Patak a Városliget alatt

A Városligeti-tó a Vajdahunyad várával. (Fortepan 76655, Erky-Nagy Tibor)

Pesten ma már csak a talajvíz-anomáliák árulkodnak arról, hogy a Rákos-patak mellett létezett egy másik vízfolyás is, amely hol felbukkant, hol eltűnt a térképekről. Később a város fejlődése maga alá temette és híre sem maradt egy lapos, kibetonozott tavat leszámítva. 

Mivel a Városligeti-pataknak több dunai vonatkozása van, érdemes egy külön bejegyzést szentelni neki, mivel tudtommal még egyetlen konkrét írás sem született róla.. 

A Duna balpartján, a főváros általánosságban Pestnek hívott részén több nagyobb patak ömlik a Dunába, például a Szilas-patak Káposztásmegyeren, vagy a Gyáli-patak Soroksáron. A történelmi, azaz 1950 előtti Pest területén azonban csak kettő volt; A Rákos- és a Városligeti-patak. Ez a két patak párhuzamos volt; egyaránt délkelet-északnyugati folyásiránnyal rendelkezett, sőt, a Városligeti-patak a Rákos-patak mellékvize volt. Hogy egészen pontosan hol volt a dunai torkolatuk? Ez egy jó kérdés, a tájtörténész vissza is kérdezhetne, hogy mikor? 

A már említett délkelet-északnyugati irányultság Budapest környékén ismerős lehet sokak számára, ezt a tektonikailag előrejelzett irányt követi a Pilis vonulata, a Göd és Dunakeszi között található völgyek, az Ördögárok és a többi. A Városligeti-patak esetében is elképzelhető, hogy ez az irányultság tektonikai okokra vezethető vissza, hiszen a Duna Budapesten a pleisztocén során ugyancsak délkelet, azaz Szeged irányában folyt, mígnem egy újabb tektonikai süllyedés valamikor a holocénban, azaz az elmúlt 12 ezer évben el nem térítette a folyót déli irányba. A pleisztocén korú folyómedrek ismerete már csak azért is fontos, mert a Városligeti-patak egy olyan térszínen folyt, amely körülbelül 120 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki. Ezt a térszínt, amelyet a földrajz a "II/b terasz" néven ismeri, a Duna hordaléka építette fel valamikor az utolsó előtti, riss eljegesedés idején. Később a Duna medre mélyebbre vágódott és a II/b terasz ármentes térszínné vált, legkésőbb az utolsó (würm) eljegesedés idejére. Elképzelhető tehát, hogy a Városligeti-patak egy korábbi pleisztiocén Duna-meder nyomvonalát örökölte meg, ahol a vízáramlás iránya a Duna-völgy mélyülése miatt az ellenkező irányba fordult.

Budapest ősvízrajzi képe a Városligeti-patakkal, az újpleisztocén végétől a szabályozásokig.
Összeállította: Góczán László
1. Holocén medrek 2. A XIX. század elejéig létező mocsarak
3. A XIX. század elejéig létező tavak 4. a jelenkori ártér határa

A II/a terasz kialakulása idején a Városligeti-patak valahol a Hungária körút-Kerepesi út kereszteződésében érhette el a Dunát. Miután ez a terasz is ármentessé vált az utolsó jégkorszak után a patak ezt a szárazulatot is bitrokba vette, immár a Városliget mai területéig. Ugyanitt, vagy kissé északabbra lehetett a Rákos-patak torkolata is. A jelenkorhoz közeledve a Rákos- és a Városligeti-patak egyesült vize olyan újabb elhagyott Duna-medreket vett birtokba, mint például a jól ismert Rákos-árok, amely a Nagykörút vonalán kerülte meg keletről Pest városát. Szerencsére A Rákos-árok még időben száradt ki ahhoz, hogy térképeken ábrázolhassák.

Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata
Hidrológiai Közlöny 1935 (15. évfolyam) 

A földtörténeti áttekintés után vizsgáljuk meg merre kanyargott a Városligeti-patak, illetve hol maradt még némi nyoma a felszínen!

Óriási hibába esnénk, ha az egykori Városligeti-patakot a mai Rákos-patak alapján próbáljuk meg elképzelni. Hiszen ez alapján még a régi Rákos-patakról sem alkothatunk képet. Először is a Városligeti-patak vízgyűjtő területe jóval kisebb a Rákos-patakénál, így a vízhozama is jócskán elmaradt tőle. Nem is biztos, hogy patakként írhatjuk le, a Városligeti-patak elnevezés az utókor műve, valószínűleg olyasvalakitől kapta, aki patakként sohasem láthatta.

Érdekes módon a legkorábbi, XVIII. századi pesti térképek nem ábrázolják a Városligeti-patakot. A Városliget történetével foglalkozó írások is inkább homokdombok között megbúvó mocsárról számolnak be, melynek partján ökröket legeltettek. Ez a lapos, mocsaras völgy jellemezte leginkább a Városligeti-patakot, legalábbis addig az ideig, amíg a város terjeszkedése el nem érte. Forrása valahol a Kúttó-dűlőben lehetett, a Kőbánya-Kispest megállóhoz közeli Richter gyógyszergyár környékén. Tőle északkeletre magasodott az ugyancsak egykori dunai terasz, a kőbányai Óhegy a maga 148 méteres magasságával. Innen a Vaspálya úttal párhuzamosan tartott észak-északnyugati irányba, keresztül a posványos, széles völgy nevét megőrző Laposdűlőn, majd a már említett Hungária-Kerepesi út kereszteződésében fordult a Városliget felé. 

  

Lóversenytér a későbbi Népstadion helyén, nagyverseny előtti parádé.
Háttérben a Magyar Állami Földtani Intézet látszik. 1912. Fortepan 86058/Schmidt Albin

A lóversenytér (Rennbahn) a III. katonai felmérésen, 1880 körül. 

Egykori medre ott rejtőzik a Népstadion alatt, és ugyanez a medre még a felszínen volt, amikor a főváros nagyközönsége még lóversenypályaként látogatta. Horusitzky Henrik 1935-ben leírta, hogy a patak medrét a környékbeliek szemétlerakóként hasznosították. Korabeli térképek tanúsága szerint a lóversenytér közepén a meder tóvá szélesedett. Itt, a Népstadion környékén torkollott bele néhány kisebb vízfolyás a Herminamezőről és a Törökőr-dűlőről, valamint a köztemető felől "egy igénytelen kis erecske". A sportpályákat a Thököly utat keresztezve hagyta el és a Cházár András (korábban Bálint, majd Szent Domonkos) utca középvonalában érte el a Városligetet.

A Városligeti-patak Bálint utcai szakasza (maps.hungaricana.hu)

Az Ajtósi Dürer sort átlépve a Nagyjátszótéren csordogált keresztül, elhaladt a "Kertem" mellett, majd a Napozóréten egy kis öblözetet alkotott, egy kisebb szigettel, nyugat felé fordulva ömlött bele a Városligeti-tóba, amely a völgy egyik szélesebb és laposabb térszíne lehetett, ahol a szárazabb időszakokban is megmaradhatott a mocsaras pangó víz. Több ilyen része is volt a Városligeti-pataknak, emlékükről a fúrásokból előbukkanó tőzeges talaj árulkodik. Annak ellenére, hogy ez a tó maradt meg egyes egyedül a Városligeti-patakból, emberi alkotás, a mocsaras terület megtisztításával jött létre. Több szigetet is kialakítottak rajta, talán a legnevezetesebb az, amelyen a Vajdahunyadvára áll. Kifolyása a tó északnyugati csúcsánál volt. Valahol itt találkozhatott még természetes állapotában a Rákos-patakkal. Ez az állatkerti rész (Pálmaház, Nagy-tó) volt a Duna természetes árterületének keleti pereme, ahová a folyó utoljára az 1838-as jeges árvíz idején öntött ki.

A Városligeti-patak ligeti szakaszának sorsát az 1896-os Ezredéves Országos Kiállítás pecsételte meg, amikor az Ajtósi Dürer sor és a Városligeti-tó közé eső patakmedret az építkezések miatt feltöltötték. A feltöltés miatt a Városligeti-tó elvesztette a meglévő csekélyke vízutánpótlását. Ennek kiküszöbölésére 1894-1896 a Rákos-patak Szőnyi úti kereszteződésénél felépült egy vízkivételi mű, amely csatornahálózaton keresztül szállította a friss vizet a tóba. Ez az állapot 1971-ig tartott, ekkor készült el a Kisföldalatti meghosszabbítása. Az új nyomvonal földmunkái során a csatornát megszüntették, a tó vízutánpótlását azóta sem sikerüll megnyugtatóan rendezni. A Rákos-patak díszes "torkolata" ma is megcsodálható a vajdahunyadvári Jáki kápolna mögött (47.516254, 19.083642). 

A Városliget 1869-ben (maps.hungaricana.hu)

Mint láttuk, a Városligeti-patak a Rákos-patakkal egyesülve haladt eleinte dél, majd a város terjeszkedésével nyugati irányba. Később a Rákos-patak új medret alakított ki természetes módon a Vizafogó utcai új torkolata felé, a Városligeti patak pedig elveszett az egykori Duna-ágak mocsaras szövevényében. Ahogy a város terjeszkedett észak felé, és megépült a Vác-Budapest vasútvonal, a mocsaras terület rendezése elkerülhetetlenné vált. A Városligeti-patak mesterséges mederbe került; árokként vagy csatornaként, az utcák vonalát követve jutott el a Dunához. 1870-1880 körül ez a torkolati szakasz a következő módon alakult: A vasutat keresztezve a Lőportárdűlőn éles szögben befordult a Szabolcs utcába, még a Dózsa György úti kereszteződés előtt átvágott a XIII. ker. Rendőrkapitányság telkén, éles szögben keresztezte a Dózsa György utat, a metrómegállótól délre a Tisza utcánál vágott át a Váci út alatt, majd a Dráva utca végén torkollott a Dunába.

Ezt a szakaszt valamikor a XX. század fordulóján betemethették, ezután a Városligeti-patakot többé már nem ábrázolták Budapest térképeken. 

A Városligeti-patak torkolati szakasza 1870-ben (maps.hungaricana.hu)

A terjeszkedő Budapest felülírta a több száz ezer év alatt kialakult domborzatot, az árteret, árkokat, mocsarakat betemették, a homokdombokat elhordták. Ennek a tereprendezésnek esett áldozatul a felszínen a Városligeti-patak lassú folyású, helyenként mocsaras medre, de a feltöltések alatt a talajvíz jobbára a régi útját járja a Duna irányába. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrológiai viszonyairól. Hidrológiai Közlöny 1921 (1. évfolyam) Értekezések és rövid közlemények.
• Horusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros hidrogeológiai viszonyai. Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam) 
• http://www.varosligetpark.hu/wp-content/uploads/2017/04/varosliget_torteneti_kronologia.pdf
• Magyarság, 1925. október (6. évfolyam, 220-246. szám) 1925-10-03 / 222. szám

Az Északi-kikötő első kapavágása

Talán még tavaly történt, hogy kaptam három fényképet Frisnyák Zsuzsától, aki a remek Timelord blogot írja, melyen egy általam nem ismert Északi-kikötő kotrási munkálatait örökítette meg az ismeretlen szerző. Eleinte nem tudtam vele mit kezdeni, de aztán ahogy utánanéztem, egymás után kerültek elő az újabb és újabb részletek.

Az első kép 1939 augusztus 18-án készült, melyen az "Északi-kikötő első kapavágása", azaz egy kotróhajó és egy szakadt part látható. A pontos helyszín erről a képről nagyon nehezen állapítható meg, ugyanígy az októberi és novemberi képről sem nagyon derül ki hol készülhettek. A lapos, homokos part, a háttérben húzódó gyártelepek nagyvárosi helyszínt valószínűsítettek. Kizárásos alapon nem lehetett kétséges, hogy Budapesten járunk, méghozzá a balparti Vizafogó területén, a Rákos-patak torkolatától északra. 

A Vizafogó északi része ekkor még jobbára beépítetlen terület volt. a Váci út mentén gyártelepek sorakoztak, mellyel párhuzamosan egy ipari vágány húzódott a Duna felőli oldalon. A gyér növényzettel borított Duna-parton létesített kikötő tehát a szó legszorosabb értelmében vett zöldmezős beruházás volt. 

1939 novemberére készen állt a kikötő bejáratának kotrása, ez az utolsó kép, amelyet Frisnyák Zsuzsától kaptam. A munkálatokat a II. világháború kitörése miatt valószínűleg felfüggesztették és a kikötő sohasem épült meg az eredeti tervek szerint.

Az Északi-kikötő eredeti tervében nem csupán egy kereskedelmi kikötő szerepelt, ahol főként építőanyagokat rakodtak volna, hanem egy 2100 méter hosszú evezőspálya is. E pálya ötletét először a budapesti Olimpia terveiben vetették fel először, a nem sokkal északabbra lévő Népsziget mellékágának meghosszabbításával, de ebből semmi nem valósult meg, merthogy a főváros nem nyerte el az 1928. évi rendezést. Úgy tűnik a terv ennek ellenére nem merült feledésbe. A megvalósításnak lökést adott az 1933-ban Budapesten megrendezett evezős Európa bajnokság, aminek lebonyolításához a teljes dunai hajóforgalmat le kellett állítani a margitszigeti Duna- ágban. Az 1921-es Manno Leonidasz-féle ötletet továbbgondolva a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa megbízásából a műegyetem vízépítéstani tanszékén V. Rohinger Sándor, dr. Szily József adjunktus és Komlósi Imre tanársegéd két modellkísérletet végzett, hogy eldönthessék melyik megoldás lenne az ideális. 

Az első modell szerint a Népsziget déli csúcsánál elzárták volna a mellékágat. A Rákos-patak felől kimélyített öblöt pedig egészen az elzárt ágig vezették volna, azaz a Népsziget egy hosszabb félszigetté vált volna.

Az első modell (Vízügyi Közlemények 1940/22/1)

A második modell szinte ugyanez volt, csak éppen a népszigeti elzárás nem épült volna meg, így egy különálló sziget jött volna létre a Népszigettől-délre (az érthetőség kedvéért nevezzük most Északi-Kikötő-szigetnek). Ennek látványterve látható az alábbi képen:

A második modell (Vízügyi Közlemények 1940/22/1)

Modellkísérletük összefoglalása 1940-ben jelent meg a Vízügyi Közlemények 22. évfolyamának 1. számában (V. Rohringer Sándor: A budapesti északi kikötő modellkísérlete). Mindeközben ekkor már egy éve zajlottak a kotrási munkálatok a Rákos-pataktól északra. Egy 13*3,2 méteres bádoggal bélelt facsatornában vizsgálták az áramlást, melyet mozgó homok helyett betonnal öntöttek ki. A meder érdességét simítással alakították ki előzetes kísérletek alapján. 

Áramlási vszonyok az Északi-Kikötő-sziget létrehozása esetén. (Vízügyi Közlemények 1940/22/1)

A kísérletek alapján megállapították, hogy a két bejáratos megoldás, azaz a második modell semmiképpen nem alkalmas sem a hajózás, sem pedig az evezés szempontjából, ugyanis a felső bejáraton beáramló víz megzavarja az öböl nyugalmi állapotát, keresztirányú áramlásokat alakít ki, ez pedig nem kívánatos üledékképződéshez vezet. Az első modell sem volt ideális, ugyanis egyszerre vagy csak a hajók, vagy csak az evezősök tudták volna használni a kikötőt. Talán ezért is döntöttek egy harmadik megoldás mellett. A Hungaricana.hu gyűjteményben szerencsére megtalálhatók ennek a végső tervei.

Az Északi-kikötő rendezési terve (forrás: hungaricana.hu)

A kiköző első fokozata (forrás: hungaricana.hu)

Ez a terv a Meder utcánál meghagyott volna egy vékony töltést, elválasztva a Népszigeti öböltől az Északi-kikötőt. A töltésen keresztül iparvágány szárnyvonal vezetett volna a félszigetre. A kotrás annak rendje-módja szerint megkezdődött 1939 augusztusában, de az első fokozatot leszámítva sosem fejeződött be. 

FK 338 a FOKA budapesti sólyáján Kép: Fehér Zoltán

A II. Világháború után a kikötő bővítését nem folytatták. Hamarosan a FOKA, azaz a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat telepedett meg benne. Tőle kapta a nevét a Foka-öböl, melynek semmi köze a fókákhoz. Itt rakodták a partra a Dunából kibányászott elképesztő mennyiségű sódert (az alábbi képen például nem a Pilis-hegység vonulata látható). A lakótelepek építéséhez létrehozott betonkeverő telep sóder ellátását ebből az öbölből oldották meg. A telepet a rendszerváltás után felszámolták. 

Marina-part és a yachtkikötő

Az Északi-kikötőnek szánt területet ma Marina Partként ismert, leginkább egy XXI. századi lakótelepnek néz ki a Dunáról. Az Autóker Holding Zrt. a Foka-öböltől északra 2000-ben kezdte meg a Marina-part tervezését, ez első lakók 2005-ben költözhettek be. Az első ütemet még további kettő követte. Az öbölben csónakkikötő üzemel. Már csak az utcák nevei, mint a Hajókovács, vagy Úszódaru emlékeztetnek a felszámolt FOKA-öböl menti iparvidékre. Az evezősök pedig a leépült hajógyáraknak köszönhetően új otthonra találtak a Népsziget csendes mellékágában. 

• http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2014/08/nem-vagjak-kette-az-obudai-szigetet.html
• http://apps.arcanum.hu/app/vizugyi/view/VizugyiKozlemenyek_1940/?pg=122&layout=s
• http://kihasznalatlanul.blog.hu/2011/05/03/nepsziget_most