Élet a falon

A dunai ártér helyenként több kilométer szélességet is elérheti, néhol azonban teljesen megszűnik illetve mindössze néhány deciméterre szűkül. Magyarországon ez utóbbi egyáltalán nem jellemző, de aki keres az talál!

Sziklai ternye (Aurinia saxatilis)

Árterületnek azt a területet nevezzük amelyet rendszeresen elborítanak az árvizek. Egy folyómeder általában tál alakú, ahol a nagyvizek egyre szélesebb keresztszelvényen folyhatnak le. Ebből következően az olyan folyószakaszok, ahol nincsen ártér függőleges (leginkább szikla-)falak kísérnek, ahol a legnagyobb vizek sem tudnak kilépni a mederből. A Duna mentén Németországban egyes áttörésekben figyelhetünk meg ilyen keskeny ártereket, de helyenként a Vaskapu-szorosban is előfordul, hogy a sziklák szinte függőleges tornyokként magasodnak a víztükör fölé. 

A sziklafalak természetes képződmények, a tökéletesen függőleges partfalak azonban emberi alkotások, pl. zsilipek falai, partvédművek, stb. Magyarország viszonylag lapos ország, így azt gondolhatnánk, hogy elsősorban utóbbiak jellemzőbbek. Itt meg kell állni egy pillanatra, ugyanis van egy választóvonal a meredek partfalak tekintetében, ez pedig nem más mint a folyószabályozás. Mielőtt a Dunát megzabolázták a mérnökök Magyarországon egyáltalán nem voltak ritkák a több tíz méterrel a folyó fölé magasodó térszínek. Bizonyára sokan először a Dunakanyarra gondolnak, de annál volt jóval meredekebb partszakasz is!

Ez pedig nem volt más mint a Mezőföld keleti pereme az igen állékony löszfalaival. Aki már tekintett le Dunaújvárosból, az érdi Kakukk-hegyről, az ercsi Eötvös kápolnától, vagy éppen Paks téglagyára fölül a Dunára, tudja milyen szintkülönbségek párosulnak azzal, hogy alattuk a part gyakorlatilag járhatatlan, ill. régebben nem is létezett. A Duna szabályozásának volt egy olyan célja is ezen a szakaszon, hogy a folyó elmosó hatását a lehető legtávolabb tartsák a partfaltól. 

A folyószabályozások következtében az árterek szélessége töredékére csökkent. A töltések és egyéb létesítmények létrehozták a "mentesített" ártér fogalmát; de ami a legfontosabb: az eredeti ártéri növényzetet hamarosan felváltotta a monokultúrás mezőgazdaság, csökkent a biodiverzitás. Az ártéri társulások közül a keményfás ligeterdők gyakorlatilag teljesen eltűntek, miközben a másik két társulás számára is csupán egy keskeny part menti sáv maradt.

Partot védő kőfalak egy településen belül is megjelenhettek, jellemzően ott, ahol az elmosódás emberi létesítményeket fenyegetett. Ezek jellemzően a homorú partoldalakon épültek a kanyarulatokban, itt ugyanis a sodorvonal eltér a középvonaltól a partfal rovására. Verőcén épült az egyik ilyen kőfal, ami aztán a település büszkeségévé vált. Hasonló kőfalat találni Budapesten is, habár koránt sem olyan szép, látványos vagy éppen ismert mint a verőcei!

Kőfali pintyő (Cymbalaria muralis)

Zöld juhar (Acer negundo)

Szilfa (Ulmus)

Vadrezeda (Rezeda lutea)

Kőfali pintyő-telep

Budapesten "vidéki" szemmel különösen sivárnak hat a Duna partja. A rakpartok lépcsői gyakorlatilag megközelíthetetlenek a több sávos forgalmas autóutak miatt, de ha valaki lejut oda csak szemetet talál. Erről a problémáról urbanisztikai és tájépítészeti szempontból már számos tanulmány született; ebbe a vitába nem kívánok beleszólni. Azt azonban talán érdemes hozzátenni, hogy az Árpád híd és a Rákóczi híd között összesen három darab fa nő közvetlenül a parton, amit már meg lehet különböztetni egy kisebbfajta bokortól. Talán ezért is mondta be az RTL klub híradója annak idején, hogy paradicsom és tök palánták jelentek meg az Ördögárok csatornája alatt a rakpart kövein... 

Pedig a jelek szerint nőne ott több is, ha hagynák.

Nem a Margitszigeten kell keresni ezt a néhány fát, hanem egy jóval eldugottabb helyen, ami paradox módon egyben a főváros egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja, ahol naponta több tízezer ember utazik keresztül. A Csepel-sziget északi csúcsán található Osztó-szigettől egészen a Bálna bevásárlóközpontig felnyúlik egy három kilométer hosszúságú, legszélesebb pontján is mindössze három méter széles zöld sáv csík vonal. A bejegyzésben látható összes kép itt készült. Ezen a szakaszon végig kőfal kíséri a Dunát a homorú pesti oldalon, annak tövében pedig terméskő szórás. A víz gyorsan mélyül, egy méterre a parttól már nem nagyon látni a köveket. 

A kőfal építése a Soroksári-Duna lezárásával van összefüggésben; ez a fal tereli a Dunát Budafok felé és védi Ferencvárost a part elmosódásától. Végig mellvéd kíséri a Gizella sétánytól, a Nehru parkon keresztül a Szabadság hídig. Ez a mellvéd egyszerre védi a várost az árvizektől és a lakosságot attól, hogy megpillanthassa ezt az amúgy megközelíthetetlen keskeny zöld sávot. Néhány "kilátó" épült a BKK jóvoltából; ha valaki veszi a fáradságot és lemegy a dunai hajójáratok számára épült kikötőkbe rá lehet látni erre a csipetnyi természetre. 

Az itt megtelepedett növényzettől ne várjunk túl sokat. Itt nincsenek védett fajok, jobbára a városban is megtalálható adventív vagy invazív gyomok nőnek néhány, a Duna (vagy madarak) által ideszállított és szárba szökkent mag, vagy a közeli parkokból "megszökött" növény mellett. Viszonylag fiatal növények, a 2005-ös ill. régebbi légifotókon nem látni a mostanihoz hasonló kiterjedésű "zöld" foltokat. A tipikus ártéri fák közül megtalálható a nyár és fűz, de a Nehru park melletti kőfalon találni szilfát és cseresznyefát is. Közülük a legnagyobbak a Haller utcai hajóállomás mellett nőnek, de ezt nem azért írom ide, hogy legyen hová kivezényelni az unatkozó közmunkásokat a láncfűrésszel. Ők már így is látogatják a területet; erről tanúskodnak a tavasszal bokamagasságban kizöldülő zöldjuhar csonkok. Inkább örüljünk annak, hogy a természet továbbra is végzi a dolgát, átfesti a szürkét zöldre és reméli, hogy lesz aki ezt értékeli. 

Fekete Bodza (Sambucus nigra)

A zöld birtokba veszi a szürkét

Nyárfa a falon

Ezek a legterebélyesbb dunaparti fák Budapesten a Rákóczi és az Árpád híd között

Cseresznye és szilfa

2019. május 8-án dél körül 289 centimétert mutatott a Vigadó téri vízmérce. A parti növényzet egy része sekély (legfeljebb 20-30 cm mély) víz alatt volt. Ez azt jelenti, hogy 260-270 centiméteres vízállás alatt a növényzet már nem képes tartósan megtelepedni. Mivel a növényzet elterjedése reagál a vízszint ingadozására ez az érték érdekes indikátora lehet a Duna vízállás változásainak. 

Nem lehetetlen, hogy a közeljövőben a Duna alacsony vízállásai miatt több tér adatik a növényzet számára a budapesti terméskövek között. Persze ez örök harc lesz a városképpel, hiszen egy ártéri erdő a Parlament tövében manapság ugyanolyan idegenül hatna, mint mondjuk a Parlament a Rácalmási-szigeten. 

Nem bántja a szemét?

Pillepalack. Fél papucs. Gumilabda. Vodkásüveg. Női szandál. Törött deszka. Nejlonzacskó. Dezodoros flakon. Plüssállat. Dobozos sör. Gyökeres tuja. Műanyag szék. Babakocsikerék. Higítósflakon. Cigarettacsikk. 100 literes műanyag ballon. Bója. Tejesdoboz. Melltartó. Karácsonyfa. Hungarocell tábla. Minden, ami boltban kapható, megtalálható az ártéri erdőkben. Sajnos. A Duna parton annyira a táj képévé vált a a szemét, hogy gyakran már észre sem vesszük. Mivel sem a szemét, sem az erdő nem a miénk, eszünkbe sem jut felszedni. Mégis mi kellene ahhoz, hogy ártéri - többnyire védett - erdeink megtisztulhassanak?

 

forrás: greenfo.hu

Elsősorban érdemes tudni, hogy mi lesz a szemét sorsa, miután elkészült a szép új házunk és az utolsó plató építési törmeléket/kommunális hulladékot is sikeresen elhelyeztük a közeli ártéri erdőben.

A legközelebbi áradás felkap belőle minden mozdítható anyagot, ami könnyebb a víznél. Ha bejön a parti telektulajdonosok számítása, a kirakott avart, zöldhulladékot mind elviszi a víz. Meddig? Általában a következő erdőig, ahol fennakad. Aztán jön egy másik árvíz és még lejjebb megy a cucc, esetleg gyarapodva a vízparton horgászók, táborozók (különös ismertetőjelük az elégetett sörösdoboz és pillepalack!) szemetével. Akik arra gondolnak, hogy majdcsak elviszi a kitett szemetet a víz csak abba nem gondolnak bele, hogy feljebb a folyón lakik pár ugyanilyen mentalitású ember. Így hát a Duna el is viszi az övéket, de hozza helyette a másét. Lassan ez az egész eljut a tengerig. Az már messze van, nem a mi gondunk - gondolja az egyszerű polgár, majd hazamegy és kinyit egy tengeri halkonzervet. Majd leül a gép elé és megnézi ezt a videót.

A kelet-ázsiai és észak-amerikai folyók által összehordott elképesztő mennyiségű hulladékból óriási szigetet alakítanak ki a tengeráramlások. Így alakul ki a világ legnagyobb szemétszigete a Csendes-óceán kellős közepén. A napsugárzás, mechanikai hatások, és a tengervíz hatására széteső műanyagok aztán belekerülnek a tengerben és tengerből élő állatok szervezetébe.

Van akit ez a film megdöbbent és elhatározza, hogy ezentúl odafigyel arra, hogy ne szemeteljen. Vannak olyanok is, akiket csak akkor zavar a szemét, ha a saját telkükön, kedvenc Duna-szakaszukon halmozódik. Tehetetlen dühük egyfajta megnyilvánulása a laminált ártéri próza, erősen felszólító módban írva. Ezeket már egy ideje gyűjtöm az utókor számára. Leszögezném, hogy a gondolatok gyakran az én fejemben is megfordulnak, de a lényegét tekintve ez is csak szemetelés. Egy példa a Palotai-szigetről, amely valóban katasztrofálisan néz ki szemét szempontjából.

Egy másik példa, ha jól emlékszem Surányból, erősebb nyelvezettel, gondosan fóliázva és lécre rajzszögelve.

Sokkal kulturáltabb megoldás, egyben a kedvenc táblám. Vajon gyártják még?

Az ártéri erdőkben található szemét jelentős hányada "parti" eredetű, azaz az emelkedő víz mossa be őket a folyóba. Elenyésző hányad az, amit a Dunán közlekedő hajókból közvetlenül kerül bele a vízbe. Hajókról egészen más jellegű szennyeződések kerülnek a vízbe: olaj, üzemanyag, tisztítószer.

Az ártereken csupán a jég- (szemét) hegy csúcsával találkozunk, csak azt a hulladékot látjuk, amelyik úszik a vízen. Mi lehet a mederben?  Ezek a dolgok általában alacsony vízállásnál bukkannak elő. Törött üveg, fém és sitt, mely mennyiségét és súlyát tekintve sokkal jelentősebb bár láthatatlanabb, mint a pillepalack szőnyeg. Végső soron a sitt ugyanolyan mederanyaggá válik idővel, mint a kavics, homok, iszap. A vas is elrozsdásodik, sőt a törött üveg is lecsiszolódik idővel, évek múlva már nem vágja el az ember lábát a strandon. Ennek ellenére egyetlen helyen van keresnivalójuk; az újrahasznosító üzemben vagy a kijelölt lerakóhelyen.

Égető-szigeti szeméttenger Vácott

 

Rengeteg ok vezethet oda egy embert, hogy a szemetét az ártéren rakja le. Az egyéni felelősség tekintetében elsődleges ok a spórolás (ebben nagyon jók vagyunk, kivéve ha mondjuk tévéről, telefonról van szó), nemtörődömség (senkit nem érdekel, mi van a lakópark falain kívül, csak az én kertemben nőjjön rendesen a tuja meg a fű!), kényelem (minek gyűjtögessem a csikkjeimet? Eldobálom, úgyis lebomlik!) Probléma az is, hogy a legtöbb helyen nincsenek kihelyezett kukák. Vagy ha vannak, nem ürítik őket rendszeresen, legfeljebb az árvizek. Legegyszerűbb persze az lenne, ha mindenki hazavinné a saját szemetét, sőt ha lehet valamivel többet is annál. Ehhez persze le kell győzni magunkban azt a jogos kételyt, miszerint szélmalomharc a szemétszedés folyópartokon.

Palotai-szigeti idill

  

Szerencsére vannak jó kezdeményezések szerte a Duna mentén, az árterek megtisztítására. Tavaly már beszámoltam a Magosfa Alapítvány Ipoly takarításáról, idén ugyanők megtisztították a nagymarosi Sólyom-sziget környékét. Gödön ugyancsak minden tavasszal várost takarítanak, a részvevőket vendégül is látják ebédre. Éppen április utolsó hétvégéjén tisztult meg ez a település és jó hír, hogy a szervezők évről-évre kevesebb hulladékkal találkoznak. Az alkalmat megragadva szeretnék mindenkit kérni, ha szemétszedési akcióról hall bárhol az országban, küldjék el a Dunai Szigetek elérhetőségeire (facebook, email) a részleteket és a szerény lehetőségekhez mérten megpróbálom majd népszerűsíteni ezeket.

Érd, külváros

Szemétszedésre különösen az árvizek levonulása után van jó lehetőség. Lehet csinálni egyénileg, családonként, lehet baráti társaságok közti versenyt szervezve vagy iskolai feladatként kiadva. Kifejezetten érdekes dolgokat lehet találni...

Motivációt jelenthetne ha mondjuk a pillepalack és a sörösdoboz is bekerülhetne a visszaváltható csomagolások kategóriájába. Egészen biztos vagyok benne, hogy emberek áradás után tökéletesen tisztára pucolnák az ártereket. Jó lenne, ha sikerülne megélnünk ezt a döntést.

Aki pedig kirándulásai során hasonló táblákkal találkozik, küldjön fényképet róla!

Senki-sziget Természetvédelmi Terület, Ráckeve

Már nehéz lenne eldönteni, hogy Jókai egy létező Senki-szigetről nevezte el a magáét, avagy a számtalan dunai Senki-sziget elnevezés az ő nyomán terjedt el. Tény azonban, hogy a Szigetköztől Gemencig a helyiek előszeretettel neveztek el így apró zátony-szigeteket. Gyakran ezek nem mennek át a köztudatba, térképeken sem jelennek meg. Ráckevén azonban hivatalosan is létezik egy Senki-sziget, melyet nemrég nyilvánítottak természetvédelmi területté. Nem véletlenül, hiszen sok mindenben különbözik a Ráckevei-Duna többi szigetétől.

Egy laikus első ránézésre is fel tud sorolni legalább három alapvető jellemzőt, ami a főágtól megkülönbözteti a Ráckevei (Soroksári)-Dunát. A Kvassay ill. a tassi zsilip megépülte óta hatalmas változások történtek ezen a Duna-szakaszon. Szinte teljesen megszűnt a vízszint ingadozása és drasztikusan csökkent a vízhozam, ezek következtében lassult és eutrofizálódott a Duna vize. Az árvizek és kisvizek itt nem jelentkeznek, így a "feszített víztükör" mellé közvetlenül épülhettek fel a víkendházak, horgásztanyák. Nem túlzás azt állítani, hogy a Balatonhoz hasonló itt is a körbeépítettség mértéke. Valamely oknál fogva azonban a Senki-szigete megúszta a parcellázást. Pedig errefelé nálánál kisebb szigetek is beépültek már.

 

Úgy tűnik szerencsére ezen a szigeten már sosem épülnek majd nyaralók. Házak helyett összefüggő ártéri erdő borítja. Ez volt az ok, amiért 2008-ban a Ráckevei Önkormányzat határozata nyomán Természetvédelmi Terület szintű védelmet kapott.

Összterülete 6622 négyzetméter, hosszúsága 330, legnagyobb szélessége mindössze 40 méter. A sűrű aljnövényzet ellenére bárhol is járunk mindkét oldalon látni a Dunát.

Senki-szigeti látogatásunk apropója meglehetősen prózai volt: egy geoláda. Az Angyali-szigetről indulva kenuztunk le ide, a ráckevei Árpád híd alatt. A parton meglehetősen nehéz jó kikötőhelyet találni, a legtöbb helyen a növényzet egészen a vízpartig ér. Ahol a szigetcsúcsok homokpadjait sejtettük, ott most friss kőszórást találtunk. 2010-ben kerültek ide ezek a kövek, feltehetően az elmosódás elleni védekezés miatt.

A szigeten természetközeli erdő fogadott bennünket kisebb tisztásokkal. A kis terület ellenére megtalálható itt a bokorfüzes, a fűz-nyár, és a tölgy-kőris-szil ligeterdő jellemző fafajai. Fűzfák főleg a szigetcsúcson, nyárfák a parton, a szilfák pedig a keskeny sziget legmagasabb pontjain nőnek. A cserjeszintet galagonyabokrok képviselték, melyeken már piroslott a termés. A lassú vízfolyás és a nedves talaj kedvez a nádasoknak is. Ezek nem csupán a partot szegélyezik, benyomulnak a sziget belsejébe is. Mivel a sziget mindössze 1-1,5 méterrel emelkedik a vízszint fölé ezen nem kell csodálkozni.

A szigeten főként kétéltűek és hüllők élnek, gyepi béka, vízisikló és fürge gyík, ám mivel árvizek egyáltalán nem fenyegetik, előfordulhat, hogy kisebb emlősök is megtelepedtek rajta. Ehhez mindössze a keskeny Duna-ágat kell leküzdeniük, mely a Kiskunságtól választja el a szigetet.

A ráckevei Senki-szigetén az egyetlen épület egy illemhely, mintha egy régi kempingből, vagy úttörőtáborból maradt volna itt. Jó, ha tudnak róla az erre járó vízitúrázók. Hogy miért nem épültek ide is víkendházak? Talán azért, mert az összes felparcellázott sziget errefelé már létezett jóval korábban is, amikor ez az ág a Duna vizének egyharmadát vezette le. A Senki-sziget azonban még 1850 környékén is csupán pöttyözött homokzátonyként jelölték a térképeken.

Mivel a Senki-sziget nagyon sok tulajdonságában különbözik a többi dunai szigettől, kitűnő kutatási területe lehetne a természetföldrajznak. A vízszint ingadozás hiánya miatt nem mosódik el az avar, nem érkezik évente többször hordalék, ezért  a talajfejlődésben körülbelül 90 éve eltérő irányt vett az öntéstalajainak fejlődése. Geomorfológiai szempontból érdekes lehet az állandó partvonal kérdése, a kisvízkor előbukkanó zátonyok vándorlásának hiánya valamint a mederfejlődés, feltöltődés eltérő sebessége és mértéke.

A Senki-sziget az egyik legutolsó természetközeli állapotban megmaradt szigete a Ráckevei-Dunának. Érdemes rövid időre megpihenni rajta ha partjai előtt evezünk. Nagyon szép kilátás nyílik róla Ráckeve városára.

Egy erdőirtás képei a sólyom-szigeti mellékágból

 
Az index.hu cikke kapcsán kerékpároztam el Nagymarosra, a Sólyom-szigethez, régebbi nevén a Bergmann-szigethez. Erről a szigetről már volt szó itt a Dunai Szigeteken, az Aranyember 1962-es forgatása kapcsán. A hírek szerint a Natura 2000-es területen 100 éves balesetveszélyes fűz és zöld juhar fák kerültek a láncfűrész alá. Ezek a hírek kíváncsivá tettek, ugyanis 1930-ban az említett területen még a Duna mellékága hullámzott a térképek tanúsága szerint. Tehát vagy a térkép rossz vagy a fák nem voltak 100 évesek.

A letarolt területet nyugatról a kerékpárút, keletről pedig üdülőépületek kerítése határolja. Körülbelül 2-3 méterrel alacsonyabban helyezkedik el a környező térszínnél. Az egykori meder nyomvonala kivehető még, bár két feltöltés is épült benne, mindkettőn autóút vezet a felparcellázott szigetre és a kikötőhöz. Víznek nyoma sem volt már benne. A kivágott fák döntő többsége ebben a mederben nőtt, miután kiszáradt a mellékág. Legnagyobb részük körülbelül 20-20 méterre helyezkedett el mind a kerékpárúttól, mind pedig az üdülőket határoló kerítéstől. Felettük, alattuk vezeték egyáltalán nem haladt. Általánosságban elmondható, hogy az égvilágon nem veszélyeztettek semmit.

 

Ez a fa nem tűnik betegnek, ellenben hatalmas lehetett

 

Jellemzően a gallyak helyben maradtak, ezeknek a piaci ára jelentéktelen

 

Kiirtott sáv a mederben

 

Ez a kedvenc képem: a másik fa tetején hagyott levágott ágak

 

A pusztítás után úgy tűnik szalonnasütés is volt

 

Ezt a táblát nyilván összetéveszthették egy beteg fűzzel, azért döntötték ki

 

Aki tudja miért embermagasságban vágták el a törzseket, kérem írja meg kommentnek

Vajon mit veszélyeztettek?

Szerencsére új élet serken

A Felügyelőség szerint a munkák megfeleltek a kiadott engedélyben foglaltaknak. Belegondolni sem merek hogy nézne ki ez a terület, ha nem feleltek volna meg...

A "másik" Gödi-sziget

Megjelent a Gödi Körkép 2012/4. számában

Ha az olvasó belegondol abba, hogy legtöbbször mely irányba indul el Gödről, első számú és legfontosabb irány lenne a déli, lemaradva követné az északi, míg kelet és nyugat szinte tökéletesen hiányozna a felsorolásból. Mintha a Duna és az új kettes út hermetikusan lezárná mozgásterünket. Ezért lehet, hogy Szigetmonostor valamint Csomád-Őrbottyán meglehetősen ritka úticélja a gödieknek? Most felejtsük el az észak-déli irány nyújtotta kényelmet és keljünk át a Duna túloldalára!

A Nagy-Gödi-sziget 1841-ben

A címet olvasva bizonyára sokan felkapják majd a fejüket. Másik Gödi-sziget? Hiszen az az egy Homoksziget is az idő legnagyobb részében a parttal egybefüggő terület! Talán lesz, aki kisétál a Duna-partra vagy megnézi a google térképeken, majd rezignáltan veszi tudomásul, hogy nincs is „másik” Gödi-sziget. Pedig létezett még nem is olyan régen, melynek történetét a legidősebb gödiek sem ismerhetik. Lássuk tehát mit is kell tudni az egykor nagy galibát okozó Nagy-Gödi-szigetről, melyet ma leginkább Fegyveresi-sziget néven ismerhetünk!

A Nagy-Gödi-sziget a történelem sodrában

A sziget történetéről az első feljegyzés a XV. század elejéről származik. Így írnak róla az oklevelek:

"Özvegy Erzsébet királyné meggyőződvén arról, hogy Zsigmond király Széchy Miklós fia Tamástól az ő Gewd (Göd) birtokukhoz tartozó szigetet azon feltétellel vette el, hogy mással kárpótolja, de mivel ez nem történt meg, a szigetet vissszaadja"

Ekkoriban a mai Gödi-sziget (Homoksziget) még nem lehetett több egy kicsiny szigetnél vagy zátonynál, így több mint valószínű, hogy a birtokper a „másik” gödi szigetről emlékezik meg. E két vízzel körülölelt földdarab között meglévő jelentősségbeli különbségről megemlékezik egy 1826-os leírás is:

"...Gődi Pusztát mosó nagy Duna bal partja fekete agyagos, szakadozott, némelly helyeken kettős partot is tsinál; hellyel bokros ugyan, de mégis olly porhanyós, hogy a’ Duna vizének ellene nem álhatván naponként belyebb ereszti; és innét eredttek a’ Kis – és Nagy Szigetek, mellyek Gődi Pusztához tartoznak. – Ezek kőzűl a’ kisebb Sziget vad bokrokkal benyőlt sűrűség; - a’ nagyobb sziget sok bokrok közőtt is szénát, és gyumőltsöt terem; mindkettőnek partjai azonban víz mosás által láthatóképpen fogynak."
 

A feliszapolódó mellékág, XIX. század közepe

Ebből a leírásból kitűnik, hogy a másik szigetet a mezőgazdaság hasznosította. Általános jelenség volt már a középkorban is, hogy a dunai szigeteket gyümölcsösként használták, valahogy úgy, mint a híres szatmári szilvafás ártereket manapság. A Helembai-sziget például az esztergomi érsek gyümölcsöskertje volt, ahol törvény tiltotta a kikötést. A Nagy-Gödi-sziget történetének legemlékezetesebb eseménye azonban 1775 telén történt. Így ír róla a krónikás:

"...A most elmúlt év december havában iszonyú emlékezetet meghaladó idő óta nem látott, folyton eső hó borította el az egész vidéket, úgy, hogy onnét a legszomorúbbakat gyanítani s a következő év elejét a tapasztaltabbak, mint igen veszélyest kezdték sejteni. Az aggodalom nem is volt alaptalan, ugyanis a Duna ugyanazon hóban igen vastag jéggé tömörülvén, ezen hó 15.-éig megmaradt ugyan szilárd hidegségben, de folyton növekedésben emelkedésében, míg a hideg enyhülni kezdvén, az olvadó hó a földekről és hegyekből nagy folyamokban rohanván le a már önkény megáradó Dunát szerfölött feldagasztotta, és az addig kiáradó víz nagyságát majdnem megközelítette, midőn íme a következő nap hajnala hasadtakor iszonyú dördüléssel, mintha az ég dörgött volna, talán folyását gátoltatni tovább nem akarván, meg törte a jeget, és egy kissé szabad folyást engedett a víznek, de déli 11 órakor Göd szigeténél feltorlódott, és a homokra emelkedő jég gátolta a folyást, és midőn így a szegény polgárok magokat a legnagyobb veszélynek kitéve lenni vélték, az akadályozott víz visszatért az ismert mederbe, s ezt csakhamar elhagyva, az egész közeli földre annyira kiöntött, hogy míg az emberek aggódva néznek körül és holmiaik összeszedéséről gondoskodnak, ezen káptalani város alsó részén, mely alacsonyabb fekvésű és a Dunához közelebb van, a legtöbb házat annyira elfoglalta, hogy mindkét városban 105 házat nagyrészt leomlasztott, a többit pedig megrongálta..."

Ugyanaz történt 1775-ben Gödnél, mint a Csepel-sziget északi csúcsán 1838-ban. A feltorlódott jégtáblák által felduzzasztott víz mindkét esetben hatalmas károkat okozott, az utóbbi Pest városát döntötte romba. Ugyanúgy, ahogy a pesti árvíz okait megszüntették, a Nagy-Gödi-sziget sem kerülhette el a sorsát. A régen 1 kilométernyi árteret bebarangoló folyó Gödnél nagyon ellaposodott, volt, hogy a hajósok heteket vesztegeltek, míg át tudtak kelni a gödi gázlón. Mintegy 130 évvel ezelőtt számolták fel ezt a helyzetet a vízügyi szakemberek. Két nagy töltéssel zárták el a monostori oldalon lévő mellékágat; hozzákapcsolva a Szentendrei-sziget tömegéhez. Így veszett el ez a kicsiny terület Göd számára; elvesztette régi nevét is, ma Fegyveresi-sziget néven közigazgatásilag Pócsmegyerhez tartozik. 

 

Árvizek idején visszatér a Duna

A védett Fegyveresi-sziget látnivalói

Mindössze negyed órányi sétára esik a szigetmonostori révháztól északi irányban. A töltés két irányból kerüli meg a szigetet. Mindkettő könnyedén járható kerékpárral, gyalog, babakocsival és akár lóval is. Hogy miért is érdemes ellátogatni ide? Egyfelől ez a terület a Homokszigethez hasonlóan a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A töltésről egyhangúnak látszó táj számtalan meglepetést tartogat. A legmélyebb részeken gyakran még víz csillog, kedvelt helyei ezek a dagonyázó vaddisznóknak. A szárazabb területeken a térdig érő fűben gázolva olyan érzésünk lehet, mintha a történelmi korok előtti Alföldön járnánk. Az erdőszéleken burjánzó kökény és galagonyabokrok között csak az éles szeműek juthatnak keresztül a vadcsapásokat követve. A terület azonban nem egyhangúan sík, a régi mederformák hullámai megmaradtak, kivehető az egykori sziget lágyan lejtő pereme is. A sziget magterületét kirajzolja a kora tavasszal nyíló védett ligeti csillagvirág, mely kék szőnyegként borítja a tavalyi avart. Erdei jórészt megőrződtek természetes állapotukban, kidőlt fák, lecsüngő liánok kölcsönöznek neki szinte őserdei hangulatot. Ezt az érzést erősítheti bennünk az a tény is, hogy egyetlen út vezet be a töltések által határolt területre, mely ugyancsak egy töltésen fut. Csodálatos jegenyefa és platán-sor szegélyezi egészen a surányi árvízvédelmi központ lezárt területéig. Ha itt lesétálunk a partra, a sarkantyútól pár méterrel lejjebb megtalálhatjuk a surányi vízmércét. A sziget déli részén az ember is otthagyta keze nyomát a tájon. Aprócska szántó és mellette emelkedő vadászles, kosárkötő fűz ültetvény jelenti manapság a Fegyveresi-sziget mezőgazdaságát. A nyílt mezők és művelt területek ellenére az erdők lassú térhódítása figyelhető meg. Először a cserjék veszik birtokba a mezőket, majd őket a fák követik. Egyelőre a Fegyveresi-sziget őrzi számtalan arcát, mely csak akkor mutatkozik meg igazán, ha letérünk a töltés által kijelölt útról és belevetjük magunkat az egykori Duna mederben felnőtt vadonba.

Fűz ültetvény aratás után

Jegenye és platánsor kíséri a töltést a "partról" a "szigetre"

Legeltetés hiányában a füves pusztát lassan meghódítják a tüskés cserjék

Felszántott meder, fehérnyárak, árvízvédelmi töltés és a Visegrádi-hegység

Érintetlen ártéri erdő vette birtokba a felszámolt mellékágat

Jobbra a Duna, balra a Szentendrei-sziget, középen a feltöltött meder.

Éledő természet - ligeti csillagvirág

A surányi lapvízmérce az árvízvédelmi töltésen.

 

Jó lenne, ha a gödiek – ha csak egy-egy kirándulás, vagy kerékpáros-túra erejéig újra felfedeznék azt, hogy keleti és nyugati irányban is számtalan látnivaló vár bennünket!