Gyomlálás a rezervátumszigeten

Rezervátumok tipikusan pusztulásra ítélt dolgokat őriznek mesterségesen kialakított helyszíneken, és itt nem csak az amerikai indiánok számára kijelölt pusztaságokra lehet gondolni, hanem városi térben kialakított, szűk területre bezsúfolt állatseregletekre vagy egyes dunai szigetekre is. Az Ada Kaleh rezervátumaként létrehozott Simian-sziget mellett említhetjük a Dunacsúnnál felduzzasztott tóban létrehozott Madár-szigetet (Vtáčí ostrov) is, amely amellett, hogy természetvédelmileg kiemelt jelentőségű, hasonlóan más rezervátumokhoz, egy végtelenül szomorú hely. 

A Körtvélyesi (Hrušovi)-víztározó közepén álló mesterséges dunai sziget fiatalabb, mint Szlovákia, létrehozása 1993-2007 közé tehető. Nagyjából félúton található Rajka és Somorja között, ahol a víztározó eléri 2,5 kilométeres legnagyobb szélességét. Szigetnek annyiban nevezhető, hogy a tározó felszíne fölé emelkedő földdarab, amin megtelepedett a növényzet. Egy nyeles hurok formájú terméskőkő-szórás alkotja a vázát, ami nem záródik, a sziget északnyugati csücskén rövid szakaszon megszakad folytonossága. Formáját tekintve ez egy statikus Zöld szemesostoros, ahol a csáp nem szolgál mozgásra, és kőből van a sejtmembránja, ami közbezárja a tárolóból kitermelt földanyagot. A kitöltés sem teljes, a tervező sejtmagként meghagyott egy nagyobb lagúnát, amit hullámtörő véd az erős széltől és hullámzástól.

A Madár-sziget pozíciója az elárasztás előtt.

Ez nem egy tisza-tavi sziget, ahol a befejezetlenség folytán helyenként a tározóból kiemelkednek a folyó korábbi mederformái. Itt nem maradt semmi a felszínen, tehát nem hasonlítható a Gyilkos-tóhoz sem, ahol a fatönkök még emlékeztetnek az elárasztott erdőre. A Madár-sziget nem sokkal, legfeljebb két méterrel magasabb az eredeti felszínhez viszonyítva, a még az adriai szintet használó Duna-térképen ugyanúgy 126 méteres szinteket jelölnek, mint a Madár-sziget Wikipédia oldalán (127 m.B.f.). Itt a duzzasztómű építése és a víztározó kialakítása során minden ártéri erdőt, holtágat, dunai szigetet, kavicszátonyt nem csupán elárasztottak, de előtte még el is pusztították (lásd alábbi légifotó), különben a halott fák még mindig kilógnának a vízből. Madárfészkestül, költőhelyestül.

Költési időszakban a rezervátumszigetre tilos a belépés, mint ahogy a többi hasonló madármenedékre is, amiből Dunacsún alatt van még egy, a Mucha-gát, Dunacsún felett pedig megszaporodik a számuk és az ártéri erdők is előbukkannak a töltésen belül, mivel a felső részen egyre sekélyebb a tározó, és egyre jobban kezd hasonlítani egy normális folyóra. Ezek a menedékek mesterséges mivoltuk ellenére két szempontból is rendkívül fontosak; költőhelyet és menedéket biztosítanak az itt élő és vonuló vízimadaraknak. 

Kiirtott ártéri erdők, 1991. (fentrol.hu)

Nagyon érdekes beszélgetést lehetne folytatni a motivációkról azzal a mérnökkel, aki a Madár-szigetet megtervezte. Megannyi kérdés merülhet fel: miért pont oda került, miért pont ilyen az alakja, mire szolgál az a nyúlvány a nyugati részén, miért nem lehetett egy "hagyományosabb" formát választani, illetve miért nem lett nagyobb, miért nem készült több hasonló rezervátum-sziget.

A Madár-sziget délkelet felől nézve (forrás)

Ezeket a kérdéseket akár fel is lehetne tenni a madárvédelmi szakembereknek is, akik minden évben egy csapat aktivistával (Sziszüphosszal) a költési időszak után nekilátnak, hogy "rendbe tegyék" a szigetet. Jellemzően augusztus végén napokon keresztül kaszálják benzines fűkaszával az invazív növényeket, húzgálják a gyomot a sóderes partokon, irtják a fákat, hogy a vízimadaraknak, elsősorban a sirályféléknek legyen hol költeniük a 25 négyzetkilométernyi kiterjedésű, sivár víztározó közepén. Ott, ahol alapvetően a bősi duzzasztómű felépítése előtt rendelkezésre állt a megfelelő költőhely ennél jóval több madár egyed és madárfaj számára, és a természet elvégezte azt, amit most EU-s pénzből, társadalmi munkában kénytelen végezni egy csapat természetvédő. Erre a folyamatos, az örökkévalóságig végezhető küzdelemre azért van szükség, mert a terület képtelen önmagát fenntartani; korábban a folyókanyarulatok vándorlása miatt állandóan és kellő nagyságban álltak a költő madarak rendelkezésre sóderes partszakaszok és folyóközépi zátonyok a szigetközi Öreg-Duna mentén. 

A Madár-sziget létrehozása alkalmas arra is, hogy az emberiség megnyugtathassa a lelkét, hogy nem hagyta magára az élővilágot, és a kirtott ártéri erdők helyén csupasz töltésekkel körbebetonozott és leaszfaltozott 2500 hektáros víztározón meghagyott számára egy mesterséges kőszórással lehatárolt 7 hektárnyi (0,28%) rezervátumot, amit aztán ki lehet tenni a vízerőmű természetvédelmi PR kiadványainak címlapjára.