Zátonyok szárazon és vizen a Garam torkolatnál

A 2018 őszi kisvíz egyik legérdekesebb jelenségével a Garam torkolata alatt találkoztam. A Duna szlovák oldalán, messze benn a mederben, de még mindig a bal parthoz közelebb közvetlenül a hajózóút mellett bokáig érő vízben súrlódott kavicságyon a kajak. Ekkor Esztergomban 4 centiméteres vízállást mértek, ami majdnem harminc centiméterrel volt az október 24-én mért új, -21 centis LKV fölött. 

Zátony a Duna közepén.

A Garam-torkolat kiterjedt víz alatti zátonya a két folyó közös hordalékából épül fel, melynek nagyobb hányadát a Garam adja. Középvíznél a Garam több ágon keresztül éri el a Dunát. A leghosszabb ága Garamkövesd és Kovácspatak között rakja le hordalékát, míg a legrövidebb szakasz a vasúti hídról is jól látható egyenes szakaszon tart Esztergom-Szentgyörgymező legszélső házai irányába. A hordalékból felépülő zátonyokon képződő szigetvilágról korábban Farkas László írt beszámolót a blogra, most kifejezetten a zátonyokra koncentrálunk. Víz felett és víz alatt egyaránt.

Az alábbi videó talán jól érzékelteti a helyzetet (bár jobb lett volna -21 cm-nél lefilmezni ugyanezt, úgy, hogy a háttérben elhalad egy teherhajó). 

A Garam-torkolat zátonyai már régóta keserítette meg a hajósok és a part mentén lakók életét is. A zátony ugyanis nem csak gázlót képezett a két part között, de ezen a gázlón télidőben előszeretettel torlódtak fel jégtáblák. 

"A Garam torkolata alatt keletkezett garamkövesdi gázló megjavítását már régóta előirányozták, a Magyar—Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság is foglalkozott a kérdéssel, de a rendezés halasztódott. A Garam ökölnyi köveket és egészen durva kavicsot szállít a Dunába, mely ott lerakódik és hatalmas zátonyokat alkot. Az előnyomuló zátony a gázlóban egyre komolyabb hajózási nehézségeket okozott. 1943-ban szabályozták a gázlót 60 m széles vezérárokban 55 000 m3 kavics kotrásával és 2 db jobb oldali sarkantyú beépítésével 6670 m3 kőből. A munka igen jól sikerült, azóta ez a gázló megszűnt." Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973. 205.p.)

A Garam-torkolat alatt képződött gázlón egy 1930-as térkép kiterjedt zátonyt jelöl a folyó kellős közepén. A vízisport térkép készítésének idején a torkolat még a Kövesdi-sziget keleti csúcsánál volt, napjainkra ez áthelyeződött a sziget nyugati csúcsához, oda ahol a térkép további zátonyokat jelöl. 

A Garamkövesdi-sziget 1962 őszén (fentrol.hu)

Az 1943-as kotrás és sarkantyúépítés ellenére a  gázló egy 1962. október 27-én készült légifotón is felbukkan, méghozzá ugyanott. Alakja azonban nem hasonlít egyetlen ismert mederformához sem, elképzelhető, hogy a furcsa alakját a kotrásnak köszönhette. A légifelvétel készítésének időpontjában a budapesti vízállás viszonylag alacsony volt; 96 cm. Ennek ellenére fél kilométer hosszan kilátszik a vízből. 2018. október 20-án, Budapesten mért 58 centiméteres vízállásnál azonban 15-25 centiméter víz borította. Elképzelhető, hogy 1962 óta a zátony tetejét elkotorták, vagy a folyó sodrása mosta el a felső fél méternyi kavicsréteget.

Homokos és iszapos üledékek a Garamkövesdi-sziget keleti csúcsánál.

A Garam által szállított hatalmas mennyiségű kavicstömeget jól jellemzi az alábbi idézet: 

"A Garam torkolata előtt a széles középvizi meder hátrányait fokozza még az is, hogy a Garam árvizei sok hordalékot hoznak, és a Dunába érve, nagyrészt lerakják. A Garam-torkolat és a csatlakozó dunaszakasz tele van zátonyokkal, amelyeken a növényzet előbb-utóbb gyökeret ver, s így idővel ezek a zátonyok szigetekké alakulnak. Ilyenek a Helembai-, a Dédai- és a folytatásukban keletkezett többi sziget." Vízügyi Közlemények, 1951. (33. évfolyam) 1. szám. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

Tehát a Dunakanyar nyugati részén szemünk láttára épülő zátonyok és szigetek a Garam hordalékbőségének köszönhetők? Részben igen, részben pedig a kellő szélességű medernek, ahol a kavicsfelhalmozódás és a hajózóút képesek az együttélésre. 

Amióta azonban a Garam torkolati szakasza lerövidült és a Kövesdi-szigettől északra található ág már csak a magasabb vízállásokat vezeti le a hordalék összetételében is változás észlelhető. A Kövesdi-sziget alsó felén hiányzik a kavics. A szárazra kerülő partszakaszon a homok és az iszap dominál az ártéri erdő legszélső fái és az alacsony vízállású Duna között. Esztergomban mért 4 centiméteres vízállás idején a part éppen ott ér véget ahol az ellaposodó partszakasz hirtelen mélyülni kezd. Mivel a tartósan alacsony vízállás együtt járt a lebegtetett hordalék csökkenésével, a folyó átláthatósága jelentősen nőtt; 1-1,5 méteres mélységig le lehetett látni. A garamkövesdi oldalon egészen egyszerűen el lehetett volna evezni úgy, hogy az ember észre sem veszi a meder közepén emelkedő zátonyt. 

A Garam jobb partja már a Duna medrében épül.

Ezen a torkolat alatti szakaszon tulajdonképpen még mindig a Garam vizén jár az ember, a két folyó vize csak lassan keveredik el. Az eltérő színű víz légifotókon néha egészen Kovácspatakon túlig nyomozható. A meder közepén található zátony körülbelül -18 centiméteres vízállásnál bukkanna elő. Azaz pár órán keresztül elő is bukkant, hiszen az új Esztergomi LKV ezt az értéket 3 centiméterrel alulmúlta október 24-25-én. Hossza megegyezik a légifotón látható zátonyával, habár magassága csökkent és az alakja az áramlási viszonyoknak köszönhetően immár orsó alakú. Anyaga nagyméretű kavics.

A Garam folyó torkolatvidéke. Kilátás keletre. 

Ez a kavicsanyag nyugat felé tovább nyomozható a mederben, szárazon és vízen is. Október 20-án a szárazon lévő rész szélessége megközelítette a 200 métert.  A víz alatti rész egyenletesen és csak nagyon kis mértékben mélyült. A Garam folyóra nehézkesen lehetett csak ráfordulni a hullámzás, a sodrás és a sekély vízmélység miatt. Mindkét oldalán ellaposodó kavicszátonyok kísérik, néha azt sem tudni hol végződik a víz és kezdődik a part. 

A szárazra került kavicszátonyon már megjelentek az élővilág nyomai. Egysrészt a növényzet kezdi birtokba venni a területet, a szigetként jellemezhető fás területekről lassan meghódítják a szabad földterületet. Másrészt megjelent az ember és minden elképzelhető jármű. Három tényező vonzza ide az embereket; a látványosság, a halak és a kavics. Bámészkodók, horgászok és illegális kavicstermelők járják a tájat. Utóbbiak a legszemérmesebbek, nekik csak a nyomaikat lehet felfedezni az ingyenes nyersanyag lelőhelyként hasznosított területen. 

Az apadó Duna által "leszívott" Garam medrében folyamatos a hordalék mozgása a Duna irányában. A hordalékkúp épülése miatt a folyó sodorvonala (és a hajózóút) lassan dél felé szorul. A Szamárhegy tövében megépített két hatalmas sarkantyú feladata, hogy ezt a vonalat visszanyomja a szlovák oldal felé, a Helemba-szigettől északra és biztosítsa a hajózási útvonal kellő vízmélységét.  

Ha esetleg a meder közepén megbújó zátony idővel szigetté válik Szlovákia fennhatósága alá kerül majd, hiszen a hajózó útvonal tőle délre található. 

A Garam-tő szigetei

Még az "Év Dunai Szigete" szavazás nevezésénél írtam, hogy külön vállveregetés jár azért, ha valaki az általa nevezett szigetet be is mutatja a nagyközönségnek. Így tett Farkas Laci, aki a Garamtoroki-szigeteket nevezte a szavazásra és hajlandó volt írni róla. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne nézzek utána a terület történetének, ezért kiegészítettem egy rövid fejezettel Laci cikkét. 

Írta: Farkas László, kiegészítette: Szávoszt-Vass Dániel

A Garam torkolata, szigetei és zátonyai (kép forrása)

Ez a beszámoló soha nem született volna meg ha nem rontom el az "Év dunai szigete" szavazás selejtezőjét és Dunai Szigetek blog nem kér föl hogy írjak a Garamtoroki-szigetekről. Szóval most engedjétek meg nekem hogy megsértsem a kampánycsendet és elmeséljem miért ez a sziget a kedvencem...

Kezdjük ott hogy ez a sziget valójában öt szigetből áll és sajátos áramlatok jellemzik különböző vízállásoknál. Ha ránézünk a térképre nem nehéz észrevenni hogy az Esztergomnál észak felé siető Duna hirtelen ismét kelet felé veszi az irányt a bal parton szigetet képezve aminek szépségét a Garam adja meg. A folyó maga az élet és amikor két élet kibogozhatatlanul egymásba gabalyodik az mindig szép és számomra a Garamtoroki-sziget(csoport) ilyen. A Garam torkolata fölött elhelyezkedő kettős zátony (vagy nevezzük szigetcsúcsnak) valójában a Duna martaléka amit rögtön kettémetsz a Garam. Ez a Garam által alkotott keresztirányú áramlás adja a szigetcsoport legmélyebb medrét dacára a mindenkori dunai vízállásnak hiszen a Garam sem egy időszakos folyó. A két folyót jellemző közös bal parton a mellékágak még kettéágaznak. Kisebbik ága időszakos ám akad egy nagyobb, két kilométer hosszúságú aminek felső része erősen sekélyedő, alsó részén pedig homokos bal part jellemzi. Közkedvelt helye ez az ott élő embereknek.

Az egykori Ambó-sziget keleti csúcsa, jobbra a Garam torkolata

A Garamtoroki-szigetnek ezer arca van de jellemző rá a sekély, zátonyos mellékágak rengetege ahol egy napsütötte hétvégén örömmel vontathatjuk csónakunkat a térdig -néhol derékig- érő vízben és ahol kedvünkre élvezhetjük a természet-adta nyári forróság minden szépségét. Kavicszátonyai fölött pár arasszal utoljára 2010-ben jártam. Idén augusztus óta egy kitűzőhajóval szoktam előtte elrobogni minden héten. Sokszor gondolkodom hogy vajon meg fogom-e unni imádott folyómat és szigeteit, zátonyait de a hajóútkitűzés nem a mellékágakról szól és mindig amikor arra járok erős késztetést érzek magamban hogy ezt a helyet és a hozzá hasonlókat valahogy munkaidőn kívül is megközelítsem, hogy ott lehessek végre újból és mindig amikor a Duna egy picit is változtat magán (és így ezen a varázslatos szigeten). A Dunát kedves Barátaim nem lehet megunni! (FL)

A jelen állapotok ismeretéhez elengedhetetlen egy visszatekintés a múltba, hogyan változtak a szigetek a torkolatnál. Eleink a folyók forrásánál lévő településeknek a -fő, míg a torkolatnál lévőknek a -tő toldalékot adták. Így alakult ki például forrásnál a Marosfő, torkolatnál pedig a Havadtő, Nyárádtő, vagy éppen a Marcaltő településnév. Ezen analógia nyomán a Garam torkolatát nyugodtan nevezhetjük Garam-tőnek. Itt érkezik a Király-hegyről eredő 289 kilométer hosszú folyó a Dunába. 

1826-ban a Duna Mappáció térképein több érdekességet is megfigyelhetünk. Az első érdekesség a Garam (korabeli felirattal Garany) új torkolati ága, amely a mai nyomvonalon fut, míg a régi ág ott kanyarog tőle nyugatra érintve Párkány határát. Ez a határ Garamkövesd és Párkány között egyben vármegyei határ volt, Hont és Esztergom vármegyék között. Amíg ezek a vármegyék léteztek a Garam régi medre volt a határ közöttük. A medreket ma is lehet látni légifotókon Garamkövesdtől délre a szántóföldeken.

1826-ban három szigetet találunk ezen a szakaszon, ebből egy a Garamé (Párkányer Gemeinde Wiesen), kettő pedig a Dunáé. Mind a torkolat feletti Ambó-szigetet, mind pedig a torkolat alatti Nagy-szigetet az árvizek teljesen elborítják (überschwimmt). Később a Nagy-szigetet átnevezték Kövesdi-szigetnek Garamkövesd településről. Az Ambó-sziget pedig annak ellenére, hogy pontosan ott található, ahol ma látnánk valamikor a XIX. század derekán, 1856 után (talán 1876?) letarolhatta egy nagyobb árvíz. A pusztítás olyan mértékű volt, hogy a sziget el is tűnt a térképekről jó időre, még egy 1962-es légifotón is csak a hűlt helye (egy zátony pár fával) látszódik. Ekkor a szigetek már Csehszlovákiához tartoztak, most Szlovákiához. 

A Garam-tő kisvíznél 1962. (fentrol.hu)

Az Ambó-sziget pusztulásával a neve is elveszett, melyet akár vissza is adhatnánk neki, hiszen ugyanott található, mint annak idején, azzal a különbséggel, hogy a Garam új ága levágta róla a keleti csúcsát, ami ma egy különálló sziget középvíznél. Kisvíznél már inkább a Kövesdi-szigethez kapcsolódik (lásd a második képet). Az újra beerdősült szigetet a Garam és a Duna együtt építették hordalékukból, míg a Kövesdi-szigetet főként a Garam hordaléka építette fel. Igazából a Duna és a Garam közös szigete ez a másfél kilométer hosszú sziget, mely folyamatosan hízott a mai méretére és hízik tovább, elsősorban a saját mellékága rovására.

A finomabb szemcséjű üledékek a Duna középvonalánál is zátonyokat képeztek, ezek egészen a Helembai-szigetig húzódtak. Többségüket azóta már elkotorták, egy még jól látszik az 1962-es légifotón. Viszonylag gyorsan változik itt a táj képe, hiszen a Duna és a Garam árvizei felváltva formálják azt. Röviden ennyit a szigetek fejlődéséről. (SzVD)

A Garam-tő Selmeczi Kovács Ádám képén

Ez úton szeretnék még egyszer elnézést kérni Tőletek hogy megzavartam a kampánycsendet de tartoztam magamnak, a Dunának, a Garamnak, egy tiszteletteljes felkérésnek és végül de nem utolsó sorban az általam rajongásig szeretett Garamtoroki-szigetnek! (FL)