbeevezéséhez szükséges kenut a Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Veránka-szigeti üdülőjéből lehet bérelni (hacsak nincsen saját) napi 5000 forintért. Mivel az üdülő éppen a mellékág északi betorkollásánál található, célszerű folyásirányban lefelé útnak indulni ezen a fél pillangóra, vagy emberi fülre emlékeztető Rezéti-Dunán.

Persze itt is erősen vízállás-függő, hogy sikerül-e végigevezni ezt a 15 kilométeres távot. Előfordulhat ugyanis (főleg a felső, középső szakaszokon), hogy kisvíznél a víz helyett csak kiszáradt medret találunk. 2012. július 5-én Budapesten reggel mért 250 és Baján mért 305 centiméteres vízállásnál nem akadtunk bele egyetlen zátonyba sem, habár az evezők néhány helyen már az iszapba nyúltak.

A Rezéti-Dunára jellemző, hogy az éles kanyarulatokban a homorú part erősen alámosott, a fák gyökérzete a szabad levegőben lóg, míg a domború oldalon erős feliszapolódás jelentkezik, melyen hamar megtelepszik a lágyszárú növényzet. A mélyebb, homorú oldalon helyezték el a halászok varsáikat, melyekbe sajnos egyre kevesebb hal akad. A leszúrt karók végigkísérik a mellékág teljes hosszát. A forróságban azonban más is kísérte a kenunkat: hatalmas böglyök (Tabanidae) köröztek felettünk folyamatosan. Az árnyékosabb helyeken előfordult néhány szúnyog, de korántsem annyi mint várható lett volna.

A meglehetősen összeszűkült Rezéti-Duna medrében egyetlen sziget található, melyet Jókai Mór után Senki-szigetnek neveztek el. A Veránka-sziget felé eső része meglehetősen feliszapolódott, itt csak keskeny csatornában áramlott a víz. Ki volt száradva a Keszeges-tóhoz vezető fok, de a Decsi-Nagy- Holt-Dunával kapcsolatot tartó Reitman (Lovas)-fokból az áradásokból maradt víz csorgott vissza a Rezéti ágba. Ugyancsak volt élővíz kapcsolat a Lassi-tavakkal is, ahol a legcsodálatosabb élményben volt részünk, csak sajnos a szarvascsorda előbb vett minket észre, mint mi őket, így nehéz volt már róluk jó felvételt készíteni. A Lassi-tavak és a Háromzátony területén találkoztunk a legváltozatosabb madárvilággal, kócsagok, gémek fehér és szürke csapatai köröztek az elárasztott rét fölött. Innen egy keskeny csatornán egészen a Gemenci vasút Lassi megállóhelyéig fel lehetett evezni egészen a hídig, de a Malomtelelő-tóhoz vezető fok már túl keskeny és sekély volt. A Nagyrezétet körülölelő Kerülő-Duna medre ugyancsak száraz volt mind a ki, mind pedig a visszatorkollásnál.

Ahogy közeledtünk a Nagy-Dunához úgy vált a Rezéti-Duna egyre szélesebbé. Ezen a szakaszon már kisebb mértékű volt a feliszapolódás, a hordalék már a felső kilométereken lerakódott. A parton száradó hálók, csónakok és horgászbotok jelezték a fák között rejtőző Rezéti halásztanyát. A túlsó parton is állt néhány horgásztanya, mely jelezte, hogy visszatértünk a civilizált világba, itt már emberekkel is találkoztunk. És ezzel megszűnt a csend, mely eddig burokként vett minket körbe.

A legősibb mesterség a Rezéti-Dunán

A veránkai Senki-szigetről fölröppenő kis kócsag (Egretta garzetta)

Strandoló vaddisznó süldő a Senki-sziget mellett (Sus scrofa)

Rajtakapott széleslábú szitakötő pár (Platycnemis pennipes)

Napozó (élő!) folyami rák a Reitman-fokban (Astacus astacus)

Napozó szürke gém az Öreg-szigetnél (Ardea cinerea)

Nincs is jobb, mint egy kis dagonya a kánikulában

Az ártéri zöld árnyalatai: fűz és zöld juhar (Acer negundo)

Vízben gázló szarvascsorda (Cervus elaphus) a Lassi-tavaknál

Ültetett ártéri füzes a Háromzátonyon

Sulyom (Trapa natans)

A Vajas dűlő magányos fűzfái fokozottan védett területen

Ajánlott gemenci blogok:

http://shgemenc.blogspot.hu/

http://elbiferrum.blogspot.hu/

Aki kedvet kapott a Gemenchez annak jó hír, hogy a Gemenc Zrt. júliusi és augusztusi időpontban vezetett kétnapos kenutúrája érinti a Rezéti-Dunát is! Jelentkezni itt lehet: http://www.gemenczrt.hu/index.php?apps=news&news=235

A négyszögletű Kerekzátony

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zátony a Ráckevei-Dunában. Úgy hívták, hogy Kerekzátony, annak ellenére, hogy mindig is orsó alakja volt. És a neve sem mindig volt Kerekzátony, hívták Somlyó-szigetnek, sőt Senki-szigetnek is. Azóta a Duna sincsen már meg, csak egy lassan áramló, vízszintingadozásoktól megkímélt hosszú tó, melyet még megszokásból Dunának fogunk hívni. A Kerekzátonyra is beköszöntött így április végén a nyár, tűző napon megtett rövid sétánk alatt ízelítőt kaptunk a sziget júliusi hangulatából.

Ráckeve központjától déli irányban, mintegy másfél kilométernyire, a Duna közepén terül el ez a kicsiny üdülősziget. Egyetlen módon lehet megközelíteni: egy 8 személyes motorcsónakkal. Ez a csónak minden fél és egész órakor indul a kevei partról, de nem onnan, ahol a google térkép jelöli. Kétszáz méternyivel északabbra, egy apró révállomáson szállhatunk be a lélekvesztőbe, melyet üzemidőn kívül sétahajózásra lehet használni. Érdemes élni az alkalommal, hiszen a közeli, lakatlan Senki-sziget kiváló célpont lehet, akár strandolásra, akár geoládázásra.

Helytörténeti témájú művekben szokás az első ember megtelepedésénél felvenni a fonalat. Nos, a Kerekzátony esetében nem a Gravetti kultúrával, vagy a neandervölgyiekkel, valamint nem a jégkorszak visszahúzódásável kell kezdenünk, hanem a Tassi-zsilip felépülésével. Ez a műtárgyat 1926-ban kezdték el építeni és az 1930. évtől üzemel. A zsilipkapuk lezárultával megszűnt a vízszint ingadozása és sok más szigethez hasonlóan stabilizálódott a partvonal. Többé nem kellett attól félni, hogy időszakosan teljesen elborítja a víz, esetleg a mellékág kiszárad kisvízkor. Ezzel megteremtődött a lehetősége annak, hogy horgásztanyák, kiskertek, nyaralók révén az ember birtokba vegye a Kerekzátonyt.

1930 után kezdődhetett tehát a parcellázás, a korábban ártéri erdővel borított, majd gyümölcsösként hasznosított szigeten. A telkek kijelölésével egyidőben, eleinte gyümölcsfák, majd később az üdülő funkció előtérbe helyeződésével kerti örökzöldek és őshonos ártéri fafajok révén erdősült be a Kerekzátony.

Különös morfológiája van ennek a szigetnek, ugyanis a part mellett végig töltésszerűen húzódik a legmagasabb térszín, ami a sziget belseje felé tálszerűen lejt. A fenti képen a part menti ösvényről fényképezünk befelé. A kerítés süllyedése követi a lejtést, egyben jól érzékelteti a lapos tál formát.  Elképzelhető, hogy ezért kerek a Kerekzátony?

A sziget jelenlegi formája semmiféleképpen sem kerek, sokkal inkább orsó, vagy hal alakú. Északi csúcsa valamivel teltebb a délinél. Ezt az "áramvonalas" formát abból az időből nyerte, amikor  még áramlott körülötte a víz. Jelenleg a Kerekzátony körülbelül egy kilométer hosszú, legszélesebb pontján meghaladja a 200 métert. Nagy gondban lehet az, aki első ránézésre szeretné megállapítani, hogy melyik oldalán van a mellékág és melyiken a főág, ugyanis mindkettő nagyjából egyformán széles.

A sziget területe lassan hízik, köszönhetően a körös-körül terjeszkedő nádasnak és a helyenként a partra hordott lombnak. A szinte észrevehetetlen vízáramlás következtében a vízben halmozódik fel a Kerekzátony fáinak lombja, évről évre gazdagítva a partmenti, humuszban gazdag iszapot. Strandolásra alkalmas hely talán csak a vízbe benyúló nagyobb stégek végén van. Mindenütt máshol régen felváltotta a kavicsot és a homokot a finomabb szemcséjű üledék a vízi növények legnagyobb örömére.

 

A Kerekzátony a környezetétől elzárt mikrovilág. Ivóvízet tüzelőt, építőanyagot és élelmiszert csupán csónakon lehet odaszállítani. Ennek ellenére már sokan döntöttek úgy, hogy végleg ideköltöznek. A háborítatlan, szinte idilli nyugalom vonzó lehet a város zajába beleunt emberek számára. A szigeten csak fúrt kutakból lehet vizet nyerni, amely nem ajánlott ivásra, legfeljebb mosogatásra. A Kerekzátony és a Ráckeve túlsó végén található Angyali-sziget csatornázására már megvan a pályázati pénz, amennyiben a lakók kétharmada vállalja az ezzel járó költségeket többé nem kell hóban fagyban ivóvízért csónakázniuk a partra.

 

Aki turistaként érkezne a szigetre - mint például mi - hiába keresne vendéglátóipari egységet, netán kisboltot. Ez a sziget nem vált a vizítúrázók paradicsomává, mint mondjuk a Luppa-sziget. Azonban ez nem volt mindig így. 1951-ben a Ráckevei Horgász Egyesület székhelye itt volt a szigeten, mégpedig Kiss Ernő vendéglőjében. Sajnos az egykori épületet nem sikerült megtalálnunk. A horgászok 10 éven át használták ezt az épületet, mígnem a parton felépült a ma is használatos székhelyük.

Amiért a szigetet mindenképpen érdemes felkeresni így tavasz végén, az a virágkavalkád és a lomb zöldjének megannyi árnyalata, ahogy az nádassal koszorúzott égszínkék vízen tükröződött. A fűben alig volt hely, ahol nem láttunk elhintve százszorszépeket. A parton vadon növő orgonabokrok illatát a szél a sziget legtávolábbi zugába is utánunk hordta. A vízparti telkek lakói a fűnyírás közben is találtak időt, hogy fél szemmel a parton hagyott horgászbotjaikra pillantsanak. Bográcsban készülő halászlé illata keveredett a levegőben a tűző nap ellen bőrbe dörzsölt naptejjel, mintha már valójában július lett volna.

A szigetet szó szerint behálózzák a négyjegyű számokkal jelölt keskeny sétányok, amit az autóhoz szokott emberek kissé ijesztőnek is találhatnak. Érdekes belegondolni, hogy a hamarosan meginduló közművesítés során vajon hol fognak közlekedni a sziget közepén lakó nyaralótulajdonosok? Magyarország legkeskenyebb utcahálózatában néhol két ember is bajosan fér el egymás mellett.

Talán segítségükre lesz a csónak és a parton körös-körül szinte egymást érő stégek kavalkádja. Nem is láttunk két egyformát. 

Alig egy órányi sétára volt időnk a Kerekzátonyon. Amikor újra beszálltunk a "komp"-ba azt gondoltam jó lehet, ha van az embernek itt egy nyaralója. A hirdetések tanulsága szerint már 3,5 millió forintért lehet telket kapni egy kisebb épülettel.

Mikor visszapillantottunk a kevei partról a Kerekzátonyra, talán csak az érzékszerveink játszottak tréfát velünk, de a sziget mintha valóban kereknek tűnt volna.