2020. július 21., kedd

Félezer év a Csele-patak torkolatánál


A Duna jobb partján, az 1451. folyamkilométernél kicsiny, de annál meredekebb falú patak torkolata található. A magyar történelem nevezetes helye ez, hiszen az aktuális történelemkönyvek szerint valahol itt fulladt meg 1526-ban II. Lajos király harmadmagával, a mohácsi csata után. Mivel a Duna mederváltozásai nyomán a táj felismerhetetlenül átalakult egy esetleges tájrekonstrukció számos nehézségbe ütközik. 


Letekintve az 56-os út hídjáról a Csele-patak medrében egy hidrológus számára az első szembetűnő dolog egy lapvízmérce és egy vízhozammérő műtárgy. Mindkettőt egy kikövezett mederben alakították ki valamikor a 1960 és 1974 között (legvalószínűbb, hogy az 1965. évi árvíz után), olyan magasságban ahol a Duna nagyobb árvizei már nem befolyásolják a mérést. Érdekes módon ez a kövezés csak a híd alatti szakaszt érintette, a lejjebb eső torkolatit nem. A Mohács Földrajza (1974) kötet szerint a kövezés során a patak medrét ezen a rövid szakaszon meg is emelték.


A betonozott meder alatt a Csele-patak egy mély, V-alakú völgyben éri el a Dunát. Némi kövezés itt is szükséges volt, de ezt gabionnal oldották meg (fémrácsokból készült, kővel töltött kosarak, melyek súlyuknál fogva biztosítják egy rézsű vagy mederpart állékonyságát). Tehát a híd alatti kb. 370 méteres szakaszon az erózió elleni védekezés miatt szükséges volt a partfal megerősítése. De mi okozza ezt az erőteljes elmosódást? 

Ehhez ismerni kell a Csele-patak esésviszonyát, azt hogy egy adott távolságon mennyivel süllyed a meder. A Csele-patak a Geresdi-hát lösszel fedett dombjai között ered több ágból, Szebény, Geresdlak és Himesháza határában. Széles völgyű, kis esésű medrével éri el Mohács közigazgatási határát, ahol a Mohácsi-síkságra kiérve és az 56-os út híd alatt átjutva hirtelen megnő az esése. A Csele-patak torkolatában a Duna aktuális vízállása jelenti az erózióbázist.

Mivel a patak viszonylag rövid távolságon küzdi le az erózióbázisig tartó szintkülönbséget, torkolati szakaszán egy mély kanyonszerű völgyet alakított ki a Duna által a jégkorszak végén felhalmozott laza löszös iszapban. A völgy eróziójában a Duna vízszintingadozása és a Csele-patak változó vízhozama együttes szerepet játszik.


A 86,7 négyzetkilométeres vízgyűjtő területen egy-egy nagyobb esőzés komoly árhullámot indíthat el. Elképzelhető, hogy a Brodarics István által leírt mohácsi csata után lehullott eső is okozhatott villámárvizet. Mekkora vízhozamról beszélhetünk? Az 1974-ben kiadott Mohács földrajza kötet szerint a Csele patak kis- és nagyvízi hozama között száznyolcvanszoros a különbség (0,15 ill 27 köbméter/másodperc). Hogy érzékelni lehessen a maximális vízhozamot ez az érték az Ipoly átlagos torkolat-közeli vízhozamával feleltethető meg. Hirtelen lezúduló csapadék által okozott villámárvizek alkalmával a patakvölgyben lefolyást találó víztömeg alámoshatja az alsó szakasz magas partját, különösen akkor, ha a Duna vízállása alacsony. Amennyiben a Duna vízállása magas, kitölti a Csele-patak alsó szakaszát és visszaduzzasztja a patakot. 

Ez a visszaduzzasztás elsősorban hidrológiai szempontból lenne érdekes, ha nem történt volna a patak környezetében egy olyan tragédia, amely Magyarország történelmére is komoly hatást gyakorolt. De mivel a széles körben elterjedt vélekedés szerint II. Lajos király ebbe a patakba fulladt bele, érdemes közelebbről is megvizsgálni a Duna hatását a Csele-patakra.

2020. július 13-én, délelőtt 10 óra körül, a fényképek készítésének időpontjában Mohácson 317 centiméteres vízállást jeleztek. Ez körülbelül közepes vízállásnak felel meg. Néhány nappal korábban volt magasabb is a vízállás (július 7-én 494 cm-es csúcs) ezt a növényzetre rakódott iszapréteg szépen ki is jelölte. Mohácson a vízmérce 0 pontja 79,195 méterrel van a Balti-tenger szintje felett (m.B.f.), az 1446,9 folyamkilométer szelvénynél. Majdnem pontosan 4 kilométerrel a Csele-patak torkolata alatt.

Ez a négy kilométeres különbség azért fontos, mert ha a 79,195 méterhez hozzáadjuk a 3,17 métert (= 82,365 m.B.f.) még nem kapjuk meg a Csele-patak torkolatánál mért Duna vízszínt. Eltérő források szerint a Mohács környéki Duna-szakasz vízszínesése 4-8 cm/km érték között változik. Ezt a 4*4 vagy 4*8 centimétert még hozzá kell adni a Mohácsi 82,365 méteres abszolút magassághoz, hogy kijöjjön a Csele-patak torkolatánál észlelt vízszint, ami 82,5-82,7 m.B.f szint körül ingadozott a megfigyelés időpontjában.

De mihez lehet kezdeni ezzel az adattal? Például térképre lehet vinni.

Szintvonalak a Csele-patak torkolatában

Ezen a szintvonalas EOTR térképszelvényen egy, illetve fél méteres szintközzel ábrázolták a Csele-patak környékének domborzatát. A vastag narancssárga vonal a 95 méteres abszolút magasságú pontokat köti össze. Ahogy haladunk a Csele-patak és a Duna felé minden szintvonal egy méterrel jelez alacsonyabb értéket. A jobb part utolsó, szaggatott vonala a 90,5 méteres magasságot jelzi, alatta a fogazott vonal meredek partot jelöl, ahol a szintvonalak olyan sűrűségben követnék egymást, hogy a térképen nem lehetne olvashatóan ábrázolni. Ha ezek a vonalak kirajzolódnának egy pontosabb térképen, be lehetne jelölni azokat a magasságpontokat, amelyet a Duna elér adott vízállás esetén.

Szerencsére a fentrol.hu honlapon van egy légifotó amely érthetőbbé teszi ezt az elgondolást. Már volt róla szó, hogy Mohácson a legnagyobb mért vízállást (LNV) 1965. június 19-én mérték. Ezt a 984 centiméteres vízállást majdnem sikerült légifotón is megörökíteni, az alábbi kép 11 nappal korábban készült — több mint egy méterrel alacsonyabb vízállásnál.

A Csele-patak torkolata
1965. június 8. (fentrol.hu)

A vízrajzi archívum június 8-án 872 centiméteres vízállást jelölt. Átszámítva ez az érték a Csele-patak torkolatában 88,1 m.B.f. körüli értéknek felelt meg. Ez a vízállás majdnem az 56-os út hídjáig, azaz közel 300 méteres szakaszon visszaduzzasztotta a patakot, ami körülbelül 230 méterrel több, mint amit 2020. július 13-án figyeltünk meg. Belátható, hogy az 1965. június 19-i 984 centiméteres tetőzés (~89,2 m.B.f) ennél még inkább visszaduzzasztotta a Csele-patakot. A Duna visszaduzzasztó hatását minden vízállás esetben pontosan lehetne modellezni, nem kell hozzá más, mint a Csele-patak pontos hossz-szelvénye és az adott mohácsi vízállás ismerete és átszámítása abszolút értékre.

Feltételezhetjük, hogy a Brodarics István leírásából ismert 1526 augusztusában megfigyelt dunai árvíz, sőt a csata után kezdődő esőzés hasonló módon duzzaszthatta vissza a Csele-patakot. Sőt, ez a két tényező egyszerre duzzaszthatta a Csele-patak szintjét alulról és felülről is. Sajnos az 1526 augusztus 29-én délután/este lehullott csapadék mennyisége és a dunai árvíz szintje ismeretlen. Konkrét vízállásadatok hiányában nagyon nehezen számszerűsíthetők a korábbi árvizek. Valószínűleg magasabban tetőzött mint a 317 centiméteres vízállás, de alacsonyabban mint a 984 centiméteres.

Egyéb tényezők is befolyásolhatták a fél ezer évvel ezelőtti vízszinteket.
  • Akkoriban szélesebb volt a Duna ártere, a nagyobb árvizek jobban szétterülhettek. Ennek következtében az árvizek alacsonyabban tetőzhettek mint manapság, a töltések közé szorított mederben.
  • A kis jégkorszak idejében a csapadékosabb időjárás miatt a Duna átlagos vízállása magasabb lehetett a mainál. 
  • Ugyanakkor a Duna-meder szintje is magasabb lehetett az árvízvédelmi töltések építése és a folyószabályozási célú mederkotrást megelőzően. Ez a tényező ugyancsak hatással lehetett az árvizek tetőzési szintjére.
Van azonban egy másik tényező, amely jelentősen befolyásolta a visszaduzzasztást, de nem fér bele a fenti kategóriákba. Mint láttuk a legnagyobb árvizek akár 200 méter feletti szakaszon is éreztették hatásukat a Csele-patakon, azonban a középkorban ez a szakasz jóval hosszabb lehetett abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a Csele-patak akkoriban jóval hosszabb volt. 

A Csele-patak részben elmosódott torkolata 1865 körül.
Az ágakra szakadás emberkéz munkája, a patak medrében
 rózsaszínnel jelzett négyzet duzzasztotta víssza a patak vizét,
hogy az a kettős malomárokba jutva hajtsa meg az Alsó malom kerekeit.
(forrás)

Mennyivel lehetett hosszabb a Csele-patak 1526-ban? Erre vonatkozóan érdekes adatot közöl Hans Dernschwam az 1550-es évekből; feljegyzése szerint egy mérföldnyi (~8 km) utat tett meg Csele (patak? falu?) mellett Mohácstól Szekcső felé. Érdemes ezt az adatot fenntartással kezelni, hiszen ha ez a távolság a patakra vonatkozik azt jelentené, hogy a Csele-patak torkolata valahol Mohács alatt volt. Az út mentén dél felé tartó patak tényét megerősítik a XVIII.-XIX. századi térképek is, például az első katonai felmérés szerint a Csele-patak dunai torkolata a hídtól számítva egy kilométernyire volt. Ez a torkolati szakasz az évszázadok során fokozatosan és folyamatosan rövidült. A Duna által az elmúlt fél ezer év alatt elmosott szakasz hossza akár 1-1,5 kilométer is lehetett. 

Hogy tovább bonyolódjon a helyzet; nem csupán a patak torkolati hossza rövidült, de elképzelhető, hogy a Dunába érkező vízhozama is csökkent. Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy a domborzatmodellek szerint nem csak a Csele-patak völgye éri el a Dunát ezen a szakaszon. Létezik egy másik, kelet-nyugat irányú, valamivel laposabb és szélesebb völgy is, amely a közel párhuzamos az 56-os úttal. Morfológiája alapján folyóvíz alakította ki. De honnan származhatott ez a víz? A völgy felső vége alapján egyetlen vízfolyás jöhet szóba; a Jenyei-patak, ami nevét a dombság lábánál lévő, azóta elpusztult Jenő településről kapta. Nyomvonala terepen ma már nehezen nyomozható, a Duna felé eső szakaszán gyártelepek épültek. Amióta Baranya megyének erről a részéről térképek állnak rendelkezésünkre a Jenyei-patak nem folyt keleti irányban. Ennek ellenére mégis ez a legmarkánsabb völgyszakasz, amely a dombsági táj völgytorkától egészen a Dunáig húzódik (az alábbi képen Dolina néven feliratozva). Jelenleg a völgy relatív mélysége 3-4 méter, de feltehetően amikor még víz mozgott benne mélyebb is lehetett. A  völgy a dunai torkolat felé egyre inkább mélyül, azonban nem alkot olyan markáns torkolatot, mint a Csele-patak. 

A Csele-patak és a Jenyei-árok völgye
(Pap N.-Gyenizse P.-Kitanics M.-Szalai G. Rubicon 2020/1)

Mivel egyrészt a Jenyei-patak és a Csele-patak feltételezett összefolyását a Duna oldalazó eróziója évszázadokkal ezelőtt elmoshatta, másrészt a Jenyei-patak pedig dél felé fordult a dombsági tájról kiérve felépített hordalékkúpján, viszonylag nehéz rekonstruálni a korabeli tájat. 

Összegzésül azért tennénk egy gondolatébresztőnek szánt próbát a tájrekonstrukcióra; nézzük hogyan festhetett a dunai táj a Csele-patak torkolata környékén, 1526-ban! 
  • A középkori Jenyei-árokban, vagy más néven a Dolinában 1526-ban még folyhatott víz
  • A Jenyei-árok akkoriban a Csele-patak egyik kisebb vízhozamú mellékvízfolyása lehetett
  • A mainál valamivel hosszabb torkolati szakaszát visszaduzzaszthatták a Duna árvizei
  • Csapadékos időben jelentősen nehezíthette az észak-déli irányú közlekedést, a két hídra (Jenő mellett és Mohács irányában) korlátozva a forgalmat

  • Mindenképpen hosszabb volt a Csele-patak torkolati szakasza déli irányban Mohács felé, de ez az elmosott szakasz koránt sem volt olyan nagy esésű, mint a mai torkolatnál
  • A legnagyobb dunai árvizek ugyanúgy visszaduzzaszthatták a patakot a hídig mint manapság. Talán nem véletlen, hogy éppen ott épült a híd, ahol ma is látható
  • Az elmosott torkolati szakasz alacsony ártéri részén a Duna visszaduzzasztó hatása fokozottan és rendszeresen jelentkezett. Ez a hatótávolság akár az egy kilométert is meghaladhatta
  • Amennyiben a Csele-patak 1526-ban közvetlenül a híd alatti meredek völgyben már leért az ártérre, a torkolatánál található alacsony ártér kiterjedése jóval nagyobb lehetett
  • Ugyanakkor elképzelhető, hogy a patak hátravágódása az ármentes terasz laza üledékében lépést tartott a Duna oldalazó eróziójával. Ebben az esetben az alacsony ártér lényegesen kisebb kiterjedésű volt a középkorban
  • Közepes vízhozama a kis jégkorszak csapadékosabb éghajlata, a lassabb lefolyás (vízgyűjtő növényborítása miatt) és a Jenyei-árok vízszállítása miatt tartósabb lehetett mint manapság.
  • Brodarics István leírásában szereplő csata utáni eső szerepe sok kérdést vet fel; nem tudni mennyi csapadék hullott, nem tudni mikor kezdett esni és mennyi időn át tartott. Az árhullám mindenképpen nehezíthette az átkelést a Csele-patakon, a dunai visszaduzzasztás által nem érintett szakaszon is. A patakon levonuló árvíz azonban az eső után késleltetve érkezett, a király halálában játszott szerepe éppen ezen okból kifolyólag bizonytalan.

  • A Duna Mohács feletti kanyarulata kevésbé volt fejlett, azaz tompább szöget zárt be mint a jelenlegi derékszögű kanyarulat
  • A sodorvonal és a tulajdonképpeni meder keletebbre helyezkedett el, feltehetően a mai Szabadság-sziget helyén
  • Bizonyosan keskenyebb volt a Mohácsi-ág mint manapság. Azonban a Mohácsi-ágról korábban lefűződött Riha-tó jelenlegi medermorfológiája (250-700 m szélesség) alapján bizonyos esetben a szélesség akár meg is közelíthette a mostani értéket.
  • Bizonyosan kisebb vízhozammal rendelkezett,
  • Bizonyosan kisebb volt a meder átlagos mélysége és
  • Bizonyosan kisebb volt a víz sebessége is
  • Ezek következtében a folyó munkavégző képessége csekélyebb volt mint manapság.
  • Emiatt a meder mélysége is kevésbé volt aszimmetrikus, mint manapság amikor nyugaton nagyon mély, kelet felé pedig fokozatosan egyre sekélyebb
  • Hadi- és teherhajókkal hajózható volt. Középvíz idején biztosan, de kisvíz esetén is valószínűleg
  • A Csele-patak torkolatánál a kanyarulat jobb parti homorú jellegéből adódóan nem lehetett gázló. Az egyik inflexiós pont ekkor Mohácsnál kellett, hogy legyen (pl. Sokác rév), a másik feljebb, Bár környékén.
Aszimmetrikus mélységű Duna meder
és az alámosott nyugati part a Csele-patak torkolatában (cca 1930.)

Visszatérve a bevezetőnkhöz; a Lajos király halálának helyszíne sokkal izgalmasabb kérdés lenne, ha nem találták volna meg annak idején a holttestet. Több mint valószínű, hogy az a hely ahol őfelsége visszaadta lelkét a teremtőjének eredetileg a Duna jobb partján volt, valahol Mohács palánkja és a Csele-patak mai torkolata között. Ez a terület (a Mohács városát körülölelő korabeli mocsártól eltekintve) jelenleg a meder változásai miatt a Duna kellős közepén található. Pontos azonosítása emiatt szinte lehetetlen. Azonban az 500. évforduló felé közeledve a pontos helyszín tisztázására vonatkozó kísérletek révén egyre többet fogunk megtudni a Mohácsi-Duna fél ezer éves mederváltozásairól.


Köszönet a lektorálásért Rácz Tibornak!

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...