Aszály a Foktői-szigeten

Száraz kóró a mellékág alsó szakaszán

2026 nyarán, a Foktői-szigeten partra vetett borosüvegeket kegyességből irányba rugdosva, hogy a belőlük kiömlő iszapos lötty sorvadó növényeket itasson ideig-óráig, felvetődik sok izzadságszagú kérdés, például, hogy a rekord alacsony Dunától függőlegesen és vízszintesen is távolodó ártér még vizes élőhelynek számít-e? A vízparttól 20 méterre csúcsszáradás által megtépázott füzek és nyárak kapcsán merengve a kiszáradó őshonos növényzet őshonos lesz-e majd a félsivatagi klímán is? És hogyan fog kinézni a Duna-part idén októberben, ha július elején már úgy néz ki, mint október elején szokott?

Foktő fok nélkül csak Tő, avagy
a kiszáradt Csorna-Foktői-csatorna
az árvízvédelmi töltés ártéri oldalán.

Képes beszámolónk helyszíne a Foktői-sziget, Kalocsától nyugatra, Pakstól délre, ahol a kavicsos üledékek helyét már a homok veszi át a kisvizes helyzetben előbukkanó széles parti zátonyokon. 2026. július 11-én dél körül, -63 centiméteres paksi vízállásnál (LKV+34 cm) a szigeten foltokban már jelentkeznek a rendkívüli szárazság első jelei, ugyan nem általános ez a helyzet, de a sárga foltok egyre jobban terjednek a zöld rovására, habár korábban éppen a zöld foltok terjedtek a kék, azaz a Duna rovására, és az is egy viszonylag gyors folyamat volt, de a sziget fejlődésére majd a következő bejegyzésben térünk ki. Jelenleg ugyanis már a második Foktői-sziget tűnik el, most éppen a folyószabályozás következményeképpen. 

Vadmalac turkál a kiszáradó mellékág egyik utolsó nyílt vízfelszíne mellett.
Mivel a mellékág rohamosan szárad, a vaddisznó kondák már a főághoz járnak inni.

Most elég legyen annyi, hogy 1978 körül valaki három sarkantyút szúrt bele a Foktői-szigetbe, alaposan megforgatta a homokos hordalékban, majd az ártéri erdőben is, ami szép vastag rétegben, bundaként tapadt rá a szigetre, északon, keleten, nyugaton és délen, de jutott a bal partra is bőven. Ezt a világoszöld bundát aztán a 2026. június végi hőkupola 42-43 fokon elkezdte szép aranybarna kéregként rásütni a szigetre. A pirulás foltjai már július elején megjelentek, valószínűleg érdemes lesz ide októberben is ellátogatni, hogy a folyamatot teljességében láthassuk.

Kilátás a Dunára, a távolban, dél felé felsejlik a Kalocsa-Meszes strandja

A Foktői-sziget déli csúcsa,
ahol a homokzátonyok elterelik a figyelmet a csúcsszáradásos parti füzekről. 

Sárguló nyár izzad az alsó sarkantyú végén.

Idegenhonos faj forog a Nap felé, a kecsességgel legkevésbé sem vádolható új dunai híd alatt.

A békalencsével borított legnagyobb vízfelület-maradvány a felső sarkantyú alatti forgóban.

Elsőre kiszáradt medernek tűnő forma a sziget belső részén,
csakhogy ezt a mélyedést valamikor 2003-ban ásták munkagépekkel, eddig ismeretlen célból. 

Októberi ártéri tájkép júliusban.

Az októberre vélhetően megszűnik majd pár problémás tényező, a bejárást leginkább megnehezítő pókháló-fátylak, a mellig érő csalán és a rajokban támadó, ki tudja a szárazságban hol szaporodó szúnyogok. Ha tippelni kellene, a vízállás hasonlóan alacsony lesz, ha így megy minden tovább, benne van az új negatív rekord is, a fákon már nem lesz levél, és kiszárad az aljnövényzet is. Drága ár azért, hogy a Foktői-sziget felszínformáit szabadon tanulmányozhassuk.