2024. július 10., szerda

Az évszázad árvize Aschach-ban


1954. július 10-én tetőzött Felső-Ausztriában az "évszázad árvize" a Dunán, ez alkalomból néhány korabeli fényképet válogattunk Aschach an der Donau városkából. Az árvíz Magyarországon a Szigetközt érintette leginkább, az itteni árvízről érdemes elolvasni a vonatkozó bejegyzésünket.

A komphoz vezető híd az aschach-i Keresztelő Szent János templom tornyából fotózva.

Németország déli részén és Felső-Ausztriában ez volt a 20. század legmagasabb vízállása a Dunán, levonulása során 12 ember életét vesztette, az anyagi kár is tetemes volt. Összesen 1701 települést öntött el, és több mint 9000 embert kellett evakuálni. A legtöbb árvízkár Bajorországban, és Felső-Pfalzban keletkezett, ahol összesen mintegy 150 000 hektárnyi területet öntött el az áradás, ebből 57 888 hektár csak Alsó-Bajorországban, 51 286 hektár Felső-Bajorországban és 38 535 hektár Felső-Pfalzban. A teljes kárt mintegy 120 millió német márkára becsülték, amelynek csaknem egyharmada a mezőgazdaságban keletkezett. Jelentős károk keletkeztek továbbá a vízi- és vízépítési műtárgyakban, a szárazföldi közlekedési útvonalakban és az épületekben.

Ausztriában különösen súlyos károkat okozott az elárasztott Eferding-medencében és Linz környékén. Linz városának több mint 2000 hektárnyi területe került víz alá, és 5500 embert evakuáltak. Schärding am Innben 833 embert kellett kitelepíteni, és a város területén az összes kár 9,6 millió osztrák schillinget tett ki. Csak a partvédelmi és szabályozási szerkezetekben keletkezett károkat a Duna mentén 23 millió schillingre, az Inn folyó mentén pedig 40 millió schillingre becsülték.

Érdemes röviden kitérni az árvizet okozó légköri jelenségekre is, különösen annak fényében, hogy a nyári dunai áradások jelentős részét hasonló meteorológiai viszonyok okozzák. Az alpesi folyókon jellemző nyári árvizekhez hasonlóan az 1954. júliusi rendkívüli árvizet is egy úgynevezett V (római ötös) b időjárási mintának köszönhető hosszan tartó csapadék okozta. Ez egy atlanti-óceáni eredetű légtömeg, amely Franciaország déli részén átkelve a Földközi-tenger felett egy alacsony légnyomású gócot alakít ki, jellemzően a Genovai-öbölben, vagy a Baleár-szigetek térségében. A földközi-tengeri meleg, nedves légtömegek vagy a Szahara fölötti túlhevült légtömegek az alacsony nyomású terület frontján felcsúsznak az északabbra fekvő közép-európai hideg levegőre. Mivel a magas léghőmérsékletű déli áramlás sok nedvességet szállíthat, ez néha hosszan tartó csapadékfázisokhoz vezet, amelyek az Alpokban és a középhegységekben meglehetősen nagy mennyiségű csapadékot is okozhatnak.

1954 nyarán először északnyugati irányból érkeztek nedves légtömegek Dél-Németországba, az eső június 27-én eredt el. Július 1-jétől egy északkelet felé haladó mediterrán alacsony nyomású légtömeg heves és tartós esőzéseket okozott a Dunától délre eső területeken, 70-90 órán keresztül egyfolytában esett, nagyobb megszakítások nélkül, egy olyan földfelszínre, melyet már a június 27-i esőzés is alaposan telített.




Kurzwernhartplatz. 2. szám, a templomtól északra

Oberlandshag házai, a Duna túlpartján



Az esőzések a következő napokon is folytatódtak. Az özönvízszerű eső július 7-én reggel kezdődött egy következő, északkelet felé haladó alacsony nyomású légtömeg hatására, és kezdetben a Duna-vidék délnyugati és déli részét, valamint a Bajor-erdőt érintette. A Kelet-Európa felől érkező szubtrópusi légtömegek a csapadék növekedését okozták, amely már a bajor Duna-völgy északi részére is kiterjedt. Az Alpok térségében a csapadékot az orografikus felhajtóerő tovább fokozta. A csapadék csak július 10. és 11. között mérséklődött. Bajorország délkeleti részén július 7-11. között helyenként több mint 400 mm csapadék hullott, de a Bajor-erdőben is több mint 250 mm csapadékot mértek ebben a négy napban.
Labdarúgó körökben ezt nevezték Fritz-Walter-időjárásnak, ugyanis a német csapat kapitánya a 2. világháborúban elkapta a maláriát, ezért jobban szeretett hűvös időben játszani. 1954. július 4-én, amikor Bernben Nyugat-Németország Fritz Walter vezetésével legyőzte a toronymagasan esélyes Magyarországot a Labdarúgó Világbajnokság döntőjében, végig szakadt az eső.
Az 1954. július 7-i özönvízszerű esőzések gyorsan lefolytak az amúgy is átázott talajról; miközben a Duna és déli mellékfolyói ekkor már erősen áradtak. A heves és tartós esőzések következtében Regensburgtól keletre rendkívüli dunai árvíz alakult ki. A Duna és a Naab árvízcsúcsai egy időben (július 12-én) találkoztak. Az Isar is hozzájárult az árvíz súlyosbodásához, mivel tetőzése csak röviddel a Duna tetőzése előtt (július 11-én) érkezett, és árhulláma megnyúlt. Ezenkívül a Duna jelentős mennyiségű vízutánpótlást kapott a Hofkirchen és Passau közötti, kivételesen átázott területről. Az Inn, amelynek árvízi csúcsa július 10-én érte el Passaut, meghatározó volt a passaui dunai áradás szempontjából. Az Inn és a Salzach árhullámai jellemzően szinte egy időben futottak össze; szokatlan módon a Salzach torkolata alatti árhullámot a csapadék jelentősen felerősítette. Az Inn alsó szakaszán majdnem elérte az 1899-es árvízszintet, és július 10-én Passauban majdnem háromszor olyan magas volt, mint a Duna.

A dunai árhullám július 10-én tetőzött Passauban, és késleltette az Inn áradásának lefolyását. A passaui Schanzlbrücke vízmércén a visszaduzzasztás következtében új csúcsot regisztráltak, és a Duna következő felső-ausztriai szakaszán a vízszint is az 1899-es szint felett maradt egészen az Enns torkolatáig. Korneuburgnál például 5 centiméterrel maradt el az 1899-es rekordtól. Mivel az Enns és a Traun csak viszonylag kevés vizet szállított, és az alsó-ausztriai mellékfolyók lefolyási csúcsai már napokkal a dunai tetőzés előtt levonultak, a Duna alsó-ausztriai árhulláma kiegyenlítődött, mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a Szigetköz és Győr városa Magyarországon megússza az árvizet. Érdekesség, Ausztriában az 1954. júliusi árvíz volt az utolsó olyan dunai árvíz, melynek nem állták útját vízerőművek, az első duzzasztógát 1956-ban készült el a jochenstein-i Nepomuki Szent János szobor szomszédságában.



A plébániatemplom mögötti utca házai

Aschach, Hiermanstraße


Aschach an der Donau városa a komoly károkat szenvedett Linz és Passau között fekszik (2161-2160 folyamkilométer), a Traun torkolatától nyugatra, azaz a rendkívüli esőzéssel sújtott terület keleti határvidékén. Az alábbi fekete-fehér képek egy azóta leszedett Facebook bejegyzés mentéséből származnak. Az ismeretlen fényképész az elárasztott jobb parton dolgozott, az árhullám különböző magasságaiból következtetve több napon keresztül követte nyomon az árvíz tetőzését és levonulását. A képeken nyoma sincs a nyári verőfénynek, a háttérben látható égboltot súlyos felhők ülik meg, az erdők felett ködpamacsok úsznak. Legtöbb kép Aschach belvárosában készült, sok képen szerepel a már lebontott jellegzetes hajóhíd, ami a folyó közepére telepített kompkikötőt kötötte össze a templom melletti térrel, de készültek fotók külterületen, illetve külvárosi gyárak környékén is.

Ami a képeken nem látszik: 1954-ben Felső-Ausztria kettős megszállás alatt állt. A Duna északi (bal) partján a szovjetek, a déli (jobb) parton, azaz Aschach-ban az amerikai hadsereg segített az árvízi védekezésben, de többek között a két fél közötti nehézkes kommunikáció és gyanakvás csak tetézte az árvíz pusztítását.




Ajánlott és felhasznált irodalom:

http://docs.dpaq.de/3976-hochwasser_passau_1954.pdf

https://www.dwd.de/DE/service/lexikon/Functions/glossar.html?lv3=102888&lv2=102868

https://undine.bafg.de/donau/extremereignisse/donau_hw1954.html

https://www.wien.gv.at/rk/historisch/1954/juli.html

2024. július 8., hétfő

Megújuló Erebe-szigetek


Nagyszentjánosban és Gönyűn az alábbi írást már valószínűleg kézbesítették szórólap formájában, hiszen az Erebe-szigetvilág revitalizációja közigazgatásilag az ott lakók belügyének számítana, ha a Duna nem lenne egy nemzetközi folyó, ahol a revitalizáció is nemzetek feletti módon, Európai Uniós szinten intéződik. A projekt honlapja 2024. június eleje óta él, sőt a munkálatokat Facebookon és Instagramon is lehet követni majd, ha a Duna visszaengedi a munkásokat a munkaterületre.

A Vöröskői-vezetőművön megtelepedett facsoport

Az élőhely-rekonstrukciós munkálatok ugyanis hosszú évek előkészítése után már tavaly, 2023-ban megkezdődtek az Erebe-szigeteknél, legalábbis a projekt honlapja szerint. Ezzel szemben a Fertő-Hanság Nemzeti Park által kezelt honlap, Instagram és Facebook oldal csak idén indultak el. A természetvédelmi projekt hármas célt tűzött ki: a biodiverzitás növelését, a vizes élőhelyek helyreállítását, valamint a helyi lakosság életminőségének javítását. Az indoklás szerint minden baj okozója a blogon bőven kitárgyalt átgondolatlan folyószabályozás: 
A Duna németországi és ausztriai szakaszán lévő erőművek, a bősi vízlépcső, valamint a szigetközi fenékküszöbök akadályt képeznek a folyó természetes kavicshordalékának útjában. Mivel a folyó az alsóbb szakaszokon nem tudja pótolni ezt az elszállított kavicshordalékot, a Duna főmeder folyamatosan mélyül. Ezáltal pedig a mellékágakba csak nagyon ritkán jut be a víz, pár évente egy-egy magasabb vízállás esetén csak - mint ami jelenleg is tapasztalható. A mellékágakban az ott felgyülemlett kavicshordalék ennek következtében ott marad. A mellékágak és a dunai főmeder mederszintkülönbsége folyamatos nő, ezáltal a mellékágak szárazodnak, a szigetek pedig elvesztik a „sziget” jellegüket. Ezt a folyamatot szeretnék visszafordítani a Wild Island projekt keretén belül a vizes élőhelyek és a biodiverzitás védelme érdekében.
Az erebe-szigeti medertágulat az 1965. évi árvíz idején (fentrol.hu)

Az Erebe-szigetek jelenleg NATURA 2000-es védettség alatt állnak és a rajtuk található az egyetlen, nem Gemenchez köthető dunai erdőrezervátum. Az előkészítő munkálatok során felmérték az idegenhonos invazív fásszárú növényeket, várhatóan ezek ritkítása is megtörténik, az újulatot fűzfákból tervezik telepíteni, ilyen módon 10 hektár ártéri puhafás erdő újulhat meg és juthat valamivel több áramló vízhez. 

Változatos mederformák kavicszátonnyal, kőszórással és mély gödrökkel

Gönyűnél, pontosabban Nagyszentjános külterületén a Duna egykor majdnem 1,5 kilométer széles ártéren terülhetett szét. Ebben a medertágulatban számos sziget és zátony keletkezett, miközben a Duna egyaránt alámosta a csallóközi és a dunántúli partját. A szélesebb ártér a déli, magyar oldalon található, azonban a medermélyülés miatt napjainkra egyre kevésbé öntik el az árvizek. Ezen a szakaszon mintegy 5 kilométeres hosszúságban épült kőszórásos vezetőmű a főági mederben, ami azt jelentette, hogy még a mellékágelzárás is túl széles medret hagyott volna a folyónak. Ezért szükséges volt további 200 méternyi szűkítés, ami a közel másfél kilométerből mindössze 420 métert hagyott meg a folyónak, ami alig harmada az eredeti keresztszelvénynek. A kőszóráson csak néhány helyen maradt rés, ahol a mellékágrendszer vízutánpótlást kaphatott, de idővel ezek is az elzáródás útjára léptek. Az árvizek idején bejutó víztömeg ereje és a behordott elsősorban kavicsos üledék kifejezetten élénk felszínformákat, gödröket, kavicszátonyokat, alámosódásokat képzett az egyre inkább beerdősülő zátonyok között. Összefoglalva annyit érdemes megjegyezni, hogy a sziget-zátony komplexum nyugatról kelet felé fiatalodik, legidősebb tagja a Kis-, és Nagy-Erebe szigetek, az alsó szakasz mentén elhelyezkedő legfiatalabb erdők helyén még a kilencvenes években is kopár kavicszátonyokat találunk.

Október végi hajnal a sziget melletti legelőn

Az élőhely-rekonstrukció ezeket a hatásokat próbálja ellensúlyozni, de a bemutatott tervek alapján kétséges lehet a kitűzött tervek elérése. Elsődleges cél megnyitni a vezetőmű kőszórását, ezt három helyen tervezik, a sziget feletti Vöröskői-vezetőművön, aztán a mellékágat közvetlenül lezáró, a mederre majdnem merőleges zárást, valamint a Macska-sziget felső csúcsánál alakítanának ki állandó átfolyást. Mindegyik alig 20 méter széles lenne, de csak az utóbbi kettőhöz terveztek mederkotrást a mögöttes mellékághoz. Ez a két 2018-as kisvíz alatti mederkotrás két különálló részre tagolná a szigetvilágot, a nyugati Erebe-szigetekre és a keleti Macska-szigetre és a kapcsolódó zátonyokra. Ehhez kapcsolódóan szükséges rendezni a Cuhai-Bakony-ér torkolati szakaszát, és a leghosszabb, 2800 méteres mellékágkotrás lehetővé teszi nyugodt, a hajózás által állandóan generált hullámzástól mentes ívóhelyek kialakítását.

Az Erebe-szigettenger nyugati részén tervezett beavatkozások (forrás)

Az Erebe-szigettenger keleti részén tervezett beavatkozások (forrás)

A Fertő-Hanság Nemzeti Park részéről célszerű lett volna a szóróanyagból néhány példányt az ácsiak postaládájába is bedobálni, ugyanis a kikotorni tervezett 40 ezer köbméter kavicsot a vezetőmű elvégződése alatt, már ácsi területen terítenék szét a Duna főágának magyar oldalán. A helyi lakosság életkörülményeit a parton kialakított pihenőhelyekkel és információs táblákkal tervezik megoldani, valamint várhatóan 2027 nyarára a szigetek és zátonyok teljes területét megtisztítják a szeméttől, de ebbe bárki besegíthet, akit arra visz a jó sora. A projektet az Európai Unió finanszírozza 65%-ban, a koordinálás az ausztriai Donau-Auen Nemzeti Park kezében van, akik a WildIslands projekten keresztül előreláthatóan 2027-ig nemcsak a dunai szigeteket számolták meg és kategorizálták, hanem tevékenyen részt is vesznek a dunai élőhelyek rendbehozásában. 


Kapcsolódó oldalak:

https://wildisland.ferto-hansag.hu/tevekenyseg/vizes-elohelyrekonstrukcio/

https://www.facebook.com/erebe.fhnp

https://webgate.ec.europa.eu/life/publicWebsite/project/LIFE20-NAT-AT-000063/danube-wild-island-habitat-corridor

https://wildisland.danubeparks.org/wildislands/about-the-project/

2024. július 3., szerda

Sziasztok, át lehet menni a Homokszigetre?

 — hangzik a nyaranta leggyakrabban feltett kérdés Gödön. A kérdező általában az igen-nem dichotómia mentén vár választ, azonban a helyzet ennél kissé bonyolultabb. Nem mindegy, hogy valaki száraz lábbal szeretne-e átmenni, vagy csónakkal, pontosan melyik részen; északon, délen vagy középen. Átkelési kisokos következik, nem csak helyieknek.

A Gödi-sziget, ismertebb nevén a Homoksziget észak felől fényképezve.

Szerencsére a kérdésre az év minden napján, a nap minden órájában megvan az aktuális, interneten hozzáférhető válasz. Ehhez két dolgot kell csak ismerni, 1, a választ tartalmazó honlapot, 2, hogyan kell a választ értelmezni. 

Ebben az írásban abból a feltevésből indulunk ki, hogy a kérdező arra kíváncsi, hogy be tud-e menni a szigetre száraz lábbal, értelemszerűen strandolás céljából. A bejutást alapvetően egy tényező, a vízállás befolyásolja, ez határozza meg az, hogy szárazon marad-e a strandoló lába, illetve van-e a szigeten egyáltalán hely strandolni. A válasz az alábbi honlapokon található:

1. Hydroinfo 

2. Vízügy.hu 

A Hydroinfo váci vízállás-adatsora

Aki szeret maga a dolgok végére járni, nincs más teendője, mint megnézni az aktuális vízállásadatot (lehetőleg a legközelebbi, felsőgödi, vagy váci vízmércén), majd lesétálni a partra és megfigyelni mi a helyzet. Amennyiben a mellékágban áramló vizet látunk érdemes egy megvárni egy alacsonyabb vízállást, addig ismételve a megfigyelést, amíg száraz lábbal be lehet jutni a szigetre. Az adatot érdemes feljegyezni, amit nagy megbízhatósággal a következő években is lehet használni, hogy a fotelből eldönthessük, mi a helyzet a Homokszigeten, vagy akármelyik másik dunai szigeten. 

A Vízügy.hu váci vízállás-adatsora, előrejelzéssel

Ha valakinek ehhez nincs türelme, vagy csak nem szeret adatokkal bíbelődni, azoknak segítség lehet az alábbi táblázat, ugyanis ezek az ún. "küszöbszintek" már rendelkezésre állnak a Dunai Szigetek blog 2004-ig visszamenő megfigyelései alapján. Ilyen küszöbszintből rögtön három is van, attól függően, hogy a Feneketlen-tónál, a keresztgáton, vagy a sziget északi csúcsán szeretnénk bejutni a szigetre. Fontos: az alábbi vízállásadatok a váci vízmércéről leolvasott adatokra vonatkoznak! 

Feneketlen-tó, Bartók Béla utca, déli átjáró: ~90 centiméter
Keresztgát, Kereszt utca, középső átjáró: ~110 centiméter
Szigetcsúcs, Köztársaság út vége, északi átjáró: 120 centiméter

A Homoksziget északi csúcsa, Vácott mért 130 cm körüli vízállásnál.

Először tehát az északi szigetcsúcson lehet száraz lábbal bejutni a szigetre, amikor 120 centiméter alá süllyed a Vácott mért vízállás megszűnik a mellékágban a vízáramlás. Ez viszonylag alacsony vízállásnak számít, ennek gyakoriságát évek óta vizsgáljuk a blogon (2009., 2018. és 2022.). 120 centinél a Feneketlen-tónál még vízben kell átgázolni a homokos strandra. Ha a fenti értékekhez hozzáadunk kb. 50 centimétert, megkapjuk azt az értéket, amikor térdig érő vízben kell átkelnie egy felnőttnek és így tovább. 

A keresztgát, Vácott mért 130 cm körüli vízállásnál.

A keresztgáton nem célszerű olyan vízállásnál átkelni, amikor nem látszik hová lépünk. A legnagyobb veszélyt az uszadék és a mélyben rejtőző síkos, nedves, iszapos, algás kövek jelentik, komoly balesetveszélyt, akár elsodródást előidézve. Régebben ez volt a legegyszerűbb módja a szigetre igyekvőknek, azonban a falazott kőgát idővel szétfagyott és a pusztulásával párhuzamosan a magassága is alaposan csökkent.

Átjáró a Feneketlen-tónál, 130 centiméter körüli váci vízállásnál.

Kérdés persze, hogy melyik az a vízállás, amikor van még hol strandolni, egyáltalán kilátszik a homokos part, és nem közvetlenül az aljnövényzetig ér ki a Duna. Vácon mért 190 centiméteres vízállás felett a Gödi-sziget déli csúcsa önálló sziget lesz, ekkor ugyanis a Feneketlen-tavi átkelőnél átfolyás alakul ki a mellékágból a főágba. Ekkor még van némi tér strandolásra, de ez végleg megszűnik 250 centiméteres vízmagasság körül, tehát ilyenkor már kenuval, kajakkal sem érdemes nekivágni, ugyanis az élővilág (puhatestűek, rovarok, hüllők) ilyenkor a szűkösen maradt földfelszínen, illetve a vízből kiálló növényeken gyülekezik. Ez a strandolók szempontjából ínséges időszaknak számít, azonban vegetációs időszakban különösen fontos, hogy a szigetnek minél több ilyen emberi zavarástól mentes időszaka legyen, hiszen mégiscsak egy természetvédelmi területről, jobban mondva a Duna-Ipoly Nemzeti Parkról beszélünk! 


A Gödi-szigetet a legmagasabb vízállások teljesen elborítják, azaz egyértelműen csak ekkor lehet kijelenteni, hogy nem, sehogy nem, még kenuval sem lehet átmenni a Homokszigetre. Ennek a szintnek a meghatározása azonban egy komolyabb árvízi expedíciót igényelne.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...