Új LKV Komáromban!

Komáromban szinte napra pontosan 46 éve mérték az addigi legalacsonyabb vízállást. 1970. Január elsején egészen pontosan 22 centiméterre szállt alá a Duna vízszintje és azóta sem mértek ilyen alacsony szintet. Egészen 2016. január elsejéig.  

Január első napjaiban - éppen úgy, ahogy egy árhullám szokott - vonult végig a július óta tartó alacsony vízállás minimuma a Dunán. Az alábbi összeállításban a januári legkisebb értékeket soroltuk fel, dátummal, időponttal és zárójelben az addigi LKV értékkel. (A negatív értékek a mérés kezdete óta került rá toldásként a vízmérce alsó végére a meder kimélyülése miatt):

2016. Jan. 1. Nagybajcs 11 óra -11 cm  (-31 cm)

2016. Jan. 1. Komárom 20-22 óra 18 cm  (22 cm)

2016. Jan. 2. Esztergom 4 óra  9 cm  (-2 cm)

2016. Jan. 2. Nagymaros 7-12 óra -37  (-53 cm)

2016. Jan. 2. Vác 12-14 óra  -32 cm (-45 cm)

2016. Jan. 3. Budapest éjfél 61 cm  (51 cm)

2016. Jan. 3. Adony 13-18 óra -28 cm (-36 cm)

2016. Jan. 3. Dunaföldvár 15-23 óra -171 cm  (-172 cm)

2016. Jan. 3-4. Paks 19-04 óra -58 cm (-58 cm)

2016. Jan. 6. Mohács 14-20 óra  95 cm (62 cm)

Komáromban 2016. Január elsején délután kettőtől körülbelül éjfélig sikerült a 22 centiméteres vízállást alulmúlni. A legalacsonyabb érték ez idő alatt 18 centiméter volt. Ha ez a vízmérce másik végén történik, egészen biztos, hogy már mindenhol csak erről lenne szó és országosan vezető hír lenne. Talán a szilveszteri másnaposságnak tudható be, hogy kimaradt a hírekből. Mivel várható volt, hogy lesz még ennél alacsonyabb megvártuk mi is a pár nappal ezelőtt kezdődő kisebb áradást, hogy a Duna lehetőleg ne azonnal írja át a cikket. 

Amennyiben szenzációhajhász blog lenne a Dunai Szigetek, valószínűleg az lett volna e bejegyzés címe, hogy Újabb tény, melyet a magyar média agyonhallgat PAKS kapcsán!44!. (Komáromról valahol a végén lett volna szó). Mielőtt már megint az atomerőműre, vagy a halászlére gondolnánk, az alábbi kép avatott szemeknek mindent megmagyaráz:

2016. január 3-án és 4-én 19 és hajnali 4 óra között a paksi vízmérce folyamatosan -58 centimétert jelzett. Hogy ez miért olyan fontos? Pakson ez a valaha mért legkisebb (jégmentes) vízállás. Itt mutatkozik meg, hogy mennyit számít egyetlen centiméter; ha -59 cm lett volna a vízállás aznap valószínűleg ebből is országos hír lett volna. De nem lett, ugyanis ebben az esetben a Duna, csupán "beállította" ezt a rekordját, de alul nem múlta. Itt alig 4 éve, 2011. decemberében volt legutoljára ilyen kevés víz a Dunában, ez a gyakori kisvíz bizonyára fontos adalék lesz az új blokkok hűtővízellátásáról zajló vitában. 

Dunaföldváron ugyancsak rekord közeli volt a vízállás ugyanezen a napon, de itt végül vizes maradt ez az egyetlen centiméter a vízmérce lapján. 

Nem elképzelhetetlen, hogy ez a cikkünk is, mint tavaly már több hamar elavul a vízszint további süllyedése miatt. Ez esetben elnézést kérünk és azonnal megírjuk az újabb szenzációhajhász bejegyzést! :) Érdemes követni a vízállást a vizugy.hu oldalon!

Sziget a ködben épülő híd alatt

Az elmúlt napok legalacsonyabb vízállását mérték 2011. december 3-án Budapesten, mely mindössze 16 centiméterrel haladta meg a valaha mért legalacsonyabb jégmentes vízszintet. Váratlan, de annál örömtelibb meghívásnak tettünk eleget, amikor Nagytétényben meglátogattuk a Kis-Háros-szigetet, leánykori nevén a Fácánzátonyt. Ezt a kicsiny földdarabot normális esetben állandóan víz veszi körül, ennek köszönheti védettségét és viszonylagos érintetlenségét. 1999 óta természetvédelmi terület, tilos belépni rá, sőt még csónak sem köthet ki a partjainál. Ugyanolyan védettséget élvez tehát, mint nagyobb testvére, a Háros-sziget (mely már a Deák Ferenc híd túloldalán Budafokhoz tartozik, 1. kép). Ebben azonban ki is merül a hasonlóság, hiszen a Háros már csupán félsziget, és a Csőt-sziget révén a földtörténetbeli életkorát tekintve is jóval idősebb mederképződmény.

1. kép. A Kis-Háros-sziget keleti csúcsa, háttérben a bővülő M0 körgyűrű hídja.

A Kis-Háros-sziget zátonyként született a folyószabályozások következtében, valamikor a XX. században. Pontos születési dátumot lehetetlen meghatározni, hiszen a kavicspad szépen fokozatosan emelkedett ki a Duna habjaiból. Az évek múlásával egyre többször bukkant a víz fölé, és amikor elég időt töltött szárazon, megtelepedhetett rajta a növényzet, mely egyfelől felgyorsította a kiemelkedést, másfelől stabilizálta az addig folyásirányban vándorló Fácánzátonyt. A szigeten végzett botanikai felmérés szerint a szigeten található legidősebb fa körülbelül 40-50 éves. 

A Kis-Háros fiatal korának köszönhetően még sziget. A budafok-tétényi oldalon zajló mederszűkülés káros hatásai itt még nem jelentősek. A Hárosi-öblözet szabályozása során lezárt mellékág, valamint a sodorvonal áthelyezése  következtében nagy területen ártéri erdők vették birtokba az addig nyílt vízfelszínt. A Deák Ferenc híd nyugati hídpillérei is egy ilyen új erdőt metszenek át. A Kis-Hárosi-sziget mindössze 400 méter hosszú, legnagyobb szélessége 100 méter. Mellékága viszonylag jó állapotban van, csupán ilyen extrém kisvizeknél szűnik meg benne a vízáramlás. Mélysége azonban most is elegendő a vízi élőlények túléléséhez. A sziget nyugati vége épül, míg a keleti csúcsán az elmosódás jelei mutatkoznak. A Hárosi-öblözet felszámolása révén keletkezett tehát a Kis-Háros-sziget, de valószínűleg az áramlási viszonyok miatt hamarosan teljes egészben a parti ártérhez fog csatlakozni. Erre azonban ma még szinte semmi sem utal - közép, vagy nagyvíznél.

1. ábra. A Kis-Háros-sziget kisvíznél.

Kisvíznél viszont már más a helyzet, ilyenkor előbukkannak az addig rejtett mederformák (1. ábra). A Kis-Háros-sziget esetében a legfontosabb egy kiterjedt, méteres magasságú kavicspad, mely összeköti a szigetet a parttal. Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál ez volt az egyetlen út a szigetre.  Ugyan a szigetre lépni tilos, de mivel jelenleg a Kis-Háros nem sziget, nem éreztünk különösebb lelkiismeretfurdalást. Próbáltunk csupán a parton sétálni és a lehető legrövidebb időn belül távozni. Ez körülbelül 1 órát vett igénybe. Nem csupán 6 fős társaságunk volt az egyetlen a szigeten. Ilyen vízállásnál akinek csak van otthon elfekvőben fémdetektora vagy crossmotorja mind leviszik a partra. Utunk során számtalan iszapból kiforgatott, haszontalan fémtárgyat és keréknyomot találtunk.
 

2. kép. A szigetet a parthoz kapcsoló kavicszátony

A part többi (iszapos) részétől anyagában különböző kavicszátony kisvízi relatív magassága fél méter körüli volt (2. kép). Ekkora vízszint emelkedés kellene ahhoz, hogy a Kis-Háros újra sziget lehessen. Kissé idegen testként húzódik keresztben a mellékágon.
 

3. kép. A sziget nyugati irányból

 A sziget nyugati csúcsára kiérve változik a hordalék szemcsemérete, itt már a mellékág irányába finomodó szemcséjű homokot találunk. Szinte tökéletesen sík terep, körülbelül 50 méterre nyúlik be a Duna medrébe (3. kép). Itt a növényzet még nem telepedett meg.
  

4. kép. Homoksivatagból kiemelkedő apró szigetmag

A Dunakeszinél található Szürkő-szigethez hasonlóan leszakadt fűzfacsoportot láthatunk a nyugati szigetcsúcson (4. kép). Fűzekből áll az ártéri erdő döntő hányada, néhány zöldjuhar és nyárfa  tarkítja a  felnőtt bokorfüzest. Itt is megfigyelhető a Hunyadi-szigetet elborító függőavar.
 

5. kép. Parti zátony a főági oldalon

A Nagy-Duna mentén nem egységes a sziget partvonala, az áramlási viszonyok szerint kacskaringózik. Hol halmenedéknek kiváló nagyobb mélyedések, hol vízbedőlt fákkal jelzett kimosott öblözetek, hol pedig szemmel is jól látható limányok váltakoznak (5. kép). A hajózás keltette állandó hullámmarás jelei is megmutatkoznak a parton. Élesen elváló, szakadozott perem kíséri végig a sziget oldalát ott, ahol a csupasz meder és a növényzet találkozik. Gyakran a fák gyökerei a levegőbe lógnak már, több fa emiatt ki is dőlt.

6. kép. Parti zátonyok a betorkollásnál, valamint a távolban egy kavicszátony

 
Az északi szigetcsúcs állandóan ki van téve a Duna pusztító erejének. Az elmosódás ellen itt muszáj volt megerősíteni a partfalat kőszórással (1. kép), ez mellesleg az egyetlen emberi létesítmény a szigeten. A kőszórásokkal beszűkített betorkollás mindkét partján szépen fejlett parti zátonyt figyelhetünk meg, sőt valamivel beljebb a mellékágban egy kavicspad is felbukkan (6. kép). Ezek a mederformák előrevetítik a mellékág jövőbeli lefűződését és holtággá válását. Ez sajnos nem az ördög falra festése, hanem a Duna mentén tapasztalt jelenkori folyamatok szomorú következménye.

Duna medrébe süllyedt hegy csúcsa - Az Ínség-szikla

 
Lassacskán a hazai sajtó ingerküszöbét is kezdi elérni a Dunán tapasztalható rendkívül alacsony vízállás. Szerkesztőségek sora küldi ki a partra a fotós kollégákat, hogy illusztrálják a helyzetet. És hová indul a budapesti fotósok legnagyobb hányada? A Ferenc József  - más néven Szabadság - híd tövébe, hogy lencsevégre kapja az éppen előbukkanó Ínség-sziklát. Ez nem csoda, hiszen ha lehet azt mondani, hogy ma Magyarországon a LKV-nak (a megfigyelés kezdete óta mért legkisebb vízállás érték [cm])  van szinonimája, akkor az kétségtelenül az Ínség-szikla, a Gellért-hegy tövében. Felbukkanása mindig rossz jel volt a történelem során, aszályos időt és kevés termést jövendölt. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a szikla csupán a (jég)hegy csúcsa. A Duna felszíne alatt több is rejtőzik ennél!

A Gellért-hegy a múlt század elején (fortepan.hu)

A Gellért-hegy mai dunai oldala már emberi munka eredménye. A rakparti út és a fürdők számára lefaragott sziklák, a telepített erdő, a feltöltött és megerősített part jelentősen átalakította a hegy arculatát. Még az ember előtti időkben a Duna egészen a sziklák lábáig nyújtozott, folyamatosan pusztítva az instabil hegyoldalt. Gyakoriak voltak az omlások, hatalmas kőtömbök hevertek a Duna medrében.

A Gellért-hegy fő tömegét alkotó fődolomit mintegy 220 millió éve a triászban hullámzó tengerben ülepedett le. Később az eocénben (59-34 millió éve) kiemelkedett területe és a dolomit törmelékből breccsa keletkezett. Újabb tengerelöntés következett, melyből kiülepedett a "szokásosnak" is nevezhető budai paleogén rétegsor. Ez a rétegsor a felső-eocén Budai Márgával indul, erre ülepedett ki az alsó-oligocén  (34-28 millió éve) Tardi Agyag. Utóbbi oxigéntől elzárt tengerfenéken keletkezett. Aztán a normál tengeri körülmények között képződött, a téglagyártás kedvelt anyagaként ismert Kiscelli Agyag következett. A rétegsort a Törökbálinti Homokkő zárja. A Gellért-hegy esetében ez a rétegsor meglehetősen hiányos, a pleisztocénben lezajlott kiemelkedés révén a triász rétegek kerülnek a felszínre, míg a fiatalabbak lepusztultak, csupán a Pesti-síkság felé, a Duna medrében kezdenek megjelenni. Itt, a  Budai-hegység egyik legkeletibb pontján, ahol a Duna végül elhagyja a középhegységi tájat, két vető határozza meg a szerkezetet. Az egyik nagyjából párhuzamos a Dunával és megegyzeik az Ördög-árok irányával (ÉNY-DK, ÉÉNY-DDK), míg a másik K-NY irányú és délről határolja a hegy tömbjét. Koruk felső-eocén és miocén, de többségük felújult a pleisztocén során lezajlott újabb kiemelkedésben. A vetők mentén törnek a felszínre a Rácz-, a Rudas- és a Gellért- (régi nevén Sáros) fürdőket tápláló források. A triász rétegek kelet felé lépcsőzetesen vetődnek le a Pesti-síkság alá. A Duna pedig pont oda mélyítette a medrét, ahol a kiemelkedett és lezökkent rétegek határa található. Mindez benne van a földrajz tankönyvekben, fújja minden kisdiák. Most azonban nézzük a Duna mélyére, ahol a Gellért-hegy dolomittömbjeit már halak kerülgetik.
 

1. ábra Mederfenék morfológia egycsatornás szeizmikus mérések alapján, a Gellért-hegytől délkeletre (Tóth T. 2003.)

 
A mederfenék korántsem olyan sík, mint azt várnánk (1. ábra). Ott látjuk a felrobbantott Ferenc József híd roncsait a mai híd alatt. Tőle ÉNY-i irányban látjuk az Ínség-sziklát, körülbelül 70 méternyire (koordinátái:  47°29'9.12"É, 19° 3'8.35"K, 1645,4 folyamkilométer) A képen kihagyott nyugati pillért is egy hasonló sziklára alapozták. A hídtól délnyugatra egy nagy és több kisebb kiemelkedő sziklaszirt látszik. A nagyobbik mintegy 60 méter hosszú és 20-30 méter széles sziklahát. Ha kisvíz idején ráállunk, felsőtestünk kilátszik a vízből. Még középvíz idején is szembetűnő, hogyan befolyásolja az áramlási viszonyokat; hatalmas örvények tölcséreit látni ilyenkor. Valamivel délebbre kisebb (5x10 m) szikladarabok állnak ki a mederfenékből, egy vetővonal választja el őket az északi egységes tömbtől.

 

2. ábra A triász rétegek tengerszint feletti magassága (Tóth T. 2003.)

 
Ha lefejtjük a középideinél fiatalabb üledékeket, előbukkan a víz alatti Gellért-hegy képe (2. ábra). A kétcsatornás szeizmikus mérések szükségességét elsősorban az ide tervezett 4-es metró beruházás indokolta. Vizsgálták ekkor a Gellért fürdő forrásrendszereit tápláló vetők és a triász fődolomit rétegek elhelyezkedését (ezt a legnehezebb átfúrni). Fontos szempont továbbá a várható elmozdulások ismerete, így a vetőrendszerek feltérképezése. A mérések kiértékelése után feltárulhat szemeink előtt a Gellért-hegy lassan Pest alá süllyedő utolsó nyúlványa. A vizsgált terület ÉNY-i sarkában találjuk a dolomit egyetlen olyan kibukkanását, amely a Duna vízszintje fölé emelkedhet - igaz meglehetősen ritkán. Utoljára éppen 8 éve, ősszel. Hát ezért mondhatjuk, hogy az Ínség-szikla csupán a jéghegy csúcsa.
 

Az Ínség-szikla a Gellért-hegy tövében.

Az Ínség-szikla dolomittömbje alig különül el a partra szórt andezittől.

Az Ínség-szikla a száraz novemberi ködben

Azt ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy a szabályozás előtt mekkora vízszint kellett ahhoz, hogy a Duna habjai fölé emelkedjen. Nyilván a közlekedés fejlesztése miatt faragtak is belőle, hol robbantással, hol pedig kotrással. Az emberi beavatkozások előtt még szélesebb volt a meder, lassabb a vízáramlás és ebből következőleg a meder sziklaformáit is több recens üledék (homok, kavics) borította. A rakpartok közé szorított, felgyorsult folyású Duna ezeket az üledékeket kimosta, így válhattak ezek a sziklafelszín-formák ennyire élessé. 2011. november 24-én reggel 7 órakor 79 centiméteres vízállást jelzett a Vigadó téri vízmérce. Az Ínség-szikla ekkor nem több mint 20 centivel lehetett a vízszint fölött. Mivel ez az érték csupán közelítés, csak körülbelülre állapítható meg a budapesti 100 centi, mint küszöbérték. Ez lehet az a szint, ami alatt a Gellért-hegy legkeletibb tömbje megmutatja magát.

Jelenleg stagnáló, lassan apadó a Duna vízszintje, érdemes nyomon kísérni a hydroinfo.hu, vagy a vizugy.hu honlapon a vízállást. Ha az előrejelzések kirajzolják a leendő legkisebb vízállást, esetleg érdemes személyesn is ellátogatni az Ínség-sziklához, a magyar kisvizek jelképéhez.

Kisvízi sivatag a Duna medrében

 
Mindössze 40 centiméterrel áll magasabban a Duna vízszintje most novemberben, mint a valaha mért legkisebb vízállás (LKV). Ma Budapesten 89, Vácott -10 centiméteren állt a vízszint. Az eddig mért legalacsonyabb érték Vácott -51 cm volt, 2003 szeptemberében. A két érték közt mért 40 centis különbség jelentős ugyan, de azt jelenti: most is extrém kisvízi helyzet van a folyó mentén. Viszonylag kevesen gondolják úgy, hogy ez kihat az életükre, ennek ellenére a mi mindennapjainkat is befolyásolja a Dunai kisvíz. 

 

1. kép Kisvízi helyzetben gyakran szünetel a hajózás a Dunán.

 

Ha a Duna vízszintje jelentősen lesüllyed, csökken a parti szűrésű csápos kutak vízhozama.  Így zavarok léphetnek fel a főváros vízellátásában. Ha kevés a víz a mederben az gondot okoz a hajózásnak. Ha egy pillantást vetünk a Duna gázlóadataira egyből látható, hogy a csökkenő vízszint számos helyen nehezíti meg a hajózást (1. kép). Könnyen leromolhat a víz minősége is, hiszen kevesebb vízbe kell beleengedni ugyanannyi szennyvizet. Fennakadások lehetnek a gazdaság olyan területein, ahol Dunából vett vízzel öntöznek, vagy hűtenek erőműveket. A vízerőművek kihasználtsága gyakran a negyedére esik vissza.

 

2. kép Kavicssivatag a Duna mentén.

Vannak azonban olyanok is, akik számára lehetőség az alacsony vízállás. Gondolok itt azokra, akik a Duna kincseit kutatják. Számukra ideális ez a mostani helyzet, hiszen a visszahúzódó víz számos elsüllyedt hajót és egyéb roncsot hoz napvilágra. És kitűnő alkalom a geográfus számára is, aki a mederformákat kutatja és hordalékot vizsgálja. Hidrológiai szárazság esetén hatalmas partmenti területekről húzódik vissza a folyó (2.kép). Kővel, kaviccsal, homokkal, iszappal és agyaggal borított sivatagként kísérik a partot. Rájuk sötéttel szintvonalakat rajzol egy-egy tartósabb vízállás által lerakott humuszréteg. Ezek a szintvonalak azonban nem hasonlatosak a térképi szintvonalakhoz, ugyanis lépést tartanak a folyó esésével. Ha térképet rajzolnánk kisvízi helyzetben a parton talált üledékek szemcseméreteiből arra a következtetésre juthatnánk, hogy erős korrelációt mutat a folyó sebességével és áramlási viszonyaival. 

 

3. kép Hullámos felszínű kavicspad

 
Kitűnően tanulmányozhatók a folyó áramlása során létrejött felszínformák is. A hullámos peremű és felszínű parti zátonyok sok helyen kísérik a sodorvonaltól távolabb eső partszakaszokon a Dunát (3, 4. kép).
  

4. kép Parti zátony Felsőgödnél

A Duna mederanyaga nem mindig áll folyóvízi hordalékokból. Gyakran a folyószabályozások és a házgyárak kavicsigénye miatti kotrások következtében előbukkannak olyan rétegek, amelyek évmilliókkal a Duna megjelenése előtt tengerekből ülepedtek ki (5. kép). Ezek jóval ellenállóbbak, mint a laza folyami üledékek, így gyakran okoznak gázlóként gondot a hajózásnak. Ezek az agyagpadok nem tartanak lépést az általános medersüllyedés ütemével, így relatíve kiemelkednek. Ezzel kereszirányú akadályokat képeznek a folyó medrében. Dunakeszi és Göd közötti oligocén rétegekről bővebben itt.

 5. kép 30 millió éves agyagsziget a Dunában Dunakeszinél.

 

Az élőlények számára ugyancsak kritikussá válhat a helyzet egy-egy gyors apadásnál. Ha a télire elvermelt vízi élőlények arra ébrednek, hogy szárazra kerültek nem mindegyikük tud visszamenekülni a vízbe (6. kép).

6. kép Partra vetett kagylók a Gödi-szigeten.

 

A hajózást segítő sarkantyúkat úgy építették meg, hogy felszínük a parttól távolodva fokozatosan mélyül a mederbe (7. kép). Így kisvíznél is kifejtik hatásukat; a szűkült mederbe terelik az apadó folyót, hogy meglegyen a hajózáshoz szükséges vízszint. A kősivatagként nyújtózó sarkantyúk mögött létrejövő limányban kiülepedett zátonyokon madarak serege pihen.

7. kép A sarkantyúk sosem merőlegesen állnak a partra.

A mellékágak teljes kiszáradásának ideje ez (8. kép). Lehangoló látványt nyújtanak ilyenkor, főleg akkor, ha a helyiek gyorsulási versenyeket rendeznek itt, mint az amerikaiak a Nagy-Sóstó vízmentes területein. Szerencsés esetben a feliszapolódott ki és betorkollás gátként védi meg medrüket a teljes kiszáradástól. Így a mélyebb részeken megmaradó víz segít az élőlényeknek átvészelni a hidrológiai szárazság időszakát. Mellékágak rehabilitációjánál ezt figyelembe kell venni, mert előfordulhat, hogy a hordalékdugók elkotrásával éppen a mellékág teljes kiszáradását okozzák.

8. kép A Gödi-sziget (balra) és a mellékág