Árhullám a pinnyédi Szúnyog-szigeten

Kastélyparknak is beillene a fenti képen látható idill, de rejtvénynek sem lenne utolsó. Hol járunk, mit látunk? Egy dunai szigeten járunk, de nem a Dunát látjuk. Azaz bizonyos szempontból mégis azt, ráadásul lakott szigetből sincs túl sok a magyar Duna-szakaszon, a Mosoni-Dunán pedig még kevesebb. Szám szerint egy. A Szúnyog-sziget Győrben, pontosabban Pinnyéden. 

A Szúnyog sziget őstörténetéről 2023. utolsó bejegyzésében Hajnal Kolos, a szigeti remete apropóján már volt szó, ebben az írásban a sziget jelenéről lesz szó, egészen pontosan 2023. december második feléről, amikor egy régen látott árvíz öntötte el viszonylag váratlanul a sziget lábon álló nyaralóit. 

2023. december 18-án töltöttünk el egy napot a Luppához hasonlítható szigeten egy helyi nyaralótulajdonos meghívására, aki már előre jelezte, hogy szükség lesz majd gumicsizmára is, olyan állapotok uralkodnak a Szúnyog-szigeten. Mivel nem sokkal korábban már levonult egy kisebb árhullám, belátható módon valóban szükség lehetett gumicsizmára, de nagyon nem a megszokott értelemben. Mivel a sziget csak csónakon megközelíthető, az árhullám által a parton lerakott iszap kézenfekvő indoknak látszódott, de csak a szigeten derült ki, hogy egészen más a helyzet. A fő ok a sziget geomorfológiájában rejtőzik. 

Az 1960-as évek első éveiben lezajlott parcellázás előtt egyetlen épület állt a szigeten, Hajnal Kolos egykori vendéglője, a két világháború közti időszak neves győri evezős találkahelye a "Köss ki", ahol Hajnal Kolos élete utolsó éveit töltötte a vendéglő bezárása után. Mivel Hajnal Kolos volt a sziget egyedüli tulajdonosa, ráadásul úgy ismerte a szigetet mint a tenyerét, ezért a vendéglőjét a sziget legmagasabb pontján építette fel, a Szúnyog nyugati csúcsán. Egyébként ez az épület kissé átalakítva ma is megvan, magántulajdonban. Kelet felé a sziget lealacsonyodik, miközben Hajnal Kolos háza a nyugati csúcson magasan van a Duna szintje fölött, addig 2023. december 18-án a sziget keleti végét jelző táblából alig látszódott ki valami. 

A parcellázások során a telektulajdonosok valószínűleg tisztában voltak az árvízi fenyegetéssel. A sziget tengelye mentén, az északi és a déli parton két sorban elhelyezkedő házaikat lábakra építették, de ezen kívül az alapot is feltölthették földdel. Egy másik elképzelés szerint a szigetet felhasználták Győr védelme érdekében a török-korban vagy a Napoleoni-háborúk idején, és földsáncokat alakítottak ki rajta; a sziget közepéről kitermelt földet felhalmozták a peremén. Ennek is köszönhető, hogy a sziget egy tálra, vagy még inkább egy csónakra hasonlít leginkább. 2023. december 18-án a nyaralók nem álltak vízben, de a közöttük elterülő területet a sziget kellős közepén a kiáradó Dunavíz egy 30-40 centiméter mély tavat alkotott, hártyajéggel a felszínén. 

Kilenc nappal később, a 2023. december 27-én Győrben 569 centiméterrel (LNV-269 cm) tetőző árvíz (Győr, Rába vízmérce — ugyanis a Mosoni-Dunán nincs vízmérce) Hajnal Kolos szigetcsúcson épült egykori házát is elöntötte. Ráadásul az előrejelzés egy méterrel alacsonyabb vízszintet jósolt, így a felkészületlen telektulajdonosok elölhagyott dolgaikat elvitte a Duna. A szigeten található többi nyaralót ennél alacsonyabb, az első készültségi fokot éppen elérő árvíz is elönti, nem véletlenül épült szinte az összes lábakra. Azonban a lábak sem mentik meg a szigeti nyaralókat, a 2013-as rekordárvíz majdnem a tetőkig elöntötte a házakat. A nyári árvizek után azonban könnyebb a rendrakás, egy decemberi árvíz után viszont nem száradnak ki egykönnyen a nyaralók falai, sőt a fagyás végső soron a vakolatot és a falakat is tönkreteheti. A fagyott talajban az elszivárgás is lassabb, így a sziget közepén kialakuló vízszintje csak lassan követi a Mosoni-Duna apadását. 

A Szúnyog-sziget a pinnyédi partról

Hármas rétegződés: tó, feltöltött házalap és háttérben a Mosoni-Duna

Kertkapu a tóban

A sziget tengelyében haladó ösvény

A sziget hatalmas fáinak egyike

Hajnal Kolos egykori háza a nyugati szigetcsúcson

A Szúnyog-sziget keleti csúcsa, részben víz alatt

Esti tükröződések az északi parton

Nyugaton egy újabb sziget képződött időközben: a Saláta-sziget

Bambuszerdő a Szúnyog-sziget déli oldalán

Vízben álló fák jelzik a magas vízállást

A szúnyogszigeti Hajnal Kolos legendája

Ami a budapesti evezősöknek a Luppa-sziget, az volt a győri evezősöknek a Szúnyog-sziget. Ami a szürkő-szigeti evezősöknek a horányi csárda volt, az volt a győri evezősöknek a "Köss ki" csárda a pinnyédi sziget csúcsában. És aki Petrik Béla volt a Szürkő-szigeten, az volt Hajnal Kolos Simon a Szúnyog-szigeten. A Dunai Szigetek blog örömmel mutatja be egyszerre a harmadik lakott magyarországi dunai szigetet (nem számolva a Soroksári-ágat), annak alapítóját, valamint az evezős korszak egyik letűnt dunai csárdáját. 

A "Köss ki" csárda kerthelyisége 1938-ban. Nagy József / Fortepan_264198

A Mosoni-Dunán járunk. Mostanában a Csóka alatt van egy Saláta, az alatt pedig egy Szúnyog. De nem volt ez mindig így, a Csóka és a Szúnyog között sokáig nem volt Saláta, ez csak azóta van így, hogy az ember belebabrált a Mosoni-Duna vízhozamába (Dunacsúnnál) és esésviszonyaiba (püspökerdei átvágás). A vízhozam lecsökkent, a vízszint megsüllyedt, a zátonyok szárazra kerültek, a szárazulaton pedig erdő nőtt. Merthogy ez a három, a Csóka, a Saláta és a Szúnyog mind szigetek Győr felett, így szépen sorban távolság szerint. A Csóka és a Szúnyog öreg szigetek a Mosoni-Dunán, valamennyi térképen szerepelnek az első katonai felmérés óta, de valószínű, hogy már a térképezés megindulása előtt is léteztek. Különben honnan lenne meg a kellő magassága a pinnyédi Szúnyognak, hogy emberek telepedhessenek meg rajta? 

A Szúnyog-sziget az I. kat felmérésen is szerepel

Akik közül az első fecske Hajnal Kolos Simon volt. Őelőtte is volt birtokosa a szigetnek, azonban a győri püspökség vajmi kevés bevételhez jutott erről a földdarabról. Rőzse, széna és fa révén származott némi bevétel az alig egy kilométer hosszú és 150 méter széles szigetről. Közigazgatásilag Pinnyédhez tartozott a sziget, ez a falu ugyancsak a győri püspökség birtokában volt, annak halásznépe és jobbágyai lakták a vizenyős falut, akik a pincét csak hírből ismerték. 

A szúnyogszigeti remete, Hajnal Kolos Simon életét apró mozaikokból lehet összerakni. Valószínűleg 1896-ban született, 1909-ben volt első osztályos diák a mosonmagyaróvári Kegyestanítórendi gimnáziumban, de ugyanebben az évben feljegyeztek egy hasonló nevű diákot a soproni Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnáziumban is. Majd a rá következő évben találni egy Hajnal Kolost a győri Kereskedő Tanonciskolában. 1915 júliusában bevonult katonának a veszprémi 31-es honvédekhez, egy évre rá megsérült az orosz fronton. Felgyógyulása után sítanfolyamot végzett és új tudásával kiküldték a román, majd az olasz frontra, ahonnan szerencsére élve hazatért [1]. 

A "Köss ki csárda" 1938-ban (Fortepan_203233 / Tóth Árpád)

Hogy honnan jött az ötlet Hajnal Kolos Simon számára, hogy feleségével, Csőke Judittal együtt egy egész szigetet vásároljon magának a győri püspökségtől, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy 1935 márciusában vagy 3000 [2] vagy 4500 [3] vagy 7000 [4] pengőért megvásárolták a 12 holdas szigetet annak jogaival együtt, ami akkorban jelentős összegnek számított még egy lakatlan dunai szigetért is. Ekkoriban a sziget már kedvelt helye volt a vadkempingezőknek, úgyhogy az új tulajdonos fantáziát láthatott a szigeti turizmusban. Az új birtokukon egyszerű kis manzárdtetős házat építettek vendéglátás céljával, nyári konyhával. Az épület a kor szokásai szerint nevet is kapott. A "Köss ki" csárda hamarosan népszerű megállójává vált a győri vízisportok szerelmeseinek. Híd hiányában ugyanis a sziget megközelíthetetlen maradt az egyszerű, gyalogos halandók számára. A "Köss ki" csárda turisztikai vonzerejét jelzi, hogy az 1930-as években motorcsónakkal szállították ide győrből a külföldi turistacsoportokat. 

Mosoni-Duna, Köss ki csárda a Szúnyog-szigeten. (Fortepan / 264507 Nagy István)

1945 valószínűleg nagy törés lehetett Hajnal Kolos életében. Bár a helybéli cikkek nem írnak róla, de a "Köss ki" csárda mint vendéglátóipari egység feltehetően nem élte volna túl az államosítást, így ettől kezdve engedély hiányában egyszerű lakóházként funkcionált tovább. Az viszont rejtély, hogyan tudta Hajnal Kolos magántulajdonban megtartani a 12 holdas szigetét a kommunista rendszerben, ami a területét tekintve a folyószabályozás miatt feltehetőleg tovább hízott. Felesége már nem követte az új életében, különváltak és Hajnal Kolos a vendéglátós szúnyogszigeti remetévé vált. 1957 nyarán ezt nyilatkozta magáról:

„Sokan mondták már, hogy bolond vagyok. Enyém az egész sziget, minden fa és bokor, de mégsem nyúlhatok hozzá, tehát szegény vagyok. Néha eladok kis rőzsét, abból van pénzem. Harmincöt éve nem vettem ruhát és cipőt, de közben elrohadt néhány ünneplőingem. Valaha kocsmáros voltam a szigeten, azóta sok víz lefolyt a Dunán és én itt maradtam árván. De én akartam. Feleségem nem értett meg. Nem is termett ő erre, külön élünk. Azért nem vagyok egyedül. Télen állandóan vendégem a sötétség, tavasszal az árvíz, nyáron a meleg és a vihar, ősszel az eső” [5]

Az evezős életnek leáldozott, a megkeseredett remete azt sem tűrte ha szerelmespárok kötöttek ki birodalma partjain. "Mesélik, hogy megleste őket, és egy óvatlan pillanatban elvitte az evezőket. Valósággal elriasztotta a szigettől az odamerészkedőket. Akinek evező nélkül kellett megtennie a visszafelé vezető utat, nem valószínű, hogy még egyszer megzavarta magányában a remetét" [6]. Még akkor sem volt hajlandó elköltözni, amikor az emeletről kellett csónakba szállnia az 1954-es árvíz idején [4]. 

"Ha nagyon unta a magányt, átevezett csónakjával a pinnyédi oldalra, bekarikázott kerékpáron, vagy begyalogolt a városba a Püspökerdőn, a Rábca-hídon át a városba. Kedvelt helye volt a Kék-Duna (Lelő) eszpresszó, ahol szívesen hallgatott zenét és elmókázott a személyzettel. A szigeten barátait, de alkalmi ismerőseit saját készítésű kolbásszal, szalonnával kínálta. A szakajtóban mindig volt friss tojás, s ha igazán kedves vendég érkezett, sebtében csirkét vágott és kirántotta. Télen befogta a szigetre tévedt nyulakat, az itt fészkelő fácánokat. A háború alatt bujdosóknak adott menedéket. Nem kérdezte, hogy milyen párthoz tartoznak." [7] 

A győri Szunyog-sziget egyetlen háza 1959-ben (fentrol.hu)

Hajnal Kolos halála olyan volt, mint az élete; szorosan kapcsolódott a Dunához. A részleteket a Kisalföld újságból lehet tudni, ahol rendszeresen foglalkoztak a szigeti remete életével. 1962 januárjában már régóta panaszkodott rossz egészségi állapotára a győri Népbüfében. Utoljára január 10-én látták Győrben. Haláláról kezdetben a legelképesztőbb hírek kaptak lábra: egyesek szerint meggyilkolták, a fejét és a végtagjait levágták és szétszórták a szigeten. 1962. január 16-án két favágó hiába kereste már, hogy átszállítsa őket a szigetre. Az apa és fia Zámolyból átevezett a szigetre, ahol megtalálták Hajnal csónakját, ami arra utalt, hogy a remete nem hagyta el a szigetet. Értesítették a rendőrséget, akik kizárták az idegenkezűséget. Január 26-án azt feltételezték, hogy 15-én vagy másnap a Dunába szédült, és a víz elragadta [8]. Holttestét február 5-én találták meg a Szúnyog-sziget közelében, a vizsgálat bebizonyította, hogy a szeretett szigete partján vízbe fulladt. 

Halála után felesége és két gyermeke felparcellázták Hajnal Kolos örökségét, négyszögölenként hat forintért. A sziget két véhgét meghagyták erdőnek. A Szúnyog-szigetet, ahol mindössze a "Köss ki" csárda állt  65 db 18-200 négyszögöl nagyságú parcellára osztották, hosszában és keresztben úttal elválasztva. Hajnal Kolos vendéglőjét 1964-ben a kisipari termelőszövetkezetek dolgozói társadalmi munkában átépítették, és a győri szövetkezetek vízitelepe kapott benne helyet [9]. 1992-ben 82 telken 78 hétvégi ház állt, ekkoriban a vizet fúrt kutakból nyerték, de a villany és a szemétszállítást már megoldották. Ekkoriban a legsürgetőbb feladat az volt, hogy a Mosoni-Duna feliszapolódó két ágába valahogy életet leheljenek. Ennek érdekében 1991 tavaszán helyiek megalakították a Szúnyog-szigeti Zártkerti Egyesületet. [10]. A kotrás később megvalósult, a sziget megmaradt elszigetelve, de ez már egy másik történet.

Felhasznált irodalom:

[1] Herczegh Géza: A veszprémi honvédek hadtörténete. A m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred, a 31. 46. és a 79. honvéd menet zászlóaljak, valamint a 31/1. népfölkelő zászlóalj története (Cegléd, 1936)

[2] A vendég csak csónakkal érkezhet... Kisalföld 1987-09-04 / 208. szám

[3] https://www.gyorszunyogszigetiegyesulet.hu/szunyog-sziget-tortenete/

[4] https://www.kisalfold.hu/gyor-es-kornyeke/2017/05/visszateres-a-paradicsomba-retro-a-szunyog-szigetrol-2-resz

[5] https://www.kisalfold.hu/helyi-ertek/2020/08/gyor-utolso-remetejenek-legendaja

[6] Már nem Robinson-tanyaa Szúnyogsziget. Kisalföld, 1966-05-11 / 110. szám

[7] Kisalföld, 1991-07-10 / 160. szám

[8] Hová tűnt a győri Szunyog-sziget remetéje? Kislaföld 1962. január 26. 

[9] https://regigyor.hu/vendeglatas/koss-ki-a-szunyogszigeten/

[10] Kisalföld, 1992-01-06 / 4. szám