A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ipoly. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ipoly. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 25., csütörtök

Előbukkant az Ipoly-delta!


2021 novemberében ismét rekord közeli alacsony vízállást észleltek a Dunán. Nagymarosnál a november 24-én délután észlelt érték mindössze 47 centiméterrel maradt el a 2018. október 25-én mért legkisebb vízállástól (LKV). Miközben az árvizek rendre elmaradnak, a kisvizes időszakok egyre gyakoribbá válnak, így egyre több lehetőség adódik szabad szemmel megfigyelni a mederből előbukkanó felszínformákat. Mint például az Ipoly folyó torkolatában képződött hordalékkúpot.
  
Az Ipoly torkolat 2018. augusztus 22-e körül délre tájolva (Selmeczi Kovács Ádám, fotoska.hu)

A helyszín szinte adta magát, főleg miután Selmeczi Kovács Ádám a három évvel ezelőtti kisvizes időszakban odafentről elkészítette a kezdőképen látható drónfotót. A 2018. augusztus 22-én közzétett fénykép idején a Duna vízállása néhány centiméterrel alacsonyabb volt (-43 cm), mint a 2021. november 24-i bejárás alkalmával (-26 cm), de a hordalékkúpok kiterjedése nagyjából megfeleltethető egymással. 

A délre tájolt képen látjuk, amit az Ipoly folyó, követve a képzeletbeli országhatárt, a legrövidebb úton beletorkollik a Dunába. Azonban délkelet felé kiágazik egy másik, inaktív medre is, ami a hordalékkúpon elvégződik. A maroknyi méterű kavicsokat is tartalmazó sóderzátonyt szemmel láthatóan ez az ág formálta, mintha középvíznél inkább eltérülne az Ipoly torkolati szakasza a Duna folyásirányába. Ettől a mélyedéstől a legyező alakú hordalékkúp torzul, és inkább egy agyvelőre hasonlít. Kisvíznél aztán a helyzet változik és az Ipoly majdhogynem folyásiránnyal szemben torkollik a Dunába. Ez azt eredményezi, hogy a hordalékkúp teljes egésze a magyar részre esik, így a 2021. november 24-én az Ipoly-delta bejárásához nem kellett se útlevél, se angol nyelvű oltási igazolás, a magyar oldalon be lehetett járni az egészet. 

Az Ipoly-delta hajóút-kitűzési térképen (forrás)

A legyező alakú hordalékkúp körülbelül 300 méter hosszúságban nyúlt el az Ipoly torkolata alatt és kb. 150 méternyire nyúlt be a Dunába. Kiterjedése úgy 4 hektár lehetett. Felszíne viszonylag sík, ami azt jelenti, hogy további vízállás-süllyedés esetén további nagy területek bukkannának elő a Dunából. Fokozatosan lejt minden irányban. A gumicsizmával bejárható (aktuális vízállás -20 cm) terület széléről sehol nem lehetett megfigyelni a hajózó útvonal irányába lejtő meredélyeket, azaz a delta még messze kiér a hajózó út irányába. A víz alatti részek kiterjedését szerencsére megfigyelhetjük a hajóút-kitűző térképeken (lásd fenti kép). A térszín leginkább az Ipoly partján mélyült, ezen a szakaszon a hordalék átváltott a kavicsból homokba, majd még finomabb szemcseméret-tartományú iszapba. Az Ipoly által behordott lebegtetett hordalék csóvája jellemzően Szob alatt is megfigyelhető, de a hordalékkúp alatt a part már jellemzően köves.

Érdekesség, hogy a 2013-as árvíz utáni mederfelvételezés az Ipoly torkolatnál (1708. folyamkilométer) erőteljes hordalékfelhalmozódást mutatott ki, ezt az anyagot feltehetően a dunai árvíz rakta le [1]. A kiülepedés ezen a ponton elsősorban annak köszönhető, hogy a bal partról érkező Ipoly vize lelassítja a Dunát, így hordalékkiülepedés jelentkezhet. 

Kilátás az Ipoly-deltára nyugati irányban

Az Ipoly delta a magyar partról, a távolban a szobi és helembai zátony is felsejlik.

A hordalékkúp kavicsos déli része.

A délkeleti irányba tartó, inaktív Ipoly-meder

Balra tart az aktív, jobbra az inaktív Ipoly-meder

Finomabb üledékek az Ipoly torkolatában, háttérben a szlovák oldal.

Közelről távolba: Ipoly-delta, inaktív Ipoly-meder, Ipoly-delta karéja, Duna, Szobi-zátony és mögötte Basaharc 

Az Ipoly által felépített legyező felszíne viszonylag kötött üledékből áll, azonban néhány ponton megfigyelhető a hordalék mozgása. Az Ipoly kisvízi torkolata mentén zátony mikroformák alakultak ki, miközben a hordalékkúp felszínén az áramlás vízzel kitöltött mélyedéseket vájt ki. Ellentétben a Garam-torkolattal, az Ipoly torkolatban (szerencsére) nem figyelhető meg illegális kavicskitermelés. Az épülő delta egyelőre nem akadályozza a hajózást, így a szemközti Szobi-zátonnyal együtt még sokáig teheti változatossá a Duna Dunakanyarbéli szakaszát.


[1] Varga-Lehofer Debóra Tünde: A felső-magyarországi Duna morfológiai változásainak elemzése. Hidrológiai Közlöny, 2015./4. 

2015. október 18., vasárnap

Sziget a bombatölcsérek alatt


Mostanában sokat találkozhattak az Ipolyon Szob és Helemba között átívelő vasúti híd képével, mely az "Év Dunai Szigete" szavazás logója a Helemba-sziget kapcsán. A Duna felett angol-amerikai kötelékek próbálják lebombázni a hidat, nem sok sikerrel. Igazán kár volt annyi szobi házat lerombolni, hiszen később maguk a németek robbantották fel. A híd azóta újjáépült, de az 1944 őszi bombázások nyomai még évtizedekkel később is kísértettek. 


18 évvel a légitámadás után, 1962 októberében még megvoltak a bombatölcsérek. Akinek türelme van meg is számolhatja őket az Ipoly árterén a torkolat mindkét oldalán. Közülük sokat eltüntetett már a szántás (halvány nyomuk azonban még látható), vagy az újjáépítés, de azon a területen, ahol nem folyt művelés a természet lassan birtokba vette a gödröket. Nem is akárhogyan; szinte mindegyikben nőtt egy bokor, vagy egy kisebb fa. Könnyedén megtelepedtek a fellazított mélyedésben, ahol a víz is gyakrabban felgyűlt, de a meredeksége miatt elkerülték a kaszálók.  

Szob eltűnt szigete és a bombatölcsérek (légifotó: fentrol.hu)

A bombatölcsérek csupán egy mellékszálát adják annak a nyomozásnak, amely szeptember végén egy vendégcikkel kezdődött és még mindig tart. Ebben a szobi és helembai zátonyok közötti átjárót kerestük, de nem is gondoltuk volna, hogy egy ilyen összetett problémába botlunk. Találtunk egy elkotort szigetet Szobnál (lásd a képen), találtunk egy régészeti lelőhelyet egy olyan helyen, ahol semmi keresnivalója nem lenne. És úgy tűnik találtunk egy elhagyott folyómedret, amely a szlovák oldalon Helemba településtől közvetlenül délre kanyargott. Az átjáróról, az eltűnt szigetről és a régészeti lelőhelyről is lesz majd írás, ebben a bejegyzésben csak a szlovák oldalra áthaladó vasútvonal által átvágott sziget formájú rajzolatra hívnám fel a figyelmet, melynek keleti (alsó) részét az Ipoly időközben elhordta. 

Ez a "fél-sziget" a mostani Ipoly torkolattól halad nyugat felé, ahol a vasúttól északra egészen az Ipoly ártéri vasúti bevágásig nyomozható. Világos sávjai gyengébb minőségű termőföldet jeleznek, egy olyan magaslatot, melyről leszántották a humuszosabb talajt és előbukkant alóla a dunai hordalék. Mellette a viszonylag sötétebb talaj a humuszos rétegek felhalmozódását és egyúttal egy mélyebben fekvő területet jelölnek. Nem tévedhetünk nagyot, ha egykori Duna-medret feltételezünk itt. Ha ilyen szemmel nézzük a már jól ismert fortepanos képet, ott is felfedezhetjük ezt a formát. Ezen a tájon a Dunának viszonylag szűk keretet szabott a természet, de a képeken látható felszínformák alapján megállapíthatjuk, hogy amióta erre folyik a hegylábak között mindkét parton bejárta a rendelkezésére álló teret. 

Az még külön érdekeség, hogy Szobbal szemben ugyancsak egy sziget maradványt láthatunk, melynek hátterében a gravetti kultúra rénszarvasvadász telepeinek alját mosta el egy régenvolt Duna-ág. Ezt a kavicsos üledéket sajnálatos módon már kitermelték, hatalmas öböl tátong most itt. 

Hadtörténeti és paleohidrológiai érdekességek tömkelege egyetlen képen

Hogy ezt a szigetet mikor ölelte körül utoljára a Duna és van-e köze a régészeti lelőhelyhez további kutatásoknak kell majd igazolniuk. Az bizonyos, hogy a római korban a Duna már a mai medrében folyt, ezt igazolja a határvédelmi létesítményeik (limes) sorozata, és az Ipoly-torokban, barbár oldalon emelt őrtorony. De amint azt a Szobi-sziget története is bizonyítja, ezen a tájon a Duna a mai napig aktívan alakítja a tájat. 

2012. június 20., szerda

Lángban álló dunai szigettenger - Archív felvételek Magyarország 1944-es bombázásáról

Szorgos halál kutatja ezt a kort... 1944 késő nyarán és őszén amerikai bombázók által magyar célpontokról készült fényképeket tett közzé a Fortepan.hu honlap. Kettősség rejtőzik ezekben a felvételekben. Verőfényben fürödve hömpölyög a Duna, kavicsos partjain akár strandolókat is láthatnánk, ahogy a bárányfelhők közül kibukkanó bombázókat nézik, félig eltakarva szemüket. Odafentről pedig az amerikai fiatalemberek mint térképet látják Magyarországot, melyen piros kereszt jelöli az elpusztítandó létesítményeket. Gombnyomással oldják ki terhüket a repülőgépek, majd dolguk végeztével örülnek, ha ép bőrrel visszatérhetnek Itáliába. És az egyik gépen egy ijedt fényképész dokumentálja, hogy mennyit sikerült elvégezni az aznapi munkából.


A fortepanos képek közül csak azokat válogattam ki, melyek kapcsolatban állnak a Dunával. Az első képen az almásfüzitői "Magyarországi Vácuum Olaj Üzemek Magyar Királyi Kincstár kezelésében" elnevezésű - a háború előtt amerikai tulajdonban álló - olajfinomító látható az 1944. augusztus 9-i légitámadás után. Tőle északra az akkor még szabályozatlan Prépost-sziget, s rajta a korábbi fejlődési periódusok tanulmányozhatók. Az üzemtől délre elhagyott óholocén mederben feketéllik a víz.


A második képen Győr városa látható. A belvároshoz közelebb lévő gyártelepek már lángolnak, míg a mai Audi gyár melletti csatornát éppen felrobbanó bombák füstje takarja el.


Az almásfüzitői bombázás képei keleti irányból. A Duna mindkét partja Magyarország, háttérben az egyesített Komárom, az Erzsébet-sziget, valamint az embrionális állapotban lévő Szőnyi-sziget látszik. A kép jobb oldalán alul a Zsitvatorok vize feketéllik.


Az almásfüzitői olajfinomító felülről. Füst takarja el a Prépost-szigetet. A képen folyásirányban fölfelé az egykori Brigetiot övező Duna-meder íve látható, szemben pedig Pat derékszíj parcellái. A Duna aznap, augusztus 9-én Vácnál mért 474 centiméteres tetőzés után lassan apadt. A parton ezért nem látni fehéren csillogó kavicsfelszínt. A németek által leszerelt üzem területét a megrongálódott töltésen áttörő jeges árvíz öntötte el 1945 februárjában.


1944. szeptember 5-én a 464. bombázó csoport gépei támadják a szobi Ipolyon átívelő hidat. A híd sértetlen maradt a támadás után. Vácnál ekkor 184 centiméteres vízállást mértek, a partot két oldalról a sekély vízre jellemző homokos-kavicsos mederanyag kíséri. Háttérben a Garam torkolata, a Helembai-, Dédai- és Törpe-sziget. A meder közepén két fiatal zátony bukkan a habok fölé. Szobbal szemben a szántóföldektől csíkos parton mintha egy régi sziget körvonalai rajzolódnának ki.


Valahol Sződ fölött készülhetett ez a fénykép az égő Ferencvárosról. Jobbra a Szentendrei-sziget déli csúcsa éppen belóg a képbe, míg Budapesttől délre a Csepel-sziget tömbjét emeli ki a Duna két világos szalagja.


Pesthidegkút felől tekintünk a lángoló Budapestre. A Duna hidak még állnak. A bombázók elsősorban ipari létesítményeket, valamint pályaudvarokat és az utánpótlás szempontjából létfontosságú vonalakat támadtak. Az Óbudai-sziget ekkor még mezőgazdasági terület, mögötte az Északi összekötő híd jelöli a Népszigetet. A repülőgépek mögül éppen csak előbukkan a Margit-sziget.


A vékonyka Ráckevei Dunára hullanak a bombák a Gubacsi híd fölött. Pestszenterzsébet gyárai és vasútállomása lángolnak, füstjük eltakarja a Kis- és Nagy-Zsidó-szigetet.


A Csepel-sziget északi részén található Weiss Manfréd-féle ipartelep ekkor már az SS birtokában volt. A légitámadás a tőle északra fekvő kikötőt érte. Utólag fehér kerettel jelölték meg a célpontot a fényképen. Néhány bomba jutott a jobb partra is, a Budafok-Alberfalva vasútvonal mentén bombatölcsérek és füst látható. Valahol a parton ekkor még áll a Kutyavilla csárda.


Ez a kép néhány bombával korábban készült az előzőnél. Itt még nem lyuggatták ki a budafoki szántókat és a füst is valamivel alacsonyabban száll. A kikötő tiszta fekete vize élesen elüt a Duna hordalékosabb, világos színétől.


A Lágymányosi-öböl, valamint a Déli összekötő vasúti híd fölött készült ez a felvétel. Számtalan bombát nyelt el a Duna ott, ahol ma már az ELTE tömbje található. Az öböl fokozatos feltöltését jól mutatják a lerakott föld és építési törmelék által kirajzolt félkörök. A sziget északi csúcsán lévő szántóföldekre is jutott bombatölcsér, de a Kvassay-zsilip szerencsésen átvészelte a támadást.


A lángoló csepeli kikötő és a gubacsi ipartelepek  füstje egyetlen fekete felhővé keveredik. Mintha egy óriási vulkán tört volna ki a Csepel-szigeten. 


Szigetszentmiklós, Taksony és Dunaharaszti települések láthatók ezen a képen. A közelmúltban felépült Kvassay-zsilip révén alig csordogál víz a Ráckevei Dunában. A keskeny folyót két oldalról övező sötétebb területek jelölik ki a szabályozás előtti medret. A taksonyi Közönséges-sziget kiszáradt mellékága miatt már nagyrészt összeforrt a balparttal.


Az erdővel borított Beliczay-szigetről ismerhető fel, éppen merre járnak a bombázók. A sziget jól elválik a világosabb (szárazabb) dunántúli környezetéből. A Háros-sziget fele még belelóg a kép jobb oldalán, de a Kis-Háros-sziget még nem bukkant a hullámok fölé. Az amerikai bombázók a tököli katonai repülőteret támadják.


A bajai híd bombázása az egyetlen kakukktojás felvétel. A kép nem a fortepanról származik, hanem innen.


A még Magyarországhoz tartozó Újvidék madártávlati képe a Szerémség irányából. A szerémségi Péterváradtól északra már feltöltődött medrek övezik a Hadi-szigetet, melyet övzátony-sarlólapos mintázat csíkoz. Ugyancsak összeforrt a bácskai parttal a Kapitány-sziget és a kácsi Felber-sziget. A felvétel előtérében a nedvességtől feketéllő, összeolvadt Kamanci-szigetek (Ada Sremska Kamenica).


Kilátás a Bácska fölött repülő bombázókból dél felé, Pétervárad és a Szerémség irányában. Újvidéket fehér füst borítja. Az összes képről a támadó kötelékek közül egyet tudtam azonosítani, a 464th Bombardment Group-ot. A hadtörténeti elemzést nem vállalom, befejezésül inkább Radnóti szavait idézem:

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 

(1944. január 17.) 

2012. június 15., péntek

Duna szabályozás és Ipoly takarítás


Két nagyszerű videót kaptam a minap Pataki Zsolttól, Vácról. Sajnos ideje hiányában nem nevezte be őket a bejegyzésíró pályázatra, ezért kénytelen vagyok én méltatni őket. Az elsőn, saját készítésű felvételein keresztül mutatja be - tudtán kívül - a doktori dolgozatom főbb témaköreit. Alig pár percbe sűríti mindazt, amiről itt a blogon is már számtalan bejegyzés szólt; a folyó szabályozását, a meder mélyülését, a döbbenetes mennyiségű kitermelt sódert és az egyre szélsőségesebbé váló vízjárást. A felvételek helyszíneit és időpontjait remekül választotta meg, hangulatos képeiről úgy vélem sok embert fognak a hétvégén a partra csábítani. Külön öröm a gondolatébresztő bevezető, ahol mindenki végiggondolhatja, mit is jelent számára a Duna. Úgy gondoltam, hogy ideje a Dunai Szigetek blogon a sok szöveg mellett a mozgóképet is segítségül hívni, ha a Dunát meg akarjuk mutatni a maga sokszínűségében.

A második videót egy nagyon szimpatikus kezdeményezés miatt illesztettem be. Idén július 6. és 8. között szervezi a Magosfa Alapítvány Ipolytisztítási akcióját. 20 lelkes ember kenuval végigjárja az Ipoly völgy alsó 40 kilométeres szakaszát és ott minden fellelhető szemetet megpróbálnak összegyűjteni. Ugyan a 20 fő már összegyűlt, de nem hiszem, hogy haragudnának, ha a Tésa és Szob közötti partokon százak követnék a példájukat. Kedvcsinálónak tehát ajánlanám Pataki Zsolt másik felvételét a Duna egyik kedves mellékfolyójáról, az Ipolyról. 

További információk a magosfa.hu honlapon!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...