Esztergom lefűződő zöld ága

 

Esztergomban 2026. július 27-én délután egy órakor dőlt meg a nyolc évvel korábbi, a mérések kezdete óta legalacsonyabb vízállás (lkv). Ilyen vízszint esetén kezd el lefűződni a Janus-arcú Prímás-sziget mellékága, a 3,5 kilométer hosszú esztergomi Kis-Duna. Az alapesetben (Magyarországon egyedül ezen a szakaszon) délről észak felé folyó ágban érdekes jelenségeket produkál a még mindig áramló víz, ami nem csak a főágból kap vékony köldökzsinóron keresztül némi vízutánpótlást, de az alsó, városi szakaszon három beömlő is táplálja. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Kis-Duna egyetlen természetes mellékvízfolyása, a Szentléleki-patak kiszáradt, legalábbis a torkolati zsilipen keresztül nem érkezik vízutánpótlás. 

Esztergomban sokáig a 2003. augusztus 30-án mért -2 cm volt a negatív rekord, ez dőlt meg 2018. október 25-én, ekkor -21 centimétert mutatott az esztergomi vízmérce. Az alábbi fényképes beszámoló idejére a vízszint tovább süllyedt, 2026. július 29-én késő délelőtt már -28 centiméter volt az új rekord, de azóta újabb három centiméterrel süllyedt, és az apadásnak még nem látni a végét. -28 centiméternél az esztergomi Kis-Dunának volt némi kapcsolata a főággal a felső (déli) csúcsnál, és valamivel jobban nézett ki helyzet a felső torkolatnál, a Várhegy tövében, de ez a kapcsolat ezekben a napokban teljesen meg fog szűnni. 

A Szent Erzsébet híd alatti szárazulat, normál irányú átfolyással

Moszat-csóvák rajzolják ki a normál vízáramlási irányt a Szent Erzsébet hídtól délre.

Moszat, kavics és kristálytiszta víz a jachtkikötőnél.

Tipikus, őserdei hangulatú Kis-Duna ártéri kúszónövényekkel.

A zöld ötven árnyalata.

Megfeneklett, partra vetett moszat-tutaj.

Mederszűkület a Szentléleki-patak torkolatánál, terjeszkedő szárazföldi lágyszárúakkal.

A Prímás-sziget felső (déli) csúcsa, balra az árapályjelenségeket mutató torkolati szűkület.

A Prímás-sziget főági kavicszátonya zöld telepesekkel.

Pionírnövényzet felülnézetből.

Annak ellenére, hogy a prímás-szigeti mellékágat régen kotorták, meglehetősen egységes képet mutat, a nyílt vízfelület szélességét (5-8 m) és mélységét (50-60 cm) tekintve. Áramlási szűkület, ahol csak keskeny csatornában csordogál a víz, mindössze néhány helyen figyelhető meg a három és fél kilométeres szakaszon. A legtöbbet fotózott szárazulat a Szent Erzsébet hídtól északra található, emellett strandfürdő kiömlőjénél is szűkebb a meder. A déli, természetes szakaszon is vannak ilyen szűkületek, például a déli szigetcsúcsnál, ahol egy elhaladó hajó által keltett hullámzás is meg tudta fordítani a vízáramlás irányát, a Szentléleki-patak torkolatánál a patak által szállított hordalék halmozódott fel, és van egy további szűkület az ÉDUVIZIG gátőrházánál is. Utóbbi két szűkületnél a fényképek készítésének idején a normál folyásiránnyal ellenkező irányba, azaz dél felé mutatkozott vízáramlás. Várhatóan ezek a szűkületek hamarosan eltűnnek, ugyanis az esztergomi árvízvédelmi beruházásokkal párhuzamosan kotorni fogják ezt a medret, eltüntetve azt a moszat-telepek által dominált élénkzöld biomasszát, ami különösen szépen mutatott a szerves hordalék utánpótlás teljes hiánya miatt kristálytisztává váló Kis-Dunában. 

Isten veled, Prímás-sziget

1987/1988-ban járunk. Hat lelkes érdeklődő szemrevételezi a Prímás-sziget felszámolását bemutató makettet, melyen egy parti töltés zárja le a Kis-Dunát a bazilika tövében. Ugyan nem fért rá a makettre, de ekkoriban egy hasonló mellékáglezáró töltést terveztek a szénrakodóhoz is, nehogy a Duna megemelkedő vízszintje elöntse a város alacsonyabban fekvő területeit, pl. a Prímás-szigetet. A megemelkedő vízszint nem az éghajlatváltozásból származott volna, nem a mértékadó árvízszint emelkedését követte volna a beruházás, hanem a nagymarosi duzzasztó miatt kellett volna felszámolni Esztergom Janus-arcú szigetét, amely egyszerre volt városi sziget és egyszerre volt ártéri dzsungel. Aztán 1992-ben a homlokunkat törölgetve konstatáltuk, hogy ez csak egy rémálom volt. Esztergom visszaaludt, és most, 2024 januárjában arra ébredt ismét, hogy ez nem egy újabb rémálom, hanem maga a valóság. A Prímás-sziget felszámolása elkezdődött.

2024. január 29-én elkezdődött Esztergom új árvízvédelmi töltésének az építése, melyre hivatalosan a mértékadó árvízszint (MÁSZ) megemelkedése miatt van szükség. A MÁSZ egy hipotetikus szint, egy abszolút magasságvonal, amely igazodik a Duna mindenkori legmagasabb árvízszintjéhez (LNV). Ehhez a vonalhoz képest kell az árvízvédelemnek viszonyítania az árvízvédelmi töltéseket, jellemzően egy méterrel feljebb. Esztergomban jelenleg az árvízvédelmi töltés szintje egy méter 30 centivel marad el a MÁSZ-tól. A védvonal a Kis-Duna belső, városi oldalán fut, rajta gyönyörű platánsorral, ami azzal jár, hogy ezt a töltést csak a platánsor felszámolásával lehetne megmagasítani. 

2015. óta több terv is készült a táti öblözet és Esztergom város új árvízi védvonalára. Az első tervek szerint a védvonal a Kenyérmezei pataktól a vízivárosi hegylábig tartott volna, viszonylag közel a Dunához. 2013-ban az Esztergom és Tát közötti öblözet teljes egészében víz alatt volt, ezt szinte teljes egészében mentesítették volna az eredeti terv szerint. A Prímás-szigeten keresztül felhúzandó földtöltés a felső torkolat és a gátőrház között keresztezte volna a Kis-Dunát, majd az ártéri erdőn keresztül haladt volna a főágig, a beépített terület mentén. A 2024-ben megkezdett beruházás ennél azonban kisebb léptűnek ígérkezik. Azért csak ígérkezik, mert meglehetősen keveset tudni az Országos Vízügyi Főigazgatóság terveiről, akik 10 nappal azután tették közzé a projektindító hírt "Elindult Esztergom árvízvédelmi fejlesztése", hogy a teljes szigeti nyomvonalon szó nélkül kivágták az ártéri erdőt ötven méter szélességben, 800 méter hosszúságban a szigeti Palkovics pad és a "szárazföldi" gátőrház között. Február második hetében hasonló sorsra jutottak a parti fák a Palkovics pad és a Mária Valéria híd között is, itt majd egy árvízvédelmi mobilgát épül, kellő mélységű betonalapozással. A feltöltéshez és a töltés építéséhez az anyag egy részét kotrásból fogják fedezni, ami együtt jár majd a talajvíztükör süllyedésével, kedvezőbb lehetőségeket teremtve a Prímás-szigeten mélyépítésben gondolkodók számára. 

A szigeti 800 méteres nyomvonalon egy földtöltés készül még az idén, szervízúttal, szépen kaszált rézsűvel a rendezett városi terek kedvelőinek nagy örömére. Tehát nem a beépített területek rovására létesül a védmű, hanem több mint 12 hektárnyi ártéri erdő rovására, ami való igaz sok helyen a különféle helyi építkezésekből idehordott sitten telepedett meg. Ezt a sittet egykor vizes élőhelyek feltöltésére használták, többek között annak a folyóágnak a feltöltésére, amely az egykori Ebszorító- és Vízivárosi-szigetet választotta el egymástól. 

Ha a korabeli terminológiát használjuk, akkor az Ebszorító-szigetet csak részben, de a Vízivárosi-szigetet teljes egészében ármentesítik, azaz a parthoz kapcsolják, azaz megszűnik szigetként létezni.

Holott a 2022-ben az év dunai szigetének választott Prímás-sziget egyike még pillanatnyilag a valódi dunai szigetek egyre csak fogyatkozó elit klubjának. Annak ellenére is, hogy a Kis-Duna időnként kiszárad, annak ellenére is, hidak vezetnek rá, hogy az északi része külalakját tekintve egy csatorna. És ugyan a Prímás-szigetnek még van egy-két éve hátra, a diagnózis egyértelmű, a második ütem során a gátőrháznál, valamint a Kossuth hídnál egy árvízkapu és egy beeresztő műtárgy épül, amely beköti a védművet a már meglévő nyomvonalba, a Prímás-szigetet meg végképp a városhoz kapcsolja, éppen úgy, mint a Tassi- és a Kvassay-zsilip a Csepel-szigetet. Mivel ezek a műtárgyak még tervezés alatt vannak, nem tudni, mennyi víz jut majd a kisebbik ágba, lesz-e lehetőség hajókkal átjutni rajta, sem pedig azt, hogy ezek esztétikailag hogyan fognak kinézni (habár léteznek 2018-ból látványtervek), annak ellenére, hogy az első ütem munkálatai már zajlanak. Annyi biztos, hogy az urbanizált partszakasz tovább nyúlik majd dél felé, miközben a természetközeli, burkolat nélküli part ugyanilyen arányban rövidül.

A régi védvonal a Kis-Duna mentén a platánsorral (jobbra)

A mobilgát leendő nyomvonala a Mária Valéria hídtól délre

A nem kívánt rész törlendő (a panel marad)

Hasonló volumenű árvízvédelmi berhuházások más dunamenti településeken is megvalósultak. Szentendrén és Nagymarosban éppen a 2013-as árvíz előtt készült el a helyben sok vitával járó árvízvédelmi fal, Visegrádon 2022-ben épült töltés a Duna partján. Azonban egyik helyen sem számoltak fel a védekezés érdekében egy dunai szigetet. Hacsak közben el nem fogy a pénz, az esztergomi Prímás-sziget sorsa egy harminckét éves kegyelmi periódus után végleg megpecsételődni látszik.

Ajánlott irodalom:

https://www.kemma.hu/helyi-kozelet/2023/11/januarban-indul-az-esztergomi-arvizvedelmi-gat-epitese

https://www.szeretgom.hu/content/87370-igy-fog-kinezni-a-szigetcsucs-majd-egyszer

https://www.ovf.hu/hireink/ovf-hirek/elindult-esztergom-arvizvedelmi-fejlesztese

Dunában zokogó majom - Az 1965-ös esztergomi árvíz képei

Egy település életében mindig nagy dolog a dunai árvíz. Ilyenkor a település apraja nagyja a partra siet, ki az árvízvédelemben segédkezik, ki pedig az új arcát mutató folyót tanulmányozza. Nem volt ez másként a legutóbbi, 2013-as rekord árvíznél sem. És ugyanez történt 1965-ben, Esztergom városában is. Márkus Péter gyűjteményével teszünk egy helytörténeti sétát az 52 évvel ezelőtti, azóta alaposan megváltozott városban. 

Az Aradi vértanúk tere, jobbra hátul a Hévíz utca (ez már nincs meg)

A rendkívül hosszú ideig tartó 1965. évi árvíz idején, március közepétől, július közepéig hat árhullám vonult le a folyón. Annak, hogy ez a négy hónapig tartó árhullám végül töltésszakadás nélkül vonult le a magyar Duna-szakaszon az előző két árvíznek volt köszönhető, az 1954-es szigetközi és az 1956-os (mindmáig utolsó) jeges árvíz következtében megkezdődő partvédelmi munkálatok 1965-re nagyrészt befejeződtek. Ez idő alatt, 1960 és 1964 között új védelmi fal épült az esztergomi Kis-Duna-parton. Ez védte meg a várost az 1965-ös árvíztől, amely 120 napig tartott.

A Bajcsy-Zs. utca, most a bal oldalon van a Bástya és a Zöldház, háttérben a Szenttamás hegy

Azaz védte volna... Bár írtuk, hogy nem volt töltésszakadás sem Esztergomban, sem máshol Magyarországon, a képeken mégis úgy tűnik a Duna valahogy mégis bejutott a városba. Hogyan történhetett ez? Előfordulhatott, hogy az átázott védműveken folyamatos volt a szivárgás, de az is lehet, hogy az áradás közben lehullott csapadék nem talált utat a folyóba. Így fordulhatott elő, hogy 1965 júniusában csónakkal közlekedtek az emberek Esztergom néhány utcájában. 

A Széchenyi tér (Régi képek Esztergomról)

A képek többsége Gömöri Károly felvétele, néhány a Régi képek Esztergomról oldalról származik. Az árvíz június 17-én vagy 18-án tetőzött, de nem tudni, hogy a képek pontosan ekkor készültek-e, legvalószínűbb a június első két hete. A Bottyán és a Szent Erzsébet híd között, valamint a Hősök tere, Aradi vértanúk tere által bezárt négyszögben készültek a képek, többnyire olyan épületekről, amelyeket azóta már jórészt lebontottak. A kézdőkép is ilyen; az Aradi vértanúk tere 1. látható, ez a ház most is áll, jobbra hátul a hetvenes évek elején szanált Hévíz utca, a fotós háta mögött a Kis-Duna (akkoriban Lenin) sétány. A Lőrinc utca 17. játszótér felőli kapuja mellől készült a kép.

Az Aradi vértanúk tere, jobbra hátuk a Hévíz utca

A Bajcsy-Zs. utca - Fürdő köz (ez már nincs meg)

A Bottyán híd, tőle balra a Prímás szigeti Halászcsárda (már nincs meg, jó régen leégett)

A Hévíz utca (már nincs meg), jobbra hátul az Aradi vértanúk tere 1.

A Kis-Duna háttérben a Bottyán híddal, a Duna nem éri el a partvédelem magasságát

A Kis-Duna sétány - Lőrinc utca sarok, működésben a szivattyú

A Prímás sziget, Zeneiskola és csónakház a Bottyán hídtól balra

Esővíz, vagy Duna? A Kossuth L. utca, háttérben a Hősök tere a Kerektemplommal (Régi képek Esztergomról)

Homokzsákok pakolása. A Hősök tere és Árok utca sarok (Régi képek Esztergomról)

A Hősök tere, jobbra hátul a Kossuth L. utca vége (Régi képek Esztergomról)

Víz alatt a Prímás-sziget, a Lépcsős (Béke) híd jobb oldalán a Zokogó Majom kocsma (sajnos már nincs meg)

   

A Zokogó majom egy remek kiskocsma volt "kerthelyiséggel" a Kis-Duna partján a szigeten. Helyén ma parkoló áll. A képek helyszínének beazonosításában a mai térképek nem szolgálnak sok támponttal, ezért érdemes a fentrol.hu állományát böngészni:
  

A pirossal körberajzolt területet szanálták, a zölddel jelzett épület kivételével,
ezt a három emeletes épületet látni több képen.

A Bottyán és a Béke híd közötti terület, bal oldalon a Prímás-sziget

Az 1965-ös árvíz során Esztergom városában a mélyebben fekvő területeken jelent meg a víz, melyről nem tudni, hogyan került a városba. A Duna a mélyebben fekvő, védelmi művekkel el nem látott területeken okozott károkat, mint pl. a Prímás-sziget. Ha valakinek van kedve összevetni a vízzel borított területeket Esztergom város domborzatával egy korábbi cikkünk ábrája alapján megteheti!

Kutyaszorítóban - Az esztergomi szigetek története

 
A Prímás-szigetről szóló fényképes beszámolóban mindössze a felszínt karcoltuk meg. Esztergom városától délre ma egyetlen összefüggő szigetet látunk, mely egyfelől városias külsőt mutat, másfelől egy tipikus ártéri erdő. Az elmúlt másfél évszázad terepmunkái nagyban felülírták a korábbi felszíneket. Nagyon nehéz  meghatározni hol húzódik a természetes és emberkéz alkotta felszín határa. Esztergom és szigetei az ősidők óta lakott területnek számítanak. A Duna gázlói, viszonylag stabil partjai kiváló átkelőhelyet biztosítottak az utazók számára. A Várhegy tövében összefutó utak egy helyre fókuszálták a Garam, a Duna és a Pilisvörösvári-árok közlekedési folyosóit. Amióta az ember állandó telepeket létesített a szigeteken, törekedett arra, hogy az árvizek lehetőleg elkerüljék otthonaikat. Minden kor embere magasított valamennyit környezete felszínén, ez az emberiséggel mondhatni egyidős törekvés. Az egymásra épülő kultúrrétegek hűen tükrözik az egykori magyar királyi székhely viharos történelmét. Ha egy kutatóárkot mélyítünk ezen rétegekbe, különös dolgokba akadhat ásónk.

A Prímás-sziget eredetileg 3 részből állt, a vár alatti legnagyobb földdarabot nevezték Vízivárosi-szigetnek, a tőle délre lévőt Ebszorító-szigetnek, míg a harmadiknak - mely leginkább zátony lehetett  - vagy nem volt neve, vagy őt nevezték eredetileg Prímás-szigetnek. Ezektől délre állt a Szentkirályi-sziget, mellékága valószínűleg már a magyar írásbeliség előtt feliszapolódhatott, oklevelek már nem említik. A sziget csúcsa körülbelül az előző bejegyzésben lefényképezett zsilipnél lehetett.

 

 

A római kori Solva név nagy valószínűséggel kelta örökség. A település Hadrianus császártól kapott városi rangot, később Marcus Aurelius itt, a Garam torkolatánál írta meg elmélkedéseinek egy részét. A Vízivárosi-szigetre is átnyúlt a Tabula Peutingeriana itineráriumban feltüntetett Solva Mansio területe. A Palkovics pad környékén római őrtorony magasodott. A következő tőle délebbre,  feltételezhetően a szentkirályi ármentes területen állhatott. Anavum néven Párkány területén a későrómai korban hídfőállás létesült. A népvándorlás által elsöpört ripa pusztuló romjait a későbbi korok kőbányaként használták.

A keresztény magyar királyság esztergomi alapítása következtében a város az ország közepévé vált. A Vízivárosi-szigeten Boldog Gizella királyné alapított bencés apácák számára monostort. Latin nevében először fordul elő a sziget neve: Claustrum Monialium Beate Marie Virginis de Insula Strigoniensis. A római kövek felhasználásával felépült rendházat valamikor 1526-1543 között pusztították el a törökök. A kolostor romjait feltehetően Esztergom városfalaiba építették be valamelyik ostrom kárainak rendbehozásánál. 

A mellékág Szent Tamás-hegy alatti szakaszán fakadó hévforrások az Árpád-korban kis tavat tápláltak, melynek lefolyásánál a Dunában téli kikötő "portus danubii minoris" létesült, ahol a víz a leghidegebb teleken sem fagyott be. Talán itt írta 1147-ben VII. Lajos király kereszteseivel érkezett Odo de Dioglio, hogy "...a Duna számos ország kincseit és gazdagságát hordja össze a híres Esztergomban".

Esztergomtól délre az ármentes szentkirályi földeknél ugyancsak középkori település állt. A honfoglalás kori falu eredeti neve Obon, azaz Abony volt. A települést II. Géza király kereszteseknek adományozta, akik itt konventet és hiteles helyet alapítottak. Nevét - Conventus Cruciferorum Domus Hospitalis Ecclesiae Sancti Stephani Regis de Strigonio -  még pápai bulla is megörökítette. Révállomás is működött itt, melynek bevételein a keresztesek az esztergomi érsekkel osztoztak. A templomos hely pusztulása egybeesett Esztergom várának 1543. évi elestével. Templomának romjait feltüntették az 1. képen.

   

1. kép A keresztesek szentkirályi tábora és hídfője (balra) 1595.

  

Esztergom stratégiai fontosságát a török hamar felismerte, ez volt Buda védelmének északnyugati bástyája. Párkánynál hídfőállást építettek 1546-ban, elnevezése utal hadászati jelentősségére: Dsigerdelen Parkan, azaz az ellenség májába ékelődő erőd (2. kép) A két erődítményt hajóhíd kötötte össze, mely két részből állt. Egy, karókra épített kis híd (ma Kossuth híd) vezetett át Abdi aga szigetére (Vízivárosi-sziget). Innen a Mária Valéria híd helyén álló hajóhíd teremtett kapcsolatot a túlparti erőddel. 

   

2. kép Két metszet Esztergom 1595-ös ostromáról

 

A Magyar Királyság számára létfontosságú volt ennek a török hídfőnek a felszámolása. A tizenöt éves háború hadműveletei alkalmával, 1594-ben került sor az első sikertelen ostromra. Ekkor esett el a Vízivárosban Balassa Bálint költőnk. A rákövetkező évben újabb keresztény sereg gyülekezett az ostromhoz. Bánlaky József monumentális munkájában az 1595-ös ostromot is feldolgozza. Mátyás főherceg, valamint helyettese Mansfeld Károly által vezetett egyesített keresztény sereg a szentkirályi romok területén (Rudera Sz. Király) vert tábort. Itt volt a legegyszerűbb lőtávolon kívül összeköttetést teremteni a török híd felett.  Hajóhídon tartották a kapcsolatot a párkányi oldallal. Táborukat az egykori Duna meder nyomvonalán sáncokkal erődítették meg. Ötszögletű sáncokat hánytak az Ebszorító- és Nyárasdi-szigeten is (3. kép). Utóbbinak török neve ekkoriban Parváne-sziget volt, kaszálónak használták. Az Ebszorító-sziget név kapcsán felmerült bennem, hogy származhat-e az 1595-ös ostrom hadi "szlengjéből" a "Kutyaszorítóban van" kifejezésünk. Ha a török partok közé ékelődő sziget és hídfőerőd neve már akkor is Ebszorító volt, akkor származhat. Lehetséges az is, hogy fordítva történt; a szorult helyzetben lévő keresztény sereg adta a nevet a szigetnek, valamely balszerencsés hadművelet során. Ebben az esetben ugyancsak egy különleges etimológiai esettel állunk szemben. Végül a sikeres ostrom révén Esztergom 10 évre újra a Magyar Királyság része lett. 

3. kép A Kutyaszorító erőd és az 1595. évi sáncok a Duna Mappáció térképén

  

4. kép Kutya szorito jelentheti a két sziget közti mellékágat is? /forrás/

  

Az ostromról készített metszetek három szigetet ábrázolnak Szentkirály és Esztergom között. 1790-ben, az első katonai felmérés során már csak két szigetet jelölnek. Az apró zátony időközben hozzáforrt az Ebszorító-szigethez. A Vízivárosi- és Ebszorító-sziget XIX. századi összeolvadásáról Borovszky Samunál olvashatunk (Esztergom vármegye). Egy szerencsétlenség során cementszállító hajó kapott léket a két szigetet elválasztó kis Duna-ágban. A cement azonnal megkötött, elzárva az amúgy is sekély ágat. A véletlen baleset nyomán a városi hatóságok végleg feltöltöték a medret. Így alakult ki a ma is látható Prímás-sziget, melynek neve az érseki tulajdonú Prímás-kertről öröklődött át. Területét fokozatosan emelték az árvizek szintje fölé. Utoljára 1971-72-ben raktak itt le törmeléket, ami várbéli munkálatokból származott. Az ebszorító-szigeti sáncokat a part rendezése során hordták el, a XIX. században, ma már nyomuk sincsen. Azonban a legrosszabbul Szentkirály romjai jártak. Az 1595-ben még álló falakat a XVIII. században is leírták. Később homok és kavicsbányák nyíltak a területen, elpusztítva ennek a virágzó településnek minden maradékát. Volt, hogy ezer darabos ezüstpénz kincs került elő egy-egy homokgödörből.

5. kép Az esztergomi hajóhíd 1826-ban

Végül nem feledkezhetünk meg Vaszary Kolos esztergomi hercegprímásról. Az ő áldásos munkájának nyomát viseli számtalan létesítmény Esztergomban. Amellett, hogy 50000 forintot adományozott közkórház javára (ma Vaszary Kolos Kórház) adománnyal támogatta a Kis-Duna mellett kiépített sétányt és platánsort. Ő volt az, aki lemondott az érseki kincstárat gazdagító hajóhíd vámjáról, így lehetővé vált 1895-ben a Mária Valéria híd felépítése. Ugyancsak elévülhetetlen szerepe volt Esztergom város létrejöttében, mely 1895-ig három különálló nagyközségből (Szent Tamás, Szentgyörgymező, Víziváros) és Esztergom városából állt (6. kép). Munkássága példaértékű lehetne az utókor városvezetői számára.

6. kép Esztergom négy városrésze (Pallas Nagylexikon)

A kétarcú Prímás-sziget Esztergomban

 
A kisvizek idején feltáruló Duna-meder az ország minden pontján mágnesként vonzotta a kíváncsiakat. Vajon mik bukkannak elő a habokból? Kincsgyűjtők, hidrobiológusok, amatőr fényképészek és egyszerű járókelők egyszerre csodálkoznak rá a feltáruló látványra. Mintha egy nő éppen a ruháit dobta volna le, feltárva teste körvonalait. Jó volna ilyenkor végig bejárni az egész Duna-medret forrástól torkolatig, de ez persze egyenlő a lehetetlennel. Egy párkányi sörözés alkalmával talán utoljára volt alkalmam megtekinteni a kisvízi mederformákat Esztergomban, hiszen megérkezett végre az eső. Azért végre, mert ilyenkor extrém kisvízi helyzetekben mindig felerősödik a vízlépcső-lobbi hangja. Őket csak az eső, és a vízzel megtelt meder tudja majd újra elhallgattatni. Tehát éppen ideje, hogy a Duna újra kitöltse medrét.

A prímás-szigeti mellékág a kelő nap fényében.

 

Az esztergomi Prímás-sziget abban a szerencsés helyzetben van, hogy még ilyen helyzetben is körülöleli a Duna. Esztergom park-szigete, amely Tát felé egyre inkább érintetlen ártérré alakul át csak hídon, vagy csónakon át közelíthető meg. A városnál a Duna folyásiránya lassan északivá válik, a Gönyűtől egyenesen kelet felé tartó folyó itt ütközik először hegységbe. A hegy lábánál kialakuló öblözet szorosan kapcsolódik a táti medertágulathoz és annak hatalmas szigeteihez. Ez a széles Duna meder Esztergom alatt szűkül össze és kezdi meg kanyargását a Dunakanyarban. 

 

Alámosott zsilip

   
Esztergom városát töltés választja el dél felől a régi dunai ártértől, melyet nem is olyan régen, még vízzel kitöltött medrek hálóztak be. Egy ilyen máig élő vízfolyás torkollik be a mellékágba az árvizek által megroggyasztott zsilipnél. Az erőteljes alámosódás miatt meggyengült műtárgyat hatalmas repedések hálózzák be.
 

A déli szigetcsúcs

  

A Prímás-sziget délnyugati irányból a város felé egyre szélesedik, alakja leginkább egy hegyesszögű háromszögre hasonlít. Hegyesebbik csücske valódi ártér, természetes növénytakaróval. Ez egy kerítéssel elzárt vízmű terület, ugyanúgy a szigeten, mint a parton is. Napi  12000 köbméter vizet adnak az itteni parti szűrésű ivóvízkutak hat település 36000 lakosának. Itt a várostól legtávolabb eső részen egy vízmércével ellátott gyaloghídról tekinthetünk a déli szigetcsúcsra.
 

Balra a fő-, jobbra a mellékág.

  

A szigetcsúcson az ismerős kisvízi látvány fogadja az arra tévedőket. Széles kavicsszegély övezi a fiatal bokorfüzest. Balra a párkányi lakótelep és a Bazilika, jobbra pedig a szerencsére élő mellékág foglalja keretbe a Prímás-szigetet. A kavicsfelszínen láthatjuk a szinte szokásosnak mondható motoros nyomokat, melyeket majd a következő vízszint emelkedés fog elgereblyézni.
 

A szénrakodó

 
A környék egyetlen stabil partszakaszán, ahol kissé összeszűkül az ártér a táti és az esztergomi öblözet között létesült a dorogi szénmedence folyami kapcsolata. Ez a birodalmi lépegetőre emlékeztető létesítmény tette lehetővé a szénszállító uszályok gyors megrakodását. A szénbányászat hanyatlásával sorsa megpecsételődött. Mostanában egykedvűen áll - száraz parton. Ha a magyar szénbányászatnak pénz hiányában szobrot kellene állítani, a zsűri valószínűleg gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül rábökhetne erre a szerkezetre.

 

Uszadékfa által letarolt bokorfüzes

   
Az árvizek által lerakott szemét súlya nehezedik a fiatal fűzfákra a sziget déli csücskén. A fák által megfogott szemét és uszadékfa egy következő áradásra vár, mely majd továbbszállítja innen. Helyette pedig örök körforgásként érkezik majd az újabb szemét.

Apró kavicszátony bukkant a felszínre

 

A mederbeli áramlási viszonyoknak tükre a hordalék. A legváratlanabb helyeken lehet a legszokatlanabb formakinccsel találkozni. A parti zátonyok állandóan mozgásban vannak, jövőre talán ez a kisebb példány is máshol lesz már, más alakban.
 

A növényzet nem ismer lehetetlent

A Prímás-sziget főági oldalán szinte teljesen hiányzik a finom szemcséjű üledék, jobbára kavics vagy homok borítja a part menti sávot. A csendesebb vizű mellékágban még találhatók iszapos részek, de ott is hangsúlyos szerepet kapnak a durvább szemcsék. Ez elsősorban a folyó áramlási viszonyait jellemzi, a felgyorsult víz elmos mindent egy bizonyos szemcseátmérő alatt. Másrészt a lebegtetett hordalék sem tud megpihenni a parton. Az osztrák szakaszról pedig már alig érkezik utánpótlás.

 

Kilátás Esztergomra és Párkányra

Kiterjedt kavicspadok találhatók a Prímás-sziget főági oldalán. Itt, középtájon "hízik" a sziget. Ezt a gyarapodást a parton ugrásra készen várják a bokorfüzesek. A kis fűzfák a csupasz kavicson is megtelepednek, feltéve ha elég ideig marad szárazulat a zátony.

A Mária Valéria híd zátonyai

  
A madarak számára ideális telelőhely az ilyen sekély partszakasz. A kibukkanó zátonyokon védve vannak a parti ragadozóktól és elegendő táplálék áll rendelkezésükre a tocsogókban. Néha fel-fel rebbennek ha valaki közelít, de aztán a veszély elmúltával hamar visszatérnek. Madártani megfigyelésekre tehát kiválóan alkalmas helyszín a Prímás-sziget.
 

A kétarcú prímás-szigeti mellékág

 
A mellékág városi szakasza a Tabán hídtól északra szépen parkosított terület. Két oldalán fasorok kísérik a folyót kikövezett sétány mellett. A parti oldalon platánok, a szigeti oldalon pedig fényükből sokat vesztett vadgesztenyék sorakoznak. A hídtól délre még félig-meddig természetes parton sétálhatunk, a város területét elhagyva azonban már valódi ártéri erdőben járunk. Ez a kettősség teszi a Prímás-szigetet egyedülállóvá Magyarországon.

Mellékágban pihenő hajók

  
A sziget városias részén a történelmi koroktól kezdve magasították a felszínt, az árvizek kiküszöbölése miatt. Ma már olyan létesítmények találhatók itt, például könyvtár, aquapark és hotel, melyek nem engedhetik meg, hogy az árvíz elöntse a területet. A szabályozási munkálatok miatt ezek a részek magasabbak, mint a déli természetes rész. Utóbbiról a korabeli térképészek csupán ennyit állapítottak meg lakonikusan térképükön, hogy "überschwimmt", azaz elárasztott terület.

A Prímás-sziget északi visszatorkollása.

  
A vízivárosi szakaszt rendszeres kotrással csónak és hajókikötőként használják a városias rakpartok között. A várhegy által tölcsérként összeszűkített két Duna meder 2,7 kilométeres külön útja során itt találkozik újra, s folytatják együtt útjukat a Dunakanyarban.

A növényzet íve kirajzolja a Prímás-szigetet ha a Bazilika kupolájából tekintünk dél felé.

A Bazilika kupolájából visszatekintve a Prímás-szigetre már nem is tűnnek olyan hatalmasnak a főágat kísérő zátonyok. Az üresen álló betonpalotáktól kezdve a déli rész érintetlen természetéig minden megtalálható ezen a kicsit városi, kicsit vadvilág szigeten.