2019. november 7., csütörtök

Savoyai Jenő szigetei


85. L. F. Rosenfelt: Csepel-sziget 1728. évi térképe. Fotómásolat Pest megye műemlékei (Szerk. Dercsényi Dezső) II. 8. lapján [Sok helyen teljesen olvashatatlan. A térkép bal oldalán föl vannak sorolva a Csepel-szigetet körülvevő kisebb szigetek nevei, de közülük egyet sem lehet elolvasni.]


Ez a bekezdés olvasható az 1982-ben megjelent Hajdú Mihály első átlapozás után a laikusok számára borzasztó unalmasnak tűnő "A Csepel-sziget helynevei" c. kötetében a forrásként használt művek felsorolásában. Jó hírünk van, az olvashatatlan részek immár olvashatóvá váltak.

A könyv megjelenése idején még elképzelhetetlen volt az az információbőség, amely manapság lehetővé teszi, hogy ne olvashatatlan fotókópiákról próbáljunk helyneveket kisilabizálni, hanem otthon a fotelből böngészhessünk régen elfeledett térképeket. Információbőség ide vagy oda, a Hajdú Mihály által hiányolt térkép nem egy online adatbázisból bukkant elő, hanem a Rubicon folyóirat legfrissebb (2019/11.) számának belső borítójáról. Ez a tematikus kiadvány amúgy Buda visszafoglalásáról szól, de mivel Rosenfelt nem csak a pest-budai és ráckevei látképet ábrázolta, hanem Savoyai Jenő csepel-szigeti uradalmát is így valamit mi is hozzá tudunk tenni a Dunai Szigetek blogon Hajdú Mihály a maga nemében monumentális művéhez, miközben régen eltűnt dunai szigetek élednek újjá a szemünk láttára.


Lássuk először mi is az, ami miatt ez az 1728-as térkép ilyen fontos! Elsősorban azért, mert A-tól W-ig jelöl szigeteket a térkép bal oldalán olvasható jelmagyarázatban. Ha valaki fotókópián látja mindezt, de mindeközben képtelen elolvasni joggal lehet bosszús. Egészen más bosszúság az, amikor már el tudja olvasni a szöveget, de az első ránézésre semmiféle plusz információval nem szolgál. A jelmagyarázat ugyanis — kevés kivételtől eltekintve — a szigetek 291 évvel ezelőtti hasznosításáról számol be:

A. Die Grosse Haubt Insul Csepeliense
B. eine Hey Insul
C. ein kleine wald Insul
D. Haraster wald Insul
E. Szt. Miklosser obst Insul
F. ein kleine wald Insul
G. zwey wald Insul
H. Obst und wald Insul
I. obst Insul auf Beergg
K. wetzer obst Insul
L. Grosse obst und wald Insul
M. Grosse wald Insul
N. Grosse wald Insulen
O. Adaner Insul
P. Marast und wald Insul
Q. Ertschiner Insul
R. Grosse ofaluer obst Insul
S. Zwey Kleine wald Insul
T. Insul auf Hansbeck
V. Insul auf etetting geherig
W. die Schene obst und fasan Insul Harosch

Ugyanis: Hey: széna, azaz kaszáló, Obst: gyümölcsös, Wald: erdő + Morast: mocsár. Voltak olyan szigetek, mint pl. a Háros, ahol többféle hasznosítás fordult elő. A hasznosítás formáiban nem nagyon volt különbség a Duna két ága között. Tulajdonnévvel a szigetek kevesebb mint harmada rendelkezik.

A bejegyzés tulajdonképpen itt véget is érhetne a tények közlésével, azonban a szigetek mai állapotának vizsgálata kihagyhatatlan ziccer lenne a művelődés focipályáján. (Van itt egy másik ziccer is a térkép és a Csepel-sziget helynevei kapcsán, de azt egy különálló bejegyzésben fogjuk lecsapni hamarosan!)

A felsorolásban szereplő 21 nagybetű összesen 26 szigetet takar. Legtöbbjüket egyszerűen be lehet azonosítani nem csupán a nevük, de akár az elhelyezkedésük alapján is. Ez azt is jelenti egyben, hogy ezek a szigetek jelenleg is léteznek. Néhányukat ugyancsak be lehet azonosítani, főleg a rájuk vonatkozó cikkeink ismeretében. És előfordul néhány olyan sziget, ahol utána kellett nézni pontosan melyikről is van szó tulajdonképpen. Továbbá vannak olyan ma létező szigetek, amelyek ebben a felsorolásban még nem szerepelnek.

N. avagy az egykori Pártás-sziget Makád mellett (1839) forrás
A. Die Grosse Haubt Insul Csepeliense — Csepel-sziget
B. eine Hey Insul — Gubacsi-sziget
C. ein kleine wald Insul — Molnár-sziget
D. Haraster wald Insul — Haraszti-sziget, más néven Közönséges-sziget
E. Szt. Miklosser obst Insul — Szigeti erdő, más néven Kis-sziget, ma a település beépített része
F. ein kleine wald Insul — Gulyásicza-sziget, Szigethalom mellett
G. zwey wald Insul — Csupics-sziget és a Domariba-sziget
H. Obst und wald Insul — Angyali-sziget
I. obst Insul auf Beergg — Balabán-sziget [Beergg=Pereg]
K. wetzer obst Insul — Becsei-sziget
L. Grosse obst und wald Insul — Somlyó-sziget
M. Grosse wald Insul — valószínűleg az Alsó- vagy Dabi-sziget
N. Grosse wald Insulen — eltűnt szigetek Makád és Lórév között, az egyik a Pártás-sziget
O. Adaner Insul — Adonyi Nagy-sziget
P. Marast und wald Insul — Mára eltűnt Besnyő- és Godányi-sziget
Q. Ertschiner Insul — Ercsi-sziget
R. Grosse ofaluer obst Insul — Újfalusi-sziget
S. Zwey Kleine wald Insul — Urbanicza- és Battai-sziget (utóbbit elkotorták)
T. Insul auf Hansbeck — Beliczay-sziget, Érd
V. Insul auf etetting geherig  — Egy eltűnt sziget Tétény és Érd között. (Etetting=Tétény?)
W. die Schene obst und fasan Insul Harosch — Háros-sziget

P. avagy a Besnyő és Godányi-sziget (1880 körül) forrás

Rosenfelt 1728-as térképe nem az első, amely a Csepel-szigetet és a körülötte található szigetvilágot ábrázolja. Jelentőségét a 21 pontos névanyag adja. Mivel az 1700 körül felmért, majd 1726-ban kiadott Marsigli térképein nem szerepel a szigetekre vonatkozó névanyag, ezért pillanatnyilag ez a térkép tűnik a legkorábbi állapotnak, amelyet a Duna ezen szakaszáról ismerünk.


Ezen a linken böngészhető a térkép teljes életnagyságában:
https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/581/view/?bbox=-365%2C-4908%2C3474%2C-3207

2019. november 2., szombat

Erre be az erdőrezervátumba!


Az 1930-as években épült párhuzammű vezet az Erebe-szigetek felé (fortepan #91528 UVATERV 1955.)

Gönyű alatt, a Mosoni-Dunával kiegészülő főág az egyik pillanatról a másikra figyelemre méltó módon elterebélyesedik. Gönyűnél még csak 400-420 méter széles meder folyásirányában alig egy kilométerrel lejjebb már meghaladja az 1100 métert. Ilyen medertágulat nem létezhet sziget(ek) nélkül. És a szigetek manapság már nem létezhetnek folyószabályozási művek nélkül. Mostani bejegyzésünkben egy szép, íves párhuzammű történetét járjuk be és egy egyedülálló erdőrezervátumét, ahol természetvédelmi beavatkozáson kívül semmi más gazdálkodás nem folytatható. 

A fenti kép ugyanonnan fényképezve 63 évvel később

Habárn Gönyűhöz közelebb van, a medertágulat közigazgatásilag Nagyszentjánoshoz tartozik. Egykor talán még szélesebb lehetett, ugyanis a szentjánosi Duna-parton a Likócs és a Paprét is egykori Duna-meder volt, amely fölött az ármentes magaspart húzódott nagyjából az 1-es úttal párhuzamosan. Mindkét terület ártér volt, talán a történelmi időkben talán még szigetként is funkcionálhattak. Ezen az árterületen keresztül éri el a Dunát a Cuhai Bakony-ér, amely a Bakony vizeit vezeti a folyóba. A torkolattal szemben három nagyobb névvel is ellátott sziget, valamint bizonytalan számú sóderzátony helyezkedett el. Gönyű felől ezek sorban a Kis-, a Nagy-Erebe és a Macska-sziget voltak. Az Erebe név eredete a múlt homályába vész, magyarázták azzal is, hogy a török elől menekülő gönyűiek kiáltozták a töröknek, hogy "Erre be!" amikor csapdába akarták őket csalni az ártéren.  

AZ utolsó természetes állapot és az új szabályozási művek Gönyű alatt, 1911. 

1896-ig maradhatott viszonylag érintetlen a táj. Ekkoriban már zajlott a Szigetköz szabályozása, amelynek egyik utolsó mozzanata volt az Erebe-szigeteket körülölelő párhuzammű megépítése, amely a neve ellenére nem mindenhol volt párhuzamos a sodorvonallal. A likócsi partról induló kőszórás körülbelül 45 fokos szöget zár be a sodorvonallal; azzal a céllal épült, hogy a középvíznél kisebb vizek ne juthassanak ki a mellékágba, hanem inkább a főágban szolgálják a hajózás érdekeit. Azaz a Erebe-szigetek mentén folytatott beavatkozás elsősorban a hajózás érdekét szolgálta, kisebb részben pedig a jégtorlaszok kialakulásának megakadályozása volt a feladata. A párhuzammű nem volt folytonos, a Macska-sziget felett hagytak egy rést rajta, amely alaposan átlalakította a sziget arculatát. Az itt bejutó víz "alul" ki tudott folyni, ugyanis a már Ács település területén elvégződő kőszórás itt nem kapcsolódott a parthoz. Ebben az öblözetben alakult ki alig száz év alatt egy igen komoly feltöltődés, amely a szigetek meghízásával és a vízfelületek alapos csökkenésével járt együtt. 

A három kilométer hosszú kőszórás. cca. 1930.

Azonban nem csak feltöltődés zajlott a párhuzamművek tövében, hanem jelentős elmosódás is. Ennek legtipikusabb példáját az 1930-1962 között bekövetkezett változásokon tanulmányozhatjuk; egészen pontosan a Macska-sziget nyugati csúcsán. Eredetileg egy keresztgát kapcsolta a szigetet a párhuzamműhöz, legalábbis 1930-ban még ez a helyzet. Aztán 1962-ben ez a keresztgát már a semmibe lóg; a párhuzammű résén bezúduló víz teljesen eltüntette a Macska-sziget felső harmadát, a maradékot pedig betolta a keresztgát mögé. Nem csak a párhuzammű felső csúcsánál jelentkezett kimélyülés, de az élesen délre kanyarodó Duna belemart egy kanyarulatot a nagyobbik Erebe-szigetbe. Később, aholy a főág tovább mélyült és az árvizek egyre több szervesanyagot hordtak be a kőszórás mögé, úgy írta felül a növényzet az 1962-os meder morfológiáját.

Rés a párhuzamművön. 1962. fentrol.hu

Újabb 30 év elteltével a zátonyok már beerdősültek, nem csupán a kőszóráson belül, de annak a külső íve mentén is. Az egykori kimosott mélyedések feltöltődtek, a mellékágak egyre keskenyebbé és egyre sekélyebbé váltak. Mindeközben a sziget közepén az egykori legelők helyén nemesnyáras ültetvényt látunk, melyek szegélyét puhafás ártéri erdők alkotják. Mint ahogy egy kukoricatáblát sem nevezzük mezőnek, úgy a nemesnyárast sem nevezzük erdőnek. A jelentős kiterjedésű ültetett nyárfák ellenére az Erebe-szigetek 2000 óta erdőrezervátumként vannak nyilvántartva, mint a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet része. 

Az Erebe-szigettenger 1990. október 29. (fentrol.hu)

2015-ben az rezervátum 64 hektárra terjedt ki, belátható azonban, hogy ez a terület folyamatosan növekszik a nyílt vízfelület rovására. Kizárólag magterületből áll, a védőövezetet maga a Duna biztosítja. De lássuk először, mi is az az erdőrezervátum!

2001-ben összesen 71 erdőrezervátum volt Magyarországon, az Őrségtől Zemplénig, az Erebe-szigetektől Szegedig szerte az országban (a teljes lista itt található). Erdőrezervátumok magterületein mindenféle emberi gazdálkodás tiltott, annak érdekében, hogy a terület emberi behatástól mentesen fejlődhessen. Ez alól kivétel a tudományos, ill. természetvédelmi beavatkozás, ami az Erebe-szigetek esetében azt jelenti, hogy őshonos tölgyfákra és kőrisekre cserélik a folyamatosan elöregedő nemesnyár-ültetvényt. Az erdőrezervátum program célja:
  • az erdők természetes életének, változatos szerkezetének, hosszú távú folyamatainak, és gazdag élővilágának megismerése
  • Magyarország tájait és jellemző erdőtársulásait képviselő erdőállományok - európai rendszerbe illeszkedő - országos hálózatának kialakítása és megőrzése
  • az ismeretek bemutatása és közvetítése a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a természeti értékeink iránt fogékony társadalmi csoportok felé

Az Erebe-szigetek keleti irányból (googleearth 2018.)

Nagyszentjános Duna-partján az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet, hiszen a párhuzammű mögött folyamatosan és fokozatosan tűnik el az egykori Duna-medrek labirintusa, azaz a nyílt vízfelület, amely a hely jellegzetes hangulatát adja. Nem marad zátony kopaszon, a növényzet szukcessziós folyamatai nyomán az élőhelyek változatossága is csökken. Mindeközben örülhetünk, hogy a 64 hektáros, közvetetten az emberi tevékenység által létrehozott háborítatlan erdőrezervátum ezzel párhuzamosan bővül. A feltöltődés nyugaton előrehaladottabb állapotban van, hiszen a hordalék először itt ülepedik ki, az ártéri erdő nagy részét megköti, míg az alsó szakaszon ez a folyamat lassabban megy végbe. De mindenképpen végbemegy, előbb-vagy utóbb, magával hozva majd a költséges mellékág-rehabilitációs beavatkozásokat.

Irodalom:
https://www.erdorezervatum.hu/Erebe-szigetek
https://www.gonyu.hu/images/dok/Egy%C3%A9b/Gonyu_kincsei_HU.pdf

2019. október 21., hétfő

Üledékhiány Dunakeszin


A Duna mentén jelentkező üledékhiányról már sokat írtunk, jártunk ezzel kapcsolatos konferencián is, ez a mostani bejegyzésünk elsősorban figyelemfelkelés céljából íródott egy dunakeszi példán. Hogyan ismerhetjük fel az üledékhiányos szakaszokat, milyen jellemzői vannak, miért okozhat problémát? 


Dunakeszin, a Szürkő-szigettel szemközti parton, a Csurgó torkolatánál a kerékpárúttal párhuzamosan tipikus és látványos üledékhiányos partszakaszt találunk. Itt nem csupán arról van szó, hogy hiányzik némi sóder a fák gyökerei közül, hanem arról, hogy az üledékhiány emberi létesítmények állékonyságát is veszélyeztet(het)i. A Dunakeszi helyzet egyáltalán nem egyedülálló, ez a bejegyzés játszódhatna bárhol máshol is a magyar Duna-szakaszon. 

A horányi révnél már eltűnik a recens hordalék alatt az a 30 millió éves agyagréteg, amely az alsógödi révig tartó magaspart feküjét adja. Ez a réteg sok helyütt a felszínen is előbukkan, ami azt jelenti, hogy a Dunának ezen a szakaszán nem található dunai hordalék; a folyó közvetlenül az oligocén tengerben lerakódott agyagos üledéken áramlik. Ez az agyagréteg is folyamatosan pusztul a nedvesedés-kiszáradás miatt zajló aprózódás miatt. Az összetöredezett agyagból nem alakulhat ki üledékborítás; a dunakeszi partfalat megközelítő sorodorvonal és a hajózás által keltett állandó hullámzás révén ezt az agyagos szemcsemérettartományt a folyó azonnal elhordja.

Nem csak a legkisebb agyagos szemcseméretű hordalékot hordja el a folyó, hanem a homokot és az aprókavicsot is. A hullámzás folyamatosan mozgatja ezt a hordalékot, ez a mozgás a kötött részeket is megbontja azáltal, hogy a szemcsék egymáshoz ütődnek. Az üledék elmosódását a partmenti növényzet gyökérzete csak lassítani tudja, de nem akadályozhatja meg teljesen.

Sok más oka is van az üledékhiánynak; a hajók által keltett hullámzáson kívül megemlíthetjük például a mellkéfolyók csökkenő hordalékszállítását, a felsőbb szakasz duzzasztóműveit, valamint az ipari mértékű kavicskotrást, amely szerencsére napjainkra átment már az illegalitásba. Mindenesetre az a több mint 22 millió köbméter sóder nagyon is hiányzik a mederből.

Az üledékhiány medermélyülést okoz, a medermélyülés pedig a partfalak állékonyságát gyengíti. Lássuk hogyan!


Képzeljük el az eredeti térszínt úgy a fenti képen, hogy a fák gyökerei a felszín alatt kígyóznak táplálék után kutatva. Mekkora mennyiségű talaj hiányozhat alóluk. Ezek a fák egy korábbi, magasabb térszín magasságát jelölik. Ha ezek a fák kidőlnek (márpedig előbb utóbb elvesztik teljesen az alátámasztásukat) akkor a mögöttes part pusztulása is felgyorsul. Ez a jelenség a tengerpartokon, nagyobb tavak partján abrázió néven ismeri a földrajztudomány. Ezek a fák sokszor magányos "abráziós szirteket " alkotnak, a dunakeszi Duna-soron is találkozhatunk ilyen "Egyfás-szigetekkel", amiket a partelmosódás már elszakított a hátráló eredeti térszíntől.


Nem csak akkor hátrál a partfal, amikor a Duna vízállása éppen a fenti képen látható fél méter magas függőleges partfal tartományában hullámzik. Pusztul akkor is, amikor az emberek letapossák, a benne élő élőlények keresztül-kasul fúrják, kidőlnek a szélére sodródott fák vagy éppen lemossa a lezúduló esővíz. Száz szónak is egy a vége, a meder folyamatosan marja ezt a partfalat, amely lassan, de biztosan hátrál - ebben a konkrét esetben az emberi létesítmények irányába.


Normális, egyensúlyi helyzetben egy partszakaszra ugyanannyi üledéket terít el a folyó, mint amennyit magával visz. Dunakeszin ez nem így van, az üledékmérleg negatív. Az üledék mozgásának iránya a folyó felé tart, pl. amikor a burkolt utakon lezúduló áradat átbukik az útszegélyen és magával mossa a sódert a folyóba, ezután a folyóba érkező üledéket a sodrás elragadja és megindul folyásirányba. Ezt a jelenséget ábrázolja az alábbi kép; a csapadék intenzitásától, ill. az összegyűlt vízmennyiségtől függően különböző méretű vízmosások alakulnak ki. Amennyiben az ilyen vízmosások fala beomlik, a következő vízmozgás azt az anyagot is elmossa a folyóba és mivel az anyag a következő árvízkor sem pótlódik, legfeljebb elegyengetődik, a part tovább pusztul. 


Ahol az üledékhiány és a partelmosódás emberi létesítményeket is fenyegeti, az ellene való védekezés tetemes összegeket emészthet fel. Dunakeszin nem csak a laza üledéket "támadja meg" a folyó, hanem a kőből falazott partvédelmi rézsűt és a révhez vezető lejárót is. Ezek egyrészt alámosódnak, elveszítik a stabilitásukat, másrészt a Duna megbontja a falazást, kimossa a habarcsot, a fagyás tovább roncsolja a többnyire betonból épült szerkezeteket. Erről tanúskodnak a frissen visszafalazott partvédelmi művek, oldalról betonnal kitömködött csónaklejárók és a toldozott révállomás rámpája. 


Ez utóbbihoz találunk egy antik példát is Dunakeszin. A révnél állt egykori késő római kikötőerőd falait az időjárás és a Duna bontotta meg először. Falainak legutolsó szabadon álló, körbeláncolt része továbbra is pusztul, valószínűleg előbb el fog tűnni, minthogy a Duna hátravágódása elérné. 

2019. október 13., vasárnap

Az év dunai szigete - 2019


A Dunai Szigetek blog immár hetedszer hirdeti meg az Év Dunai Szigete szavazást. 2019. október 13-tól december 31-ig tart majd a szavazás a három jelöltre.



A szavazás fő célja, hogy jobban megismerhessük A Duna-völgy eldugott, de annál érdekesebb szegleteit. Sokan ugyanis előbb jártak a Maldív-szigeteken, mint például az alábbiak valamelyikén. Ez már az hetedik szavazás, úgy tűnik sikerült hagyományt teremteni és a többi "Az Év ...-ja" szavazás mellett ennek a kezdeményezésnek is lassan híre megy Magyarországon és a környező országokban.

Eddigi nyerteseink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget
2014-ben az esztergomi Helemba-sziget
2015-ben a kismarosi Kismarosi-sziget
2016-ban a dunaújvárosi Szalki-sziget
2017-ben a Szlovkiába szakadt Csallóköz
2018-ban a soroksári Molnár-sziget

Idén ismét két szigetet választottak ki a blog olvasói a selejtező során; a dunavarsányi Domariba-szigetet és a Rácalmási Nagy Szigetet. A Dunai-szigetek blog idén a többihez hasonlóan viszonylag ismeretlen nagyszentjánosi Erebe-sziget komplexumot nevezte. Tehát mindhárom idei induló magyarországi sziget lesz.

ABC sorrendben mutatjuk be a jelölteket, amely egyben nagyság szerinti sorrend is:

Képtalálatok a következőre: domariba-sziget

Domariba-sziget, Dunavarsány

Ez az elnyúlt orsó alakú sziget a Ráckevei-Dunaág bal partján található, Szigetcséppel szemben található déli csücske már Majosháza területére nyúlik át. Keskeny mellékága a lassú vízáramlás miatt szinte tavi körülményeket biztosít az élővilág számára. Északi csúcsánál úszólápokat is felfedezhetünk. Mindössze itt, az északi csúcsán telepedett meg az emberiség, tipikus ráckevei-dunai üdülőövezetével, míg a déli 90%-át erdők és mezők borítják. Megközelíthető Dunanagyvarsány felől az 51-es útról, vagy a vízről kajakkal, kenuval.


Erebe-szigetek, Nagyszentjános

Folyószabályozási művek ölelésében alakult ki az a szigetkomplexum a Gönyűtől keletre található Nagyszentjános mellett, amelyet Erebe-szigetekként ismerünk. Keleti csúcsa már Komárom-Esztergom megyébe lóg át. Az Erebe-szigetek tulajdonképpen egy vadvízi labirintus, egy érintetlen erdőrezervátum, ahol az élővilágot semmiféle emberi beavatkozás ill. gazdálkodás nem érinthet. Sóderzátonyok, kanyargó mellékágak, kis és nagyobb szigetek váltakoznak itt. Vizét nem csupán a Duna, de az ide torkolló Cuhai-Bakony-ér is gyarapítja. Megközelíthető Gönyűből a Duna parton, ill. a régi 1-es útról.

Képtalálatok a következőre: rácalmási sziget

Rácalmási Nagy-sziget

Rácalmáson is nyugodtan beszélhetünk egy sziget-komplexumról és az Erebe-szigetekhez hasonlóan a sziget-sokféleség itt is a változatos folyószabályozási művek révén alakult ki, elsősorban a főági oldalon. A Rácalmási Nagy-szigettel szemben torkollik vissza a Ráckevei-Duna a főágba. Déli csúcsa ma már Dunaújvárosig tart, ahol ma már a Szalki-sziget is ehhez a komplexumhoz sorolható. Egykor a település ártéri gyümölcsösei borították, amelynek írmagja néhány helyen még fellelhető. Híd vezet át rá, így nagyobb vízállás idején is bejárható száraz lábbal.
Az év dunai szigete szavazás nem vérre megy, éppen ezért kérem mellőzzük a csalást! Mivel a szavazóprogram jelzi, hogy egy IP címről hányszor szavaztak minden olyan IP címet blokkolni fogok, ahonnan két számjegyű szavazat érkezett!




A szavazás 2019. december 31-én éjfélkor zárul. Eredményhirdetés a 2020-as évzáró bejegyzésben!

2019. október 5., szombat

Az esztergomi "birodalmi lépegető"



Ezt a részt írta: Martin Kápoštás

Gyerekkoromban sokat jártunk le a Dunára. Azóta mindig is kíváncsi voltam hogyan nézhet ki közelebbről. Igazából, közelről csak a híd megépítése után tudtam megnézni megfotózni. Szerettem ide járni de amióta ott a komp már nem olyan gyakran. Rengeteg fotót készítettem már erről az epületről de talán ez a legemlékezetesebb. Még filmes korszakomból mindig szerettem a hosszú záridős fotókat. Itt ezt a technikát szoktam használni. Vártam a jó időt amikor mozgalmas a felhőzet, ez frontok előtt-után szokott lenni. Mégis jött a várt időjárás, kimentem a feleségemmel aki ha tud elkísér. A helyet a felhőzet mozgása szerint lőttem be hogy a felhők a fejem felett menjenek. Na most volt kettő lehetőség. Csinálni egy felvételt egy ND szűrővel ami lehetővé teszi a hosszú záridők használatát napközben vagy csinálni egy “timelapse”-t amit utólag egybe lehet mókolni digitálisan. Nem akartam a véletlenre bízni, így az utóbbit verziót választottam. Na szóval a gép az állványon és kb. minden 2. mp egy fotó.

Távolban látom hogy tűnik el a Gerecse, esik. Egyre közelebb van az eső. Figyelem a Duna felszínét ahogy kezd egyre jobban hullámozni… valami nem stimmel. Egyszer csak nagyon erős szél, vihar jön… szinte robbanással, ilyet még nem éltem… az állványom utolsó pillanatba kaptam el, már dőlt el. Amire az gondoltam, hogy eső az porvihar volt. Na akkor gyorsan be az autóba. Ahogy odaértünk az autóhoz nem hittem a szememnek. 30 cm-re az autó mögé a vihar bedöntött egy akácfát… Sokkos állapotban minden erőnkkel odább taszigáltuk az odakészített csöveket hogy kitudjunk tolatni a zsákutcából… hát valahogy így készült ez a felvétel.

Malacait szénporral szoptató koca. 1962. (fentrol.hu)

Ezt a részt írta: Szávoszt-Vass Dániel

A Dunai Szigetek által meghirdetett hetedik fotópályázat témája a dunai műtárgyak voltak. De mik is ezek a műtárgyak? Mindazok az emberi alkotások, amelyet az ember azért épített, hogy a Dunát megregulázza. Például párhuzamművek, sarkantyúk, töltések, fenékküszöbök, rakpartok. Az első helyezett képet Martin Kápoštás küldte be Párkányból, ahonnan képének központi témája állandóan látható. A Dunában álló, birodalmi lépegetőhöz hasonlatos szénrakodó Esztergom külterületén található, egy rövidke sziget-mentes szakaszon a Táti-szigetek alatt és a Prímás-sziget fölött, az 1721,5-es folyamkilométernél. A díjnyertes képen fenyegetően gyülekeznek a viharfelhők az 1927-1963 között működő szénrakodó mögött. A Duna fölé magasodó épületből rakodták be annak idején az innen 6 kilométerre található dorogi szénbányákból kötélpályán érkező szénport. Ezzel a szénnel táplálták a dunai gőzhajókat, valamint Budapest és Csepel gyárait. Naponta akár ezer tonnát is berakodtak a manapság már ehagyott ipari műemlékként létező dunai "kilátótoronyban" dolgozó munkások. Akik jobb híján csak csónakon tudták megközelíteni a körülbelül 20 méterrel a Duna tükre fölé emelkedő munkahelyüket. 1963-ban a szénrakodó bezárása egybeesett a dorogi szénbányászat hanyatlásával. Az utolsó dorogi szénbánya 2003-ban zárt be, lezárva egy 222 éves hagyományt. A több mint fél évszázada kihalt szénrakodó megmentését civil művészek karolták fel, de pénz hiányában még nem kezdődött meg a restaurálása. Ennek hiányában félő, hogy ez a jellegzetes, dunai épület nem fogja sokáig bírni a díjnyertes fotón felbukkanó elemek támadását. 

2019. október 1., kedd

Az év dunai szigete szavazás selejtezője 2019


Ismét beköszöntött az ősz és elérkezett ezzel együtt a Dunai Szigetek blog talán legjobban várt eseménye; a hetedik év dunai szigete szavazás. Immár hagyomány, hogy két döntőst az olvasóink egy selejtezőn választanak ki a bárki által nevezhető dunai szigetek közül. Ezóttal egyaránt válogathatunk régi ismerősök és újonc szigetek között is!



Idén 11, többnyire magyarországi sziget közül választhatunk, közülük mindössze egyetlen van az országhatáron kívül. Legnyugatabbra éppen ez, a szlovákiai Muzslához tartozó Nyergesújfalusi-sziget van, legdélebbre pedig a bajai Pandúr-sziget. A legkisebb a szigetmonostori Egyfás, az egyetlen, amelyet hiába keresnénk; a betemetett szentendrei Város szigetje. Remélem sikerül választani a bőságes kínálatból! A két legtöbb szavazatot szerző sziget kerül a döntőbe, ezekhez csatlakozik majd jön egy harmadik; a Dunai Szigetek blog jelöltje. A selejtező szavazás 2019. október 12-én éjfélkor zárul, másnap estétől következik a döntő, mely 2019. december 31-én fejeződik be.

Részletes beszámolókért érdemes felkeresni a jobb oldalon található címkefelhőt, három híján az összes szigetről írtunk már valamit. Nem is szaporítanám a szót, íme a választék ABC sorrendben:


2019. szeptember 30., hétfő

Az utolsó dunai jeges árvíz repülőgépről


Dr. Fülöp András: Szarvasbikák, gépmadarak c. könyvében részletesen ír egy általunk már más szemszögből körüljárt témáról; a Duna 1956-os "árvízvédelmi" bombázásáról. Beszámolója számunkra azért érdekes, mert ő maga is részt vett pilótaként a jégtorlaszok bombázásában. 

1956. Március 11. Baja Fortepan/Plesovszki Ákos/77843

Amennyiben az 1956-os év csak október 22-ig tart valószínűleg a jeges árvíz miatt vonul be a történelemkönyvekbe. Az októberi forradalmi események fényében az utolsó dunai jeges árvíz emléke elhomályosult, legfeljebb a hidrológusok és a magyarországi alsó Duna-szakasz érintett településeinek helytörténészei emlékeznek rá.

Ez az árvízkatasztrófa méreteit (vízállás, vízhozam) tekintve a legnagyobbak közé tartozik Magyarországon. Ha pedig mindazokat az időjárási jellemzőket nézzük, amely egy árvizet Magyarországon jeges árvízzé tesz, az 1956-os katasztrófa tankönyvi példa is lehetne. Hiszen mi is kell egy jelentős jeges árvízhez?

  1. Kemény tél, amelynek következtében masszív jégpáncél fedi a Dunát
  2. Nyugatról érkező enyhülés, amely először a felsző szakaszon indítja meg a zajlást, rászabadítva ezzel a jégtáblákat a még álló jégre az alsó szakaszon. Ezért sem jellemző a jeges árvíz a Tiszán).
  3. Az enyhüléssel egyidőben jelentős mennyiségű csapadék hullik az Alpok vízgyűjtő területén

1956. Március 11. Baja Fortepan/Plesovszki Ákos/77844

1956. márciusában mindhárom feltétel egyszerre volt adott. A felsőbb magyarországi szakaszt az mentette meg a töltésszakadástól, hogy az 1954-es szigetközi árvíz után példamutató gyorsasággal hozták rendbe az árvízvédelmi műveket, valamint meg is kotorták a folyót.

1956-ban az árvízvédelmi védekezést a vízügyi igazgatóságok végezték az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztos irányítása alatt. Részt vettek a munkálatokban a különféle minisztériumok, sőt gyárak, üzemek szakszervezetei, valamint az érintett települések tanácsai által mozgósított helybéliek is. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság számai szerint 1956. március 11-én 38 000 fő dolgozott az árvíz megfékezésén. Gépesített védekezés folyt a szárazföldről, a vízről és a levegőből is. Elsőként ugyanis Dunaföldvárnál jelent meg olyan jégtorlasz, ami töltésszakadással fenyegetett. A jégtorlasz felett pedig rövidesen megjelentek a Magyar Néphadsereg légierejének repülőgépei, hogy éles bevetésen semmisítsék meg az "ellenséges" jégtorlaszt. És itt adnánk át a szót Dr. Fülöp Andrásnak, aki Tácról és Kecskemétről felszállva maga is részt vett a bombázásban:

"Március elején kaptam parancsot, hogy egy csatarepülő csoporttal (6 gép) települjek át a kecskeméti betonos repülőtérre. Innen aztán harci körülmények között kell a Dunán keletkező jégtorlaszokat szétbombáznunk. [...] Jelentettem a felderítő repülés után, hogy a hatalmas kiterjedésű úszó jégtáblák már elérték a gátak tetejét, hamarosan áttörnek. Rettenetes látványban volt részünk, ahogy a jég, mint valami óriás kard, lemetszi a gátat és a mögötte levő termetes fákat, melyek rádőlve heverésztek a leborotvált tanyákkal, gazdasági épületekkel, mindennel, ami csak az útjába került. A kisméretű, 25 kg-os bombákkal a jégtáblák szétaprózása semmi eredményt nem hozott, mert a víz hatalmas erejű sodrása azonnal összezárta a jeget, sőt még torlaszt is képzett a bomba által vágott réseknél. Ezt a módszert – javaslatomra – tovább nem alkalmaztuk. A bombázást körülbelül Kiskunlacháza magasságában kezdtük el. [...] Az időjárás nagymértékben nehezítette dolgunkat. Általában alacsony felhőalap és hóviharok váltakoztak, 300-400 méterről nem lehetett zuhanó vetést végezni. Vízszintes repüléssel pedig csupán nagy pontatlansággal, eredménytelen próbálkozás lett volna. A torlaszok csak szaporodtak, mögöttük a fölemelt jégtömbök pusztítását nem lehetett közömbösen szemlélni. Tenni kellett valamit. Ha a felhőalap 400 méternél nem alacsonyabb, akkor a jégtorlasz elérése előtt felrántom a gépet meredek emelkedésbe, majd azonnal zuhanásba nyomom, mikor meglátom a célt, és ha az a kívánt helyzetben van, kioldom a bombát, s uzsgyi, fel ismét a felhőbe – a szükség törvénye. Abszolút szabálytalan volt, igen nagy gyakorlottságot igényelt, s még így is éreztük némelykor az általunk vetett bomba légnyomását. Jó párszor meg kellett ismételni a manővert, ha a cél nem a kívánt helyen jelent meg. Esetenként lakatlan terület felett körözgetve vártuk, míg elmegy a hóvihar a célterületről.
Dr. Fülöp András (1928-2008)
[...] Már a vége felé jártunk, mikor egyszer még hajnali sötétségben riasztottak. Azonnali felszállás, a feltorlódott jég a dunaföldvári hidat fenyegeti, meg kell tenni mindent a híd megmentésére. Gyors felkészülés, vágta a repülőtérre. Négygépes kötelékkel próbáljuk megoldani a kapott feladatot. A megbeszélés szerint Balogh Lajos meg én két-két 250 kilós, a kísérő géppár pedig kettő-kettő százkilós csomagot visz külső függesztéssel. A támadás iránya: a híd felől a jégtorlasz felé. Az első rácsapás üres gyakorló, a másodikból dobjuk a bombákat összevetéssel, együtt mindkettőt. A kép, ami elénk tárult a hídnál, szörnyű volt. A feltorlódott jégtömeg közepe körülbelül 50 méterre a hídtól már magasabbnak tűnt, mint a híd, ami eltörpült mellette. Soha életemben nem láttam hasonlót. Nagyon szép időt fogtunk ki, szinte szélcsend volt, s teljesen kivilágosodott, mire a helyszínre értünk. [...] Sok mindenre gondoltam, a pillanatok nehéz órákká nőttek; amikor már befejezettnek éreztem sorsom, mintha egy terelő kéz avatkozott volna közbe, úgy hajlott el bombáim íve a hídtól, bele az átkozott jéghegy közepébe. Óriási detonáció, az ötszáz kiló megtette hatását, középen kettévált a hegy. Először fölemelkedett, majd összeroskadva lassan elindult. Lajos utánam, nem sokat meditált, látta az eredményt, még rásegített. A többiek hasonlóan hibátlanul oldották meg, amit ránk bíztak. Itt és ekkor mi győztünk, nem a jég, mint sajnos sok más esetben, ahol részint az időjárás, részint egyéb okok miatt másként történt. Közvetlenül a jugoszláv határ közelében fejeztük be a jégtörést. Az áradat elöntötte Mohács szigetét, iszonyú pusztítást végzett. JAK–12-es gépre ültem át, a folyamőrökkel együttműködve menteni próbáltuk az embereket meg az állatokat. A még álló házak tetején, szalmakazlakon, amit már sodort az ár, próbálták menteni életüket, akik bennrekedtek. Ha rátaláltam emberre, állatra, elkezdtem körözni felette, jelzőrakétákat lőttem, rádión hívtam a mentőcsónakot. Sajnos, nem mindig érkezett időben segítség, amire odaért, már nem volt mit menteni. A kétségbeesetten integető, mentésért könyörgő emberek, a víz által sodort állattetemek látványa meg a tudata annak, hogy csak nagyon keveset tehetek, kitörölhetetlenül keserves érzés és emlék."


A bombázás ellenére a Duna hatalmas károkat okozott már Dunaföldvártól északra is; a visszaduzzadt folyó utat talált a tassi zsilip mellett a Soroksári-Dunába, alámosva és kibillentve a műtárgyat. Itt a régi töltések még sikerrel védték meg a mentesített árteret.

Még állt a földvári torlasz, amikor leszakadó jégtömbök zárták el a bogyiszlói átvágást, amely a Tolnai-Dunát vágta le annak idején a főágról. A töltéskoronáig felduzzadt folyó a jobb parton áttörte a töltést és elöntötte a Bogyiszlói-öblözetet. Ekkor a földvári torlasz is átszakadt és az addig visszaduzzasztott hatalmas vízmennyiség rázúdult a már átszakadt töltésre. A töltések a bal parton sem bírták a nyomást és átszakadtak; elsőként a Vajas-toroknál, Baja felett. Közben a jobb parti áradás a Tolnai-Dunán keresztül beleömlött a Sióba, majd újabb töltésszakadások miatt átözönlött a Gemenc területére és a Sárközbe. Az áradat Báta alatt tért vissza ideiglenesen  a főágba, hogy aztán egyenesen továbbzúdúlva öt helyen átszakítsa a Mohácsi-szigetet védő töltéseket.

Az 1956-os jeges ár során összesen 58 helyen szakadt át a töltés, 74 ezer hektár került víz alá, 39 településről 57 ezer embert kelett kitelepíteni.

Szerencsére azóta nem sújtotta ekkora dunai katasztrófa Magyarországot. Az árvízi károk felszámolása valamint a helyreállítási munkás során a töltéseket  sikerült olyannyira megerősíteni, hogy az 1965-ös három hónapos árvíz sokkal kisebb károkozással vonult le.

Utószó: Dr. Fülöp András katonai pályafutása még ugyanebben az évben véget ért, ugyanis tagja volt a Forradalmi Katonai Tanácsnak az állomáshelyén, és később nem volt hajlandó aláírni a tiszti nyilatkozatot, amelyben hitet kellett tenni a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány mellett. Teherautó sofőri kitérő után végül a polgári repüléshez tudott visszatérni. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

2019. szeptember 24., kedd

Indul az év dunai szigete szavazás 2019 jelöltállítása!


Hagyományaink szerint a Dunai Szigetek blog 2019-ben is megrendezi az év dunai szigete szavazást. Ez lesz a hetedik szavazás a sorban és most ismét olvasóink segítségét kérjük, hogy ajánlják nekünk kedvenc dunai szigetüket!

Soroksár, Molnár-sziget (fentrol.hu)


Több száz létező és már eltűnt érdekes sziget található a Dunán, amelyek érdemesek arra, hogy az ország-világ megismerje őket. De melyik szigetet lehet nevezni a szavazásra? Bármelyiket, ami a Dunán van/volt. Lehet nevezni valódi dunai szigeteket, amelyeket minden oldalról víz veszi körül (pl. Margitsziget), lehet nevezni parthoz csatolt szigeteket (Pl. Kádár-sziget), és olyanokat is, amelyek már csak a nevükben szigetek vagy csak nagyon rövid ideig voltak azok (Pl. Imsós) és lehet olyat is nevezni, amely már réges-régen eltűnt (Pl. Ada Kaleh). Ihletért bátran lehet fordulni a blog jobb oldalán található címkéihez!

Eddig már hatszor osztottuk ki az "Év Dunai Szigete" megtisztelő címet, legutóbb a soroskári Molnár-sziget nyerte. Vajon idén ki lesz a befutó? 


A nevezett szigetek közül olvasóink választhatják ki egy selejtezőn azt a kettőt, amely megméreti magát a blog nevezettjével. Ez utóbbi csak a végső szavazás kezdetekor derül ki, de aki figyelemmel kísérte a idén blogot nem fog meglepődni. 

A nevezett szigetek közti selejtező szavazás 2019. október 1-től október 12-ig tart majd. Október 13-tól pedig december 31-ig lehet szavazni a három jelöltre. Eredményhirdetés hagyományosan az évzáró/évnyitó bejegyzésben várható 2020. január 1-én.

Szigetet nevezni a bejegyzéshez fűzött kommentben, vagy a facebook oldalunkon lehet, 2019. szeptember 30. (hétfő) délig. Jó lenne, ha minél több sziget közül lehetne majd választani!

2019. szeptember 19., csütörtök

Nézzük, miért fontos a hordalék a Dunában!


Miért gond az, hogy a Dunában kevés a hordalék? Miért, kevés benne a hordalék? Mihez képest? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ idén novemberben, amikor az Európai Unió DanubeSediment (Dunai Hordalék) pályázata lezárul és elkészül két fő dokumentum. Azonban az érdeklődők 2019. szeptember 19-én a Műegyetem központi épületében betekintést nyerhettek abba, hol is tart a pályázat. A workshopon a Dunai Szigetek blog is jelen volt.


A fél napos workshop bemutatta a szakmai munkacsoportok eredményeit valamint ismertette a lehetséges konkrét beavatkozásokat, valamint vita keretében a résztvevők hozzá is szólhattak az egyes témakörökhöz. A közel három tucatnyi résztvevő között jelen voltak a hazai vízügyi szervezetek képviselői, műegyetemi tanárok, a WWF képviselői és mindazok, akik a Dunával foglalkoznak. Mivel a workshop első mozzanata a projekt videó bemutatásával indult, ez az írás is ezzel kezdődik. A videó ugyan angol nyelvű, de a settings/subtitles alatt kiválasztható a magyar nyelvű felirat:


Mivel novemberben érkezik a hivatalos kiadvány, ezért ebben az írásban csupán olyan dolgokról esik most szó, ami valamely okból kifolyólag újdonság volt és a dunai hordalékviszonyokról átfogó képet adhat bárki számára. 

Elsőként érdemes leszögezni, hogy mi tartozik és mi nem tartozik a projekt kereteibe. A Danube Sediments projekt egyik legnagyobb erőssége, hogy adatgyűjtés címén összeszedték a Dunáról, valamint a mellékfolyók dunai torkolatához legközelebb eső mérőállomások összes hordalékadatát a mérések kezdetéig visszamenőleg. Már ez is hatalmas munka, de a dunai hordalékviszonyoknak még mindig csak kis szeletét jelenti ez? Miért? 

Azért, mert az egyes országok a Duna mentén nem egységes irányelvek alapján mérik a folyó hordalékviszonyait, hanem helyi szokások (és pénzügyi lehetőségek) szerint. Például a 46 mérőállomás közül van ahol minden 15 percben érkezik adat a hordalékviszonyokról, de van olyan ország is, ahol évente csupán 4-5 mérést végeznek egy adott szelvényben. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez utóbbi kategóriába esik Magyarország, az összes többi dunai ország jobban áll nálunk ebben a tekintetben. Talán a legtöbb hozzászólás ebben a témában érkezett; jó lenne, ha a mérések hazánkban gyakoribbá válhatnának és akár be is lehetne iktatni néhány új hordalékmérő pontot. Ugyancsak fontos lenne, hogy a dunai országok azonos műszerekkel azonos szempontok szerint mérjenek, hiszen csakis így lehet a Duna 2860 kilométeres hosszára egységes 

Kétféle adatot mérnek ezek az állomások, a vízben lebegő és a fenéken görgetett, ugráltatott hordalékot. Utóbbi jellemzően nagyobb szemcseméret-tartományba esik: leginkább kavics és homok, míg a kisebb szemcseméretű ásványi anyagok jellemzően nem érintkeznek a fenékkel. E két tartomány mérése eltérő módszerekkel zajlik és a 46 mérőállomás többsége lebegtetett hordalékot mér, így a kutatók ezekből az adatokból pontosabb képet kaphatnak. Itt fontos leszögezni, hogy az összes hordalékmennyiség mindössze 10%-a görgetett. Ahogy megyünk vissza az időben, úgy fogynak el az adatok és úgy fogynak el a mérőállomások is. Itt jutunk el oda, hogy mit nem vizsgáltak a projektben: a geológiai értelemben vett dunai hordalékviszonyokat. Pl. azt, hogyan alakult ki az a több száz méter vastagságú szigetközi hordalékkúp. 


Lebegtetett hordalék mennyisége a Garam torkolatában (forrás

Az összegyűjtött adatok kiértékelésével vizsgálni lehet, hogyan változott az idők során a folyó által szállított hordalék mennyisége, össze lehet vetni a vízlépcsők építése előtti és utáni hordalékviszonyokat. Kiderül, hogyan változik a hordalék mennyisége a Duna teljes hosszában. Magyarországon a Duna medre Szob és a déli országhatár között a mérések kezdete óta évente átlagosan 3 centimétert mélyült. Ez a mélyülés nem egyenletes térben és időben, erről több érdekes adatsort is láthattunk. Általánosságban elmondható, hogy a jelen felé közelítve a meder egyre kevésbé mélyül, de lehetnek helyi eltérések, pl. egyes lokális kotrásokhoz kapcsolódóan. 

Talán a legérdekesebb adat itt hangzott el; évi kb. 20 millió tonna lebegtetett hordalék éri el a Fekete-tengert, amely a korábbi 60 millió tonnás adathoz képest 60%-os visszaesés. Ez az üledékhiány meg is látszik a deltán, ahol a tengerszint-emelkedéssel  tetézve jelentős parterózió zajlik napjainkban.  De hová tűnik az a körülbelül 40 millió tonna hordalék, amely nem jut el a torkolatig? 

Hordalék jellemzően két helyen halmozódik fel: a vízerűművek feletti tározókban, ill. a hullámtéren, ahová az árvizek rakják le. Ezen kívül néhány helyen a mederben is előfordulhat felhalmozódás, itt zátonyok képződhetnek. Mindhárom felhalmozódás komoly problémák forrása lehet, no nem a természetre, hanem az emberi létesítményekre és a gazdaságra. A tározók feltöltődése kapacitás csökkenéssel jár az energiatermelésben, a hullámtér feltöltődése alaposan megnehezíti és megdrágítja az árvízi védekezést, hiszen egyre magasabban tetőző árvizeket okozhat. A zátonyképződés pedig a hajózást akadályozza. A hordalékhiány önmagában pedig a part állékonyságát ronthatja, partomlást, -elmosódást és -csuszamlást okozva. Mindezek egyben meg is indokolják miért is fontos, hogy ismerjük a Duna hordalékviszonyait. 

Hordalék mintavételezésre használatos eszköz (forrás)

A hordalékviszonyok időbeli és térbeli vizsgálatán kívül a projekt másik fontos feladata, hogy olyan lehetséges beavatkozásokat ajánljon, amellyel a folyó hordalékviszonyában jelentkező anomáliákat korrigálni lehet. Ezek konkrét műszaki beavatkozásoktól egészen a mesterséges hordalék-betáplálásig terjedhetnek. Az elhangzott példák egy része már megvalósult vagy a Dunán, vagy más folyón. Ilyen műszaki beavatkozás lehet például a folyószabályozási művek átméretezése, pl a sarkantyúk részleges megbontása, koronaszintjük csökkentése (párhuzamosan a meder mélyülésével), ill. irányuk, formájuk átalakítása. Ebbe a kategóriába tartozik még az elzárt mellékágak megnyitása, pl. a Szabadság-szigetnél, meterséges mellékágak megnyitása, a meder szélesítése a partvédelmi művek elbontásával. Mindezek a beavatkozások azt a célt szolgálják, hogy a folyó ne egy (hajózó)csatornaként funkcionáljon, hanem változatos áramlási viszonyokkal változatos élőhelyet biztosítson az élővilágnak, ill. kedvező hatást gyakoroljon a hordalékviszonyokra. 

Parti zátony a Dunán (forrás)

2019. novemberben lesz a projekt záróeseménye, ugyancsak a Műszaki Egyetemen. Várhatóan ekkor jelenik meg a két fődokumentum az adatok elemzésével és a lehetséges beavatkozások áttekintésével. De aki nem várna addig; a Műszaki Egyetemen szeptember 27-én, a Kutatók Éjszakáján ismerkedhet meg a Dunával és az ő hordalékával, a mesterséges intelligencia szerepével és a számítógépes szimulációs eljárásokkal.

2019. szeptember 11., szerda

Hová tűnt a kisebbik Helemba-sziget?


A kisebbik Helemba-sziget. Esztergom, 1962. (fentrol.hu)

A címben szereplő kérdést feltehetnénk többféleképpen; hol is van az a kisebbik Helemba-sziget; mikor keletkezett és mikor tűnt el. Azonban ki kellett választani egy kérdést a sok közül, és talán a cím foglalja össze a legjobban azt a problémakört, amelyre a választ keresve a minden mást meg tudunk válaszolni. 

Hol járunk?

A Helemba-sziget őrzi a Dunakanyar bejáratát. Ugyan ott vannak a Garam-tő szigetei is, de ott még csak a Duna bal partján jelennek meg a hegyek a Kovácspataki-hegység formájában. Ahol a jobb parton is hegyek bukkannak fel, ott található a Helemba-sziget, amelyről már sokat volt szó, legyen az az ország első barackosáról az érseki nyaraló kertjében, vagy a kisvíz idején előbukkanó zátonyokról. Amiről még sosem volt szó, az egy korábbi cikk megírásakor a nyugati szigetcsúcs déli oldalán előbukkanó kis sziget volt, melynek jobb híján azt a nevet adtuk, hogy Kis Helemba-sziget.

Ha mostanában hajón közelítjük Esztergom irányából a Helemba-szigetet először is két óriási sarkantyúra leszünk figyelmesek. Ezeknek később fontos szerep jut történetünkben. A szivar alakú sziget folyásirány szerinti felső, azaz nyugati csúcsán ugyancsak megtalálható a sarkantyúk anyaga; az andezittömbök. Ez a "burkolat" óvja meg a szigetet a hullámzás és sodrás okozta elmosódástól.

1941. Egyetlen Helemba-sziget

A Kis Helemba-sziget fél évszázada

Nem lehet eleget dicsérni a Fentrol.hu honlapot, ezt most is meg kell ismételni, hiszen nekik és az ugyancsak agyondicsért mapire.eu térképgyűjteménynek köszönhető a kisebbik Helemba-sziget megtalálása (lásd kezdőkép), sőt a történetének rekonstruálása is. Történetünket két dátum foglalja keretbe: 1941, amikor ismét felmérték Magyarországot katonailag, valamit 1991, amikor megpecsételték a szigetecske sorsát. Közelítőleg fél évszázadot ölel fel a sziget története. Azért csak közelítőleg, mert 1941-ben még nem jelölték a térképen, 1991-ben pedig még megvolt légifotón. Tudtommal utoljára 2005-ben bukkant fel a Cartographia Visegrádi-hegység térképén, valószínűleg kritikátlan térkép-másolás következtében létrejött fantom-szigetként, amire már láthattunk precedenst két zátonnyal "lejjebb", Szobon. 1962-ben az árnyékok alapján már jókora fák nőttek a kisebbik Helemba-szigeten, amiből arra lehet következtetni, hogy 1941-ben is léteznie kellett már, ha máshogy nem zátony formájában.

2018 őszén, a garamtoroki expedíció idején már nyoma sem volt. Sőt, már a legfrissebb Visegrádi-hegység térképről is levették. 

A kisebbik Helemba-sziget hűlt helye. Esztergomi vízállás: 4 cm, 2018. október 20.

De mégis, kit zavart ott ez a kis sziget? 

A rendelkezésre álló információk alapján a hajósokat, pedig a sziget nem is esett a hajózás útvonalába. Ezért elképzelhető, hogy eltűnése mindössze járulékos kár (collateral damage) volt. Ennek némiképpen ellentmond, hogy a 2018 őszi kisvíz idején sem bukkant elő, tehát nem lehetetlen, hogy egyszerűen elkotorták. Erre utalhat a vonatkozó szakirodalom, miszerint
"A mellékágban 1980–1993 évek között jelentős mennyiségű, ipari célú mederkotrás történt. A kotrás a feküig, helyenként 6–8 m mélységű volt. A nagy mélységben végrehajtott kotrással mintegy 50–80 m-re megközelítették a Helembai mellékág felső végét. További kotrás esetén fennállt annak a veszélye, hogy a mellékág és a főmeder közötti kavicsborda átszakad, és jelentős mértékben csökkenti a hajózható meder vízhozamát, illetve a főmeder hajózhatóságát. Mozgó medrű kisminta vizsgálatok alapján három sarkantyú és egy fenékstabilizáló kőterítés került beépítésre. Ezzel a balparti ágban a vízszintet megemelték." (forrás)
A három sarkantyúnak némileg ellentmond ugyanennek a szövegnek egy másik része: 
"1991-ben a jobbparton két sarkantyút (közel a Helembaszigethez, az 1714 és 1713,4 fkm-ekben), valamint egy fenékküszöböt a sarkantyú vége (1713,4 fkm) és a Helemba-sziget nyugati vége között építettek. Mindkét helyen a folyómeder márgát tartalmaz. Ezek a kitüremkedések szembetűnővé váltak a túlzott ipari kavicskotrás miatt." (forrás)
Két Helemba-sziget. Esztergom 1990. (fentrol.hu)

Esztergomnál 1991 előtt is létezett két sarkantyú, mindössze annyi történt, hogy a régiek idővel már nem tudták betölteni eredeti szerepüket, azaz nem biztosították a kellő hajózási mélységet a garamkövesdi gázlón. 1991-ben kb. 45 fokot fordítottak az irányukon, valamint meg is hosszabbították őket. Az alsó sarkantyú immár jobban megközelíti a sziget csúcsát. 

Régi és új sarkantyúk, 1991. 

1989-ben a magyar kormány már felmondta a nagymarosi vízlépcső tervét, de nem tudtam kideríteni, hogy az esztergomi sarkantyúk átépítése ezzel kapcsolatos beruházás volt-e. Feltehetően nem, inkább annak következménye lehetett, hiszen a nagymarosi erőmű felduzzasztotta volna annyira a felvízi szakaszt, hogy az okafogyottá tette volna a sarkantyúk létezését. 

A sziget hűlt helye, 2019.

Hová tűnt a kisebbik Helemba-sziget?

Valószínűleg ugyanoda, ahová az a 22 millió tonna sóder, ami Nagymaros és Budapest között termeltek ki a Duna medréből 1968-1985 között; panelházakba, vagy éppen a saját házunk alapjába (kerítésbe, teraszba, stb...). De ha nem kotorják el, a sziget csúcsán 1991 után felgyorsuló sodrás mosta volna el és teregette volna szét a Helemba-szigettől délre és keletre, tovább gyarapítva a Szob felé nyújtózó óriási zátonyok tömegét. 

2019. augusztus 30., péntek

Sziget a Bezerédy tanya mellett


Új szót tanulunk ma, ez a szó pedig nem más, mint a gerebélyézés. Ez lett volna a legalább öt nevű Bezerédy-szigetről szóló írás vezérfonala, de írás közben előbukkant egy másik, nagyon is aktuális téma vele kapcsolatban. 


A Duna magyarországi szakaszán járunk, egészen pontosan a balparti 1458,5-1456,5 folyamkilométerek között, Dunafalvától délre. A töltésen haladó tökéletesen árnyékmentes kerékpárúton simán végig lehet menni anélkül, hogy a szigetről tudomást vennénk. Úgy néz ki, ez a helyzet megváltozik a közeljövőben, azaz már idén nyárra meg kellett volna változnia, de ne szaladjunk annyira előre. 

Mostani témánk helyszínét Bezerédy-szigetnek fogom nevezni. Van ugyan sok más neve is — ahány térkép, annyi elnevezés; Alsó-Böde, Csele-erdő, Nagy-zátony, Alsó-zátony — ezek azonban annyira általánosak, hogy simán össze lehet keverni más szigetekkel és zátonyokkal. Pont mintha Szúnyog-szigetnek neveznénk, amely elnevezésre amúgy alaposan rászolgálna. 

Alsó-zátony, 1880 a mai viszonyokkal.

Röviden össze lehet foglalni a Bezerédy-sziget igencsak rövid (föld)történetét; mederközépi zátonyként bukkant fel valamikor 200 évvel ezelőtt. Az I. kat. felmérés 1783-ban még nem ábrázolta, a későbbi térképek pedig a folyó kellős közepére rajzolták. Aztán valamikor a XIX. század végén a sziget viszonylag gyorsan, minden átmenet nélkül a bal parton tűnt fel. Mintha elkotorták volna a zátonyt és az anyagot kihordták volna a partra. Ám az is elképzelhető, hogy a zátonyt elgerebélyézték. Igen, ez a kifejezés egy folyószabályozási módszert takar, miszerint egy zátony homokos-kavicsos felszínét hajóról megkaparják, az így fellazított üledéket pedig a folyó sodrására bízzák. Amennyiben a gerebélyézők kitartók, egy egész zátonyt el lehet tüntetni ezzel a módszerrel. Ezáltal a meder közepén megnyílik az út a hajózás számára, miközben a medermélyülés következtében a parti sekélyebb területek szárazra kerülnek. Ilyen relatív kiemelkedés játszódhatott le ezen a szakaszon is, amelyre nem is a Bezerédy-sziget az igazi bizonyíték, hanem a szemközti Bár község melletti mederben felnőtt óriási erdőterület. Mindeközben a balpartra sodródott, eredetileg orsó alakú Bezerédy-sziget fokozatosan félhold alakot öltött, a sodorvonali oldala folyamatosan erodálódott. Ennek nyomai ma is látszódnak a parton.

Alsó-Böde 1911.

Hogy ezt az állapotot konzerválni lehessen valamikor 1875-1911 között megépült egy zárás a Bezerédy-sziget északi csúcsán. Ezáltal végleg holtággá változott a töltés tövében futó Duna meder. Itt egy szóra talán érdemes megállni, az alábbi, keletre tájolt térkép kedvéért, amely valamikor 1960-1980 között készülhetett. A töltés ugyanis az ártéri oldalról kitermelt anyagból épült fel; az ún. kubikosgödrök ott sorakoznak végig a holtág mentén. És ott van valami más is a holtág mellet; a Bezerédy tanya, amelyről nemcsak a holtág, de a sziget is a nevét kapta. Feltehetően az 1956-os vagy az 1965-ös árvíz után a lakók már nem látták sok értelmét az életvitelszerű ártéri tartózkodásnak és magára hagyták az épületeket. A tulajdonos neve azonban fennmaradt az örökkévalóság számára. 

Az ártéren rekedt Bezerédy tanya (jobb oldalt)

A sziget jelenlegi képét az erdőművelés határozza meg elsősorban. Hatalmas keréknyomokon átvágva juthatunk be a szigetre az északi csúcs közelében. A méteres kerekekkel ellátott gépekre a sziget belsejében meg is találtam később. A zárás remekül elvégezte a dolgát, alatta szinte teljesen feltöltődött a meder, azt a kis szintkülönbséget, ami megmaradt, a favágók "hidalták" át a kezdőképen látható módszerrel. Viszonylag élénk a sziget felszíne, sok helyen találni esővízzel feltöltött lapos medreket és a köztük húzódó hosszanti hátakat. Mintha egy övzátony-sarlólapos sorozat bújna meg a fák alatt, követve a sziget félhold alakjának ívét. A Bezerédy-sziget egyetlen járható része a főági mellett húzódó rét. Ennek belső oldalát az erdő zárja le, a dunai oldalon pedig a mellig érő csalán és szúrós szeder. Viszonylag meredek a partfal itt a már említett elmosódás miatt. Továbbhaladva a sziget déli csúcsa felé az ember szépen lassan csapdába esik. 

Keskeny rét a Bezerédi-szigeten - kilátás dél felé
Már ha valaki hozzám hasonlóan a mohácsi kompot célozza be a túra végpontjának. Ebben az esetben egész egyszerűen vissza kell(ene) menni Dunafalván a töltésre ami egy komoly kerülő. Aki pedig nem szeretne kerülni, az jobb ha felkészül a legrosszabbra. A már említett parti rét ugyanis fokozatosan elfogy és felváltja a nyárak között burjánzó kb. 3 méter magas gyalogakác. Ami természetesen szúr, mint a köztük megbúvó szúnyogfelhők. Tulajdonképpen valahol itt született meg a blog 10. születésnapjára készült írás, ahogy visszafordulás helyett a kerékpárt toltam át a pókhálós dzsungelen. 

Árkon-bokron

Körülbelül fél kilométer széles itt a sziget. Vannak ugyan nyiladékok, de azt vagy a szeder, vagy a csalán, vagy a gyalogakác nőtte be. Ezek a nyiladékok csupán arra jók, hogy a legrövidebb úton haladjunk a töltés felé. Csakhogy ott van még a holtág és a rá merőleges vízmosás-szerű árkok labirintusa. Amin muszáj átkelni, hiszen innen már képtelenség visszafordulni.

Vízmosás-szerű formák a Bezerédy-szigeten
Ebből a szempontból szerencsére keskeny és sekély a mellékág, bár július végén volt benne víz. Az élővilág szempontjából ez kevésbé szerencse, hiszen a holtág fokozatosan töltődik fel. Viszont van remény, hogy mégsem erdősül be végleg!

A Bezerédy-holtág

A sziget múltjáról sokkal kevesebb információt találni mint a jövőjéről; ebből a szempontból egyedülálló a Bezerédy-sziget. A legtöbb találat egy revitalizációs programról számol be, melyet a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) bonyolít:
"A projekt megvalósításának gerincét a Duna Bezerédi-mellékágában és környezetében megvalósított kivitelezési munkák és ahhoz kapcsolódó beruházások jelentik. Fő tevékenységként meg kívánjuk valósítani a Bezerédi-Duna-ág részleges kotrását, a kotort anyagnak részben a Duna mederébe történő visszajuttatásával, részben pedig egykor felhagyott anyaggödrökben történő elhelyezésével. A kotrási mező területének és az eltávolítandó üledék mennyiségének pontos meghatározására a geodéziai felmérések eredményeinek ismeretében kerül majd sor. Kialakításra kerül a felső torkolat térségében a meglévő mederelzárásnak a kiegészítése, az alsó mellékág harmadban pedig egy olyan vízvisszatartó-vízkormányzó műtárgy építésére kerül sor, amely már alacsony-közepes vízállások idején is lehetővé teszi a mellékág vízpótlásának biztosítását, valamint a Duna apadásakor alkalmas a víz visszatartására.
A mellékágat kísérő erdőtervezett területen fekvő „erdőgallérban” két, idegenhonos fafajokból álló állománytípussal borított erdőrészlet esetében tervezzük az erdőszerkezet-átalakítását őshonos fa- és cserjefajokkal, továbbá megvalósítjuk a Bezerédi-Duna mindkét parti rézsűjében uralkodó inváziós fafajok visszaszorítását, mozaikosan ős- és tájban honos fafajokra cserélésével."
Ez egy kb. 3 éves hír, melynek az alján ott található ez a megjegyzés: A projekt tervezett befejezési dátuma: 2019.06.30. Nos, én három héttel a projekt befejezése után keltem át a fenti fényképpel illusztrált szakaszon és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha akár csak egyetlen kapavágás történt volna. Éppen ezért felhívtam a DDNP-t, hogy utánajárjak mi történt a pályázattal. A válasz röviden annyi volt, hogy talán idén ősszel nekifognak és várhatóan lesz egy sajtónyilvános esemény is a helyszínen. A DDNP igazgatósága területén nem ez lenne az első dunai sziget revitalizáció; a szakemberek a WWF-fel együtműködve 2014-ig rehabilitálták a mohácsi Szabadság-szátonyt is, amely a Bezerédy-sziget déli szomszédja. 

Ami a mohácsi rév felé éppen útba esik.


A revitalizációról bővebben:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...