Piri admirális térképe a Duna-deltáról

Abban az évben, amikor Nándorfehérvárt végül elfoglalták a törökök, de még öt év volt hátra a mohácsi csatáig, elkészült az Oszmán Birodalom első ismert földrajzkönyve. Hadzsi Muhiddin Piri—ismertebb nevén Piri reisz—portolán térképekből álló atlaszának egyik lapja tartalmazza a Duna-delta környékét is. A maga nemében gyönyörű térkép érdekessége, hogy a ma ismert három Duna-ág helyett ötöt ábrázol. 

A Fekete-tenger nyugati medencéje a XVII. század közepén (forrás)

Mostani bejegyzésünk feleleveníti a régi kapcsolatot a Pangea bloggal. Piri reisz Tengerek Könyve című műve ugyanis ott kapott egy önálló bejegyzést, hiszen geográfiai-kartográfiai szempontból ez egy gyönyörűen kivitelezett atlasz, amely már a maga korában is a legteljesebb és legkorszerűbb térképgyűjtemény volt, ráadásul minden szempontból átfogó képet ad a Földközi-tenger vidékéről. Ebben a bejegyzésben kizárólag a Dunáról lesz szó. 

A Duna-deltát ábrázoló térképlap a kora újkori állapotokat ábrázolja, akkor keletkezett, amikor Piri reisz nagybátyja halála után Gallipoliba visszatérve elkezdte rendezni az addigi tengeri útjai során összegyűjtött tapasztalatokat és feljegyzéseket. A Tengerek Könyve (Kitâb-ı Bahriye) c. műve 1521-ben készült el, majd ezt követte egy bővebb kiadást is, amit 1526-ban bemutathatott I. Szulejmán szultánnak, mint a korabeli Oszmán hajózás, geográfia és térképészet összefoglaló művét. Ennek a nagyszabású műnek utolsó három lapjából kettőn szerepel a Duna-delta. Hátulról a harmadik portolán térkép ábrázolja részletesebben a Fekete-tenger nyugati medencéjét a Duna-deltával. Az utolsó előtti térképlapon pedig az egész Fekete-tenger látható, immár részletes névanyaggal. Elképzelhető, hogy a Fekete-tenger, valamint az utolsó oldalon szereplő Kaszpi-tenger későbbi betoldás, hiszen sokkal részletesebb információt nyújtanak a tengerészek számára, mint a nagyobb méretarányú Duna-deltát ábrázoló portolán. 

A portolánok tipikusan hajósoknak készült térképek, a szárazföldről gyakorlati szempontból csak annyit árulnak el, amire a hajósoknak feltétlenül szüksége volt. Jellemzőjük a szélrózsa és a belőlük kiinduló 32 irányvonal, melyek közül az északi irányt jelölték, emellett nem volt kitüntetett irány, ugyanis ezeket a térképeket használat közben forgatták. A portolánokon részletesen ábrázolták a tengerek jellegzetes tereppontjait; a part vonalát, rajta a kikötőket, folyótorkolatokat, lagúnákat, a nagyobb szigeteket, félszigeteket, fokokat, öblöket, sekélyebb, vagy éppen sziklás részeket. Részletesen ábrázolták a tengerek jellegzetes tereppontjait; a part vonalát, rajta a kikötőket, folyótorkolatokat, lagúnákat, a nagyobb szigeteket, félszigeteket, fokokat, öblöket, sekélyebb, vagy éppen sziklás részeket. Feliratozásuk a "szárazföldön" történt, nehogy kitakarják a hajósok számára fontos irányvonalakat. Piri reisz portolán térképeinek kiindulópontja Çanakkale település a Dardanellák partján, innen az óramutató járásával ellentétes irányban következnek a további térképek a part mentén. 

A két térképlap közötti különbség megmutatkozik a folyóágak ábrázolásában is. A nnevezéktan nélküli térképen az északról számított második ág további két ágra válik, miközben a feliratos térképen szereplő ágak közül a déli négy ágazik ki a legészakibb folyóágból. A különbség származhat abból, hogy a két térképet két különböző időpontban készítették és két, egymástól eltérő állapotot örökít meg. De jelentheti csupán azt is, hogy a térképészek csak annyit akartak közölni, hogy a Duna itt torkollik a Fekete-tengerbe, méghozzá öt különböző ágon. Egy jóval fontosabb eltérés az öt Duna-ág feliratának kérdése. A Fekete-tenger egészét ábrázoló térképlapon ugyanis szerepel a Duna öt torkolati ágának neve, amelyeket Sajó Tamás fejtett meg a blog számára: Keli, Sulina, Hazraliaš, Yotnadže, Kumkharman.  

A Fekete-tenger és mellékfolyói feliratokkal (forrás)

Ezek közül kettő azonosítása viszonylag könnyű. Napjainkban három nagyobb torkolati ágra bomlik a Duna; a Kiliai-, a Sulinai-, és a Szent György-ágakra. Ez már a folyószabályozás utáni állapot, ugyanis a mederkotrások és a kanyarulatlevágások ezt a területet sem kerülhették el. E három ág közül kettő szerepel a XVI. sz. első évtizedeinek állapotát tükröző portolán térképen; a Keli feltehetően a Kiliai-ág, a Sulina, pedig bizonyosan a Sulinai-ág. Ezt erősíti az a tény is, hogy velük szemben a tengeren ott látjuk a jelenleg Ukrajna fennhatósága alá tartozó Kígyó-szigetet. De melyik lehet a másik három? 

A Kiliai-ág a legészakabbi, utána dél felé rögtön a Sulinai-ág jön, ebből az következik, hogy a további három azonosítatlan ág a Sulinaitól délre helyezkedett el. Egyikük valószínűleg a Szent György-ág korabeli elnevezése lehet, ugyanis ez a Duna-ág minden térképen szerepelt. De, hogy ezen belül melyik melyik, az még azután is bizonytalan marad, hogy ha olyan XIX. századi Duna-delta térképeket böngészünk végig, ahol még szerepel a török névanyag. Szent György település török neve több formában maradt ránk: Kederille, Chedrile, Gederile, de ezek közül egyik sem hasonlít a Tengerek Könyvében szereplő névanyagra. 

Az öt Duna-ág (j-b): Keli, Sulina, Hazraliaš, Yotnadže, Kumkharman (forrás)

A Duna-delta szabályozása előtti időkből származó térképeken ismerünk még egy további folyóágat, amely a delta déli részén található Razim-tóba ömlött. A Dunavácz a Szent György-ágból vált le és építette a deltát déli irányban.

A Kumkharman-ág Piri reisz térképén a legdélebbi. A Deltában és a Deltától délre található pre-román török névanyagból számos hasonló név bukkan elő. Ez főként a kara=fekete szóra vezethető vissza. A Sulinai és a Szentgyörgyi-ág között található homokdűne vonulatot a mai napig Karaormannak hívják, ami fekete erdőt jelent. Azt nem tudni, hogy ez a szándékos névadás volt-e, ami egyben utal a Duna eredetére, de annyi bizonyos, hogy a környék több más földrajzi nevében is előfordul a török kara szó, ami visszavezethető a jó minőségű termőtalajra. 

Karaherman, vagy Kara Arman egy tengerparti kikötővárosként bukkan elő ezen, és ezen a térképen. Karaherman mai neve Vadu és egy ismert üdülőtelep. Karamanköy falu a Razim-tótól nyugatra található egy 1867-es térképen. Ezt a falut 1934-ig így hívták, de azóta kétszer is új román nevet kapott, mostanában Sălcioara néven ismert. Délebbre tőle felbukkan egy Karaburun nevű település is. Ebből talán következhet az, hogy a legdélebbi Kumkharman-ág a Razim-tó (egyik) túlfolyója lehetett a Fekete-tenger felé. 

Piri reisz kapitányi működése alatt számtalan helyre eljutott, nagybátyja kapitánysága alatt talán még a Kanári-szigetekre is, de amerre járt, az összes ismert világtengerről gyűjtött információkat. Az is előfordult, hogy a török flottával olyasvalakit ejtettek foglyul, aki korábban részt vett Kolumbusz Kristóf egyik amerikai útján. Ezért feltételezhető, hogy a Duna-deltával kapcsolatban is pontos információi lehettek, hiszen a torkolat Konstantinápolytól sem esett messze. Ebből kifolyólag az öt torkolati ág akár pontos szám is lehet. Szabályozás előtti Duna-delta térképeken általában 4-6 között változik a fő torkolati ágak száma, ezek mellett azonban számos kisebb ág is létezhetett, melyeket azonban Piri reisz már nem tüntetett fel korszakalkotó navigációs munkájában. 

Rejtőzködő Marsigli

Mindössze a térképtárba nemrég felvett Hungaricana.hu-s térképekhez szerettem volna egy ajánlót írni egy még ismeretlen dunás sorozat apropóján. Azonban mint később kiderült valami egészen érdekes dolgot sikerült előbányászni. De erről majd szépen sorjában!

A Plan des Donau Stromes von Wien bis Orshova in 14 Sectionen (zusammengesetzt aus verschiedenen und mehreren Wasserreisen vom Officiers-Corps des Pontoniers-Bataillons) eredetileg a Hadtörténeti Múzeum térképtárából származik, ahol az Ausztria-Magyarország (B IX) katalóguson belül a természetföldrajzi térképek (B IX b) közé van sorolva. Kiadási ideje bizonytalan [18??], ennek meghatározására e bejegyzésben próbálunk fényt deríteni. Méretaránya 1:72000 és 14 szelvényből áll. Az alábbi felirat a Bécs és környékét bemutató kezdő térképen található.

Már a nyitóoldalon gyanakodni kezdünk, ugyanis a címlapon 14 beígért térképlap helyett a link [18 kép]-et jelez. Ennek csak örülni lehet, de vajon mit takar ez a négy extra szelvény? Nézzük őket szépen sorjában!

1. Klosterneuburg-Wildungsmauer. Bécs kettős sáncai között már épülnek az új külvárosok. A belváros falait csak 1858-ban bontották el, tehát ez a tény a térkép korát a XIX. század első felére, vagy annál korábbra szűkíti. A szabályozatlan Duna szigetein terjeszkedik a város, bár ez a táj még mindig jobban emlékeztet a Gemencre, mint Bécs mai Dunai látképére. Érdekesség az a hajózó csatorna, amely a belváros keleti falának tövében indul a Dunából, majd Simmering falu mellett hagyja el a szelvényt déli irányban. A Die neue Schiffahrts Canal-t 1803-ban helyezték üzembe. Főként áruszállításra használták Bécs és Bécsújhely között egészen az I. világháborúig. Tehát a térkép nem lehet 1803-nál korábbi. 

2. Petronell - Győr.  Régen közvetlenül pozsonyi repülőhíd alatt szakad ki az Érsekújvári-Duna a főágból, de még Gutor és Dunahidas (a hídnál) között is volt egy ág, melyből már nem is tudni merről merre folyt a Duna. Ugyancsak Pozsony alatt nem sokkal szakad ki a Mosoni-Duna a főágból és Dunacsúnnál (Sandorf) kezd el önálló mellékág alakot felvenni. Zátonyok, szigetek tarkítják azt a hatalmas Z kanyart, melynek már nyoma sincs, hála a folyószabályozásnak és a bősi építkezésnek, mely teljesen felülírta a Duna képét - éppen úgy mint feljebb Bécsnél. Elnézve a térképen a Szigetköz és a Csallóköz nyugati csúcsát olyan érzésünk támadhat, mintha ennél bizonyára jóval több zátony és sziget volt akkoriban errefelé, de a térképész türelme is véges...

3. Visach (Vének?) - (Nyerges)Újfalu. Éles váltás következik a következő térképlapon, szinte teljesen elmarad az ártéri erdő a folyó mellől - néhány szigetet leszámítva. Ennek oka ugyancsak szerepel a térképen, hiszen a települések meglehetősen szorosan simulnak a folyóhoz. A folyó tehát nem lehetett sokkal szélesebb 200 éve sem, mint manapság. Itt még önállóan szerepel az azóta összevont Almásneszmély, és megvan a valamely oknál fogva lehagyott Lábatlanba olvasztott Piszke. 

4. a. Tát - Pest. A kifejezetten mozgalmas és szép negyedik szelvényen látható a teljes Duna-kanyar, valamint a fővárosig húzódó Szentendrei-sziget. Esztergom neve valamely okból lemaradt, de Párkány egykori váráról valahogy sikerül azonosítani. A Dunakanyar ábrázolása ekkoriban még gondot okozott a térképészeknek, például a (hiányzó) Zebegénynél dél felé forduló folyás itt még délnyugati, majd ahelyett, hogy visszafordulna északkelet felé keleti irányban halad tovább.  

4. b. Tát - Pest. A Szentendrei-sziget szerencsére egy szelvényen szerepel, rajta könnyen beazonosítható valamennyi sziget. A Pilis-hegységben erdők helyett szőlőket látunk szinte mindenhol. Itt is találunk érdekességeket, például a Tahitótfalu helyét elfoglaló Szent Péter települést, amely már a török korban elnéptelenedett, de valamely okból a térképeken még sokáig szerepel. Monostor a Duna rossz partjára került, éppen oda ahol Pócsmegyert hiányolhatnánk. Budakalász itt még valamiért Duna-parti település annak ellenére, hogy nem találni adatot költözésről, mint például Csepel esetében történt.  

5. Óbuda - Ercsi. Budapest esetében a datálást a Neugebaude, azaz az Újépület segíti, mely igen sokáig épült és csak a Napóleoni-háborúk vége felé készült el teljesen 1810 körül. Biztos, hogy 1839 előtt járunk, hiszen a Lánchíd helyén még a hajóhíd áll, építkezésnek nyoma sincs. Csepel pontos helyzete is sokat segítene, de itt nehéz eldönteni, hogy ez még az 1838 előtti szabálytalan parti település lenne, vagy a sziget belsejébe átköltöztetett szabályos utcahálózatú falu. Keletre tőle ott látjuk teljes nagyságában a Ráckevei-Dunát. 

Az első öt térkép után a hatodik már teljesen más képet mutat. 

A településeket már csak ponttal jelzik, felbukkannak rajta régi római romok és egyéb maradványok, és bár az erdő ábrázolása hasonló, a vízrajzé eltér. Változik a domborzatábrázolás is, a feliratok stílusa. Egyértelmű, hogy ez egy teljesen más térképsorozat. Szerencsére nem nehéz kitalálni, hogy melyik. 

Marsigli és Müller híres Duna térképei elevenednek meg szemünk előtt, melyek a török kiűzése utáni időket ábrázolják. Ennek kiadási dátuma 1726, de a XVIII. század első éveit ábrázolják, azaz kb. 100 évvel járunk az első 5 szelvény előtt. Hogy hogyan keveredhettek ezek össze nem tudni, de jó lenne kideríteni. Egyrészt azért, mert jó lenne, ha megtalálnánk az első öt térkép folytatását, másodsorban azért, mert az 6-18 térképlapok nem eredeti Marsiglik, hanem annak színezett változatai, esetleg másolata.  

6. Adony - Földvár. Marsigli Bécstől a Jantra folyó torkolatáig rajzolta meg a Duna térképét, azonban a Vaskaputól keletre fekvő részek már igencsak elnagyoltak. Ennek oka az volt, hogy az akkoriban török fennhatóság alatt álló Dunán nem nézték túl jó szemmel a hatóságok, ha egy császári tiszt feljegyzéseket és térképeket készít. 

A magyar szakasz azonban Orsováig meglehetősen részletgazdag, települések, eltűnt folyómedrek, erdők, szigetek és római romok tűnnek fel. Egyszóval minden, ami a blog profiljába amúgy is beletartozik. 

7. Kalocsa - Tolna. A Dunaföldvár-Baja szakasz talán a legrosszabbul sikerült része Marsigli térképének. Tévesen Kalocsát Dunaföldvárral szemben helyezi el, Foktővel egyetemben, ahol a képen látható Vajas-ér kiszakadt a Dunából. Itt azonban Pakssal szemben látjuk ugyanezt a vízfolyást. Paczina település talán Dunapataj lehetett, ami Kalocsától északra, nem pedig délre található. A pontatlanságnak némiképpen ellentmond, hogy a Vajas-ér három fokja névvel is szerepel a térképen. Elképzelhető, hogy a személyes bejárás helyett Marsigli itt a szájhagyomány alapján rajzolta térképét?

8. Tolna - Mohács. A XVIII. század növekvő dunai árvizei alaposan átrendezték baja környékének településhálózatát. Itt még az azt megelőző állapotokat látjuk, helyén van Kákony és Pandúr település is, melynek nevét egy sziget őrizte meg. Számomra beazonosíthatatlan Ulgin és Bresava pontja is. 

9. Mohács - Darázs. E szelvény a Mohácsi-szigetnek állít emléket, egy olyan korból, amikor a Dunának a Baracskai-ága volt a szélesebb. Ma ennek már nyoma sincs, mint ahogy a Mohácsi-szigetet sem lehet többé szigetnek nevezni. Rajta pedig ott áll Kiczin Moacs település, ami azért érdekes, mert ez a későbbi térképeken már nem szerepel, sőt az északi csúcsán jelölik Báta települést, amely most a dunántúli oldalon található, (erről a részről most lemaradt). Az eredeti Marsigli térképekkel nem egyező módon a színezetten Bezdán település szerepel, míg a színezetlen, eredeti verzión Sterbze név olvasható a stilizált városrajz mellett. 

10. Apatin - Ilok. Eszéknél már nincsen meg a törökök híres hídja, melyet Zrínyi Miklós téli hadjárata alkalmával felgyújtott, de a baranyaszögi ártéri dzsungelen nyílegyenesen átvágó nyomvonala még megvan. A Drávatorok feletti Duna kanyarulatai a felismerhetetlenségig megváltoztak ezen a szakaszon. Némi támpontot nyújthat Apatin, a Bácska egykor legnagyobb német települése. 

11. Ilok - Belegis. Annak ellenére, hogy Újvidék városát 1694-ben Péterváradon szolgáló katonák újjáalapították a térképen még csak egy kicsiny hídfőállást látni a helyén. Kabol település ellenben már létezik és Pétervárad erődje is teljes fényében pompázik. Érdekes, hogy egy szemközti, mára már eltűnt szigeten is látni egy erődítményt. Ha meg is van a nyoma, ma már a vajdasági oldalon kellene keresni messze a töltések mögött. 

12. Banovci - Kosztolác. A képen a szerbiai Morava érdekes delta-torkolata látható Szendrő várával. Szemben valószínűleg a középkori Kevevár látható, valamint egy érdekes sziget a Temes-folyó egykori ágán, mely napjainkban jóval feljebb ömlik a Dunába.  

13. Kosztolác - Galambóc. Babakáj-szikla, Galambóc vára és Jeszava ókori romjai, valamint egy régi római út nyomvonala képezi az Al-Duna szorosainak kezdetét. Talán ez az a szakasz, ahol Marsigli és társai a legtöbb római emléket feltérképezték és megörökítették az utókornak. Javuk valószínűleg már a Duna fenekén pihen. 

14. Grében - Vaskapu. Szörényvárnál Marsigli napokat tölthetett el, hogy Traianus hídjának maradványait, a környék összes római emlékével együtt felkeresse és feltérképezze. A képen nem Ada Kaleh sziget látható az erődjével, hanem a Banul-sziget, amely folyásirány szerint lejjebb volt nála. Ada Kaleh ekkor még erdőborította szigetként jelenik meg és egészen érdekes, hogy nem jelölnek rajta települést. 

15. Vaskapu - Vidin. A Vaskaputól keletre egyre elnagyoltabbá válik a térkép, egyre kevesebb adat, felirat jelenik meg rajta egyre kevésbé pontosan. Ennek fő oka, hogy ellenséges területen nem lehetett alkalmazni a hazai térképészeti méréseket és parti megfigyeléseket. Marsigli kénytelen volt korábbi térképek és hajóról történt saját megfigyelései alapján folytatni a térképeket az utolsó négy lapon. Ennek ellenére számomra pl. újdonság volt, hogy Vidin vára agykor egy dunai szigeten épült fel. 

16. Lom - Ogosta. E szelvény a legkevésbé informatív, gyakorlatilag csak a Duna partja, valamint néhány sziget található rajta. 

17. Vadin (nem összetévesztendő Vidinnel) - Nicopolis. Az Olt torkolata, Nikápoly és Turnu Măgurele városa. Utóbbi éppen az Olt és a Duna torkolatában fekszik, nem úgy mint most, amikor előbbitől 7, utóbbitól 5 kilométerre távolodott el. Nikápoly városát Marsigli eredetileg egy várral együtt jelölte, a másoló már csak egy karikát volt hajlandó a helyére biggyeszteni. 

18. Nicopolis - Rusze. Rusze és vele szemben Gyurgyevó. Itt, a Jantra folyó torkolatában ér véget Marsigli 300 éve megtett útja.

Vajon ki másolhatta le, színezhette ki ezeket a térképeket és mikor? És hogyan keveredhettek össze annak ellenére, hogy két időben és stílusban igencsak eltérő sorozatról van szó?

Aki bármit tud erről, kérjük írja meg nekünk!


Térképek forrása:

http://maps.hungaricana.hu/hu/view/49492

https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/29267/view/?pg=0&bbox=-5099%2C-9479%2C12120%2C148

Két vízügyi térkép

Térképtár rovatunk viszonylag rendszeresen frissül, általában szó nélkül, azaz külön bejegyzés nem készül róluk. Most mégis kivételt teszünk, mert a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság és a Vízügy honlapján olyan remek térképekre bukkanni, amelyek megérdemlik az alaposabb bemutatást. Természetesen ezek is felkerültek a Dunai Szigetek térképtárba.

 

Az elkotort Fürdő-sziget nyomai

A KDVVIZIG az egyetlen olyan vízügyi igazgatóság ahol hajóút kitűzési tervlapokat találni a magyar Duna-szakaszról. Sem az Észak-, sem a Közép-, sem a Dél-Dunántúli, sem pedig az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság honlapján nem találtam meg a folytatását ezeknek a szelvényeknek. Így be kell érnünk a Szobtól Dunaföldvárig tartó szakasz + a Szentendrei-Duna térképlapjaival. Ezek .pdf kiterjesztésű fájlok, így műveleteket nem tudunk velük végezni, sorba sem rendezhetők, csak egyenként lehet megnyitni őket a lapmutató vázlatról, külön ablakban. 

Az eltűnő Pap-sziget és az előbukkanó Bólya-zátony.

Elsősorban hajósok számára készült, akik Regensburgtól a torkolatig járják tolóhajókkal, kirándulóhajókkal stb. a Dunát. Azonban a főágban vízitúrázók, horgászók vagy akár csak strandolók is érdekes információkat találhatnak rajta. Tájékozódásképpen rajta vannak a folyamkilométer táblák, a hajósok Kresz-táblái. A földrajzosok figyelmét azonban legjobban a vízfelszín alatt megbúvó formakincs keltheti fel. Fél méteres szintközökben tárul fel a folyó kisvíznél sem látható medre. Már a jelkulcs is árulkodó, a valaha mért legkisebb vízállás (LKV) alatt mértek már -12,2 méteres vízmélységet is! Kár, hogy ez a pont nincsen feltüntetve, és az öt méternél mélyebb szakaszokat egységes színnel jelölik. Külön kiemelten szerepel a 2,5 és 2,7 méteres szintvonal, amely gyakorlatilag kirajzolja a hajózható útvonalat.  

Lássuk a másik térképet!

Pillanatnyilag a Belügyminisztérium alá tartozik a Vízügyi Főigazgatóság, melynek remek honlapján egyéb rengeteg információ mellett remek digitális térképeket is találhatunk. A "Térképtár"-ban a Hajózási és gázló információk alatt van a leginformatívabb térkép. Link: http://terinfo.vizugy.hu/duna_meres/

Kádár- és Pandúr-sziget

Funkciókban és térben is gazdagabb ez a térkép az előzőnél. Rajkától Kölkedig megvan az egész Duna, minden Vízügyi Igazgatóság szerepel rajta. Némileg kevesebb a szintvonal a folyóban, csupán a hajózás szempontjából fontos mélységek szerepelnek külön színkulccsal. Pirossal kiemelve láthatjuk a -25 deciméteres Duna Bizottság szintet, melyet minden Duna-menti országnak biztosítania kell a hajózás számára. Ennek érdekében épülnek a sarkantyúk, zárják le a mellékágakat és kotorják el a gázlókat. Ez tulajdonképpen egy csatorna a folyón belül. 

Ezen a honlapon műveleteket is tudunk végezni. Balról jobbra a képernyő felső részén ezek a következőek: Nagyítás-kicsinyítés, keresés, gázlók keresése, alaptérképek láthatóságának beállítása, alaptérkép választása, mérés (ez egy különösen hasznos funkció szigetek méretének megállapításához). A képernyő jobb oldalán az egyes felületeket tudjuk ki-be kapcsolni, hogy gyorsabb legyen a program. Az alaptérképek között találni régebbieket jobbnál-jobb TSZ nevekkel, de tíz másikból is válogathatunk. 

Ezen is fel vannak tüntetve alappontként a folyamkilométer-táblák és a vízmércék, melyeken az éppen aktuális vízállásadatok frissülnek (lásd az alábbi ábrát). 

A programnak vannak kisebb nagyobb hibái, például az alábbi képen Vácnál egy egész erdősáv helyén jelez nyílt vízfelszínt. Mindkét térkép nagy hiányossága, hogy a mellékágakat nem jelöli folyóágként, vagy ha annak is jelölik mélységadatot nem tartalmaz. Ha görgetés közben belekattintunk esetleg a képernyőbe jön a kék halál, amitől néha nagyon nehéz megszabadulni. 

Mederben nőtt erdő, erdőben nőtt folyó?

A térképeket a Dunai Szigeteken is gyakrabban lehet majd viszontlátni, pillanatnyilag ezek a legfrissebb mederadatok a folyóról és mint ilyenek használható illusztrációt és plusz információt adhatnak egy-egy szigetes bejegyzéshez. 

A szobi fantom

A térképészek papírvárosnak nevezik azokat a fiktív városokat, amelyeket csupán azért tesznek a térképre, hogy kiderüljön ha másolják a térképüket. Ugyanis ha egy kitalált város szerepel egy konkurens térképen is, egészen biztos, hogy lemásolták a térképünket. A térképészet ismer fiktív, vagy éppen legendás szigeteket is, ezeket fantom szigetnek nevezzük. Ilyen fantom szigetből meglehetősen sok van, legjobb példa rá Atlantisz, de ha közelebbi példát szeretnénk elég Szobig menni.

A Szobi-sziget egy 1963-as képeslapon

A Szobi-sziget Atlantisszal ellentétben létezett, legalábbis vannak róla fényképek, szerepel térképeken és légifelvételeken. Meglehetősen rövid életű sziget volt a XX. század közepén, bár emléke megérte a XXI. századot is, de erről majd később.

1962

Szobnál jelenleg nem található sziget, van egy zátony ugyan az Ipoly-torkolatnál, de az csak halovány mása a fenti légifotón láthatónak. Az 1962-es légifotó tanúsága szerint a zátony és sziget közvetlenül a révátkelés vonalától indult és valamivel az Ipoly-torok fölött végződött el. Hossza több mint egy kilométer, legnagyobb szélessége 200-250 méter volt. A zátony keleti részét elfoglaló Szobi-sziget körülbelül 100-150 méter hosszúságú lehetett és a pilimaróti parthoz közelebb volt, mint a szobihoz. Összehasonlítva a jelennel, a szobi zátony körülbelül 400 méterrel lett rövidebb és pont a keleti rész, a beerdősült szigettel hiányzik róla.

1962

Eddigi kutatásaim alapján egy 1944-es légifotón találkozhatunk először a Szobi-szigettel, (2015-ös év Dunai Szigete szavazás képén). Az első térkép, amin szerepel egy 1948-as Börzsöny-turistatérkép (a Nagy-Hideg-hegyi turistaház falán találkoztam vele). Ez a két kezdő évszám nincsen kőbe vésve, szóljon nekem, ha valaki esetleg rendelkezik korábbi térképpel, vagy légifotóval, amelyen szerepel a sziget.

Az 1930-as években készült vízisport-térképek csupán zátonyt jelölnek a helyén. Valószínűleg ennek a zátonynak a legmagasabb részén telepedett meg egy kisebb erdő. Az 1962-es fentrol.hu-s légifotón az élesebb szeműek még a fákat is meg tudnák számolni. Ha azon esetleg mégsem, a következőn már biztosan. 

1975

Mindössze 12 év telt el a két felvétel között, és ez elég volt, hogy drasztikus változások menjenek végbe. Az erdőcske nagy része eltűnt, talán az északi partján jelentkező elmosódásnak, talán egy jégzajlásnak köszönhetően. Csupán 9 fa élte túl ezt a korszakot, a többi eltűnt nyomtalanul. Ha tovább böngésszük a fentrol.hu légifotóit közelíthetünk a fák pusztulásának időpontjához. 1966-ban még a kezdőképhez hasonló állapotot látunk egy árvizes képen, majd 1969-ben, azaz a sorban következő fényképezésnél már csak 14 fát találunk. Valamikor 1966 és 1969 között szenvedhetett a Szobi-sziget olyan károkat, amely megpecsételte a sorsát. 

1978

1978-as a legutolsó fellelhető légifotó a szigetről, feltehetően nem sokkal ezután végleg eltűnt a Dunáról. Ha esetleg szobiak emlékeznek a dátumra és az eltűnést kiváltó eseményre, kérem írják meg a történetet. Ha tippelni kellene az eltűnés okát valószínűleg a kotrás lenne a legesélyesebb. Abból kiindulva, hogy a szobi zátony keleti része teljesen eltűnt és még a tavalyihoz hasonló alacsony vízállás idején sem bukkan elő ott semmi kizárja, hogy a jégzajlás legyen a felelős. A jégzajlás elvihette a fákat, de a víz alatt megbúvó zátonytestet nem bírta volna elhordani, azaz annak ott kellene lennie akár a legfrissebb online térképeken is. Mivel a folyó sem hordhatta el a szigetet úgy, hogy közben a valamivel feljebb lévő, ma is meglévő zátonyt meghagyja csakis a kotrás jöhet szóba. Ami dátumát tekintve összefügghet a pilismaróti hajótemető kikotrásával, ami pedig a Bős-Nagymaros duzzasztómű építésével függ össze. Persze mindez csak egy eszmefuttatás, innen-onnan összeszedett információk alapján valami más történhetett.

Hogy mikor tűnt el végleg a sziget egyelőre nem tudni. 1978-ban még megvolt, nekem 2006-os a legközelebbi légifotóm, azon már nincsen rajta. Találtam ellenben még két, 2012-ben közzétett dátum nélküli fotót egy indexes fórumon. 

Egy hozzászólás szerint a fénykép a nyolcvanas évek elején készülhetett. A többi hozzászóló elmondásából kirajzolódik a sziget sorsa, sőt még a neve is előbukkan:

"Szerintem a szobi kompnál lévő sziget.
Kb. 20 évvel ezelőtt a sziget fölött lévő jó minőségű sódert kikotorták, lett vagy 6-8 m mély víz.
A Duna meg szép lassan lebontotta a szigetet, ma már semmi sem látszik belőle."

"Ez a kép kb. 4000%, hogy az elkotort, elkopott szobi Szunyog-sziget, ami közvetlen a kompjárat fölött volt. Gyermek- és ifjúkorom jelentős részében múlattam rajta az időt, s láttam Őt minden szögből. Szerettem, mivel sok-sok, igen kedves emlék köt(ött) :-( hozzá."

Később Árpási Imre feltöltött egy képet a pilismaróti oldalról, ezen már alig vannak fák a szigeten.

A Szobi-sziget valamikor a '90-es évek elején (Árpási Imre képe)

Tehát a szobi Szúnyog-sziget a sóderbányászat következtében tűnt el, bár nem kotorták el fizikailag, de a folyó áramlási viszonyok megváltozása egyszerűen elmosta fáival együtt. Kár érte. 

Itt véget is érhetne a történetünk, hiszen immár 20 év telt el a pusztulás óta. Azonban itt visszakanyarodnánk a bevezetőben említett fantom sziget kérdésköréhez. Mintha mi sem történt volna, a szigetet megtaláljuk az 1985/86-os dátumú Pilis turistatérképen, az 1991-es A Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképén, az 1999-es Dunakanyar téréképen, a 2001-es Duna vízisport térképen, a 2005-ös Pest megye (+Nógrád megye) térképen, valamint a 2007-es Börzsöny turista térképen. Némelyiken még pirossal körbe is van pöttyözve, mint a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Egy védett sziget, amely nem is létezik. Nem lehet másra gondolni, mint a Cartographia vállalat papírszigetére, amelyet sok más térképkiadó vállalat is szolgai módon lemásolt róla, anélkül, hogy ellenőrizte volna az adatokat. 

A nem létező Szobi-sziget a Börzsöny turistatérképen

Ha valaki esetleg jelezni kívánná ezt a térképkiadók felé már elkésett, a 2015-ös legújabb Börzsöny térképen már nem jelölik, ellenben az új Szobi- és Helembai-zátonyok már helyesen szerepelnek. A Szobi-sziget papíron kb. három évtizeddel élte túl saját pusztulását.

FRISSÍTÉS! Balázs pontosította az eltűnés dátumát és okát:

"Egészen pontosan emlékszem, hogy a szobi "fantomszigetet" a 2002-es árvíz tüntette végleg el. Akkoriban többször nyaraltunk Pilismaróton és páréves fiamat többször vittem le bámészkodni a szobi révhez onnan visszafelé meg a hajótemetőhöz. Határozottan emlékszem, hogy 2000-ben vagy 2001-ben egyszer ott bámészkodva egy jetskis csapatot is néztünk. A partról kiabáltak be egy szépszál legénynek, hogy menj át a két fa között. És ő átment, tehát 2000-ben vagy 2001-ben még minimum két fa kilátszott a vízből! Emlékeim szerint az árvíz után valóban teljesen eltüntek a fák."

Odafentről a Duna...

Alig pár éve történt, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban kerestem egy Esztergom térképet. Tudtam a leltári számát, és szükségem lett volna egy digitális másolatra. Szerettem volna előbb megnézni, de nem volt még digitalizálva. Előkotrása a tárolóhelyiségből egy napot vett volna igénybe, de mivel péntek volt, inkább hármat (hétfőn zárva). Saját pendrive szóba sem jöhet, meg kell venni az adathordozó CD-t, melynek alig töredékét foglalta el a kép. A kiírás azt hiszem több mint egy hetet vett igénybe. 

Szerencsére azóta sok víz lefolyt a Dunán. A Dunai Szigetek blog mindig örömmel számol be róla, ha bármilyen szépet, előremutatót és dícsérendőt talál. Az idő múlásával gyre több ilyennel találkozhatunk, és ahogy halad előre a technológiai fejlődés és tárulnak fel eddig elérhetetlennek tűnő kincsek.

Pap-sziget, Szentendre. 1965. október 7.

Többé már nem kell kínszenvedve végigkilincselni az állami intézmények (régi VITUKI, FÖMI, stb.) végeláthatatlan bürokráciáját, többségük tudomásul vette, hogy a világ megváltozott. Ha nem csak ülni szeretnének a hatalmas papír és negatív alapú légifotóknak, térképszelvényeknek, hanem némi pénzt is keresnének vele, amivel ki lehet egészíteni a szűkös működési költségeket. Az egyik ilyen dícséretes munka a FÖMI (Földmérési és Távérzékelési Intézet) nevéhez fűződik, akik nekiálltak bedigitalizálni az elképesztően gazdag légifotó-állományukat. Tényleg rengeteg, 412 000 darab negatív szerepel a katalógusokban, ezek közül eddig kb. 80 ezret sikerült közzétenni a fentrol.hu honlapon. 

Kácsás-sziget, Százhalombatta-Dunafüred. 1964. július 19.

Ez tényleg egy mindenki számára nyitott adatbázis, ahonnan még díjmentesen is le lehet tölteni képeket, hogy aztán megnézhessük hol éltek nagyszüleink, hol kanyargott a Duna 60 éve, milyen szép erdő volt a lakóparkunk helyén, hogy nézett ki a szigetközi táj az erőmű előtt. A képek nagy része georeferált, azaz stimmelnek rajta az égtájak (sajnos a Mohácsi-szigetnél vannak még hiányosságok), és a távolságok is. Ízelítőül kiválogattunk három szép Dunai Szigetet, a többit a fentrol.hu honlapon keressük. Vigyázzunk, függőséget okozhat!

Luppa-sziget, 1965. október 7.

A másik kezdeményezés az archívumok digitalizálásban jól ismert Arcanum Kft.-hez kötődik. A Hungaricana felületen körülbelül 10 ezer régi térképet tanulmányozhatunk bing alaptérképre illesztve. 

Dévény és a Morva folyó torkolata

Itt egész Európából találni gyönyörű térképeket, alaprajzokat, tervrajzokat. Kedvcsinálóként találomra kiválasztottunk három dunás térképet. Köztük talán a legérdekesebb a München város folyójának, az Isarnak a dunai torkolata, ahogy azt a természet alakította és az ember átrajzolta. 

Az Isar torkolata Marxheim mellett.

Szinte a végtelenségig lehetne sorolni a szebbnél szebb térképeket, bár ezek korántsem fedik le olyan arányban az ország felületét, mint a légifotók, és többnyire tematikusak, azaz egy megjelenítendő dologra koncentrálnak, mint pl. ez az alábbi, melyen egy Bécs-Nußdorf mellett tervezett dunai híd nyomvonalait tervezgették.

Hidak nyomvonala Bécs-Nußdorf mellett

Reménykedjünk benne, hogy a folyamat nem áll meg és hamarosan minden közgyűjtemény elérhetővé teszi azokat az értékeket, melyet őriznek. Örülnénk ha erre a sorsra jutnának a VITUKI dunás légifotói és a Hadtörténeti Múzeum térképtárában őrzött sokáig titkos térképek és légifotók is!

Kéziratos helyszínrajz az Al-Dunáról, Galambóctól a Vaskapuig

Februárban több helyről is értesítettek, miszerint egy Baján élő, Bács-Bodrog vármegye térképeit gyűjtő mérnök közcélra felajánlja a gyűjteményébe nem illő kéziratos Al-Duna térképeit. Jól esett, hogy ennyien gondoltak rám, ezért a Dunai Szigetek blog nevében én is jelentkeztem a közel 50 darab szelvényért. Végül nem én kaptam meg őket, hanem a hátsó szomszéd, azaz a MTA ÖK Duna-kutató Intézet. Jó kezekben lesz ott, én pedig publikálási engedéllyel megkaptam a szkennelt állományt. Élve ezzel a lehetőséggel megosztom az olvasókkal ezt az egyedülálló folyószabályozási kordokumentumot.

Ez a szinte teljes sorozat szigorú értelemben nem is számít térképnek, hiszen kéziratos mivoltából következve nem tartalmaz sem méretarányt, sem tájolást, sem pedig szempontrendszer alapján összeállított névanyagot. Georeferálni (vetületi rendszerbe illeszteni) is szinte lehetetlen, hiszen az alappontok (hidak, jelzőállomások, várromok, partvonalak) gyakran nem egyeznek meg a korabeli térképeken jelölt - mért - pontokkal. Nevezzük inkább helyszínrajznak. Sajnos sem a rajzoló személyéről, sem pedig a felvételezés időpontjáról nincsen információm. Valamikor az előző századfordulón készülhetett. 

Szerb és román helynevek mellett a rajzoló a fontosabb adatokat, megjegyzéseket német nyelven tüntette fel. Néhány tájékozódó parti pont kivételével a helyszínrajz a Duna-mederre koncentrál, elsődleges célja ezen formák bemutatása, feltehetően a szabályozási munkák áttekintése érdekében készült. Galambóc és Coronini jelzőállomásoktól egészen a romániai Vaskapu-szorosig, az 1972-ben elkészült erőműig ábrázolja az Al-Dunát. A közzétett helyszínrajzok nyugatról keleti irányban követik egymást.

1. Galambóc és a "Germania" sziklapad

Feltehetően Galambóctól nyugatabbra is elkészült ez a helyszínrajz, ezt a folyam illetve az úton jelzett kilométerek alapján lehet megállapítani. Galambócot a vízen a 9., úton a 34. kilométernél jelzi a rajzoló. Könnyen kiszámolható, hogy Galambóctól nyugatra vízen 9 kilométerre Újmoldova, 34 kilométerre pedig Báziás található. Mindkét települést szokás az Al-Duna bejáratának tekinteni. A helyszínrajzon jelölt hajózási útvonalon (szürke szaggatott vonal) és a parton futó úton egyaránt követni tudjuk a távolságokat. A hajózóút kettős értéke Orsovától visszafelé is jelöli a távolságokat.

Utólag, ceruzával valaki feltüntette a ma is használatos folyamkilométer értékeket, mely nagyban könnyíti a tájékozódást.

2. Galambóctól keletre

 
A moldova-szigeti 5 km széles öblözet után a Duna mintegy 8 kilométeren keresztül viszonylag összeszűkül, a Baross-tábla (1036,3 fkm) környékén mindössze 250 méter széles és 35 méter mély.

3. Sztenka- sziget és hajózócsatorna (előző szelvény hiányzik)

Galambócot elhagyva sajnos egy 8 kilométeres szakasz hiányzik a helyszínrajzból. A Stenka nevű zuhatag fele is lemaradt, ahol sziklapadok, sziklacsúcsok akadályozták a kisvízi hajózást. A Stenka-szigettől nyugatra látható a sziklapadba mélyített hajózási csatorna, melyet déli irányból bójasor jelölt. Ez volt a legkorábban elkészült munkálat, 1895-ben adták át a forgalomnak.

4. Dolnja Ljubkova (Alsólupkó) falva

Az Al-Duna mellékpatakjaira jellemző volt, hogy hatalmas mennyiségű görgetett hordalékot hordtak le a környező hegyekből. Ezt a hordalékmennyiséget a Duna csak részben tudta elhordani, az így kialakuló hordalékkúpok jelentősen szűkíthették a medret, befolyásolták a sodrást is. A szűkebb szakaszokon nagy vízszínesés, míg az alvízi részen limány jellemezte őket.

5. Dobra

Horgonyokkal jelölték a megfelelő kikötőhelyeket. A sávozott mederrészeken kavicspadok húzódnak, amelyek kisvíz idején szárazra kerültek.

6. Berszászka és Drankó

A hajósok a Berszászka után következő Drankó (Drencova) településen fogadtak fel folyami kalauzokat, akik jól ismerték az Al-Duna zuhatagjait. Ezek a tapasztalt hajósok átvették a gőzösök, uszályok vezetését és egészen Turnu Severinig le sem szálltak róla. Munkájuk végeztével egy újabb hajóra szegődtek el, ezúttal felfelé hajózva tértek haza Drankóra.

7. Drankó vára

Drankó vára is egy Dunába tartó patak hordalékkúpján épült föl, a felduzzasztott víz révén teljes egészében vízben áll, állapota fokozatosan romlik. A kilométer-adatok alapján Drankó és a Munteana jelzőállomás között is hiányzik egy szelvény, mintegy 4 km-es szakaszon.

8. Kozla és Dojke sziklapadjai

 
Drankó után kezdődött a Kozla-Dojke zuhatag. A Kozla a meder alatt átnyúló, míg a Dojke egy balparti sziklagerinc mely erősen szűkíti a medret. Végleges szabályozásuk 1897-ben fejeződött be, addig mind kis-, mind pedig nagyvíznél akadályozták a hajóforgalmat.

9. Bivoli, azaz a két Bivaly

 
A Dojke és a nevezetes Izlás között a Jelisava patak hordalékkúpja alatt két barna sziklahát állt ki a Dunából, távolról olyan alakjuk volt, mint a fürdőző bivalyoknak. Ezért nevezte el a népnyelv Bivolinak, azaz Bivalyoknak.

10. Izlás és Tachtalia

 
Az Izlás és a Tachtalia sziklagerince egymás mellett húzódik, keresztül a Duna medre alatt. A különösen kisvíz idején jelentkező esésnövekedés tette szinte hajózhatatlanná a folyót. A sziklamederbe mélyített csatorna ugyancsak 1897-re került hajózható állapotba.

11. Grében és a milanováci párhuzammű

Amennyiben a hajósoknak sikerült átjutniuk az Izlás és Tachtalia zúgóin, hátra volt még a hírhedt Grében sziklacsúcs, mely 400 méterre szűkítette a medret. Kisvíz esetén ez a szélesség tovább csökkent és a mederből sziklatornyok bukkantak elő. A Grében hegyfok mögött a Duna 2,2 kilométeres szélességre tágult, melynek következtében jelentősen lecsökkent a vízsebesség és a vízmélység is. Ezen az eséstörésen átjutni szinte lehetetlen volt.
  

12. A milanováci párhuzammű vége

A Grében alatti, szigetekkel tarkított öblözet 6 kilométer hosszan, Milanovác településig tartott. Az Al-Duna szabályozása itt kezdődött meg hivatalosan 1890. szeptember 15-én, amikor a környező államok képviselői jelenlétében ünnepélyesen felrobbantották a Grében-hegyfokot. Az innen kitermelt kőzet szolgált az öblözet szűkítéséhez megépített párhuzammű alapjául. A magyar oldalon elhelyezkedő szvinicai sziklapadok a hajózást a szerb oldalhoz szorították.

13. 12. A milanováci párhuzammű (folyt.)

14. Tri Klue

A törökök által hátrahagyott Tri Kule három tornya alatt ugyancsak sziklapadok húzódtak a víz színe alatt. Lassan beér a folyó a Vaskapu utáni második legveszélyesebb szakaszra, a Juc-zuhatagba.

15. A Juc-zuhatag bejárata

16. A Juc-zuhatagba vágott hajózócsatorna és mederszűkítés

 
A Juc-patakról elnevezett zúgónál együtt van minden, ami a hajózást lehetetlenné teszi: sziklazátony a mederben, utána a patak hordalékkúpja által létrehozott szűkület, majd egy öblözetben szétterülő folyam. Ebben az öblözetben alakult ki a kis Golubinjei-sziget, melyet egy párhuzammű kapcsolt a parthoz, amikor 1896-ban elkészült a Juc-sziklapadba vájt hajózó csatorna. Ez a zuhatag jelölte Magyarország (Horvátország nélkül) legdélebbi pontját.

17. Tisovita

 
A Juc-szoros után a folyó mintegy 12 kilométer hosszan nyugodtan hömpölyögött ÉK-i irányban, érinti az 1960-as években kitelepített Tisovitát, miközben számos mellékpatak vizét veszi fel.

18. Plavisecicza település és sziget

  
Plavisevica településnél kisebb zátony és egy sziget következett, a hajózás itt jobbára a folyó magyar oldalán zajlott, a szerb partok előtt kialakult kő és kaicspadok miatt.

19. A Nagy-Kazán szoros bejárata a Széchenyi táblával

  

Plavisevica folyó alatt kezdődik a Kazán-szoros, ahol a Duna szinte függőleges falak között hömpölyög. medre 600-900 méterről 180, nagyvíznél 200-300 méterre szűkül le. A helyszínrajz is jelöli Széchenyi István tábláját, közvetlenül a Kazán-szoros elején. Ennél a szűkületnél az árvizek olyannyira felduzzadtak, hogy lefolyást alig találtak, így a felvízi szakasz tó benyomását keltette. Így fordulhatott elő 1895-ben, hogy nagyvíznél Orsovánál 6 métert emelkedett a vízszint 0 pont fölött, addig a Kazán-szoros fölött 11 métert. A Duna esése tehát nagyvíznél 5 méterrel nagyobb volt, mint kisvíz idején.

20. A Veteráni barlang

A Kazán-szoros az egész Duna-völgy legmélyebb része, egyes szakaszain a folyó a tengerszint alá is bevájta magát a sziklába. Itt található a Veteráni-barlang, a törökellenes harcok híres helyszíne.

21. Dubova és a Kis-Kazán szoros

  

A Nagy-Kazán szorost, a Kis-Kazán szorostól a dubovai (dunatölgyesi) öblözet választja el. Mindkét oldalán egy-egy vízmérce tájékoztatta a hajósokat a könnyebb áthaladás érdekében. Jeges árvizek idején Orsován egy érdekes jelenség játszódott le. Mivel a jég a Kazán bejáratánál feltorlódott, jelentős árvizet okozva, ezalatt Orsovánál rekord kisvizeket mértek. Amikor a nagy hideg miatt a Kazán alatt is megindult a jegesedés, a Vaskapu szorosban feltorlódó jégtáblák következtében az Orsovai vízmércén egyre nagyobb vizeket mértek. Történt mindez úgy, hogy a Duna vízállása más szakaszokon egyáltalán nem változott.

22. Mraconia-patak

A Kis-Kazán szorost tovább szűkítette a Mraconia-patak hordalékkúpja. Érdekesség, hogy a Vaskapu erőmű megépítése óta nemcsak a hordalékkúp tűnt el, de a patak völgye is víz alá került egy kisebb "fjordot" képezve. Ennek a "fjordnak" a bejáratánál látható a Decebal-emlékmű.

23. Ogradena-sziget dél

 

A Kazán-szorost elhagyva a Duna újabb emléktáblát érint, ezúttal Traianus császárét, mely a szerb oldalon elkészített hadiút építésének állít örök emléket. Két kilométerrel arrébb az újból szétterülő folyó két oldalról kerüli meg a lerakódott hordalékból épített Ogradena-szigetet.

24. Ogradena-sziget észak

Ogradena után már Orsova városa következik, mely elhelyezkedése révén kifejezetten nemzetközi jellegű volt. Természetes kikötőjéről feljegyezték, hogy emberemlékezet óta egyszer fordult elő csupán, hogy a jég megállt volna.

25. Orsova

Orsován 1910-ben 5800-an éltek, közülük 1870 magyar, 2015 német, 1360 román, 262 szerb és 223 cseh. Számos dunai hajóvállalat székhelye volt. Az egykori településből szinte semmi nem maradt, csupán a felduzzasztott Duna egy öble. A víziút számozása itt nullázódik le, azonban folytatódik tovább a 20 kilométerre lévő Turnu Severinig.

26. Orsova - Ada Kaleh

Orsova után a Duna újra keletnek fordult és lassan elhagyta Magyarországot. Az egykori határ a balparti Bachna-patak volt. A helyszínrajz készítésekor a kicsiny Ada Kaleh sziget még mindig a szultán fennhatósága alatt állt, de már a magyar király védelme alatt. Orsovától keletre a térkép ábrázolja azt a kápolnát, melyet I. Ferenc József építtetett azon a helyen, ahol Kossuth Lajos elásatta a Szent Koronát.

27. Ada Kaleh

A rajzoló ezen a szelvényen még feltüntette a török Elizabeth erődöt a szerb oldalon, melyet 1868-ban romboltatott le a szerb kormány. Érdekes módon Ada Kaleh szigetén nemhogy az erődöt, de a lakóházakat sem jelölték.

28. A Vaskapu hajózócsatorna és mederszűkítés

Ada Kaleh sziget után következett az Al-Duna hajózást tekintve legveszélyesebb szakasza, a Vaskapu. A határmenti Verciorova település alatt terült el a Prigrada sziklapad és számos más sziklacsoport. Az egész kéziratos Al-Duna helyszínrajz két legizgalmasabb szelvénye ez, melyen a pirossal jelölt sziklapadokon kívül feltüntették a római romokat, a szabályozás során hatalmas erőfeszítéssel létrehozott hajózási csatornát (Kis- és Nagy Vaskapu csatorna).

29. A Vaskapu csatorna a régi római árokkal

A legutolsó szelvény kapcsolja össze a múltat a jelennel. A rómaiak által a Prigrada-sziklapadba vájt hajózási csatorna mellett látható az 1898-ban elkészült Vaskapu csatorna is. És egy kéz ceruzával már az 1972-ben befejezett Vaskapu erőmű helyét is berajzolta, amely felülírt minden addigi szabályozási munkát és egyben teljesen használhatatlanná tette ezt a helyszínrajzot is. 

Ajánlott irodalom: Hoszpotzky Alajos: Az Al-Duna szabályozása