Szépen csendben kimúlt Vác legdélebbi szigete, az Égető-sziget. Ennek nincs köze a 2026-os rendkívüli kisvizes időszakhoz, illetve a június végi szárazsághoz, az itteni növényzet néhány hervadó zöldjuhartól (úgy kell neki, eleve inváziós özönnövény) eltekintve rendben van. Az amúgy is sekély medrében 1970-es években a felső részénél megépített keresztgát nyírta ki. Haldoklásának utolsó fázisát a Dunai Szigetek blog évről-évre dokumentálta, ugyanis a 2011-ben még tágas, iszapos, kisvizes mederrészekben a szemünk láttára, rendkívül gyorsan zajlott le a pionírnövények szukcessziója.
 |
| A keresztgáttól északra megmaradt mederrészben már térdig ér a keserűfű és derékig a nád. |
 |
| Eltűnt a gát alatti utolsó dagonya. |
 |
A főági oldalon is zajlik a szukcesszió,
az Égető-sziget már felismerhetetlen északi csúcsánál. |
 |
| Jókora kavicszátony-félsziget nőtt ki a sziget oldalából. |
 |
| Július végi avarhullás az Égető-sziget még felismerhető déli csúcsánál. |
 |
| Kilátás a Váci-Dunára. |
 |
| Mederből mező. |
 |
Mezőből erdő.
|
Egykori mellékágában még négy éve is voltak nyílt mederrészek, amiket még nem hódított meg a növényzet, mostanra ezek teljesen eltűntek a keserűfű tengerben. Ugyan bedőlt fák környezetében a gyorsabb feltöltődés miatt már három helyen keresztben is beerdősült a holtág, mostanra azonban a nyílt, keserűfüves mederrészekben is megkezdődött a facsemeték terjedése. Ennek elsődleges oka, hogy egyre ritkábban kerül Duna-víz a holtágba, és a vízborítás tartósságának csökkenése miatt a fák gyökerei már nem fulladnak meg. Derékig érő nyár, fűz, zöldjuhar csemeték jelzik, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan, és a nyílt mederrészek eltűnésével a holtág életében egy új szakasz kezdődik, amikor a lágyszárúakat felváltják a fásszárúak. Ennek dokumentálása a nyílt terek eltűnése miatt egyre bonyolultabb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése