2012. október 15., hétfő

A Kacsa-sziget rejtélyes buckái


A Szentendrei-Dunán fekvő, mára feliszapolódott Kacsa-sziget mellékágában alacsony vízálláskor teknősbéka-szerű zátonyok bukkannak elő. Sokfelé megfordultam már a Duna mentén, de ilyen felszínformákat sehol máshol nem találtam. Mintha a vízáramlástól többnyire elzárt mellékágban kicsiben leképződnének a régi Nagy-Duna meder zátonyai. Itt azonban már régóta nem beszélhetünk stabil mederről. Csak idő kérdése és a Kacsa-sziget mellékága beerdősül és teljesen eltűnik. 


A Pócsmegyer melletti-szigetről már volt szó a Linda-sorozat kapcsán. Abban a bejegyzésben még egy 2005-ös légifotó szerepelt, egységes arculatú mellékággal. 2012-ben, az új google felvételen azonban már drasztikus az átalakulás jelentkezik az északi mederrészben. A víz alól előtűnő buckák szinte sivatagi formakincsre emlékeztetnek.


Ezek a zátonyok nem túl nagyok, október 6-án alacsony vízállásnál, pár négyzetméter volt a kiterjedésük. Ami szokatlan, az a zátonyok meredeksége és egymástól való függetlensége. Tucatnyi található ebben a viszonylag mély mellékágban. Többnyire csupaszok, csupán néhánynak tudott eddig növényzet megtelepedni a legmagasabb pontján. Anyaguk kavics és homok, felszínüket csúszós iszap borítja, megnehezítve az egyikről másikra ugrálást. Felmerülhet a kérdés, vajon nem egy extrém kisvíz idején kialakított bmx pályáról van-e szó?




A rejtélyes felszínformák mellett még számtalan érdekességet rejt a Kacsa-sziget környezete. Megfigyelhető például az ártéri szukcesszió valamennyi fázisa. A lassan kizöldülő zátonyok mellett vannak itt egykori mederszakaszok, ahol a keserűfüvek már hosszú távra terveznek.


A déli, nyíltabb meder felé átmenetet képeznek a bokorfüzes  társulások fiatal fűzfái. Lassan, de biztosan, évről-évre szűkítik a megmaradt vízfelszínt. A Kacsa-szigeten pedig fűz-nyár ligeterdők alkotják az ártéri erdő fő tömegét. Sűrű, áthatolhatatlan aljnövényzet nehezíti meg benne a közlekedést. A feliszapolódásnak fő okát, a mellékágelzáró gátat nem találtam meg. Talán nem is volt, és mindez csupán természetes folyamat lenne?


A megmaradt mellékág első ránézésre is könnyedén osztható két különböző szakaszra. Míg az északiban ott találjuk a különös zátonyokat, addig a déli egybefüggő vízfelület, a parton horgászokra utaló nyomokkal. Feltetehően ők a legjobb ismerői annak, hogy mi zajlott itt le az elmúlt évtizedekben, hogyan lett a szigetből először félsziget, azután egy csöppnyi holtág.


A déli szakaszt további két ágra osztja egy mederközépi -  már beerdősült - zátony. Alábbi képen látható a kisebb vízfelszín. Amely inkább már tó, mint Duna-ág. Dagonyázásra viszont kiválóan alkalmas. Ennek már nincsen lefolyása a Nagy-Duna felé, csupán egy keskeny feliszapolódott csatornán keresztül tartja a kapcsolatot a szélesebbik ággal.


A Kacsa-sziget déli mellékága egy sudár fűzfaerdőben veszik el. Mindössze egy méternyi széles és fél méter mély árkocska vezeti ki az embert a Szentendrei-Dunához és a szemközt, Leányfalu fölött magasodó hegyekhez. Ez az árkocska azt jelzi, hogy a nagyobb árvizek azért még rendszeresen átöblítik a holtágat, fenntartva magának ezt a fák között megbúvó medret. Feltehetően ezek a gyors áradások felelősek a sok apró zátony kialakulásáért.


Mindössze egyetlen emberi létesítmény található a Kacsa-szigeten, a Pócsmegyer II. vízbázis 3. számú kútja. A kilátónak is beillő épületet ellátták jég elleni védelemmel, sőt ember ellenivel is, ugyanis egyik lépcsője befalazott kapuhoz vezet. A tetejéről sem lehet szétnézni, bejáratát lelakatolták. Hiába, szigorúan védett vízbázison járunk, ahonnan fél Budapest ivóvize származik. Végül búcsúzzunk ettől a szép tájtól Gyulai Pál versével, aki feltehetően a szépirodalom művelői közül egyedüliként örökítette meg a Kacsa-szigetet, 1881-es versében.


...
A Duna halk hullámmorajja
Kifáradt lelkem' hívja, csalja:
Odább, odább egy zöld sziget,
Egy kis falu, dombos liget.

Fogadj be, völgy, diófák árnya,
Mint fészken a madár védszárnya!
Jó pihenő, jó sirnak is,
Legyen, ha kell, hát annak is.

Ringasson el a méla hullám;
Zengjen madár az agg diófán,
Takarjon virágos halom,
Lengjen körűl lágy fuvalom!

Gyulai Pál: Leányfalván (1881.)

5 megjegyzés:

langelaszlo írta...

Szia!
De jó, hogy írtál a Kacsa szigetről!

Gyerekkoromban (25 éve) Szentendrén laktunk, és sokszor mentem horgászni errefelé, és a Kacsa sziget (holt)ágát is ismertem, és szép karikakeszegeket is fogtam ott.

Jó volt olvasni ismét róla!

Igen, meg kellene védeni ezeket a tájakat az utókornak.
Nagyon jó a blog-od, mindig olvasni, szívemet melengeti. További jó munkát!

Laci
Budapest, XI ker.

Kloha írta...

Szia!

Én úgy harminc éve járok a Kacsa szigetre, vad-kempingezni. Egyszer, úgy 17-18 éve, kilátogattam márciusban is. A tartósan alacsony vízállás miatt, az egész kis ág szárazon volt. Fura volt úgy látni, hisz a szemem a változó magasságú vízfelszínhez szokott, mint ami a képeken is látni. Akkor viszont mást is láttam. Súlyos keréknyomok dúlták fel az aljzatot. És látszott, hogy egy markoló is tartozott ezekhez a nyomokhoz. Hogy mennyi sóder kellett és kinek, azt nem tudom. Hogy medermélyítés lett volna a cél, annak kicsi a valószínűsége. De akkor a csupasz fák és az itt ott megtalálható hó is kellemes fürdőruhás emlékeket hozott a felszínre.

A sziget közepén található, járólap burkolatú asztalnak a története is érdekes...

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves Miklós, köszönöm az információkat, lenne kedve írni a blogra a Kacsa-sziget múltjáról, benne a járólap burkolatú asztal történetéről?

Névtelen írta...

Üdv! Vajon milyen vízállásnál kerül víz a holtágba? Van erről infója valakinek?

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Most érdemes kimenni majd apadásnál és megnézni! Én nyolc éve nem voltam ott, de érdemes lesz visszamenni hamarosan megnézni mi minden változott.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...