A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Földvári-sziget. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Földvári-sziget. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 30., csütörtök

Képeslap őrzi az eltűnt dunaföldvári sziget emlékét

Apró sziget, háttérben zátony, szikrázó kék folyó Dunaföldváron. 

Hol járunk, mit látunk? 

Dunaföldvár, sziget részlet. Képeslap 1929. VIII. 16. keltezéssel

A fenti képeslapot közel egy évszázaddal ezelőtt adták fel Dunaföldváron, ahol a Duna olyannyira megváltozott ennyi idő alatt, hogy ezt a képet nem lehetne újra lefényképezni. Többek között azért sem, mert még az sem tudni teljes bizonyossággal megállapítani, hogy hol fényképezték, és melyik szigetecske látható rajta. Jelöltből ugyanis van/volt legalább kettő. Ugyanis Dunaföldvár térségében komoly változásokat okozott a folyószabályozás, beleértve a Magyarországon egyedülálló -2 méteres legkisebb vízállást.

Elöljáróban érdemes pár szót szólni a képeslapokról, mint elsődleges forrásokról a Duna múltjából. Bizonyos párhuzamok felfedezhetők a fényképekkel, azonban egy 100 éves képeslap fennmaradási esélye jóval nagyobb, mint egy 100 éves fényképé, a sorozatgyártás miatt. A képeslapok a Duna esetében is kiemelt esztétikai értéket hordoznak, gyengébb minőségű, érdektelen részletekkel bíró kompozíciókat jellemzően nem nyomtattak ki a kereskedelmi forgalom számára. Ritkán fordul elő, hogy dunai szigetek pusztán sziget mivoltuk miatt kerültek egy képeslap középpontjába. A fenti dunaföldvári példa ezért is egyedülálló. 

A "Dunaföldvár Sziget részlet" feliratú képeslapon bal oldalt egy alig pár tíz méter hosszú szigetet látunk, a távolban egy hasonlóan kicsit. Bal oldalt viszonylag távol van a bal part, településre utaló nyomok sehol sem láthatók. Azt sajnos ebből a szemszögből nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy a jobb oldali erdő szigeten vagy a jobb parton áll, de ki lehet következtetni, ha más korabeli forrásokat, például térképeket is bevonunk a vizsgálatba. A képeslap 1929-es feladási dátuma nem jelenti azt, hogy a képeslap 1929-es állapotot tükröz, online aukciós fórumokon lehet találkozni 1928-as postai bélyegzővel lepecsételt verzióval is, de a kép valószínűleg évekkel korábban elkészülhetett. 

Dunaföldvár térképe 1912. (forrás)

Az időben legközelebbi két térkép közül az első 1912-ben került nyomtatásba. Ezen a folyószabályozási művek hatása még alig érvényesül, tekintve, hogy a földvári Felső-sziget mellékágát két ütemben zárták le, először a felső szigetcsúcson épült töltés 1885-ben, majd a mellékág felső szakaszán 1903-ban. A megnövekedő főági vízhozam eróziós hatása ellen a sziget oldalában kőszórással T-sarkantyúkat építettek, melynek az lett a következménye, hogy a Solti-Duna feliszapolódásával párhuzamosan a főmeder alaposan kimélyült. Ezen a térképen hat különálló szigetet látunk, egyet a főágban, a Beszédes József híd helyén, ötöt pedig a lezárt Solti-Dunában. Továbbá látunk egy parthoz kapcsolt szigetecskét a Felső-Öreg-hegy tövében, ahol a folyó kanyarulata alaposan belemart a jobb parti domb oldalába.  

Ehhez képest kissé elnagyolt az 1930 körül készült "Angyalos" vízisport térkép, ahol már szerepel az 1928-1930 között felépült híd is. A Solti-Duna feltöltődése már szemmel látható, több sziget egybeolvadt az eltelt körülbelül két évtized alatt. Két sziget azonban még mindig markánsan felismerhető, a Felső-Öreg-hegy tövében fekvő, illetve a Solti-Duna keresztgátja alatti. Ezek közül valamelyik az, ami szerepelhet a dunaföldvári képeslapon. 

Dunaföldvár térképe 1930 körül.

Több érv szól amellett, hogy a Solti-Duna keresztgátja alatti sziget szerepelhetett a képeslapon, annak ellenére, hogy a képen egy nagyon széles meder látható. Erre utal a képeslap címe és a fényképezés helye, hiszen a hirtelenjében általam elnevezett Felső-Öreghegyi-szigetet csak csónakból lehetett volna ilyen szögben lefényképezni. Ezen kívül nem látni a képen keresztgátat, ami a parthoz kapcsolná, és nem látni a háttérben Dunaföldvár folyóparti részeit, pl. a hajóállomást (a híd ekkoriban még nem épülhetett).

Habár a szigetet nem lehet egyértelműen azonosítani, hiszen a táj már drasztikusan átalakult, például a Solti-Duna nyílt vízfelületének legalább nyolcvan százalékán már faültetvények vannak, a Felső-Öreghegyi-szigetet pedig feslzámolta a T-sarkantyú, annyi biztosan elmondható, hogy a képeslap legfőbb értékét adó pillanatfelvétel valószínűleg egy nagyon rövid életű dunai szigetet örökített meg az utókor számára.  

2016. november 13., vasárnap

Észak-tolnai löszfalak 1817-ben


Kétszáz éve is létezett már löszkutatás, mint azt egy Dunaföldvár-Bölcske Duna partot ábrázoló térkép melléklete bizonyítja. Ezen összesen huszonöt metszet mutatja be a Mezőföld Duna által alámosott partszakaszát Dunaföldvár és Bölcske között. A térképészek 1817 augusztusában térképezték fel a helyenként függőleges löszfalat.



A térkép kurzív felirata németül van, összesen 5 különálló szelvényből áll össze, ráadásként kiegészítve a fenti ábrával. Címe: 

Plan uiber die bey Földvár und Böltschke bestehenden Bruch Ufers von den Graenzen des Löbl: Tolnenser Comitates angefangen bis zu dem Dorfe Böltschke.


azaz: A Duna Dunaföldvár és Bölcske (Tolna m.) közötti partszakaszának vízrajzi térképe. A szerző(k)ről sajnos nem áll rendelkezésre információ. A felvételezés viszonylag közel zajlott időben a Duna Mappáció térképészeinek munkájához. Lehetséges, hogy a folyami hajózás érdekében készült a térkép, ekkoriban ugyanis folyásiránnyal szemben még vontatták a bárkákat és elengedhetetlenül fontos volt a vontató útvonal felmérése.

Összesen 25 darab profil készült a löszfalról. Egymástól szabálytalan távolságra helyezkednek el, a löszfal meredekségétől és a Dunától való távolság függvényében. Az első profilt éppen a Földvári-sziget szaki csúcsával szemben vették fel, míg a legdélebbit (XXV.) Bölcske falu északi határában. A két pont közötti távolság 11 kilométer.


Mindegyik profilon feltüntették az 1809-es rekord árvíz szintjét, mely mindenhol eléri a függőlegesen álló löszfal alját. Az 1809-es árvízre gyakran hivatkoznak, a 1838. évi jeges árvíz előtt ez volt "a történelmi árvíz". Kihangsúlyozták a Duna Mappáció térképein is, ahol kék folytonos vonallal jelölték, meddig terjedt az elöntött terület határa. A profilokon szerepel továbbá a felvétel időpontjában, 1817. augusztus 28-án mért vízállás, valamint a kisvíz, de ehhez a szerzők sajnos nem fűztek időpontot. 

Dunaföldvár és a Kálvária-hegy


Bécsi ölben megtaláljuk a löszfal peremének magasságát is. A huszonöt szelvény közül a földvári Kálvária-hegy oldalában felvett XI. és XII. számú szelvény a legmagasabb, érdekes módon egyik sem érinti a "hegy" csúcsát. A térszín a Mezőföld délkeleti irányban kibillent tábláit követve Bölcske felé fokozatosan ellaposodik. Ilyen terepviszonyok között települések csak azokon a helyeken jöhettek létre, ahol a lösztáblák törései elérik a Duna-partját. E törések nyomán jött létre a Mezőföld völgyhálózata. Egy ilyen táblahatár van például Dunaföldvárnál, ahol egy ugyancsak dél felé ellaposodó tábla végződik el. A mezőváros fölé magasodó Kálvária-hegy már a következő kibillent tábla legmagasabb pontját jelzi. 
A lösz magyar neve "sárga föld". Eredetét tekintve a jégkorszak hideg és száraz periódusaiban, folyómedrekből kifújt apró szemcsés üledék, mely a szél szárnyain került mai helyére. Periódusos lerakódásai a 80 méter vastagságot is elérhetik, egyes rétegei között nedvesebb korokból fennmaradt talajrétegek is megfigyelhetők. Sok szárazföldi élőlény vázát megőrizték. Meszes oldatok cementálták, ettől képes meredek falakat alkotni. A mészkonkréciók alkotják az úgynevezett löszbabákat. Ezek a Duna löszfalainak tövében néhol komoly mennyiségben felhalmozódhatnak. 

A Kálvária-hegy aszimmentrikusságát a Duna eróziója alakította ki. A Dunántúl magas löszpartját már a pleisztocén vége óta fokozatosan mossa alá a Duna, miközben a medre folyamatosan nyugat felé mozdul el. Egy baja környéki süllyedéssel, a pleisztocén végén foglalta el a folyó a mai medrét. Azelőtt kiérve a Dunakanyarból még egyenesen Szeged felé tartott, valahol ott lehetett a Tisza torkolata is.

Térképünkön a földvári Kálvária-hegyről még egy geomorfológiában járatlan ember is észreveheti, hogy azt a Duna eróziója alakította ilyenre. Nyugati oldala is viszonylag meredeken, de teraszosan, ereszkedik a Mezőföld irányába, míg a keleti fele gyakorlatilag függőleges falat képez a Duna felé.

Ha a folyó által alámosott löszfal leomlik, az adott szakaszon megnő a hordalékmennyiség és a szigetképződés legfőbb anyagát adja. Előfordul, hogy a mezőgazdaság miatt lecsupaszított felszíneken lefutó csapadékvíz szakadékokat vág a löszperembe. A finom lösz pedig legyezőként szétterülve szűkítette a Duna mellékágát, például az alábbi térképen látható bölcskei Fűzfás-szigetnél. Több ilyen szakadék ma is megvan és időszakos patakként gyarapítják a Duna vízhozamát és hordalékát. Emberi hatásra is létrejöhettek lösz szakadékok, ha például egy út metszi át a löszperemet. Löszmélyutaknak hívják ezt a formakincset. A forgalom mechanikai hatása miatt a lösz folyamatosan pusztul, az út pedig mélyül, mert a szétesett löszt a víz és a szél könnyen elhordja.

Nem véletlenül találunk annyi szigetet Dunaföldvár és Bölcske között. Korabeli neveiket ugyancsak az 1817-es térképek őrizték meg az utókor számára. Manapság ezek a szép szabályos szigetek már nagyon nehezen felismerhetők terepen és térképen egyaránt. 


200 év nagy idő, nézzük mi minden változott ezalatt Bölcske és Dunaföldvár között: 


Már a szigetek egykori alakját is nagyon nehéz felismerni, akkora változás zajlott le az elmúlt 200 évben. Az ember elunta, hogy a folyó folyamatosan pusztítja a löszfalakat, rajta a szántóföldjét, házát, telkét. A folyónak megálljt kellett parancsolni és lehetőleg el kellett téríteni a löszfalak aljából. A folyószabályozás művei megállították a meder fokozatos nyugatra vándorlását, egyben meg is pecsételték a szigetek sorsát. Ez együtt járt azzal, hogy a szigetek neve is lassan feledésbe merült.

Tarka-zöld határvonal jelöli a löszfal peremét a fenti képen. Ez a vonal már a legritkább esetben fut a főmeder mellett. Annak ellenére, hogy a löszfal állapota stabilizálódott és nem kerülhet a mederbe extrém mennyiségű hordalék a szigetek a meder egyéb hordalékából feliszapolódtak és Magyarország egyik legsűrűbb ártéri dzsungele nőtt fel ezen a szakaszon. 

Végezetül egy szigettörténeti érdekesség; az 1817-es térképen a legalsó, félbevágott, mai nevén bölcskei Öreg-sziget északi csúcsa valamikor önálló sziget volt és saját névvel rendelkezett. 


Talán éppen a löszpartok hordalékából épült az a zátony az Öreg-sziget csúcsára, mely a Sajtos-sziget nevet kapta ezen az 1857-es térképen. Rövid életű képződmény lehetett, alig néhány térkép jelzi egyáltalán különálló felszínformaként. Névvel ezen az egy ismert rajzon maradt fenn. 


Térképek forrása (itt lehet őket nagyobb felbontásban böngészni):
  • Plan uiber die bey Földvár und Böltske bestehenden Bruch-Ufe... [S 12 - Div. XIX. - No. 6:1-6.] http://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/6175/view/?pg=4&bbox=-3119%2C-7816%2C13053%2C2018
  • No. 318/3. A Duna Bölcske mellett [S 101 - No. 318/3.] maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/31070/view/?bbox=-2217%2C-4607%2C6833%2C-473
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...