2017. december 29., péntek

Tél a Buki-szigeten


Nemrég térképeken mutattuk be a váci Buki-sziget névváltozásait, most egy téli kirándulást teszünk ezen az alaposan átalakított szigeten. Ezúttal a kutatás tárgya az volt, honnan kap vizet a mellékágában kialakított horgásztó, illetve milyen felszínformák jöttek létre a Kompkötő- és a Buki-szigetek lezárása következtében. 


Ha felülről nézünk az egykori szigetre nem is biztos, hogy sikerülne elsőre felismerni. Egy nagy erdőterületet látunk, amelyben épületek bújnak meg. Az erdőben két tavat találunk, egy töltés vágja ketté őket, ami összeköti a partot az épületekkel. A főági part vonala megszakítás nélkül folytonos, semmi nyoma, hogy ez a terület valaha egy sziget volt.


Sajnos ezen a töltésen nem lehet bejutni az egykori Buki-szigetre, ugyanis az a kerítéssel körülzárt váci vízműhöz vezet. Szerencsére a sziget alsó csúcsánál, ott ahol a Felső-Gombás-patak meredek árka kiér az ártérre van egy másik töltés, ez akadályozza meg, hogy a horgásztó vize visszaömöljön a Dunába. Ezen a töltésen van egy kapu, de ezt nem az ember, hanem a víz számára nyitották. A rajta lévő rácsnak nem az a feladata, hogy az ember ne juthasson be, hanem az, hogy a halak árvíz idején ne juthassanak ki, de a friss víz beáramoljon.


Persze a körülötte mindenhol lukas kerítés miatt ezt a feladatát képtelen maradéktalanul ellátni. A betonépítmény megsüllyedt, kibillent, a kerítést az állatok és emberek több helyen kikezdték. Légifotók alapján felépülése 1964-1974 közöttre tehető.



A töltéstől délre ártéri erdő nőtt fel a régi Duna-mederben, öntözéséről a Felső-Gombás-patak, másnéven a Kőhídi-árok vize gondoskodik. A Buki-halastavakból 2017. december 5-én nem volt megfigyelhető kifolyás erre a területre. Célszerű minél magasabb szárú gumicsizmában bejárni ezt a területet. Ahhoz, hogy kiérjünk a főághoz még egy töltésen át kell mászni, ez a második töltés a Dunával párhuzamos. Funkciója lehet a vízmű és a halastó megvédése, de mivel a fent látható kapun amúgy is bejut a víz a mellékágba és elöntheti onnan is a szigetet nem valószínű, hogy feladatát el tudja látni.


Főleg kavics borítja a főági partot, de ez az üledék a Kompkötő-sziget felé folyamatosan elaprózódik és agyagossá válik a lassab vízáramlás miatt. A fák viszonylag közel nőnek a vízhez, így csak alacsony vízállásnál lehet alattuk elsétálni. A sziget belsejében, a vízmű épülete körül hatalmas nyárfák sorakoznak, azazhogy csak sorakoztak. 2017. december 5-én éppen munkagépekkel folyt a kitermelésük. 


A Buki-sziget észak felé egyre inkább egy áthatolhatatlan, süppedős, vizenyős talajú ártéri erdőbe megy át a vízmű melletti rendezett park-jellegű területből. A felső mellékág partja a szigeten végig körbe van kerítve drótkerítéssel, melyet a rádőlő és belenövő fák rongálnak folyamatosan. Egykor ez is a Duna medre volt, beerdősülése a töltés megépülése után rohamos gyorsasággal zajlott le, valószínűleg az amúgy is sekély meder is szerepet játszhatott a folyamatban. A mellékág déli részének feltöltődése később, 1970-1980 között fejeződött be. 


A Buki-sziget felett 30-40 méter magas, meredek partfal emelkedik. Az 1970-es évektől kezdődően fokozatosan beépült nyaralókkal, ezért a Tópart utcáról, ill. a Horgász közből nem nyílik lejárat. A Tópart utca végén az erdőben le lehet mászni a meredélyen, itt található a felső horgásztó vége. Vizenyős terület ez, a partfalból összegyűlő szivárgó vizek, valamint a Kompkötő-sziget mellékágából érkező Duna víz táplálják azt a kis erecskét, ami kisvíz idején is táplálja a horgásztavakat. 


A két kisváci sziget között egyre terebélyesedő ártéri erdő rengeteg úszó és lebegtetett hordalékot kötött meg. Az utánpótlás sajnos folyamatos. A Kompkötő-sziget mellékágába bekerülő uszadékfa ha át is jut a félköríves zárógáton a Buki-szigetnél felnőtt erdőben halmozódik fel a szeméttel együtt. Várható, hogy a két mellékág nyílt vízfelületei tovább fognak csökkenni a közeljövőben. 


Üledékfelhalmozódás mellett egy rövid partszakaszon jelen van az elmosódás is. A Buki-sziget felső, főági partján érdekes jelenséget lehet megfigyelni. Az ártéri erdő fái közé a hullámzás keskeny fjordokat vájt. Az agyagos üledéket a beáramló, majd visszahúzódó hullámok a tölcsértorkolatokra jellemző mozgással magukkal ragadják. Több ilyen látványos áramlási csatorna alakult ki ezen a rövid szakaszon.


A Buki-sziget töltéséről szétnézve még felrémlik az egykori sziget, a két horgásztó szélessége őrzi a régi Duna-meder emlékét. Közepes és magas vízállásnál élő kapcsolata van mindkét irányból a Dunával, friss vizet is nyerhet onnan, friss halivadékkal együtt. A táj azonban már olyannyira átalakulóban van, hogy félő, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Kompkötő-sziget is hasonló vagy még rosszabb sorsra juthat. 

2017. december 19., kedd

A Rábca négy torkolata I. - Nagy-Tákó


A Rábca négy torkolata címmel indítunk útjára egy rövid sorozatot, amelynek témája Győr, a folyók városa és az izgága Rábca folyócska, amely hol itt, hol ott, hol pedig amott torkollott olykor a Mosoni-Dunába, olykor a Rábába. A torkolat vándorlásánál néha az ember is bábáskodott és volt olyan is, hogy egy komplett hidat kellett hajóra rakni és az új folyóágra átszállítani. 

A Rábca torkolat 1940-ben, Győrben

Kezdő bejegyzésünkben megpróbálunk a lehető legtávolabb visszamenni az időben, hogy a Rábca legkorábbi visszanyomozható torkolatát megtaláljuk. Nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen Győr város terjeszkedése sok nyomot eltüntetett. Előtte azonban tisztáznunk kell néhány alapvető földrajzi fogalmat a folyóval kapcsolatban. 

Először is, a Répce és a Rábca ugyanaz a folyó. Tehát Répcelak és Rábcakapi eltérő nevük ellenére ugyanannak a folyónak különböző szakaszán helyezkednek el. A felső szakaszt, amelyik az alsó-ausztriai Rozália-hegységben ered, közel a burgenlandi határhoz Répcének hívjuk, azaz arrafelé már inkább Rabnitznek. Hollenthon körzet Blumenau/Virány települése felett a Spratzbach és Thalbach patakok összefolyásától számítva Győrig 127 kilométert tesz meg egy részben kiegyenesített, ásott mederben. Magyarországra Zsirától nyugatra lép be, hazánkra eső vízgyűjtő területe összesen 2676 négyzetkilométer. Medre Répcelakig javarészt természetes, ez alatt jobbára már mesterséges. Kapuvár és Osli településektől északra, már a Hanság területén felveszi a Rábából kiszakadó - egykori malomárok - Kis-Rába csatorna vizét. Innentől kezdve már Rábcának nevezzük. A Rábca keleti irányban, csatornázott mederben folyt Győr felé és most éppen a Mosoni-Dunába önti másodpercenként átlagosan 20 köbméteres vízhozamát. 

Szabályozását már az Esterházy család megkezdte 1775-ben. Korábban is végeztek rajta esetleges szabályozási munkálatokat, mint például 1568-ban, amikor Bécsben halhiány lépett fel a Fertő-tó vízszint-csökkenése miatt. A kiküldött bizottság fedezte fel, hogy özv. Nádasdy Tamásné a Répce teljes vízhozamát elvezette a Hanság felé, amely addig a Fertő-tóba folyt. Tekinthetjük ezt a XVI. századi állapotot a Rábca nulladik torkolatának. 

A Répce folyó (Lengyel Mihály képe)

Ez a nulladik torkolat is ideiglenes lehetett, hiszen szárazabb időszakban a Répce vízhozama is kevés volt a Fertő-tó medrének nedvesen tartásához. Csapadékos időszakban pedig a tó túlcsordult és a Hanságon keresztül a Mosoni-Dunába talált lefolyást. De az is előfordult, hogy egy nagyobb dunai árvíz átlépte a Mosonmagyaróvár és Győr közötti folyóhátat és némi vízfelesleg átfolyt a Fertő-tó felé. 

Győr felett a régi medreket már alig lehet nyomozni, a kanyarogva feltöltő folyószakaszok találkozásánál nagyon sok régi meder elvándorolt, átszakadt vagy megsemmisült. Még a régi térképek sem nyújtanak elég támpontot a Mosoni-Duna egykori kanyarulatának, a Nagy-Tákó fejlődéstörténetéhez. 

A Rábca első rekonstruálható torkolata valószínűleg a Püspökvár tövében volt, ahová a Bercsényi-liget helyén 1908 után feltöltött mederben érkezett. Kérdéses annak időpontja, hogy mióta "használta  ezt a medrét a Rábca, valamint az, hogy természetes meder volt-e, avagy a győri várépítések miatt vezették arra mesterségesen. A pontos helyszín meghatározása is bizonytalan, hiszen a Győr feletti mederfejlődés során a Nagy-Tákó kettős kanyarulata folyásirányban folyamatosan vándorolt. A Rábca és a Mosoni-Duna közötti keskeny folyóhátat mindkét folyó pusztította oldalazó erózióval; A Rábca délről, a Mosoni-Duna pedig északról. Feltételezések szerint valamikor a korai középkor során volt egy pillanat, amikor ez a földhát átszakadt — elmosta a rajta vezető római hadiutat — és a Mosoni-Duna elfoglalta a Rábca alsó medrét. Így a Rábca torkolata hirtelen mintegy két kilométerrel feljebb került, az akkoriban még önálló Győrsziget és Pinnyéd községek közé. 

Medervándorlás Győr térségében (XVI. század - Somfai A.)

Az új torkolat valahol a pinnyédi Fő út és Kunszigeti út kereszteződésétől délre található vizenyős területen lehetett (lásd alábbi kép). Közvetlenül 3-400 méterrel a torkolat előtt a Rábca egy hatalmas "U" alakú kanyarulatot írt le Gorkijváros és az 1-es út által körülölelt területen. 1784-ben már biztosan nem folyt benne a Rábca, lefűződésének oka és ideje nem ismert. Feltételezhető, hogy természetes kanyarulatfejlődés során fűződött le. Nagy része ma is nyílt vízfelület ill. nádas. 

A nádas rejti a nagy-tákói Rábca torkolatot.

A Rábca után vizsgáljuk meg a Mosoni-Duna korabeli helyzetét is! Győr felett, az egykor bővizűbb Mosoni-Dunán, az első képen látható fordított "S" kanyarulat valahol a győri Szúnyog-szigetnél kezdődött, követte a régi Püspökerdei mellékág vonalát egy darabon, de azt fiatalabb korábban elhagyta és két túlfejlett kanyarulatot tett meg. Egyet Sárás, egyet pedig Pinnyéd felé. Mint már volt róla szó, Pinnyédtől délre vette fel a Rábcát. A Nagy-Tákó kanyarulat ma is nyomozható a Püspökerdő mélyebben fekvő részein, valamit az 1950-ben Győr részévé vált Pinnyédtől keletre. 

Valamikor a XVII.-XVIII. század során a Nagy-Tákó Sárás-Pinnyéd közti alsó kanyarulata átszakadt Győr-Révfalu mellett. A felső, püspökerdei kanyarulat megmaradt, a Nagy-Tákó félszigete pedig rövid időre szigetté vált, amelyet nyugatról az új meder, keletről pedig a Nagy-Tákó határolt. 

Az ősi táj vázlata Győr környékén (Borbíró-Valló)

Egyetlen komoly kérdőjel merülhet fel a Nagy-Tákóval kapcsolatban, amely kérdés nem érinti a Rábca-torkolat elhelyezkedését; Merre folyt tovább a Duna, a Rábca-torkolat alatt? A kérdésre három egyformán lehetséges válasz adódik:
  1. Győrszigettől északra, az 1908-ban kimélyített meder helyén
  2. Győrsziget és a bécsi külváros között
  3. Mindkét irányba
Amit ezzel kapcsolatban tudunk: 1784-ben, az első katonai felmérésen a Nagy-Tákó kanyarulat külső íve már csak egy vékony mocsár és a Rábca Győrsziget és a bécsi külváros között ömlik a Mosoni-Dunába. De ez a torkolat már a következő rész témája lesz. 



Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • http://www.sze.hu/ep/arc/irod/SA2001_GYORdomborzmedervand+SUMMARY/
  • http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Magyarorszag_holtagai/pages/009_raba.htm
  • https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=3277
  • http://www2.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0013.pdf
  • https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/16173/view/?pg=1&bbox=-870%2C-7126%2C10995%2C193
  • http://www.vasiszemle.hu/2008/06/keszei.htm
  • http://www.digitalisrabakoz.hu/webimages/files/gyorsovenyhaz_hancz_gabor_a_rabca_szabalyozas_tortenete.pdf

2017. december 9., szombat

Lépcső a Gödi-szigetre


A keresztgátról egy már majdnem teljesen betemetett lépcső vezet fel a Gödi-szigetre. Körülötte már felnőtt az erdő, sőt az egykor közvetlenül a vízpartról induló lépcsőfokok a hordalékfelhalmozódás és ártéri szukcesszió következtében már egy erdő kellős közepére kerültek. Talán senki nem emlékszik már, hány lépcsőfoka volt...

Előtte...

A maga nemében egyedülálló ez a lépcső, a hely történetével még csak ismerkedők könnyen azt gondolhatják, hogy ez az egyetlen emberkéz által alkotott létesítmény az egész szigeten ha a sarkantyúkat nem számítjuk ide. Kevéssé ismert tény, hogy a két világháború között a Gödi-sziget magánkézben volt és az egyik tulajdonos nyaralót is épített rá. Ezt az épületet elsodorták a történelem viharai, de a betoncölöpeiben még ma is hasra lehet esni a lépcsőtől pár méterrel északabbra, a sziget közepén.

Földrajzos szempontból a lépcső sokat tudna mesélni. El tudná mondani, hogy az 1945-1950 közötti építése óta milyen ütemű volt itt a hordalék felhalmozódása. A keresztgáton kiülepedő iszap és szerves anyag rétegek a mai napig folyamatosan emelik a talaj szintjét, ezáltal a lépcső egyre mélyebben süpped el az ártéren. Többé kevésbé kilenc lépcsőfok pereme látszódott ki az ősszel lehullott avarból és az alattuk lévő — a lépcsőfokokat síkos lejtővé változtató — iszapból. 

Némi söprögetés és lapátolgatás után további két lépcsőfokot lehetett elővarázsolni az üledékek alól. Többet azért nem, mert ahhoz már a jelenlegi talajszint alá kellene menni, ami sokkal komolyabb földmunkát igényelne és ahelyett, hogy megkönnyítené, inkább megnehezítené a lépcső használatát. Nem is beszélve arról, hogy a mélyben megbúvó lépcsőfokokat már birtokba vehette az erdő és behálózhatták a közeli fák nagyobb gyökerei. Ne feledjük, a Gödi-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park része!

Utána...

Éppen ezért továbbra is rejtély marad, hány további lépcsőfok rejtőzik a föld alatt. Ha tippelni kellene, a lépcső az egykori keresztgát szigeti oldaláról, annak koronaszintjétől indulhatott, de ezt a szintet a lépcső előtti térségben már teljesen ellepte és megemelte a hordalék. 

A dolgot nem hagyjuk annyiban, a lépcső feltárásának lesz egy második köre is, amikor egy környezetbarát módszerrel próbálunk e kérdés végére járni! :) 

Még három lépcsőfok a mélyben.
Frissítés!

2019. október 19-én délelőtt egy betonvas társaságában elvégzett expedíció során újabb három eltemetett lépcsőfok létezését tudtuk igazolni. A megfelelő távolságban levert vas mindhárom alkalommal követ érintett. Ezzel 14-re nőtt a Gödi-sziget lépcsőfokainak száma. A következő alkalommal már lapátot kell vinni a betonvas rövidsége és a szakszerű feltárás érdekében, amelyet rajzon is lehetne dokumentálni. 

2017. december 6., szerda

Hogyan nevezzelek, Buki-sziget?


Valamikor 1911 és 1929 között épült meg az a töltés, amely a kisváci parthoz kapcsolta a Buki-szigetet. Ennek megépülését a szigeten található vízmű indokolta, amely a parti szűrésű kútjaival hozzájárult Vác város ivóvízellátásához. A töltés pedig hozzájárult a Buki-sziget eltűnéséhez, amely nem is olyan régen vette fel ezt a nevet. Úgy, hogy azelőtt 60-70 évvel már volt egy névváltoztatási esete...


A töltés építésének idejéről vannak más adatok is, például Ihrig Dénes "A magyar vízszabályozás története" c. munkájában — a Gödi-sziget keresztgátjával együtt — 1937-1940 közöttre datálja a "Kőhídi-sziget" parthoz kapcsolását. 1973-ban, amikor a könyvet kiadták a Kőhídi-sziget elnevezés már anakronizmus volt, hiszen már Buki-szigetet látunk az 1929-es vízisport térképen. Továbbá az építés időpontja is tévedés, ugyanis a töltés 1929-ben már szerepelt az angyalos vízisport térképeken. A Vác-Budapest és az Esztergom-Vác közötti szakaszt ábrázoló térképlapokon egyaránt. Ám az Ihrig-féle leírás felvet egy kérdést. Mi is volt az a Kőhídi-sziget? 

1929. Buki-sziget

Hogy megérthessük mi is volt az a Kőhídi-sziget, először azt kell tisztázni mi volt az a Buki-sziget. 1929-ig megyünk vissza az időben, ez az első általam ismert alkalom, hogy térképen ez a név jelenik meg. A sziget mellett látunk egy Buki-csárdát közvetlenül a Felső-Gombás patak torkolata alatt. Kaphatta volna a csárda a szigetről a nevét, de mivel már lelőttük a poént tudjuk, hogy a sziget kapta a csárdáról. A Buki csárdának  már nyoma sincs, maga alá temette a DCM kikötője és a hozzá vezető út. Egykor ott állhatott a magaspart peremén, valahol a kerékpár útról is jól látható telefon torony tövében. 

1911. Kőhídi-sziget Duna helyszínrajza

Ha időben visszafelé haladunk a következő térkép 1911-ben készült. A Duna helyszínrajzán 1:5000-es léptékben láthatjuk a fenti szigetet egy új (régi) névvel; Kőhídi-sziget. Nem csupán a szigetet látjuk, hanem a környező homokzátonyt, azaz a partot kisvízi helyzetben. A parton ott van a Buki csárda, valamivel feljebb, a patak partján pedig a Kőhídi csárda. A Kőhídi csárda felett pedig ott magasodik két kőhíd; a régebbi országúti és az újabb vasúti. Régi és híres híd ez, sok csatát látott már; Tragor Ignác így ír róla: 

"A város északi végétől, Kisváctól mintegy ezer lépésnyi távolságra egy magas árok keresztezi az országutat. Ezt az árkot a természet maga alkotta. A Naszályon és naszályalji szőlőhegyeken Ordító-ároknak folytatása ez, mely a Buki-sziget előtt szakad a összegyülemlő esővíz törte magának ezt az utat a Duna felé. Az Dunába. Ez a hosszú árok a Naszálytól a folyamig csak az egy ponton volt áthidalva, ahol most a Kőhíd van."
Tragor Ignác: Vác története 1848-49-ben (részlet) 
Így már könnyen meglátható az összefüggés, a stratégiai helyen lévő híd mellé stratégiai helyen lévő csárda települt, átvette annak nevét és a csárda nevét átvette a hozzá legközelebb eső dunai sziget is.

Előfordult, hogy a térképészek elkavarták a sziget nevét és a kismarosi Kőgeszteri-szigetnek adták, mint például az "angyalos" Pilis turistatérképen. (Ez a térkép egyidős az 1929-es vízisport térképpel és már a Buki-sziget elnevezés szerepel ezen is.)

1846. Harsányi-sziget

A Kőhídi-sziget elnevezés előfordul még 1883-ban, 1863-ban és 1852-ben is, ahogy egyre távolodunk a jelentől és közelítünk a legrégebbi ismert szigetnévhez. Átugorjuk az 1848-49-es harcokat, amelyből bőven kijutott a környéknek és megérkezünk 1846-ba, amikor először találkozhatunk a Harsányi-szigettel (és Balogh A. vízimolnár karójával, ahová a hajómalmokat kötötték ki). Ott látjuk a korabeli váci malomipart a hajóúttól balra. Megszokott helye lehetett a Harsányi-sziget az őrlésnek, 1826-ban Melczel János térképrajzoló is megemlékezik róla a "lassan fogyó" szigetekkel együtt. 
"A Gomb kötö sziget belöröl többször el öntött retekböl és körül még alatsonabb erdöböl áll, mellyel együtt az iszapon a sziget is nevekedik. A Harsanyi és Wátzi szigetek el öntött barna iszapos földü rétekböl állanak, reseznként szakadozó partjaik vannak és lassan fogynak. A bal Duna partja a 71dik Táblán a Szék és Sáncz hegy alatt a hegynek folytatása magos, meredek, agyagos kövétsel vegyes földböl álló, általjába viz forrásos és iszapos karaju. A 67dik Tábla végén és a Sántz hegy alatt hasonló tulajdonsagu a kö hidi patakig. A kö hidi patak gyenge forrasbul ered, és soha sem dagad meg nagyon. A kö hidi kortsma az elött malom volt, de a kevés viz miatt meg változtatott." 
"A Dunán levő malmok, ambár a sebjén állanak kissebb vizkor nem őrölhetnek, és a Harsányi sziget mellé hurtzolkodnak."
 1826. Július 7. Melczel János
A Harsányi elnevezés egyaránt eredhetett személynévből, ill. a hársfa szóból. 

1826. Harsányi-sziget Duna Mappáció

Ha lenne módunk az időben tovább menni bizonyára kerülnének még elő Buki-sziget nevek. Most azonban megállunk annál amit tudunk. A mostanában használatos Buki-sziget nevet valamikor 1911 és 1929 között kapta ez a földdarab. Levéltári kutatásokkal bizonyára lehetne pontosítani a dátumot, hiszen az is lehet, hogy volt egy átmenet amikor párhuzamosan használták a két nevet, de az is lehet, hogy a vízisportok kialakulásával egyszerűen a közelebbi csárda nevére keresztelték az errefelé evezők. Valamivel rövidebb idő intervallum alatt zajlott le a Harsányi-Kőhídi csere 1846-1852 között. Talán egyszer az is kiderül, hogyan és miért zajlott ez a csere. 

2017. november 29., szerda

Névtelenül tűnt el a győri sziget


A Dunai Szigetek blog írásának mindig a legjobb pillanatai azok, amikor egy témán dolgozva, a legváratlanabb helyen, villanásszerűen bukkan elő egy régen eltűnt sziget. A villanásszerűt itt szó szerint kell érteni, ugyanis legutóbb éppen Győr-Révfalunál, a Rábca "középső" torkolatával szemben, egy 1959-es légifotón talált sziget egyetlen ismert térképen, vagy városrendezési terven sem szerepel. 

A győri Névtelen-sziget a Rábca torkolatával szemben (forrás: Fortepan 91259)

Ez a rejtélyes és névtelen sziget a becsillanó napfény miatt alig észrevehetően bújik meg a Rábca-torkolata és a révfalusi Aranypart szabadstrandja között egy Győrről készült 1959-es légifotón. Kétségtelenül egy szigettel van dolgunk, hiszen növényzet van rajta. Azonban hiába néznénk át online térképes adatbázisokat, honlapokat, hiába keressük a győri térképeken, városrendezési terveken semmi nyomát nem lelni. 

A sziget egy 1959. április 14. dátumozású légifotón (fentrol.hu)

A sziget utáni nyomozás során a következő találat a Fortepanról került elő. A kezdőképnek beillesztett, 1955-ös évszámú UVATERV fénykép a "tízlábú" fahíd győrszigeti oldaláról fényképezte le a névtelen győri szigetet. Miután más nem került elő rákérdeztem a Régi Győr facebook csoportban hátha tudják mi lehet ez a sziget, mi lett vele és mi volt a neve. Ők szerencsére tudták miről van szó, bár nevet ők sem tudtak mondani. Ellenben küldtek négy régi győri fényképet és egy linket a két világháború között Győrben fényképező Glück József képeihez. Ezek alapján többé-kevésbe meg is lehet írni ennek a névtelen szigetnek az életrajzát.

A győr-révfalusi Aranypart szabadstrand (Fénykép: Glück József)

Glück József a két világháború között rendszeresen fotózta Győrt és a gyor1944.hu honlapra felkerült fényképsorozatában hat képen is szerepel a Mosoni-Duna kanyarulatában kifejlődött zátony. Tudomásunk szerint ezek a legelső képek róla. Szakavatott győri szemek egészen biztosan be tudják azonosítani a képek készítésének pontos évszámát, annyi bizonyos, hogy az 1928-as medermérések alapján megrajzolt angyalos Mosoni-Duna térképen (még) nem szerepel. Pedig ezen a térképen minden mederformát lelkiismeretesen és részletesen ábrázoltak, végig a Duna magyarországi szakaszán. Tehát vagy magasabb vízállásnál mérték fel annak idején a folyót, vagy a zátony csak évekkel később emelkedett ki a folyó habjaiból. Utóbbi verzió a valószínűbb.

Még zátonyként a két világháború között a "Tízlábas" fahídról fényképezve (Fénykép: Glück József)

A múlt század '30-as éveiben a képek tanúsága szerint a zátonyon még nem telepedett meg a növényzet, annál inkább a vízisportolók. A fényképek tanúsága szerint úszás nélkül, a Mosoni-Duna sekély medrén átgyalogolva is át lehetett rá jutni. De mikor és hogyan keletkezhetett ez hosszú és keskeny zátony?

Kialakulásában szerepet játszhatott az 1906 augusztusában Győrsziget városrész északi házsoraihoz áthelyezett Rábca-torkolat. A két folyó találkozásánál, a lelassuló vízben nagyobb eséllyel rakódhatott le és halmozódhatott fel a frissen ásott mederből elszállított hordalék. A hordalék 20-30 év alatt gyűlhetett fel annyira, hogy a strandolók legnagyobb örömére a víz felszínét is elérte.

Győr látképe a Püspökerdő felől (Járai Rudolf képe 1961.)

Az 1955-re datált fortepanos kezdőképen már a növényzet is megjelent. A folyóparti szukcessziót ismerve ez bokorfüzes lehetett, amely megkötötte a mozgó hordalékot és lassan sziget-formát adott a zátonynak. A fák magassága alapján ez a folyamat talán egy évtizedet vett igénybe. Az elnyúlt orsó alakú sziget hossza ekkor legfeljebb 350, szélessége 50-60 méter lehetett, vízállástól függően. Hat év múlva, 1961-ben az erdő szinte ugyanakkorának tűnik a levegőből és a sziget alakja sem változott jelentősen. Ha semmi nem jött volna közbe napjainkra egy csinos, puhafás ligeterdővel borított szigetté fejlődött volna a győri egyetem alatti Duna-szakaszon.

Kilátás a Püspökerdőre, délkeleti irányból (Járai Rudolf képe 1961.)

Végül egészen máshogy alakult a sorsa. Egészen biztosan sokan vannak, akik egy mai Győr térképet nézve nem teljesen értik, hogy merre is folyt a Duna az 1959-es légifotón, valamint a régi fényképeken. Idővel ki fogjuk ezt is bogozni a Dunai Szigetek blogon! Elöljáróban annyit, hogy az elmúlt 50 évben alaposan megváltozott Győr vízrajza. Nem csak a Rábca torkolatát helyezték át azóta (másodszor az évszázad során), de a Mosoni-Duna püspökerdei kanyarulatát is kiegyenesítették. Elképzelhető, hogy ezeknek a '80-as években végzett munkálatoknak esett volna áldozatul a győri sziget?

Reismann Mariann képe 1965.

A szigetről fellelhető legutolsó kép feltehetően 1965-ből származik. Azért feltehetően, mert abban az évben a vegetációs időszak jelentős részében — március végétől júliusig — egy nagyon tartós árvíz vonult le a Dunán. Akkora árvíz, hogy abból nemhogy a sziget, de az egész győri ártér sem látszódott ki. Ha a fénykép mégis 1965-ben készült, csak nyár végi, vagy őszi felvétel lehet. Egy szakadozott partot és fákká serdült bokorfüzest látunk az egyik csúcsán. Előfordulhat, hogy ez a fénykép korábbi és a szigetet az 1965-ös árvíz mosta el? Nem valószínű, még a főágon sem tűntek el dunai szigetek 1965-ben. 

A sziget hűlt helye 1969-ben.

A Rábca torkolatában lévő szigetet a fenti, 1969-es fényképen már nem találjuk. Eltűnésének okára csak következtetni lehet. Győr-Révfalu városrészében 1968-ban kezdődött meg a győri Széchenyi István Egyetem elődjének számító Közlekedési és Távközlési Műszaki főiskola építése. Ennek során lebontották a révfalusi Vásárhelyi Pál utca — az 1959-es légifotón látható — parasztházait és rendezték a Mosoni-Duna partját is. A Rábca torkolat kis szigetét valószínűleg ekkor kotorhatták el. Talán árvízvédelmi szempontból, talán szükség volt a kavicsanyagra a terület feltöltésénél. 

A sziget helye 1976-ban az épülő főiskolával (Fentrol.hu)

Hellyel-közzel sikerült tehát meghatározni a sziget születésének és elkotrásának időpontját. Valamikor az 1930-as években nőtt ki a Mosoni-Dunából, majd 1968-ban elkotorták. Egyetlen dolog hiányzik mind a mai napig, a szigetnek nincsen neve. Ezért tartozunk az emlékének annyival, hogy így utólag találunk neki valami nevet az alábbi hat ötlet közül. Aranypartnak hívják a mai napig Győrben a szigettel szemközti révfalusi szabadstrandot. Lapos tanszéknek a part leghírhedtebb vendéglátóipari egységét. A Rábca pedig a Rábca torkolatát jelenti, régiesen, miközben a -fő utótag a forrásra utal.


Ha valaki 2018. január 31-én délig hitelt érdemlően (térképpel, dokumentummal, kotrási naplóval, stb.) bizonyítja, hogy a szigetnek volt már neve a szavazást leállítjuk!


Források:
https://moderngyor.com/2012/11/25/2119/
http://gyor1944.hu/Gluck-fotok.html
https://www.facebook.com/regigyor/

Köszönjük a rengeteg képet és segítséget a Régi Győr facebook csoportnak!

2017. november 25., szombat

Árvíztáblán kenuzó majom


Két képet kaptunk a szentendrei új árvízvédelmi mellvédről és az azon található egyedi árvíztáblákról. De akárhogy is nézzük egyvalami biztosan hiányzik róla. 


Szentendrén éppenhogy elkészült a mobilgát és az új árvízvédelmi mellvéd, máris tesztelte a folyó. A 2012 őszén megkezdett munkálatokat sikerült 2013 nyarára befejezni, amikor a magyarországi Duna-szakasz Mohácstól északra fekvő szakaszán az eddig mért legnagyobb jégmentes árvíz vonult le. Szentendrén a 2013. június 9-én észlelt tetőzés meghaladta a 2002. augusztusi és a 2006. áprilisi értékeket is. 

Szentendre (10,8 fkm, Szentendrei Duna)
2002. augusztus 18. 746 cm
2006. április 4. 760 cm
2013. június 9. 796 cm

A 3. évezredből eltelt 17 év három legnagyobb dunai árvizéből kettőt már ábrázoltak a háromból a szigetmonostori komphoz vezető lépcsőnél. Egészen biztos, hogy egy időben készültek, a magasabb árvízen alul, az alacsonyabbon pedig felül található a szintvonal. Kérdés csupán az, hogy ez a két — kenuzó majmot ábrázoló :) — árvíztábla a 2013-as árvíz előtt, azaz az építéssel egyidőben került fel a beton mellvédre, vagy utána? 


Reméljük hamarosan elkészül a 2013-as árvíztábla és fel fog férni az elődje fölé, amelytől mindössze 9 cm választja el!

Aki esetleg tud felvilágosítással vag érdekes részletekkel szolgálni az árvíztáblákról, kérjük írja meg!

Frissítés:

Eredetileg a volt szentendrei révház (ami később vízirendészeti körzeti megbízotti iroda lett) falán volt elhelyezve, Az épület 2012-es lebontása után került át a mellvédre, remélhetőleg az eredeti magasságba. 
Frissítés 2.:

Az árvíztáblák Asszonyi Tamás, Szentendrén élő Munkácsy Mihály-díjas szobrász- és éremművész munkái.
A képeket Takács Zoltánnak köszönjük!


Árvízszintek forrása:

  • http://nepszava.hu/cikk/652154-arviz---a-2006-os-arvizi-szinten-a-duna-szentendren
  • http://nepszava.hu/cikk/652094-arviz---szentendren-a-duna-elerte-a-2002-es-szintet
  • vizugy.hu

2017. november 18., szombat

Békavári Vitéz-telep


Idén már volt egy bejegyzés (Párhuzamos félsziget-rajzok), amelyet a nemrég újra megjelenő Várak Kastélyok Templomok magazinban megjelenő Várkutató Napló ihletett. A Baracskai-Duna mellett magasodó Küllőd/Kolluth Békaváráról szóló lett volna a második, de ezúttal megelőztek, így kénytelen leszek másról (is) írni.  

Altschloss - Kolluth

Békavár egy aprócska, 87 méteres magaslaton emelkedett a Duna árterén, Küllőd/Kolluth egykori sváb telepesfalutól nyugatra. Küllőd a második település Hercegszántótól délre, a Vajdaság északnyugati csücskében, manapság az elüldözött németek helyére telepített szerbek élnek benne. Egészen szokatlan hely ez egy vár számára messze benn a dunai ártéren, mint ahogy a vár neve is szokatlan. Ellipszis alakú területe mindössze 80*40 méteres, egyetlen fennmaradt ábrázolása a II. katonai felmérés térképlapja. Mindezt csak azért írom le, hogy aki nem szokott beágyazott linkekre kattintani, az is tisztában legyen valamennyire a mostani cikk helyszínével. 

Békavár magaslata

Ugyanis a teljes történet, amely általam ismeretlen és megszerezhetetlennek tűnő forrásokból is táplálkozik a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum blogon olvasható. Mindenkinek szeretettel ajánlom, a folyó egy olyan részletével foglalkozik magyar nyelven, amely számunkra szinte teljesen ismeretlen!

Azonban ezek a források sem említenek Békavárral kapcsolatban egy érdekes dunai hagyományt, mely Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye leírásában szerepel: 

"Küllőd tágas határában, a falutól éjszakra, a hol a Duna kiöntései rétséget alkotnak, van a hajdani Békavár község helye. Az 1768. évi kamarai térképen is szerepel még, sőt újabban a romjaira is ráakadtak. A castrum Bekawar romjairól Csánki is megemlékezik. Okleveles nyomok szerint a küllődi várral azonos, melyet 1482-ben Geszti Mihály uralt, a várnagya pedig Kis Mihály volt. A hagyomány szerint ez a vár a dunántúli Kiskőszeg hegyivárral lánczczal volt összekötve, hogy a Dunán megállítsák a hajókat."

Békavár dombocskája a maga 87 méteres magasságával — amely a vár fénykorában lehetett magasabb is — az ártér fölé emelkedett. De nem annyira, hogy a tőle hat kilométerre lévő Kiskőszeggel lánc kösse össze. Értelme sem lett volna, de hát szinte minden Duna menti várnál megjelenik a folyót lezáró lánc, vagy a folyó alatt ásott menekülő alagút legendája. 

A Párhuzamos félsziget rajzok c. írásunkban már említett, Küllődtől délre található Szond település a XVIII. század végi árvizek következtében ugyanilyen magasságban települt újra, az itt található erődített félsziget a Békavárnál 3-4 méterrel alacsonyabb helyzetben volt. Tehát a Békavárat viszonylag ritkán önthette el a Duna. Pusztulását a török hadak előrenyomulása okozhatta, nem is valószínű, hogy ostrom során esett el, őrsége feltehetően még a harcok előtt kereket oldhatott. De ezt csak egy alapos régészeti feltárás bizonyíthatná. 

Négyszáz évvel a vár pusztulása után érdekes jelenség zajlott le nem messze tőle. 1941-ben, amikor a szétesett Jugoszlávia ellen viselt rövid háború után a magyar csapatok visszafoglalták a Vajdaságot és a Baranya háromszöget egy új település jelent meg a vár tövében. 

1941. Vitéz-telep

Mintha a vár későbbi leszármazottai tértek volna vissza. Küllődtől nyugatra létrejött egyetlen utcával egy Vitézi telep névre hallgató településrész/tanya/falu. De mit keresett ez a kis telep a Duna árterén 1941-ben? És mikor került oda?

A terület ekkoriban már mentett ártér volt, közvetlenül a Baracskai-Duna partján ott látjuk a töltés nyomvonalát. Hasonló nevű telepek máshol is létesültek, például a legutolsó képen látható Bács nagyközség melletti Bács-Vitézfalu. A név alapján nem tévedünk nagyot, ha a telepítésüket összekapcsoljuk az 1920-ban alapított Vitézi Rend működésével. A Vitézi Rendet Horthy Miklós alapította, olyan katonák és családjuk számára, akik kitüntették magukat az első világháború harcaiban. A tagjait az Országos Vitézi Szék földhöz juttathatta, számukra kisbirtokokat alakított ki. 1938 után a birtokvásárlás az újonnan visszaszerzett területekre is kiterjedt, amelyek közül a legnagyobb szabad földterület a Bácskában áll rendelkezésre. 

Vitéz-telep hűlt helye

Ennek népességföldrajzi okai voltak. 1920 után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a maga vitézi rendjét a dobrovoljácokat telepítette le a Bácskába. A Montenegróból, Boszniából és Szerbiából származó önkéntes katonák átlagosan 8 hold földet, házhelyet és adókedvezményeket kaptak. Telepeik az új határhoz közel húzódtak, mert a helybéli lakosságot nem tartották megbízhatónak. Különböző számítások szerint 6-7000 család kapott így földet, összesen 53465 katasztrális hold (=30767 hektár) területen. 

Az 1941-es bevonulás után a dobrovoljácok és családjaik nem maradhattak Magyarország területén, szinte azonnal megindult az internálásuk. Az általuk szabadon maradt telepeket a magyar Vitézi Rend kapta meg részben (13445 katasztrális hold, 7737 hektár). A nagyobbik részre a bukovinai csángókat telepítették Romániából. Egy Szeptember 25-i rendelet változtatta meg a dobrovoljác telepek nevét, az új nevek között többségben voltak a vitéz, Hadik, András és Isten nevű falvak, de előfordult egy Horthyvára is. 

Ez a rendelet azonban nem említette Vitéz-telepet, így feltehetően ez a falu egy korai "zöldmezős" vitézi beruházás lehetett. Mivel már az 1941-es katonai felmérésen is szerepelt, a küllődi telep lehetett a legelső vitézi földosztás a Bácskában. Ugyanezen a térképen még egy vitézi település szerepel; a Bács melletti Bács-vitézfalu, amely egy Tomityevó nevű négyutcás dobrovoljác falu átnevezésével jött létre. 

Bács-vitézfalu 1941.

Ha laktak is valaha a Küllőd melletti Vitéz-telepen, 1944-ben ugyanúgy kellett menekülniük, mint békavári elődeiknek 400 évvel korábban. A telep helyén ma szántóföld található és csak a közeli Békavár dombja emlékeztet csupán a táj vitézi múltjára. 



Ajánlott és felhasznált irodalom:

2017. november 12., vasárnap

A Gödi-sziget köszöbszintje 2017-ben


2017. november 11-ről 12-re virradóan ismét sikerült dokumentálni a Gödi-sziget mellékágának lefűződését. A jelenséget számtalanszor megfigyeltük már, de a folyamatos ellenőrzés szükséges annak érdekében, hogy változik-e az évekkel ezelőtt megállapított 124 centiméteres Vácott mért vízállás küszöbszintje. Ez az az érték, amelynél apadásnál lefűződik a mellékág és a Gödi-sziget megszűnik sziget lenni, és ez az az érték, amelyet áradásnál meghaladva a Duna ismét beömlik észak felől. 

2017. november 11. 11 óra 131 cm

2007. óta ismert a mellékág küszöbszintje, amelyet azóta is folytonosan ellenőrzünk. (2010. április 10., 2013 február 24., 2014 november 21.

2017. november 11-én és 12-én a következőképpen alakult a váci vízállás:

2017. november 11. 11 óra (első képpár) 131 cm
2017. november 11. 16 óra (második képpár) 128 cm
2017. november 12. 9 óra (harmadik képpár) 119 cm

A 125-124 centiméteres vízállást sajnos éjjel 11 és 2 óra között lépte át, ekkor nem készült fénykép, így a pontos értéket nem lehetett meghatározni. A 128-119 centiméteres intervallum azonban azt sejteti, hogy a küszöbszint eredetileg meghatározott 98,86 méteres abszolút magassága nem változott jelentősen. Mindenesetre a 2017-es érték pontosabb meghatározásához meg kell várni a következő időpontot, amikor a Duna váci vízállása — fentről, vagy alulról — ismét eléri ezt az értéket. Ehhez pedig nem is kell sokat várni. 

2017. november 11. 11 óra 131 cm

2017. november 11. 16 óra 128 cm

2017. november 11. 16 óra 128 cm

2017. november 12. 9 óra 119 cm

2017. november 12. 9 óra 119 cm


Szerencsére a Duna némiképpen árad a jövő héten, az előrejelzések szerint 2017. november 14-én, kedden reggel hét órakor a Duna eléri a 125 cm-es, korábban meghatározott küszöbszintet és várhatóan beömlik a mellékágba és frissíthetjük ezt a bejegyzést! 

2017. november 3., péntek

Donauversickerung Magyarországon


Németországban van a Dunának egy olyan szakasza, ahol időszakonként eltűnik a víz a mederből. A nem mindennapi  jelenséget a helyiek Donauversickerungnak nevezik és oka a Duna-Rajna háború számlájára írható.  Kisebb, kevésbé látványos módon ez a jelenség a folyó más szakaszain is előfordul, például Magyarországon. A cikk apropóját egy ábra adta, melyeket már nagyon régóta kerestem. Végül meglett, lelőhelye Tőry Kálmán 1952-ben kiadott: A Duna és szabályozása c. műve. 

Kiskunság. Fényképezte: Daróczi Csaba, forrás: National Geographic

Az 1. ábra a Duna és mellkékfolyóinak vízhozamát ábrázolja. A folyó az ábra tetején ered a Fekete-erdőben, de sajnos az Immendingen melletti mederben jelentkező elszivárgás hossza és az itteni vízhozam olyan alacsony, hogy ebből kifolyólag ábrázolhatatlan. Ahogy haladunk az alul található torkolat felé, úgy kumulálódik a hozzáfolyásokból a vízhozam érték és szélesedik egyúttal a Duna ábrán megrajzolt medre. Érdemes megfigyelni mennyire "jobbkezes" a Duna, hiszen a legnagyobb vízhozamú mellékfolyói mind az Alpokból érkeznek, a Kárpátok vizeit összegyűjtő balparti torkolatú Tiszával szemben. A Duna felső szakaszán, a forrástól a Morva torkolatáig összegyűjti már a vízhozamának harmadát. Pozsonynál ez az érték meghaladja a másodpercenként 2000 köbmétert. Ez főleg az Inn folyónak köszönhető, amely egymaga 35-40%-át adja a Duna pozsonyi vízhozamának. Pozsony alatt a Duna árvizei szétterülnek (szétterültek) a Csallóköz és Szigetköz mellékágrendszereiben, de az apadásnál ezek a vizek visszakerülnek a mederbe, mintegy tompítva a vízhozamingadozásokat. 

1. ábra A Duna és mellékfolyóinak vízhozama (Lászlóffy Woldemár ábrája)

Budapestig ez az érték felmegy 2340 köbméterre, sok éves átlagban ennyi víz folyik keresztül a Vigadónál létesített vízmérce szelvényében (az ábra 1952-es adatokkal dolgozik, de a wikipédia szócikkében található 2350 köbméter sem tér el ettől számottevően). Ha dél felé haladunk a vízhozam értékek így változnak:

Paks: 2360 m3
Baja: 2290 m3
Mohács: 2260 m3
Apatin: 2110 m3

Amint látjuk a Duna átlagos vízhozama a Dráva torkolata felé közelítve egyre fogy. A veszteség ezen a 250 folyamkilométeren eléri a 230 köbmétert másodpercenként, ami kb. 10%-os veszteségnek felel meg. Ez természetesen látványban nem mérhető a németországi mészkőhegység repedésein teljesen eltűnő Duna képéhez, de a veszteség jóval több mint a német felső szakaszon, ahol a 230 köbméteres másodpercenkénti vízhozamot csak a Lech hozzáfolyásával éri el. Budapest és a Dráva torkolata között nincsen számottevő mellékfolyója a Dunának az egyetlen Siót leszámítva. 

2. ábra Az 1. ábra aktualizált (román) változata

A víz eltűnésének három oka lehetséges:

1. Geológiai ok

A Duna vize elszivárog a laza üledékben. Korábban azt gondolták, hogy mivel a Dunával párhuzamosan folyó Tisza medre mintegy 10 méterrel van mélyebben a Dunáénál előfordulhat, hogy a talajban keleti irányú vízmozgás indul meg. A két folyó közti távolság azonban 100-120 kilométer, így az esés mindössze 10 cm kilométerenként. Az átáramlás-tézis ellen szól az is, hogy a kiskunsági szikesek erőteljesen párologtatnak, így a víz ha el is indul a Tisza felé, oda már nem érkezik meg. Ismerve a Kiskunság folyamatosan süllyedő talajvíztükör problémáját, nagyon valószínű, hogy a Duna vízhozamának egy része a talajvíz pótlása miatt szivárog el. 

A Talajvíztükör változása a Kiskunságban 1970-74 és 2003 között (forrás)

2. Meteorológiai ok

A Duna vize Budapest és a Dráva torkolata között elpárolog. A kérdéses szakaszon a Duna felszíne 535 négyzetkilométer, nagyvíz esetén pedig 3000 négyzetkilométer. Ez elég nagy felület, hogy sok víz elpárologjon, de más tényező is szerepet játszik. Hiszen nem csak a Duna víztükrén zajlik a párolgás, részt vesz a folyamatban az ártéri növényzet és az árvíz által feltöltött holtágakból elpárolgó víztömeg. Budapest és a Dráva torkolat kötött a három legnagyobb "párologtató" a Gemenc, Béda-Karapancsa, valamint a Kopácsi rét. 

3. Gazdasági ok

A Duna vizét szétöntözik. A harmadik elképzelés az előző kettő hibridje, hiszen a mezőgazdasági termelésben felhasznált víz egy része elnyelődik a talajban, míg egy jelentős része elpárolog. Különbség mindössze a szándékos antropogén tényezőben van. A legfontosabb öntözőcsatorna Magyarországon a Ráckevei-Dunából Tassnál kilépő Kiskunsági-főcsatorna, amely az ártér és a Kiskunság találkozásánál követi a folyót és csak Bajától északra tér bele vissza. Szerb területen található a Ferenc-csatorna, amely a Dunát köti össze a Tiszával. 

Kiskunsági szikes (forrás)

A Duna elszivárgása, elpárolgása nem csak a magyar szakaszon jelentkezik. Az Al-Dunán, az Olt torkolata és a Delta között ugyancsak lejátszódik, különösen nyaranta, amikor az amúgy is alacsony vízhozamú mellékfolyók vízszállítása alaposan lecsökken. 

Amennyiben valaha megvalósulna az Adonynál és Fajsznál tervezett két síkvidéki vízerőmű és a hozzá tartozó víztározó — melyeknek egyik feladata a Kiskunság kiszáradásának ellensúlyozása lenne — az elszivárgás és elpárolgás mértéke jelentősen megnőne. A lelassuló, nagyobb felületen szétterülő folyó valamint a tervezett intenzívebb öntözés ennél a jelenleg is meglévő 10%-nál is nagyobb vízveszteséget okozhat. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...