Megkötött dűnéken, iszapos ártereken

A Szentendrei-sziget déli része a horányi autóskomptól a szentendrei kompig tartó úttól délre terül el. Könnyű felismerni az út szélén álló belépni tilos!, fegyveres őrrel védett terület táblákról. De aki ismeri a módot könnyedén bejuthat és bejárhatja a vidéket amíg el nem jut a következő kerítésig. 

Horány és Dunakeszi között legkevesebb kétezer éve jár a komp, ennek emlékét őrzi egyrészt maga a rév, másrészt az összedőlt római kikötőerőd, valamint a még nem teljesen összedőlt Horányi Csárda. Itt található a Duna egyik utolsó valódi szigete, a Szürkő a maga rejtett, részben ugyancsak összedőlt nyaralóival. És található itt olyan sziget is, amely már a hasonló nevű miniszterelnök pályája előtt eltűnt, sőt a vízművek ide már egyáltalán nem enged belépni senkit, még vízummal sem.

A Szentendrei-sziget déli részén két féle táj váltakozik, egy olyan amely már régen nem és egy olyan ami nemrég is Duna meder volt. A kettő között borzasztó egyszerű különbséget tenni, az egyik dimbes-dombos, míg a másik szinte tökéletesen sík. A Szentendrei-sziget kezedeményei (több ilyen is volt), már a jégkorszak végén léteztek. A Duna bevágódása következtében ármentes térszínné alakultak, melyre a hűvös és száraz éghajlati periódusokban homokot fújt az uralkodóan északnyugati szél. Hogy honnan származott ez az elképesztő mennyiségű homok? A Duna medréből, melynek akkoriban még kifogyhatatlan utánpótlása volt. Ezek a homokdűnék helyenként 20 méterrel vannak magasabban a mai közepes vízállásnál. Bár a Duna a jégkorszak vége óta ki-kiharapott belőlük oldalazó erózióval, ma is markánsan meghatározzák a sziget domborzatát. Időszakosan későbbi korokban is mozoghatott rajtuk a homok, sivatagi külsőt kölcsönözve a tájnak. 

Sivatagos tájhoz oázis is dukálna, de a Szentendrei-szigeten a Csepel-szigethez hasonlóan nincsen állandó vízfolyás. Azaz van, de az szigorúan védett és a felszín alatt történik Budapest irányába. Az Szentendrei-szigeten termelt ivóvíz az ok, hogy ezt a területet gyakorlatilag hermetikusan le kell zárni az állampolgárok elől. A déli részen egyetlen víznyerő hely van, a térképen kúttal jelölt hely.

A 38 fokos nyári pusztában gyalogolva olyan ez mint egy délibábos látomás, az ember nem is hinné el, hogy a Vízművek volt annyira jó fej, hogy kitett egy kék kutat ide, amelyből harmadik nyomásra már jéghideg friss víz csordogál. A mellékelt táblán kérik, hogy ha lehet ne szennyezzük el a vízbázist, cserébe kapunk friss vizet. Valamit valamiért.

A délibábos kúthoz hasonló döbbenet a vízművek földútján legelésző, hegyvidékekből ismert muflon nyáj. Az ember legkevésbé a Duna kellős közepén várja, hogy ilyen állatokat lásson. A legkülönbözőbb méretű egyedből álló csorda nehezen összetéveszthető az őzekkel a csavaros szarvuk miatt. Jobb híján a csápos kutakra másznak föl, lévén ezek az egyetlen magashegységi formák az egész szigeten. Igen fürgék és messziről elkerülik az embert. 

Mezei zsálya

Ugyan az árvízvédelmi töltéseket rendszeresen kaszálják, de beljebb, valamint a parton lehet találni szép gyepeket és mezőket. Még évtizedekkel ezelőtt a Hatos-sziget és a Luppa-sziget között gyakorolta a Honvédség a folyami átkeléseket. Ahogy elnézzük a fenti légifotón kitaposott utakat valószínűleg eljutottak a sziget belsejébe is valamiféle lőgyakorlatra. Ahol a lánctalpak felszakították a növényzetet ott, az előbukkanó homokot újra mozgásba hozta a szél. Ahol a harci járművek átkeltek a szigetre, most virágos rét terül el, felette a töltésen pedig egy lakott gátőrház.

Terjőke kígyószisz

Tejoltó galaj

Csombormenta

A réttől délre található a Tündér-sziget maradványa, ahová idén tavasszal sikerül már eljutni, igaz akkor kajakkal. Akkor megfogadtam, hogy alacsonyabb vízállás esetén visszamegyek megnézni, mi a valódi helyzet a keresztgáttal, átfolyóval és a beerdősüléssel.

Én nem tudom ki nevezte el ezt a szigetet Tündérnek, de az biztos, hogy nagyon régen, vagy sohasem járt ott. Az északi részen elképesztő mennyiségű szemetet rakott le a legutóbbi magasvíz, ami nagyszerűen fennakadt a sarj füzesen. Uszadékfa, pillepalackok és egyéb úszó hulladékból helyenként combig érő áthatolhatatlan akadályok emelkednek. A parton nem lehet sétálni a vízállás és a vízbedőlő fák miatt. A meder itt csak részben kavics, leginkább cuppogós iszap, ezért senki nem jár ide strandolni. 

A part járhatatlan az iszaptól, az erdő járhatatlan a szeméttől, a tündér-szigeti mellékág pedig szimplán járhatatlan. Mint láttuk a tavasszal még kajakkal sem lehet bizonyos részeket megközelíteni. Ez a táj élő embert nem nagyon látott még előttem, az iszapban csak vaddisznó és őz lábnyomokat találni, a sziget alacsony árterében még senki nem tördelte le a száraz ágakat, a magas ártérben áthatolhatatlan a szederinda és csalán dzsungel. Nincsenek itt kitaposott ösvények, a mellékágat északról alig lehet megtalálni, a felső medernek már nyoma sincs. 

Az egykori keresztgát nyomvonaláról is csupán sejtések vannak, kövek csak néhány helyen, a magasabb partoldalban találhatók. Mintha az erdő elnyelte volna nyomtalanul. A mellékágban alig volt már víz, volt helyette egy rakás bedőlt fa, cuppogós sár és szúnyogokból álló felhők. Ilyen elvadult dzsungelt én még életemben nem láttam. 

A szigetre északon könnyedén be lehet sétálni, azonban délebbre, ahol a meder már megjelenik ez egy közel lehetetlen küldetés. Persze egy nyakig érő gumicsizmában ez nem nagy ügy, bár még abban is el lehet teljesen süllyedni helyenként. A kifolyónál volt egy ritkásabb rész, ahol vadcsapáson át lehetett vergődni egy iszapos domborulaton ahhoz a kifolyóhoz, melyen tavasszal még vígan lehetett kajakozni. Ez a rész alacsony vízállás esetén levágódik a főágról és csupán a mesterségesnek tűnő meredek árok látható. 

Ezen szerencsére ki lehetett jutni a Szentendrei-Dunához, ahol az első képen látható idilli kép fogadott. Szép a kilátás nyílik a Luppa-szigetre, a Megyeri hídra és a Pilisre Szentendre felé. 

A parton a vízbedőlt fák és az iszap és a szemét mellett más érdekességeket is találni, például groteszk módon megtört fűzfákat (fent) és hódrágás nyomait (lent). Utóbbi nem valami friss, a juhar már megtalálta a módját, hogy a derékbetört törzsét kijavíthassa. 

Tulajdonképpen öröm volt kiérni ebből a sáros, pókhálós, szúnyogfelhős, szemetes, sűrű erdejű Tündér-szigetről. A Szentendrei-sziget déli részének nyugati oldalán még van egy hasonló állapotban lévő sziget, a Tenke-sziget, melyről már korábban ugyancsak volt szó itt a Dunai Szigeteken. Itt a homokdombok közelebb húzódnak a Dunához, a legmagasabban villanyoszlop is épült. Jó lenne rá felmászni, egészen jó képeket lehetne csinálni erről, meg a Dunakeszi-Horány révnél álló párosról. Ez a part ugyancsak szigorúan védett vízmű-terület, és látszik rajta, hogy szépen karbantartják. Ha vízmű alkalmazottak lennénk csak akkor mehetnénk tovább dél felé a Medgyesi-szigetre, ahol meg tudnánk nézni alulról a Megyeri hidat. De nem vagyunk, így a bekamerázott kerítés mögötti terület vágyálom marad. (Talán egyszer kenuval...)

A töltés-vízvezeték párhuzamokat időnként szivattyúházak szakítják meg, némelyikben a jelek szerint laknak is. Kertjeik rendezettek, többnyire tele vannak örökzöldekkel, így kissé elütnek a környezetüktől. Jó tudni, hogy néhány ilyen állomáson van nyilvános kék kút, azaz a tikkadt vándorok sem halnak szomjan.

Elhagyva az utolsó ilyen épületet még áthaladunk egy elpusztult településen, a középkori Bolgárfalun, mielőtt elérnénk a Szigetmonostor-Szentendrei révállomást. Ahol újra tiltótábláktól mentes földre léphetünk.

Kajaktúra a tündéri erdőben

A folyami szigetek jellemzően nem túl hosszú életűek ha a földtörténeti időben vizsgáljuk őket. Különösen rövid élet adatott meg a Szigetmonostorhoz tartozó Tündér-szigetnek. 80 év, azaz emberi élethossz. Ennyi telt el azóta, hogy megjelent a Dunán, ebből az utolsó ötven év már a feliszapolódás jegyében telt el. 1958 és 1962 között épült fel az a keresztgát, mely végül megpecsételte és megpecsételi a mai napig a sziget sorsát. 

A Duna és négy szigete a Megyeri hídról fényképezve.

Régi evezősök elbeszélése alapján a sziget mellett még a '70-es években is nagyszerűen lehetett evezni, a szűkülő mellékágban ekkor még meg tudott fordulni egy 10 méter hosszú evezőshajó. A sziget fejlődéstörténetét két éve térképeken követtük nyomon, azóta sok minden történt a szigettel, érdemes ezt is áttekinteni a részletes bejárás előtt. Tavaly érkezett a megkeresés Attilától, aki az óbudai Kézi Hajtásúak Napja szervezője, hogy szívügyének tekinti a dunai szigetek revitalizációját és mivel hozzájuk a Tündér-sziget esik legközelebb, ezzel szeretnék elkezdeni, a remélhetően folyamattá bővülő sziget rendbetételt. A vízüggyel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen szerveztek egy bejárást, amelyen a nemzeti park küldöttsége meglepve fedezett fel egy - a vízisportolók által már régen ismert átjárót (itt: 47.622539, 19.093497), mely középvízállás felett a Szentendrei-Dunából táplálja a beerdősült mellékágat. Az alábbi, 1953-as légifotó tanúsága szerint az 1960 körüli lezárás előtt három különálló zátony között is léteztek hasonló átfolyások, de ez a ma létező egészen biztos, hogy nem folytonos azokkal, sőt nagyon valószínű, hogy ezt emberkéz alkotta.  Ezt az elméletet még Péter túratársam sem osztotta, szerinte: 

"Az 1953-as felső átfolyás helyén van a most is járható átjáró. Ha megnézzük a szigetet a Google-Earth-ben, akkor látszik, hogy a Szentendrei szigetet keresztező út tengelye egy kicsit délebben metszi a Tündérszigetet, mint az átjáró. Ugyanez látszik az 1953-as légifotón is.
Egyébként a lezáró gát építése után, 1964 vagy 65-ben egy napot sátoroztam a szigeten, akkor már volt átjáró. Hogy egy vagy kettő, arra nem emlékszem.
Ebből számomra az következik, hogy nem emberi kéz alkotta meg az átjárót. Lehet, hogy valaki azóta kicsit alakított rajta, kikotorta, megtisztította, de eredetileg biztosan természetes volt. Ha a vonalvezetése megváltozott, kanyargósabb lett, az is biztosan a víz számlájára írható."

Bárhogy is alakult ki, ez az átfolyás középvíznél elevenedik meg, ez alatt sajnos a mellékág csak alulról kap vizet, de vízmozgás nincsen benne. A lassú vízmozgás (főként hullámzás), a finom szemcsés hordalék és a felhalmozódó uszadék ideális terep egy felnövekvő fűzerdőnek. Egy index fórumos bejegyzés szerint körülbelül egy hete már járható volt hajóval az átfolyás, ekkor a budapesti vízmérce körülbelül 330 centimétert mutatott. Civil kezdeményezés volt, hogy ezt az átjárót kis rásegítéssel 200 centiméteres vízszintre süllyesszék, de erre hatósági engedély kellene. Már az is kisebbfajta csoda, hogy ez az átjáró létrejött, de mivel a Dunára merőlegesen helyezkedik el fenntartása állandó karbantartást igényelne. A keresztgát megnyitása is szóba került, de ezt állítólag az erdészet (a szigeten néha fakitermelés folyik - bár ennek nyomát sem láttuk) használja, így talán legfeljebb egy átfolyást lehetne bele építeni. Ez megoldaná a mellékág vízutánpótlását, de ez a vízhozam nem lenne elég, hogy a füzest és a hordalékot kimossa a főágba. Mindenesetre egy sikeres folyórehabilitáció lökést és megfelelő sajtóvisszhangot biztosíthatna további dunai sziget-rehabilitációknak.

A Tündér-sziget (alul) fénykorában

Ilyen előzmények után nem volt más hátra mint személyesen is felkeresni ezt az átjárót és felmérni a meder állapotát. Szerencsére a Külker evezősei nem csak neveztek, de közülük volt, aki első helyezést ért el a legutóbbi fotópályázaton, és a részükről vetődött fel egy közös vízitúra lehetősége. Végül az ő és a Duna vízállásának jóvoltából alkalom nyílt ezt az egykor szebb napokat látott Duna-szakaszt bejárni - ráadásul vízen. Az eredeti terv szerint az Egyfás-szigeten is kikötöttünk volna, de ez pünkösd vasárnap a vízállás miatt lehetetlen volt. Ennek ellenére kiderült, hogy az Egyfás már régen nem egy fás sziget, egy fiatal fehér eperfa is szárba szökkent rajta a fűzek mellett. Sőt idén már terem is!

A Tündér-sziget bejáratát egyre nehezebb felismerni. Mostanában ott horgonyoz a Pumukli, amely világítótoronyként jelzi a bejáratot a hajósoknak. 

A Római Partról nincs túl messze a hely, elég elmenni a Luppa-szigetig és alig öt kilométer evezés után már meg is érkeztünk. A holtág alsó száz métere könnyedén járható még nagyobb négypárevezősökkel is, de ha mi is ilyen hajóban ültünk volna nem sokat láttunk volna a legérdekesebb részekből. Kétszemélyes túrakajakkal is meglehetősen nehéz volt navigálni a nyakig elárasztott ártéri erdőben. Az alábbi képek külön kommentár nélkül is jól érzékeltetik a Budapesten de. 11-kor saccolt 463 centiméteres vízállást. (Reggel hétkor 451, este hétkor 488 cm-t mértek a Vigadó téren.)

Egész nap enyhén felhős volt az idő,  de a párzó bogarak révén, vagy a fák túlzott vízfelvétele miatt a fűzfákról folyamatosan csöpögött ránk a habos víz. További "veszélyt" jelentettek az árvíz elől a fákra menekült pókok és bogarak seregei. Célszerű tehát ilyen vízállás esetén egy machete társaságában evezni errefelé. 

Többször előfordult, hogy azt gondoltuk kész, eddig jutottunk, de mindig találtunk egy kajaknyi átjárót. Volt, hogy 20 cm hiányzott, hogy fennakadjunk egy kidőlt fán, volt, hogy uszadékból álló sziget állta utunkat, melynek magját egy leszakadt Lehel márkájú hűtőajtó képezte.

Tervben volt, hogy megnézzük a zárást is, hátha víz alatt van, de egy áthatolhatatlan erdő állta utunkat, ahol már semmiféle hajózható csatorna nem volt kivehető. Mivel itt jobbára kiszáradt fák állták utunkat, egy kisvizes időszakban könnyen meg lehetne tisztítani a terepet. 

Tapasztalt evezősök jól ismerik a Tündér-szigeti mellékág hidrológiai viszonyait, mikor hol és meddig lehet eljutni benne. Keskeny, kis merülésű és rövid hajókkal egészen jól el lehet navigálni a mederben felnőtt ártéri erdőben.

Az átjáró már egészen eldugott helyen található, egyedül az erdő mögött átsejlő égbolt adhat támpontot, hogy közel már a Szentendrei-Duna. Egyedül itt láttunk egy keskeny földsávot a víz fölé emelkedni a szigeti oldalon. Ez is csak fél méterrel volt a víz színe fölött. Elképzelhető, hogy a Tündér-sziget legmagasabb pontja errefelé található. 

Alaposan kihasználtuk a kedvező vízállást, oda-vissza kétszer is bejártuk a Tündér-sziget mellékágát. Annak ellenére, hogy tovább emelkedik a vízállás az evezés az erdőben egyre nehezebbé fog válni, mivel a folyó lassan eléri a fiatal erdő lombkoronáját és bezárulnak az eddig nyitva álló csatornák. Ha esetleg valakinek mégiscsak sikerül bejutnia, szívesen várjuk az élménybeszámolót! 

Köszönöm szépen a túrát Péternek és Jánosnak! 

http://www.kulkerek.hu/

Hullócsillag a Dunán - a kérészéletű Tündér-sziget

IN ENGLISH

A Szentendrei-Dunán, a Luppa-szigettel szemben, létezett egy apró sziget, mely a magyar vízépítés és folyószabályozás keze munkáját dicséri. Azért dicséri, mert kevés ilyen hatékony szabályozási művet építettek a környéken, amely ennyire tökéletesen bevált volna. A tündér-szigeti keresztgát és egyéb munkálatok alig 50 év alatt eltüntettek egy egész mellékágat szigetestül.

Négy sziget. Középen a Tündér-sziget mellékágának a bejárata

Már a Luppa-szigetről szóló bejegyzés óta terveztem, hogy írok majd a Duna hullócsillagáról, a Tündér-szigetről. A végső lökést aztán egy - sajnos névtelen - hozzászólás adta meg:

"Nagyon jó írásokat olvastam már itt a Lup(p)a szigetről, az Egyfa szigetről, de a szintén ebben a térségben lévő Tündér szigetről és a legendás 5-ös kőről még nem. Szerintem ezek is megérnének egy misét.
A Tündér sziget, ahogy a legelső képen is látszik régen még egy sziget volt. 7-8 éve olyan jó simavizű kis öböl volt, hogy precíz gyorsító edzéseket tartottunk benne (kenuval) és egy íven lehetett benne megfordulni. Ma annyira feltöltődött és elfoglalták a növények a vízfelületet, hogy 2012-ben éppen hogy csak elfértem az oldalhajós outriggeremmel. A végén kivezető kis csatorna csak minimum közepes víznél járható hajóval, de régen még attól északabbra is lehetett evezni benne.
Az 5-ös kő a Rómairól vagy bármelyik kajak-kenus egyesületből induló vizi ember számára fogalom. Ez az első és talán a legszebb hely a Szentendrei ágban ahol ki lehet kötni fürdőzni, focizni vagy akár sátrazni, bográcsolni. Néha még legelő juhokkal is lehet találkozni. Az öregek elbeszélése szerint régen meredek partfalu volt, de a szovjet katonák lesimították és tankokkal gyakorlatoztak itt. Azt is mondják azért volt erre szükség, hogy a speciális levegőbevezetős járművekkel a meder alatt keljenek át a túlpartra. [...]"

A Tündér-sziget története valamikor a múlt század '30-as éveiben kezdődött, amikor néhány homokzátony bukkant a habok fölé a luppa-szigeti medertágulatban. Ez a medertágulat látható a régi "petőfis" 10 forintoson, ahol a Luppa mellett látható még a híres Egyfás-sziget is. Hogy könnyebben megérthessük mi zajlott le a Tündér-szigeten az elmúlt évtizedekben, összeállítottam vitukis, hadtörténetis légifotókból, valamint egy vízisport és a II. kat. felmérés szelvényéből egy animációt.

A kezdetben különálló három homokzátony az ötvenes években kezdett összeforrni egy egységes szigetté. A három zátony mellett az jobb szeműek észrevehetnek egy negyediket is az 1953, 1955, 1962-os képeken. Mintha az apró Egyfás-sziget költözött volna a tündér-szigeti mellékágba, mely legkésőbb 1962-ben végleg hozzáforrott az erdős szigetmaghoz. Vajon megvan-e még az a fa?...

1958 és 1962 között épült meg az a keresztgát, amiről a bevezetésben már volt szó. Az építés célja ugyanaz volt, mint a többi dunai sziget esetében: a hajózás érdekében több víz kellett a főágba. A Szentendrei-Duna a teljes nagymarosi vízhozamnak mindössze 1/3-át szállítja, ezért itt valóban a Duna minden cseppjére szükség van ahhoz, hogy a kirándulók hajón eljuthassanak Szentendrére, Leányfalura, Dunabogdányba.

A Tündér-sziget egy képeslapon (alul, '60-as évek)

A keresztgát megjelenése következtében azonnal megindult a feliszapolódás, annak ellenére, hogy a Tündér-sziget egy homorú folyószakaszban helyezkedik el. Először a gáttól északra lévő területen nőtt fel egy háromszög alakú kis erdő, ekkor a sziget alakja még jól kivehető, bár inkább már csak egy félszigetről beszélhetünk. Aztán a '80-as évektől kezdve a gáttól délre fekvő mederszakasz is erőteljes feltöltődésnek indult. Ennek újabb oka a környéken zajló mértéktelen kavicsbányászat volt, melynek révén a főág tovább mélyült. így egyre magasabb vízállás kellett ahhoz, hogy víz jusson a mellékágba. Állandó vízborítás híján a növényzet lassan birtokba vette az egykori medret.

A Tündér-szigeten, hasonlóan a Szentendrei-, de főként a Váci-Duna-ág szigeteihez két fő morfológiai szakaszt lehet elkülöníteni. Az első 1940-1950 között játszódott le, amikor "nagyon hirtelen" egy addig nyílt vízfelületen egy sziget nőtt ki. Ekkor kezdett "beérni" a folyószabályozás első ütemének a gyümölcse. A második a '80-as években zajlott, amikor a mellékágak mindenütt rohamosan elkezdtek eutrofizálódni, feltöltődni. Ennek legfőbb oka az elképesztő mértékű kavicsbányászat volt és az ennek következtében előálló főági medersüllyedés. Ha lakótelepeken járunk gondoljunk arra, hogy azok a tornyok főképpen dunai kavicsból készített betonból állnak.

A Tündér-sziget szükebb értelemben véve ötven évet élt. Én egyelőre nem találkoztam középszakasz jellegű Dunán ennél rövidebb életű szigettel, aki igen, kérem írja meg melyik az. Tágabb értelemben a Tündér-sziget még napjainkban is létezik, bár inkább csak papíron: térképeken még feltüntetik ezt a nevet.

A Tündér-sziget 2011. 05. 24-én (googleearth)

A Tündér-szigetet napjainkban már csak egy szűk csatorna jelöli, melynek bejáratát kisvíz idején hiába keressük. Közepes, vagy nagyvíz esetén érdemes beevezni ide, hiszen ezt a szűkülő Duna-szakaszt már gyermekeink sem fogják látni. Talán még azt az egy fát is megtalálhatjuk.

Köszönöm az inspiráló megjegyzést, egyúttal ezúton szeretnék ösztönözni minden kedves hozzászólót, hogy legalább annyit írjon a megjegyzése után, hogy "Pista", vagy "Margitka", hogy tudjuk kiről van szó.