Sziget osztott tulajdonban

Ha Szigetszentmiklósról nézzük ezt a szigetet, érintetlen, burjánzó természetet látunk, ruganyos erdei láptalajon járunk, ahol virágba borul minden tavasszal. Ha Szigethalom felől nézzük egy átlagos kertvárost látunk, melyet amellett, hogy két oldalról víz övez, keresztül-kasul átjárják apró árkok és vízerek. Nehéz helyzetben lennénk, ha valaki megkérdezné melyik szigetről is van szó. A szigetnek legalább két, egymástól teljesen eltérő arca van, mindemellett neve sajnos nincsen.

Szigethalom és Szigetszentmiklós között a közigazgatási határt a - hova máshova mint Taksonyba vezető - Taksony vezér híd képezi. A Ráckevéről ismert módon, a Kis-Duna leszűkítésével elkészíttett hidat hadiipari szükségletek hozták létre. A II. világháború alatt megalapított Dunai Repülőgépgyár Részvénytársaság csúcsidejében 7700 munkást foglalkoztatott, szállításukat eleinte a HÉV vonalán oldották meg, de később szükségessé vált, hogy vasúti fővonal is vezessen a gyárhoz, valamint a Tököli repülőtérhez. Ennek érdekében épült meg a taksonyi híd, melyet 1944. január 21-én adtak át a forgalomnak. A vasúti mellett közúti forgalmat is lebonyolított. 1998-ban a Hídépítő Zrt. újjáépítette, a vasúti forgalom ezáltal megszűnt.

A híd fesztávja mindössze 50 méter. Ez azt jelenti, hogy ennyit hagytak meg a Dunának az eredeti 380 méteres szélességéből (ebben a sziget is beleértendő).

Visszatérve a sziget nemlétező nevére, nem mondható el, hogy ne néztünk volna utána minden lehetséges helyen. Már akkor gyanakodni kellett volna, amikor az 1930-as Soroksári-Duna vízisport térképen nem szerepelt név. Kis túlzással, ami ezen a térképen nem szerepel, az nem is létezik. Ugyan a szigetet feltüntették rajta, de a név lemaradt róla. Nincs név a katonai felmérések szelvényein, nincsen név az EOTR 10000-es térképlapokon, nincs szó a sziget nevéről sem Szigethalom, sem Szigetszentmiklós honlapján.

Hosszas kutatás és helyszíni terepszemle után mindössze két vékonyka nyomra leltünk. Az egyik nyom egy Cartographia vízisport térkép az '50-es évekből. A még beépítetlen helyet nemes egyszerűséggel szigetnek nevezik. Sokkal nem kerültünk előrébb. A második nyom egy utcanévtábla, mely arról tudósít, hogy feltehetően Dunaszigetnek nevezik ezt a helyet. Talán leszögezhetjük, hogy semmi köze a szigetközi Dunasziget településhez, mindenesetre jó lenne, ha szigethalmi vagy szigetszentmiklósi helytörténészek segítenének tisztázni a sziget nevét. Különben ezt a dunai szigetet is a Névtelen szigetek kategóriába kellene sorolnunk.

A szigetet a Taksony vezér híd töltése teljesen a csepel-szigeti parthoz kapcsolja. A híd mellett mindkét oldalon út fut, melyek közül a déli aszfaltozott. Az április elején szerét ejtett terepbejáráson a sziget északi, természetközeli csúcsával indítottunk.

Európa második (!) legnagyobb úszólápjának képezi részét a sziget szentmiklósi harmada. Úszóláp alatt ez esetben azt kell érteni, hogy a növényzet a Duna felszínén úszó szervesanyagban gyökerezik, a talaj alatt itt a folyó található. Könnyű felismerni a süppedős talajról, és arról, hogy az ember óvatlan lépés esetén térdig elmerülhet a tőzegben. Nem csak a sziget északi csúcsán száradó nádas ilyen, magában az erdőben is igen nedves süppedős a talaj, tele frissen bújó páfrány-csemetékkel. Mivel a termőréteg vékony és nem nyújt stabilitást a megtelepedő növényzetnek a nagyobb széllökések komoly kárt tudnak okozni a sekély gyökérzetű fák között.

Ahogy a szigetcsúcs süppedős nádasaiban kószáltunk egy pillanatig sem volt olyan érzésünk, mintha a Duna mellett járnánk. Talán inkább a Velencei-tóra emlékeztetett a táj. Normális körülmények között egy ilyen úszólápnak semmi keresnivalója nem lenne a Duna-parton. Azonban a Soroksári-ág lezárása óta nem beszélhetünk normális körülményekről. Mint, ahogy a Tisza-szabályozás után lett szikes (és védett) a Hortobágy, a Duna elzárása óta alakult ki Szigetszentmiklós és Szigetcsép között úszóláp, méghozzá a második legnagyobb Európában.

A Taksony vezér hídtól délre megszűnik a természetközeliség érzete, egy standard vidéki lakópark aszfaltozott utcáin bandukolunk, a kertekben törpék és amerikai iskolabuszok között alakul a felhozatal. Egy kerítésen megpillantjuk a sziget névadó utcatábláját, vagy legalábbis az utcáét, de kell, hogy legyen valami összefüggés e kettő között.

Jól szituált, gondozott kertek között időnként valószínűtlen felszínformák keresztezik utunkat. Sekély patakmeder-szerű árkok darabolják fel részekre a sziget déli felét. A nyitó térképen látható medrek maradványai ezek, manapság már csónakkal sem járhatóak, legfeljebb egy-egy kacsapár tud itt elevickélni, bár az ő lábuk is leér helyenként. Oldalról ezeket a mini Duna-ágakat is lassan birtokba veszi a növényzet, éppen úgy, mint a nagy ágban.

Ottjártunkkor a sziget legjellegzetesebb díszítő eleme az utcahossznyi letekeredett magnókazetta szalag volt, ami minden kiálló dologra rátekeredett. Láttunk még avar alá rejtőzött piros béemvét, amelyen már a humuszosodás bizonyos jeleit is felfedezni véltük. Nem mellesleg az autó tárva nyitva volt, közel az alábbi telefonfülkéhez, melyben telefonkészülék helyett botanikus kert telepedett. Benne a felirat még mindig hirdette: ne rongáld a telefonfülkét mert életet menthet!

A déli szigetcsúcs számunkra elérhetetlennnek bizonyult, ugyanis családi ház áll itt. Kovácsoltvas kerítése vízbe kényszeríti azokat, akik a déli csúcs kilátására áhítoznak. A szigetet övező nádast itt szépen nyírják, nyilván a kies panoráma érdekében.

Itt is, mint oly sok helyen a Ráckevei-Duna mentén rengeteg az eladó vízparti ingatlan. Ez már azonban  korántsem az a kategória amit pl. a Kerekzátony-szigeten tapasztaltunk. Ezek komoly családi házak, minden lehetséges luxussal felszerelve. Szó, ami szó, aki családi házat keres egy dunai szigeten annak a szigethalmi oldalt ajánljuk, aki a természetet kedveli jobban és egy valódi süppedős úszólápra kíváncsi az járja be a szentmiklósi részt.

A kettőt nem nehéz elkülöníteni, 10 méter magas hídtöltés választja el őket hermetikusan.

FRISSÍTÉS: 

Miközben 2019-ben a szigethalmi önkormányzat nevet keres a szigetnek Hajdú Mihály: A Csepel-sziget helynevei c. kötete ismerteti a nevét: Gulyásica, azaz Gulya itató sziget: 

Köszönet a találatért Mikesy Gábornak!

FRISSÍTÉS 2.: 

2021-ben végre előkerült egy térkép is, amelyen szerepel a név. Ráadásul egy olyan változatban, amelyet a Csepel-sziget helynevei kötet még nem ismert! Golosica:

Golosica-sziget (forrás)

Úszóláp és nádtenger rejti a Csupics-szigetet

Nem lennénk nehéz helyzetben, ha arra a kérdésre kellene felelni, milyen a kilátás a szigetcsépi Csupics-szigetről. Nádas. Ha nem lenne rajta az a két tucatnyi horgászkunyhó Magyarország egyetlen olyan dunai szigete lehetne, amelyet egyáltalán nem ölel körbe a Duna. A Csepel-sziget derekán járunk valahol félúton a szigetcsépi harangzúgás és a majosházi Family Frost csilingelése között.

Kilátás a "mellékágra" északi irányban

Kilátás kelet felé, Majosháza irányába

Kilátás a "főágra", déli irányban

Kilátás a sziget csúcsáról északi irányban

Egészen 1876 késő teléig a Csupics-sziget egy volt csupán a lezárt Ráckevei-Duna feliszapolódó szigetei közül. Mai arculatát a tököli töltésszakadásnak köszönheti, amikor körülbelül 380000 köbméternyi föld mosódott bele a Csépi-szurdokból a Dunába. Ez a rengeteg anyag ugyan nem lepte el a szigetet, de körülölelte minden irányból. Nagyon nehéz megállapítani meddig tart a szárazföld és honnan kezdődik a meder, ugyanis a sekély vízben egyedülállóan gazdag élővilágú úszóláp képződött.

 

Ott ahol szinte megszűnt a vízáramlás, a nád, sás és egyéb vízi növények hamar megtelepedtek. Az évről-évre gyűlő szerves anyag lebegő tőzeget alkotott a száraik között, melyen megtelepedtek a lágyszárú növények. Ez a lebegő talaj nem kötődik a meder aljához, legfeljebb az oldalához. Ha a part mellett próbálunk rálépni könnyedén térdig merülhetünk benne. A csupics-szigeti úszólápon szép páfrányok nőnek, s néha találkozni térdig érő kerek levelű fűzfákkal is. Gyökereik alul nyílt vízbe érnek. Valahogy így kell elképzelnünk a kőszénképződés legelső szakaszát. 

Különös hely ez, egyáltalán nem érezni a megszokott Duna illatot. A tájról pedig leginkább a Velencei-tó jut az ember eszébe.

Szigetcsépről a Majosi úton lehet egyedül megközelíteni a szigetet. Kövezése alapján meglehetősen régi útról lehet szó, neve alapján a majosi révhez vezethetett. Egy beerdősült záráson érkezünk a szigetre, miután leküzdöttük az úszóláp fölé magasodó 1,5-2 méteres szintkülönbséget. A sziget belső részei egy elhagyatott szántóföldre emlékeztetnek, ahol tanyát vert az éppen érő galagonya, som és kökény, valamint az invazív bálványfa és a kanadai aranyvessző. A földutakat felverte a gaz és a fiatal ezüstnyárfák. A sziget peremét könnyű követni. Mint egy tál pereme, úgy magasodik körénk a sziget szélén növő keskeny erdő. 

 

Egy keskeny töltés vezet a szigetről Majosháza irányába. Két oldalról nyárfasor övezi, a fákon túl úszóláp kezdődik nádas és fűzerdő között csillan meg itt-ott a víz. Egy beton alapnál ér véget, ahol egyre szűkülő nyílás jelzi a nádasban, hogy régen innen indult a komp a túlsó oldalra.

 

A lezárt mellékág szigeti oldalán déli irányban horgászkunyhók sorakoznak végig a parton. Itt mélyebb a víz, mintha ki lenne kotorva. Földút is vezet a kunyhókhoz, az autók ezt jobban karban tartják, mint a megszűnt rév felé vezető párját. A Duna illatának hiányát kissé kárpótolja a túlsó partról átszűrődő halászlé illat, mely meghitt hangulatot kölcsönöz a verőfényes szigetnek.

A sziget déli csúcsa elvékonyodik, miután elérjük az utolsó halászkunyhót a földút is véget ér. Innentől kezdve újabb nádas következik, mintegy csóvaként kapcsolódva a sziget tömegéhez.

 

A szigetcsépi Csupics-sziget különös példája annak, hogy a sorozatos emberi beavatkozások ilyen egyedülálló élőhelyet hoztak létre. Ha nem zárják le a Ráckevei-Dunát és nem történik meg a töltésszakadás Tökölön Szigetcsép és Majosháza között is a Szentendrei-Dunához hasonló folyószakaszt találnánk. Az a világ azonban már nem hozható vissza. Hogy így jobb-e vagy úgy volt jobb ki-ki döntse el maga.