2025. július 26., szombat

Miről mesél a Csillaghegyi-árok torkolata?

Kertek hátuljában, mellékutcák hídjai alatt kell keresgélnie annak aki Csillaghegy hatalmas óholocén Duna-medre nyomába szeretne eredni. A legfrissebb kutatások szerint mintegy 6000 éve lefűződött Duna-ág manapság egy esővíz, hóolvadék és kommunális szennyvíz-elvezető csatorna, a hírekbe is legfeljebb ennek kapcsán kerül be. Újkori története során fokozatosan számolta fel és kényszerítette részben föld alá a csillaghegyi parcellázás és a békásmegyeri lakótelep építése. Mostani írásunkban bemutatjuk hogyan tűnik el egy egykor jelentős Duna-ág — városi környezetben.

A Csillaghegyi-árok északi, "mezei" szakasza, 1963. szeptember 4-én (fentrol.hu)

"Miről mesél?" sorozatunkban a fővárosi, Duna-jobbparti mellékvízfolyásokat mutatjuk be. A Csillaghegyi-árok a korábban bemutatott két patak, az Aranyhegyi-patak és a Barát-patak között helyezkedik el a III. kerület történelmileg Békásmegyerhez tartozó részén. A Csillaghegyi-árok már a nevében is különbözik tőlük, az "árok" utal a vízfolyás időszakos jellegére, egyben jelzi azt is, hogy markáns mederrel rendelkezik, ahol a lehulló csapadék összegyülekezik és lefolyást talál a Duna irányába. Időszakossága a kisméretű vízgyűjtő területének következménye, jobbára a Pilis Békásmegyer fölé magasodó keleti lejtői tartoznak hozzá, miközben a tőle északra és délre elterülő lapályos, mocsaras térszínektől csak a legújabb korok beavatkozásai, pl. az Óbuda-Budakalász út, Szentendrei HÉV nyomvonala választotta le végérvényesen. Korábban a Duna árvizei több beszámoló szerint átléphették a síksági vízválasztókat mindkét irányba. Annak ellenére, hogy alsó szakasza sík területen éri el a Dunát, markáns, mély, árokszerű völgye az összes térképen megjelenik, íves nyomvonala ma is alapvetően határozza meg Csillaghegy utcahálózatának alaprajzát.  

A Csillaghegyi-árok a csillaghegyi villák mögött. Képeslap 1910 körül.

A Budapest környéki földtani kutatások révén kialakulásának története jól dokumentálható egészen onnan, hogy a pleisztocénben megkezdődött a Budai-hegység és a Pilis kiemelkedése. Ezzel párhuzamosan formálódott a völgyhálózat is. 
A hegységek kiemelkedésének üteméről leginkább az édesvízi mészkőtelepek mesélnek, ezek a forrásokból, forrástavakból az erózióbázis szintjén kialakuló mészkőlerakódások minél magasabban helyezkednek el, jellemzően annál idősebbek. A budai termális vonalhoz kapcsolódó hévizes forrástevékenység (esetünkben pl. a csillaghegyi Árpád-forrás) során mésszel bekéregzett növényi és állati maradványok alapján viszonylag könnyen meg lehet határozni a Duna ártere fölé magasodó kőzetek képződési idejét. Csillaghegy térségében a Pilis legkeletibb nyúlványainak kiemelkedése kb. 0,36-0,38 centiméteres éves ütemmel zajlott, miközben a korábbi forráskilépési pontok az emelkedés miatt inaktívvá váltak. 
Ezek a tudományos kutatások a Csillaghegyi-árok holocén kori fejlődését is vizsgálták, régészek és geográfusok 2023-ban közös tanulmányban rekonstruálták annak az Óbudai-Duna-ágnak a fejlődéstörténetét, melynek felső szakaszát "megörökölte" a Csillaghegy és az Ezüst-hegy közötti területről érkező vízfolyás. Érdekes módon az alsó szakaszon ugyanez játszódott le, itt az Aranyhegyi-patak örökölte meg az egykori Duna-medret, de követte az eredeti esésviszonyokat. Ez a mintegy 6000 évvel ezelőtt lefűződött tekintélyes méretű ős-Duna-meder a Királyok útja 291-295. telkek környékén ágazott ki a mai Duna-főágból, közvetlenül a Csillaghegyi strandfürdőnél délre kanyarodott, érintette a Mocsáros területét, végül az Aranyhegyi-patak régi torkolatánál, az Óbudai-szigetre vezető K-híd alatt tért vissza a mai Duna-mederbe. Szilas Gábor – Viczián István – Sipos György – Páll Dávid Gergely – M. Virág Zsuzsanna – Rekeczki Kinga: "A folyóvízi környezet változásának hatása az őskori megtelepedésre a Duna mentén: interdiszciplináris környezeti rekonstrukció Óbuda területén" című tanulmányt érdemes figyelmesen elolvasni, a földrajzi táj rekonstrukciója szorosan kapcsolódik benne a régészeti leletek alapján megfigyelt emberi megtelepedéshez mind a parton, mind pedig az óholocén Óbudai-sziget északi csúcsán, a különböző ártéri szintek fokozatosan kiemelkedő és szárazodó felszínein. 

Az óholocén Óbudai-Duna-ág lefűződési szakaszai (forrás)

A holocén kor csapadékos atlanti fázisában (8000–5000 évvel ezelőtt) a megnövekedő vízhozam miatt bevágódó főmederről természetes okokból lefűződő Óbudai-Duna-ág egészen a XIX. sz. végéig egy fokozatosan szűkülő és feltöltődő, elmocsarasodó völgy képét mutatta. Hat ezer év sem volt elég idő, hogy ezt a mederszakaszt teljesen elegyengesse az ártéri üledékképződés, a mezőgazdasági művelés, pl. szántás, és ebben jelentős szerepet játszott a tény, hogy a későbbi korokban is víz közlekedett benne, ráadásul mindkét irányban. Normál esetben az Árpád-forrás vizei, a hegyvidék csapadék- és olvadékvizek a Csillaghegyi-árkon keresztül jutottak el a Dunába, miközben a Duna nagyobb árvizei rajta keresztül tudtak kilépni az ártérre, ebből a szempontból hasonló volt a helyzet, mint az Aranyhegyi-pataknál. Egy olyan tölcsértorkolathoz hasonló állapotot kell elképzelni, ahol hosszú távon nem az árapály jelenség öblíti ki a torkolati szakaszt, hanem a Duna visszatérő árvizei mozgatják a Duna irányába a hordalékot. A Barát-patakról szóló írásban volt róla szó, hogy az itt kilépő árvizek észak felé még Budakalász mélyebben fekvő rétjeit is elérték, de a Duna mappáció térképészei feljegyezték, hogy Békásmegyer házait is fenyegették:
"Az 1809 esztendő beli jéginduláskor elborította az árvíz a Donau Acker, Morast Acker, és Strassen Acker nevő főldek lapossabb részeit, tudniillik a Moraszt-Buzgojanal bétoldúlván; a Bildstock és Garten Acker-be úgy a falunak végső kertjeibe, ’s telkeibe pedig a Morasztnak alsó tájjábol kidagadó vizek nyomúltak." Keller Ignác, §II_368, 1826. június 30.
A Csillaghegyi-árok torkolati szakasza 1830 körül (forrás)

Legjelentősebb hegyvidéki völgye ugyancsak Békásmegyerhez kapcsolódik, a Kőbánya utcai vízmosás vezette le a Pilis keleti nyúlványainak csapadék- és olvadékvizeit a lapályra, ahol eleinte szabályozatlan formában ömlött szét a Márton úti edzőpálya környékén, ahonnan vagy a Csillaghegyi-árokban, vagy a Mocsáros irányába szivárgott el, attól függően merre talált könnyebb lefolyást. Ennek az állapotnak a csillaghegyi parcellázások, és a HÉV megépítése vetett véget, vélhetően ekkoriban terelték csatornázott mederbe a Békásmegyer és Csillaghegy közé eső vízfolyásokat. Először a békásmegyeri felső szakasz került sorra a Dózsa György u., az edzőpálya és a Kert utca nyomvonalán, majd 1882 után sorra került a csillaghegyi Czetz János köztől a torkolatig tartó lapos völgy is. 

A Csillaghegyi-árok jobbára már csatornázott medre 1930-ban

Az árok kiásása során a természetes torkolatot megszüntették és egy újat alakítottak ki kb. száz méterrel délebbre, nagyjából a mai Királyok útja 289. telken. Az út alatti áteresz dunai oldalán 1920 körül egy zsilipet építettek, ami az Aranyhegyi-patak zsilipjéhez hasonlóan a Duna hívatlan látogatásait volt hivatott egyszer és mindenkorra kiküszöbölni, inkább kevesebb mint több sikerrel. A Pünkösdfürdő utcáig terjedő szakaszt két oldalt töltés is kísérte. Korabeli leírások szerint az árok viszonylag rossz lefolyású volt, vélhetően nem is rendelkezett megfelelő eséssel, ezért a nagyobb esők után a mélyebben fekvő részeken kiöntöttek az árvizek, például a Szent István és Árpád utca közötti területen, ahol a beépítés előtti légifotókon is megfigyelhető a sötétebb árnyalatú, vizenyős terület, éppen ott, ahol a szigetecske látható az árokban a Duna mappáció szelvényén. A külvárosi árok elégtelen kialakítása és elhanyagoltsága, feltehetően a lakossági szemétlerakással párosulva többször is okozott gondot, volt, hogy a Pünkösdfürdő utcától északra szétterülő belvizeket csak a Királyok útja átvágása árán sikerült levezetni a Dunába. Sőt, az 1965-ös árvíz idején a Királyok útja régi gázvezetéken keresztül áttört az árvíz a mentett ártérre. 

A Csillaghegyi-árok torkolatának új helye mai térképre vetítve (mapire.eu)

Hiába csatornázták a Csillaghegyi-árok mocsaras alsó szakaszát, a város fejlődése, a lakossági szempontok, a területéhség oda vezetett, hogy az időszakos vízfolyás az utóbbi száz évben hosszú szakaszokon eltűnt a szem elől, beépítették, föld alá vezették, illetve a dunai torkolatát kétszer is áthelyezték. A felszámolás két szakaszon volt leginkább szembetűnő, a legdélebbi szakaszon, a Mátyás király úttól délre, illetve a Pünkösdfürdő (pontosabban az Ipartelep) utca északi oldalán, miközben a középső szakasza egy megszakítással úgy-ahogy fennmaradt.

1944-ben a lebombázott főváros kárait felmérő légifényképezés érintette Csillaghegy déli részét is, és a fotós akaratán kívül egy településföldrajzi átalakulást is megörökített. A Szentendrei út és az Attila utca között gyéren beépített területen sötét vonal jelzi a Csillaghegyi-árok legdélebbi szakaszát. Legdélebbi azonosítható pontja körülbelül a mai Toldalagi Pál utca magasságában jelenik meg és halad pontosan a Karácsony Sándor utca mai nyomvonalán északnyugati irányba. Ekkor már zajlott a keresztutcák kialakítása, különösen jól látható a vadonatúj Kurszán utca. Ez a légifotó az utolsó kép az utcává váló Csillaghegyi-árok legdélebbi szakaszáról, amit a II. világháború után befedték, csatornázták, az új csatornafedelek fel is bukkannak egy 1963-as légifotón.

A Csillaghegyi-árok legdélebbi szakasza 1944-ben (forrás: mapire.eu)

A Mátyás király úttól északra a Karácsony Sándor utca nem folytatódik. Az Árpád u. Szentendrei út és a Batthyány utca közötti területen a Csillaghegyi-árok mégis megfigyelhető, elsősorban légifelvételeken, de az utcafrontról is néhány helyen, ahol be lehet látni a magántelkekre. Az Árpád utca felől megfigyelhető, hogy ezen a területen minden telek szemmel láthatóan befelé lejt, a legalacsonyabb pontokat összekötő vonal pedig a valóságban is megjelenik, méghozzá a telekhatáron. Ez a határ is íves vonalat rajzol ki, a telkek a Szentendrei út felőli részen rövidebbek, de ez a távolság észak felé növekedik az Árpád utcai telkek rovására. 

A Csillaghegyi-árok a Rövid utca feletti szakaszon

Csatornák találkozása a Katasztrófavédelmi Örs mellett

Hordalékfogó béka-tanya az Ipartelep utcánál

Az ív a Batthyány utca alatt megszűnik, itt az árok a föld alatt fordul északkeleti irányba, ahol az Árpád utcai telkek mögött fut kövezett, nyílt mederben egészen az Ipartelep utcáig. Ez az eredeti árok legmélyebb szakasza, szabadon bejárható, de célszerű száraz időben felkeresni. Kis mellékutcáknál hidak ívelnek át felette, felszíni ereszcsatornák, beásott eternitcsövek torkollanak bele, jelezve az árok eredeti funkcióját. Az Ipartelep utcánál egy szikkasztóban végződik, ahol a száraz időszakban is marad víz, benne néhány béka vegetál. Ennek a szakasznak relatív mélységéről van némi támpontunk, néhány Árpád utcai ház falán kis alumínium táblák jelzik az 1945. február 8-i árvíz szintjét. Ezt a lokális árvizet a felrobbantott Újpesti vasúti hídon feltorlódott jégtáblák okozták. Az árvíztáblák Csillaghegynek ezen a részén vannak a legmagasabban a házak falán 1,6 és 2,5 méteres relatív szint között váltakozva.  

1945-ös csillaghegyi árvíztáblák felszíntől való távolsága egy 1940-es légifelvételen

Egészen az 1970-es évekig a Pünkösdfürdő utcától északra elterülő árok egy külvárosi szántóföldön keresztül vezetett. Ez a szakasz őrizte a legtovább az eredeti állapotokat, és ez a szakasz tűnt el teljes egészében a Békásmegyeri lakótelep pünkösdfürdői részének felépítésével. Viszonylag félreeső terület volt ez, bár a Királyok útja mentén, ahol az árok megtört és nyugat felé fordult, parti üdülőterületek húzódtak. A torkolati zsilip a Fővárosi Vízművek Üdülőközpontjának mai telkén állt és a telek végében lévő kerítésnél torkollt a Szentendrei-Dunába. Ezt azért fontos hozzátenni, mert a part itt kissé átalakult, a lakótelepi beruházáshoz szorosan kapcsolódó árvízvédelmi töltést például a Duna medrében húzták fel, hetven méterrel szűkítve a folyó medrét. A lakótelep építése idején az árkot betemették és feltöltötték, a mellette húzódó töltést is elegyengették, így nyoma sem maradt, még olyan területen sem, amit nem érintett az építkezés. Az alábbi, 1978-as légifelvétel jelentőségét éppen az adja, hogy a régi és az új viszonyok egyszerre tanulmányozhatók. 

A Csillaghegyi-árok torkolati munkálatai 1978. augusztus 19-én (forrás)

A lakótelep és árvízvédelem főprojektje mellett mellékprojektként föld alá kényszerítették a Csillaghegyi-árkot, és a lehető legrövidebb nyomvonalon vezették a Dunába, a Pünkösdfürdő utcai hajóállomás mellett egy felszíni kifolyón és egy mederbe vezetett csövön keresztül. Ez a szakasz megkapta az új lakótelep teljes szennyvizét, melyet "szűrés és ülepítés" után vezették a folyóba, közvetlenül a Római-part fölött. Ebből mind a mai napig adódnak környezeti problémák, annak ellenére, hogy 2006-2007-ben a III. kerület északi részének szennyvizét elvezették dél felé, ahol a Pók utcai lakótelepnél egy szivattyútelep átnyomja az egészet a palotai-szigeti Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepre. Ez a mozzanat jelzi a Csillaghegyi-árok vizeinek harmadik elterelését, még úgy is, hogy az extrém csapadékeseményekből származó esővíz a szennyvízzel keveredve továbbra is Pünkösdfürdőnél jut a Dunába. 

Az óholocén Óbudai-sziget csúcsán állva, ahol az Óbudai-Duna-ág egykor kiágazott a főágból.

Ha össze kellene foglalni a Csillaghegyi-árok történetét, eljutunk hatezer év alatt egy tekintélyes méretű Duna-ágtól, amely a Duna egyik tekintélyes óholocén szigetét ölelte körül, egy időszakos, fokozatosan elmocsarasodó patakvölgyön, majd egy rövid, csatornázott esővízelvezető árkon keresztül a mai szennyvízcsatornáig. Ez a hanyatlás elsősorban a terjeszkedő főváros urbanizációs igényeinek rovására írható, ebben a korban, városi környezetben jellemzően nem volt szokás természetes állapotában meghagyni az ilyen ár- és belvízveszélyes vízfolyásokat. A torkolati szakasz áthelyezései lekövették ezeket a folyamatokat, az ős-Duna kilépési pontját megőrző természetes torkolat két lépésben mind délebbre került, végül a pünkösdfürdői árvízvédelmi töltés megépítése teljesen felülírta az egykori parti viszonyokat. Az épített környezet alatt azonban mindmáig ott lapulnak azok a folyóvízi üledékek, amelyből rekonstruálható volt a Csillaghegyi-árok története.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...