Még sosem volt ekkora a Helembai-zátony

A Duna felszíne alatt egy hatalmas zátony formálódik Esztergom és Szob között. Habár a 2018 őszi rekordalacsony kisvíz idején is csak három különálló darab látszik belőle elképzelhető, hogy a közeljövőben egy összefüggő nagy zátonyt látunk majd a közeljövő hasonlóan aszályos időszakban. 

Írta: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György, fényképek: Szokolics György

Szigetek, zátonyok Esztergom és Szob között. (fotó: Kaszás Gergő)

A nemzetközi hajózóúttól délre, azaz Magyarország felé eső Helemba-sziget, Helembai-zátony és Szobi-zátony a Dunakanyar bejáratánál helyezkedik el a Kovácspataki-hegység és a Visegrádi-hegység által körülölelt területen. 2015. szeptemberében ugyancsak kisvizes időszakban már bejártuk a területet, kutatva, hogy mennyire függ össze ez a három mederforma. Három év elteltével a zátonyok helyzete, alakja némiképpen változott és a még alacsonyabb vízállás sohasem látott nagyságban mutatta meg mi rejtőzik a víz alatt. 

A Szobi-zátony lankásabb északi oldala.

A Szobi-zátony legnagyobb kiterjedése körülbelül 680 méter volt. Szob-Pilismarót rév feletti csúcsa viszonylag meredeken végződik el, ez a pont tekinthető a zátony-komplexum legkeletibb pontjának. Ennek közelében, 2018. október 22-én Esztergomban mért -10 centiméteres vízállásnál egy kör alakú kis aprókavicsos szigetet találunk, melyet 2 méteres csatorna választ el a nagy, orsó alakú szigettől. Ez egy új mederforma, az elmúlt három évben alakult ki, magassága ennél a vízállásnál körülbelül fél méter. 

Kerek-zátony

A Kerek-zátonytól nyugatra, az északi part mentén viszonylag sekély a víz, de ettől eltekintve a Szobi-zátony mindkét oldalán meredeken szakad be a meder. A kisvizes időszakra jellemző rendkívül tiszta (azaz átlátszó) vízben akár 2-2,5 méter mélységig le lehet látni, de ezeken a szakaszokon a kavics-lejtő hamar eltűnik a szem elől. Megigéző nézni, ahogy a parttól alig egy-két méterre eltűnik a meredek kavicsos lejtő a kristálytiszta vízben.

Kilátás nyugatra a Szobi-zátonyról

Felmerülhet a kérdés, hogy miért volt ennyire tiszta és átlátszó a Duna vize az alacsony vízállás idején? Ennek egyszerű oka volt: megszűnt a lebegtetett hordalék utánpótlása. A folyó partjai végig olyan vonalon futottak, amely messze a partfal talajszintje alatt volt. Szinte kizárólag kavicságyban folyt a Duna, azaz a hullámzás oldalról nem moshatott be finomabb szemcséket és a mellékfolyók vize is jóval kevesebb agyag, iszap és szerves anyagot hordozott. Továbbá megszűnt a hajóforgalom nagy része, így a hajók által keltett, a partot elmosó hullámok is gyakorlatilag hiányoztak. 

A Szobi-zátony meredek déli partja

A Szobi-zátony éppen az Ipoly torkolatában épült fel, de az anyaga nem az Ipolyból származik. Az Ipoly szorgalmasan építgeti a maga zátonyát a part mellett. Ilyen alacsony vízállás idején nagy szintkülönbséggel, saját hordalékkúpjáról bukik bele a Dunába. Ez a rész kisvíz idején a szobiak "kisoroszi szigetcsúcsa", sokan látogatnak ide ki bámészkodni. De ezt a hordalékkúpot és a zátonyt markánsan elválasztja egymástól a hajózóút. Miközben a Szobi-zátony három oldalról meredek falakkal szakad a Dunába nyugat felé, egy sekély nyúlványa nyújtózik nyugat felé, a Helembai-zátony irányába.

Madarak a Varjú-zátonyon

Ezen a nyúlványon sok helyen madarak jelzik azokat a sekély részeket, ahol a víz kellően alacsony a pihenéshez, de elég mély ahhoz, hogy ragadozók semmiképpen ne zavarják őket. Nem mintha a zátonyokon vadállatok élnének... Egy ilyen madárról neveztük el a Varjú-zátonyt, mely mederformaként a Szobi-zátonyhoz kapcsolódik, de a legkisebb vízállás esetén is egy csatorna választja el a fő tömegétől. Az elmúlt három év alatt ez a zátony alaposan "meghízott". A korábbi három apró zátony összenőtt és most egy nagyobb, körte formát alkot, ahol az elvékonyodó szár a Helembai-zátony irányába mutat. 

Vándormadarak paradicsoma. Kövek és kavicshátak a Szobi- és a Helembai-zátony között

Mindössze 100-140 méter a távolság a Szobi- és Helembai-zátony között, de mederformákat tekintve ez a legizgalmasabb rész. Kajakból egyszerre könnyű és nehéz megfigyelni a víz alatt rejtőző világot, ugyanis ez a világ helyenként előbukkan kövek és kavicszátonyok formájában, máshol olyan sekély a víz (10-40 cm), hogy szabad szemmel látni minden egyes kavicsot és kagylót. Persze ezeken a sekély, 70 centiméternél sehol sem mélyebb sebes folyású szakaszokon arra kell ügyelni, hogy a kajak alja ne sérüljön. Tapasztalható ugyanis egy viszonylag erős áramlás, amely a pilismaróti oldalról húz át a szobi oldalra, valamint egy gyengébb, amely éppen az ellenkező irányba halad, közvetlenül a Szobi-zátony felett. 

Bokáig érő víz a Duna kellős közepén

Itt akár ki is lehet szállni és egy sétát tenni a bokáig érő vízben a Duna kellős közepén. Azonban a két zátony fő tömege továbbra is elválik egymástól. A 2015-ben megfigyelt, 1,4-1,6 méter mélységű 6-7 méter széles Varjú-árok az a pont, ahol a két zátony tömege elkülönül egymástól. Ez az áramlási csatorna az elmúlt években a várakozás ellenére nemhogy feltöltődött, de tovább mélyült, mélysége 2018-ban már megközelítette a 2 métert (1,8-1,9 m). Ezzel párhuzamosan a benne áramló víz ereje is megnőtt, így egyhamar nem lesz összefüggő nagy zátony a Dunán.

A Helemba-zátony homokos nyúlványa

A két zátony közötti szakasz nem csak a meder mélysége miatt változatos, de az anyaga miatt is. Aprókavics váltakozik nagyobb kavicsokkal, sőt ki tudja honnan idekerült kőtömbökkel, melyek közül kétség kívül a legérdekesebb a Helemba-sziget keleti csúcsán található kerek "ágyúgolyó". Ahogy közeledünk a Helemba-zátony felé úgy változik a hordalék szemcsemérete és amikor kikötünk a legkeletibb nyúlványán lábunk süppedős finom homokot ér.  

Itt szó szerint a szemünk láttára épül a zátony. Mindkét oldalról érkező hullámok rakják le szorgos hangyaként a magukkal görgetett szemcséket ott ahol találkoznak. A homokzátony pedig szemcséről szemcsére magasodik; az pedig, hogy ilyen szemcseméret tartomány megtelepedhet itt bizonyíték arra, hogy az áramlás magasabb vízállás esetén is csak formálja, mozgatja de nem bontja el a Szobi-zátony felé épülő nyúlványt. 

A Helemba-zátony északi oldala a Helemba-szigettel a háttérben

A Helemba-zátony közel 800 méter (kb 1708,9-1709,7) hosszúra nőtt az őszi kisvíz idején. Mivel keleti szomszédjánál nemcsak hosszabb, de magasabb is a növényzet megtelepedése előrehaladottabb állapotban van rajta. A "landmark" három fűzfa mellett ezernyi apró fűzfa csemete telepedett meg, érdekes módon olyan sorokban, amelyek futása követi a zátony (elsősorban déli) szintvonalait. Ez nem véletlen, a magokat valószínűleg a hullámzás tette partra miközben apadt a folyó. Egy egész ültetvényt telepített meg a Duna, megalapozva egy jövőbeli sziget alapjait, amelynek majd más nevet kell találni, hiszen a Helemba-sziget már foglalt. 

A fűzfákon kívül az "ember" is megtelepedett

A természet megtelepedésével párhuzamosan az ember is fel-felbukkan a szigeten. Vannak akik csak sétálni, gyönyörködni jönnek, vannak akik céges bulit rendeznek itt és itthagyják a szemetüket. Vannak akik megpróbálják helyben elégetni a szemetüket, aztán csodálkoznak, hogy nem ég el sem az alu sörösdoboz, sem pedig az üveg. Bizonyára sohasem hallottak még róla, hogy a zátonyok és a szigetek a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartoznak hivatalosan. Mindemellett a Helemba-szigeten ipari méretekben vadásszák a régészeti leleteket a fémkeresősök, akik lehet, hogy egy múzeum megbízásából dolgoznak, de az is lehet, hogy nem.

A Helemba-zátony a hasonló nevű sziget (azaz nyugat) felé lassan ellaposodik, mintegy háromszáz méterre tőle még mindig alig egy méteres a vízmélység.  Több helyen nagyon régi fadarabok vannak a meder agyagos-kavicsos alján. Érdekes kérdés lehet, hogyan kerültek oda a Duna fenekére. Itt is jelentkezik az erős keresztirányú áramlás egy, a két zátonynál megfigyeltnél mélyebb és hosszabb szakaszon. A Helemba-sziget keleti csúcsán is felbukkant egy zátony október 22-én, ahol egy korábbi, október 20-i evezés alkalmával még csak a madarak jelezték, hogy rejt valamit a víz mélye.

Sőt a Helemba-sziget felső csúcsán is előbukkant egy kavicszátony közvetlenül a kőszorással megerősített zigetcsúcs felett. Azonban az Esztergom felé eső ágban már nyoma sincs a Kis Helembai-szigetnek, amelyet elkotorhattak korábban.

A három mederforma; a két zátony és egy sziget remekül megfigyelhető "odafentről" a Hideglelős-kereszttől.

Sosem volt ekkora még a Helembai-zátony

A Szobi- és Helembai-zátony közti szakasz

A Helemba-zátony ellaposodó nyugati vége

A Helemba-zátony épülő, homokos keleti nyúlványa

A három részes Szobi-zátony: Varjú-zátony, a Szobi-zátony és a Kerek-zátony

2018. október végén tehát még mindig nem volt elég alacsony a vízállás ahhoz, hogy egy egységes zátony jöjjön létre a Dunakanyar nyugati kapujában. Azonban érdemes kisvízről kisvízre figyelemmel kísérni e három mederforma alakulását, hiszen viszonylag kevés olyan hely maradt a Dunán, ahol "élőben" követhetjük nyomon a mederközépi zátonyképződést, formálódást és a szigetté válás folyamatát.

Tanulmányút a Varjú-zátonyhoz

Szeptember 27-én írtuk, hogy egy hatalmas összefüggő zátony rejtőzhet az Ipoly-torkolatnál, ahol kisvíz idején át lehet gyalogolni a Helembairól a Szobi-zátonyra. Alig egy héttel később, az idén mért legalacsonyabb vízállás idején felkerekedtünk a cikk szerzőjével, Szokolics Györggyel, két túrakajakkal és egy halradarral, hogy kiderítsük igaz-e a valamivel magasabb vízállásnál megfogalmazott hipotézis. 

Írta és fényképezte: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György

Vajon át lehet-e gyalogolni...?

Esztergomnál mért 14 centiméteres vízállás és 15 Celsius fokos vízhőmérséklet idején szálltunk vízre a szobi révnél. Előbbi adat mindössze 16 centiméterrel a magasabb a valaha mért legalacsonyabb -2 cm-es vízállásnál. A cikkben minden más relatív vízállást ehhez képest jelölünk. 

Első úticélunk, a Szobi-zátony körülbelül 160-165 centiméteres esztergomi vízállásnál bukkan elő. Egészen pontosan így néz ki amikor kibukkan. Az utána következő Helembai-zátony pedig 305 centiméteres víznél tűnik fel vagy el, a vízszint mozgásától függően. 

A Szobi-zátony északi oldalán eveztünk felfelé a folyón. Általánosságban elmondható, hogy a meglátogatott zátonyok keresztmetszete aszimmetrikus: mindkét zátonynál közvetlenül az északi oldalon sekélyebb a meder, míg a délin nagyon gyorsan mélyül. A déli partszegélytől egy-két méterre már nem lehetett látni a meder alját. A kifejezetten tiszta vízben nagyon könnyű volt tanulmányozni a mélyben rejtőző formakincset. Több mint egy méterig le lehetett látni. 

A Szobi-zátony október 5-én legnagyobb meglepetésünkre négy különálló részből állt. A fő zátony torpedó alakú, 700 méteres hosszú, legnagyobb szélessége 85 méter. Legmagasabb gerincét laza, süppedős kavicstakaró borítja, mintha a Duna nemrég rakta volna le ezt a réteget. Ettől délre mindenfelé kötött üledéket találtunk, amelyben már nem lehetett olyan könnyen elsüllyedni. A Szobi-zátonytól nyugatra a pihenő madarak már messziről jelezték a három kisebb zátonyt, bár mint később kiderült nem csak a kavicspadokon, de a sekély vízben is pihengettek. Körülbelül fél méteres vízben, térd fölött vizesen lehetett átsétálni a legnagyobb területű zátonyra, melynek lapos felszínét folyami kavics alkotta. Ebben az ágban a víz az északi hajózó út felől enyhe sodrással haladt délkelet felé. 

Három új zátony.

Ettől nyugatabbra, mintegy 20 méterrel további két kisebb zátonyt találtunk, melyek között olyan sekély volt a víz, hogy kajakkal nem is lehetett volna áthaladni közöttük, és ha még 5-10 centit apadt volna a Duna ez a három teljesen összenő. Az utolsó zátonyocskát, melyet az utoljára elmenekülő madárról nevezzünk Varjú-zátonynak ökölnyi méretű és még annál is nagyobb kövek építik fel, amely egyértelműen jelzi, hogy a hajózó ág felé tapasztalható egy igen erős áramlás, mely a kajakot is magával ragadta. 

A Varjú-zátony és a névadó

A Varjú-zátonytól nyugatra hirtelen elveszítettük szem elől a meder alját. Az empirikus (evező leszúrása) mérés, valamint a halradar egy 6-7 méter széles áramlási csatornát jelzett, 1,4-1,6 maximális méteres mélységgel. A leeresztett evező nagyméretű kavicsokba ütközött az aljzaton. 

Empirikus mérés, háttérben a Szobi-zátony(ok)

Innen a Helembai-zátony felé újra emelkedni kezdett a meder és ezt a 6-7 métert leszámítva újra mindenhol lehetett látni egy méter mélyen a Duna aprókavicsos, néhol homokos mederanyagát. A Helembai-zátony legkeletibb pontja az 1709,1 folyamkilométernél található. Ezen a részen a délkelet felé tartó vízáramlás kissé "lecsapta" a sziget csúcsát. Ettől a ponttól éppen 560 métert kell gyalogolni a nyugati szigetcsúcsig, azaz az 1709,66 folyamkilométerig.

A lelőhely

A Helembai-zátony nyugati részétől északra egy nagy kiterjedésű víz alatti kavicspad nyújtózik a szlovák oldal felé, ahol 30 métert is be lehet gyalogolni és még mindig nem ér térdig sem a víz. Ezen a kavicsbordás részen, ahol az LKV esetén is akad némi vízborítás a szanaszét dobált szemétben egy nagyon érdekes felfedezést tettünk, melyet bővebben a következő bejegyzésben fejtünk ki. A Helembai-zátony nyugat felé lassan mélyül, száz méter után még mindig csak egy méter mély a víz. 

Hidrológiai expedíció halradarral

A Helembai-zátony és a tőle nyugatra található sziget között is megvizsgáltuk a meder mélységét. Ezen a hozzávetőlegesen 1,5 kilométeres szakaszon eleinte fokozatosan mélyült a meder, majd körülbelül 300 méter után 2,7-2,8 méterig süllyedt. A szigettől 300-350 méterre lassan ismét emelkedni kezd a meder, a fenti képen látható bójánál már csak két métert mértünk. Kissé beljebb a hajózó útvonalnál már 3,2 méter mély a víz, azaz bőven elegendő a nagyobb merülésű hajók számára. 100-150 méterre a szigetcsúcstól már látszódott a meder alja. Erőteljes áramlást tapasztaltunk a hajózó ágból a délkelet felé, amely a Helemba-zátonyhoz hasonlóan a Helemba-sziget csúcsát is lecsapta déli irányba. 

A zátonyok kiterjedése október 5-én, valamint a bejárt útvonal (kékkel)

A szeptember végi hipotézisünk az volt, hogy a Helembai- és a Szobi-zátony között egy egybefüggő zátony rejtőzhet a mélyben, mely alacsony vízállásnál járható, azaz úszás nélkül át lehet jutni egyikről a másikra. A mérések szerint ez csupán 6-7 méteren múlik, ahol ugyan egy magas ember átgyalogolhatna az 1,4-1,6 méteres áramlási csatornán (Varjú-árok :) fenti képen piros X), de a nagyon erős sodrás valószínűleg a legerősebb embert is felborítaná. És mivel a legalacsonyabb vízállások ősszel és télen jelentkeznek, a vízhőmérséklet sem kedvezne a vállalkozó kedvű felfedezőknek. 

Hatalmas zátony rejtőzhet az Ipoly-toroknál

A 2015. évi dunai kisvizes időszak már eddig is sok eddig rejtett jelenséget tárt föl a Duna medrében, például Budapesten az Ínség-sziklát, most Szokolics György lett érdekes jelenségre figyelmes az Ipoly-toroknál található két zátony között. Amennyiben a megfigyelése helytálló, nem két különálló, hanem egyetlen összefüggő zátonyról beszélhetünk a Hideglelőskereszt tövében. Ennek a zátonynak középső része állandóan víz alatt van, de kisvizes időszakban át lehet gyalogolni az egyikről a másikra. 

Írta: Szokolics György

Valamikor tavaly vagy tán két éve egy csónak kóválygott keresztbe a Dunán egész nap, és amikor kikötött a Helemba zátonyon elmondták, hogy 50 méterenként mederszelvény keresztmetszetet mérnek folytonosan mérik a mélységet 1 cm pontossággal. Ekkor kérdeztem, milyen mély a legmélyebb részen a víz két zátony között, és azt válaszolták hogy 1,5 méternél sehol nem több. Egészen biztos vagyok benne, hogy ekkor legalább 80-100 cm-es esztergomi vízállás volt.

Ezek után a télen (2015.02.20., Esztergom 130 centi körül) normál vízállásnál a két zátony között éppen félúton kemény talajt éreztem az evezővel kb. 110 cm-nél. Próbáltam megjelölni GPS-szel, de nem találtam vissza... Nem tudtam mi az, körülötte mély víz.

Helemba zátony, 2015.08.24. Vízállás Esztergomnál kb. 55 cm. Már ekkor is egy 2-3 méter széles sávon át lehet sétálni a szobi zátonyra. Veszélyes, mert a sáv két szélén hirtelen mélyül a meder. Szeptemberben ennél 35 centivel kisebb víz is volt. Ekkor a két zátony a képen látható 650-700 méter helyett alig 600 méterre lehet egymástól. Fényképezte: Szokolics György

Az idén találtam ki, hogy kimérem az átjárót (2015.09.01. Esztergom 30 cm) Első nekifutásra körülbelül félútig begyalogoltam - ez sima ügy, oldal irányban nincs hirtelen mélyülés Aztán kajakkal próbálkoztam kb. 20-25 méterenként mélységet mérni. A szobi szigethez közeledve néhány helyen az előző 110-130 cm-ről a következő ponton nem ért le az evező, ekkor +/- 20 métert oldal irányba mozogva mindig volt olyan hely, ahol alig 1 méteres volt a víz. Visszafelé már sötétedett és ekkor kb. 50 méterenként nyomtam egy megjelölő pontot a GPS-en.

   

A szigeten aznap voltak helybeliek, ahol egyikük elmondta hogy a héten már átment és legfeljebb 100 métert kellett úsznia, hogy átjusson.

Nem valami tudományos módszer de összességében engem meggyőzött, hogy van egy vonal ahol át lehet jutni.

A tanulságok: 

• a Szobi-zátony felső fele az ott már keskeny gerinctől oldal irányban gyorsan mélyül ellentétben a Helembai-zátonnyal
• a gerinc nem illeszkedik a két sziget végződését/hosszanti középvonalát összekötő egyenesre.
• a két zátony tényleges távolsága Esztergom kb. 30 cm-es vízállásnál 620 méter.

A másik irány. Innen nem látszik, de a Helemba sziget felé több száz méterre fel lehet sétálni. Fényképezte: Szokolics György

Ha ismét 50 centi alá megy a vízállás, alaposabban kimérem/kimérjük esetleg több párhuzamosan haladó kajakkal és dokumentálom/fotózom, annál is mert a másik irány, a Helemba sziget felé legalább ennyire érdekes!