Árnyék nélküli erdők a Koppány-szigeten

A 2026. év abszolút hidrológiai katasztrófájának egyik legszomorúbb utómunkája lesz a rendkívül száraz nyár során elpusztult fák összeszámolása. Ha tippelni kell, a végeredmény valószínűleg milliós nagyságrendű lesz. A pusztulás nem csak a déli kitettségű sziklás hegyoldalakat sújtja, hanem jelentkezik a Duna-menti, nedvesnek gondolt ártéri erdőkben is, például a Gemencben. A Bajával szemközt található Koppányi-szigeten a szárazodás legriasztóbb következménye, hogy erdeiből (pontosabban faültetvényeiből) eltűnt az árnyék, a napsugárzás akadálytalanul szárítja már az aljnövényzetet is. A bokáig érő porra hullott száraz avar, a csúcsszáradás, a lomb sárgulása nem csak a Duna alacsony vízállására vezethető vissza, fontos tényező még a rendkívüli csapadékhiány (ha hetente esne némi eső, kisvizes időszakokat is átvészelnék a fák), hőség (mintha hajszárítóval kezelnénk a növényeinket) UV-sugárzás (nem csak az emberek bőre ég le a napon). És a helyzet jelenleg, augusztus elején még mindig jobb, mint majd októberben lesz, csapadékra ugyanis továbbra sincs kilátás a közeljövőben. 

A Koppány-sziget déli csúcsa (balra) és a főág irányában leürülő Öreg-Duna.

Az ember alkotta Koppány-szigetről 125. születésnapján naivan azt írtuk, hogy ez a Gemenc egyik legelzártabb területe, ahová nem lehet csak úgy, száraz lábbal bemászkálni. A Duna-Tisza-közéből 1898-ban levágott koppánypusztai részt 1910-1998 között egy keresztgát kapcsolta a gemenci parthoz, 1998-ban ezt a gátat rövid szakaszon kibontották a WWF által szervezett folyóág revitalizáció kapcsán. A kotrás az Öreg-Duna időközben, a keresztgát hossza által megörökített eredeti, 400 méteres szélességének harmadára-negyedére szűkült medrét érintette, és valószínűleg a korabeli LKV szintjéhez viszonyítva határozták meg a Koppányi-Öreg-Duna új mederfenék-szintjét. Ez akkoriban még biztosította az állandó vízáramlást, 2026-ban már az azóta lezajlott medermélyülés miatt sem tudta volna, amihez még jött az új, -29 centiméteres LKV. Ilyen kotrásoknál annak a veszélye is fennáll, hogy rendkívüli kisvizeknél az egységesre faragott mederből küszöbök híján teljesen leürül a víz. Ha a mellékág áramlási viszonyai nem halmozták volna át kismértékben a hordalékot, a mellékág jóval siralmasabb képet mutatna.

Duzzasztó hatású hordalékpad a mederben,
háttérben a szigeti oldal felől szűkülő meder rovására terjeszkedő növényzet.

2026. augusztus 9-én, Baján mért -18 centiméteres, enyhén emelkedő vízállásnál (legfrissebb LKV+11 cm) a Koppányi-Öreg-Duna több részmedencére tagolódott. Ezek közt többnyire volt felszíni kapcsolat, más helyen csak felszín alatti. A felső torkolatnál nem volt betáplálás, a mellékág alsó és felső torkolatában is a főág felé folydogált egy fél méter széles bevágódott csatornában. Mi lehetett ennek az oka, főleg úgy, hogy a rekordalacsony víz után a főág enyhén áradt? Azaz a víznek normál esetben az ellenkező irányban kellett volna folynia, elvileg. Az egyszerű magyarázat, szerint (ami nem magyaráz semmit) a holtág vize magasabban volt még ekkor is, mint a főágé. Ennek két oka lehet. 1) A holtág vizét a hordalékküszöbök visszaduzzasztották és csak lassan eresztették át a főág irányába. Az alsó küszöb közülük markánsabb, a Cserta-torkolat feletti részen a homokbordákon (lásd alábbi kép) nem volt felszíni átfolyás. A felső küszöb egy lapos, iszapos, pangóvizes rész, amely a keresztgát fölötti víztestből vezette le kis eséssel a felső betorkollás felé a vizeket. 2) A holtágat a Gemenc mögöttes területei felől érkező talajvíz táplálja, ami az LKV leszívó hatása miatt áramlik a legmélyebb területek felé. 

(Ha ez utóbbi lenne igaz, de akkor is ha az első és második egyszerre, a Dunából történő gemenci vízpótlás helyett érdemes lenne megfontolni a Sió-Sárvíz vízrendszer helyreállítását, ami eredetileg Bátánál torkollott a főágba, útközben alaposan átáztatva nem csak a Tolnai-Sárközt, de a Gemencet is.)

Folyásirányban vándorló homokzátony a Cserta-torkolattól északra.

Mivel a Duna bajai szakaszán a finomszemcsés hordalék dominál, kaviccsal nem nagyon találkozni, a vízáramlásnak jóval könnyebb dolga van, ha ezt át akarja halmozni. Különösen alkalmas erre a keresztgáton átbukó víz energiája, amely hatalmas gödröt tudott ásni az alvízen. Így képződött először a már beerdősült Zsarát-sziget, de a gát megbontása után az áramlás felhalmozott egy sivatagi dűnére hajazó óriási zátonyt is, ami a középvíznél errefelé vízitúrázók egyik kedvelt kikötőhelye. Ez a zátony csupaszon áll, csak az oldalában nő némi lágyszárú növényzet, azaz minden magasabb vízáramlás formálja, áthalmozza. A mozgó, kötetlen mederformák a mellékág középső harmadára jellemzőek, a keresztgáttól majdnem a Cserta-torkolatig elnyúlnak, ezek felszíne legalább fél méterrel van az eredeti meder szintje felett, és lassan vándorolnak az alsó torkolat felé. Párhuzamos bordákkal jellemezhető térszínei a sziget felé egyre magasabbak, ahol már a lágyszárú növényzet megkötötte, miközben a homorú oldalon még mindig van némi víz az alámosott part mellett.

A keresztgát alatti kimosódás által létrehozott hatalmas homokzátony.

A megbontott keresztgát nem szolgál többé mederküszöbként

Az Öreg-Duna felső, lapos, iszapos szakasza ugyancsak a főág felé áramlik

A Koppány-sziget felső csúcsán megbontott zárás,
a küszöbön kimélyült csatornában a főág felé áramlik a víz.

A Koppány-szigetről szóló írás utolsó bekezdésben minden összeér, amiről eddig szó volt. Az abszolút hidrológiai katasztrófa a Gemencet, benne a Koppány-szigetet nem csak a kisvíz miatt érinti, hanem több más okból is. Az egyik ilyen fenyegetés a fajszi vízlépcső, amit úgy reklámoznak, mint egy fájdalomcsillapítót; az ember csak bekapja és minden, de tényleg minden problémája megoldódik. A másik fenyegetés egy deszkákból összetákolt erdészeti út a Koppányi-Öreg-Dunán keresztül, a mellékág közepén, nagyjából a homokbordák déli elvégződésénél. A koporsó méretű deszkák azt a célt szolgálják, hogy az erdészeti munkagépek nehogy elsüllyedjenek abban a porban, amiben az ember cipője is bokáig elmerül. Ugyanis a megközelíthetetlen koppány-szigeti ártéri erdő se nem megközelíthetetlen kisvíznél, se nem érintetlen ártéri erdő, hanem a Gemenc többi részéhez hasonlóan többnyire egy szántóföld, ahol fákat termesztenek és aratnak. A legutóbbi aratás nem lehetett régen, egyetlen lábnyom, egyetlen esőcsepp nem zavarta meg a porba nyomódott kocsikerekek nyomait. 

Hurrá, itt a kisvíz végre lehet menni fát vágni a Koppány-szigetre is!

Árnyéktalan erdők.

Tipikus Gemenc. (Nem tarvágás).

Ezért több kérdés is felmerülhet, amikor azt halljuk, hogy "mentsük meg a Gemencet!" Mit mentsünk meg rajta? A Nemzeti Parkot? Vagy inkább a jelenlegi gazdálkodási formát? Legyen elég víz, nehogy a nemesnyárasok a kukoricához hasonlóan elszáradjanak a betakarítás előtt? Mitől mentsük meg a Gemencet? A kisvizektől? A szabadfolyású, kanyargó Dunától? Vagy inkább a fakitermeléstől? Jó lenne ezeket a kérdéseket tisztázni még a Gemenc megmentésére (is) szánt fajszi vízlépcső mellett érvelő kommentek bepötyögése előtt.