Vác Házsongárdja a sződligeti kikötőben

Több dunai történet folyik egybe a sződligeti kikötőmedencéjében, ahol az eredeti kérdés az volt, hogyan is nézett ki a Duna-part Sződligeten a kerékpárút melletti sporthajó kikötő kialakítása előtt. A rövidke írás azonban egyre hosszabbra nyúlt, ahogy felbukkant egy linzi kapcsolat, a parti beruházások előtt rendszeresen elhangzó sablonos érvek, és a helyi lakosok által 2007 áprilisában megtalált régi sírkövek némiképp át is billentették a fókuszt. 

A kikötő medencéje észak felől.

A kikötőmedence bejárata

A kikötőmedence északi része

"Nagy mennyiségű törött, de láthatóan értékes régi sírkövet, márvány síremléket, keresztet találtak húsvétkor a sétálgató helybéliek Sződligeten, a Duna partján. A Rákos-patak torkolatánál hajókikötő épül, s a munkákhoz több száz köbméter kőtörmeléket szállítottak a helyszínre - közte a sok sírkövet is. A felháborodott lakók értesítették az önkormányzatot, mely szemlét tartott a parton. A sződligetiek „magánnyomozásba” kezdtek, s hamarosan kiderítették, hogy a sírkövek a tőlük néhány kilométerre lévő váci deákvári temetőből származhatnak. A sírkertet a múlt évben számoltatta fel a római katolikus egyház." [1]. 

Felszámolt temetőből származó, partfalba épített sírkövek korábban is előbukkantak, pl. Budapesten, de a szóbeszéd szerint a deákvári temető sírköveiből juthatott a váci Korzó feltöltésébe is, nem csak a sződligeti kikötőbe. Ez egy meglehetősen rossz és kegyeletsértő szokás, hasonlóan a hamvak folyókba szórásához, és a parton hagyott művirágok és műanyag mécsesek okozta szennyezéshez, a Duna ugyanis nem egy "nekropotamosz". 

Sződligeten is így gondolhatták 2007 húsvéti időszakában, amikor ebből országos hír is lett, ugyanis a parton nem csupán régi sírköveket találtak, de emberi maradványokat is, amelyeket a deákvárosi római katolikus temető szanálása során termeltek ki a vállalkozók. Az emberi maradványokat a korabeli híradások szerint elszállították, bár nem lehetetlen, hogy nem találták meg az összeset. Ebben a szomorú esetben az is előfordulhat, hogy a 12 pont és a Nemzeti Dal kinyomtatója, Landerer Lajos pesti nyomdász bizonyos testrészei is itt kallódnak, hasonlóan a váci múzeum helytörténész-takarékpénztár igazgató névadójához, Tragor Ignáchoz, vagy éppen a jelenlegi váci püspök dédapjához. 

Vácott azóta is sokan bánják a temető felszámolását, a területet azóta sem hasznosították. Sok helyen nosztalgikusan a híres kolozsvári sírkerthez hasonlítva a váci Házsongárdként hivatkoznak rá, annak ellenére, hogy az utolsó temetés lassan hatvan éve, 1968-ban volt, és már 1975-ben úgy írtak róla, mint amit teljesen ellepett a gaz, benőtt a bozót, és ebben némiképpen hasonlított a sződligeti Duna-partra a kikötő megépítése előtt. Egyetlen sírhoz vezetett kitaposott ösvény, Landerer Lajoséhoz. A deákvári temető egy jégkorszaki dunai terasz oldalában létesült, szám szerint a II/b, amely a Kompkötő-sziget közvetlenül a folyó fölé magasodó partjától kiindulva fokozatosan távolodik a Dunától, nyílegyenes vonalban továbbhaladva Vácduka felé. A sírkövek és a csontok így a térbeli ugrás során a II/b terasz pozíciójából átkerültek a sződligeti alacsony ártéri szintre. Kérdés, hogy pontosan mi szükség volt erre, hiszen a sződligeti kikötőt már jó egy évtizeddel korábban, 1993 nyarán átadták a hajóforgalomnak. 

Deákvári sírkövek a sződligeti kikötőnél (Fotó: Veress Jenő/Népszava)

A kérdés megválaszolása előtt érdemes megvizsgálni a kikötő létesítésének körülményeit. A kikötő építése előttről a pillanatnyilag legutolsó ismert légifotó 1991. januári állapotokat mutat, már bőven zajlik a balparti sarkantyúk feletti, közötti feltöltődés, miközben a Sződrákosi-pataktól északra jobbára ártéri erdő borítja a partot egészen a vízmű területéig. Mint minden zöldmezős beruházásnál, itt is kiemelték az érdekelt felek, hogy a terület gazos, bozótos, szemetes, emberi tartózkodásra alkalmatlan, ezért (is) szükséges ezt a röviden természetesnek mondható állapotot felszámolni a jachtok, motorcsónakok, jet-skik és egyéb vízi járművek érdekében. A vízmű melletti öblöcske fontos jelzőpont esetünkben, ugyanis itt húzódik Vác és Sződliget közigazgatási határa ami a patakhoz hasonlóan alapvetően meghatározta a kikötő méretét. 

Sződliget, 1991. január 15. (fentrol.hu)

A kikötő létesítését a helyi önkormányzat kezdeményezte, a rendelkezésre álló terület nagyságát a legmesszebbmenőkig kihasználták, a patak torkolata és a váci határ alkotta fizikai és elméleti határ között. A 420x70 méteres kikötőmedencét az ártéri erdő kiirtása és a tarvágás helyének kikotrásával alakították ki. A kitermelt anyagot, leginkább a sódert, egyrészt eladták és abból finanszírozták az építkezést, míg az eladhatatlan szerves üledéket, iszapot és agyagot a kikötő feletti part feltöltéséhez használták, ugyanis a Sződrákosi-patak tölcsérként kiszélesedő torkolata alacsony ártér, a közepes árvizek is elöntötték, így délről is fenyegetve a települést. Ezen a szakaszon, a feltöltések ellenére a nagyobb árvizek idején a 2-es út forgalma is szünetel.

Az 1992. augusztus 20-i alapkőletétel után éppen egy évvel adták át hivatalosan a kikötőt. Kialakítását tekintve egy linzi példát vettek alapul, méghozzá valószínűleg a Motor Yacht Club Nibelungen Saxinger utcai kikötőmedencéjét, ahol ugyanígy egy kőszórás (feltehetően sírkövek nélkül) óvja a hajókat a hullámveréstől. Ennek vonala nagyjából megegyezik a korábbi partéllel, jobbára terméskövekkel erősítették meg, de számos méretes hullámtörő betonhulladékkal is találkozni. Eredetileg terveztek ide a vendéglátóipari egységeken túl autósmozit, szállodát, benzinkutat, sőt helikopter-leszállópályát is. Ezek közül az utóbbi egészen biztosan nem valósult meg, a kikötő épületeit és a hozzá tartozó parkolót azonban célszerű volt ármentes térszínen felépíteni. Ennek helye az alábbi, 2005-ös légifelvételen már látszik, a patak torkolatától közvetlenül északra már elő is készítették a helyet, ahová a deákvári temetőből várták a mintegy 100 tonnányi töltőföldet [2], amibe a származási hely funkciójából eredően sajnálatos módon ilyen-olyan oda nem illő dolgok is keveredtek. 

A kikötő 2005-ben, a csupasz felszínű déli részre kerülhettek a sírkövek.

Összefoglalásként elmondható, hogy Sződligetnek a kikötő megépítése előtt alig volt valami kapcsolata a Dunával. Egyedül a Horgásztanya kapuja nyílt egyenesen a folyóra, de az elmúlt 35 év alatt rohamosan felgyorsult a part beépítése, amit a bővülő lakosságszám és az erre vezetett kerékpárút egyre növekvő forgalma is magával vonzott, nem is beszélve a gödi Samsung-gyár igencsak tájidegen vízkivételi művéről. 

Felhasznált irodalom:

[1] Sírkövekből épül a kikötő Sződligeten. Népszava, 2007-04-30 / 100. szám. https://adt.arcanum.com/hu/view/Nepszava_2007_04/?pg=511&layout=l

[2] Volentics Gyula- Mihalik Bernadett: Mesélj nekem Sződligetről! 2021.