Párkányban idén egy olyan szigetet revitalizáltak, amely 30 éve még nem is létezett. Valószínűleg 30 év múlva sem fog már létezni, ugyanis a kotrás a főág hordalékviszonyait nem befolyásolta.
A Garam-torkolatban található szigetek meglehetősen változatos életúttal rendelkeznek. Gyakran és gyorsan változott alakjuk. Zátonyokból szigetek formálódtak, de volt példa a visszaalakulásra is, amikor egy jeges árvíz következtében a régi Ambó-szigetből lett csupasz kavicszátony. A Garam által szállított kavicsot a Dunával közös áramlási viszonyok rendezik el a mederben, de a Garam sodrása is hatással van a Dunán érkező hordalékra, amit a bal parton, közvetlenül a torkolat felett kiülepedésre késztet. A szlovák oldalon emiatt kiterjedt kavicszátonyok alakultak ki, ezek egy része az 1980-as évek óta beerdősült. Tehát itt is megfigyelhető az a Dunakanyarban általánosnak mondható jelenség, hogy az ipari méretű kavicskotrás következtében a Duna-meder nagy része szárazra került és megindult a növényzet szukcessziója. Az alábbi képen magas vízállásnál (1991. augusztus 10.: Budapest, 696 cm) ennek a folyamatnak a kezdetét látjuk. Ugyan az árvízi helyzet nem teszi lehetővé, hogy a mederformákat tanulmányozzuk, de az mindenesetre látható, hogy a Párkányi-sziget helyén ekkor még a növényzet sem telepedett meg.
 |
| A Garam-torok szigetei 1991. augusztus 10-én. |
Harminc évvel később azonban már nagyon is létezett ez a furcsa sziget, melynek furcsasága nem csak a tájolásában, hanem a mellékág vízutánpótlásában rejlik. 2022. november 5-én délelőtt, Esztergomnál mért 56 centiméteres vízállásnál a Párkányi-sziget mellékágában csordogált némi víz, azonban ennek származási helye nem a Duna volt, hanem a párkányi szennyvíztisztító kifolyója. 2017-ben, ugyanitt 220 centiméteres vízállásnál a Duna folydogált a régi, lapos és széles mellékágban, irgalmatlan mennyiségű műanyag hulladékot ejtve csapdába a sűrű ártéri ligeterdőben.
A mellékág közepe táján található kifolyóból a terepbejárás idején a víz mindkét irányba távozott, azaz szaknyelven bifurkált. A nagyobb vízhozam észak felé éri el a Dunát, míg egy kisebb vízmennyiség erecske formájában "visszafelé", azaz a sziget felső (déli) csúcsa felé folyik. Ez pillanatnyilag nem természetes állapot, hanem az idén elvégzett "revitalizáció" eredménye. A munkálatok nyomai még láthatók az ártéri erdőben és a szigeten is, beleértve a favágást, a deponált anyagot és a kikotort medret. A depóniák elhelyezése, a rézsű kialakítása azonban arra enged következtetni, hogy a revitalizáció előtti állapot akár éveken belül visszaállhat.
Mivel a kotrás a két torkolati szakaszon mozgatta meg a legnagyobb hordalékmennyiséget itt hozták létre a két nagyobb depóniát. A mellékág mentén a kikotort anyagot egyszerűen közvetlenül a meder mentén halmozták fel két oldalt, részben eltemetve a fák törzseit. A két depónia közül a nagyobbik a sziget felső (déli) csúcsánál létesült, a főági part mentén. Nagyjából embermagasságú halom ez, amit kivágott fák törzseiből épített "fallal" vettek körül, vélhetően az elmosódás elleni védekezés miatt. Közvetlenül a torkolat fölé magasodik, majdhogynem függőleges rézsűvel, amelyen már látszódnak az alámosás és hullámmarás által okozott partomlások. Magyarul a Duna előbb utóbb elegyengeti a térszín kiemelkedéseit, ami a torkolati szakasz visszatemetődésével jár.
A sziget alsó (északi) csúcsán egy kisebb depónia létesült, méghozzá egy kivágott fiatal füzes liget helyén. A hordalék egy részét itt is a megmaradt erdőbe túrták bele.
Megfigyelhető a kikotort hordalék szemcseméret változása, ahogy a két torkolattól a durva kavicsos anyag a mellékág középső szakasza felé egyre finomodik, egészen iszapossá, agyagossá válik. Ez a kemény, agyagos üledék alkotja a mellékág medrét is, melybe a kifolyóból érkező víz kanyonszerű völgyeket vágott, helyenként apró szigeteket formálva. Az bizonyosnak látszik, hogy a kifolyóból érkező vízhozam nem lesz elegendő az árhullámok után lerakódó hordalék teljes kiöblítésére.
 |
| A párkányi szennyvíztisztító kifolyója |
 |
| Dunai szigetecske a kikotort mellékágban. |
 |
| A Párkányi-sziget alsó csúcsa, a két oldalt felhalmozott hordalékkal. |
 |
| A Párkányi-sziget leborotvált alsó csúcsa kb. fél méterrel lett magasabb. |
 |
| Fatörzsekkel megerősített depónia a sziget főági partján. |
 |
| A Párkányi-sziget leborotvált alsó (északi) csúcsa |
 |
| A Párkányi-sziget és a hozzá kapcsolódó kavicszátony legészakabbi pontja kisvíz idején. |
 |
| Fűzfa-sarjak a Garam-torkolat feletti kavicszátonyon. |
A látottak alapján a Párkányi-szigetnél végzett kotrás várhatóan nem lesz hosszú életű. Leghamarabb, például egy közepes vízállás idején, a depóniák és a mellékág újonnan kialakított meredek partfalai alámosódnak és leomlanak, részben visszatemetve a medret. A hullámzás által megbontott nagyobb, sóderes depóniát a folyó sodrása szétteregeti, ami hosszabb távon újra elzárja a felső torkolatot. Ez valószínűleg még azelőtt megtörténik, hogy a növényzet a gyökereivel megköthetné ezt a kupacot.
Hosszú távon, kb. 20-30 év alatt a Párkányi-sziget egybeolvad majd a bal parti zátonyokon felnövő egybefüggő ártéri erdővel. A tartósan alacsony vízállás ugyanis kedvez a fűzfák megtelepedésének, és ennek nyomai már most is megvannak a kavicszátonyon. Hacsak nem kotorják ki újra sziszifuszi munkával a szennyvíztelep kifolyójának környékét.
