“Vénülnek a fák, hullik a vakolat az udvarházról, de az öreg herceg úr minden tavasszal maga bontogatja ki a tél előtt elföldelt rózsafáit (A kerítésen már kíváncsian kandikál be az a nyíregyházi kisfiú, aki az országos kiállításra jött apjával 1885-ben, és valaha majd azokban a falusias szobákban fog lakni, ahol egykor az öreg herceg úr nyaralt. És megöregedve is hallja az éj kísérteties óráiban a pengő sarkantyús lépteket, régi magyar nádorispánok, pattogó, csengő-bongó járás-keléseit, régi írók sóhajtozásait.)" [1.]
József nádor nyaralóján megbúvó árvíztáblát keresve vesztettem el az időérzékemet a
Fortepan fényképalbumában. Az épület és vele együtt az 1838. évi árvíz magasságát jelző márványtábla 1945 után vált áldozatául a Budapest újjáépítésnek nevezett pusztításnak. Reményeim szerint ha valahol, hát a Fortepanon biztosan kellett lennie egy fényképnek az épületről. Bele is írtam a keresőbe, hogy "margitsziget", a kiadott több mint 200 találat biztató volt. Valahogy úgy képzeltem, találok majd egy tipikus fortepanos képet, ahol egy jól öltözött úr álldogál a nyári lak előtt, melynek viseltes vakolatából előbukkan a jól ismert árvízi kéz, s nekem csak annyi dolgom lesz, hogy megsaccoljam mekkora is volt az árvíz azon a márciusi napon a Margitszigeten. Aztán ez a kétszázvalahány kép egyszerűen beszippantott, együtt veszett el az idő és tér érzékelése.
Egyedülállóan szép szigete a Dunának a Margit-sziget. Egyetlen Duna-menti (fő)város sem büszkélkedhet még csak hasonlóval sem. Régebben lesújtó véleményem volt a Margit-szigetről. Nem tudtam rá máshogy gondolni, mint egy túlcivilizált dunai szigetre, ahol hemzsegnek az emberek és mindaz ami velük jár: hangoskodás, szemét és piszok. Amit jobb minél messzebb elkerülni szép időben. Meg amúgy is agyonbetonozták, sőt mi több
fel is hizlalták, mint egy malacot. Végül - mint egy zöld sejtet - amőbaként kebelezte be a terjeszkedő Budapest. Annak ellenére, hogy a második világháború után sok elveszett a békebeli Margitszigetből, némely nyári hajnalon mintha még a gondos tulajdonos József nádor szelleme kerengene a virágágyások között.
Kilátás a Margitszigetre a várból, 1920 körül. Balra még látszódik a budai meder rovására nyert szárazföld és még megvan a budai Kis-sziget kicsiny erdeje.
Légifotó 1933-ból. A sötétebb erdő halványan kirajzolja még az egykori Margit-sziget karcsú orsó alakját.
Légifotó ugyanebből az évből. Már elkészült a Kis-sziget helyén az atlétikai stadion és megvan még a MAC székháza, melyet alaposabban is szemügyre vehetünk lejjebb görgetve.
Az Árpád híd és az északi szigetcsúcs a lejáróval. Utóbbi megépítése kedvéért - csakúgy mint a déli lejáró esetében - itt is meg kellett hosszabbítani a szigetet. A felvétel a fortepan szerint 1963-ban készült, ám a Hajógyári sziget fölött mintha már megindult volna a híd szélesítése, mely 1984-re készült el.
Kilátás a Szemlő-hegyről a Margit-szigetre 1943-ban. Újlak eklektikus "toronyházaival".
Az 1930-ban Hajós Alfréd tervei alapján elkészült, később az ő nevét viselő Nemzeti Sportuszoda. A képen egy mosolygós látogatója 1936-ból.
A Palatinus strand szökőkútja 1940-ben.
Fokozatosan mélyülő medencében hullámzik a tömeg a Palatinus Strandon. A hullámmedencét id. Janáky István tervei alapján építették a '30-as évek végén.
Kilátás egy úszóversenyre és a távoli Óbudára a Hajós Alfréd uszoda tetejéről. Élesebb szeműek talán kisilabizálhatják a jobb oldali nézőtéren elhelyezett korabeli propagandát 1949-ből.
Nyári idill a frissen újjáépített Margit híd tövében ringatózó stégen, a sziget déli csúcsánál (1950).
Evezősök a sziget északi csúcsánál. 1952-ben az Árpád hídon még meglehetősen gyér volt a forgalom, de tehervonat is járt rajta és jóval keskenyebb is volt a mainál.
Rend a lelke mindennek! A Honvéd csónakház stégje a Margit-sziget pesti oldalán 1955-ben.
Teniszpályák a sziget nemrégiben feltöltött déli csúcsán, szemben a Szent Lukács Gyógyfürdő épülete. 1903. Szemben a Rózsadomb csinos villái éles kontrasztban vannak a ma ott látható betoncsontvázzal.
Vihar előtti csend. 1938-ban még földből épült lelátóról kísérték figyelemmel a nézők az 1928-ban megnyílt Centre Courton zajló teniszmérkőzést. (Később a belügyminisztériumhoz tartozó Dózsa-stadionként ment teljesen tönkre már a rendszerváltás után.)
Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. irodaháza 1927-ben (később Spolarich vendéglő, majd a Magyar Athlétikai Club klubháza). A II. világháborúban súlyosan megrongálódott, sajnos végül ezt az épületet is lebontották 1958-ban.
Ifjú kirándulók a vízesésnél. 1928.
Ifjú kirándulók a romkertnél. 1931.
A japánkert a sziget északi végében, dél felé a kép hátterében a víztorony.
Két úr magyaráz a Palatinus strandtól délre 1937-ben. Szemben a Szépvölgyi út és az újlaki Sarlós Boldogasszony plébániatemplom. Valamint egy hatalmas, azóta lebontott malom.
Szentmise a margitszigeti romkertben, ahol annak idején Szent Margitot végső nyugalomra helyezték.
Ez volt az a ferences kolostorrom, melynek szomszédságában József nádor felépítette nyaralóját. Utóbbinak 1980-ban már nyoma sem volt.
1940-ben még eredeti funkcióját töltötte be a margitszigeti víztorony. Tövében már 2 éve elkészült a Szabadtéri Színpad, melynek világítását a toronyról oldották meg. A víztorony 1911-ben épült fel a "vasbetony atyja", Zielinski Szilárd tervezésében. Csúcsa 57 méterrel magasodik a sziget fölé.
Teltház a Szabadtéri Színpadon, 1949-ben.
És ugyanaz a helyszín egy másik oldaláról bemutatva, 11 évvel később.
Margitszigeti úttörőtábor, ma Petőfi Sándor Napközis Tábor, 1949.
Buszmegálló a Palatinus Strand előtt, 1957-ben.
A Dunai Szigetek által maximálisan támogatott
Jamrik-terv [2.] keretében újjáépítendő margitszigeti épületek legszebbje, a Margit fürdő.
"...Ez a Margit-sziget legtekintélyesebb épülete. Nemes ízléssel, ragyogó pompával kiállított épület ez, melyre sokat utazott, messze világot látott emberek is beismerték, hogy az első helyek egyikét foglalja el Európa valamennyi fürdőházai közt..." [3.]
1958-ban veszett oda végleg.
Így fesettt a Zenélő kút 1957-ben.
„E kút hű mása Bodor Péter székely ezermester 1820–22-ben Marosvásárhelyt épített és 1911-ben lebontott kútjának."
Volga M 21 személygépkocsi a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda előtt áll.
Szemben a budai Duna-part a Hild udvartól a Császárfürdőig és a
Rózsadomb. Talán valami nyilvántartásból az is kiderülhet, kié volt ez az autó 1959-ben.
Kilátás a Margit-szigetre a pesti oldalról. Már hat éve üzemel a fák közül előbukkanó szökőkút. 1968-ban járunk.
Az árvizek nem kímélték a Margit-szigetet. Különösen pusztító volt az 1838-as, az 1876-os, és az 1956. évi. Itt éppen az 1965-ös árvíz elleni védekezés látható.
Centenáriumi emlékmű, Budapest egyesítésének 100. évfordulójára készült el, a sziget déli részén áll. Kiss István készítette vörösrézlemezből, bronzból és mészkőből.
Őszi nyugalom a szigeten.
Múltban tett szigeti sétánk ennél a padnál végződik.
József nádor nyaralójának sajnos nem bukkantam nyomára. Pedig a fényképészet első évszázada során valaki bizonyára készített róla legalább egy képet. Talán egyszer valaki feltölti majd azt a képet is a Fortepan honlapjára. Talán éppen Ön?
Honlap:
Fortepan.hu
E-mail: fortepan@fortepan.hu
[1.] Krúdy Gyula: A
magyar Habsburg, egy régi udvarház utolsó gazdája. In: Krúdy Gyula: A
tegnapok ködlovagjai. Bp., Szépirodalmi, 1961. 40. old.
[2.] A Jamrik-terv: http://falanszter.blog.hu/2013/09/05/ilyen_lesz_az_uj_margitsziget
[3.] Törs Kálmán: Margit-sziget, Athenaeum 1872.
