2015. december 28., hétfő

A gerjeni Nagy Homokzátony


A Duna mellett csöndesen megbúvó kis település, Gerjen neve mostanában gyakrabban kerül elő a sajtóban. Ezt annak köszönheti, hogy a paksi atomerőmű közelsége miatt ide tervezik megépíteni a Paksot Kalocsával összekötő új hidat.


írta: Schell Gergely


Pedig a 800 éves Gerjen sok mindenről híres lehetne. Fogathajtó-versenyéről, rockfesztiváljáról, kompátkelőhelyéről, ártéri erdejéről, halászatáról, hagyományőrzéséről és vallási életéről is. Apropó: ha valakit kenun vagy kerékpáron hozna erre az útja, ki ne hagyja a töltés oldalában található kikötői kocsmát!


Ahogy az lenni szokott, a falu végső helyét és formáját a Duna szabályozásakor nyerte el. Korábban a folyam körbemosta a dombot, ahol a néhány házsornyi település állt, megközelíteni is csak csónakkal lehetett. Később, azaz ma már rendezett, szellős utcák sorakoznak valamivel odébb sakktáblaszerűen. Ártéri erdeje, fattyú- és holtágai ma is művelés alatt állnak, vadászatra, horgászatra és halászatra is alkalmas vidék ez. A falu széléről rálátni az erőműre.


Helybeliekkel beszélgetve hallottam először a Nagy Homokzátonyról. Strandok felől érdeklődtünk, akkor mondták el, hogy a helyiek nyaranta birtokba veszik a hosszú, lapos területet. Többször is nekifutottunk, hogy megtaláljuk, ám próbálkozásaink nem jártak sikerrel. Amikor a legtovább jutottunk az ártéri erdőben, az áradó Duna állta utunkat. Utólag persze tudjuk már, távol vettük be magunkat az erdőbe, célunktól jóval északabbra, így legfeljebb a Dunáig juthattunk volna ki. Végül tettünk egy próbát a katolikus templom mellett, és egy jó tízperces sétával elértük a homokzátony északi csücskét. Az erdőben traktorral is találkoztunk, útközben horgászoktól tájékozódtunk, érdemes-e továbbhaladnunk. Azt javaslom, ne sötétedés előtt vágjunk neki az ártéren való átkelésnek, mert visszafelé nehéz a sötétben botorkálni az ösvényen.


Alacsony vízállásnál jó 2,5 kilométer hosszan gyalogolhatunk a zátonyon dél felé. Nem csak vadmadarak, de halak, kagylók, csigák megfigyelésére is lehetőségünk nyílik. Róka- és madárnyomok között lépdelve magányos horgászt pillanthatunk meg ladikjában üldögélve. A naplementék gyönyörűek itt, és ha gumicsizmát húzunk, jó ötven-százméternyire is begyalogolhatunk a Dunába. Emberrel az említett horgászokon kívül egyáltalán nem szoktunk találkozni, igaz, mi ősszel fedeztük fel a helyet.


Egy madármonitoringgal foglalkozó TDK-dolgozat a következőket írja a Dunának erről a szakaszáról:

“A három nagy kiterjedésű zátonyunk közül az 1515-14 fkm-nél található a második. Ez a tőkés réce (Anas platyrhynchos) és a sárgalábú sirály (Larus michahaellis) vonulásában és telelésében játszik kiemelt szerepet alacsony vízálláskor. A zátonnyal átellenben a bal parton szinte minden évszakban horgásznak. A zátony főleg nyáron, napozó turisták kedvelt helye, ami igen nagy zavarással jár az ott pihenő madarak számára. Télen rendszeresen vadásznak ezen a részen.

A zátonyt téli időszakban a ludak éjszakázó helyként használják. A zátony alatti
folyamkilométernél ível át a Duna felett kettő magasfeszültségű vezeték. A madarakra gyakorolt hatását aligha vizsgálta bárki is, minden esetre feltételezhetően zavarja őket.
A fajszi szakasz egy enyhe délnyugati kanyarral kezdődik. Itt a part köves, kősarkantyúk sehol sem lassítják a sodrást. A nyugalmas parti köveken úszó récék gyakran gyűlnek össze, nem ritkán ezrével.

Galériaerdők mindkét oldalról keskeny sávban szegélyezik a folyót. A faddi oldal beépítése 2006-ban kezdődött, amikor is egy hatalmas gabonatárolót építettek közvetlenül a partra, annak minden egyes segédlétesítményével együtt.

A zavarás megnőtt, de a távolabbi kősarkantyúk biztonságos öblei menedékül szolgálnak az úszó récék csapatainak és kormoránoknak.” 
(Tamás, 2007)

Ottjártunkkor kárókatonákat és sirályokat figyelhettünk meg, a part menti kobolyán pedig hattyúcsalád riadt fel közeledtünkre.


Nem véletlen, hogy kedves kirándulóhelyünkké vált a Nagy Homokzátony. Természetközelisége és mégis valószerűtlen látványa hamar egy más tudatállapotba repíti az embert. Ha igazak a hírek, szerencsére az új híd Gerjentől északra épül majd, így legfeljebb az építkezés és a járművek zaja háborgatja majd ezt a különleges vizes élőhelyet. Aki teheti, nézze meg, élje át. Csak arra kérek mindenkit, ahogy a folyamhoz, úgy a zátonyhoz is tisztelettel közelítsünk.

Felhasznált irodalom:
Tamás Ádám (2007): A Duna Harta - Baja (1546 - 1479 fkm) közötti szakaszán végzett vízimadár monitoring eredményei. http://www.fagosz.hu/fataj/2008/03/040/TDK_TamasAdam.pdf

2015. december 21., hétfő

Megjöttek a hódok Szigetszentmiklósra!

 
Tavalyi cikkünk nyomán rengeteg megkeresést kaptunk, hogy mennyire sok helyen lehet találkozni az emberemlékezet óta nem látott hódokkal. Ebben a cikkben illusztráltuk a hódok gödi munkásságát, melyet idén is folytattak, jóval nagyobb ütemben. Láttak hódot Pilismaróton, Zebegényben, Surányban és a Ráckevei Dunán a Czuczor-szigetnél is. Úgy néz ki a terjeszkedésük megállíthatatlan a Duna mentén. Becz Miklós saját szigetszentmiklósi megfigyeléseiből írt cikket és saját képeivel illusztrálta. 


Két éve is láttam egy gyanúsan rágott fát a Taksonyi- hókonyban, de akkor arra gondoltam, hogy ez egy nyilvánvaló képtelenség: normális hód mit keresne a legzsúfoltabb megyében... Tévedtem.

Ma délután, december 20-án véletlenül rátaláltam a Taksony-sziget bejáróján több helyen, a hód rágásnyomaira.
Az első a part felől, olyan hatalmas, derékvastagságú fa volt, hogy inkább egy beteg ember művének tartottam a jellegzetes ceruzahegyezős nyomok ellenére. Ez egy stégbejáró közepén állt, ami széles nádason át vezettet a parttól a horgászállásig. 
 

A második területen 3- 4 kivágott fát vagy fácskát találtam. Ezen a helyen a rágások annyira frissek voltak, hogy a fa sebei néhol még nedvesek voltak.
Ezen a helyen látható volt az is, hogy a kivágott fát arasznyi, vagy könyöknyi hosszúsági darabokra rágta, és hogy a háncsot fogyasztotta el. A vízben a partszegélyen sok- sok ilyen méretű, kopasztott darabka úszott. Ezek vastagsága a virslitől a csukló vastagságig terjedt.
Egy 20 cm törzsármérőjű fát a hód úgy döntött ki, hogy az a vízbe zuhant. Ez számomra is hasznos volt, kikötő mólóként szolgált. Innen (a kidőlt törzs mellől) könnyen kikövetkeztethető volt, hogy milyen módszerrel dolgozott: a kérget a víz felől, a vízből fejtette le. A vízbe dőlt fatörzs közepén a kérget meghagyta ahol az számára túl magas volt, máshol az alacsonyabb helyeken egészet lefejtette. A metszőfog párok nyoma felülről lefelé mutatott. Így csak a vízben "állva" lehet dolgozni a vízbe dőlt fán. A felszín alá szorult ágról a teljes kérget lefejtette...


Itthon kiméretem egy leválasztott kéregdarabon a rágásnyomon szélességét: a két metszőfoggal egyszerre 22 mm-es sávban lehetett vésni. Keményen meg kell a hódnak dolgozni minden falatért. A függőlegesen meghagyott, még ki nem döntött fákon, látszott az is, hogy milyen magasra ér fel az állat. Sajnos, ezt nem mértem meg. Kb. combközépig ágaskodhatott fel.


Visszafelé evezve a sziget felől is találtam több jellegzetes, de régi rágást. Ezeket sokkal korábban kóstolhatta meg, de a lombhullás óta nem jártam erre, ősszel a víz felől még nem nem volt látható. Itt olyan ágrészt is találtam, amin látszott, hogy az állat pofája kb. ökölnyi szélességű lehetett. (egy ilyen méretű mélyedést rágott az ágvillába alsó részébe.) Ez a fotó a régi és új rágást mutató képpárán látható.

A hód étlapján fűz és nyár volt a fő fogás.

Enyhe a tél. Érdemes volna felkészülni egy éjszaki megfigyelésre...

Írja meg nekünk, ha esetleg más is találkozott ezen a télen hódokkal!

2015. december 14., hétfő

Partra vetett szigetek 5. - Hatos-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Aprócska sziget a Hatos a Szentendrei-Dunaágban, többnyire víz is veszi körül, lássuk idén ősszel hogyan nézett ki!

A Hatos-sziget déli irányból.

Szentendre legdélebbi szigete, a Hatos/Sárkány valahogy így fest olyankor, amikor szigetként viselkedik. Érdemes összehasonlítani a tavaly nyári állapotokkal, amikor Budapesten mért 165 centiméternél éppenhogy körülvette a Duna. 

Idén ősszel kissé más volt a helyzet, pedig még az egy métert sem érte el a vízállás csökkenése. Mivel a hatos a part domború oldalán helyezkedik el, alapból sekélyebb helyzetben van, mint a szemközti part. Helyzete előre is vetíti a sorsát, beavatkozás nélkül hamarosan összenő majd a parttal. Pedig a mellékága többnyire még víz alatt van, bár a 2015-ös év második felében ilyesmi szinte egyáltalán nem fordult elő. 

A szigettől délre kavicsbordák nyúlnak a folyóba, mintha valaki sóderből épített volna sarkantyút a hajósok kedvéért. Köztük viszonylag mély gödör-öblök találhatók, ahol nem lehet csak úgy áttolni a kerékpárt, sajnos mélységük miatt kerülőt kell tenni. 

Zátony-mintázatok a szigettől délre

A Hatos elsősorban a vízitúrázók számára ismert tájékozódási pont, a horgászok mellett a vadkempingezők hallhattak már róla a blog olvasóin kívül. Nevét amúgy a hatos folyamkilométer tábláról kapta. Viszonylagos ismeretlensége miatt érdekes, hogy egy alaposan kitaposott földút vezet be rá a töltésről. Úgy tűnik a honvédség levonulása óta is járnak be ide gépjárművek. 

A kiszáradt mellékág

Kis szigethez keskeny mellékág tartozik, az is ki volt száradva már jó ideje. Hogy honnan lehet ezt ilyen biztonsággal megállapítani? Úgy, hogy az ősszel lehullott összes levél ott volt a kiszáradt iszapon, legfeljebb a szél halmozta őket át néha, a víz biztosan nem. Legmélyebb pontjain volt némi nedvesség, amely az esővízből, vagy a talaj nedvességéből származhatott. 

Vékony sziget, átlátni a fák között

A Hatos kicsiny sziget, egyszerre rövid és keskeny (~200m hosszú és ~55 m széles), amit a fák sűrűségéből lehet megállapítani. Közöttük így lombhullás után, mint egy fasoron keresztül átderengett a kék ég. 

Kitűzés

A mellékág legalacsonyabb pontját gondos kezek egy karóval jelölték meg az erre vetődő hidrológusok örömére. A legmagasabb pontját pedig egy hevenyészett, a levelek alatt alig észrevehető kőszórás mentén találjuk. Nehéz eldönteni, hogy ez egy hivatalos mellékág elzáró kőgát maradványa, vagy valaki más dobálta össze. Mindenesetre a vízáramlásnak nem nagyon áll az útjába. 

Hová-hová?

A főági part meredekebb, szűkebb a  bejárható szárazulat a víz és a fák között. Bár a már bemutatott földút még éppen elfér. Legkülönösebb része ez a kettős sordonykötél, melyet elnyel a Duna.

A Hatos észak felől

Északi betorkollásánál csillogott némi víz, de a gazok (főként a keserűfüvek) már elkezdték meghódítani ezt a szakaszt is. A beáramló víz által kivájt csatorna megvan, epekedve várva a csapadékosabb időjárást. Éppúgy, mint a Hatos/Sárkány-sziget, melyek érdemes vízi járművel felkeresni középvíz idején is!

2015. december 8., kedd

Ungnád Dávid utazása a Dunán - Budától Nándorfehérvárig, 1572-ben


Befejező részéhez érkezik Ungnád Dávid császári követ dunai útja. Nándorfehérvár alatt már gyalogszerre váltanak a rossz hajózási viszonyok miatt. Bejárjuk az 500 évvel ezelőtti Tolnát-Baranyát, virágzó mezővárosokat, romos várakat. Kiderül, hogy miért volt ebben a korban Nándorfehérvár még Budánál is szebb, kik lakták, milyen őrség védte. Főhősünk kikocsizott mohácsra is a gyászos emlékű csatatérre, ahol egy öreg katona kalauzolta őket. A krónikaíró ugyan eltéveszti Veresmart falu pontos helyzét, de ez mit sem von le útirajza élményéből!


Ráckevére, egy hosszú, nagy mezővárosba érkeztünk, melyben a törökök és Salm Eck gróf az úr.
A magyarok, kivéve az urakat, jórészt kálvinisták, a többiek rácok, akiknek szép, festett templomuk van. Falain körül és középütt sok gyertya függ, lefestették az apostolokat és Máriát a gyermek Jézussal a karján - őket imádják, akár a többi szentet. Kis keresztek is fekszenek az oltáron. Bár a görögkeleti vallást követik, szertartásaikat pápista módon végzik.
A mezővárosban nagy vásárt tartanak, Bécsből is jönnek ide a kereskedők, ide küldik gyermekeiket is a magyar szó megtanulására.
A Duna mindkét oldalán szép ligetek közt haladtunk, valamivel lejjebb, jobbra egy szép szőlőhegy terül el. Egy magyar falunál és erősségnél, Paksnál, öt mérföldre Ráckevétől, megálltunk, éjszakára tábort vertünk. A magyarok mindenféle ételeket hoztak nekünk. Ettől kezdve török kíséretünk pontos őrséget adott, nehogy nagyságos urunkat felbosszantsák, és ezért a portánál - a török udvarban, Konstantinápolyban - nehogy kegyvesztetté váljanak, hiszen azokat is keményen megbüntetik, akik a budai elindulás előtt ebédünket ellopták, és eltávoztak. 25-én reggel elindultunk Paksról, mindvégig szép ligetek közt haladtunk, ahol gyümölccsel teli alma- és körtefák voltak. 10 órakor Tolnánál voltunk. Nagy mezőváros a Duna jobb partján, öt mérföldre Pakstól. Ezek, szintúgy, mint néhány más, Buda alatti mezőváros és falu lakói hűségesek császárunkhoz. A töröknek is szolgálnak, a császári felségnek is adóznak, hűek maradnak hozzá, így is akarnak meghalni. Nagyobbrészt kálvinisták, részben ariánusok. Nincsenek tudós prédikátoraik, kevesen értik a latin nyelvet, kisegítik magukat magyarul.
Gonosz, tolvaj, áruló nép is lakik köztük, csaknem Bulgáriáig szétszórva, ők a rácok. Horvátul beszélnek, mert onnan valók, elismerik Szent Pál leveleit, babonájuk és vallásuk csaknem olyan mint a görögöké, sok keresztényt elárulnak, néhánynak segítenek is sok pénzért. Jól ismerik a keresztény földre vezető utat. Gyakran segítenek a törököknek, hogy embert és állatot rabolhassanak. Mivel Tolnától Nándorfehérvárig kellett magunkat eleséggel ellátnunk, ezért ezen a napon pihentünk, és egy polgár házában vacsoráztunk.
A magyarok mindenféle étellel és kitűnő borral láttak el, különösen hatalmas dunai pontyokkal. Egy tizennégy fontosat és egy tizenhat fontosat, a kettőt három magyar krajcárért vásároltunk. Vannak harminc fontosak is, kövérek és szélesek, de nem olyan hosszúak. Húsa és zsírja csaknem mint a disznóé.
Kálvinisták, e helység prédikátora Wittenbergben tanult, most podagra gyötörte. Beszéltem a tudatlan káplánjával is. Az alattvalók, akár a paksiak, mindkét császárnak hódolnak, irántunk hűségesek, jószívűek voltak. 26-án reggel 4 órakor elhagytuk Tolnát.



Csupa szép ligetek között Tolna és Fajsz vagy Baja között - mely erősség a Duna bal partján -, sok hajó közt, ahol bal kézre a ligetek is véget értek, a hajón utazás közben prédikáltam Zakariás himnuszáról. Az ebédet is egy bal parton fekvő faluban költöttük el, ennek nevét nem jegyeztem fel.
Innen három óra múlva három puszta templom szép romját, közel hozzá Veresmart nevű falut és fölötte fekvő elpusztult várat hagytunk hátra jobb kézre. Itt kilenc ökör úszott át hajónk előtt a Dunán. Nemsokára Mohács mezővároshoz érkeztünk.
Mivel még volt elég időnk, nagyságos uram egy jó fél mérföldes úton kocsival arra a helyre hajtatott, ahol az utolsó magyar király, Lajos, harmincötezer emberével háromszázezer törökkel megütközött. A csatát elvesztette és meghalt. Ez a hely most részben puszta, részben szántóföld. Amikor ott jártunk, telt kalászok nőttek rajta. Még látni azokat az árkokat, ahol az ágyúk álltak és ahová a halottakat eltemették.
Innen négy mérföldnyi távolságban magas hegyet láttunk, ahol Pécs fekszik, tőle hét mérföldnyire Sziget. Aztán megtekintettük a helyet, ahol Lajos király a csatából menekülve átlovagolt a mocsáron. Már átért, azonban lovával elesett, vízbe veszett, megfulladt. Ezt egy öreg magyar mutatta meg, aki velünk utazott, és maga is részt vett a csatában.
...
27-én hajnalban elindultunk Mohácsról. Szép ligetek közt haladva jobbról egy falut találtunk, mellette a Dunán két malmot, majd meglehetősen magas hegyen egy vár romos falait. Nem messze ettől kellemes helyre értünk, ahol dombon egy szétdúlt templom szép falait láttuk. Itt kiszálltunk, de ebédidő táján továbbhajóztunk, és öt órakor ahhoz a helyhez értünk, ahol a Dráva Stíriából jőve a Dunába ömlik. Alatta jobbról szép hegysor emelkedik, Éjszakára Erdőd alatt ütöttünk tábort, a szép vár egy városkával együtt eléggé magas hegyen van, ahonnan tíz mérföldnyire ellátni. Itt minden szép, derűs, sík és termékeny. Amikor este hajónknál imádkoztunk, egy török valamit szólt a többiekhez, a többiek erre, mint előbb, nagy hangon Allah, Allah, Allah hu-t kiáltottak. Azt mondják, a hu a szívükből fakad.
28-án kora reggel továbbhajóztunk, és hét órakor Vukovárra érkeztünk. Szép vár a Duna jobb partján egy hegyen, és meglehetősen nagy mezőváros veszi körül. Itt gondoskodtunk élelmiszerről, és Vukovár és Atyavár - rácul Otin egy fehér vár - között a Dunán hajózás közben prédikáltam, Máté evangéliuma 5. fejezete nyomán pünkösd után a hatodik vasárnapon: Legyen a ti igazságotok, stb. Atyavár alatt fekszik egy kedves kis város, Rác-Újlak. A Dunánál falak, nyaraló és vadaskert romjai vannak. Azt mondják egészen a városfalakig húzódott, a kertet körülvevő falak még láthatók. Újlak alatt Zerevik puszta vára fekszik. Felső-Újlaktól Nándorfehérvárig Magyarország legszebb szőlőskertekkel, szántóföldekkel ékes hegylánca található.
Éjszaka Péterváradnál ütöttünk tábort, az erődítményt egy Péter nevű magyar úrról nevezték el. Hegyen fekszik, távolról is szép látvány tornyaival. Azt mondják, a török nyolcvanezer embert vesztett el az ostromakor. Akkor sem tudták elfoglalni erővel, hanem a kiéheztetés vezetett az átadáshoz. Kevés ágyút láttunk benne, kettőn Ulászló, egyiken Ország János egykori szerémségi püspök neve olvasható. Egyébként semmi különösebb nincs, az őrség nyomorúságos kunyhókban tartózkodik, olyanokban, mint Komáromban. Egy toronyépítményben, mely olyan kerek, mint egy török templom, sok bőrzsákban lisztet tartanak. Különben olyan az élet, mint más helyeken. 29-én reggel Karlócára értünk, nem messze Péterváradtól, és elláttuk magunkat élelemmel, délben Zimony felé megálltunk Zalánkeménnél. A bal oldalon egy hegyen szép vár fekszik, Titel a neve, alatta folyik a Tisza a Dunába. Ezen a napon pihentünk, megtekintettük a városkát, mely szét van osztva, mintha két város volna. Egyik része a várral együtt a hegyen fekszik, falak veszik körül, más szép nincs benne mint a kertjei. A másik részben, a hegy alatt, rácok élnek, templomukat is megnéztük, apácáik, papjaik fekete ruhában járnak. Néhány kenyér fölött imádkoztak, amit azután fölajánlottak nagyságos urunknak, a templom előtt, ahol rájuk találtunk. A templomot képek és bálványok is díszítik az Újtestamentumból, mint a pápistáknál. Felül kerek, mint a török templom.
Június 30-án 9 órakor érkeztünk Nándorfehérvárra. Egy fél mérfölddel följebb van egy falu, ahol a naszádokra fölszerelték a zászlókat és az ágyúkat. Ennél a városnál folyik a Krajnából folyó Száva a Dunába.


A város épületei és üzletei valamivel szebbek, mint Budán, mert a török császár is szép kőépületeket emeltetett, és kiköveztette az utcákat. A legszebb üzleteik a dalmáciaiaknak, ragusaiaknak vannak. 
A várost törökök, zsidók, rácok és ragusaiak lakják. Az utóbbiak pápisták, papjuk egy szerzetes barát. Ráckevétől idáig minden városban és mezővárosban élnek rácok és törökök. Szerzeteseik, apácáik, papjaik vannak, Újlakon férfikolostor, Zimonyban zárda barátoknak és apácáknak. Fehérváron az élelmezési raktáruknál és lóistállójuknál kötöttünk ki, ez hosszú ház.
Hatvan meglehetősen nagy hajót láttunk a Dunán, melyek élelemszállításra készültek császárunk ellen, mert úgy vélték, nem küldi az adót, és ezért háborúra készülődtek. Ezen az estén követek jöttek a bégtől. Nikápolyig más hajókra akart minket átszállítani, mert a miénk részben - hasonlóképpen az úré, és az, melyen a lovakat visszük - túl nagy. A Duna néhány szűk szakaszán nem tudnánk átjutni. Hamarosan újabb hírvivő jött, szárazföldön kell utaznunk, mert eddig nem volt szokás, hogy eddig vontassanak a vízen hajót.
...
A városban és kívül szépek a kertek, és szép néhány iparos háza is. Különösen az a négy nevezetes, melyeket kőből, téglából egyformán négyszögletesre építettek, tetejük ólom, középütt szép, kövezett piac van. E házak két emelet magasak, az egyik kamra a másik mellett, mindegyikben tűzhely található. E házak közül a legnagyobb, mely elsőnek készült el, nincs messze a ragusai boltoktól. Van benne szép nagy csarnok, mindkét oldalán mindenféle mesterségek üzletei, igazi iparosváros, szabók, vargák, késgyártók, posztósok számára. A sok új kőépület - melyeket fogoly keresztényekkel, főleg az itt nagy számban lévő olaszokkal építtettek - és a sok szép kert Budát is fölülmúlja. Pedig mennyivel szebb lehetett valaha pompás épületeivel! E néhány kőépületen kívül a többi ócska kunyhó, deszkából toldották össze, és zsindellyel fedték. Együttesen a tíz templom, a fürdők, a lóistállók, az említett négy iparosház, a bég épülőben lévő házával együtt, melyet a városon kívül emeltet, a legelőkelőbbek. A város messziről jelentős látványt nyújt, ehhez különösen hozzájárul a vár, öt nagyszerű, ólommal és bádoggal fedett tornyával. Ezek meglehetősen magasak, maga a város részben hegyen, részben a síkságon fekszik. A várban nem találunk több nevezetességet, mint az említett öt tornyot a belső várban. Az egész várnak két része van, mindkettőt fal veszi körül. A külső várban fakunyhók épültek, ebben laknak a katonák, a csőcselék népség, a könnyű fegyverzetű hadak. Innen fahíd vezet tovább. A vár belső részében tartják a hadifelszerelésüket, ágyúkat, lándzsákat, nyársakat, lőport, ami a miénkkel nem hasonlítható össze. Esztergomban, Visegrádon, Budán, Péterváradon és Nándorfehérvárott együtt nem találtam annyi hadieszközt, mint az egyetlen Komáromban. Budán és Nándorfehérváron is elég löveg akad, nagy ágyúk is, de minden egy rakáson hever pusztulóban, kereke kevés ágyúnak van. Ebben a belső várban is látható néhány régi vért, sisak, mell- és karvas, melyet Lajos király csatája után hoztak ide, Buda és Fehérvár közt szedték össze.
...
6-án és 7-én nagyságos urunk gyengélkedése miatt Nándorfehérvárott csendben pihentünk, mivel életéért aggódtunk. 8-án elhagytuk a várost és hajóinkat, nagyságos uram a legszebbet, melyet leginkább kívánt, a budi pasának ajándékozta. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...