2024. július 25., csütörtök

Végül lerombolták a Horányi csárdát is...

Már nem menthető meg a Horányi csárda. 2024. július 25-én már csak a romjai láthatóak a révállomás mellett. Hosszas szenvedés után, a tulajonosok elhanyagolása miatt kimúlt a szebb napokat látott csárdaépület. Élt legalább 257 évet. 


A lerombolt csárda, 2024. július 25-én.

Végső stádium, 2024. április 27.

A lerombolt csárda faragott kövei, 2024. július 25-én.

Végső stádium, 2024. április 27.

1767. (forrás)

Szellemek a csárda északi kertjében

Szellemek a vízen

Szellemek a teraszon

Buki. Pokol. Somos. Széchenyi. Dunakeszi. Bivalyos. Illik. Macskacsárda. Kutyavilla. És most a Horányi is. Dunai csárdák, melyek mind nyom nélkül eltűntek. Emléküket eltörölte az idő, a hanyag tulajdonos, porig rombolta az enyészet. A róluk készült képeslapokon megmerevedett szellemek kezében végleg megállt a kanál, kihűlt a halászlé, és bámulnak az örökkévalóságba. Aztán majd a képeslapok is elporladnak és nem marad semmi a tájképet évszázadokon keresztül meghatározó épületből. A révre várakozó autósoknak már nem tűnik fel a romba kényszerített csárda helyén álló sittkupac, megy mindenki a dolgára, mint ahogy az sem tűnt fel, hogy az idejét múlt vendéglőt felváltó "modern" hajógyárat évtizedek alatt hogyan verte fel a gaz, hogyan lett a kockás terítővel megterített asztalokon gyöngyöző fröccs illatával díszített teraszból egy balkáni szeméttelep, ahol már csak a rozsda csámcsog hiénaként a szanaszét dobált fém alkatrészeken. Hiába, a fejlődés elől nehéz kitérni. Még akkor is, ha valamit ilyen jól megépítenek. A téglának gyanított falakból masszív terméskövek omlottak ki, és nem sokat tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezek a sokszor megsétáltatott sziklák már épületeket alkottak Ulcisia Castrában, aztán itt, a közeli ártéri erdőbe telepített kikötőerődben, majd átcipelték őket a falunak is nevet adó monostorba, s aztán újra vissza a csárdába, hogy a kétezer éven keresztül építőanyagként szolgáló anyagot haszontalan sitté alakítsák át. Ha valaki el is tesz egy-egy bélyeges téglát emlékbe, egy generáció múlva már arra sem emlékszik senki, honnan származott egykor. Végül is mindegy. A sírgödörnek vélt romokat maroknyian állják körbe, még kevesebben hullajtanak könnyet érte. Béke poraira.

Isten veled, Horányi csárda.

5 megjegyzés:

  1. Szomorú. Kötődésem folytán én a malmok előtt állok ilyen értetlenül.

    VálaszTörlés
  2. Az epulettel elveszett a kozter jelleg is, oda a froccs araert elvezheto kilatas. Mintha szandekosan vagnank el az utolso kapcsokat is, amik az elo folyohoz kotnek minket. Pedig ezek a szo nemes ertelmeben vett hagyomanyaink.

    VálaszTörlés
  3. Bátran hozzátehetjük a Totyi büfét, az újkoriak közül a Luppa-szigeti Vízipókot és a Római megszámlálhatatlan vendéglőjét, parti büféjét 😒

    VálaszTörlés
  4. Mar varom a Parlamentet mikor bontjak el. Barbar magyarsag. Barbar Fidesz leepitette a muemlekvedelmet.

    VálaszTörlés


  5. A horányi csárdánál még nem jártam, viszont a bontás utáni állapotot mutató fényképen római tegula darabokat vélek felfedezni az építési törmelékek között. Jó lenne ezeket megmenteni az utókor számára, főleg ha bélyeges példányok is vannak közöttük!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...