2014. szeptember 24., szerda

Vigyázat, őserdő! - belépni tilos!


A Múzeum körút a lóvasútjának váltóőrei, a (Nepomuki) Szent János kórháznak betegei és az angyalföldi Huba utcai templom firkászai mellé szó szerint feliratkoztak a Háros-sziget honvédei. A vászon itt ugyancsak tégla, ellenben az alkotók közül valószínűleg még sokan lehetnek az élők sorában 60-80 évesen. Szerencsére nem kell félteni a feliratokat, irracionálisan túlbiztosított területen találhatók, ahová csak három év probálkozása után sikerült bejutni.


A Háros-sziget az a hely, ahol újra 4 évesnek érezheti magát az ember. Csak itt aggódó nagymamák helyett biztonsági őrök kísérik minden lépésünket féltő gondoskodással: oda ne menjen be, tilos  - azt ne fényképezze, mert nem szabad, - jöjjön el onnan, arra menjen. 

A biztonsági őrök ellenére persze minden pusztul, omlik, romlik, kilyukad a tető, lehullik a vakolat. Mi lenne itt, ha nem lennének itt biztonsági őrök? Valószínűleg az ami a sziget nagyobb részén már van: áthatolhatatlan mérsékelt égövi kontinentális ártéri dzsungel. 

A Háros-sziget lényegét ez a csodálatos ártéri őserdő adja és nem a hajógyár, nem az elhagyott utász létesítmények, vagy az autószerelő műhelyek és raktárok. Kár, hogy csak az utóbbiakat lehet látogatni. Ez a dzsungel mindent felfalt, egészen az őrzött épületek faláig kúszott, ezzel nagyban leszűkítette a bejárható területet. Egy egész focipályát is elnyelt ez az erdő. Derékig érő tüskés szeder alkotja az aljnövényzetet olyan fák között, melyek törzsét nem látni a rajtuk felkúszott vadszőlő, iszalag és komló alatt. 

A sziget csúcsa felé tartó sínpárok is erre a sorsra jutottak, közöttük karnyi vastag fák nőttek fel, lezárva minden áthaladást Szerte-széjjel hevernek a kifosztott épületekből kidobált szerszámok, eszközök, bútorok. Beton és aszfalt tengereken parlagfű szigetek eresztettek gyökeret, elszáradó részeik lassan befedik az utakat és tereket. A területre a parlagfűirtás elmaradása miatt kirótt esetleges büntetésből valószínűleg a szigeten található összes épületet rendbe lehetne hozni. Vadszőlő kúszik fel a tetőre a vaslétrán, és semmi nyoma annak, hogy a tulajdonos esetleg megpróbálná lerángatni onnan. Mintha valahol az Amazonas mentén járnánk és nem Budapest egyik iparterületének szomszédságában. 

Helyben megismerhetetlen sziget a Háros. Nem lehet lemenni a partjára, dupla kerítés, szögesdrót és meredek part állja utunkat. A honvédségi firkáknál található kikötő deszkái lépéseink alatt megadják magukat és belepotyognak a folyóba. Az ártéri erdő körös-körül lezárja a láthatárt, még a három emeletes raktár tetejéről is csak a szomszédos Bauhaus logót látni dél felé. Ahol nem a biztosnsági őrök kiabálnak utánunk, ott a ösvények nélküli erdő áll elénk összefont szederindákkal. 

Talán ezért lehet az, hogy különös érzéseket ébreszetnek az egykor katonáktól nyüzsgő sziget lakóinak kézjegyei a hatalmas raktárépület tégláin.

Nem véletlenül írtuk annak idején, hogy a szomszédos Hunyadi-, más néven Mészáros-sziget a Háros látogatóközpontja, ugyanez kicsiben ott is tanulmányozható egy korlátozott létszámban látogatható tanösvényen. Itt a Honvéd Horgászegyesület tagjai tartják rendben a területet, mely le van zárva a látogatók elől. 

Jobban jár tehát a kutató, ha légifotókon, levéltári dokumentumok által igyekszik megismerni ezt a "terra incognitát"













A Hároson tett bejárás alkalmával a sziget töredékét láttuk csak, de mégis úgy hagytuk el a területet, mintha mindent láttunk volna belőle. Mindenesetre jó tudni, hogy őrző kezekben van Budapest utolsó őserdeje.

2014. szeptember 21., vasárnap

Duna expedíció a dzsámiban


Az a hatalmas megtiszteltetés érte a Dunai Szigetek blogot, hogy a harmadik Duna Expedíció (JDS3) magyar résztvevőivel, valamint a Dunakutató Intézet más hidrobiológus kutatóival együtt meghívást kaptam Esztergomba. Eleinte az esztergomi dzsámiba tervezett fényképes beszámolóról volt szó, melyet aztán a szervezők kibővítettek egy konferenciával egybekötött megnyitóval. Úgy tűnik nem merült feledésbe a tavalyi expedíción potyautasként eltöltött egy napom, így potyautasként meghívtak erre a konferenciára is. :)


Kicsit majd ki fogok lógni a hidrobiológus témák közül, de mindenesetre remélem sokan el tudnak majd jönni Esztergomba ezen a hétköznap délutánon! Íme a meghívó, pontos menetrend későbbre várható:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Októberben a tudományos kutatásé lesz a főszerep a Dzsámi Múzeum falai között. Esztergom azon települések sorába tartozik, amelyek a Duna partján fekszenek, mindennapjaink szerves része a folyó, amelyről sokat, mégis keveset tudunk.

Országunk egész területe a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. Minden folyónk, patakunk végül a Dunába ömlik. Évente körülbelül 100 milliárd köbméter víz hagyja el felszíni vizeink révén országunkat déli határaink felé. Lakosságunk 25 %-a valamely felszíni víz árterében, vagy egykori árterében él. Európa második leghosszabb folyója a Duna, melynek magyarországi szakasza 417 km hosszú. Napjainkban is fontos vízi szállítási útvonal, a 3500 km hosszú VII European Transport Corridor része. Országunkban a Dunához köthető nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek (pl.: Szigetközi Tájvédelmi Körzet, Duna-Ipoly Nemzeti Park, Duna-Dráva Nemzeti Park) őrzik a folyó természetes élőhelyeit, élővilágát.

Az 1998-ban létrehozott Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (International Comission for the Protection of the Danube River, ICPDR) olyan nemzetközi szervezet, amely 14 országgal, valamint az Európai Unióval működik együtt. Megalakulása óta Európa egyik legnagyobb és legaktívabb tudományos társaságává nőtte ki magát, melynek nemcsak a folyó vizsgálata, hanem a Duna teljes vízgyűjtő területének megfigyelése a feladata.

Az ICPDR célja a Duna Védelmi Egyezménybe foglaltak (Danube River Protection Convention, DRPC) végrehajtása, valamint az EU Víz Keretirányelvben (EU Water Framework Directive) és az EU Árvízvédelmi Irányelvben (EU Flood Directive) megfogalmazott feladatok koordinációja és megvalósítása a Duna folyam mentén.

A Duna expedíció (Joint Danube Survey) ennek a munkának a leglátványosabb része. Minden hatodik évben szervezik meg: első ízben 2001-ben mérték fel a Duna teljes hosszát tudományos kutatók, a második expedíció 2007-ben történt, majd újabb hat évvel később magyar kutatók vezetésével, három hajóval Regensburgtól lefelé a Duna-deltáig 2013. augusztus-szeptember folyamán vizsgálták folyónkat. A munkában számos szakértő működött közre a Duna-menti országokból olyan újabb módszereket alkalmazva, amelyeket most próbáltak ki első alkalommal a vizsgált 2400 folyam km. Az anyaggyűjtést több hónapos értékelés követte, az eredmények közlése 2014-ben mentén folyamatosan történik. Ennek egyik állomása az Esztergomi Dzsámi Múzeuma lesz október 2. és 31. között.

A Dzsámi falaira a tudományos eredmények összegzése, az expedíción készült képek sokasága kerül, a múzeumi tárolókba Petri csészékben fontos leletek, a kutatómunka során használt eszközök kerülnek. A kiállítás megnyitása rendhagyó lesz, mert egész délután vetítésekkel egybekötött előadásokat hallgathatnak meg az érdeklődők. Nyilvános konferencia keretei között ismerhetik meg a 3. Duna Expedíció (JDS3) magyar résztvevőit, a kutatások történetét, eredményeit.



Tisztelettel hívunk meg az Esztergomi Dzsámi Múzeumba

A 3. Duna Expedíció című kiállítás megnyitója alkalmából rendezett előadói ülésre

2014. október 2. csütörtök délutánra 14:00-18:00 óra között

minden biológia-, földrajz-, történelem-, de legfőképpen Duna-kedvelő polgárt, akit érdekel a Duna múltja, jelene és jövője. 

A konferencia részletes programját a meghívó tartalmazza.



A programon a részvétel ingyenes. A zavartalan lebonyolítás érdekében kérjük, részvételi szándékukat jelezzék előre a Múzeumban, illetve a megadott elérhetőségeinken. Együttműködésüket előre is köszönjük!

Szekeresné Czinege Erzsébet

intézményvezető

2014. szeptember 12., péntek

Jégtörő


Sokféle szempontból lehet nézni a rövid bejegyzés egyetlen képét. A régész Aquincumot keresi, az átlag óbudai rácsodálkozik a Gázgyárra, a nemzetközi ifjúság azt vitatja ki mit csinált a szigetcsúcson azokon az augusztusi éjszakákon, a törénész megkérdezi mikor készült a fénykép (nem tudom), a budapest blogger azonnal megosztja, a hajósok összeszámlálják a bárkákat és sóhajtanak - itt még volt magyar dunai hajózás.


Mi pedig nagyon örülünk a megtalált jégtörőnek, amely a hajógyárat védte anno a jeges árvizektől. Fából épült, közepén az evezősöknek meghagytak egy kis átjárót. Két személyes emlék is előkerült vele kapcsolatban, ha több is lesz, csak örülünk neki.

"Az 1950-es években még megvolt. A meder közepénél hiányoztak elemek, ott lehetett átevezni, átúszni - ahogy ezt sokszor megtettük." - T. László
"Az 1960 -as évékben is állt még a Duna két oldalán a jégtörő maradványa vízben , mindkét oldalról..jól felgyorsítva a folyót... az úszkálók nagy örömére..." - Á. László

Emlékét az óbudai Jégtörő utca neve őrzi. Volt egy korábbi előzménye is, melynek eredetét éppen egy éve nyomoztuk ki.  

2014. szeptember 8., hétfő

Célegyenesben a Kompkötő-sziget helyreállítása


Idén tavasszal kezdték el csiripelni a madarak, hogy megannyi vác-környéki meghiúsult mellékágrevitalizáció után most éppen a Kompkötő-sziget kotrásának az engedélyeztetése zajlik. Pillanatnyi állás szerint a terv megkapta a vízügyi engedélyt, melynek részleteiből kiderül: újra szigetté válhat a 2013-ban az év szigetének választott váci sziget. 


A Kompkötő-sziget sorsáról már sokat volt szó itt a Dunai Szigeteken, lényeg az, hogy a magyar Duna-szakasz  egyik legnagyobb keresztgátja zárja itt le szó szerint a fél Dunát. Ez olyan komoly üledéklerakódást eredményezett, hogy a főág felől alig lehet rábukkanni a szigetre, belső oldalán pedig gyakorlatilag egy tavat találni.

A tervezett kotrás okaként részleges ökológiai rehabilitációt említenek.

"Létesül: A Duna 1684+200 - 1682+900 fkm szelvénye közötti kompkötő-szigeti mellékág részleges rehabilitációs célú mederkotrása, olyan módon, hogy a mellékág felső torkolatának környezetében kialakult, beerdősült zátony - természetvédelmi szempontok figyelembe vételével - megőrzésre kerül. Ugyanez vonatkozik a mellékág alsó torkolatának környezetében a meglévő, szintén beerdősödött zátonyra is, valamint a keresztgát is részleges megbontásra kerül, olyan módon, hogy a dunai kisvizes időszakban is biztosítja a legalább 3-5 köbméter/sec vízhozam átvezetését. Ugyanakkor a mellékág alsó- és felső torkolatának környezetében mederfenék mélyítése, kotrása történik, mintegy 300 m hosszon, változó fenékszélességgel; a főmeder felé tölcsérszerűen kiszélesedő csatlakozással."
A tervezett mederkotrás három külön szakaszt érint, az alsó- és felső torkolatot, valamint a keresztgát környékét. Paraméterei a következők: Felső torkolat: 30-160 m szélességben, 325 m hosszan. Alsó torkolat: 34-240 m szélességben, 350 méter hosszan. E két szakaszon a fenékmélység 96,90 m lesz tengerszint felett. A kereszgátnál ez valamivel sekélyebb: 98,00 m. A 4 méteres keresztgát megnyitás alatt és felett 12 m szélességben és 40 méter hosszúságban kotorják az átfolyó környékét. Arról nem szól a terv, hogy a gáton vágott áteresz kap-e bármilyen átjárót, amin keresztül meg lehetne majd közelíteni a szigetet.

A fenti ábra nem hivatalos, a leírás alapján szerkesztett saját ábra.

A jég által megrongált zárás

A kibányászott "ásványi nyersanyag" elsősorban homok és homokliszt, de valószínűleg mindenféle üledék belekerül iszaptól a szétfagyott gát kövezéséig bezáródó szemcseméret-tartományból. Össztérfogatát 68152 köbméterre becsülik. A kotróhajók egy váci kirakodóhelyen, az 1681,5 fkm-nél teszik partra a kikotort anyagot. 

Eredeti állapot visszaállításáról szó sem lehet (fotó Selmeczi Kovács Ádám)

Így indokolják a tervezett rehabilitációt:
  • Mellékág-helyreállítás: A kotrás következtében a Duna egész évben folyni (néha csordogálni fog a kimélyített mederben. Ez mindenképpen jó hír a vízitúrázók számára, de lehetetlen helyzet elé állítja azokat, akik esetleg csak sétálnának egyet a szigeten.
  • Vízbázis védelem: Parti szűrésű ivóvízkutakat általában olyan partszakaszon létes ítenek, ahol semmiféle feliszapolódás nem jelentkezik. Vác vízellátásának egy részét aa Buki-szigeti kutak biztosítják, melyet sajnos veszélyeztet a jelentős üledékfelhalmozódás a Kompkötő alső szigetcsúcsánál. A beavatkozás tehát okozhat javulást az itt nyert ivóvíz minőségében.
  • A Kompkötő sziget mivoltának a megőrzése: Ez gyakorlatilag összefügg az első ponttal. A szigetre nehezebb lesz bejárni, így az ott fészkelő madarak nagyobb nyugalmat fognak élvezni. Ez a szempont azonban ellentétben áll a következővel:
  • Amely a horgászat érdekeit tartja/tartaná szem előtt. A horgász vagy szerez egy csónakot és úgy megy pecázni, vagy ha nem akkor maradnak számára a balparti állások.

Hogy a tervezett beruházás milyen hatással lesz a környezetre még nem tudjuk, a hatásvizsgálatot - bár többször is elkértük a készítőtől -  egyelőre nem kaptuk meg. A beruházásról próbálunk majd minél több információt és képet megszerezni. Egyelőre nagyon úgy tűnik a 2013. év dunai szigete újra szigetté válhat!

2014. szeptember 1., hétfő

Az ördög hídja Regensburgban




Regensburg, az ókori Ratisbon két szempontból is a legészakibb településnek számít. Először is a lakói szerint ez a legészakibb itáliai város, másrészt Regensburg mellett éri el a Duna az északi szélesség 49. fokát, itt távolodik el a folyó legmesszebbre az Egyenlítőtől. Amennyiben Traianus császár hídját nem számoljuk, itt épült fel az első kőhíd a Dunán. Építéséhez egy legenda is kapcsolódik, melyben egy dunai sziget is felbukkan. 


Történt egyszer, hogy egy építőmester és tanítványa egyszerre kaptak megbízást Regensburgban. A derék helyi kereskedők és polgárok szerettek volna Isten kedvében járni és egyben saját üzleteiket is felvirágoztatni, ezért úgy döntöttek, hogy építettnek egy katedrálist és egy hidat a Dunára. Az addig használt templomuk kicsinek bizonyult és nem felelt már meg egy ilyen virágzó városnak, a régi hídjukat pedig, amit Nagy Károly óta minden árvíz elmosott már nem volt kedvük évről évre újból kijavítani. 

Az építőmester kapta a nagyobb feladatot, a katedrálist, a taníványára pedig a híd tervezését és építését bízták. Lázas verseny kezdődött mester és tanítvány között, utóbbi pedig nem bízta a véletlenre a győzelmet és a dicsőségért cserébe szövetséget kötött magával az ördöggel.


Az ördög nem adta ingyen a segítséget, a hídon először áthaladó három lelket kérte cserébe, akik aztán a pokolra kerülnek. Az ördög a pokol tüzét hozhatta magával, az 1135 nyarán megindult építkezésről a krónikások feljegyezték, hogy olyan időszakban történt, amikor az erdők a forróságtól maguktól kigyulladtak és a Duna szinte teljesen kiszáradt. Üres mederben tűzhette le a tanítvány a 15 pillér helyét. Hogy a folyó vize ne zavarja az építkezést időszakosan lezárták a Wöhrd szigettel kettéosztott folyó egyik ágát. A kőhíd ördögi gyorsasággal, 11 év alatt készült el. Elérkezett az idő, hogy a tanítvány kifizesse az ördögöt.

A Steierne Brücke madártávlatból (forrás)

A tanítvány látván, hogy mestere még sehogyan sem áll, elszégyellte magát és azon gondolkodott hogyan tudna kibújni az ígéret teljesítése alól, úgy hogy azért az ördög se maradjon hoppon. Az ünnepélyes avatóünnepségen aztán a ravasz ifjú ötlete alapján egy kutyát, egy macskát és egy csirkét kergettek át a helybéliek a túlsó partra, Stadtamhofba. A dühtől tajtékzó ördög nem hagyta annyiban a dolgot, nekifeszült a hídnak, hogy beledönti azt a Dunába. A híd azonban olyan masszív volt, hogy éppen, hogy csak kissé meg tudta görbíteni, de rossz nyelvek szerint azt is az építőmester csinálta ilyenre, hogy a folyóágakra merőlegesen futhasson a nyomvonal. 

A dómot kémlelő Bruckmandl (forrás)

A 8 méter széles és 336 méter hosszú hídra eredetileg három tornyot építettek, de ezek közül már csak egy van meg. A híd a Német-Római Birodalom legfontosabb városává tette Regensburgot, itt húzódott a korabeli Európa egyik hossztengelye. A helybéli tanács még azt is kikötötte, hogy tilos a hídon párbajozni, mert zavarnák a forgalmat. Szoborként pedig ma is ott áll a tanítvány a kőhídon, kémlelvén, hol tart mestere a katedrálissal. Melyről a történetírók azt állítják, hogy csak 1273-ban kezdét el építeni. 

Aki nem hiszi, járjon utána!

Interaktív várostérkép: http://stadtplan2.regensburg.de/tabs.php?tab=vogelperspektive

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...