2018. augusztus 14., kedd

Szent Mihály négy zátonya


A 2018 augusztusi kisvíz számtalan érdekes dolgot hozott a felszínre. Van ahol aknagránátot, máshol ismeretlen funkciójú cölöpépítményt, régi pénzeket, oligocén puhatestűek vázait. Nagymaros és Dömösi átkelés között például négy lapos zátonyt.


Nagymarost délen elhagyva a rekultivált vízműterület következik, majd az út, a vasút és a kerékpárút kiér közvetlenül a folyó partjára. Itt, a Szent Mihály-hegy (pontosabban annnak egy délkeleti gerince, a Szürke-hegy) tövében négy kavicszátony bukkant elő a part mellett közvetlenül a 2018. év augusztusi alacsony vízállásának köszönhetően. 

"Hányattatott" szakasza ez a Dunának. Az 1698 folyamkilométer táblánál nem csupán a parti zátonyok rejtőznek a Duna medrében, hanem a folyó egyik legveszélyesebb gázlója, az alsó-dömösi. Míg a Malom-patak torkolatánál a folyó 320 méterre szűkül össze, alig másfél kilométerrel lejjebb már 720 méterre nő a két part közötti távolság. A Duna medre itt sziklás, a sodorvonal erősen a visegrádi part felé közelít, éppen ezért a kitáguló meder kisebb sodrású északi részén a folyó lerakta az hordalékának egy részét. Ezt a gázlót is szerették volna kiküszöbölni a nagymarosi gát építésével. A hírhedt balparti körtöltést alig fél kilométerrel a zátonyok alatt kezdték kialakítani. 

Az 1-es számú, legkisebb zátony és víz alatt rejtőző sziluettje

2018. augusztus 11-én 15 és 16 óra között Nagymarosnál mért -13 centiméteres vízállásnál összesen négy zátony bukkant elő a vízből. Mivel a zátonyok felszíne alig — talán legfeljebb fél méterre — emelkedik a Duna fölé, kis vízszint-ingadozás is jelentős mértékben növelheti, vagy csökkentheti a felületüket. 

Az első, egyben legkisebb zátony Dömöstől számolva közvetlenül az 1698-as folyamkilométer tábla alatt található. Ahogy a fényképen is látható, tömegének nagyobb része sekély víz alatt volt, ezért várható, hogy némi apadás után akár kétszeresére is nőhet.  

A 2-es számú, hosszú zátony

A sorban következő második zátony keskeny és hosszú alakja délen egy kőszórásban végződik el. Mintha a partról bedobáltak volna néhány andezittömböt, hogy a vízitúrázókat és a motorcsónakosokat bosszantsák. A parttól alig néhány méter, de jelentős vízmélység választotta el. Felső csúcsa a sekély víz alatt tovább nyúlt az egyes számú zátony felé. 

A Hármas- és Kettes-zátony kőszórásai (távolban dereng az Egyes)

Kőszórás bukkan elő a Harmadik-zátony alsó csúcsán is. Ezt a zátonyt a kerékpárútról a fák miatt nem látni, ezért nehéz megmondani, hogy milyen mértékben áll kapcsolatban a két páros számú szomszédjával. 

A parthoz legközelebb lévő Négyes-zátony

Emberi megtelepedés nyomaival egyedül a négyes számú zátonyon találkozni, talán azért, mert ez kb. térdig érő vízben megközelíthető a partról, ott ahol egy kezdetleges gátat is elkezdtek építeni a könnyebb megközelítés érdekében. Laza kavicsból áll, amely a taposás következtében hajlamos megindulni a mélybe, de az állandó hullámzás is rendszeresen áthalmozza. Alsó és felső csúcsán igen gyorsan mélyül, a hármas zátonyra mellig érő, vagy annál mélyebb vízben lehet átkelni. A négy zátony közül a negyedik a legmagasabb és ez áll a parthoz is a legközelebb. További 20-30 cm apadás esetén száraz lábbal is megközelíthetővé válna.

A négy zátony elődje 1969-ben (fentrol.hu)

1930-ban már zátonyt jelöltek ugyanezen a szakaszon. Ugyan nem négyet, hanem egyet, de az legalább 700 méter hosszú volt. 1969-ben egy légifotón ugyanez az egybefüggő parti zátony látható. 1975-ben még megvolt, nagy részét valószínűleg a nagymarosi gát építésekor kotorták el — kellett az anyag a körgátba. Amit ma látunk belőle mindössze halovány mása annak az óriási zátonynak (lásd alábbi kép). 

A Szent Mihály-hegy tövében található zátonyok (kékkel) az 1969-es elődjükkel (pirossal)

Elhelyezkedésüket és kialakulásukat tekintve a Szent Mihály-hegy alatti zátonyok parti zátonyok. Lapos mederben alakulnak ki, ahol a sodrás és a hullámzás miatt a parthoz közel pihennek meg a Dunakanyarban görgetett kavicsok. Átalakulhatnak idővel szigetté, de ez a sziget lét viszonylag rövid ideig fog tartani, hiszen láthatjuk, hogy a növényzet nélküli Négyes-zátony mennyire közel esik a parthoz. A növényzet megtelepülése után rövid időn belül hozzáforrnak majd a nagymarosi (rekultivált) szárazföldhöz.

2018. augusztus 7., kedd

Főhercegi vasút Erdőfűre


Érdekes fekete vonal halad keresztül Erdőfű telepen egy 1930-as térképen. Kis kanyarral kikerüli a vadászlakot, keresztülmegy az Gerechát felé vezető úton egyenesen a Duna felé. Átkel a töltésen és egy ártéri révháznál elvégződik. A vonalat Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg rajzolta még 1901-ben, hogy 1910-ben már egy gőzös pöfögjön végig rajta a boki töltéstől Nagynyárádig és ezen túl Pécsig és Mohácsig — a béllyei uradalmán megtermelt javakat szállítva.

Erdészlak Erdőfűn (forrás)

Habsburg-Tescheni Albrecht főherceg béllyei uradalma, melyet eredetileg még Prinz Eugen, azaz Savoyai Jenő kapott a királytól törökellenes harcai elismeréseképpen — Magyarország egyik legjobban karbantartott mintagazdasága volt. Magában foglalta a Kopácsi rétet és a Herceg- előtaggal rendelkező drávaszögi (német) falvak nagy részét. A főherceg 1895-ben bekövetkezett halála után a birtokot testvére fia, Frigyes főherceg örökölte. A több kisebb és két nagyobb részből álló birtoktest északi részét ma Béda-Karapancsa tájegységként ismerjük és a Duna-Dráva Nemzeti Park részét képezi. Erdőfű eredetileg dunai ártér volt a bédai és a boki kanyarulatok között. 1860 előtt ez a vidék valódi vadnyugat volt, ahol a Duna hozta a szabályokat, hozzá voltak kénytelenek alkalmazkodni az ide menekülő törvényen kívüliek; orvvadászok, orvhalászok, földfoglalók, akik között szerbek, magyarok  és horvátok is voltak. A Duna évről-évre újrarajzolta a területet, egy nagyobb árvíz után az itt élők sem ismertek rá a tájra; új szigetek, új medrek, levágódó kanyarulatok születtek. 

Erdőfű nagy magtára (kép: Elblinger Ferenc)

A folyószabályozások és az árvízvédelmi töltés megépülte után kezdődött a táj természet- és társadalomföldrajzi átrendeződése. A század utolsó negyedében megépültek a védőgátak; csatornahálózatot, szivattyútelepeket létesítettek, a területet lecsapolták, a földfoglalókat elűzték, vagy letelepítették. Az ideiglenes viskókból tanyák, majorok nőttek ki a kiszáradó vidéken. Erdőfű és a tőle délkeletre található Gerechát valamikor az 1860-as években létesült (az 1865-ös kataszteri térképről még hiányoznak), az 1875-76-os árvíz rögtön el is pusztította őket, amikor a Duna meghaladta a töltést és elöntött 13 ezer holdnyi területet. 1897-ben újabb árvíz érkezett, ennek emlékét német nyelvű árvíztábla őrzi. 

Az 1897-es árvíz emléke (kép: Elblinger Ferenc)

1880-ban mindkét major ismét feltűnik a béllyei uradalom térképén. Habsburg-Tescheni Albrecht Erdőfűt a bédai birtoktest alközpontjának szemelte ki. Kiépüléséhez téglagyárat is létesített, az innen kikerülő téglákból épült fel a kis kastély (erdészház), a hatalmas magtár valamint a cselédség példás sorba rendezett — a kor lakászszínvonalát messze meghaladó — lakóházai. A házak elé díszfák sora került, mely ma is megcsodálható, valamint a telep kapott egy vasúti megállóhelyet is.  Erdőfű később Frigyes főherceg feleségéről az Izabellaföld nevet kapta, amelyet 1945-ig viselhetett, ekkor visszakeresztelték Erdőfűre. 

Erdőfű közigazgatásilag a sokác Izséphez tartozott, de mivel a trianoni határ leszakította a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz kerülő településről, területét átcsatolták Kölkedhez. Érdekesség, hogy a Mohácsi járásban található, a délszláv államhoz került Izsép község határából 2000, Dályok község határából 3200 és Darázs község határából 6350 kataszteri hold magyar területen maradt. A délvidéki bevonulást követően 1941-1945 között Erdőfű ismét Izséphez tartozott, majd 1945-ben visszakapta Kölked. 

Izabellaföld vasútja 1930-ban.

A főhercegi uradalom kettészakadása nyomán a virágzó gazdaság hirtelen egy ellenséges szomszédos állam határmenti perifériájává vált. A helyzet 1945 után tovább romlott. A Habsburg uradalomból Sátorhelyi Állami Gazdaság lett és Erdőfű és Gerechát telepek 1948 után egy vasfüggönnyel, aknazárral ellátott határsávban találták magukat, ahonnan a kommunista hatóságok minden megbízhatatlan elemet (főként délszlávokat) kitelepítettek. Mindezt azért érdemes ilyen részletesen tárgyalni, mert mindez már a múlté. Az új határ, a gazdasági kapcsolatok megszakadása, a határzár és a kitelepítések megtörték Erdőfű és a környező majorok népének szívósságát. Pesti János Baranya megye földrajzi nevei c. művében olvashatunk a két major további sorsáról.

Épületek közül akkoriban Erdőfűn még csak egy cselédlak, egy igásállat-istálló és egy tengerigóré állott".   Lakóinak száma kb. 650 fő volt 1960 körül. Különböző nemzetiségű és felekezetű emberek lakhelye. 1973-ban már csak 332 lakosa volt. Jelenleg jobbára csak az „őslakosok" leszármazottai maradtak: 84 magyar, 18 német, 22 délszláv, 1 cigány; összesen 125 fő. 
Gerechát major annyival rosszabbul járt, hogy ma már nem is létezik.
Gerechátmajor; major volt, a főhercegi uradalomé, Izséphez tartozott. Egy cselédházban 6 család lakott, 1973-ban már csak 7 fő. Akkor bontották le.  
A Mohács-Nagynyárád-Erdőfű vasútvonal átnézeti térképe (1930.)

A Nagynyárádról Erdőfűn keresztül a Dunához vezetett vasútvonalat 1901-ben kezdték tervezni és végül 1910-ben készült el. Keskeny nyomtávú erdészeti vasútnak készült, de személyszállításra is használták. Kezdetben lovak, később gőz és dieselmozdonyok vontatták a szerelvényeket keresztül a mohácsi csatatéren és a Külső-Béda partja mentén. Gemenc honlapján a kisvasutas aloldalán szerencsére található némi információ az ipari vasút működéséről:

A fővonalból repülővágányokat (ideiglenes vágányok, amelyeket egy erdőrész termelésének idejére, gyengébb felépítménnyel építettek, majd utána közvetlenül el is bontották őket) építettek a kitermelésre szánt erdőrészekbe, és ezeken lóvontatással közelítették ki a fával megrakott kocsikat a fővonalra, ahol az így összeállított szerelvényt gőzmozdony vontatta a bokki révbe, később a mohácsi fűrészüzembe és a MÁV átrakóra. 
Sátorhelyen ennyi maradt a 462. sz. vasútvonalból (forrás)

A két világháború között a vonat Mohácsig közlekedett és faáru mellett személyszállítást is lebonyolított. 1945 után a Sátorhelyi ÁG (a későbbi Bólyi Mezőgazdasági Kombinát) telepeit kötötte össze, végállomása Erdőfűn volt. A mohácsi vasútállomásra kb. 1956-ig közlekedett. Utána felszedték a síneket. A 23 km hosszú vonalon a következő állomások sorakoztak:
  • Mohács állomás
  • Nagynyárádi kitérő 
  • Sátorhely 
  • Újistálló puszta 
  • Vizslak 
  • Felsőbéda 
  • Erdőfű 
Sátorhelyen ennyi maradt a 462. sz. vasútvonalból (forrás)

Kölked déli külterületén Erdőfű és Gerechát majorok sorsa kissé hasonlít a rettentő hidegben lefagyó vidéki Magyarország kislábujjaira. 1910-ben az ún. "feudális" magyar vidéken vasút, virágzó gazdaság, átlagon felüli lakáskörülmények és jelentős népesség élt. A bédai tájegység déli részét a harmadik évezredben lassan újra visszahódítja a természet. Az egyetlen kiút talán a turizmus fellendülése lenne az elnéptelenedő vidék számára. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • http://digitalia.lib.pte.hu/books/albrecht-foherczeg-o-fensege-bellyei-uradalmanak-leirasa-1899/web/index.php?page=b087&wpid=2000
  • http://www.vasutallomasok.hu/index.php?o=vonkep&num=462
  • Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)
  • https://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=150&rfa=47
  • http://elbiferrum.blogspot.com/2014/07/ket-nap-bedan-5-erdofu.html
  • https://www.kolked.hu/erdofu.html
  • https://sites.google.com/site/hercegszantotoertenete/home/helytoerteneti-irasok-tanulmanyok/a-bellyei-uradalomtol-beda-karapancsaig

2018. július 31., kedd

Őrtorony a torkolatnál


Vének a legutolsó szigetközi falu, alatta torkollik vissza a Mosoni-Duna az Öreg-Dunába. Maga is egy szigeten található, ráadásul három dunai sziget öleli körül; északon a Kolera-sziget, keleten a Torda-sziget, délen pedig a már eltűnt Király-sziget. Utóbbi mellett található a Duna egyik ősi révátkelőhelye, amely feltehetően már a római korban is funkcionált. És mint általában az ilyen ősi dunai átkelőknél találunk itt egy révállomást, egy révcsárdát és egy római őrtornyot is.

A véneki rév

Hasonló kombinációval találkozhattunk már a Megyeri csárdánál, Vácott a Pokol-csárdánál és a Horányi-csárdánál. Mindhárom helyről elmondható, hogy ún. stabil partszakaszok, ahol a feltöltődés és az elmosódás egyensúlya egy folyó életére átszámolva viszonylag tartósan fennáll. A jól megválasztott helyszínnek köszönhetően a rév megközelítően azonos helyen van már legalább 1700 éve. Ugyanez elmondható a véneki révről is.   

Római romok gyűrűje 1940-ben

A véneki rév Győrszentiván és Vének települések között bonyolított le egykor komoly személy és áruforgalmat. A Komárom felől érkezők itt léphettek először a Szigetköz földjére, ha nem akartak elmenni Győrig. A középkor során Vének a pannonhalmi apátság birtoka volt, jobbágyai kötelesek voltak az apátot keresztülfuvarozni a Dunán, de arról is van okleveles említés, hogy a véneki hajósnépek az apátság más birtokán teljesítettek szolgálatot. Vének együtt élt a Dunával, lakói halászatból, hajózásból, aranymosásból és vízimalmaik jövedelméből éltek. Az átkelőhely jelentőségét nem csak az itt megtalált római őrtorony jelzi, hanem az is, hogy a törökök Győr ostromakor a véneki révnél keltek át a Szigetközbe. Ez az átkelés egyben a véneki rév végét is jelentette, 1594-ben Vének faluval együtt és a török tábornak helyt adó Győrszentiván is elnéptelenedett. 

Vénekre 1713-ban tért vissza az élet német és később csallóközi magyar telepesek formájában. Győrszentivánra mindeközben horvátokat telepítettek. A két település eltérő irányban "fejlődött" demográfiai szempontból, Véneken az 1910-es népességnek már csak a fele él, míg az 1970-ben Győrhöz csatolt Győrszentiván népessége két és félszeresére duzzadt.  

Római maradványok a révállomás mellett

Az őrtorony

Győr és Komárom között a római limes-út nagyjából követte az 1-es út nyomvonalát. Arrabonát elhagyva a magaspart néhány kisebb ártéri szakasztól eltekintve közvetlenül a Mosoni-Duna fölé magasodik. A torkolatnál található őrtorony a révháztól keletre egy dombon állt mintegy 6 méterrel a mai ártér felett. A sánc és az árok szintkülönbsége a szántás ellenére még érzékelhető és felbukkan az 1940-es légifotón is. Valószínűleg az ároknak kiásott földet a gyűrű közepére halmozták, és az így megemelt térszínre építették az édesvízi mészkőből emelt 15 x 15 méter alapterületű tornyot. A felszínen heverő tegula, imbrex és kőzettörmeléket a lelőhely felkeresése esetén hagyjuk ott, mert 1989-ben még azt írták a lelőhelyen eddig még nem volt régészeti feltárás.

Vének és környéke 1826-ban

A csárda

Az 1931-i évi Győri Szemlében azt írták a révtől mintegy 500 méternyire keletre található csárdaépület alatt római sírokat találni. A csárda melletti halmok egyikén épületek alapfalaira, míg a másikon ókori cserépdarabokra bukkantak. Ez arra lehet bizonyíték, hogy a Mosoni-Duna torkolatában álló őrtorony tövében egy kisebb település állt fenn a római korban. Az itt előkerült bélyeges téglákon a LEG XIV G M V lenyomat a Carnuntumban állomásozó XIV. Legio Gemina Martia Victrix utal, akik vagy gyártották, vagy pedig bizonyos csapatrészeik maguk is itt állomásoztak. 

A véneki csárda a török kiverése után épülhetett újjá, a róla szóló adatok és források finoman szólva is hiányosak. Egyetlen érdekességet találtam a történetéhez; 1921. augusztus 17-én a környéken látogatást tevő gróf Apponyi Albert a véneki csárdában látta vendégül ismerőseit. A csárda egy későbbi időpontban megszűnt, egy darabig Károlyháza Állami Gazdaság néven működött, mostanában nyaralók övezik, de a szag alapján ítélve az állattartó telep funkció is megmaradt.

Épület a véneki rév felett

A rév

Érdekes módon a véneki rév és a csárda nem egy helyen található, hanem egymástól fél kilométer távolságban. A római őrtorony a rév épületeihez esik közelebb, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjósoljuk a két épület is hamarosan a római építmény sorsára fog jutni. A házakban már nem lakik révész,  a kertet lassan benövi a gaz. A révész a véneki oldalon található, menetrend nincs, régebben átkiabálással lehetett, manapság telefonnal lehet igényelni az átkelést. Vannak olyan napok, hogy a kerékpáros turistákat két turnusban kell átvinni a túlsó partra, míg más napokon egyetlen utas sem akad. 1982-ben három éves küzdelem után megszűnt a révátkelés, szerepét átvette a busz. 

2002-ben abban a reményben, hogy a gönyűi építkezések fellendítik majd a forgalmat újra elindult a komp a két part között. Ha elkészülne az 1-es út mentén haladó kerékpárút leágazása a révhez talán még nagyobbat lendíthetne a forgalmon. Jelenleg a törmelékkel és letört akácágakkal borított földút nem túl vonzó a kényesebb kerékpárosok számára. Pedig lenne mit felkeresni a győrszentiváni parton a dunai szigetek szerelmeseinek, itt található ugyanis az egykori Király-sziget mintegy bónuszként a rév-csárda-őrtorony háromsághoz. 

Vének és környéke 1930-ban

A (Király-)sziget

A Mosoni-Dunaág legutolsó szigetét ma már nagyítóval kell keresni a véneki rév fölötti szakaszon. Kialakulása az új győri (Klatsmányi) híd alatt elterülő szigeti rétek néven ismert medertágulathoz kapcsolódik. Ebben a medertágulatban a Mosoni-Duna több szigetet ölelt körül, közülük a legkisebb és a legutoljára feliszapolódott volt a Király-sziget. A sziget eltűnésében szerepet játszott a rajkai zsilip megépülése. 1908 után a Mosoni-Dunán szabályozhatóvá vált a vízhozam, átlagosan mindössze 64 köbmétert engedtek le másodpercenként, ami alig háromszorosa a Soroksári-Duna vízhozamának. Ennek következtében árvizek már csak Gönyű felől torlódhattak vissza és ez a visszatorlódás üledékfelhalmozódással járt az ártéren. A régi mellékágak helyét nőszirmok és nádas jelöli, a szigetek magasabb területein erdő nőtt fel. 

A mellékágban nőtt nádas

A Király-sziget 650 méter hosszú volt, nagy részén ma újratelepített nyárfaerdő található. A magaspart alatti kisebbik folyóágban csak az áradások hoznak vizet, de a vízáramlást a régi "Új Utakon TSZ" oldalától kezdődő feltöltés akadályozza. Ezen a feltöltésen lehet megközelíteni gépjárművel az árteret. 

A Király-sziget eltűnése már száz éve is előrehaladott állapotban volt. 1930-ban a mellékágat és a szigetet jelölik a térképek, az 1940-es légifotón még víz is tükröződik benne. Későbbi térképeken már csak vízborította területként jelölték, de ez a vízborítás javarészt már a múlté. Ha valaki a folyó felől keresné a 3-as folyamkilométer tábla éppen a sziget közepét jelzi. Szárazföldön elég néhány métert nyugat felé sétálni a révátkeléstől.

 A győrszentiván-károlyházi magaspart

Mint láttuk a "véneki négyes" közül az őrtorony rom, a révákelő működik, a csárda már nem funkcionál és Király-sziget sincsen már meg. Csak reménykedhetünk benne, hogy az őrtornyot feltárják, a rév még sokáig megmarad és lesz kit átfuvarozni (bár az új győri híd felépülése ennek nem nagyon segít), a csárdának és a révnek legalább az épületeit nem hagyják összedőlni. Ha már a  Király-szigetből soha nem lehet már valódi sziget.

2018. július 23., hétfő

Észrevehetetlen Balabán-sziget


Ráckeve városával szemben, az Árpád hídtól északra elterülő dunaparti nyaralótelep egy hosszú és keskeny szigetet rejt. A partról szinte lehetetlen felfedezni, repülőgépről sem nagyon látszódik, legfeljebb a térképek nyújtanak némi támpontot, már ha egyáltalán feltüntetik a különös nevét. 

A Balabán-sziget repülőgépről (fortepan 87262)

Méretéből és elhelyezkedéséből kifolyólag a régi térképek hol feltüntették, hol nem, de még ha fel is tüntették nevet a legritkább esetben írtak mellé. A Soroksári-Duna lezárása után sokszor a part részeként tüntették fel. A történelem során két névváltozata volt használatban. Eleinte Peregi-szigetnek nevezték, ugyanis a XVIII. század elején (az 1950-ben egyesített) Pereg és Kiskunlacháza még dunaparti települések voltak. Kiskulnacháza már az 1740-es években elköltözött a dunai árvizek elől a biztonságosabb és távolibb homokhátra, Pereg 1770 körül követte. Az alábbi, 1772-ben készült térképen még bejelölték a régi falu helyét, amely valahol éppen a Balabán-sziget mellett állhatott. 

Ó-Pereg 1772-ben (maps.hungaricana.hu)

Pereg elköltözésévél a sziget neve is feledésbe merült. A sziget tulajdonviszonya is megváltozott, Ráckeve város birtokába került majdnem az egész sziget és a hozzá tartozó part is. Északon egy 6500 négyzetméteres csücsök kivételével a sziget 92%-a Ráckevéhez tartozik. A határ a Vitorla utca vonalában húzódik. A nyaralótelep mögött található Peregi Parkerdő Természetvédelmi terület azonban már Kiskunlacházához tartozik. 

A Balabán-sziget már beépülve, 1979-ben (fentrol.hu)

A Peregi-sziget elnevezés eredetéről már volt szó, ebben az esetben a névadót elég könnyű azonosítani a régi település formájában. De ki vagy mi volt ez a Balabán? Egyetlen forrásban sikerült erre választ kapni, itt azt írták, hogy Anton von Balaban udvari fővadász után kapta a sziget a nevét. Máshol sem a név eredetéről, sem erről a XIX. században élt vadászról nem írnak, ezért ezt a verziót érdemes fenntartásokkal kezelni. A Balabán név 1880-ban bukkant fel először, de használata a Cseke-szigethez hasonlóan viszonylag későn terjedt el szélesebb körben. 

A sziget északi csúcsa, háttérben az Angyali-sziget

1972-re a Balabán-sziget beépült nyaralókkal és a mellékága állapota alapján nem jósoltak nagy jövőt a szigetnek. Már addig is többnyire a parttal egyben ábrázolták, de szerencsére a '70-es évek végén megkotorták a mellékágat és eltávolítottak belőle mintegy fél millió köbméter iszapot. E műveletnek köszönhetően igen nehéz bejutni a szigetre. Ráckevéről talán csónakkal a legegyszerűbb, ugyanis a 1,2 kilométer hosszú szigetnek éppen a felénél található a legközelebbi híd. Van ezen kívül még egy a már említett közigazgatási határon, északon a Vitorla utcánál. 


Holott a mellékág nem túl széles, helyenként át is lehetne ugrani. Némiképpen szélesebb maga a sziget, bár a 80 méteres legnagyobb szélessége sem mondható túl soknak. Hogy minél kevesebb terület vesszen el a nyaralók számára csak egyetlen út halad végig a ráckevei oldalon, a Balabán utca. 


A sziget szélességéből kifolyólag a nyaralótelkek két folyóparttal rendelkeznek, de a homlokzatukat inkább a Soroksári-Duna felé építették ki. Ugyanez igaz a parton futó Peregi Dunasorra is. A hátsó kerítés a parton és a szigeten is a mellékág felé többnyire elvadult és beerdősült. Egyszóval teljességgel járhatatlan.


Ezért a keskeny mellékágra csak a hidakról nyílik némi kilátás, vagy esetleg kenuból, ha valakinek van kedve végigevezni a vízbe hajló fák alatt megbúvó nádasban zümmögő szúnyogfelhők között. A vízáramlás mindenesetre nem fogja megnehezíteni a vízitúrázók dolgát. 2018. június végén az egész szakaszt egybefüggő, mozdulatlan békalencse-szőnyeg borította (néhány vadkacsával megszakítva).


Ha nem a helyi csónakkölcsönzők vezetett túrájával kerülnénk meg a Balabánt, akkor könnyű elvéteni a mellékágak bejáratait. Ezeket vízről majdnem ugyanolyan nehéz felfedezni, mint a partról. A térképek segítségére sem lehet hagyatkozni, a mellékág helyén ábrázolt mocsár és ér nem könnyíti meg a Balabán felfedezőinek dolgát. 

A déli szigetspicc.

Az észrevehetetlen Balabán-sziget a legritkább esetben szerepel a Ráckevét meglátogató turisták bakancslistáján. Aki mégis felkeresné kenuval tegye, így mindkét (főági és mellékági) arculatáról teljes képet alkothat!

2018. július 15., vasárnap

Cseke-sziget, magántulajdon


A ráckevei Szigetzugi Napokról hazafelé két szigetet sikerült bejárni a Soroksári-Dunán. Közülük a kisebbik Áporkához tartozik közigazgatásilag bár a falutól igen messze található. Érdekes módon a történetéről nem sokat mesélnek a térképek, a csinos, rendezett Duna part őrzi a maga titkait. Annak ellenére, hogy két híd is vezet rá, akárki nem teheti be a lábát a Cseke-szigetre.


A Cseke-sziget Áporka településhez tartozik és a Ráckevei-Duna bal partján bújik meg. Mellékága végigevezhető, azaz a feszített víztükörnek köszönhetően egész évben sziget. Hossza 600, legnagyobb szélessége 100 méter. Területe 3,5-4 hektár, attól függően, hogy hozzászámoljuk-e a nádast, amely körülöleli. 

Cseke-sziget, Áporka 1978 nyarán (fentrol.hu)

A Cseke-sziget melletti kiság szélessége 20-40 méter között változik, de a ténylegesen nyílt víztükör a vízi növényzet miatt jóval keskenyebb. Partjain jellemző a nádas, mélyebb vízben sulyom és hínár nő. Partjai mentén — ahol legalábbis nincs még kultúrtáj — a nyárfa a legjellemzőbb fafaj.

A Cseke-sziget északi csúcsa a partról.

Kialakulásának körülményei a történelem homályába vesznek. Az bizonyos, hogy XVIII. századi térképen nem találtam nyomát. Egy 1783-as Áporka térképen a hűlt helye mellett egy érdekes feliratot találni: Antiqua Colonia nunc fagopiretum. Latinból fordítva ez körülbelül annyit tesz: régi település, most kenderföld. Tőle keletre egy kis dombot is jelöl a térkép, régi temető felirattal. Elképzelhető tehát, hogy egy elpusztult település húzódhatott a Cseke-sziget hosszában a Duna parton, de az is előfordulhat, hogy egy újabb dunai árvizek miatt elköltözött faluról van szó és a régi áprokaiak még a folyó parton éltek a középkorban. 1881-ben egy kataszteri térkép újból utal az elpusztult településre "régi falu" dűlőnévvel. Egy másik dűlőnévből következtetve az eltűnt település neve feltehetően Szentkirály volt. 

A Cseke-sziget déli csúcsa a partról.

A XIX. század elején, 1840 körül már felbukkan, a Cseke-sziget de szinte mindegyik térképen más mérettel szerepel. Névvel azonban sehol sem. Még az oly sokat dicsért Angyalos vízisport térkép Ráckevei-Dunás szelvényén sem szerepel név, csupán egy keskeny mellékág, amely elválasztja a parttól. Néhány forrásban Senki-szigetként nevezik, így könnyen összekeverhették a Ráckevén található névrokonával. A Cseke-sziget névalak csak viszonylag későn, 1960-ban bukkan fel először. 

A nádassal szegélyezett mellékág.

Egy 1991 szeptemberi Pest Megyei Hírlap cikk mesél a Cseke-sziget történetéről. 1959-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság tulajdona mint külterületi ingatlan. 1968-ban átkerül a Pestvidéki Gépgyár tulajdonába mint üdülő. 25-30 ingatlan épült ezután a szigeten a Ráckevei-Duna-menti parcellázásokkal párhuzamosan. Egy másik Pest megyei Hírlap cikk szerint az építkezésekkel rengeteg természeti érték veszett oda mindkét parton. A cseke-szigeti ingatlanok az Áporkai Önkormányzat (Tanács) véleménye szerint szabálytalanul épültek, nem volt érvényes építési engedélyük. Erre hivatkozva próbálták visszaszerezni a szigetet a rendszerváltozás után, de 1992-ben a Pestvidéki Gépgyár sok más szocialista gyárral együtt csődbe ment. Áporka szeretett volna egy parti strandot létrehozni, de a 2018 június 30-i helyzet alapján (lásd kezdőkép) ez még mindig nem sikerült.

Sulyom és gyalogoshíd.

Ottjártunkkor mindkét szigetre vezető híd zárva volt, kellő számú felirattal elrettentve az esetleges próbálkozókat. A autóshídnál beszélgető kertész csak megerősíteni tudta, hogy ide bizony engedély hiányában esélytelen belépni, őt is úgy engedik be és ki a tulajdonosok. 

A régi híd bejárata.

Az autóshíd mellett egy régebbi híd nyomaira bukkanhatunk a sűrű parti növényzetben. Ennek már csak a lezáró kapuja és a váza van meg, nagyrészt benőtte a vadszőlő és az iszalag. 

A két kenu széles meder

Így hát a szigetlátogatás elmaradt, mindazt amit láttunk belőle, az áporkai partról láttuk. Az pedig nem sok; igazából érthetetlen ez a szigor, a szigeten látható építmények alulról súrolják az egy csillagos kemping színvonalát. Mindeközben a parti ingatlanok és a hozzájuk tartozó Duna-part akár egy bécsi hétvégi házas kerületnek is becsületére válna.  

Kultúrtáj I.

Kultúrtáj II.

Mivel Áporkán azóta sem sikerült kialakítani a dunai strandot, amely lendíthetne a település idegenforgalmán, a Cseke-szigetre és a környékre is csak az ottaniak járnak pihenni és kikapcsolódni. Talán ezért is maradhatott meg az a dunaparti szakasz a parcellázások ellenére is ennyire csendes üdülőterületnek.


Forrás: Nagy Lajos Zoltán: A Csepel-sziget és a Ráckevei (Soroksári)-Duna ág történeti földrajza. Doktori értekezés 2015.

2018. július 5., csütörtök

A szalki rom


A XII. században alapított és 1903-ban felrobbantott pentelei monostor kapcsán megírták, hogy a rombolás előtt részletes felmérés készült a Szalki-szigeten található romokról. Ez a felmérés azonban sajnálatos módon eltűnt a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság tervtárából. Vigasztalódhatunk azonban egy 1896-os helyszínrajzzal. 

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza (MOL S118-No. 587.)

2018. június 30-án, Ráckevén és Szigetbecsén megrendezett Szigetzugi Duna Napok keretében a Dunai Szigetek blog is meghívást kapott az Árpád Múzeum dunás előadássorozatára. Az esemény záró előadásán házigazdánk, Tóth J. Attila, búvárrégész előadást tartott az újabb víz alatti régészeti kutatások eredményeiről, melynek egyik helyszíne a Szalki-szigeten megtalált kolostor maradványok voltak. A témáról már mi is megemlékeztünk egy bejegyzés erejéig (Elkotort kolostor 2015.). Ezt a bejegyzést (és az elődást) egészítené ki ez az 1896-os helyszínrajz, amelyne nem csak a rom pontos helyszíne, hanem egy azóta felszámolt zátony is felbukkan.

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza (MOL S118-No. 587.)

1896-ban a rom helyzetét 11 szelvényben határozták meg, sajnos a leírás nem válaszolja meg azt a kérdést, hogy a hozzájuk írt 16-os szám mit jelent egészen pontosan. A mellé írt hosszúság adatokból a méretét körülbelül 140*160 méteresre becsülhetjük. 

Amikor a kolostor még állt a Duna közepén Dunapentelénél még két sziget létezett, az északin volt a kolostor, míg a délin halásztanyák sorakoztak. Ez a két sziget később összeolvadt, Szalki-sziget néven. Érdekes etimológiai kérdés, hogy Pentele monostora miért a Szalki-szigeten van és miért nem Szalk monostora van a Pentelei-szigeten. Ennek oka valószínűleg az, hogy Pentele monostora eredetileg az északabbi Pentelei-szigeten volt, de miután a kolostor elpusztult az árvizek, vagy a török előrenyomulása következtében az összenőtt sziget a szalkszentmártoniakhoz került. 

A Szalki-sziget még 1949-ben is Szalkszentmártonhoz, azaz Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott. A penteleiek már a sziget "hozzájuk csatolása" azaz a XIX. szzad végi folyószabályozás óta próbálták elérni, hogy kerüljön át hozzájuk közigazgatásilag is ez a terület. De a folyamatos kérelmüket az átcsatolásra azzal utasították el, hogy az a megye határait is megváltoztatná. Végül Sztálinváros felépülésével került át a sziget Fejér megyéhez. 
A sziget formájának átalakulásának, valamint a kolostor elsüllyedésének konkrét dátumát is ismerjük. A Szalki-sziget a II. kat. felmérés 1858. évi térképén még egy hosszan elnyúló sziget, amely északon a Kendervölgyi-patak torkolatáig felért, miközben délen is túlnyúlt a mai szigetcsúcson. Szélesebb is volt és elfoglalta a Duna közepét. 

1872-ben, amikor lezárták a Soroksári-Dunát a pentelei mederviszonyok is átalakultak. 1882-re a sziget északi csúcsa, ahol a kolostor is állt eltűnt, elnyelte a Duna. Rá lehetne fogni ezt az átalakulást a Rácalmás alatti párhuzamművek felépítésére, de a III. kat. felmérésen ezeknek még nyoma sincsen.

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza 1896. (MOL S118-No. 587.)

A romon kívül rejt még egy érdekességet az 1896-os térkép, méghozzá egy zátonyt a szalki part közelében. Ez egy tipikus, domború parton kialakuló parti zátony, amely csak a legkisebb vízállások idején bukkant elő, például az alábbi helyszínrajzon ábrázolt 1899. augusztus 28-i kisvíz idején. Még a zátony magasságát is ráírták: 94-94,5 méter a tengerszint (ekkor még Adria) felett. Körülbelül 3-4 méterrel volt a Szalki-sziget szintje alatt, de ez a magasság is elég volt ahhoz, hogy zavarja a hajóforgalmat. 

Ezt a zátonyt valószínűleg elkotorták, de az is lehet, hogy a Duna megnövekvő sodrása maga végezte el a munkát. 

 A Duna helyszínrajza és a szalki rom helyzete 1911.

Dunapentelén alaposan átalakult a táj, de talán a búvárrégészeknek sikerül feltárniuk a víz alatti kolostor titkait, meghatározni mi maradt belőle az 1903-as robbantás után. A szemközti zátonyt azonban már hiába keresnénk, emlékét csak a térképek őrzik. 



Térképek forrása:

  • http://mercator.elte.hu/~messer/folyo/ 
  • https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/34671/view/?pg=2&bbox=1114%2C-3703%2C3399%2C-2615

2018. július 1., vasárnap

Kompkötő kerülés


Miután egy kotróhajó 2018. június 15-én 30 méter szélességben elbontotta a váci Kompkötő-sziget keresztgátját Szokolics Györggyel felkerekedtünk, hogy a vízről is szemrevételezzük a változásokat. 

Szabad az út a szétbontott gát helyén

2018. június 28-án délután három órakor 86 centiméteres váci vízállásnál szálltunk kajakba az egykori Határ-sziget mellett, a Kompkötő-sziget feletti 1685-ös folyamkilométer táblánál. Ez a vízállás kb. 1,3 méterrel magasabb a valaha mért legkisebb váci vízállásnál (2003. augusztus 30.) — kiderül majd miért is fontos ez az érték.

A Kompkötő-sziget a Határ-szigetről fényképezve

A vízen tartózkodás szűk két órája alatt az első fél órában a gomolyfelhős, napsütéses időt hirtelen felváltotta egy keletről érkező zivatarfelhő, amely alaposan eláztatta a tájat, azaz minket is. Ez a fényképek minőségén látszik leginkább. Az időjárás az eredeti tervet, a sziget megkerülését is meghiúsította, ugyanis a mellékágban lefelé evezés után egy főági visszatérés következett volna, azonban a mellékágban valamivel gyorsabban száraz helyre lehetett érni, így ott haladtunk a visszaút során is. 

A felső szakasz kikotort hordaléka

A Kompkötő-sziget északi betorkollását is kotorták, nem csak a keresztgátat. A kitermelt sódert a két parton halmozták fel, a partról benyúló félszigetre került több, a szigeti oldalra kevesebb. Feltehetően nem a vízbeáramlás növelése volt itt az elsődleges cél, sokkal inkább az, hogy a kotróhajó be tudjon jutni a gáthoz. A nyíláson kényelmesen be lehetett jutni, az evezők nem értek le a fenékig. Itt már esett az eső, és egy szembejövő kajakos igazolta azt a feltételezést, hogy a gát nyitásának híre már széles körben elterjedt a környékbeli vízisportolók között, talán éppen a Dunai Szigetek tudósításának köszönhetően. 

A felső szakasz legszűkebb része, háttérben Verőce

A Kompkötő-sziget mellékága ezen a felső szakaszon jellemzően igen sekély. A gát átmetszése és a kotrás között viszonylag gyorsan áramlik a víz és a meder is mély, ez azonban csak egy keskeny csatornára igaz; a part menti rész a félsziget és a gát megmaradt része között feliszapolódott és 20-30 centiméter mély mindössze (86 centiméteres vízállásnál). 

Az egykori gát keresztmetszete.

Az elkotort gát anyagát ugyancsak kiszórták két oldalra, méghozzá az egykori gát magasságában. Talán jobb lett volna, ha ezt az anyagot teljes egészében kitermelik, hiszen mögötte a vízáramlás ugyancsak lelassul, azaz a feliszapolódás tovább folytatódhat. Oldalról megtekintve még felfedezhetjük a kitermelt gát keresztmetszetét, melyet a 45 fokban lerakott süttői márványból készült burkolat rajzol ki. A nyílásban a vízmélység  meghaladta az 2 métert a víz sebessége pedig körülbelül 4,2 kilométer/óra volt. Ez azt jelenti, hogy a valaha mért legkisebb vízállásnál is lehet vízáramlás a Kompkötő-sziget mellékágában. Ez természetesen függ az alsó torkolat állapotától is, de nagy valószínűséggel a Kompkötő ismét egész évben sziget lehet. 

A bontásról még mindig keveset tudni, a váci önkormányzattól nem hivatalos módon azt az információt kaptuk, hogy mivel állami beruházás volt állami területen ezért az önkormányzatot nem értesítették. 

A szigetre ezentúl már nem lehet bejutni száraz lábbal, mindenképpen kell vízi jármű kell az átkeléshez. 

Ártéri szintek.
Mederközépi bokorfüzes, háttérben egy, a gát építése után lerakódott üledéken felnőtt idősebb füzes látható,
leghátul pedig a Kompkötő-sziget eredeti növényzete.

Kérdés csupán az, hogy mi lesz a mellékág azon részeivel, amelyek a megmaradt gát alatt és felett helyezkednek el. Vélhetően itt folytatódni fog a hordalék lerakódása. Különösen igaz ez azokra a területekre, ahol a növényzet már megtelepedett, például a meder közepére a gát alatt, ahol egy egyre terebélyesebb fűz mögött már fásszárú növények ezrei telepedtek meg. Ez a részt az újonnan biztosított vízáramlás sem fogja tudni megbontani. A sodrás ugyanis a szigeti oldalon nagyobb, a parti oldalon jóformán állóvíz van még mindig. 

Az alsó torkolat. 

Az alsó torkolatnál még nem lehetett megállapítani milyen hatással van az itteni laza üledékre a gát megnyitása. Egy alacsonyabb vízállás idején ezt is ki lehet majd deríteni. Talán az állandó sodrás elég lesz ahhoz, hogy az üledék kimosódjon a főágba és a Duna hullámzása ne tudja azt visszahordani. Akkor talán a Kompkötő-sziget — igaz jóval keskenyebb mellékággal, de sziget maradhat.

A visszaúton elkapott minket a nagy zivatar és csak akkor volt hajlandó elállni, amikor újra partot értünk az 1685-ös folyamkilométer tábla tövében. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...