Még megmenthető lenne a Horányi csárda!

Düledező, beszakadt fedelű épület udvarán trágyarakás, mellette szamár néz bambán. A tetőtérben megtelepedett bálványfák, omló vakolat és pusztulás nyomorúságos látványa. Ma így néz ki a Horányi csárda Szigetmonostoron, a dunakeszi révnél. Pörgessük vissza az idő kerekét 80 évvel! Fehérre meszelt ódon épület előtt partra vont kielboatok, csónakok, körülötte barnára sült evezősök. A csárda előtti teraszon pincérek sürgölődnek; hideg sört hoznak a hárs és platánfák árnyékában beszélgető vendégeknek. Előtte zászlórúdon magyar zászlót lenget a szél, a homlokzaton csinos felirat: HORÁNYI CSÁRDA. Vajon mi történhetett itt azóta?

1. ábra A Horányi csárda homlokzata, Jacob Gföller 1774. (Gyetvainé 2008.)

A történelem során a Dunai átkelésnek mindig megvoltak a kiemelt pontjai, ahol évszázadokon, sőt ezredeken keresztül fennállt a keresztirányú forgalom. Ezen helyek meghatározása igen könnyű, egyfajta hármasság jellemző rájuk. Római őrtorony, csárda és komp. Így van ez Vácott, így volt ez Káposztásmegyeren és még sorolhatnánk. És így van ez Horánynál is, ahol legkevesebb 1700 éves révátkelőről beszélhetünk az 1666-os folyamkilométernél.

A római korban két hatalmas erődítmény állt a Duna két partján egymással szemben Valentinianus császár tervező elméjének köszönhetően. Ma látható romjaik még mindig lenyűgözik az embert. A későbbi korok számtalan legendát fűztek a római kikötőerődökhöz; folyó fölött átívelő kőhíd, barbár támadás esetére a meder alatt húzódó menekülőalagút, elrejtett római kincsek. A horányi római rom alig száz méternyire délre található a révátkeléstől.

2. ábra A Horányi csárda (jobbra lent) Andreas Kneidinger 1778-as térképén. (Gyetvainé 2008.)

 
A török korban Szigetmonostor falva végig lakott hely maradt. A Helembai-szigetnél is megfigyelhető éghajlatromlás kapcsán a XVI. század során a lakosság elköltözött a Duna-partról a sziget belsejében lévő magasabb homokhátra. A terület a török megszállás ellenére 1659-ben a győri várkapitány gróf Zichy István birtokába került, aki 1686 után lett tényleges birtokosa az óbudai uradalomnak, melyhez Szigetmonostor is tartozott abban az időben.

3. ábra A csárda alaprajza

Szigetmonostor az 1730-as években Horányi Gáborhoz került zálogba. Nem tévedés, a Pest megyei szolgabíró nemesi előneve nem a településnévből származik, hanem pont fordítva: Horány kapta nevét az itt 30 éven keresztül birtokos családról. Az innen nem messze fekvő Surány ugyancsak családnévből származik, Pócsmegyer üdülőtelepén Surányi József birtokos a névadó. A Horányi révkocsma vagy ekkoriban épült, vagy a birtokos neve öröklődött át erre az épületre. Tény, hogy a révkocsmát ezentúl mindig "Horányi"-nak hívták. 1766-ban a kamara visszavásárolta az óbudai uradalmat, így gyakorlatilag helyreállt a Mohács előtti Pilis megyei királyi birtok. Az udvar 1774-ben megbízott egy budai és egy gödöllői kőművest, hogy mérjék fel az uradalmi épületeket. Ebből a felmérésből nem maradhatott ki a dunakeszi révénél álló kőből épült csárda sem. Hamon János Mihály és Gföller Jakab tollából származik a Horányi csárda első rajza (1. és 3. ábrák) és részletes leírásuk. A német nyelvű jelmagyarázatot Gyetvainé Balogh Ágnes közölte az Építés - Építésztudomány folyóiratban, mi ezt a részt adjuk közre:

"A monostori révkocsma eredeti bejárata a Duna-parti főhomlokzat középső tengelyében nyílt. A bejárattól jobbra a kályhával fűtött vendégszoba helyezkedett el, a sarokban elkerített pincelejárattal. Ez volt a tulajdonképpeni kocsma vagy fogadó. Innét nyílt a konyha és a kamra önálló kijárattal az udvarra. Az udvari kijárat mellett a 100 akó bor tárolására alkalmas pince bejárata nyílt, a pince valószínűleg a Duna-parti szárny alatt húzódhatott. A két hátsó szárnyban összesen 18 ló elhelyezésére alkalmas istállók voltak. A déli istállószárny és a főépület között is nyílt egy bejárat az udvarra, a fogadós két szobája mellett. Az épület jó anyagokból épült és újonnan fedték be zsindellyel, ezért a felmérés idején jó állapotban volt."

 

A Horányi csárda 1918-ban, képeslapon, szinte eredeti XVIII. századi állapotban.

  

A Horányi csárda, mivel közvetlenül a Duna mellett épült gyakran szenvedett árvizektől. Vastag falai, melyben a feltételezések szerint a római erőd köveit építették be jól bírták a viszontagságokat. A képeslapon és ma is megfigyelhető az északkeleti sarok várfalnyi erődítése, mely az épület sarkát óvta jégtörőként a jégzajlások idején. A Dunával vívott szüntelen küzdelemnek állít emléket Zsitnyán János, aki a Dunai Mappáció térképészeként 1826. május 31-én készített feljegyzéseket.

"Nyári Kiáradások tsak a' Bolgárfalúsi Szántó főldeknek árthatnak, mellyekis ezen okból mostántól fogva Legelőre hagyatnak; de annál dühősebben rohannak a' tavaszi jégszakadások az Uradalmi Serház épületére, és a Monostori határban lévő Horányi Kortsmára, mellyeket a' jég-törő oszlopok által kelletik védelmezni; ezen okból az Erdőnek óltalmazásárais őreg tölgyfák a' Duna' partjain meghagyattak."

 
Tehát a kortsma tulajdonosa még a fákat is meghagyta épülete védelmében, ami akkoriban nagy ritkaságnak számított. Ugyanis a hajóvontatás időszakában a partok meglehetősen csupasz képet mutattak, hiszen a hajóvontató kötél nem akadhatott el az ártéri erdők ma látható tömegében.

 

A Horányi csárda "jégtörője"

A csárdák fénykora a lovas közlekedés időszakára esett. A fáradt utazók itt kaptak enni, inni, itt pihentek lovaikkal és itt cserélődőtt ki a távoli területekről érkező információ. A közlekedési hálózat gócpontjaiban helyezkedtek el, egymástól meghatározott távolságra. A csárda névhez mindmáig fűződik egyfajta romantikus légkör. Búvóhely volt törvényenkívüliek, bujdosók számára. Elválaszthatatlanul a betyárok nevéhez forrtak az Alföld csárdái, éppen ezért nem véletlen, hogy 1853-ban a bécsi udvar úgy döntött elkészít egy országos csárda-összeírást. Ez az anyag egyelőre lappang valahol, csupán néhány ma is üzemelő csárda hivatkozik rá. Jó lenne tudni, vajon mit írhattak ebben a szigorúan titkos anyagban a Horányi csárdáról.

Királyi családot is láthatott az épület. Történt ugyanis, hogy 1888. december 19-én, közvetlenül a halála előtt néhány héttel egy közeli erdőben vadászott Rudolf trónörökös édesapjával, Ferenc Józseffel. Vasúton érkeztek és a dunakeszi révész vitte át őket a Szentendrei-szigetre. A rövid vadászatról sok találgatás kering, hiszen alig tartott fél napig, s feltehetően csak az idegen fülektől távoli tárgyalásokról lehetett szó. Mindenesetre két hét múlva Rudolf halott volt.

A Horányi csárda a Grundböck-féle átépítés után.

Az épület második aranykorát a két világháború közötti időben élte. Ekkor budapesti, szentendrei és egyéb, környékbeli vízitúrázók, kirándulók fedezték fel ezt az idilli helyet. Ezt a kései virágzást talán Török Rezső író, újságíró és zeneszerző ragadta meg legjobban 1938-ban írt Vadevezős című művében:

"De most nem mosolygott a doktor bácsi, összehúzott szemöldökkel mustrálta Annát, hümmögve fogta a pulzusát, aztán kis ijedtséggel a hangjában kérdezte:

- Nem köhög?

- Nem én.

- Tíz kilót fogyott, mióta nem láttam. Sokat cigarettázik?

- Negyven Mirjámot.

- Egy héten?

- Egy nap.

- Brávó. Vesse le a blúzát!

Soltész doktorról azt mesélte a környék, hogy szem-, vagy fülfájásnál is ez az első szava: "Vesse le a blúzát!" Magától értetődően csak fiatal és csinos hölgyek vizsgálatánál. De komolyabb orvostudorok véleménye szerint igenis az a lelkiismeretes gyógyász, aki nem sajnálja idejét a vetkőző és öltözködő pacienstől és megragad minden alkalmat, hogy megkopogtassa sínylődő embertársait. Ne keressünk tehát csintalan indokokat soltész tata kopogtatási manőverei magyarázására, fogadjuk el a szavahihető és tapasztalt professzorok szakvéleményét, mely szerint a jó gyógyász bokasüllyedés esetében is megvizsgálja a páciens szívét és tüdejét.

- Öltözzön fel. Olyan szíve van, mint egy juhászbojtárnak. Remek tüdő…

- Hála istennek!

- De az idegei, kislány. Ezek idegek? Ezek ócska hadicérnák. Nyújtsa ki a kezét. Szemét lehúnyni! Tessék. Citerázik, istentelenül citerázik!- Keveset alszik?

- Semmit

- Gratulálok

- Kapok brómot?

- Kap egy kis ördögöt

- Valami altató kellene…

- Azt kap.-Sportol maga?

- Van énnékem arra időm?

- Nem idő kell ahhoz, szőke csoda. Ahhoz ész kell. Ülni a négy fal közt, rajzolni és olvasni és bagózni??! Bezzeg nem ideges az én Olgám. Az hazajön a Dunáról, ledől az ágyra, alszik mint a bunda.

- Mit csináljak?

- Amit előírok a recepten: levegő, napfény, izommunka, szórakozás. Napjában háromszor. Reggel héttől déli tizenkettőig. Déli tizenkettőtől délután ötig. Délután öttől este tízig.

- És dolgozni a doktor bácsi fog helyettem?

- Dolgozni? Azt maga átengedi most a konkurrenseknek. Akar egy jó tanácsot?

- Ostende?

- Újpest, Szúnyogsziget. Béreljen kabint valamelyik csónakházban. Vegyen egy használt csónakot. Lakjon sátorban a Horányi csárdánál. Fürödjön reggelenként a szabad Dunában. Nem lesz magának kutyabaja se.

- Gondolja?

- Garantálom. Mindent lehet odakint, csak gyötrődni nem. Ott udvarlóban sincs hiány. Mult héten voltam kint. Nyüzsögnek az Apollók meg az Adoniszok. Fel a fejjel Ancsa! Ki a szabadba. Én mondom, az öreg doktor bácsi, aki csak azon kesergek, hogy mért nem volt a mi fiatalkorunkban vadevezés!..

Az utolsó képeslap a Horányi csárdáról, a facsemeték már fákká serdültek.

Grundböck Béla mérnök tulajdonos keze alatt komoly felújítások zajlottak. A jég ellen védő szedett vedett kő és fa gátat elbontották, helyére modern terasz és mellvéd került. Ebben a korban divatos szép lugas épült a tágas teraszra. A csárda homlokzatát eltakaró fák eltűntek, helyükre a déli oldalon ültettek hárs és platánfákat. Szép új feliratot, valamint egy zászlótartó rudat kapott az épület. Mivel a lovas közlekedés meredeken hanyatlott ebben az időben, a déli szárnyban lévő istállókat úgy alakították át, hogy azok alkalmasak legyenek a vendégek fogadására. Mai szóval mondva a Horányi csárda legalább két csillaggal gazdagodott a gondos tulajdonos ráfordításainak köszönhetően.

A csárda délkeleti sarka az istálló bejáratával.

Az átépítés előtti dunai homlokzat akácfákkal és vendégekkel

 

1948-ban államosították az épületet. Ez egyben drasztikus funcióváltással is járt. Az épületbe költözött ugyanis a Pestmegyei Kishajózási és Javító Vállalat (PKJV), ez a név később Pestmegyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalatra (PRHV) változott. Az évszázados falak közé gépek költöztek és megindulhatott a horányi hajógyártás. Rengeteg, de tényleg rengeteg hajó épült itt. Aki a Dunán gyakran közlekedik, legtöbbjükkel már bizonyára találkozott is. Ezzel együtt megindult az épület pusztulása, hiszen ezeket a falakat nem egy gyárnak építették annak idején. Az átalakítások során új, szélesebb kaput vágtak az északi falba, bevezették az elektromosságot. A csárdaépület mellvédje előtt, ott ahol annak idején a "vadevezősök" húzták partra kielboatjukat, most terjedelmes területet betonoztak le kikötő céljára. A telken hatalmas szerelőcsarnok épült.

 

Az épület jó állapotban megmaradt déli oldala.

 

Egészen 1993-ig folyt itt hajóépítés és javítás. Ekkor indult meg a vállalat felszámolása és került a csárdaépület a telekkel együtt olasz tulajdonba. Jelenleg az Elmatec Rt. yachtkikötője található a területen. Az új tulajdonos bizonyára nem ismeri a környék és a csárda római-kori történelmét, akkor talán nem hagyta volna az enyészetnek.

A "jégtörő" sarok és az erdő a tetőn.

 

Ha ma lopva bepillantunk a területre elkeserítő látvány fogad bennünket. Az északi szárnyon már a tető sincsen meg, azonban a masszív falak még állnak. Legjobb állapotban a déli szárny van, itt még megvan a tető és úgy tűnik a vízelvezetés is rendben van. A csárda homlokzatán a tető nemrég omlott be, a vályog és fagerenda korhadékon bálványfa erdő telepedett meg. A falak ennek ellenére nagyon masszívan állják az elemek támadását, csupán a vakolat sínylette meg a leomlott tetőt.

A Horányi csárda dunai homlokzata

 

A mellvéd előtt lebetonozott "placc"

A csárda udvara napjainkban

 

A Horányi csárda még megmenthető! A Sződligettel szemben állt Somos halászcsára és a váci Buki csárda 1945 óta nyomtalanul eltűnt, amit itt szó szerint kell érteni, a helyszínen ugyanis egy darab téglát, sőt habarcsot sem találni. Mielőtt rendbehoznák az épületet elkéne egy részletes terepbejárás és dokumentáció, sőt régészeti feltárás is. Megbizonyosodhatnánk róla, hogy honnan származnak a csárda falában a kövek és létezhetett-e az épület az 1730-as évek előtt is?

Jó volna, ha ez az épület újra megtelhetne vízitúrázókkal, kompra várókkal, környékbeliekkel, lovasokkal, kirándulókkal, akik a teraszról nézhetnék a Dunát, a Szürkő-szigetet és a fel-le járó hajókat egy pohár sör, és egy tál marhapörkölt mellől. Ha a szigetmonostori plébániát sikerült hasonló helyzetből megmenteni, talán sikerülhet újra felfesteni erre az épületre azt, hogy HORÁNYI CSÁRDA.

Jelenkori hasznosítás

Végül egy kis kitekintés

Először a Wang folyó versein olvastam erről a társaságról. Society for the protection of Ancient Buildings. 1877-ban azzal a céllal alapították Nagy Britanniában, hogy a lehető legtöbb ősi épületet megmentsék a bontástól, vagy a pusztulástól. Ha a Horányi csárda Angliában lenne, feltehetően ez a társaság foggal-körömmel harcolna érte. Ameddig Magyarországon nem lesz hasonló civil kezdeményezés, addig a Dunai Szigetek blog szívesen vállalja a feladatot, hogy felhívja a figyelmet a Duna mentén kallódó, eltűnő és pusztuló épületekre.

U. i. Ez a bejegyzés készülhetett volna a gödi Kincsem csárdáról, az Adonyi csárdáról és még számtalan  más duna menti épületről, ahol a tulajdonos csak arra vár, hogy ezek az ódon építmények összedőljenek.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Gyetvainé Balogh Ágnes: Adalékok Szigetmonostor XVIII. századi történetéhez. Építés - Építészettudomány 2008. 36 (3-4) 189-221. p.
• http://www.katedra.sk/Archiv/2009_10_febr.pdf