A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Baja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Baja. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 26., csütörtök

125 éves a Koppány-sziget

A Duna gemenci szakaszának déli részén az utolsó "simításokat" 1893-1898 között végezték. A folyószabályozási munkálatok során kiegyenesítették a Duna laza üledékben gyakran vándorló medrét. A sükösdi, érsekcsanádi és koppányi átmetszések 18 kilométerrel rövidítették le a folyó hosszát, egyben létrehoztak Bajától északra három szigetet; egyet Grébecnél (1894), a Veránkát (1896) és a Koppányt (1898). Ez a többé-kevésbé stabilizált meder tette lehetővé a Türr István híd felépítését 1906-1908 között. 

Képpár: Kovács Gábor / Fortepan, dr. Varga Csaba dr.

E bejegyzés apropóját egy facebook post adta, ahol két képen a bajai Türr István híd látszik, körülbelül 90 év távlatában. A híd időközben egyszer már megsemmisült, és Baja város Vajas-torkolatnál fekvő nyugati előtere is alaposan átalakult ez idő alatt. Ezekről a városszerkezeti változásokról rengeteget lehetne írni, most azonban fókuszáljunk a távolba, a Duna túlpartján felsejlő, emberkéz alkotta Koppány-szigetre. 

A Koppány-sziget 1941-ben (Hadtörténeti Múzeum Térképtára)

A Koppány-sziget lehetett volna Kákony-sziget is, ha a Duna áradásai nem űzték volna el ezt a falut a Duna partjáról 1804-ben. Kákony falu neve feledésbe merült, legfeljebb a Bajaszentistvánra beköltöztetett lakosság őrizhette emlékét még néhány generáción át. Az áradásokon kívül a folyó kanyarulatfejlődése miatt jelentkező oldalazó erózió is komoly pusztítást végzett Baja térségében. Kákonynál, és délebbre Pandurnál a Duna két túlfejlett kanyarulata mélyen bevágott a Duna-Tisza közébe, végső soron menekülésre kényszerítve a települések lakosságát. A partelmosódás következtében a néptelen kákonyi faluhely lassan közvetlenül a Duna partjára került, de ekkor már Koppány-puszta néven ismerték. Éppen 125 éve, 1898-ban Koppánytól nyugatra vezérárkot ástak a földeken keresztül, és a Duna új medre szigetté alakította a Duna-Tisza közéhez tartozó félszigetet.

A Duna levágásra ítélt koppányi kanyarulata Bajától északra. 1881. (mapire.eu)

Míg a grébeci és a veránkai átmetszés gyorsan kifejlődött, és a vezérárokból hamar főág vált, addig Koppánynál a Dunának nem nagyon akarózott elhagyni a Vén-Dunának nevezett 4 km hosszú mellékágát. A folyamat felgyorsítása érdekében 1910-ben a felső harmadánál elrekesztették az ágat, a kőgát aztán gyors feltöltődést eredményezett. Ugyan a kezdő képpár nem ugyanabból a magasságból és szögből és ugyanazon vízállás idején fényképezte le a Koppány-szigetet, de jól kivehető rajtuk a Vén-Duna szűkülése. Az 1930-as években készült fotón még egy széles torkolatot látunk, egységesen széles meder sejlik fel az ártéri edőn túl. A távolban még kivehető a felső torkolat is.

Területét a bajaiak művelték. A sziget egy része fátlan kaszáló volt, ahol a bérlők szarvasmarhákat legeltettek. De termesztettek itt kendert is. 1936-ból fennmaradt egy hajószerencsétlenség története, amikor a szigetről 10 vagon kendert akartak elszállítani Bajára, de a komp nekiment egy hajómalomnak és lovakkal, kocsikkal együtt elsüllyedt. 

A Koppány-sziget déli torkolata a Türr István hídtól északra 1930.

Napjainkra a meder jelentősen szűkült, de nem kell aggódni, a folyamat jelentősen lelassult a sziget 100. születésnapján. A WWF élőhelyrehabilitációs programja keretében 1998-ban elbontották a keresztgát középső részét a vízáramlás biztosítása érdekében. a projekt 70 millió forintjából jutott pénz az alsó és felső torkolat kotrására is, de a tervezett két zsilip (szerencsére) nem épült meg. A Vén-Duna revitalizálásával a Koppány-sziget elszakadt a parttól, így kialakulhatott a Gemenc egyik legelzártabb területe.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

2021. december 13., hétfő

Kikötőfejlesztési tervek Baján 1946-1948


A II. világháború után nagyszabású tervek készültek a bajai kikötő fejlesztésére. Létrejött volna egy új, közúti Duna híd, kikötők a Türr István híd tövében és a Sugovica északi partján, városi park a Petőfi-szigeten, valamint kihasítottak volna egy új, mesterséges szigetet a Pandúr-szigetből. 

Baja1948
A víz és város. Baja város rendezési terve 1948. (forrás)

Miközben Baja város térképeket kerestem a Sugovica új torkolata c. íráshoz, ráakadtam egy szépen kidolgozott képre, amely egy sohasem létezett Baját ábrázolt. Térképnek nem nevezhető, mert nincs rajta tájolás és méretarány, valamint feliratok sem szerepelnek rajta. És éppen ez az információhiány az, ami felkelti az ember érdeklődését. A kereten kívüli szöveg mindössze a kiadó vállalatot tartalmazza, valamint a rajz címét: 

A VÍZ ÉS VÁROS • RENDEZÉSI TERVEK • MADÁRTÁVLATI KÉPE • BAJA 1948. 

Az 1948 nyarán átszervezett és átnevezett Bajai Folyammérnöki Hivatal 1946-ban vázlatos, majd 1948-ban részletesebb tervet készített a Baját ért, jelentős háborús károk helyreállítása érdekében. Ezek közül a madártávlati rajz a szélesebb nagyközönség számára elérhető a Hungaricana térképek felületén, míg a részletes tervek az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság bajai tervtárában található — egy 1971-es cikk szerint [1].  

Nézzük, mit tartalmazott ez a grandiózus újjáépítési és fejlesztési terv!

Az összevetés megkönnyítése érdekében álljon itt egy 1941-ben készült légifotó Bajáról. Az eltérés mindössze 5-7 év, ezért a beépítetlen területeken vezető dűlőutak alapján pontosan be lehet azonosítani a terven szereplő létesítményeket.

A kiindulási helyzet: Baja város légifelvételen 1941.

Korábban Baja város nyugati közigazgatási határa nem a Duna főága volt, hanem annak egyik fattyúága, a Vajas. Baja térségében azonban a Duna keleti irányban ható oldalazó eróziója miatt a város főágtól való távolsága folyamatosan csökkent. A folyószabályozások idején a bal partot végül sikerült stabilizálni a mai partvonalon, de ekkor a Vajastól nyugatra már csak egy igen vékony földnyelv maradt, ahol a kikötő épületei állnak manapság. Baja később megszerezte ezt a területet. Sőt, közigazgatásilag már a Duna jobb partja is a városhoz tartozott a tervek elkészítésének idején. Ezért fordulhatott elő az, hogy a Türr István hídtól délre található egykori Kerekzátony is tervezési területként jelenik meg a rajzon. 

Kikotorták volna az eliszapolódott holtágat, magán a Kerekzátonyon pedig új létesítményeket terveztek valószínűleg a jobbparti kikötő számára. A Kerekzátony déli csúcsánál épült volna meg Baja második, pusztán közúti hídja, amely a Bajcsy-Zsilinszky út folytatásaként három mederpillérrel ívelte volna át a Dunát. A terv abból a szempontból is érdekes, hogy ekkoriban egyetlen használható híd sem volt, a felrobbantott Türr István hidat is csak évek múlva, 1950-ben adják át újra a forgalomnak.  A tervezett új híd tövében, a balparti Szentjános városrészben már nem látjuk a Sugovica régi torkolatát, sem pedig a Vajas medrét. Helyükön egy új vasútvonalat látunk, amely a híd alatt kanyarodik keletre, a városközpont irányába, ahol a MÁV a téli kikötő létesítményeit kapcsolta volna be a vasúti vérkeringésbe. A Bajcsy-Zsilinszky út jegenyefái mellett, délen az új kikötői épületek szerepelnek a rajzon, míg a másik oldalon feltehetően új lakóházakat látunk. 

A "D betű"-alakú Petőfi-sziget egy részét beépítették volna a tervek szerint, miközben nagy része városi parkká alakult volna. Innen egy híd ível át a Pandúr-szigetre és halad tovább nyugatra egy új, mesterséges sziget irányába. Sajnos az új sziget neve nem szerepel a rajzon. Mérete és formája is hasonló az ugyancsak a Pandúr-szigetről mesterségesen levágott Petőfi-szigethez. A derékszögben megtörő, ásott medrében lévő hajók alapján a szigetnek hajózással kapcsolatos funkciót szánhattak. Ide is terveztek egy vasúti szárnyvonalat, amely az 1972-ben megszüntetett Baja-Hercegszántó (1945 előtt Baja-Zombor) vonalhoz csatlakozott volna, a várostól délre. 

A bajai kikötő rakodója. A töltés és a kikötő épülete között húzódott a régi Vajas medre. [1]

A kikötő-fejlesztési tervek 1948 után a tervezőasztal fiókjában maradtak. Ennek elsősorban gazdasági okai voltak, a grandiózus tervekre egyrészt pénzügyi fedezet sem volt, és feltehetően a Baján átrakodott, főként mezőgazdasági árumennyiség sem indokolta a kikötő ilyen méretű bővítését. Végül a meglévő kikötőt hozták rendbe; a megrongálódott épületeket lebontották, a katonai műveletek során megrongálódott és átalakított partvédműveket kijavították. Ennek ellenére később, a szocializmusban, majd a rendszerváltás után felmerülő kikötő-bővítés, ill. fejlesztési tervekben is megemlítették és kiindulási alapként használták az 1946-1948-as elképzeléseket. 

Napjainkban Baja Magyarország harmadik legnagyobb dunai kikötője a forgalmat tekintve, csak Csepel és Dunaújváros előzi meg. Amennyiben a realitások ellenére teljes egészében megvalósul a Bajai Folyammérnöki Hivatal grandiózus terve, Baja akár az ország legnagyobb dunai kikötője is lehetett volna.


Irodalom:

[1] Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971) 28. Bajai Dunai kikötő

2021. július 24., szombat

A Sugovica új torkolata


Baja törvényhatósági jogú városa 1920 után gazdaságilag hanyatlásnak indult. Ennek csak részben volt oka a trianoni határmegvonás, sokkal inkább a korábban jelentős hajóforgalmat bonyolító Ferenc-csatorna feliszapolódása volt. A megoldást a Sugovica torkolatának áthelyezésében látták, mely érdekes módon egy korábbi, természetes nyomvonalat követett. 

fortepan_91019
A Türr István kilátó a Sugovica új torkolatában. (Fortepan / UVATERV)

A torkolat áthelyezése 1932-1936 között történt, de szokás szerint kissé visszamegyünk az időben, hogy jobban megérthessük a Duna mederváltozásait Bajától nyugatra, a Sugovica felső torkolata környékén. Ebben a bejegyzésben a Ferenc-tápcsatorna történetével, vízutánpótlási problémáival csak annyiban fogunk foglalkozni, amennyiben az a legfelső, Tejesnek is hívott szakaszát érinti, mely a Deák Ferenc zsilipig tart. Ezt a témát ugyanis korábban, a Mohácsi-sziget kiterjedése kapcsán már vizsgáltuk. 

A Sugovica a Duna egyik mellékága, amely Baja mellett ágazik ki a főágból, majd Szeremle érintésével torkollik vissza a főágba a Kádár-sziget alatt. Ha egyszerűbben kellene megfogalmazni, akkor a Sugovica a Pandúr-sziget déli, kb. 12,5 km hosszúságú mellékága. A délszlávos hangzású Sugovica földrajzi névnek két feloldása létezik etimológiailag; egy profán és egy romantikus. A profán szerint a Sugovica egyszerűen azt jelenti szerbül, hogy poshadt, büdös víz. A romantikus elmélet szerint Súgó Vica egy szépséges bajai leány volt, aki szerelmi bánatában fojtotta magát a Baja melletti folyóágba. Az első verzió talán valamivel közelebb állhat a valósághoz. 

fortepan_137139
A Petőfi híd a Sugovica felett (Fortepan / Szalay Zoltán)

Mivel Baja egészen 1921-ig szerb megszállás alatt állt más déli településekkel együtt, mint például Pécs, a visszatérő magyar közigazgatás ellenséget látott minden szláv hangzású névben, mely esetleg indokolhatta a délszláv hatalom kiterjesztését a földrajzi nevek elterjedése alapján. Az 1920-as évek elején ebből kifolyólag sorban cserélték le ezeket a neveket más, magyaros hangzású földrajzi nevekre. Ekkor kapta a Máriakönnye nevet a közeli katolikus (magyar, német és bunyevác) búcsújáróhely, Vodica. Ekkortól került használatba a Sugovica helyett a korábban ismeretlen Kamarás-Duna elnevezés, és ez e névváltozat vált hivatalossá például a térképeken. Annak ellenére, hogy a Bajára érkező turisták később rendszeresen a Kamarás-Dunát keresték, a helybéliek között fennmaradt a korábbi Sugovica verzió, és van használatban mind a mai napig. Ebben a bejegyzésben önkényes módon a helyi és történelmi délszláv elnevezést fogjuk használni.

Baja környékén a Duna gyakran változtatta medrének futását. Ennek egyik legszebb példája a gemenci folyóhálózat-labirintus. Fő oka a laza, finomszemcsés hordalék, valamint a folyó kisebb esése volt. A mérnöki pontosságú térképezések hajnalán a Duna főága majdnem egy kilométerrel nyugatabbra folyt Bajától, azaz a Sugovicának is ennyivel volt hosszabb a felső torkolati szakasza. Derékszögben ágazott ki, majd tartott egyenesen kelet, azaz a város felé, ahol a magaspart térítette el először déli irányba, majd vissza nyugatra, Szeremle felé. 1784-ben a Sugovica torkolata még Szeremle alatt volt, nagyjából ott, ahol ma is. Csakhogy közben a Duna kanyarulatfejlődése déli irányban jelentős területet mosott el a Pandúr-szigetből, és át is vágta azt Szeremle felett, így a település hirtelen a főág partjára került. Később ez az ág is feliszapolódott a felső szakaszán, az alsót pedig újra birtokba vette a Sugovica. 

Elpusztult települések Bajától nyugatra, 1784-ben (forrás: mapire.eu)

Ez a kanyarulatfejlődés okozta azt is, hogy a főág folyamatosan közelebb került Bajához. Megközelítette a Vajas-ág régi torkolatát, valamint a mellette fekvő, a Duna XVIII. századi áradásai miatt elhagyott Pandúr települést. Egykor ez a település volt a Pandúr-sziget névadója. Sorsa nem egyedülálló, a Duna árvizei ebben az időben üldözték el a Duna partjáról a kákonyiakat (lásd alábbi térkép), akik kénytelenek voltak más, környékbeli településre beköltözni. Mindeközben Sükösd és (Érsek)Csanád ugyancsak felköltözött az ártérről az ármentes magaspartra. 

Egyes források szerint 1845-ben a Sugovica kelet-nyugat irányú medrében elsüllyedt egy követ szállító dereglye. Az rendkívüli esemény következtében a vízhozama alaposan lecsökkenhetett. Olyannyira, hogy új medret kellett ásni a mellékágnak, amennyiben szerették volna fenntartani a város számára létfontosságú hajóforgalmat. Ezt az új medret Baja Szentjános városrésze mellett ásták ki és északnyugat felől érte el a régi medret. 1845-1932 között 87 éven keresztül szolgálta a várost, mígnem  olyannyira feliszapolódott, hogy képtelenség volt fenntartani rajta keresztül a forgalmat. 

fortepan_57762
Kilátás a Sugovica új torkolatára, nyugati irányba. (Fortepan / Szathmáry István)

Ugyanez a jelenség, a feliszapolódás tette szükségessé, hogy a Ferenc-csatorna számára új vízutánpótlási lehetőségeket kellett keresni, mivel a Bezdán melletti zsilip kisvíz esetén egyre gyakrabban került szárazra. 1870-ben Türr István vezetésével létrehozták a Baracskai-Duna nyomvonalán a Ferenc-tápcsatornát, mely a Sugovicán keresztül szándékozott kellő mennyiségű vizet juttatni a csatornába. Ekkor épült fel a Deák Ferenc zsilip, valamint a hozzá vezető Türr-féle átvágás, ami lenyisszantotta a Kis-Pandúr, későbbi nevén a Petőfi-szigetet és a téli kikötőt. Csakhogy a feliszapolódás meglehetősen hamar utolérte ezt a betáplálási pontot is. 

Hogyan kell ezt elképzelni? A Sugovica bajai felső torkolata kisvíz idején szárazra került és megszűnt az összefüggés a két víztest között. Hajók ilyen időszakokban nem közlekedhettek, hanem a főág mentén, a vasúti híd tövében kellett kirakodniuk. Ez a terület azonban hamarosan szűkösnek bizonyult a Sugovica torkolat közelsége miatt. Megszűnt az öntözővíz utánpótlása is, valamint rohamosan romlott a vízminőség a megfelelő csatornahálózat kiépítése híján. Utoljára 1916-ban végeztek kotrást ezen a szakaszon.

Baja1911
A feliszapolódó régi torkolat 1911-ben (forrás)

De mi okozta a feliszapolódást? A válasz egyszerű: a folyószabályozás. A kanyarulat-átvágások következtében a Duna hossza csökkent, az esése és ezáltal a munkavégző képessége megnőtt. A laza hordalékban a főág egyre mélyebbre vágta magát, a mellékágak ezzel nem tudtak lépést tartani, így relatív módon kiemelkedtek. 

Ez a helyzet fajult el annyira már az 1910-es évekre, hogy szükségessé vált a beavatkozás. Szükségmegoldásként 1914-1916 között felépült a Deák Ferenc zsilip szivattyútelepe. Ez a megoldás kisvizes időszakban 3 köbméter/másodperc átemelését tette lehetővé. Erről azonban hamar bebizonyosodott, hogy koránt sem elegendő, Bezdánnál már érzékelhetetlen volt a hatása a vízhozamra, így a telep gépeit leszerelték. Más megoldás után kellett nézni, de a helyzetet tovább bonyolította, hogy 1921 után a Ferenc-tápcsatorna déli szakasza délszláv uralom alá került és át is nevezték Péter király-csatornára. 

Már 1918-ban készült olyan térkép Bajárol, ahol a Sugovica tervezett új, délkeleti nyílású torkolatát feltüntették. A megvalósításra azonban 14 évet kellett várni, ennyi ideig tartott letárgyalni a szükséges munkálatokat és annak pénzügyi fedezetét az érdekelt felek között. A csatorna magyar és szerb üzemeltetői mellett a magyar állam, a kalocsai érsekség és Baja városa is részt vett a tárgyalásokban, melyek közül az utóbbi számára volt létfontosságú a munkálatok megkezdése. Vojnics Ferenc polgármestert sürgette a hanyatló kereskedelem, a hajósok panaszai a szűk dunai rakpart miatt, valamint a város közegészségügyének kritikus helyzete. Mivel a városi szennyvizeket a Sugovicába vezették, kisvíz idején tífuszjárvány is előfordult. 

További problémát okozott, hogy a Ferenc-csatorna társasággal kötött szerződés rendkívül előnytelen volt a város szempontjából, hiszen a Sugovica melletti területek a Ferenc-csatorna Rt. koncessziós tulajdonát képezték. Éppen ezért a város azt szerette volna, hogy létesüljön egy új torkolat, épüljön ki a partbiztosítás, a régi meder területét kapja meg a város, bővülhessen a főági rakodópart, a tápcsatornát a Sugovicán keresztül lássák el vízzel, a Tejes átvágást pedig zárják el a Deák Ferenc zsilip felett. Ezzel szemben a szerb-horvát-szlovén félnek csak annyi igénye volt, hogy az előírt vízmennyiség megérkezzen hozzájuk, ezért extra munkálatokat nem voltak hajlandók finanszírozni. 

Baja1930
Baja város térképe a bejelölt új torkolattal 1923 után, (forrás)  

Végül 1930-re sikerült megegyezni, de ekkor már a gazdasági világválság is éreztette a hatását. 1931-re zárultak le a kisajátítások, Baja városa például vállalta, hogy a kalocsai érsekségnek nemcsak területet ad át, de még egy vadászházat is épít rajta. A munkálatok megkezdésénél szempont volt a környékbeli munkanélküliek foglalkoztatása, éppen ezért a meder nyomvonalán kubikosok (ún. ínségmunkások) kezdték meg a föld kitermelését, a kotrógépek csak akkor érkeztek, amikor már a mélyebb, vizes részek kitermelése került sorra. A kitermelt földdel visszatemették a régi medret, valamint partvédelmi művet építettek belőle. 

Baja1933
Az új torkolat légifotón, de még a régi is felismerhető 1933. augusztus 8. (forrás

Az új meder 1932-re készült el, de a kapcsolódó munkálatok 1936-ig elhúzódtak. Kikotorták a Sugovica városi szakaszát, új híd épült a Petőfi-szigetre, valamint 1934. június 24-én átadták az új torkolat felett épült Türr István kilátót. Később, 1942-ben kibővítették a Sugovica új torkolati szakaszát a mai szélességére. A hajóforgalom azonban nem növekedett, csak a kizárólag Bajára érkező hajók használták ezt a kikötőt, a forgalom nagyobb része a főági rakodón bonyolódott le. 

Az 1942-es bővítési munkálatok (forrás)

A régi meder nyomait az építkezések és a földmunkák teljesen eltüntették. Ugyancsak megszűnt a Ferenc-csatorna részvénytársaság is, tulajdona a magyar államhoz került 1945-ben. A Sugovica földrajzi név pedig összezsugorodott, manapság a Ferenc-tápcsatorna műtárgyainak köszönhetően csak a felső torkolattól a Deák Ferenc zsilipig húzódó kifli alakú kanyarulatot nevezik így. Az alsó szakaszt ugyanis két ponton, a zsilipnél és az alsó torkolatnál is leválasztották az élő vízről, ezzel holtággá vált, manapság ezt a szakaszt Szeremlei-Holt-Dunaként is említik. Bajához közel eső felső szakaszán előrehaladott a feltöltődés, évről évre csökken a nyílt vízfelülete. 



Ajánlott és felhasznált irodalom:

A témáról bővebben Nebojszki László: „MINDENÜNKET, AMINK VAN, EZEN ÁROKNAK KÖSZÖNHETJÜK”, A Ferenc Csatorna Részvénytársaság és Baja, című cikkében olvashatnak az érdeklődök:  https://mnl.gov.hu/mnl/bkml/multbanezo_14_2
  • http://elbiferrum.blogspot.com/2011/03/gemenci-holtagak-sugovica.html
  • https://adt.arcanum.com/hu/view/UjNemzedek_1930_03/?query=%22kamar%C3%A1s-duna%22%201930&pg=236&layout=s

2017. szeptember 26., kedd

Hajómalmot avatnak Baján!


Tavaly januárban már tudósítottunk a jó hírről, miszerint újabb hajómalommal gazdagodik a Duna. Ráckeve és a szlovákiai Gúta után Baja városában is épül csinos példány. Nos, a munkálatok a végéhez közelednek és a Bajai Hajómalom Egyesület szeretettel vár mindenkit a közösségi finanszírozásból is megvalósult malom átadására, melyre 2017. október 7-én egy kisebb fesztivál keretében kerül sor a Nagy-Duna mellett található Szabadtéri Múzeumban.


A hajómalom jelenleg a Sugovicán épül, a Beszédes József kollégium alatti szakaszon, a gyergyószentmiklósi Márton László vezetésével. A mesterember csapatával az elmúlt 25 évben több mint száz malmot készített Erdélyben és Magyarországon, köztük hengermalmot és patakmalmot is. A hajómalmot a tervek szerint októberben, a Hajómalom ünnepén avatják majd fel végleges helyén, a Türr-kilátó melletti halászati miniskanzen közelében. A bajai hajómalom abban fog különbözni a ráckeveitől, hogy ezt a Duna sodrása hajtja, nem pedig egy elektromos motor.


A hajómalom faborításához a bajai erdőgazdaságból kapott vörös fűzfát használták fel. A felépítmény fenyőből készült, míg az alsó részek borításához a zalai dombokról származó, magas gyantatartalmú, víztaszító vörös fenyőt használtak. Utóbbi a hajóépítók kedvenc fája, ugyanis a magas gyantatartalom miatt lassabban korhad el a vízben. Habár ahogy az a fenti képen látható, a hajótest maga fémvázból áll, és csak a vízből kiálló rész kap faborítást.


A hajómalom építésnek fázisait a hajómalom honlapján illetve a Bajai Hajómalom Egyesület facebook oldalán lehet nyomonkövetni. A blogon közzétett képek is erről a két oldalról származnak. Magát a hajótestet nem a Dunán építették, ezt egy kamion szállította a folyóhoz 2017 nyarán. A felépítmény és a gépek építése már a Sugovicán zajlott, így a helybéliek figyelemmel kísérhették. 













1877-ben Baján még 57 darab hajómalom őrölt, ebből 1960-ra egyetlen egy sem maradt meg. Fél évszázad elteltével a Duna-menti városok egyre inkább ráébredtek, hogy a malmok eltűnésével a történelmük egy része végleg elveszett. Talán a nagyobb folyómenti városokban egy-egy visszaépített hajómalom révén sikerül fogalmat alkotnunk egy régen letűnt mesterségről, amely egykor megahtározta a folyó képét és társadalmát. 


A bajai hajómalom önkéntes adományokból is épül. Még mindig nem késő, az adományokat ide lehet küldeni: OTP Bank Nyrt. 11732033-20024547-00000000


Az átadó Hajómalom Ünnepet 2017. október 7-én tartják a Türr-kilátónál, a Halászati Mini Skanzenben, a program elérhető ezen a linken. Minden érdeklődőt szeretettel várnak!


Honlapok, irodalom, stb.:

  • Honlap: http://bajaihajomalom.hu
  • Bajai Hajómalom Egyesület: https://www.facebook.com/hajomalom/?fref=ts
  • https://dunaiszigetek.blogspot.hu/2016/01/hajomalom-epul-baja-varosaban.html
  • http://mult-kor.hu/20110927_elkeszult_a_bajai_halaszati_miniskanzen
  • http://hajozas.hu/magazin/itthon/bajai-hajomalom-egyesulet-sugovica-duna/
  • https://dunaiszigetek.blogspot.hu/2012/05/ujra-orol-hullamsirba-merult-hajomalom.html
  • További sajtóhírek ezen a linken: http://bajaihajomalom.hu/sajto/

2016. január 20., szerda

Hajómalom épül Baja városában!


Ráckeve után újabb hajómalom kerülhet vissza a Dunára. Most a bajaiak fogtak össze, hogy városuk egyik jelképét és gazdagságának egykori forrását visszaépítsék egy hajómalom formájában. Magyarországon eddig csupán a ráckevei hajómalom "üzemelt", bár itt az energiát nem a tóvá lassított Ráckevei-Duna adta, hanem egy villanymotor. Baján egy olyan épülne, amit valóban a Duna sodrása hajtana. A kivitelezés éppen a mai napon kezdődik, annak ellenére, hogy a szükséges összeg még nem áll rendelkezésre teljes egészében. Ehhez a remek kezdeményezéshez kérjük olvasóink támogatását, lakóhelytől, Duna-szakasztól függetlenül, hiszen a hajómalmok egykor az egész Duna látványát meghatározták. A 21. századra mindössze kettő maradt, Gután, Szlovákiában, valamint Ráckevén, melyet erdélyi fenyőből kellett szinte a nulláról visszaépíteni.

Baja hajómalmai /mapire.eu

A Bajai Hajómalom Egyesület felhívása:
A Duna bajai szakaszán egy 1880-as térkép szerint 51 hajómalom őrölte a gabonát, tisztes megélhetést biztosítva malomtulajdonosoknak, molnároknak, kereskedőknek egyaránt.
A Bajai Hajómalom Egyesület 2007-ben azzal a céllal alakult, hogy a dunai hagyományokat ápolja, így épült meg 2011-ben a Halászati Mini Skanzen civil összefogással.
2012-ben átadásra került egy IPA program részeként a hajómalom terve és a köves őrlő szerkezet, de azóta nem volt lehetőség pályázatra.
A város vezetőinek, vállalkozóinak és magánszemélyeknek a megnyerésével lehetőség nyílt a terv megvalósítására. A megvalósításhoz szükséges források jelentős része már biztosított, a hiányzó összeg előteremtéséhez Önökhöz szeretnénk fordulni, kedves bajai és környékbeli vállalkozók és magánszemélyek!
Mindannyian tudjuk, hogy a turizmus számára egyre vonzóbb célpont a mi városunk, lassan meghatározó jelentőségű lesz és a HAJÓMALOM egyedi látványosságával újabb csoportokat tudunk idevonzani. Így ingatlanjaink, vállalkozásaink és városunk értéke is nőni fog, hiszen a fizetőképes kereslet élénkülést hoz. Reméljük, hogy felkeltjük a befektetők figyelmét értékeinkre és így a város munkalehetőségei is bővülnek.
Nem utolsó sorban, nekünk bajaiaknak és a Dunát szerető környékbeli embereknek egy nagy vágya teljesül a hajómalom létrejöttével!
Büszkék lehetünk majd arra, hogy a teljes Duna szakaszon nálunk lesz olyan hajómalom, melyet a folyó ereje hajt meg! Így őseink mesterségét a gyakorlatban tudjuk bemutatni.
A különleges látványosság megállítja a dunai kiránduló hajókat és a kikötő közelében tudunk egész napos programot biztosítani a hajó külföldi utasainak!
Kérünk mindenkit, aki törekvésünkkel egyetért, támogassa adományával a hajómalom megvalósulását!
A kivitelezési munkálatok 2016. január 20-val megindulnak, a sikeres befejezéshez várjuk a cégek és magánszemélyek adományaikon túl önkéntes munkafelajánlásukat.
Az egyesület bankszámla száma:
Bajai Hajómalom Egyesület 11732033-20024547

Adója 1%-val is hozzájárulhat a sikerhez, kérjük, hogy adóbevallása során gondoljon az egyesületre.
Adószám: 19550228-1-03
Az egyesületünk jelszava:
„Sok kis ember összefogásával csodákra vagyunk képesek!”

Palik Vera
elnök

Hajómalom Óbudán /kép: egykor.hu
Természetesen amint elkészül a malom meg is látogatjuk, egy Dunai Szigetek kirándulás keretében! 

2015. augusztus 12., szerda

Baján is szabad a strand!


A bajai hídról letekintve strandolók tömegét láthatjuk nyaranta a hosszú homokpadokon. A színes napernyők alatt kisgyerekes családok, idősek és fiatalok gyűlnek össze. Használják a Dunát, élvezik a természet és a város összetalálkozását.

írta: Schell Gergely


Az 55-ös úton haladva a Potykacsárdánál kell lehajtanunk, hogy a híd lábánál árnyékos parkolóhelyet foglaljunk magunknak. A folyam jobb partján két nagyobb homokpad is kialakult: egy a híd déli és egy a híd északi oldalán. Az északi oldali homokpad közvetlenül a Vén Duna befolyása alatt kezdődik, itt – vélhetően az infrastruktúra miatt is – valamivel több strandolót találunk. A szebb napokat is látott, ma már düledező kis nyaralók között sétálva néhány perc után elérjük a sörcsappal, hűtővel és halsütővel is felszerelt, igényesen kivitelezett fabódét. Előtte fából készült padok és asztalok várják a vendégeket. Fürdőnadrágos fiatalok söröznek itt, hangszórókból szól a zene és süt a nap. Ezt tudja ez a beach. Ezen felül toi-toi vécék és kukák gondoskodnak a kényelmünkről. Látszik, hogy minden karban van tartva, mindent takarítanak.




Egy vélhetően régi tábla arra figyelmeztet, hogy tilos fürdeni. Ezzel az üzenettel szemben áll az, hogy felszabadult emberek kulturáltan használják a Dunát. Szeméttel alig találkozunk, a zene nem túl hangos, az emberek békésen álldogálnak vagy labdáznak a vízben. Még a balatoni strandok zajánál is csendesebb minden. A Sugovica kijelölt strandjától nem messze is zajlik a dunai élet. Azzal a különbséggel, hogy időnként lassan elúszik egy békés uszály a háttérben. Szemközt kisebb, magányosabb partszakaszokon más fürdőzők látszanak.


A víz szemmel láthatóan is tiszta. Egyedül valamiféle zöldesbarna algatelepeket hoz időnként a sodrás, ami 1-2 méter szélességben zavarhatja a lubickolókat. Ők előredőlve néhány karcsapással beljebb kerülnek, láthatóan nem kellemetlen számukra a jelenség.



Az este közeledtével egyre több napszemüveges fiatal érkezik, és a narancssárga fényben irigyelnivaló instragram-fotók készülhetnének akárkiről. A forró homokra terített törölközőmön ülve és olvasva látom, hogy a környékbeliek szeretik ezt a helyet. Kissé gyanakodva néznek, amikor meglátják nálam a fényképezőgépet. Ez nem egy fesztivál, ide nem a fotók miatt jönnek az emberek. Egyszerűen csak élik és élvezik a hűs, 23-24 fokos vizet, a természetet, a városukat, a társaságot, a nyarat.



És hogy legális-e a fürdőzés? Felhívtam a bajai városházát, és az alpolgármester nagyon kedvesen megerősítette: nem tilos használni ezeket a strandokat. Jó fürdőzést kívánt, mielőtt letette a telefont. Azt hiszem, ez mindannyiunknak szólt.

2013. április 7., vasárnap

Szentjánosbogár és Katica - IV. Károly magyar király és Zita királyné utolsó útja a Dunán


A Glowworm Baján
H. M. S. Glowworm, nov. 1.

Egész éjjel haladt vonatunk, s az állomásokat nem tudtuk felismerni, mert mindenütt, ahol megállottunk, az állomáson kivül, teherkocsik között vesztegeltünk. Hatkor reggel Bajára értünk. Pompás őszi reggel volt, az ég derüsen, sugárzó-kéken, mintha a magyar földtől való nehéz bucsut akarta volna vidámabbá varázsolni, a bucsut, melyet az emberek oly komorrá tettek.
A vonat Baja állomása előtt nyílt pályán állott meg, a Duna partján, s amint az ablakból kitekintettem, láttam lent két kis hajót horgonyozni. Nem mertem elhinni, hogy ezek közül valamelyikre szándékoznak a királyi párt szállítani. Annyira nem nyújtottak fejedelmekhez méltó látványt, hogy bárki is meggondolta volna, hogy rászánja-e magát rajtok hosszabb ut megtételére. A szalonkocsi ablakai alatt a magyar és entente-tisztek között véget érni nem akaró tárgyalás indult meg, melynek tartalmáról nem tudtunk meg semmit. Végre láttuk, hogy a kocsitól a hajóhidhoz vezető rövid úton teljesen szoros kordont vonnak magyar katonákból, s mikor ezzel elkészültek, Siménfalvy ezredes felszólított, hogy menjünk a hajóra. Elől ment Siménfalvy ezredes, utána a felséges pár, s utánok én. Ez volt az egész kiséret! A szuronyos kordonon belül haladt a fogoly király és királyné a Dunapartig, hol leirhatatlanul meredek kőlépcső vezet le emeletmagasságról a vizig. Itt keskeny deszkából álló, rögtönzött hajóhidon, melyen félelmetes volt átmenni gyakorlatlan lábbal, jutottunk a Glowworm fedélzetére. A sürü kordonból egy katona, amint a király előtte elhaladt, odaszólt hozzá: "Viszontlátásra, Felség!" - Nem hiszem, hogy e becsületes magyar katona ezt parancsnokságának kívánságára tette volna! Ellenben a felségek annál jobban örültek neki.
A másik hajó, melyet a vonat ablakából láttam, a Lady Bird volt, mely kísérni fogja a Glowwormot. A Glowworm parancsnoka érkezésünk pillanatában még nem volt a hajón, s igy a Lady Bird parancsnoka fogadott. A felségek azonnal a számukra kijelölt kabinokba mentek, s kellemesen meglepődtek a  kis hajó ragyogó tisztaságán. Közelről nézve mégis sokkal barátságosabb volt, mint ahogy a vonatból látszott.
A királyi pár rendelkezésére bocsátották a parancsnok lakosztályát, mely egy nagyobb kabinból állott, - ez volt a szalon és ebédlő, - mellette egy kis hálófülke, mely oly szük vol, hogy őfelsége ágyán keresztül kellett a fürdőszobába átmenni. Alig voltunk a hajón, midőn láttuk, hogy vonatunk helyet ad egy másik vonatnak, melyből a pápai nuncius, Msg. Schioppa és a királyné főudvarmestere, Esterházy Sándor gróf szállottak ki. Esterházy Sándor itt csatlakozott hozzánk, hogy mint egyetlen ur kisérje őfelségét szomoru utjára. A nunciust azonnal a király elé bocsátották, ki őt már kabinjában fogadta.
Mialatt a nuncius a felségeknél volt, a magyar tisztek az entente-tisztekkel jegyzőkönyvet vettek fel a király és királyné kiadatásáról, de a jegyzőkönyv tartalmát velünk sohasem közölték.
Nemsokára ezután hozzám jött Selby angol ezredes, az egyik entente-tiszt, ki már Tihanyban volt, s ki férjemet régebbről ismeri. Beszélgetés közben sajnálkozásának adott kifejezést, hogy Tihanyban nem engedték meg neki férjem meglátogatását. Igen elcsodálkoztam ezen, mert hisz nekünk Tihanyban mindig azt mondották, hogy az entente-tisztek őrködnek a foglyok teljes izoláltsága felett., s magyaráztam neki, mennyire hozzájárult az ő rendelkezése is ahhoz, hogy nem látogathatta meg férjemet. Ez ellen Selby a leghatározottabban tiltakozott, s mondotta, hogy kifejezetten kérte az engedélyt férjem meglátogatására, mert szeretett volna vele találkozni, azonban a magyar kormány tisztjei ezt határozottan megtagadták.
Alig váltam el Selby ezredestől, midőn visszajött a hajó parancsnokának megbizásából s bocsánatot kért, hogy négy karikaturát Vilmos német császárról a felségek cabinjában felejtettek. Most, hogy a pápai nuncius nálunk van, nem mernek bemenni, de biztositott, hogy amint a nuncius elment és a felségek egy percre elhagyják a kabint, eltávolítják azokat. Azzal mentegetőzött, hogy a hajó csak tegnap kapott parancsot a király és királnyé felvételére s igy rengeteg tatarozni és rendezni való volt. A nagy készülődésben egész megfeledkeztek e karikaturákról, melyek a háboru alatt kerültek a hajóra. Csakugyan a képeket el is távolitották onnan azonnal, amint a felségek a fedélzetre jöttek és ők észre sem vették azokat.
A parancsnok jelentette, hogy a hajó indulásra készen áll. A magyar tisztek és Kánya követ, aki titkárával együtt a mi vonatunkon utazott, s rögtön utánunk a hajóra is feljött, elhagyták a hajót. Leszállott Schioppa nuncius is, miután néhány percig beszélhettem vele. Schioppa szintén rendkivüli elragadtatással beszélt a felségek bámulatos lelki erejéről, s tiszta megitélésükről, mellyel a helyzetet nézték. Megigérte, hogy fogságban lévő férjem sorsa iránt a legmelegebben fog érdeklődni, hisz férjem a szentszék melletti követség ügyvivője volt akkor, midőn őt a budapesti nunciaturára küldték ki, s igy már Rómában jó viszonyban volt vele. A nuncius igérete igen megnyugtatott, mert természetesen aggódtam kissé férjem sorsa miatt.
A Glowwormon megérkezésünk után hamarosan elkészültek az utra és elindult lefelé a Dunán. Nemsokára reggelit kaptunk, ami igen jól esett, hiszen utoljára tegnap délben étkeztünk az apátságban, mert a vonaton feltálalt sajtot nem lehetett a legjobb akarattal sem étkezésnek minősiteni!
Reggelinél a királyné két levelet mutatott nekem, melyeket abban a pillanatban kapott, amint Tihanyban vonatra ültünk. Az egyiket két osztrák polgárember irta, melyben megbotránkozásuknak adtak kifejezést afelett, hogy a "magyar királyság" hogyan bánik királyával, s mit várjanak még hajdani testvérállamuktól ily gyászos tett után. A másikat hasonló tartalommal egy svájci ember küldötte, azzal a megható hozzáfüzéssel, hogy szeretne valamit a Svájcban maradt fenséges gyermekek érdekében tenni. A királyi párt ezek az ismeretlen kézből származó közvetlen sorok mélyen meginditották! Istenem, természetes is, ilyen pillanatban!
Gyönyörű őszi nap volt. Az étkezések kivételével folyton a fedélzeten ültünk. Esterházynak részletesen elmeséltük az eseményeket, melyek Sopron óta lejátszódtak, s a király, mint vadászember, nagy érdeklődéssel szemlélte a Dunában uszkáló és a partokról felrebbenő sokféle és érdekes szárnyast.
Délután elhelyeztek engem is az alsó fedélzeten egy kis kabinban, mely bizony nagyon szük volt. Esterházyt a Lady Bird-ön szállásolták el. Öt óra tájt megérkezett a Glowworm parancsnoka, Snagge kapitány, ki azonnal bemutatkozott a felségeknek. Remek szép napnyugta volt, de az idő hüvösre fordult, hiszen már késő őszben vagyunk. El kellett hagynunk a fedélzetet, s a hajó hat óra felé horgonyt vetett a folyam közepén, mert a csekély vizállás mellett a holdtalan sötét éjjelen nem mertek hajózni, féltek, hogy zátonyra juthatnánk. Hét óra körül az esetbédet szolgálták fel, és velünk evett Snagge parancsnok is. Igen mulatságos ember, ebéd alatt sok érdekeset mesélt utazásairól. Az asztalt üvegtartályban két szép uszkáló aranyhal disziti, Snagge kedvencei, vele voltak valamennyi utján a háboru alatt is


A H.M.S. Lady Bird
H.M.S. Glowworm, nov. 2.

Reggel korán nagy vizesés ébresztett fel, mely a kabinablakon át fülkémbe ömlött. A fedélzetet mosták s miután éjjelre nyitva hagytam az ablakot, mely valójában csak szellőztetőlyuk, az egész áradat bezubogott a kabinba. A matróz, akinek kötelessége lett volna mindenhová beszólani, hogy a nyilásokat zárják el, nem mert kopogásával felébreszteni, miért a steward nem győzött eléggé bocsánatot kérni. Sokat nevettünk ezen reggeli alatt.
Közeledtünk Ujvidékhez. Hallottuk, hogy ott egy motorcsónak partra megy és feladja a postát. Mennyire örült a szegény királyné, hogy ismét hirt küldhet gyermekeinek! S én is boldog voltam, hogy irhatok férjemnek, ki bizonyára nagyon várja már a fogházban levelemet!
Ismét gyönyörű idő volt és a fedélzeten tartózkodhattunk egész nap.
Snagge kapitány a nap folyamán a király becsületszavát kérte, hogy mig hajóján van, nem fogja megkisérelni a Magyarországra való visszatérést, illetve nem fogja hajóját saját elhatározásból elhagyni. Őfelsége ezt megtette.
Hallottuk, hogy reggel egy szerb tiszt szállott a hajóra, ki azt az akkoriban még hazug hirt hozta, hogy a pesti nemzetgyülés detronizálta Károly királyt, s minden áron be szeretett volna hozzá menni, hogy lemondási nyilatkozat aláirására szólitsa fel. E szerbnek nem sikerült a király elé jutnia, azonban a detronizálásról szóló hirt, mely igen pauzabilis volt, elhittük, mert minden hirforrástól el voltunk zárva. A magyar kormánynak ez az eljárása természetesen nagyon keserüen érintette a felségeket, bár a mult napok tapasztalatai alapján egyebet nem vártak. Annál jobban örültek a magyar nép újra és újra megnyilatkozó hüségének, mely a kormány eljárását meghazudtolta. Az angol kapitány mesélte, hogy semmi áron nem tudott még a szerbek által megszállott területekről sem magyar révkalauzt kapni, mindannyian azt mondták, hogy ők bizony nem kalauzolják ki a magyar királyt elhurcoló idegen hajót! Végre nagy összegért szerb kalauzt fogadott fel.


H.M.S Glowworm (wikipedia.org)
H.M.S. Glowworm, nov. 3.

Reggel áthaladtunk Belgrádon, Snagge kérte a királyi párt, hogy mig a város alatt elmegyünk, maradjanak a kabinjokban, nehogy a fedélzeten megpillantva őket a szerbek tüntetést rendezzenek. Egész délelőtt nagyon szép időnk volt, de délutánra beborult az ég, hideg őszi szél kerekedett, s igy a kabinokban maradtunk. Olvastunk és a királnyé a változatosság kedvéért patience-t rakott. Igen szomoru és levert voltam. Semmi reményem nem volt, hogy valahol hirt kaphatok férjemről, s abban sem biztam, hogy az én leveleim el jutnak hozzá. A királyné érezhette bánatomat, mert egyszerre csak minden előzmény  nélkül a legbájosabban elkezdett vigasztalni, s biztatott, hogy beszéljek Snagge-el, akinek biztosan módjában lesz férjemről hirt szerezni. Igazán nagy asszony a királyné! Saját gondja és bánata nem tölti el annyira szivét, hogy környezetének személyes bajaival ne törődjék és vigasztaló, jóleső szavakat ne találjon számunkra! Kimondhatatlanul jól esett igazán anyai szivjósága és rokonszenve!
Kissé megvigasztalva lementem Snagge-hez, ki készségesen megigérte, hogy az angol követség révén kisérletet tesz és hirt küld férjemnek a fogságba és róla is szerez értesitést. A válasz Turnu-Severinbe jöhet meg. Snagge ezután elbeszélte, hogy a hajón időző szerb tiszttől érdekes dolgokat hallott. Közölte a tiszt, hogy a király Magyarországra érkezésének hirére a belgrádi állomáson ismeretlen tettesek több benzintartályt felrobbantottak, ami nagy tüzet idézett elő, ugy hogy a belgrádi állomás - a mozgósitás szempontjából a legfontosabb gócpont - nagy veszélyben forgott. Egyáltalán Snagge-nek az volt a benyomása a szerb tisztekkel folytatott megbeszélésük után, hogy a hadjárat, melyet a szerbek esetleg inditani szerettek volna őfelsége Magyarországa ellen, rájuk nézve kevés sikerrel járt volna.
Snagge bevallotta, hogy tegnapi leveleink nem mentek el Ujvidékről, mert azt a parancsot kapta, hogy egész postánkat valamelyik angol követségnél személyesen adja le továbbitás végett, s ezt majd csak visszafelé jövet teheti meg. Természetesen igen elszomoritott ez a hir. Azonban elgondolkodtam, hogy a királyné a nálaménál sokkal nehezebb sorsát mily lelkierővel viseli. Ő sem kap hirt gyermekeiről már napok óta, s azért van elválasztva tőlük, mert hazajött, s itthonról kikergették.  Most hontalanul bolyong, s gyermekeit nem is tudja mikor és hol fogja viszontlátni. Az ő példájából erőt meritettem, s könnyeimet leküzdve, visszamentem a kabinba.
Esterházy ma szintén a mi hajónkon, a Glowwormon kapott helyet s igy nem kellett többé ebéd után a Lady Birdre átcsónakáznia, ezért kissé tovább maradtunk este a királyi párral. Snagge kapitány mindent elkövetett, hogy időnket kellemesen megrövidítse. Igazán figyelmes háziur volt, el akarta velünk felejtetni, hogy tulajdonképpen börtönben vagyunk.


IV. Károly rakpart, Baja (szoborlap.hu)
H.M.S. Glowworm, nov. 4.

Tegnap este óta Moldava előtt horgonyzunk. Éjjel mindig állt a hajó, csak nappal haladtunk, mert a vizállás rendkívül alacsony. Ma reggel pedig el sem indultunk. A Vaskapunál a vizállás olyan csekély, hogy hajónk semmiesetre sem mehet rajta keresztül. Azon tanakodnak, nem lehetne-e motorcsónakkal áthatolni a Vaskapun, s azután egy elénk küldött hajóra átszállni. A román kormány azonban azt akarja, hogy autókon menjünk Orsováig, s onnan vonaton. Ennek eleinte Snagge kapitány ellenszegül, mert nem akar román területre menni az őrizetére bizott királyi párral.
Annyi bizonyos, hogy a Glowwormon nem folytathatjuk utunkat. Az öreg Duna, a magyar folyó, a Vaskaput alkotó magyar hegyóriások ellenszegültek annak, hogy Magyarországot korcs ivadékok meggyalázzák, s e természetes védőfalon keresztül vihessék ki idegenek a magyarok felkent királyát és királynéját! Szegény ősi Duna, szegény ősi hegyek, ti a magyar becsület fogalmát egy évezreden át más nemzetektől tanultátok, mint a mostani, de sajnos, ellenállásotokat és becsületeteket ma le tudják küzdeni a technika eszközeivel!
Egész nap folytak a tanácskozások Snagge és a román kormány között továbbutazásunkat illetőleg. Snagge mindenáron azt akarta, hogy a Vaskapu túlsó oldalán hajóra szálljunk, mely azután egyenesen Sulinába megy az ott várakozó angol hadihajóhoz. A románok ezzel szemben ujból és ujból hangoztatták azt a kivánságukat, hogy Orsovától Galacig vonaton menjünk.
A moldvai francia révparancsnok, minthogy hajónk egész nap ott vesztegelt, eljött jelentkezni, s gyönyörü chrysanthemeket hozott a királynénak.
A nap folyamán azt a biztosnak látszó hirt kaptuk, hogy a számüzetési helyül Malta szigetét állapitották meg, aminek a királyné rendkivül megörült, mert gyermekei, különösen a még nem is egy éves Charlotte királyi hercegnő meg volnának kimélve hosszabb tengeri uttól.
Borus, esős őszi nap volt, már nem lehetett a fedélzeten maradnunk s egész nap kabinjainkban kellett tartózkodnunk. Este még mindig nem tudtunk semmi biztosat holnapi sorsunkról.


A királyi pár (illusztráció a könyvből)
H.M.S. Glowworm, nov. 5.

Hajnali négy órakor zörögnek és jelentik, hogy reggel kilenckor autókon indulunk tovább Moldaváról, mig a podgyászt már reggel hétkor előreküldik. Gyorsan összecsomagoltam s aztán tovább aludtam, de az indulástól majdnem elkéstem, mert elfelejtettem órámat a keleteurópai időre állitani, mely időszámitás tudvalevően egy órával megelőzi a középeurópait. Nyolc órakor reggeli volt s kilenckor csónakon Moldvára mentünk, hol egy csomó gépkocsi várt bennünket.
Kiséretünkben volt Snagge kapitány és titkára és 20 angol tengerészkatona Roberts hadnagy parancsnoksága alatt. Tehát nem a románok őrizetében voltunk. Csupán egy román tiszt jöhetett velünk s csatlakozott egy francia tengerész-tiszt is az illető Duna-szakaszról.
Megindultunk. Elől egy gépkocsin Roberts hadnagy négy tengerészkatonával, utána az egyetlen csukott gépkocsin a királyi pár Snagge kiséretében, a vezető mellet egy fegyveres angol katona ült, a következő kocsin Esterházy és én, velünk Snagge titkára és a román tiszt, végül, mint utóvéd az angol tengerészkülönítmény többi katonája.
Moldova teljesen csendes volt. Itt-ott nézett ki az ablakon egy-egy kiváncsi arc; azt hallottuk, hogy Moldavát két nappal ezelőtt jórészt kilakoltatták.
A Dunamentén, a Vaskapun átvezető pazar szépségü országut, melynek megragadó regényességéről boldogult Erzsébet királyné nem tudott eleget beszélni környezetének, elhagyatott volt. A Dunán mindenütt homokzátonyok bukkantak elő és egy hajó vagy csónak sem kavarta fel a hatalmas sima viztükröt. A hegyek némán tekintettek le az alattok elsikló szomoru menetre. Gyönyörü őszi napsütés volt ismét! Nagymagyarország csodálatos szépségeit mégegyszer megbámulhattuk és megsirattuk! Az országuton sürün találkoztunk csendőrjárőrökkel, akik a forgalmat az uton feltartóztatták, ugy hogy alig láttunk az egész idő alatt élő lelket.
Beérkeztünk Orsovára. A város teli volt az utcákra kisereglett lakossággal s oly meleg tüntetést rögtönöztek a fogoly királyi pár mellett, hogy nem birom leirni. Mindenünnen harsogott az "éljen", integettek és hivták a királyt, jöjjön már őket felszabaditani. Ugylátszik, nem osztották szegény elszakitott honfitársaink a "budapesti magyarok" nézetét.
Az állomáson kivül szálltunk a vonatra, mely szalon, háló, étkező-kocsiból, egy rendes személykocsiból és podgyászkocsiból állott. A szalonkocsi természetesen a Mávtól lopott magyar kocsi volt.
A királyi pár azonnal beszállott a szalonkocsiba, én a komornyikkal a podgyászkocsiba mentem kézipodgyászukért, melyre a huszórás utazás alatt szükségük lesz. A szalonkocsiban kaptunk helyet Snagge és én is.
Orsova után áthaladt vonatunk a régi magyar határon. Miután ezt a vonalat könnyes szemmel elhagytuk, őfelsége visszavonult és levetette egyenruháját. Most már külföldön volt, tehát a régi szokás szerint polgári ruhába öltözött...

Boroviczény Aladárné: Az entente fogságában /részlet/

2012. július 13., péntek

Pandúrból Petőfi - Körséta Baja város üdülőszigetén


Egy héttel a hagyományos Bajai Halfőző Fesztivál előtt jártunk Baján. Az e hétvégén (júl 12-15.) 17. alkalommal megrendezendő esemény évről évre egyre több látogatót vonz. A rendezvények egy része a város szabadidő parkjában, a Sugovica (más néven Kamarás-Duna) túlpartján, a Petőfi-szigeten kapott helyet. Mivel a Petőfi-sziget hazánk kevés emberkéz által létrehozott szigeteinek egyike, ezért mindenképpen megérdemli, hogy közelebbről is megismerjük.


A Petőfi-sziget fiatal mivoltát bizonyítja a névadás. 1871 előtt ez a terület még a Pandúr-sziget keleti szeglete volt. A Pandúr-sziget elnevezés  a XVIII. században, a Duna kiöntései miatt elnéptelenedett Pandúr falu nevéből származik. A Mohácsi-szigetet keletről határoló mesterséges (baja-bezdáni) Ferenc-tápcsatorna építésének köszönheti "függetlenedését". 1871-1879 között készült el a Türr Istvánról elnevezett átvágás, mely a tápcsatorna vízellátását biztosította, ugyanakkor téli kikötőként is funkcionált és funkcionál napjainkban is. Az alábbi, 1941-es légifotón a nap megcsillanása ellenére még látszanak a part éles határvonalai.


A sziget érdekes módon sokáig nem tartozott a Bács-Bodrog vármegyei Bajához, hanem a Pandúr-szigettel és a szeremlei határral együtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye legdélebbi nyúlványát alkották. A határt a Sugovica egy szakasza képezte. Ez az állapot 1876-tól egészen 1932-ig tartott, amikor Bajaszentistván nagyközséget egyesítették Bajával, így Szeremle település exklávévá változott, melyet ugyancsak a csonka Bács-Bodrog vármegyéhez csatoltak. 1950 óta a terület Bács-Kiskun megye részét képezi.

 
A bajai partról száraz lábbal egyetlen ponton lehet a szigetre jutni, mégpedig a hasonló nevű, 1982-ben elkészült Petőfi hídon. Innen szép kilátás nyílik a Sugovica strandjára jobbkéz felé, ahol egy mederbe épített szökőkút teszi látványossá az árvízvédelmi töltéssel megemelt partot. Balkéz felé pedig a belváros házai emelkednek.


A híd lábán vízmérce található, rajta az 1958. március 13-án mért legmagasabb vízállással. (Az évszám utolsó számjegye lehet tévedés is, hiszen errefelé az 1956-os tavaszi jeges árvíz volt a legnagyobb, mely számtalan gátszakadása révén került be a magyar hidrológia fekete napjai közé.) Ott jártunkkor 340 centiméter volt a vízállás.


Szerencsére a Duna vízminősége évről-évre javul, így sorra nyithatnak meg újból az ÁNTSZ jóvoltából a Duna szabadstrandjai. Baján még vízilabda kapu is várja a fürdőzőket, akik a délben, a napon mért 41 fokban jobb helyet nem is találhattak az enyhülésre, mint a Sugovica partját és a parton álló zsúfolásig megtelt vendéglátó helyeket.


Szemközt, a Pandúr-szigeten található az ADUKÖVIZIG (rejtvény is lehetne, hogy mit jelent ez az elnevezés) központja, saját vízmércével és kikötővel. Előtte számtalan teherhajó, jégtörő, kitűzőhajó ringatózott, közülük a legújabbnak a NAV "Hannover" nevű "cirkálója" tűnt, friss zöld-fehér festéssel. A Türr István-átvágásban pezsgett a vízi élet, motorcsónakok, evezősök, kajakosok és kenusok hada igyekezett a főág felé. Később az is kiderült, mi okozta a vízi járművek eme "rajzását".


A Pandúr- és a Petőfi-sziget, noha egykor egy testet alkottak ma mégis nagyon különbözik az arculatuk. Előbbi, ahogy egyre messzebb megyünk a várostól, úgy változik át üdülő-külterületből természetvédelmi oltalom alatt álló vadregényes ártéri rengeteggé. A Petőfi-sziget ezzel szemben kis kivétellel teljesen "hasznosított" terület. Még a középső, napégette mezején is cirkuszi kamion-konvoj állt a Halfőző fesztivál korán felhúzott fabódéi között. Foci- és teniszpályák, vízitelep, kemping, kollégium, hidrometeorológiai állomás és vendéglők sorakoznak a városhoz közeli részen. Ez nem az az eldugott paradicsom. Itt lépten-nyomon emberekbe ütközünk, akik egyszerűen csak kutyát sétáltatnak, vagy a csónakjukat takarítják a fák árnyékában.


Az átvágás partján lakótelepi házakhoz épített garázsok mintájára állnak a csónakházak. Nem is egy, hanem rögtön négy sorban. A parton is sorban állnak a vízi járművek, közéjük tájidegen fajként egy-egy autó is beparkol, hogy védve legyen a rekkenő forróságtól. Stégek, stégek végén tarka csónakok, sőt csónakba ültetett muskátli jelzi, hogy hamisítatlan vízparti üdülőterület az, ahol járunk.


A Petőfi-sziget déli részén, a tápcsatorna északi betorkollása környékén a táj hirtelen megváltozik. Ez már egy ártéri erdő, sokkal inkább természetközeli állapotot mutat, mint a sziget bármely más tája. Fűz és nyárfák szegélyezik a kerékpárutat mindkét oldalról. A régi Baracskai-Duna szerepét átvevő tápcsatorna partjára kiérve eloszlik ez az idill, hatalmas daru úszik be a képbe. Visszakanyarodunk a város felé, mely a lombsátor alatt csupán egy rövid pillanatra törlődött ki a gondolatainkból.


A Sugovica túlsó partján sokáig észrevétlenül bújnak meg az épületek a sűrű ártéri erdő mögött. Majd lassan kiemelkedik az a magaspart-szakasz, melynek Baja városa a létrejöttét köszönheti. Itt ugyanis az ármentes térszín közvetlenül a hajózható Duna partjáig fut le, természetes kikötőt alkotva halászok, hajósok és kereskedők számára. A várostól északra és délre ez a magaspart újra eltávolodik a Duna mellől. A Sugovica partja fölé meredeken emelkedő háton épült házakból nagyszerű kilátás esik a Petőfi-szigetre és a távolabbi Gemenc széles árterére.


Ha Baján járunk mindenképpen érdemes felkeresni a Petőfi-szigetet, ahol kiváló alkalmunk nyílhat egy igazi helyi specialitás, a bajai halászlé kipróbálására valamelyik parti étteremben.

Akik ezen a hétvégén nem tudnak leutazni Bajára, azok számára álljon itt a bajai halászlé receptje:

Hozzávalók (négy főre): 2 kg ponty, 2 db nagy fej vöröshagyma, 2 evőkanál őrölt fűszerpaprika, só ízlés szerint, 2-3 db cseresznyepaprika, 2-3 db zöldpaprika, 0,5 kg gyufatészta.

A megtisztított halat főzés előtt egy órával sózd le, főzésig pihentesd. A hagymát vágd apróra, 2,4 liter vízben a hallal együtt tedd fel főni. Ha kiforrta a habját, tegyél bele sót, fűszerpaprikát és cseresznyepaprikát. Erős tűzön, a forrást követően 30-40 percig főzd, a forrás utolsó 15-20 percében tedd bele a belsőségeket (tej, ikra), majd a kifőtt gyufatésztára tálald a levet, külön tányéron a halszeleteket, belsőségeket. Hogy tartalmasabb legyen a leves, tehetünk bele néhány gerezd fokhagymát és 10 dkg paradicsomot is.  Jó étvágyat hozzá!

Jómagam hűtlen vagyok a dunai hagyományokhoz ezen a téren, ugyanis a szegedi halászlét kedvelem, annak is a korhely változatát. De az előtt a bajai halászlé előtt, amit a sugovica-parti Véndió vendéglőben kaptunk mégis megemelném a kalapom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...