A dédai Szent Mária családi fényképeken

A rendelkezésünkre álló régi térképek alapján nem sok minden változott a Búbánatvölgy torkolatában álló háromnevű szigeten ez elmúlt 250 évben. Hiába mosta minden oldalról a Duna, hiába hozta-vitte hordalékát. a Szent Mária alakja változatlan maradt. Talán még ma is eredeti karcsúságában pompázna, ha nem jutott volna az ember eszébe, hogy egy duzzasztóművet kellene építeni a Dunakanyarba.

Csupasz partok - 1950.

A sziget nevének etimológiáját kutatva kétharmados sikerről számolhatok be. Déda egy középkori település volt a sziget mellett, melyet már a XIII. században említenek az oklevelek - legtöbbször Szamárd faluval együtt. Egyik falu sem élte túl a török időket, sőt már 1570-ben sem találni őket az összeírásokban. Déda településből egyetlen dolog maradt fenn: a kocsma. A dédai csárda a korai térképeken még fellelhető, ez volt az utolsó pihenő- és lóváltóhely az Esztergom felé igyekvő utazóknak. Szamárd falu nevét a pedig a fölé emelkedő hegy őrizte meg mind a mai napig. Ez a falu 1396-ban a Szent Mária kápolna tulajdonába került a közeli szigettel egyetemben. Innen ered a sziget - érdekes módon még a kommunista időkben is így használt - másik elnevezése: Szent Mária-sziget. Hogy a Fogarasi név honnan származik még nem tudom, örülnék ha valaki segítene ebben.

Valahogy így alakult a sziget elnevezése az évszázadok során:

1826. Dédai

1930. Szent Mária

1958. Szent Mária

1975. Szent Mária

1979. Dédai

1991. óta Fogarasi

Szent Mária-sziget 1930. Angyalos térképen

A Fogarasi-sziget jelenét tárgyaló írásunk fénykép és komment-áradást okozott, sok ponton megvilágítva és pontosabbá téve a közelmúlt eseményeit. A mostani bejegyzést az esztergomi Márkus Péter családi fotóalbumából szkennelt fényképek illusztrálják majd a jól megszokott térképek mellett. A képek zöme a múlt század ’50-es, ’60-as és ’70-es éveiből származik és a Dédai-sziget feletti Szamár-hegy oldalából készültek.

Strandolók a hatvanas években

Az első képeken még egy csupasz folyópartot láthatunk, az intenzív földhasználat időszakából. Ekkor szinte minden talpalattnyi földet művelés alá vontak, így a folyópartokon sem tudott megtelepedni az ártéri erdő. A folyópartra lehajtott nyájak, gulyák és kondák és libák előszeretettel zablátak le mindet, amit még nem tapostak össze. Egészen másféle Duna-táj volt ez, mint amit ma ismerünk.

Érdekes összevetni ezt a tájat a körülbelül 15-20 év elteltével készült következő képen láthatóval. 

Megjelenik az ártéri erdő - 1971.

A képek tanulsága szerint alig 10 év alatt nőtt fel az az ártéri dzsungel, amit ma ismerünk. A Szent-Mária sziget felső csúcsánál egy széles, élő és egészséges mellékágat látunk. Annak ellenére, hogy ártéri erdő sarjadzik a parton nyoma sincs feltöltődésnek. Nem lett szűkebb a mellékág, talán csak a növényzetet fogyasztó állatok tűnhettek el a partról, helyüket nyaralók váltották fel. Márkus Péter elbeszélése és ezt alátámasztó fényképei szerint a Fogarasi-sziget mellett nagyszerű dunai szabadstrand működött. A sekély víz jobban felmelegedett itt, mint a főágban és a part is inkább homokos volt, ellentétben a főági kavicszátonyokkal.

A Dédai-sziget a Szamár-hegy oldalából

1973. Háttérben az "frissen felbukkant" Törpe-sziget

A kavicszátonyok meglétét a térképek mellett a fényképek is megörökítik. Ekkor még apró szigetet látni a Helembai nyugati csúcsánál (nevezzük Kis Helembai-szigetnek) és egy hatalmas kavicszátonyt a Dédai-sziget főági oldalán, amelyet ekkoriban még nem kotortak, mivel a hajóút a (cseh)szlovák part mentén húzódott, a Helembai-szigeten túl. 

Zátony a Fogarasi-sziget mellett

A zátony kialakulását elősegítette az a három sarkantyú is, melyek azzal a céllal épültek, hogy több víz juthasson a hajózó ágba, a Helembai-szigettől északra.

Szigetek a Helembai medertágulatban

Hogy a zátony elbontása a nagymarosi munkálatok előkészületeiként értelmezhetők, avagy a csupán a megnövekedett házgyári igények miatti folyami (kavics)rablógazdálkodáról van szó – nem tudom. Tény viszont, hogy a ’70-es években éjt-nappallá téve folyt a kavics kitermelése. Ha kisvíz volt teherautók hajtottak be a sziget északi csúcsánál épített feltöltésen, nagyvíz idején pedig kotróhajók szuszogtak a sziget mellett. Családi fényképek bizonyítják, hogy igenis létezhet idilli strandolás ilyen nehézipari körülmények között is!

Üdülők a kotróhajó árnyékában

A Szent Mária-sziget 1945 után a helyi termelőszövetkezet tulajdonába került és a Helemba-szigethez hasonlóan egy keskeny partmenti erdősávtól eltekintve kaszálóként, legelőként hasznosították. 

Töltés a szigetre valamint egy szigettörténeti emlék a Kis Helembai-szigetről

A rendszerváltás után privatizálták a területet és az új tulajdonos kezében új területhasznosítás kezdődött. A sziget mezejét beültették nyárfákkal és a területre kifüggesztették a belépni tilos táblát.  

1963-as állapotok (fentrol.hu)

A kotrás eredménye: eggyel kevesebb dunai kavicszátony, eggyel kevesebb dunai sziget és eggyel kevesebb dunai strand. Az autóútnak használt zárás következtében megindult a mellékág feltöltődése, a főág mélyülése következtében pedig egyre kevesebb víz jutott bele. A kotrás megszűnése után már nem tudott helyreállni az eredeti állapot.

A sziget ezeddig változatlan formája szélesebbé vált és meg is nyúlt. Alsó csúcsán egy keskeny zátonyon tovább terjeszkedett az ártéri erdő. 

A szigetcsúcs vándorlása

Márkus Péter később is lejárt az egykori fiatalságának színhelyére és tovább fotózta a pusztulást. Elmondása szerint 1993-ban még élő vízfolyás ölelte körül minden oldalról a szigetet. A lezáródás végleg 2006-2007 fordulóján vált véglegessé az erdő felnövekedésével.



A Dédai-sziget alsó csúcsának magasságában egykor Esztergom legnépszerűbb dunai szabadstrandja működött, ami aztán 2009. nyarán így nézett ki:
https://www.facebook.com/markus.peter.982292/media_set?set=a.10200223569010385.1073741830.1187210984&type=3

És így 2013 tavaszán:
https://www.facebook.com/markus.peter.982292/media_set?set=a.10200223631611950.1073741831.1187210984&type=3

Idén, 2014. tavaszán pedig így: https://www.facebook.com/markus.peter.982292/media_set?set=a.10202239210280157.1073741863.1187210984&type=3

Szent Mária jelene

Több szempontból is különleges helyzetben van egy halódó sziget Esztergom-Búbánatvölgy Duna partján. Egyrészt gondban van az, aki erről a szigetről szeretne írni, hiszen nincsen más sziget Magyarországon, melyet ennyi különböző néven ismernek egyszerre. Ezek közül mind hivatalos: Dédai-, Szent Mária-, Fogarasi-sziget, és ha egyiket használják a többit általában mögéírják zárójelben. Másrészt az Ősbuda-kutatók egyik csoportja a megtisztelő Margitsziget szerepét szánja neki, hogy a Szamár-hegyi Ősbuda elhelyezkedését igazolni lehessen.

A Szent Mária-sziget, a Helembai-sziget és a Törpe-sziget.

Ősbuda romjainak ugyan nyoma sincs a környéken, annál inkább megtalálhatóak a római kor emlékei. Soproni Sándor kutatásai szerint csak a  Dédai-sziget mellett három római őrtorony állt, melyek sorsa tipikusan magyar: a telektulajdonosok a romokat beépítették a házalapba.  A Fogarasi-sziget fejlődéséről és etimológiájáról lesz majd egy külön bejegyzés, ez alkalommal a sziget jelenlegi állapotát járjuk - szó szerint - körül. Első pillantást a Bubánatvölgy felett emelkedő Sas-hegyről (323 m) vetjük a Dunakanyar bejáratára. Az előtérben elhelyezkedő fél Törpe-sziget igazán fiatal képződmény, 1930-ban is csupán egy homokzátonyt jelölnek itt a térképek. Szemben a Hont vármegyéből megmaradt Helembai-sziget látható, amely egy jóval idősebb mederforma, a XII. században érseki nyaraló és gyümölcsös állt rajta. A Szent Mária-sziget pedig teljesen beleolvad az ártéri erdőbe, ilyen szögből egyáltalán nem látszik a mellékága, ill. az ami maradt belőle.

Kissé közelebbről nézve, Vácon mért kb. 100 centiméteres vízállásnál található némi víz a mellékág keleti oldalán, azaz a kifolyásnál. Körülbelül bokig érhetett. Vízáramlás azonban nem jelentkezik, tehát feljebb biztosan el van záródva a meder.

Mindössze egy helyen jelentkezett vízmozgás. Ott, ahol ekkora vízállásnál a sziget fiatal fűzfákkal borított keleti csúcsa önálló életre kel, azaz külön szigetecskéről beszélhetünk. Ottjártamkor éppen ez a helyzet állt elő egy, a fentihez hasonló nyílás miatt.

Nem éppen szívderítő látvány a meder Búbánatvölgy felőli állapota. Áthatolhatatlan aljnövényzet és fiatal fűzfaerdő nő a kiszáradt agyagon, ahol nem is olyan régen még a Duna vize hullámzott. Két vízfolyás töltögette itt egyszerre a partot, egyrészt a Duna az itteni lassú vízben rakta le agyagos üledékeit, másrészt a két Szamár-hegy között leszaladó Bubánatvölgyi-patak hordalékkúpjának nyugati része is hozzájárult a meder feltöltéséhez. Közös munkájuknak köszönhetően a Dédai-sziget mellékága alig 6-8 méteresre szűkült.

Jobbára a part felől zajlik a szukcesszió, azaz a növényzet térhódítása a nyílt vízfelület rovására. Mintha a két part fűzfái szépen lassan megvalósítanák közös álmukat, hogy egy egységes erdőt alkothassanak. Talán 10 éven belül a sziget alsó csúcsánál ez akár meg is valósulhat. De csak itt, mert ahogy haladunk a folyásiránnyal szemben a parton úgy változik a meder jellege és állapota is.

Lassan szűkül az ártér és egyre közelebb húzódik a 11-es út a folyóhoz. A meder egyre mélyebbé válik és már nem is látni az alját. A part meredekségéből kifolyólag egyre nehezebb a vízparton cuppogni a sárban, de szerencsére a vízbedőlt fákon átmászva egy parti ösvény bukkan elő az embermagasságú susnyásból.

Ez az ösvény elmegy egészen a sziget nyugati csúcsáig. A mellékág itt más jóval szélesebb és mélyebb. Amennyiben bekövetkezik az alsó kifolyás teljes elzáródása itt még hosszú ideig megmaradhat a holtág, ugyanis a körben lévő erdő megszűri a hordalékot, nem juthat be ide uszadékfa és egyéb szemét sem. A feltöltődés veszélyét a lehulló levelek és a vízbedőlő fák jelenthetik.

Már csak azt kellett kideríteni, hogy a mellékág feliszapolódásának emberi vagy természetes okai vannak. A Fogarasi-szigetnél egyik térkép sem jelölt keresztgátat, és én sem találtam nyomát. Ezért a közvetlen emberi hatást ki lehet zárni ebben az esetben. Közelebb járnánk a megfejtéshez, ha a Helembai-szigettől nyugatra, a jobbparton épült sarkantyúkat okolnánk a feliszapolódásért.  Ez a három sarkantyú irányítja a sodorvonalat a Helemba-szigettől északra. Ezek befolyásolják a hajózó út számára jutó vízmennyiséget és egyben felelősek a jobbparton megváltozott áramlási viszonyokért. Utóbbi természetesen okozhatta a feliszapolódás felgyorsulását a Szent Mária-szigetnél.

Ha keresztgát nincs is a mellékágban van helyette más érdekesség. Egy idő után az ösvényről már nem látni a mellékágat, és nem tudni, hogy a folyó kanyarodott el, vagy itt már erdő nőtt a helyén. Egy jobbra kanyarodó ösvényen aztán vissza lehet találni a vízhez. Nem is akármilyen vízhez, egy nyílegyenes árokban termő élénkzöld békalencse jelzi nekünk, hogy itt bizony a kotrás ellenére jó ideje nem volt vízmozgás.De ha kikotorták miért nem mozog a víz? Ki érti ezt?

A kb. 2,5-3 méter széles mellékágon pedig pontonhíd vezet át! A nyilvánvalóan kotort szakaszon átkelve azt is megtudhatjuk, hogy a sziget magántulajdon, a Sziget erdőgazdálkodói csoport tulajdona, az átjárón meg tilos átmenni. Csahogy a papír a túloldalon van. Ki érti ezt?

Szerencsére, vagy sajnos a szigetre máshogy is be lehet jutni. Itt, a sziget nyugati csúcsán végre választ kaphatunk minden kérdésünkre. A mellékágnak nyoma sincs itt, mindenütt egyforma nagyságú és életkorú fűzek magasodnak ameddig a szem ellát. A befolyást szépen betemette az üledék - akár elért idáig a kikotort árok akár nem. A sziget csúcsát egy magaslat és a rajta megtelepedett árvizek és jég gyötörte göcsörtös fűzfák jelzik. Valamivel beljebb az erőben egy évre elegendő tüzelőt halmozott fel a legutóbbi áradás.

A Dédai-sziget csúcsán már csupán egy dolog volt hátra, megkeresni a mellékág maradványát, legalábbis azt a pontot, ahol még van benne víz. Végül ez is meglett. A medernek egyáltalán nem nevezhető alacsony vizenyős területen élénkzöld aljnövényzet mellett apró tavacskák bukkantak elő. Úgy tűnik a kotrás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és a hordalék rövid időn belül visszatemette azt amit az ember fáradságos munkával (és rengeteg pénzért) elvégzett. 

A Szent Mária-, Dédai-, ill Fogarasi-sziget úgy határozott jó lesz neki továbbra is félszigetként.