Luczenbacher ligatúra

 ♇ 

A Bőszobi-patak torkolata 1928-ban. Fortepan 190221 / Zagyva Tiborné

Itt vagyunk hát újra. Földrajz-filózófiai kérdéssel fejeztük be a Népszabadság szigetképződési elméletéből eredő előző írásunkat Zebegényből, hogyan nevezzünk el egy olyan eltűnt dunai szigetet, amit életében senkinek nem jutott eszébe elnevezni és így utólag sem tarthat közérdeklődésre számot, és nem is tűnik a legeslegfontosabb kérdésnek a Duna szempontjából. Patak-sziget, Folyamkilométer-sziget, Téglagyár-sziget, netán Településrésznév-sziget? És mi köze mindennek a Szob-Zebegény dunai határon összekotort, töredékes Luczenbacher Pál ligatúrához? 

Az Újvölgyi-sziget csúcsán 1947-ben. Fortepan 204282 / Somlói Miklós dr.

A második nekifutás apropóját három dolog ihlette, egy kisebb dunai árhullám közepette elvégzett terepbejárás, egy zebegényi helytörténeti munka az 1928-ban felparcellázott szobi Újvölgyről és a Fortepan, ahol mindenről előkerül valami tökéletes illusztráció előbb-utóbb. 2025. augusztus 2-án, Nagymarosnál mért 221 centiméteres vízállásnál. Ez a vízszint pont elég ahhoz, hogy a part eltűnjön és a galériaerdő legszélső fái is vízben álljanak. Ez a vízszint viszont nem elég ahhoz, hogy a keresett kicsiny és fiatal szigetet újra körülrajzolja, valahogy úgy, ahogy az előző cikkben szereplő légifelvételek mutatták, vagy az alábbi, egyedüli, térképlap, valamikor az 1960-as évekből, amelyen sajnos semmiféle névanyag nem található róla. De valószínűleg az az igazság, hogy már nincs olyan vízállás, ami körülölelné ezt a szigetet.

Röviden összefoglalva az előző rész tartalmát, egy 1984-es Népszabadság cikk írója szerint a Zebegényi-sziget kialakulását egy Malom-hegyi bánya megnyitásának, így a Bőszobi-patak megnövekedett hordalékszállításának köszönheti. Ez a leírás elsőre elég hajmeresztőnek tűnt, de az lett a vége, hogy felbukkant egy eddig ismeretlen dunai-sziget, ami valóban a Bőszobi-patak hordalékából épülhetett fel. Egyre több részlet világosodott meg, különösen a cikk megírása utáni helyszíni bejárás során. Ugyanis az árhullám által ostromolt ártéri erdőben nem mészkődarabok hevernek, amit a Népszabadság cikk alapján lehetett volna remélni, hanem a szokásos dunai agyag-iszap-kavics sorozat alkotta a(z öntés)talajtakaró helyén frissen összetúrt építési törmelékhalmok emelkedtek. 

(Mint kiderült, ezek a törmelékhalmok illeszkednek a Dunakanyarban 2025-ben egyre több helyen megfigyelhető szomorú folyamatba, Zebegényben, csakúgy mint Kisoroszinál vagy a nagymarosi parton a helyiek megkérdezése nélkül próbálják kiszolgálni a hajós és vendéglátós lobbi tevékenységét. Előbbi két helyen hajóstéget építenek, Zebegényben pedig lakóhajót szeretne a polgármester a régi pataktorkolatba telepíteni erőteljes civil tiltakozás ellenére. Ennek érdekében "tisztították meg" a partot munkagépekkel.)

Kikotort téglagyári múlt

Mivel a kikotort sittet nem szállították el, hanem betolták az ártéri erdőbe a belógó istenátka japánkeserűfű (Fallopia japonica) szárak között volt lehetőség megfigyelni milyen összetételű ez az anyag, amiről korábban azt írtuk, hogy ez egy lehetőség lenne visszapótolni a Dunából hiányzó hordalékot. Leginkább összeégett, selejtes és töredékes téglákat találni itt, de előfordul beton, aszfalt és tetőcserép is. Ezek közül a legérdekesebbek a téglák, ugyanis legtöbbjük bélyeges, felületükön betűk és furcsa jelek olvashatók, többnyire sajnos töredékes formában. '♇', 'Szob' és ezek variációi a leggyakoribb felirat, de előfordul itt 'ETC' is, ami az Egyesült Tégla- és Cementgyár rövidítése. Az előbbi kettő származási helye egyértelműen köthető Szobhoz, közülük az első egészen biztosan köthető a pataktorkolathoz is. Ugyanis a vasúti híd túloldalán állt az a téglagyár, ahol ezt a fajta pecsétes téglát gyártották, melynek fura felirata, azaz ligatúrája a P és L betű összeolvadásából keletkezett, utalva a tulajdonos Luczenbacher Pál monogramjára. 

Az Újvölgyi Téglagyár épületei sárgával 1885-ben (mapire.eu)

A szobi illetőségű Luczenbacher testvérpár, Pál és János koruk (XIX. század második fele) sikeres vállalkozói voltak, fakereskedéssel, halászattal, híd- és vasútépítéssel, földmunkákkal, hajózással, fuvarozással és téglagyártással is foglalkoztak. Szobi téglagyáruk a Bőszobi-patak partján állt, a patakon átívelő vasúti híd túloldalán, az Újvölgyben, és a helyben bányászott löszből készítettek a téglákat. Geológiai érdekesség is fűződik a telephez, 1873-ban több pleisztocén korú mamutcsontot találtak a bányaterületen.

A gyár építésének pontos évszáma nem ismert, 1872-ben már állt, Z.O. (Ziegel Ofen) felirattal jelenik meg a III. katonai felmérés térképlapján. A lebontásának éve annál inkább, hiszen ugyanabban az évben történt, amikor a téglavető kemencék hűlt helyén felparcellázták az Újvölgyi Nyaralótelepet 1928-ban. Egészen eddig a fuvarosok rövid távon dolgoztak és a híd alatt, a patak mentén vezető úton hordták a téglát a torkolat alatt található ideiglenes kikötőbe. Ugyanide hordták a selejtes, összeégett példányokat is, elsősorban a partbiztosítás céljából, hiszen egy szilárd, kövezett parton könnyebben lehetett rakodni kocsikról az uszályokat, mint egy laza üledéken. Ez nem a lebontott téglagyár anyaga, ép téglát itt nem találni, az újvölgyi üzem és a ledöntött kémény anyagát valószínűleg a nyaralótulajdonosok hasznosították újra helyben, saját házaik felépítéséhez. Végső soron valószínűleg nem a mészkőbánya kőzúzójából származó anyag, hanem a téglagyár selejtjéből épült fel a patak torkolatában található rövid életű szigetecske. 

Luczenbacher Pál ligatúrája

Az időzítés azonban felvet némi problémát, hiszen a sziget a téglagyár bezárása után évtizedekkel bukkant fel, tehát nem az ember, hanem a folyó halmozhatta át szigetformára az antropogén "hordalékot". Ebből kifolyólag ésszerű lenne Újvölgyi- vagy Téglagyári-szigetnek nevezni, bár az utóbbi más szigetekre is igaz lehetne, hiszen sok téglagyár létesült a Dunához közel (Budapest felett), elsősorban a szállítás könnyebsége miatt. Az Újvölgyi-sziget elnevezés véglegesítése előtt azonban érdemes megvizsgálni a szóba jöhető patakot is névadóként, azonban a helyzet ebben a tekintetben nem egyszerűsödött, hanem bonyolódott az egy héttel ezelőtti íráshoz képest is. 

Luczenbacher Pál ligatúrája

A Bőszobi- és a Medres(z)-patak elnevezés mellett ugyanis sokáig használatban volt a Verbicz-patak elnevezés is, annak megannyi névváltozatával (pl. Verbészi-patak), azaz legalább három neve volt ennek a vízfolyásnak, sokszor kettő együtt is szerepelt, szinte teljesen esetlegesen tüntették fel ezeket a földrajzi neveket a térképeken, és ez a mai napig így van. Korábban ez a patak a vasúti híd nagyobbik nyílása alatt ért ki a torkolathoz, miközben a főút a keskenyebb, íves nyílás alatt futott, éles kanyart írva le, ami rendkívül balesetveszélyes volt, tekintve, hogy a teherautók és a gyalogosok is ugyanott voltak kénytelenek átmenni. Később ezt úgy oldották meg, hogy a patakot két betoncsőben átvezették az út és a vasúti töltés alatt is, természetes torkolata manapság már csak a csatornában elvezetett esővizeket kapja, az út pedig valószínűleg a nagymarosi gátépítés miatt megemelt szinten megkapta a patak ívét, a régi, íves rész pedig a gyalogosoké, kerékpárosoké lett, kis kibetonozott mederrel a csapadékvíz számára. Ennek történetét helyiek visszaemlékezéseivel részletesen dokumentálták a Zebegény Újvölgy (1928-2024) helyi monográfiában.

A Bőszobi-patak mesterséges torkolati bifurkációja a főút felett

Mint látjuk bőséges névanyag áll rendelkezésre, hogy elnevezzük ezt a másik Zebegényi-szigetet. Pataknévből túl sok van, ahogy dunamenti téglagyárból is, a Luczenbacher személynév inkább Szobhoz köthető, míg ez a sziget Zebegényben volt, az 1704-es folyamkilométer tábla olyan mintha a Rákóczi-féle felkelésre kitörésére emlékeztetne, holott e kérészéletű sziget története nem évszázadokban, hanem inkább néhány évtizedben mérhető. Felülvizsgálva a korábbi névadásunkat talán mégis az Újvölgyi-sziget a legjobb és legegyértelműbb elnevezés.

Nem mészkőbányából keletkezett a Zebegényi-sziget

Az első képek egyike a Zebegényi-zátonyról, 1910 körül.

Néha a legelképesztőbb kitalációk, összeesküvés-elméletek, egyéb zagyvaságok is vezethetnek tudományos eredményre, mármint nem a tudománytalan képzelgés, hanem az arra adott cáfolat. Az alábbi, 1984-es Népszabadságból vett idézet hidrológiai szempontból már első hallásra is furcsának tűnhet, de ha részletesebben megvizsgáljuk nem csak az válik világossá, miért nem valószínű ez a szigetképződési-elmélet, de még az is kiderül, hogy a "vak tyúk is talál szemet" elve alapján a szerző akaratán kívül is talált egy olyan, eddig ismeretlen dunai szigetet Zebegényben, amire illik a leírás. 

"...A hajóútszűkületet itt a Zebegényi-sziget okozza, ami a Bőszobi-patak hordalékából képződik. A kis patak mentén épített kőzúzó növelte meg hirtelen a hordalékot, és ebből épített a víz 80 év alatt egy azelőtt nem létezett szép kis szigetet" [1]. 

Egy Dunakanyarról írt újságcikken nem lehet számon kérni a hivatkozások hiányát, de legalább egy utalás jól jött volna arra nézve, honnan származik ez az elgondolás, de inkább nézzük mik ezek a konkrét földrajzi helyek ebben a két mondatos idézetben: 

• A Zebegényi-szigetről sokat írtunk a blogon, ez egy folyami hordalékból (kavicsból) felépült valódi dunai sziget Zebegénynél, a folyókanyarulat belső ívében, az év minden napján víz veszi körül, a folyó legnagyobb árvizei elborítják, 1956 előtt a jeges árvizek rendszeresen letarolták a rajta nőtt növényzetet, jelenleg a hódok végzik ezt a munkát. 
• A Bőszobi-patak Márianosztrától keletre ered a Börzsönyben, egykor Szob és Zebegény határpatakja volt, de 1958-ban átcsatolták az egykori Újvölgyi Téglagyár telkét Szobtól Zebegényhez, így a torkolati szakaszának egy része Zebegényhez került. A Zebegényi-sziget felett, az 1704-es folyamkilométernél torkollik a Dunába. Elnevezése nem mindig egyértelmű, szokták Medresz-pataknak is nevezni, amely Kóspallagtól nyugatra a Só-hegy déli lankáin ered és az előbbi mellékpataka. A két patak összefolyása felett a Medresz-patak rendelkezik hosszabb szakasszal és nagyobb vízgyűjtővel, tehát elvileg a teljes szakaszt így kellene hívni, ennek ellenére a legtöbb térképen a Bőszobi-patak elnevezést használják a dunai torkolatnál. 
• E patak partján, az Újvölgytől északra, a Malomhegy nyugati oldalában, a Bakó-kút mellett áll az a ma is működő mészkőbánya, melyhez az említett kőzúzó tartozott 1984-ben. A Malomhegyi Mézkő Kft. által üzemeltetett bányaudvarban, 2 kilométeres távolságban a Dunától miocén korú, puha, ősmaradványokban gazdag mészkövet fejtenek, amit elsősorban talajjavításra használnak. De hogyan kerül mészkő egy andezites kőzetekből felépülő vulkanikus hegy tövébe? Ez a mészkő abban a szubtrópusi tengerben ülepedett le 15-16 millió évvel ezelőtt, melyből ugyanebben az időszakban a Visegrádi-hegység és a Börzsöny vulkáni kúpjai emelkedtek ki. 

A Zebegényi-sziget jéghegyként a mélyben rejtőző tömege 1930 körül.

Egy dunai sziget jellemzően nagyobb annál, amit a víz fölött látunk belőle. Ebből a szempontból egy jéghegyhez hasonlít, tömegének legnagyobb része mindig a víz alatt van. Hogy a Zebegényi-sziget esetében ez a tömeg mégis mekkora, egy 1930-as mederfelvétel jó kiindulópontot nyújt a természetes állapot, azaz a folyószabályozás előtti viszonyok bemutatására. Ez a térkép bár hasonló stílusú az "Angyalos" vízisport térképekhez, mégis különbözik tőlük, mert a Dunának csak a Szob-Dömös szakaszát ábrázolja, a mederviszonyok tekintetében jóval több részlettel. Ezen megfigyelhető a zátony teljes mérete, melynek tetején, mint egy atoll, kiemelkedik a kicsiny Zebegényi-sziget a faluval átellenben, miközben a zátony északi csúcsa messze nyúlik Szob felé. A zátony felső harmadánál, a bal parton kis domborulat jelzi a Bőszobi-patak torkolatát, innen indul ki a Szob és Zebegény határát jelölő közigazgatási határvonal. A zátony tömege és a patak által épített hordalékkúp között nem látható kapcsolat, egy keskeny, de markáns csatorna választja el egymástól a két mederformát. Itt már két megállapítást lehet tenni:

1. 1930-ban a mészkőbánya még nem üzemelt, a térképlap alapján.
2. A Zebegényi-sziget a felszínen és a zátony a mélyben már létezik.

Ebből következően a Népszabadságban megjelent elmélet a zebegényi-sziget kialakulásáról nem lehet igaz. Ezt a megállapítást más tények és következtetések is igazolják; a Bőszobi-patak nem akkora vízfolyás, hogy több ezer tonna mészkőkavicsot szállítson két kilométeres szakaszon egy működő bányából a Dunába ilyen rövid idő alatt (a bányát 1940-1950 körül nyithatták, 1956-ban már működőként írják le). Továbbá a Zebegényi-szigeten jelenleg nincsenek (a Börzsönyből származó miocén korú) lekerekítetlen mészkövek.

Csakhogy,

A Bőszobi-patak torkolata 1965. május 3-án (fentrol.hu)

Zebegény és Szob között több légifotó sorozat található a fentrol.hu oldalon az 1960-as évekből. Ezek mindegyikén látható egy kisebb facsoport a Bőszobi-patak torkolatánál, amely vagy vízben áll, vagy kisvizes időszakban szárazon, a partot kísérő kavicspadon. Ez a facsoport pont úgy néz ki mint egy dunai sziget, ráadásul éppen ott, ahol a Népszabadság cikke írja. Pirinyó sziget, területe mindössze 1400 négyzetméter, legnagyobb szélessége 20, legnagyobb hosszúsága 70 méter, ráadásul mindössze egy keskeny csatorna választotta el a parttól. 

A Bőszobi-patak torkolata 1990. október 29-én (fentrol.hu)

Térképek és légifelvételek alapján nagyjából behatárolható e névtelen szigetecske igencsak rövid története. Az első kép, amin szerepel, 1962-es, az utolsó pedig alig tíz évvel későbbi, 1975-ös. 1940-ben még nem ábrázolták térképen, és nem szerepel a fent említett részletes 1930-as Duna térképen sem, és nem szerepelt már az 1990-es légifotón sem, de fontos hozzátenni, hogy a fentrol.hu-n jelenleg nincs a térségről 1975-1990 közötti légifelvétel. Tehát adott egy 50 éves intervallum, ami rendkívül rövid időszak egy dunai sziget szempontjából, ráadásul ezen belül is csak egy 13 éves időintervallum az, amikor tényszerűen igazolható a sziget létezése. Érdekes kérdés, maradt-e szemmel latható nyoma a helyszínen...

E rendkívül rövid időszak miatt nincs is neve. Hivatkozhatunk rá Bőszobi-szigetként az itt betorkolló patak kapcsán, Újvölgyi-szigetnek a településrész vagy téglagyár után, vagy 1704-es szigetnek, a mellette található folyamkilométer tábla alapján. Visszautalva a bejegyzést ihlető Népszabadság cikkre talán a Bőszobi-sziget a legjobb választás, ha már úgyis a mészköves hordalékot is szállító Bőszobi-patak torkolati hordalékkúpján alakult ki ez az "azelőtt nem létezett szép kis sziget", ami ráadásul teljesen ártatlan volt a hajószűkület okozásának vádjában.

Aztán kiderült, hogy talán a Bőszobi-sziget sem a legtökéletesebb név, erről szól az írás második része.

[1] Népszabadság, 1984-12-22 / 300. szám