Foktői szigetcsere I. - Mederből malát

Foktőnél a régi dunai szigetet újra cserélték, de az új is eltűnőben van már. A régi sziget hosszú élet után feltehetőleg természetes okokból, rendkívül gyorsan tűnt el, míg rövid életű utódát az emberi beavatkozások számolták föl. Mivel a régi Vajas-torok és a kalocsai Meszes közötti alig négy kilométeres Duna-part története igencsak változatos, térképeken jól dokumentált kétrészes sorozatunk első részében az öreg sziget eltűnését járjuk körül.

A Foktői-sziget a Duna jobb partján, 1806 (keletre tájolva). (forrás)

Jó lenne írni a kialakulásáról is, azonban a régi Foktői-sziget olyan régi, hogy már Marsigli Duna térképén is szerepel a 17–18. század fordulóján, a településsel együtt, azaz több mint háromszáz évvel ezelőtt is létezett. Ez a medertágulat, amelyben, időben kissé eltolódva, két sziget is kialakulhatott, Kalocsa és Dunaszentgyörgy között található, Pakstól délre az 1516–1520 folyamkilométer táblák között. Szélessége manapság másfél kilométer, jelentős része pedig az elmúlt kétszáz évben beerdősült,  Duna-mederből ártéri erdővé vált. Ez az erdő a foktői oldalon, a bal parton található, azonban a régi Foktői-sziget eredetileg a dunántúli parthoz volt közelebb. Ahogy az az első térképrészleten látható, 1806-ban a hajózóút is a falu és a sziget között haladt. Árulkodó részlet, hogy a sziget főági oldalán vékony homokzátonos partszakaszt jelölnek. 

E térkép és főleg a dátuma abból a szempontból is fontos, hogy a sziget legutolsó életszakaszának kezdetét rögzítik, közvetlenül a lefűződés előtt. 1816-ból ismert még egy hasonló térkép, ami mintha az 1806-os frissítése lenne, ahol a Foktői-sziget még önmagában látható a Dunában, annak a jobb partján. Alig hét évvel később egy helyszínrajzon drasztikus átalakulást örökítettek meg. 1823-ban már múlt időben beszélnek a Duna fő ágáról, abban zátonyok, sőt, új erdő jelenik meg. Ez arra enged következtetni, hogy egy régebb óta tartó folyamatról lehet szó, amit nem feltétlenül jelöltek korábbi térképeken. Ennek lehetett térképészeti oka, például a generalizálás, amenynek során csak a fontosabb dolgokat jelölték, és egy másik, némiképp valószínűbb lehetőség, ami a vízállás különbségeiből adódhat. Nem mindegy, hogy milyen vízállás idején végezték a felmérést.

A drasztikus átalakulás—a főág lefűződése, az új főág kimélyülése—ismerős lépések mentén zajlott, de szokatlanul gyors tempóban. A régi főág hosszanti zátonyai a felszínre kerültek, beerdősültek (az öntéstalajon felnövő ártéri növényzet, cserjés, sarjerdő korabeli neve volt a "malát"). A sziget alatti mederszakaszon a sodrásból adódó különbségek miatt homokzátony képződött, ennek déli csúcsánál pedig egy kérészéletű, erről az egy térképről ismert Kaszáló-szigetet jelöltek, a mai Meszes strand környékén. Mivel a térkép készítői nem említik a változások mögött álló okokat, ennyi idő távlatából csak spekulálni lehet. 

Ugyan Foktő periférikus helyet kapott ezen a helyszínrajzon, melynek elsősorban a várszegi átmetszés tervezése volt a fő témája, mégis feltételezhető lenne, hogy ha a Foktői-sziget lefűződését egy emberi beavatkozás, keresztgát stb. okozza, akkor azt valamilyen módon feltüntették volna a rajz szélén, nagyjából a foktői templom magasságában. Az "elromlott töltés", illetve a helyén kialakult két "kopolya" (árvizek által alámosott partoldalban létrejött eróziós mélyedések) például kiválthattak hasonló beavatkozásokat. Ha tippelni kellene, valószínűleg az 1809-es árvíz rendezhette át nemcsak a foktői szakaszt, hanem egész a Duna-völgyet ilyen mértékben. 

A feltöltődés első fázisa 1823. (nyugatra tájolva) (forrás)

Paks alatt a kavics folyamatosan átadja helyét finomabb hordalék frakcióknak, úgymint a homoknak és az iszapnak. Ez egy fokozatos átmenet, tehát ha kavicsot találunk Bajánál, az nem mond ellent ennek az átmenetnek. A régi Foktői-sziget lefűződése szempontjából ez egy fontos tényező, a jobb oldalára átkerülő főág megnövekedett vízhozama, elmosó ereje kimélyítette és a dunántúli part rovására kiszélesítette medrét. Ez azzal járt, hogy a régi főág rendkívül gyorsan emelkedett ki. Ez a kiemelkedés relatív volt, az évről évre kiülepedő iszaprétegek kisebb mértékben emelhették a medret, mint a főág relatív bevágódása. Egy szó, mint száz, e tényezők miatt a lefűződési folyamat visszafordíthatatlannak bizonyult, és a régi ágak napjainkra (szinte) teljesen kiszáradtak. A két kivételről később lesz még szó. 

A feltöltődés második szakasza, 1839. (forrás)

A régi főág lefűződése legkésőbb 1839-re (lásd fenti kép) végbement, azonban az új főág kialakulása még nem. A régihez képest az új ág szélessége még mindig eltörpül. Húsz év alatt a homokzátony a sziget déli csúcsához kapcsolódott. Az pedig, hogy a megmaradt holtág északon már alig tart kapcsolatot a főággal, miközben a déli torkolat jóval szélesebb, ugyancsak tipikus morfológiai jelenség. Más lefűződő holtág esetében is az alsó torkolat vált a vízbeáramlás elsődleges helyszínévé, pl. áradás idején. A szárazulattá váló Duna-mederben pedig tovább zajlik a párhuzamos zátonyok "malátosodása", közöttük csak néhány mélyebb, de egyre szűkülő áramlási csatornát jelöltek a térképészek. Az egyetlen kérdőjeles dolog az ábrán a Foktőtől keresztben a főág felé tartó egyenes forma, amiről nem állapítható meg a korabeli funkciója, hogy gátat, utat, vagy valami mást, például mélyedést jelöltek-e. Annyi biztos, hogy jelenlegi funkciója út a part irányába. 

Részletekben és névanyagban gazdag térkép a Foktői-szigetekről, 1965 körül. (keletre tájolva).

Morfológiai szempontból az új főág bevágódása azt eredményezte, hogy a kiszáradó régi ág felszínformái "megkövültek". A Duna már nem tudta formálni, azon kívül, hogy az árvizei rendre finomszemcsés üledékekkel és uszadékkal tompították a felszínformákat, töltötték az árkokat és kopolyákat. Mindegyik fent részletezett mederforma, például a régi Foktői-sziget magja, a homokzátony, a malátok, a 19. század végén feltöltődött utolsó csatorna árka ma is megtalálható a medertágulatban felnőtt ártéri erdő alatt. Ezt a formakincset legpontosabban egy 1965 körül keletkezett Duna-térkép mutatja be, ahol a névanyag is igencsak bőséges. Ugyancsak nyomozható rajta néhány fontosabb változás, ami az elmúlt több mint száz év alatt tovább növelte a foktői medertágulat szárazra került részét. 

A régi szigetmag és a megmaradt csatornák elhelyezkedése 1961-ben (keletre tájolva). (Fentrol.hu)

Ezek közül a legfontosabb az "új" Foktői-sziget kialakulása, melynek legkorábbi zátony-előzménye először az 1850-es években jelenik meg. Az "új" szigetről bővebben a cikk következő részében lesz szó. Ezen felül a régi Foktői-sziget főági oldalán is felnőtt egy 50–200 méter széles galériaerdő-sáv. A déli csúcshoz forrt homokzátony alakját őrzi egy zártkertes településrész. Ez annyiban különös, hogy a régi szigetmagnál valamivel alacsonyabb térszínt parcellázták. Még különösebb módon a zártkertes övezet déli része nem Foktőhöz tartozik, hanem egy kalocsai exklávé részét képezi. További jelentős változás volt az 1927-ben megkezdett csatornaépítés, amely a régi foktői part mentén haladó egyik régi árok nyomvonalát vette birtokba. Ez a két végpontjáról elnevezett Csorna-Foktő-csatorna, amely a különös neve ellenére nem a Sopron megyei Csorna irányába halad, hanem régi Duna-medrek felhasználásával kanyarog keletre, a Duna-völgyi-főcsatornához, amit Csornapuszta mellett ér el. Annak ellenére, hogy 2026 júliusában a foktői zsilip alatti szakasz teljesen kiszáradt, az árvizek mellett ez a csatorna tudja ellátni folyóvízzel az egyre inkább kiszáradó foktői medertágulatot. 

Új (balra) és régi (jobbra) sziget Foktőn. 1955. (Fortepan#91060/UVATERV)

Volt körülbelül 30–40 év, amikor a régi és az új Foktői-sziget párhuzamosan létezett. A régi már a végét járta, az új pedig alig volt több egy zátonynál. Foktő az öregecskedő szigetét egy fiatalabbra cserélte, ami 2026-ban már ugyancsak a végét járja. Következő írásunk róla fog szólni.

Ajánlott térképtár:

• 1806: https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/5399/
• 1816: https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/5499/view/?bbox=-1105%2C-6293%2C13243%2C-4
• 1823: https://maps.hungaricana.hu/hu/MegyeiTerkepek/2406/view/?bbox=4155%2C-3146%2C5727%2C440
• 1839: https://maps.hungaricana.hu/hu/MegyeiTerkepek/2417/view/?bbox=2010%2C-5537%2C6275%2C-3668
• 1856: https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/2124/view/?pg=44&bbox=538%2C-5831%2C2600%2C-4720
• 1881: https://maps.arcanum.com/hu/map/europe-19century-thirdsurvey/?layers=160&bbox=2100245.01%2C5864800.69%2C2109345.80%2C5867652.75
• 1930: https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/33755/view/?pg=0&bbox=5540%2C-1726%2C8854%2C-155