2015. szeptember 27., vasárnap

Hatalmas zátony rejtőzhet az Ipoly-toroknál


A 2015. évi dunai kisvizes időszak már eddig is sok eddig rejtett jelenséget tárt föl a Duna medrében, például Budapesten az Ínség-sziklát, most Szokolics György lett érdekes jelenségre figyelmes az Ipoly-toroknál található két zátony között. Amennyiben a megfigyelése helytálló, nem két különálló, hanem egyetlen összefüggő zátonyról beszélhetünk a Hideglelőskereszt tövében. Ennek a zátonynak középső része állandóan víz alatt van, de kisvizes időszakban át lehet gyalogolni az egyikről a másikra. 


Írta: Szokolics György

Valamikor tavaly vagy tán két éve egy csónak kóválygott keresztbe a Dunán egész nap, és amikor kikötött a Helemba zátonyon elmondták, hogy 50 méterenként mederszelvény keresztmetszetet mérnek folytonosan mérik a mélységet 1 cm pontossággal. Ekkor kérdeztem, milyen mély a legmélyebb részen a víz két zátony között, és azt válaszolták hogy 1,5 méternél sehol nem több. Egészen biztos vagyok benne, hogy ekkor legalább 80-100 cm-es esztergomi vízállás volt.
Ezek után a télen (2015.02.20., Esztergom 130 centi körül) normál vízállásnál a két zátony között éppen félúton kemény talajt éreztem az evezővel kb. 110 cm-nél. Próbáltam megjelölni GPS-szel, de nem találtam vissza... Nem tudtam mi az, körülötte mély víz.

Helemba zátony, 2015.08.24. Vízállás Esztergomnál kb. 55 cm. Már ekkor is egy 2-3 méter széles sávon át lehet sétálni a szobi zátonyra. Veszélyes, mert a sáv két szélén hirtelen mélyül a meder. Szeptemberben ennél 35 centivel kisebb víz is volt. Ekkor a két zátony a képen látható 650-700 méter helyett alig 600 méterre lehet egymástól. Fényképezte: Szokolics György

Az idén találtam ki, hogy kimérem az átjárót (2015.09.01. Esztergom 30 cm) Első nekifutásra körülbelül félútig begyalogoltam - ez sima ügy, oldal irányban nincs hirtelen mélyülés Aztán kajakkal próbálkoztam kb. 20-25 méterenként mélységet mérni. A szobi szigethez közeledve néhány helyen az előző 110-130 cm-ről a következő ponton nem ért le az evező, ekkor +/- 20 métert oldal irányba mozogva mindig volt olyan hely, ahol alig 1 méteres volt a víz. Visszafelé már sötétedett és ekkor kb. 50 méterenként nyomtam egy megjelölő pontot a GPS-en.

   
A szigeten aznap voltak helybeliek, ahol egyikük elmondta hogy a héten már átment és legfeljebb 100 métert kellett úsznia, hogy átjusson.

Nem valami tudományos módszer de összességében engem meggyőzött, hogy van egy vonal ahol át lehet jutni.

A tanulságok: 
  • a Szobi-zátony felső fele az ott már keskeny gerinctől oldal irányban gyorsan mélyül ellentétben a Helembai-zátonnyal
  • a gerinc nem illeszkedik a két sziget végződését/hosszanti középvonalát összekötő egyenesre.
  • a két zátony tényleges távolsága Esztergom kb. 30 cm-es vízállásnál 620 méter.
A másik irány. Innen nem látszik, de a Helemba sziget felé több száz méterre fel lehet sétálni. Fényképezte: Szokolics György

Ha ismét 50 centi alá megy a vízállás, alaposabban kimérem/kimérjük esetleg több párhuzamosan haladó kajakkal és dokumentálom/fotózom, annál is mert a másik irány, a Helemba sziget felé legalább ennyire érdekes! 

2015. szeptember 19., szombat

Ungnád Dávid utazása a Dunán - Bécstől Budáig, 1572-ben


Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásáról három napló maradt fenn. Ezek eltérő hosszúságúak és eltérő részletességűek, de a hármat együtt olvasva kirajzolódik számunkra, milyen volt a Duna, a part menti városok és ami maradt belőlük majdnem fél évezrede, 1572-ben. Ungnád Dávid Bécsből hajón indult Konstantinápolyba, de útját végül Nándorfehérvártól szárazföldön volt kénytelen megtenni. Erről a dunai utazásról a kíséret egyik tajának, Franciscus Omichusnak a naplórészletét közöljük, melynél van részletesebb, Stephan Gerlach naplója, mely a következő részben kerül sorra. 



Anno (15)72. április 16-án, midőn a római császári felség a tekintetes Ungnád Dávid urat, Sonneck báróját és Bleiburg zálogbirtokosát követeként - Eduardo Provisionalival együtt - Konstantinápolyba ajándékokkal a török portára bocsátotta. Ő császári felsége az említett urat az azután leírandó útitársasággal - urakkal, nemesekkel - együtt megáldotta, a követ úr kezet csókolt neki, majd búcsút vett mindkét főhercegtől, Mátyástól és Miksától, valamint az egész császári udvartól.
Április 17-én őfelsége a követ urat ismét hívatta, aki kegyelmes parancsolatát meghallgatta. Majd az étkezés után a sok gróf, báró és nemes a követ urat a hajóig kísérte. Őnagysága itt étkezett, ivott egy jó pohár italt, és Isten nevében felszedtük a horgonyt. Öt meglehetősen nagy hajónk volt, egy a követ úré, a másik Eduardusé és a nemes uraké, a harmadik volt a konyhahajó és a két utolsón hajóztak a szekerek és a lovak. Mivel e napon erős széljárás volt, éjszakára - egy mérföldre Bécstől - egy ligetben horgonyt vetettünk.
Április 18-án Friedrich von Sinzendorf birtokán reggeliztünk, és mivel a szél e napon még nagy volt, csak Deutsch-Altenburg táján ütöttünk éjszakai tábort. 19-én Pozsonyba értünk, itt a legátus úrnak néhány utasítást kellett bevárnia őfelségétől, és 26-ig mindig a hajón kellett tartózkodnia.
26-án Pozsonyból Komáromba hajóztunk, és Somorja alatt, egy ligetes öbölben, a hajón maradtunk. 27-én időben értünk Komáromba, és egy fél mérföldnyi hajóúton díszes hajóján elénk jött a nemes és tekintetes André Kielmann úr, őfelsége tanácsosa és óbestere. A követ urat a vízen fogadta, és vacsorára házába kérette. 28-án Komáromban pihentünk, és azokra a törökökre vártunk, akik kísérőink lesznek. Őnagysága ismét az óbester úrral reggelizett, a vacsorát az óbester úr naszádos vajdájával együtt őnagyságánál, a hajón fogyasztották el.


29-én korán hajóra szálltunk, és az óbester úr huszonkét díszes naszáddal, főhadnagyával és hadi népével egy mérföldön át Komárom alá kísért minket, ahol kikötött egy lakatlan falunál, melyet korábban Leovarnak (Leányvár) hívtak. Itt a római birodalom idejében kőhíd volt a Dunán, a Bononia nevű városnál. Ez lefelé hajózásnál jobb oldalon feküdhetett, az alapfalak és a gödrök ma is láthatók. Midőn egy kis időre elvonultunk, a törökök hamarosan nyolc naszáddal elénk jöttek, és hajóinknál kissé lejjebb kikötöttek. Itt egy Haszán nevű török aga lépett a szárazföldre (akit az esztergomi Mahmud szandzsákbég küldött az úr fogadására), és ötven lépést tett meg a követ úr és az óbester felé. Megcsókolta mindkettőjük kezét, és meghajolt a többiek felé. A követ úrnak és az óbesternek átadta a bég üdvözletét, és jelentette, hogy mindnyájan örülnek a követ úr érkezésének. Ezután a többi török naszádos vajdával az úr hajójára ment, ott reggeliztek. Az étkezés befejezése és a búcsúvétel után a mieink távoztak, ezután a naszádokra szálltunk. Az óbester úr ittlevő lövészeivel a naszádról búcsútüzet lövetett, a törökök is lövettek a hajóikról. A Duna mentén jobb kézre fekszik a Neszmély, Lábatlan, Újfalu, Tát, a bal oldalon Leányvár, Mocs, Zsitvatő, Párkány, Muzsa.


Hamarosan Esztergomba értünk, a már említett bég őnagyságát ismét udvarbírájával és más embereivel fogadtatta. Tizenhatféle ételt küldetett, mindenféle szükséges fűszert, húst és egyebet is rendelt a hajóra. A következőket üzenték az úrnak: Mivel ilyen magas rangú és származású vendég eddig házában még nem járt, legyen szerencséje és tisztelje meg őnagysága, és kéri őnagyságát, hogy nemes társaival együtt a reggelit nála fogyasszák el. Őnagysága arra gondolt, hogy az utazást folytatni kell, kimentette magát, végül a buzgó kérlelésre mégis beleegyezett. 30-án kilenc órakor a bég két lovat, istállómesterét és négy más előkelő törököt küldött a hajóhoz. Magához kérette az urat. A bég egy olyan teremben ült, melyet szép alakok, festmények díszítettek, a keresztre feszítés, a feltámadás és a tizenkét Szibilla. Az úr elé jött az ajtóig, majd egy hosszú - vörös és fehér kendőkkel fedett - asztalnál ültek le (ezen sok tányér volt mindenféle fűszerrel), és mindenféléről beszélgettek. Amikor őnagysága átadta a neki szánt ajándékot, mégpedig két fej alakú kupát és háromszáz tallért, a bég ezt tisztelettel elfogadta. Hamarosan huszonnégy fogást hozatott, az asztalra rakatta. Étkezés közben sokat beszéltek a határokról, majd szóba hozták a velünk való szomszédságot. Közben sokat ittak a legátus úr és Eduardus egészségére. A bég pálinkát ivott, végül leitta magát. Étkezés után megengedte, hogy megnézhetjük a templomokat. Mindegyik romos, kivéve egy kápolnát, melyet római módra vörös márványból emeltek. A következő verset írták rá aranyozott római betűkkel: Thomas Backootz de Erdeut Cardinalis Strigoniensis Almae Dei Gentirici Mariae virgini extruxit, Anno 1507. Ezután a mezővároson át, melyet rosszul épített, gyenge fal vesz körül, és főleg törökök lakják, hajóinkhoz mentünk. Ezt a várat és várost Szulejmán szultán 1543-ban hódította meg. Itt folyik a Garam folyó a Dunába, erről kapta a mezőváros nevét. Ezen a napon eljutottunk két mérföldnyire Esztergomtól, egy a bal parton fekvő mezővárosba, melyet Marosnak hívnak. Szemben a jobb oldalon van Visegrád, németül Plintenburg, magas, elpusztított vár, hatalmas nagy falakkal. Itt jó és friss vizet ittunk. Magasan a várban egy nagy kősófal, szikla formájú, amit a török császár szorgalmasan őriztet, semmit sem enged elhordatni belőle. Az említett várat ötven török őrzi. Alatta, a Dunánál, magas torony van, ahonnan évekkel ezelőtt - mint látható - út vezetett a várba. mellette szétrombolt kolostor és nyaraló, azt mondják, ebben laktak a magyar királynők, abban az időben, amikor a magyar királyok székhelye itt volt. A koronát is itt őrizték. Az udvari népnek az említett Maros mezővárosban a lovagi játékokkal sok öröme volt. E mezőváros lakói, ifjak és öregek jól beszélnek németül, azt mondják, hogy Marót, Zebegény és Nagybörzsöny községekben is jórészt németek laknak. Esztergomtól Budáig mindkét oldalon szép, magas hegyek láthatók, mindkét parton falvak vannak: Garamkövesd, Helemba, Szob, Nagymaros, Verőce, Vác, Bogdány, Tótfalu, Oroszfalu.


Jobb kézre, negyed mérföldnyire Buda előtt, láthatók a régi Buda városfalai, melynek közelében szép sziget van, amit hajdan fal vett körül. Itt néhány szép templom és a Szent Margit-rend apácáinak kolostora volt. Midőn ezen a napon, május elsején, Budára érkeztünk, a Szokolovity nemzetségből származó Musztafa pasa beglerbég a legátus úr elé - fél mérföldnyire - húsz díszes naszádot küldött. Díszlövésekkel fogadtak, körülvettek minket, és a városig előttünk hajóztak. A pasa a követ urat a parton tihajájával, azaz főudvarmesterével, Piri béggel fogadtatta, az audenciát a következő napra tűzte ki. Ettől az órától az udvarbíró minden szükségest elegendő mennyiségben biztosított számunkra, és ezt hozzánk szállíttatta.

Folytatása következik.

Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai (Fordította Kovács József László) Szépirodalmi kiadó, 1986.

2015. szeptember 10., csütörtök

Nevezd kedvencedet "az év dunai szigete" szavazásra

Mivel a dunai szigetek nem tudják magukat nevezni az év dunai szigete szavazásra, ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy jelöljék kedvenceiket 2015. október 5-ig! 


Íme a 2014. évi győztes és a szavazást kísérő háborús helyzet


Nevezni lehet az előző évek nyerteseit is, de az biztos, hogy a végső szavazáson nem vehetnek majd részt. Ennek oka egyszerű, hagyni kell másokat is nyerni, hiszen annyi érdekes sziget található a Dunán, amely érdemes arra, hogy az ország megismerje őket. 

Az előző évek szavazásaiból okulva a szavazóprogramot lehet, hogy lecserélem, de ezúttal is a két legnépszerűbb sziget fog megmérkőzni azzal, melyet a blog nevez majd. Tavaly a blog ajánlata egybeesett a közakarattal, így indulhatott a Veránka-sziget, mely végül a második helyezést érte el. Idén lehet javítani!

A nevezett szigetek közti selejtező október 5-től október 12-ig tart majd. Október 13-tól pedig december 31-ig tart majd a "nagy" szavazás a három továbbjutóra. Eredményhirdetés hagyományosan az évzáró bejegyzésben. 

Szavazni lehet a bejegyzéshez fűzött kommentben, vagy a facebook oldalunkon. Külön vállveregetés jár azért ha valaki hajlandó meg is indokolja a nevezettjét!

Eddig kétszer osztottuk ki az "Év Dunai Szigete" megtisztelő címet.

2015. ? :)

2015. szeptember 6., vasárnap

Dunai élet Dunaújvárosban


Dunaújvárost talán kevéssé ismeri, aki csak autóval vagy busszal halad rajta keresztül. Pedig az egykori Dunapentele, a későbbi Sztálinváros tartogat meglepetéseket. Ezek közül a Szalki-szigeten található szabadstrandot és kempinget mutatom be néhány fotón. 
Írta: Schell Gergely
fényképezte: Schell Gergely és Fabi Dávid



Egy múltba halványuló dunai kenutúrán a Dunagyöngye Halászcsárdától párszáz méternyire vertünk sátrat. Hosszasan vacsoráztunk és pálinkáztunk a kerthelyiségben, másnap hajnalban pedig a hálójukat rendezgető halászok sirálylátta zsíroskenyerükből vendégeltek meg minket. Ezek a szép emlékek vittek rá arra, hogy ide beszéljek meg egy találkozót, utána pedig tegyek egy rövid fotósétát a nagyon közeli strandon. Mindezt azért írom le, hogy az olvasó el tudja képzelni a hely értékét.




A strand nem a Nagy-Dunához, hanem egy mára kettévágott mellékághoz tartozik. Nyár végén, vasárnap délután is viszonylag sokan napoznak és fürdenek itt. Ez a keskenyebb mellékág vadregényes, szép látvány a szemnek, miközben elő-előbukkan egy háztető vagy templomtorony a fák közül. Mivel inkább állóvízről beszélünk, a part mentén néhány méter szélességben szervesanyag képez vékony, de észrevehető réteget. Első ránézésre nehéz volna megmondani, tó vagy folyó mellett állunk.



Füves, homokos és kavicsos pihenőhelyeket is találunk, ahogy napnak kitett és árnyas területek is vannak. (Nem úgy, mint némelyik másik strandon, ahol legfeljebb a napernyő segít elkerülni a leégést.) Igényesen rendben tartott tűzrakóhelyek, kukák, sportolásra alkalmas homok, zuhanyzók, mosdók mellett haladunk el, és hamar kempingezőket, sátrakat látunk. A fák között és a nagy, zöldfüves réten családok uzsonnáznak épp. 


A büfénél söröznek, beszélgetnek az emberek. Zajlik az élet. A fürdés, strandhasználat szabályairól tábla tájékoztat. Fotóimmal és írásommal ezúttal is azt szeretném bemutatni, hogy a dunai életnek nem csak múltja, hanem jelene is van. Érdemes építeni rá!

2015. szeptember 3., csütörtök

Ilyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa!



Előző bejegyzésünkben már tettünk rá kísérletet, hogy megválaszoljuk milyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa. Akkor kijött egy intervallum, de most, egy sikeres expedíciót követően meg is van a pontos válasz!


A mérés

2015. szeptemberérenek első napjaiban a dunai vízállás még az augusztusit is alulmúlta. Az előrejelzések minimuma 75 centiméter volt Budapesten, ami bőven elég volt ahhoz, hogy az Ínség-szikla közel négy év bujkálás után teljes valójában mutatkozzon meg ország, világ előtt. Ugyan az ország, világ éppen most más kérdésekkel van elfoglalva, de így is szép számban gyűltünk össze a Szabadság híd budai hídfője alatt 2015.  szeptember 2-án, egy szerdai nap délutánján. 

A helyszín

A megjelentek között volt Mészáros János, aki az ELTE-n tanársegéd a térképészeknél, e bejegyzés kvázi társszerzője. Ő szolgáltatta ugyanis azt az adatot, ami gyakorlatilag e bejegyzés gerincét, kvintesszenciáját alkotja. Javítsanak ki ha tévedek, de eddig még senki sem mérte meg az Ínség-szikla magasságát. Ha ez igaz, mi voltunk az elsők! 

Az ellenőrző mérés

Szerda délután öttől körülbelül fél hétig tartózkodtunk a sziklánál, eközben a vízállás a 17:00 órai 84 centiméterről egy óra alatt 86 centire emelkedett. Ekkora vízállásnál nem lehet száraz lábbal megközelíteni, mezítláb pedig nem érdemes, mert minden asztali bor kedvelő itt dobálja szét az üres üvegét. Volt szerencsére egy ősöreg gumicsizmám, ami másfél óra alatt egy tucatnyi sziklamászó lábán megfordult. Ez a 86 centiméteres vízállás 35 centiméterrel haladja meg a Budapesten mért LKV-t, azaz a legkisebb vízállást. Tekintve, hogy itt 8 méter 40 centiméter a vízjáték, azaz a legnagyobb mínusz legkisebb vízállás, ráfoghatjuk, hogy eléggé alacsonyan volt a Duna. 

A hegycsúcs

Augusztusi empirikus mérés alapján a Ínség-szikla magasságát 95,74 és 95,6 méter közé lőttük be. Mint kiderült majdnem eltaláltuk, a valóságban ez az érték egy kicsit magasabb. Három lehetséges pontot mértünk be, ebből kettő mindössze egyetlen centiméterrel múlta alul a harmadikat.

A 2015. szeptember 2-án 17:30 óra tájában elvégzett GPS mérés eredménye a következő lett:

Az Ínség-szikla legmagasabb pontjának pozíciója:

X: EOTR 650385.578 m WGS'84 N47° 29' 09,19"
Y: EOTR 237993.485 m WGS'84 E19° 03' 09,32"

Magassága:
Z: 95.760 m

Tehát az Ínség-szikla csúcsa 95 méterrel és 76 centiméterrel található a Balti-tenger szintje fölött. A hibahatár +-5 milliméter. Ha a pozíció WGS'84 koordinátáit bemásoljuk a gégömbbe (googleearth) magas vízállás alkalmával is nézegethetjük a szikla hűlt helyét.

Mintegy mellékesen megmértük az aktuális Duna abszolút szintjét, amely 95,66 méterre jött ki. Ez a mérés valamivel hat óra után történt egy büdös, olajos üledékbe állított, szétvágott pillepalack segítségével. A palack némiképpen lecsendesítette a hullámzó Duna szintjét, így viszonylag sima vízfelületet sikerült kapni. A mérés azért érdekes, mert a hat órakor a Vigadó térnél mért abszolút vízszintet ismerve (95,83 méter) ki lehet számítani a vízszín esését. Az előző mérés alkalmával 8-15 centiméteresre saccolt vízszínesést immár pontosítani tudtuk: 17 centiméter 1,2 kilométeren, azaz 14,17 centiméter/kilométer.

Búcsúpillantás

Köszönettel tartozunk annak a két tucatnyi embernek, aki vette a fáradságot és munka után (helyett) lesétált velünk az Ínség-sziklához, Mészáros Jánosnak pedig a mérésért, amellyel újabb (apró) fehér foltot sikerült felszámolni a honi földrajztudományban! :) Másnap a vízszint ugyan tovább csökkent, de valószínű, hogy a következő áradás már ellepi a szirtet, így előfordulhat, hogy újabb évekig kell majd várni a felbukkanására...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...