A Garam-tő szigetei

Még az "Év Dunai Szigete" szavazás nevezésénél írtam, hogy külön vállveregetés jár azért, ha valaki az általa nevezett szigetet be is mutatja a nagyközönségnek. Így tett Farkas Laci, aki a Garamtoroki-szigeteket nevezte a szavazásra és hajlandó volt írni róla. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne nézzek utána a terület történetének, ezért kiegészítettem egy rövid fejezettel Laci cikkét. 

Írta: Farkas László, kiegészítette: Szávoszt-Vass Dániel

A Garam torkolata, szigetei és zátonyai (kép forrása)

Ez a beszámoló soha nem született volna meg ha nem rontom el az "Év dunai szigete" szavazás selejtezőjét és Dunai Szigetek blog nem kér föl hogy írjak a Garamtoroki-szigetekről. Szóval most engedjétek meg nekem hogy megsértsem a kampánycsendet és elmeséljem miért ez a sziget a kedvencem...

Kezdjük ott hogy ez a sziget valójában öt szigetből áll és sajátos áramlatok jellemzik különböző vízállásoknál. Ha ránézünk a térképre nem nehéz észrevenni hogy az Esztergomnál észak felé siető Duna hirtelen ismét kelet felé veszi az irányt a bal parton szigetet képezve aminek szépségét a Garam adja meg. A folyó maga az élet és amikor két élet kibogozhatatlanul egymásba gabalyodik az mindig szép és számomra a Garamtoroki-sziget(csoport) ilyen. A Garam torkolata fölött elhelyezkedő kettős zátony (vagy nevezzük szigetcsúcsnak) valójában a Duna martaléka amit rögtön kettémetsz a Garam. Ez a Garam által alkotott keresztirányú áramlás adja a szigetcsoport legmélyebb medrét dacára a mindenkori dunai vízállásnak hiszen a Garam sem egy időszakos folyó. A két folyót jellemző közös bal parton a mellékágak még kettéágaznak. Kisebbik ága időszakos ám akad egy nagyobb, két kilométer hosszúságú aminek felső része erősen sekélyedő, alsó részén pedig homokos bal part jellemzi. Közkedvelt helye ez az ott élő embereknek.

Az egykori Ambó-sziget keleti csúcsa, jobbra a Garam torkolata

A Garamtoroki-szigetnek ezer arca van de jellemző rá a sekély, zátonyos mellékágak rengetege ahol egy napsütötte hétvégén örömmel vontathatjuk csónakunkat a térdig -néhol derékig- érő vízben és ahol kedvünkre élvezhetjük a természet-adta nyári forróság minden szépségét. Kavicszátonyai fölött pár arasszal utoljára 2010-ben jártam. Idén augusztus óta egy kitűzőhajóval szoktam előtte elrobogni minden héten. Sokszor gondolkodom hogy vajon meg fogom-e unni imádott folyómat és szigeteit, zátonyait de a hajóútkitűzés nem a mellékágakról szól és mindig amikor arra járok erős késztetést érzek magamban hogy ezt a helyet és a hozzá hasonlókat valahogy munkaidőn kívül is megközelítsem, hogy ott lehessek végre újból és mindig amikor a Duna egy picit is változtat magán (és így ezen a varázslatos szigeten). A Dunát kedves Barátaim nem lehet megunni! (FL)

A jelen állapotok ismeretéhez elengedhetetlen egy visszatekintés a múltba, hogyan változtak a szigetek a torkolatnál. Eleink a folyók forrásánál lévő településeknek a -fő, míg a torkolatnál lévőknek a -tő toldalékot adták. Így alakult ki például forrásnál a Marosfő, torkolatnál pedig a Havadtő, Nyárádtő, vagy éppen a Marcaltő településnév. Ezen analógia nyomán a Garam torkolatát nyugodtan nevezhetjük Garam-tőnek. Itt érkezik a Király-hegyről eredő 289 kilométer hosszú folyó a Dunába. 

1826-ban a Duna Mappáció térképein több érdekességet is megfigyelhetünk. Az első érdekesség a Garam (korabeli felirattal Garany) új torkolati ága, amely a mai nyomvonalon fut, míg a régi ág ott kanyarog tőle nyugatra érintve Párkány határát. Ez a határ Garamkövesd és Párkány között egyben vármegyei határ volt, Hont és Esztergom vármegyék között. Amíg ezek a vármegyék léteztek a Garam régi medre volt a határ közöttük. A medreket ma is lehet látni légifotókon Garamkövesdtől délre a szántóföldeken.

1826-ban három szigetet találunk ezen a szakaszon, ebből egy a Garamé (Párkányer Gemeinde Wiesen), kettő pedig a Dunáé. Mind a torkolat feletti Ambó-szigetet, mind pedig a torkolat alatti Nagy-szigetet az árvizek teljesen elborítják (überschwimmt). Később a Nagy-szigetet átnevezték Kövesdi-szigetnek Garamkövesd településről. Az Ambó-sziget pedig annak ellenére, hogy pontosan ott található, ahol ma látnánk valamikor a XIX. század derekán, 1856 után (talán 1876?) letarolhatta egy nagyobb árvíz. A pusztítás olyan mértékű volt, hogy a sziget el is tűnt a térképekről jó időre, még egy 1962-es légifotón is csak a hűlt helye (egy zátony pár fával) látszódik. Ekkor a szigetek már Csehszlovákiához tartoztak, most Szlovákiához. 

A Garam-tő kisvíznél 1962. (fentrol.hu)

Az Ambó-sziget pusztulásával a neve is elveszett, melyet akár vissza is adhatnánk neki, hiszen ugyanott található, mint annak idején, azzal a különbséggel, hogy a Garam új ága levágta róla a keleti csúcsát, ami ma egy különálló sziget középvíznél. Kisvíznél már inkább a Kövesdi-szigethez kapcsolódik (lásd a második képet). Az újra beerdősült szigetet a Garam és a Duna együtt építették hordalékukból, míg a Kövesdi-szigetet főként a Garam hordaléka építette fel. Igazából a Duna és a Garam közös szigete ez a másfél kilométer hosszú sziget, mely folyamatosan hízott a mai méretére és hízik tovább, elsősorban a saját mellékága rovására.

A finomabb szemcséjű üledékek a Duna középvonalánál is zátonyokat képeztek, ezek egészen a Helembai-szigetig húzódtak. Többségüket azóta már elkotorták, egy még jól látszik az 1962-es légifotón. Viszonylag gyorsan változik itt a táj képe, hiszen a Duna és a Garam árvizei felváltva formálják azt. Röviden ennyit a szigetek fejlődéséről. (SzVD)

A Garam-tő Selmeczi Kovács Ádám képén

Ez úton szeretnék még egyszer elnézést kérni Tőletek hogy megzavartam a kampánycsendet de tartoztam magamnak, a Dunának, a Garamnak, egy tiszteletteljes felkérésnek és végül de nem utolsó sorban az általam rajongásig szeretett Garamtoroki-szigetnek! (FL)