Adonyi átkelésünk és a lórévi Zichy kápolna után messzeségbe nyúló szántóföldek között nyílegyenesen futó földúton haladva értük el Szigetbecsét. A falu arculatát alaposan meghatározza egykori lakóinak, a török kiűzése után érkezett sváb telepeseknek az ízlése. Takaros porták, rendezett udvarok, híresen szép kerítések között sétálva értünk le a becsei Duna-partra. Örömmel nyugtáztuk, hogy Nepomuki Szent János itt is védelmezi a révészeket és vízenjárókat.
A szobor jelentősségét növeli, hogy talapzatán német nyelvű 1838-as árvízi emlék található. Jó egy méter magasan állt az akkor még Kis-Becsének nevezett településen a Pest városát leromboló jeges áradat. Régóta érlelődik már a gondolat, hogy össze kellene gyűjteni Magyarország összes Nepomuki Szent János szobrát, valamint az 1838-as árvízi emlékeket. A hatalmas munkát már most nehezítette, hogy a fagytól védő nejlonborítás miatt ide és Adonyba is mindenképpen vissza kell majd térni egy fénykép erejéig.
Szigetbecsén a Duna már csak holtág képében van jelen. A térképeket böngészve ezt az ágat már igen régen, a XIX. század első két évtizedében lezárhatták. Az elzáró gát először az északi betorkollásnál épült fel, később követte ezt a déli, melynek következtében kialakult a ma is látható holtág. Imponáló szélessége mutatja, hogy egykor komoly vízmennyiség folyhatott benne. Partjain csak vékony sávban él meg a nád, ami arra nézve bizonyíték, hogy a meder még mindig elég mély. Mivel a becsei holtág állóvíz, ottjártunkkor még vastag jégpáncél fedte a több napos enyhe idő ellenére is.
A Tőzike tanösvény a holtág becsei oldaláról indul, ott ahol a Kereszt utca leér a Dunához. 2007-ben avatták föl, hossza mindössze 1 kilométer. Elnevezését az árterek egyik legszebb virágáról, az errefelé is honos tavaszi és nyári tőzikéről (Leucojum vernum és aestivum) kapta. A tanösvény öt információs táblából áll, mindegyikhez könnyű terepen lehet eljutni, így elsősorban babakocsival érkező kisgyermekes családoknak és iskolás csoportoknak ajánlott.
A tanösvény első szakasza a holtágba épített, hidacskával megszakított töltésen vezet. Ezen a keskeny csatornán keresztül tudnak a halak és más vízi élőlények a két szakasz között vándorolni. Azért fontos ez, mert így ezeknek az élőlényeknek nagyobb az életterük, mintha ez két, egymástól hermetikusan elzárt víztömeg lenne. A főág irányából előrehaladó feltöltődés még így is fokozatosan hódítja el a szabad vízfelületet nádasok révén a szárazföld számára.
A szigeti oldalon szántóföldek és erdők mozaikja alkotja a tájat, egy keskeny parti sávval, ahol fehér nyárakból álló puhafás ligeterdő tükröződik a Duna jegén. A késő téli tájból még teljesen hiányzott a zöld szín. A kék ég alatt, barna szántóföldek mentén magasodó fehér törzsű erdők adták a tanösvény fő színeit, néhol egy-egy aranyszínű nádassal kiegészülve.
A rövidke Tőzike tanösvényen 5 kihelyezett tájékoztató táblán ismerhetjük meg a terület élővilágát. Az első amolyan bemutatkozó tábla, a második, közvetlenül a holtág partján található. Témája kapcsolódik a helyhez: vizes élőhelyek. Egy ilyen táblától nem várható el, hogy doktori disszertáció részletességével taglalja mindazt, ami egy ilyen holtágat jellemez. Csupán vázlatot biztosítanak a kísérő tanárok számára. A kiegészítő ismeretek átadása már a tanárok egyéni felkészültségén kell, hogy múljon.
A második és harmadik tábla között egy réten játszóteret és kilátóhelyet alakítottak ki. Itt megtudhatja mindenki mekkorát tud ugrani egy béka, őz, vagy bolha helyből, és a gyerekek is próbára tehetik a tudásukat. Az emeletes kilátó nagyszerű madármegfigyelőhely is egyben.
Harmadik állomásunkon a vadászat helyi jellegzetességeivel ismerkedtünk meg.
Rövid séta után ösvényünk egy erdőbe ért. A fák törzse azonban már nem a megszokott nyárfa-fehér volt, hanem sötétbarna és a kéreg mintázata eltért a megszokottól. Mélyebb ráncok jelezték, hogy tölgyfák között járunk. A Becsei-sziget keményfás ligeterdőjében sétáltunk, ahogy arról később a 4. tábla tájékoztatott bennünket. Kisebb fa táblákat találtunk az egyes fafajok előtt a földön; vénic szil, kocsányos tölgy és fekete nyár. Az aljnövényzet java még pihent a télvíz után, de az éledő természet első hírnökei már megjelentek az avarban. A ligeti csillagvirág embrionális bimbóit sikerült is lencsevégre kapni. Kék virágát még csak sejteni lehet a zöld burokban.
Ötödik, egyben utolsó állomásunk, mely a nádasokról szólt a tölgy-kőris-szil ligeterdő mélyén várt minket. Körös körül vízben álltak a fák, nyilván a mezőgazdaság ezen oknál fogva hagyta meg ezt a részt a természet számára. Ebben a mélyedésben gyűlt össze az elolvadt hólé, kisebb lefolyástalan, belvizes foltot alkotva a Becsei-sziget kellős közepén. Mivel a Ráckevei-Duna szintje a Kvassay-zsilip miatt közel állandó, többé nem érkeznek árvizek erre a területre. Az erdők időszakos vízborítását - ezáltal fennmaradásukat is - a hóolvadás és a nagyobb esőzések biztosítják.
A tanösvény itt végződött az erdőben, a visszaút teljesen megegyezik az odaúttal. Talán egyszer, ha a szigetbecsei önkormányzat ismét megnyer egy pályázatot, kibővíti majd a tanösvényt egy helytörténetről, folyószabályozásról, ártéri gazdálkodással szóló táblával, s talán a lesz egy önálló fejezet a madárvilág számára is. Esteleg érdemes lenne ezt a bővítést egy hosszabb út mentén kivitelezni, mely hurokként ölelné körül a szigetet.
Mindent egybevetve kellemes, egyáltalán nem megerőltető kiránduláson ismerhetik meg az érdeklődők a sziget élővilágát a Tőzike tanösvényen.
Végezetül álljon itt egy találós kérdés erről a területről: vajon a Becsei-sziget északi csúcsánál húzódó árvízvédelmi töltés melyik oldalán lévő nyaralók találhatók a Duna árterén?
