2017. május 30., kedd

A gödi keresztgát gyermekcipőben


Igencsak nehéz elképzelni, hogyan nézhetett ki fénykorában a Gödi-sziget sorsát megpecsételő keresztgát. A szanaszét dobált, középen átmetszett kőhalomról ugyanis alig maradt fenn korabeli fénykép. Legfeljebb pár légifotó, de utóbbiakról nem derül ki, milyen lehetett "élőben" ez a folyószabályozási műtárgy. Mígnem elő nem bukkant egy fénykép egy selejtezésre ítélt szekrény fiókjából.

A gödi keresztgát 1958. nyarán
 
A kép valószínűleg 1958-ban készülhetett. Egy idilli nyári hangulat elevenedik meg, a gödiek lassan kezdik megszokni és birtokba venni a keresztgátat. Lehet horgászni a meder kellős közepén. Száraz lábbal át lehet menni a szigetre, miközben nem kell attól félni, hogy a sodrás bárkit is elvinne. Annak idején bizonyára örültek volna egy hasonló lehetőségnek a két világháború között a szigeten házat építő tulajdonosok. 

Hogy miért fontos ennek a keresztgátnak a története? Ez a létesítmény felelős a Gödi-sziget "meghízásáért", a mellékág feltöltődéséért, a halak eltűnéséért, és mindezek miatt egy — a blog kezdeményének tekinthető, 2008-as — szakdolgozatért.
Fellengzősen, patetikusan és röviden: ezen a ponton született a Dunai Szigetek blog. 

Ha a keresztgát felépítését vizsgáljuk nem nagyon csodálkozhatunk azon, hogy manapság hogyan néz ki. Egy sor leszórt kő, melynek a tetejét leöntötték betonnal, az oldalát viszont nem. Utóbbit megtették a kompkötő-szigeti gát építésekor, nem véletlenül áll még mindig. Bár az 1956 tavaszán levonult jeges ár károsíthatta, de nem valószínű két évre rá már így nézett volna ki. 1958-ban a gödi gát még csak 10 éves lehetett legfeljebb (a II. világháborút követő években épült, pontos dátumát még nem sikerült kiderítenem — ha valaki tudja, írja meg!). A gödi keresztgát már eleve így épült, és ez előrevetítette későbbi sorsát, kötőanyag hiányában a teljes széthullást. 

Odafentről, 1961-ben (forrás: fentrol.hu)

Ahhoz, hogy a gát történetét meg lehessen írni további fényképekre lenne szükség, így ettől most eltekintünk. Egy légifotót azonban érdemes beilleszteni illusztrációnak. Mindössze három év telt el a fénykép készítése óta, amikor 1961-ben repülőgépről lefotózták a gödi Dunát. Már látszik az elvégzett munka, mindenfelé homokzátonyok épültek a mellékágban. Az 1958-as fényképen már élesen elválik az alsó meder üledékmentes, sötét vize a felső meder iszapos vizétől. A felső meder zátonyán ma már erdőt találunk, így csökkent alig kétharmadára-felére a gát hossza. 

Gödi keresztgát, 2015 augusztus.

Nincs olyan gödi, aki a keresztgát pusztulásán sopánkodna, ez tette ugyanis lehetővé, hogy a Gödi-sziget az év nagyobb részében valódi sziget maradhat. Teljes elbontását azonban már kevesebben támogatnák, hiszen ki ne sétálna olyankor is a szigeten, amikor a vízállás amúgy nem tenné lehetővé. Talán ez a kettősség teszi mind a mai napig lehetővé, hogy a Kereszt utca végi kőkupacban gyönyörködhetünk. 

Ha esetleg valaki a Dunai Szigetek (saját "szülőhelye" iránt hálátlan) véleményére is kíváncsi: ezt a sittet konténerbe kell pakolni, el kell szállítani valahová, ahol értelmes módon fel lehet használni.  

2017. május 24., szerda

Koppánymonostor oroszlánja


Komárom város Koppánymonostor városrészében áll egy magányos kőoroszlán a Horgász közben. Nem egy kapun trónoló gipszoroszlánról van szó — bár ez is csupán másolat — hanem egy Duna-menti monostor egyetlen fennmaradt emlékéről. 


A Dunai Szigetek blog kitüntetett figyelmet szentel a Duna mentén található monostoroknak. A Komárom egykorvolt szőlőhegyén álló bencés monostor is ebbe a folyómenti füzérbe illeszkedik, bár egy fontos szempontból kilóg a sorból. Egyrészt nyomtalanul eltűnt, másrészt nem az ártérre épült, így nem a Duna és a törökök miatt néptelenedett el, hanem "csak" a törökök miatt.

Kolostordomb

Az oroszlántól nem messze, a Duna felé vezető Horgász köz és az Aranyember utca sarkán álló két emeletes vízmű épület magas dombon áll. Régészek szerint itt, a Duna fölé magasodó dombon épült fel 1222 előtt a Boldogságos Szűz Mária nevét viselő monostora. A alapítás pontos éve nem ismeretes, a Koppány (Katpán)-nemzetség az Aranybulla évében már egészen biztosan befejezte családi monostorának építését. 1233-1268 között a komáromi várhoz tartozott. I. (Nagy) Lajos kir. innen keltezte 1365. I. 30-i levelét. 1402-ben pápai engedéllyel egy diósgyőri pálos kérte fölvételét az apátságba. 1411-ben apátja elismerte a pannonhalmi apátot felettesének. 1508-ban a bencés apátságok vizitációja során az apáton kívül mindössze két szerzetes lakta, akik Pannonhalmán tettek fogadalmat. 1541-ben már elhagyatott és omlásnak indult, szerzetesei valószínűleg a törökök első bécsi hadjáratai után elszéledtek. 1537. Baranyay Mátyás tatai várparancsnok kezdte használni, 1540. azonban I. Ferdinánd visszaadatta a pannonhalmi főapátnak. 1581. ez zálogba adta az apátság javait, hogy kijavíthassa a pannonhalmi várat és a leégett monostort. Pár év múlva már, mint hajdan, ismét a komáromi várhoz csatolták s a Zichyek kapták. Ezen viszontagságos évek alatt tűnhetett el a monostor, köveit talán a komáromi várban kell keresnünk. 


A köveket nem volt nehéz elszállítani, csak a folyó által alámosott magaspart tövébe kellett ledobálni, majd a Monostori-sziget keleti csúcsánál bárkára pakolni. A bontás tökéletes volt, az épület egykori kiterjedéséről semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre, a szóbeszéd szerint 1770-ben még látták romjait. Ma már csak akkor láthatnánk ezeket a romokat, ha a vízmű dombját egy rövid időre birtokba vehetnék a régészek. 

Az oroszlán eredetije a komáromi Klapka Múzeumban található.


Ajánlott és felhasznált irodalom: 

http://lexikon.katolikus.hu/K/Kopp%C3%A1nymonostor.html
http://mek.oszk.hu/09800/09830/09830.pdf

2017. május 17., szerda

Hogyan mondják szlovákul, hogy Csallóköz?


1910-ben a Csallóköz szlovák nyelvű lakossága körülbelül 1200 főt tett ki, akik közül 770 tót Komárom városában élt. Ez a teljes lakosságnak kevesebb mint az 1 %-a volt. A Csallóközi települések, földek, erdők, vizek nem rendelkeztek szlovák névvel, ha használták is ezeket a neveket a közbeszédben, az a magyar kifejezések átírása volt. Így volt ezzel a Csallóköz név is, melyet évszázadokon keresztül Čalokez formában használtak. 1919 után az új állam alaposan zavarban lehetett a Duna legnagyobb szigetének nevével kapcsolatban; 1958 és 1993 között például nem is volt hivatalos neve!

Veľký Žitný ostrov

Püspöki Nagy Péter "A Csallóköz neveiről" c. könyve alapján tekintjük át, hogyan került használatba és egyúttal a térképekre négy különféle változat, majd tűnt el 30 évre. 

Szláv nyelven először 1544-ben egy Nagyszombat városában keltezett Morvaországba címzett levélben találkozunk a Csallóközzel Ssuthy és v Ssutach (többes szám) formában. Feltehetően egy németül jól beszélő ember írhatta ezt a cseh-morva nyelvű levelet, a névből ugyanis visszaköszön a német nyelvben használatos Große und Kleine Schüttinsel kifejezés. Előbbi a Csallóközt, utóbbi a Szigetközt fedi, a kettő együtt die Schütten formában szerepelt. A Ssuthy tehát feltehetően szórvány nyelvemlék, melyet egy szlávul és németül egyaránt beszélő ember alkotott levélírás közben a német elnevezés szlávosításával.

Ostrov

A Csallóköznek volt egy másik, a köznyelv által rendszeresített elnevezése, ami egyszerűen a magyar változat átírása volt: Čalokez. Püspöki Nagy Péter könyvében csak feltételezés olvasható arról, hogy 1544-ben miért a Ssuty, 1826-ban, Bernolák Antal "A' Magyar Országi leg gyakorlatosabb Tót, Cseh, Deák, Német és Magyar nyelveknek közönséges Szótárjában" miért a Čalokez változat szerepel 14 szófaji alakban. Véleménye szerint a magyar Csallóköz a XVI-XVII. században betelepülő szlovén és horvát menekültek közvetítésével jutott el a szlovák nyelvbe. Ezek a szlovén és horvát betelepülők a magyarok által lakott vidéken magyarrá, a tótók által lakott vidéken tótokká asszimilálódtak. Ez az elmélet megmagyarázná, miért nem ismerték 1544-ben a Čalokez alakot, de történetileg és nyelvészetileg még bizonyításra szorul. Mindenesetre egyetlen hivatalos térképen sem szerepelt feliratként. A Čalokez alak kialakulásának a legegyszerűbb magyarázata a szlovák-magyar interakció, a szlovákok átvették a magyar formát és a saját nyelvükre alakították. Feltehetően ezért sem maradhatott használatban 1919 után.

Veľký ostrov Žitný 1935 (forrás)

Jelenleg Európa legnagyobb szárazföldi szigetének, a Csallóköznek hivatalos szlovák elnevezése a (Veľký) Žitný ostrov. Jelentése Rozs- vagy Gabona-sziget. Azt gondolhatnánk, hogy ez a németre hajazó kifejezés az 1919-es megszállás utáni kapkodó névszlovákosítási hullámban keletkezett, de ez csak félig igaz, a kifejezés már jóval előbb felbukkant, viszont tudatos szláv névalkotás eredménye. 

1919. január 5-én került nyomdába egy Komárom környékét ábrázoló 1:200000 méretarányú, majd 1919. július 9-én egy Bécstől Budapestig terjedő 1:750000 léptékű áttekintő térkép, ahol elsőként szerepelt hivatalosan a (Veľký) Žitný ostrov felirat. A csehszlovák feliratokkal ellátott osztrák katonai térképek létfontosságúak voltak, ahhoz, hogy a béketárgyaláson beterjesztett csehszlovák igények jogosságát visszavetítsék a múltba. Ennek egyik első lépése volt a magyar földrajzi nevek szlávosítása. 

Ez a munka azonban nem 1918 őszén indult, hanem már harminc éve folyt. 

1887-ben kezdődött meg Prágában egy, a mi Révai lexikonunkhoz hasonló kiadvány szerkesztési munkálata. A prágai Ottó könyvkiadó vállalatról elnevezett lexikon, az Ottův slovník naučný (másképp: Ottova encyklopedie) 1907-ben XXVI. kötetében szereplő Magyarország (Uhry) szócikk térképmellékletén bukkan fel először a mesterségesen megalkotott Žitný ostrov a Csallóköz helyett. Írásban azonban már korábban felbukkan ugyanebben a lexikonban. Az 1892-ben, megjelent V. kötetben a Csallóköz szócikkben szerepel egy hivatkozás: (lásd Žitný ostrov), miszerint 1892-ben már tudták, hogy a jóval később megjelenő XXVII. kötetben majd vissza fognak térni rá. De ugyanez a zárójeles utalás szerepel a VIII. kötetben, a Duna szócikken belül, amikor a Csallóköz kerül szóba. A hivatkozott szócikk az 1907 után kiadott XXVII. kötetben kapott önálló megjelenést. Érdekes módon más korabeli kiadványban egyáltalán nem fordul elő a Žitný ostrov alak. Nagyon úgy tűnik, hogy hiába volt az Ottův a legnagyobb és legátfogóbb cseh enciklopédia, a kifejezés nem ment át a köztudatba. 

1903-ban (az 1919-es térképeket átíró) cseh Niederle professzor "A magyarországi szlovákok néprajzi térképe..." c. műben már szlovákul feltüntetett magyar településnevek mellett is a Čalokez alakot használja. Tehát a Žitný ostrov földrajzi név valamikor 1887 táján születhetett Prágában, a lexikont szerkesztő bizottság szócikkeinek listáját összeállító ülésén. 


Az új cshszlovák földrajzi név nehezen ment át a köztudatba, 1928-ig csehszlovák kiadványokban még előfordult a Čalokez, párhuzamosan a Žitný ostrov, ill. 1921-től a "sima" Ostrov formával. Utóbbit inkább a (titkos) katonai, előbbit a polgári térképezés használta. De az is előfordult, hogy a tájegység nevét nemes egyszerűséggel lehagyták. Ez a következetlen (tanácstalan?) állapot egészen 1958-ig fennmaradt, amikor is a frissen megalakult csehszlovák Névtudományi Bizottság egyszerűen törölte az összes verziót, így a Csallóköz hivatalosan is hivatalos név nélkül maradt. 

Dunamenti-alföld (forrás)

Ez a döntés talán a Kis-Duna egyre csökkenő vízhozamával is összefüggésben lehet, ahogy a Csallóköz egyre kevésbé tűnt dunai szigetnek. Pótmegoldásként eleinte a Dunamenti-alföld, szlovákul a Podunajská nížina került rá a térképekre, de mivel az Alföld is túl magyaros kifejezésnek tűnhetett 1977-től divatba jött a Podunajská rovina forma, azaz Dunamenti-síkság. Előfordult, hogy az "Ostrov" szót odabiggyeszették magyarázatként ezek végére, de 1982 után ez a megoldás végleg eltűnt. 

Dunamenti-síkság

A rendszerváltás, ill. Szlovákia függetlenedése megoldotta a tájnév problémáját, ismét a (Veľký) Žitný ostrov alak vált hivatalossá. Annak ellenére, hogy még Szlovákiában is sokan vannak, akik szerint ez a névadás erőltetett, ráadásul túlságosan hasonlít az öntvénysziget jelentésű egykori német alakhoz, a Schüttinselhez. Mindez természetesen nem hozhatja vissza a túlságosan magyar Čalokez tájnevet. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz neveiről
  • http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/kulhoni_magyarsag/2009/A_csallokoz_sziveben/pages/013_csallokoz_nev_nyomaban.htm

2017. május 14., vasárnap

A Dunai Kavicsok fotópályázat nyertesei


Sorozatban az 5. Dunai Szigetek fotópályázat zárult. Idén a dunai kavicsok, kövek, ártéri mintázatok volt a téma, melyet két dolog is nehezített. A pályázat ideje alatt a magas vízállás sem kedvezett a fényképezésnek, és ilyen témában odahaza is viszonylag kevés képet lehetett előkeresni a régiek közül. Talán ezért lehetett az, hogy csökkent a mezőny tavalyhoz képest; harmincegy pályázó ötvenhat képe érkezett be a rendelkezésre álló öt hét alatt. Szerencsére mindez nem ment a minőség rovására.

Németország zúgós szakaszaitól kezdve a szélesebb magyar Dunáig érkeztek be képek, kövekről, kavicsokról, homokfodrokról és sziklákról. 

2017-ben fejenként 1,8 képet küldtek be a pályázaton résztvevők, ez némiképp magasabb, mint a tavalyi 1,67. Idén is előfordult, hogy akinek több jó képe volt, azok között megoszlott a többiek szavazata, míg aki egy jól eltalált képet küldött be jobban szerepelt a végelszámolásnál. 

Idén sikerült sokkal változatosabb nyereményeket biztosítani a négy helyezett számára. A kiírásban meghirdetett nyeremények mellett az élet és Tudomány magazin felajánlotta az első helyezett kép számára egy teljes oldalas megjelenés lehetőséget, valamint a pályázók, érdelődők részt vehetnek egy váci sárkányhajózáson a Dunán. 

Nem is szaporítanám tovább a szót, nézzük az idei nyerteseket!

8. Nagy Katalin: Kacsakő
A közönségdíjat Nagy Katalin nyerte (idén is), bár nem olyan toronymagasan mint tavaly. A facebook oldalunkon bezsebelt 28 megosztás és a 22 like összesen 106 pontot ért. Gratulálunk a képhez és a nyereményhez, amely egy nagyon jól megírt dunás mű lesz; Nick Thorpe: A Duna – Utazás s Fekete-tengertől a Fekete-erdőig c. könyve.

Immár hagyomány nálunk, hogy a díjazottakat azok választhatják ki, akik veszik a fáradságot és lementek a Duna-partra fotózni. Három képre lehetett szavazni, az első hely 4, a második 2, a harmadik 1 pontot ért. Itt már nem számított kinek hány ismerőse van a facebookon, csakis a kép minősége, témája és a jól eltalált cím. A szavazási hajlandóság a többszörös értesítés ellenére is alig haladta meg a 77%-ot (24/31). Talán ha mindenki szavaz másképpen alakul a sorrend, de ezen már kár keseregni, lássuk ki szerezte meg (az utolsó pillanatban) a harmadik helyezést!

1. Krekács Károly: Homokszirmok

Idén Krekács Károly szerves anyaggal megfestett homokmintát ábrázoló képe nyerte el a harmadik díjat, három első egy második és egy harmadik helyen leadott szavazattal (3*4+2+1=15 pont). Nyereménye a Dunáról és Magyarországról valaha írt legszebb könyv: Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt.

9. Fonai László: Kék óra a Dunakanyarban

A második helyezett képet Fonai László küldte be, sejtelmes kék köveit öten találták a legszebbnek, emellett egy második és egy harmadik helyezéssel összesen 23 pontot kapott (5*4+2+1). Nyereménye 1 db fél éves Élet és Tudomány előfizetés és a magazin régebbi példányai.

4. Martin Kápostáš: Tavaszi Burda hegység 

Első helyezést ért el Káposztás Marci Szlovákiából, akit már ismerhetnek a Dunai Szigetek blog olvasói korábbról. Egyetlen beküldött képén a dunai kavicsok majdhogynem a szlovákiai Helembai-hegységig (más néven: Kovácspataki-hegyek, szlovákul: Burda) nyúlnak a kristálytiszta víz alatt. Képét hatan találták a legjobbnak, emellett két második és egy harmadik helyet kapott pályázóinktól (6*4+2*2+1=29 pont). Nyereménye 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, és a magazin régebbi példányai és 1 db családi belépőjegy az esztergomi Duna Múzeumba! 

A nyeremények között van két kirándulás, egy váci sárkányhajózás, valamint az általam felajánlott, de a nyertesek által kiválasztott Dunai Szigetre tett látogatás. Esetleg ez utóbbin meg is ejthetnénk az ünnepélyes díjátadót. 

Gratulálok minden nyertesnek, nagyon örülök a beküldött szép képeknek! Külön kiemelném Kurdi Imre: Kontraszt című képét, Szakadáti Olivér sejtelmes képeit, Kozák Gergő németországi képeit, ahol a Duna Ipoly-szélességben kerülgeti a zúgókat, Fürt Renáta szép emlékeket ébresztő wachaui hangulatát és Daszkalopulosz Thanaszisz kristálytiszta képeit. 

A nyertesekkel hamarosan felveszem a kapcsolatot!

2017. május 4., csütörtök

Szent Pál Monostoron


Komárom koppánymonostori városrészéről kapta nevét az a négy részből összeolvadt dunai sziget, melyet a folyószabályozás már régen a parthoz kapcsolt, de egy földalatti járaton még mindig kap vizet a mellékága. Erdő által elnyelt töltéseit, folyóágait kutatjuk fel az első tavaszi szigetlátogatásunkon!


Koppánymonostorra visz városi busz, de sétálva sincs messze a komáromi vasútállomástól. Útközben még a híres Monostori erődöt is útba ejthetjük, melyről nem árulunk el nagy titkot, hogy a sziget nevéhez is van némi köze. Eredetileg a koppánymonostori szigetek legnagyobb tagját Szent Pál-szigetnek nevezték, a Monostori-sziget egy kisebb zátony volt előbbitől keletre. A két kisebb sziget nevére egyelőre nem bukkantam rá.


Az eredeti Monostori-szigethez a Horgász köz vezet Koppánymonostor főutcájáról, a Koppányvezér útról. A parton meredek lejtőn jutunk le a mellékághoz, a Monostori-Dunához, melyben nagy meglepetésre (részben bosszúságra) áramlott a víz. Bosszúság annyiban volt, hogy gumicsizma híján mezítláb kellett átlábalni rajta. Komáromnál ekkor, 2017 április 24-én délelőtt 190 cm-t jelzett a vízmérce. Szerencsére csak vádliig ért a nem is olyan hideg víz. Később persze kiderült, hogy egy helyen át lehetett volna kelni száraz lábbal, de ezt csak egy arra kerékpározó, szintén vizes lábú hölgy árulta el. 


A szigetet elsősorban a vakondtúrás-alakú formakincs jellemzi, különböző méretekben. A Monostori-sziget teljes egészében ártéri erdő által borított felszínén — ellentétben a Szent Páléval — felülről rejtve maradnak a parti szűrésű kutak kúpjai. Annak ellenére, hogy közvetlenül a parton állnak, róluk nem látszik a Duna a sűrű növényzet miatt. Ezen a szakaszon a partot kőtömbök borítják és védik azt az elmosódás ellen. Apró szemű kavicsnál kisebb üledék itt nem is marad meg, az áramlás 0,5 cm átmérős szemcseméret alatt mindent magával sodor.


A kirándulás célja egyrészt az volt, hogy a négy sziget eltűnt partjait, mellékágainak maradványait jelenlegi állapotukat feltárjuk. Ennek általános módszere a susnyásban való eltévedés itt is megvolt, de szerencsére a kis távolságok miatt az ember előbb-utóbb belebotlik abba amit keres. Szó szerint, ugyanis az elhagyott medrek remek bokatörő uszadékfa-gyűjtő területek. Könnyű őket felismerni az aljnövényzet hiányáról. Így áprilisban azonban zöldellt néhány sárga nőszirom és nyári tőzike (Leucojum aestivum) a szürkésbarnára száradt avarban. A háttérben pedig az ártéri ligeterdőkre jellemző liánok mintáznak őslényhát-szerű alakzatokat. 


A védett nyári tőzikével együtt virágzott a szép nevű és ugyancsak védett ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis). 



És lehetett találkozni a káposztafélék családjába tartozó kakukktormával is (Cardamineae).


A legalacsonyabb térszínen található alacsony ártéri növényzet főként a Monostori és a Szent Pál sziget között feliszapolódott mellékágakhoz kapcsolódik, valamint a szűkülő Monostori-Duna partján húzódik változó szélességben. Ennél magasabb térszín az egykori szigetek felszíne, keleten főként erdő, nyugaton kaszálórét borítja. A legmagasabb terület a sziget nyugati csúcsán található, itt már a keményfás ligeterdőhöz tartozó szilfák is megjelennek. A felszín nem egyenletes, régebbi folyóhátak és közéjük ékelődött mélyebb tálszerű mélyedések váltakoznak párhuzamosan a folyásiránnyal. 


Egy ilyen régi meder húzódott a Szent Pál sziget és hosszú, névtelen déli szomszédja között. Ebben a mederben csak a legmélyebb sárdagonyákban csillogott némi víz. Valószínűbb, hogy esővíz gyűlt össze és nem a Duna visszahúzódása után maradt helyben. Ez a lapos meder egyetlen helyen törik meg, egy régi zárás maradványánál, ahol még valamikor a XIX. század végén ezt a kisebb ágat elrekesztették (lásd alábbi kép). 


Ha elhagyjuk ezt a medret és átsétálunk a főág partjára lábaink alatt szinte eltűnik a part. Ott, ahol a kaszálórét kezdődik egy ötven méteres szakaszon felbukkan a sziget öntéstalajból álló szerkezete, a Duna ugyanis jócskán belemart itt a partba. Az erózió egy öbölszerű mélyedést alakított ki a laza üledékben. A folyamat itt akadálytalan, az első védővonalat alkotó fák és gyökereik már valahol messze, az alsóbb szakaszon járhatnak. 


Az egykori Szent Pál sziget közepe kaszáló, így remek kilátás nyílik a parti szűrésű kutakra. Ezek a távolból könnyedén összekeverhetők a mindenfelé előforduló vakondtúrásokkal. Csak éppen kevesebben vannak, összesen nyolcan. Mindenesetre jobb kilátás esik rájuk, mint a monostoriakra az erdőben. 


A Szent Pál sziget nyugati végén épült meg az a hosszú lezárás, mely két mellékágat is felszámolt. Volt itt ugyanis egy kisebb sziget, ezt most is Y alakban fogja közre a két holtág. Ezen a széles, útnak is beillő záráson találkozhatunk az alábbi kővel. Én tudom mi ez, kíváncsi lennék, vajon az olvasók közül valaki ráismer-e. Felirata: V O 80. És nincs köze a rómaiakhoz...


Az Y alakú mellékág közül az északabbi néha kap friss vizet a főágból, egy csővezetéknek köszönhetően. Ha azonban a vízállás egy adott szint alá csökken, az utánpótlás megszűnik. Ennek pontos mértékét nem lehetett megállapítani, mert a cső teljes egészében víz alatt volt, csak a gyűlő uszadék jelezte az átfolyást a főági oldalon. Ha az aznapi Komáromnál mért 190 cm-t vesszük kiindulási alapnak talán 80-90 centiméternél szűnhet meg a beáramlás. 


Az átfolyó víz hatalmas sóderdombot alkotva, örvények közepette bukkan fel a Monostori-Duna medrében. A beáramló hordalék sajnos itt marad, a kis esés és a kis vízhozam már nem tudja tovább szállítani az alsó torkolathoz. Így hát a vízutánpótlás némileg még hozzá is járul a mellékág feliszapolódásához. 


Szerencsére ennek még nincsen látványos jele, egyetlen kivételtől eltekintve. A Monostori-Duna középső szakaszán képződött egy zátony, ami két részre osztja a víztestet. Mindössze egy keskeny csatorna biztosítja a vízáramlást a beerdősült földnyelv mellett. 


Nem kell túl nagy jóstehetség kijelenteni, hogy rendszeres kotrás nélkül ez a holtág is halálra van ítélve. Szerencsére még van idő meglátogatni Koppánymonostor városrész szigeteit, magaspartját és az azt bemutató tanösvényt, ami a busz fordulójához közel, a Fenyves és az Erdő utca sarkán egy szépen gondozott parkból indul és követi a magaspartot le az ártérre és a szigetekre. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...