Duna templom a Brigach partján

 

IN ENGLISH

A Duna forrása egy olyan téma, amibe jobb bele sem kezdeni, mert könyv terjedelem lesz a vége. Breg, Brigach, forráskút, szobrok, emléktábla, folyamkilométertábla, miegymás zsúfolódik itt össze olyan elképesztő sűrűségben néhány tucat négyzetkilométeren, aminek a feldolgozásába könnyen beletörhet az ember bicskája. A természetföldrajzi és tudományfilozófiai kérdés tisztázatlansága számos érdekes, sőt abszurd helyzetet teremt, ezek egyikéről szól ez a mostani írás. 

A Duna (egyik) híres forrása a donaueschingeni kastélykertben található, a (Keresztelő) Szent János templomtól délnyugatra, egy kör alakú medence, ami 1875 óta vette fel mai formáját. Ugyan korábban is körül volt kerítve, de eredetileg e forrás vize szabadon folyt el kelet felé, hogy aztán valahol a Breg és Brigach természetes állapotában állandóan vándorló összefolyásánál csatlakozzon hozzájuk névadóként. Az ember tájformáló szerepe azonban ezt a kitüntetett fontosságú vízrajzi pontot is a maga formájára alakította, a forrás vize egy száz méter hosszú föld alatti csatornában távozik a medencéből déli irányban. 

DANVVII CAPVT EXORNAVIT 

hirdeti a latin nyelvű felirat szándékosan nem idézett német császári genealógiával megtoldva, azon a ponton, ahol ez a föld alatti csatorna véget ér, felette ugyanis egy görög stílusú kioszk magasodik, melyet II. Vilmos német császár emeltetett 1910-ben. A rajta lévő felirat ugyan a Dunáról kellene hogy szóljon, mégis az emberről szól, aki saját hatalmával ékesíti fel a folyót és emel historizáló antik márványtemplomot ezen a forrásmedencénél valamivel kevésbé fontos ponton. A helyiek által Dunatemplomocskának (Donautempelchen) nevezett építmény tulajdonképpen egy ajándék volt II. Miksa Egon Fürstemberg herceg számára, aki a császár közeli barátja volt. A Duna forrása jelenleg is a hercegi család birtokában van, sőt a templomocska eredeti tervdokumentációja is, ami alapján 2016-ban felújították a műemléket. 

A róla szóló leírások, képeslapok megemlítik, hogy ez a Duna templom a Brigach-patak partján áll, majd ezzel a lendülettel át is siklanak azon az abszurd vízrajzi helyzeten, miszerint a Duna forrásából csörgedező vízfolyás tulajdonképpen nem más mint a Brigach mellékpatakja. Ami aztán még 1-1,3 kilométeres szakaszon Brigach néven folytatja csatornázott útját kelet felé a Breg torkolatáig, ahonnan aztán már ismét lehet Dunának hívni a folyót.

Melyik az első sziget a Dunán? - Virtuális barangolás Donaueschingennél

  
Donaueschingenben a Szent János templom mellett találjuk a Duna "hivatalos" forrását. A forrásból csörgedező víz hamarosan a Brigach patakba ömlik és folytatja útját, mígnem a várostól keletre találkozik a Breg patakkal. E két patak összefolyásától kezdve beszélhetünk tulajdonképpen Dunáról. Ezen a ponton a torkolattól  2784 (folyam)kilométernyire állunk (ugyanis a Duna folyamkilométereit a torkolattól számítjuk). A folyócskának is alig nevezhető Duna szélessége 15 és 40 méter között változik attól függően, hogy mennyire kanyarog. Azonban ilyen keskeny keresztmetszetnél is kialakulhatnak szigetek és zátonyok. Megjelenésük elsősorban az áramlási viszonyok, másodsorban hordalékmennyiség, harmadsorban pedig az emberi tényező függvénye. A Gégömb (googleearth) forgatása közben jutott eszembe, hogy megnézzem; vajon melyik a legelső sziget a Dunában?

A legelső három sziget elhelyezkedése a Dunán, Donaueschingen közelében.

A legelső szigetre, Pfohren falu mellett találtam rá. Leginkább egy aprócska kizöldült zátonynak néz ki a maga 48,5 méteres hosszával. Mindenesetre ez az apró sziget a legelső a Dunában. Donaueschingentől 4,5 kilométernyire keletre található, a 2779,5 fkm-nél.

Mivel a Pfohren melletti szigetecskét roszindulatból lehetne csupán zátonynak minősíteni, merő kíváncsiságból megkerestem a következő szigetet. Erre 2,5 kilométernyi távolságban, Neudingen mellett találtam rá (2777 fkm). Ez már sokkal inkább nevezhető szigetnek. Bár nyilvánvaló, hogy a sziget nyugati (felső) csücskénél emelt fenékküszöb jelentős hatással bírt a mellékág kialakulására. Valószínűleg egy régen üzemelt vízimalom "üzemvíz-csatornájáról" lehet szó ebben az esetben. A Neudingeni-szigetet két közúti és két vasúti híd kapcsolja a parthoz, hossza 860 méter.

Mivel három a magyar igazság, kerestem még egy szigetet. A Geisingen mellet talált vízimalom már kétséget sem hagy róla, hogy itt bizony valóban mesterségesen elterelt Duna-ág következtében keletkezett a sziget. A két ágra azért volt szükség, hogy az árvizek ne károsíthassák ezen a mesterséges csatornán  keresztül magát a malmot, mindig legyen egy hely ahol a nagyobb vizek levonulhatnak. Ez a Malom-sziget Geisingen településtől nyugatra található, Donaueschingentől 14 (folyam)kilométerre (2770 fkm).