Ismét eldugult a Hárosi-öböl

TL;DR: Az 1911-ben lezárt Hárosi-mellékág alsó torkolata a megváltozott hidrológiai viszonyok miatt rövid időn belül feltöltődött. Kikotorták, megint feltöltődött. Ha ismét kikotorják, megint fel fog töltődni, ha tetszik a csónaktulajdonosoknak és horgászoknak, ha nem. 

Stimmel, amennyiben a keserűfűre gondolnak...

Ők valószínűleg a leghangosabb követelői az újabb kotrásnak, mivel az idei abszolút hidrológiai katasztrófa miatt a XXII. kerületi Compó utca végén található csónakkikötőből tavasz óta nem sok hajó juthatott ki a főágra. 

Gondolatok az 1633-as folyamkilométer-tábla tövében. 

Dugulás a Hárosi-öböl bejáratánál

A 2026. október 18-án a Budapesten mért 33 centiméteres vízállás már kissé magasabb, mint az új negatív rekord (LKV), az október 2-án mért -2 centiméter, viszont centire pontosan megegyezik a korábbi, 2018-as LKV-val. Ebben a vízrajzi helyzetben, egy ilyen nyár után a Hárosi-öböl alsó torkolata nagyon sokban hasonlít az idén bejárt dunai helyszíneinkhez. Még az árnyék nélküli lombkorona állapota is szinte megegyezik a júliusban sokfelé tapasztaltakkal. 

Két hónapja, augusztusban itt még nyílt hordalékfelszín volt.

Ha a Kis-Hárosi-sziget felől érkezünk, a híd alatt átbújva, elsőként az 1633-as folyamkilométer-tábla fogad minket. Ez egy fontos viszonyítási pont, később még fontos szerepe lesz. A part folyásiránt felfelé megszakítás nélkül folytatódik a Hárosi-sziget kőszórással megerősített partja felé, és azon túl is. Csak a fák hiánya árulkodik arról, hogy itt valaha egy fontos, széles Duna-ág csatlakozott a Nagy-Dunához. Ha balra nézünk, nem látni ezt a folyóágat, ugyanis a keserűfű, más magas ártéri pionírnövényekkel és a fiatal fűzfákkal teljesen kitakarják. A sziget felé haladva magasságuk némiképpen csökken, egy erecske partján pedig véget érnek. Ez a csupasz partú erecske tartja a kapcsolatot pillanatnyilag a holtág és a főág között, de annak ellenére, hogy némi vízszintemelkedés volt a főágban, a víz a főág irányában folydogált. És annak ellenére is, hogy valaki egy kezdetleges vízkormányzási művet létesített rajta kövekből, fahulladékból és másfajta szemétből.

Nem túl hatékony hódgát-utánzat

A gátacska célja egyértelműen a víz visszatartása: a kiáramlás elgátolásával minél több vizet igyekszik a holtágban tartani. A célnak azonban nem felel meg teljesen, habár kb. egy decimétert emel a holtág vízszintjén, a kiáramlás folyamatos. Jó kérdés, hogy ilyen száraz időszakban honnan származik ez a kifolyó vízmennyiség, valószínűleg a mögöttes területek leszívott talajvizéből. Ez a gátacska azonban rávilágít egy másik hidrológiai problémára is; a felhalmozódott hordalék nagyban maga is gátként viselkedik, óvja a holtág vízét a teljes kiszáradástól. Ha ezt kikotorják, előfordulhat olyan helyzet, hogy a holtág vizét a mostaninál nagyobb arányban leapasztja a főággal helyreállított kapcsolat. De menjünk is tovább az erecske mentén, lesz itt még érdekesség.

Kagylótemető forgó-tó

A keserűfűvel benőtt torkolatban az erecske egy éles kanyart ír le, elhalad egy kiszáradófélben lévő tavacska mellett. Ez a pocsolya tele van ide menekült, de elpusztult kagylókkal, valamint az itt dagonyázó vaddisznók nyomával. A vízzel borított területek felé haladva mindenhol csökken a növényzet magassága ezen a kb. kétszáz méteren feltöltődött mederszakaszon. A Hárosi-öblöt elzáró hordalékdugó nem friss felszínforma, a rajta felnövő növényzet viszont az. Különösen megdöbbentő a növényzet térhódítása a megtelepedés előtt szabaddá váló hatalmas térszínen, ha az októberi állapotokat összevetjük az augusztus 5-i műholdképekkel (1. térkép). Alig két hónap alatt hódította meg a növényzet a szárazra került meder legmélyebb részeit, és ez azzal jár majd, hogy a hordalékfelhalmozódás még intenzívebbé válik, ugyanis a növényzet tovább lassítja az áramlást, és a gyökerek megkötik a hordalékot. Ha sokáig fennáll ez a kisvizes időszak, a kotrás valószínűleg erdőirtással is fog járni. 

Ezt a helyzetet tavasz óta napi szinten érzékelik, akiknek a Hárosi-öböl partján van házuk, itt horgásznak, vagy itt tárolják a csónakjukat. És ezt érzékeli a XXII. kerületi önkormányzat is, de bizonyos tanácstalanság érezhető abban a pályázati felhívásban, ami nem egy konkrét kotrás lebonyolítását célozza, hanem először egy megalapozó tanulmány elkészítésére irányul, pontosan mit is kellene kezdeni az öböllé vált hárosi folyóággal (a pályázati felhívásban amúgy sok érdekesség szerepel a terület múltjáról). Nem célunk pályázni, de néhány gondolatot itt is meg lehet osztani, esetleg egy vitát elindítani (vagy kommentben hozzászólni). Ehhez először érdemes áttekinteni az alsó torkolat 15 éves történetét, az 1633-as folyamkilométer-tábla tövében. 

1. Jobbára még csupasz a torkolati dugulás. 2026.08.05. vízállás: Bp. 20 cm

1911-ben vetették el a mai probléma magját, amikor egy háromszög alakú feltöltéssel lezárták a Hárosi-ág felső torkolatát, és feltöltötték az ármentes térszínig, ahová aztán az I. világháború után felépítették a Lanária posztógyárat. Miután a Hárosi-ágban megszűnt a vízáramlás, a meder szinte azonnal feltöltődésnek indult, és ezzel párhuzamosan az alsó torkolat környéke is az eredeti szélesség töredékére szűkült. A folyamat gyorsaságát bizonyítja az alábbi térkép 1930-ból. A zárás előtti partvonalakat a sűrűsödő szintvonalak jelölik ki két, egymással párhuzamos sávban, melyek között a drapp, pöttyözött és zöld területek egyaránt a feltöltött mederrészeket jelzik. A holtágnak elsősorban a szigeti oldala került szárazra, de a még beépületlen tétényi part menti alsó szakaszon ekkor alakult ki az a jellegzetes háromszög alakú szárazulat, amely az M0-s híd megépültéig ott szerepel minden térképen és légifelvételen. 

2. A Háros-sziget alsó torkolata alig két évtizeddel az elzárás után (forrás)

Ez a feltöltődés a megváltozott áramlási viszonyok következménye, a mellékágba, főleg árvizek idején bejutó hordalék nem volt képes távozni, a mélyülő főág hullámzása pedig a torkolatban halmozta föl a hordalékot. A teljes elzáródás azért nem történhetett meg, mert a két víztest között megmaradt némi kapcsolat, a rendszeres áradások és apadások miatt volt vízmozgás egy keskeny csatornán keresztül. Ez a csatorna egészen az M0-s híd felépüléséig (1987-1990) fennmaradt, amit az alábbi térképek és légifelvételek is bizonyítanak (3., 4., 5. képek). A feltöltődés érintette a Háros-sziget déli csúcsát is, ami kismértékben megnőtt folyásirányban. Az alábbi térképen a még ezen a megnövekedett sziget déli csúcsán jelölik a korábban beharangozott 1633-as folyamkilométer-táblát. 

3. Az elzáródott holtág I. Térkép 1965 körül.

4. Az elzáródott holtág II. 1969. november 5. Bp. 95 cm vízállás (fentrol.hu)

5. Az elzáródott holtág III. 1982. március 7. Bp. 308 cm vízállás (fentrol.hu)

Napjainkban ez a tábla már nem a szigeten van, hanem a híd alatt, a tétényi parton. Hogy lehet ez? 

1986 és 1990 között, az M0-s híd építése kapcsán nem egyszerűen kikotorták a Háros-sziget alsó torkolatát (mint az sok helyen olvasható), hanem át is helyezték. Az alábbi hamisszínes képen látható egy facsoport a híd és az új nyomvonalon kikotort meder között, ami egykor a folyamkilométer-táblával együtt a Háros-sziget alsó csúcsát alkotta. Arról nem találtam információt, hogy az új mederből kikotort anyaggal töltötték-e fel a régi medret, illetve a budai hídfő környékét, de ez igencsak valószínűnek tűnik. A híd építése során a Duna főágát szűkítették, talán a hídfő védelme érdekében, de egy kőszórást kapott a Háros-sziget alsó csúcsa és ennek meghosszabbításaként az 1911-ben lezárt mederben kialakult "háromszög" is nagyobb lett. Érdekes lenne kideríteni, honnan hordták a híd alá a monumentális, szabályos gránittömböket. 

Ily módon a Hárosi-öböl hosszabb lett kb. 150 méterrel, és immár majdhogynem derékszögben csatlakozik a főághoz, ami a hidrológiai álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent a holtág vízutánpótlása, azaz jövője szempontjából. A felhizlalt Háros-szigeten pedig felnőtt egy új ártéri erdő, melyet csak a légifelvételen látható világosabb színe miatt lehet elkülöníteni a régi szigetmag kissé változatosabb fafajaitól. Jelenleg ez az új, meghosszabbított és kikotort torkolati szakasz töltődik fel. 

Az új meder kialakítása nem várt következménnyel járt; a feltöltött Duna főágban felnőtt erdőnek más a tulajdonosa, mint a szigetnek, vagy a parti területeknek. Ez pedig nagyban komplikálja a XXII. kerületi önkormányzat törekvéseit, két pályázat is érvénytelenül zárult 2020-ban és 2021-ben. Jelenleg az önkormányzat nem egyértelműen kotráspárti (feltehetően a munkálatok anyagi vonzata miatt), a pályázati felhívás során azt is mérlegelik, hogy ökológiai szempontból nem lenne-e jobb hagyni a holt(ág)akat nyugodni békében, azaz beletörődni a természetes folyamatokba, a teljes lefűződésbe. Ami nem feltétlenül járna a vízminőség romlásával és a természeti értékek veszélyeztetésével, sokkal inkább a horgászat és a csónakkikötő ellehetetlenülésével. 

6. Az új kövezés, mint bűnbak. 1992. július 21. vízállás: 213 cm (fentrol.hu)

Sajtóhírek szerint csak a kotrás önmagában majdnem 300 millió forintba kerülne, ami ráadásul a jelenlegi viszonyok alapján egészen biztosan nem jelentene végleges megoldást, hiszen a torkolat feltöltődése már másnap megkezdődne. Ahhoz, hogy a holtág/öböl önfenntartó legyen, a felső elzárás megnyitása, vagy legalább egy jókora csővezeték megépítése szükségeltetne, ami biztosítaná a vízáramlást egész évben. És itt az "egész évben"-en van a hangsúly, azaz a kotrást, és/vagy a csővezeték megépítését olyan mélységben kellene elvégezni, hogy az ideinél alacsonyabb vízállás mellett is működni tudjon. Kellően nagy felső keresztmetszet mellett az áramlás maga is képes lenne kimosni a hordalékdugót a főágba, de ez is olyan költségnövekedést eredményezne, amely mellett a várható haszon eltörpülne. 

A pályázati felhívás linkje:

https://www.budafokteteny.hu/palyazatok/arajanlatkeres-a-harosi-obol-hosszutavu-hasznositasat-megalapozo-tanulmany-elkeszitesere