Nagymaros régi-új arca, 1994-ben

Április elseje kapcsán született ez a bejegyzés, de most nem a bolondok napja miatt. Két egymással összefüggő eseményre kerül sor. Április első két napján újra megnyitják a közönség számára a Nagymaros és Visegrád közötti közműalagutat (ahol már mi is jártunk), valamint a Duna Charta szervez konferenciát a Szigetköz jövőjéről. Kezembe került a minap egy olyan 22 éve írt újságcikk, amely mintegy megkerült láncszemként kapcsolja össze ezt a két eseményt. 

A nagymarosi körgát (fortepan_28260)

A Pest Megyei Hírlap 1994. augusztus 8-i számában beszámol a nagymarosi körgát bontásának pillanatnyi állásáról és mellékesen megjegyzik, hogy a Strabag éppen egy közműalagutat épít azon a területen, ahol a tervek szerint két év múlva újra a Duna fog hullámozni:

Nemrégiben a lakosság mintegy tíz százalékának - ötszáznyolcvan embernek - a megkérdezésével Zoltai Mihály alpolgármester társammal közösen végeztünk egy közvélemény-kutatást arról, milyen arányban támogatnák avagy elleneznék a helybéliek a bős-nagymarosi vízlépcső megvalósítását - idézi fel a közelmúlt történéseit Gyaraki F. Frigyes nagymarosi alpolgármester. - A megkérdezettek nyolcvan százaléka úgy nyilatkozott, hogy azt szeretné, ha az előző parlament döntésével ellentétben megépülne a létesítmény. Tizenöt százalék nemet mondott a beruházásra, öt százalék pedig nem formált véleményt. A reprezentatívnak nem mondható közvélemény-kutatás természetesen nem változtat a jelenlegi helyzeten. (Erről csupán a parlament vagy országos népszavazás határozhatna.) Azon, hogy a dolgok mostani állása szerint nem lesz vízlépcső. Ennek megfelelően folytatódik - a lefújt beruházáshoz kötődően - a nagymarosi Duna-szakaszon korábban végrehajtott, a gyönyörű vidéket alaposan elcsúfító építési munkák nyomainak az eltüntetése, a körgát megszüntetésének előkészítése. Tart a tavaly ősszel megkezdett komplex tájrehabilitáció, melynek tervezésében, mint ismeretes, az érintett települések is részt vettek.- A munka, melynek befejezési határideje 1996 júniusa, a tervezett ütemben halad, 's jelen pillanatban már harminchat százalékos a készültségi foka - mondta a napokban lapunk érdeklődésére Sinkó László, a tájrehabilitációt kivitelező Strabag Hungária Építő Kft. munkatársa, építésvezető. Tőle azt is megtudtuk: a rehabilitáció során a Strabag Hungária közműalagutat (is) épít a most még száraz folyómederben, melybe 1996 nyarán ismét visszatér - reméljük közösen - a Duna. (Pest Megyei Hírlap 1994. augusztus 8. Hétfő)

Az írás értékét a mellékelt képek adják:

A körgáton épülő közműalagút a nagymarosi oldalról

Ebben a 3 méter átmérőjű csőben villany- és vízvezetékek, valamint internetkábelek futnak. Emberek sajnos nem, pedig komoly konkurenciája lehetne a nagymaros-visegrádi kompnak.

(Holdbéli) tájrendezés

Méretarány

A cikk elkészülte után egy évvel, 1995-ben már próbaüzemet tarthattak a közműalagútban. Mindössze 550 méter hosszú, ezen a távon körülbelül 5 perc alatt át lehet jutni az egyik partról a másikra. Ugyan érzékelni nem lehet, de 16 méteres vízoszlop alatt lehet sétálni és ha hinni lehet a híreszteléseknek, az alagút tetejét egyre kevesebb hordalék fedi. Mindössze ez az egy létesítmény valósult meg az erőmű beruházásból, bár ha az elkészült volna, a közművek a folyó felett és nem alatta húzódtak volna.

Szerencsére az üzemeltető DMRV Zrt. már sokadik éve nyitja meg a nagyközönség előtt, rendszerint a Víz Világnapjához közeli időpontban. Az idei átkelés minden időpontja betelt sajnos már március végén. 

A DMRV Zrt. idén első alkalommal 2016. április 1-én (pénteken) és 2016. április 2-án (szombaton) 9:00 és 16:00 között ismét megnyitja a Nagymaros és Visegrád közötti közműalagutat az érdeklődők számára.
A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. minden évben számos olyan programot szervez, mellyel a szolgáltatási területén élő lakosság figyelmét szeretné a tiszta vízkincs értékességére, megóvására és a védelme érdekében tett erőfeszítésekre irányítani. Az idei programsorozat fő eleme a Visegrád-Nagymaros közötti közműalagút látogatása, a több mint fél kilométer hosszú, alig 3 m széles Duna alatti utat mintegy 600 látogatónak lesz lehetősége megtenni a két nap alatt.
A 16 méter magas vízoszlop alatti izgalmas látogatás alkalmával a visegrádi oldalon az alagút és a Bős-Nagymarosi vízlépcső építését feldolgozó tematikus tárlatot, a nagymarosi oldalon egy, a helyi élőkultúrát és állatvilágot bemutató rendhagyó tanösvényt tekinthetnek meg a csoportok.
A Magyarországon egyedülálló víz alatti alagutat a DMRV Zrt. 2011 óta hagyományosan évente kétszer nyitja meg az előzetesen regisztrált érdeklődök számára. A látogatás a visegrádi és a nagymarosi oldalról is 25 fős csoportokban indult szakember vezetésével.

Tiltakozók Nagymaroson, 1989-ben (fortepan_77367)

A Duna Charta szigetközös konferenciájá ra azonban még lehet jelentkezni, és álljon az ember akármelyik oldalon érdekes vitára lehet számítani.

Alagút a duzzasztómű helyén Visegrád és Nagymaros között

 
Duna alatt futó alagutakról rengeteg mende-monda, legenda szól a néphagyományban. Ahol valaha római őrtorony, középkori vár, komolyabb romos épület állt a Duna partján, biztosak lehetünk benne, hogy a helyiek szerint a folyó alatt valamilyen alagút húzódott, melyen titokban közlekedhettek a katonák. A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. által meghirdetett Duna alatti műszaki bejárás éppen ezen legendák miatt keltette fel a figyelmemet. Rövid szervezés után huszonhárman vágtunk neki a Visegrád-Nagymaros közti 550 méternek.

Száraz lábbal átkelni a Dunán mindig nagy élmény. Visegrád és Nagymaros között egyszer már fennállt ez a lehetőség, amikor Ferenc József királyunk személyesen vezetett itt hadgyakorlatot, melynek része volt egy pontonhíd felépítése a Dunán.

A Visegrádi indulást választottuk, így még volt alkalmunk felkeresni néhány jobbparti római romot, (alagutat sajnos egyikben sem találtunk). A városi focipályától valamivel délebbre indul egy aszfaltozott út, mely bevitt minket az egykori erőmű építési területre. Ebbe a kikotort öbölbe tervezték egykor a nagymarosi duzzasztómű hajózsilipjeit. Az öblön átvezető földsáv jelenleg sarkantyúként viselkedik, ám az általa erősített feltöltődés végső soron a természetes partvonal helyreállítását szolgálja.
 

A közműalagút pontosan ott fut ma, ahová a nagymarosi duzzasztómű nyomvonalát tervezték. Pontosan az 1696. folyamkilométernél nyíló lejáratot kék fedőlapok jelzik. 1992-1993-ban, miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem épül meg a bősi erőmű magyar párja a tervezők jónak látták, ha valamilyen módon mégis létrejön a két part összeköttetése. A Mélyépterv Zrt. által megépített létesítményben már 1995-ben próbaüzemet tarthattak. Nem csupán kábelek és vezetékek futnak benne, kapcsolódik hozzá egy meder alatti vízbázis is, mely ha működne napi 3000 köbméter friss ivóvizet pumpálhatna be a rendszerbe. Egy dréncsövet kell elképzelni, mely az alagút fölött fut a 4 méternyi vastag sóder és kavicságyban. Perforált lyukakon áramlana be a szűrt Duna víz a rendszerbe, melynek jelenleg csupán üres csövei léteznek.

Rövid lépcsőzés után egy fogadóhelységbe értünk, ahol a vezetékek kapcsolótáblái, elosztói és csapjai között kis kiállítás is helyet kapott. Tematikája kettős, egyfelől a hely természetes élővilágát mutatja be, másrészt a Bős-Nagymarosi kérdéskört tárgyalja, felettébb érdekes módon nehezen olvasható kék betűs folyóírással. Akinek nem volt türelme (és ideje) végigolvasni mindezt, azt kárpótolták a korabeli fotók, melyek a szinte felismerhetetlenné csúfítot tájat ábrázolták. Miután meghallgattuk az aznap már sokadszor elmondott rövid bevezetőt és a magasabbak fejükbe csapták munkavédelmi sisakjukat, megkezdtük a lassú ereszkedésünket a Duna medre alá.

Két oldalt és a fejünk fölött is csövek, vezetékek hada kísért bennünket. Volt optikai kábel, elektromos vezeték, automatikát vezérlő rendszer. Jobb oldalt lenn szennyvízcsatorna, szemközt két vízvezeték, mely közül csak az egyik működik. A betongyűrűkből álló alagút átmérője 3 méter, a felszín alatt 17 méterrel fut. A meder aljzatát alkotó vulkanikus kőzetbe robbantották a nyomvonalát, felette körülbelül 4 méternyi üledék, valamint a vízállástól függő vízoszlop helyezkedik el. 

 

A vízoszlop nyomása következtében néhány helyen a beszivárgó víz apró betoncseppköveket alkot. Itt a repedések eltömítésére zsíros anyagot injektáltak (ferde pöckök a képen). Ennek ellenére a cseppkövek végén még mindig víz csillog, lecsöppenve álló cseppköveket építenek az alagút alján. Ez ugyan jelentéktelen vízbetörésnek számít, a létesítmény komolyabb üzemzavarra is felkészült.

  

A közműalagút 550 méteres hossza zsilipajtókkal van szakaszokra bontva. Tűz esetén például nem az egész rendszer károsodik, hanem valamelyest lokalizálni lehet a kárt. Komolyabb vízbetörést ezek az ajtók nem bírnának ki. A létesítmény bejárata is a mértékadó árvízszint fölött helyezkedik el. Útközben belegondoltunk abba, hogy valószínűleg a két település között közlekedő révészek lehúzhatnák a redőnyt, ha ez az alagút állandóan nyitva állna. Még kerékpárral is könnyedén át lehet rajta haladni.

Átlagos tempóban 5 percet vett volna igénybe ez a táv, hacsak nem kíváncsiskodtunk volna annyit. Szerencsére a sort záró kísérőnktől rengeteg hasznos információt megtudhattunk az alagútról, a kudarcba fulladt duzzasztóműről és az itt haladó közművekről. Így negyed óránál is többet töltöttünk odalenn. A kijáratnál hasonló kis tárlat fogadott bennünket, de itt már nem időztünk sokáig. Odafönn a visegrádi oldalhoz hasonlóan kedves fogadtatásban volt részünk. A DMRV Zrt. kitelepült sátraiban forró teát és zsíroskenyeret is osztogattak a szeles időben átfagyott látogatóknak. Többféle ingyenes ajándéktárgy közül lehetett választani, pl. mobiltelefon-tartó, söralátét, ceruzatartó. Még egy vendégkönyv is a kezünk ügyébe került.

Köszönjük a látogatást a szervezőknek, akik ilyen szeles időben is kitartottak! A létesítmény előzetes bejelentkezéssel, csoportosan látogatható az év többi napján. Honlap: dmrvzrt.hu.