Szent Zsigmond nyomában Nagymaroson

Kismaros és Nagymaros határán, a Duna bal partján elterülő sík vidék több generációnyi szigetet rejt. Ezek közül az egyik sziget-generációt ábrázoló, XVIII. századi térképen felbukkan egy rejtélyes épület, amely kapcsolatba hozható azzal a Szent Zsigmond kolostorral, amelyet korábban a túlsó parton, a Szentendrei-szigeten feltételeztek. 

Írta és a képeket készítette: 

Horváth Illés 

(Pécsi Tudományegyetem Egyháztörténeti Kutatóközpont) 

és csapata. 

IN ENGLISH

Kilátás kelet felé, a Kismarosi és a Duna-réti-szigetre

A leggyorsabb szigetképződés a Dunán

A régészeti kutatás helyszíne Nagymaroson, a Hatló-patak mentén.

Kilátás nyugat felé.

Habár önmagában a Dunakanyarról, s ezen belül a Nagymaros és Kismaros határán elterülő fiatal szigetcsoportról készült képek nem ritkák, a kutatás és a felvételek elkészültének apropójáról azonban érdemes néhány szót ejteni. Vizsgálataink középpontjában a Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) által valamikor 1414 és 1433 között alapított pálos rendi kolostor áll, amelyet az uralkodó dinasztikus szentjének tiszteletére, Szent Zsigmond titulusára szenteltetett fel. Ezt a kolostort korábbi kutatások a Szentendrei-szigeten, Kisoroszi külterületén vélelmezték. Ám a források tanúsága szerint a nevezett rendház a váci egyházmegye területén Maros és Verőce közt elterülő "sziget szigetén" állt, és a toronyaljai kolostor fíliájaként működött 1453-ig. 

"Ugyanakkor a király egy rendkívül szövevényes történetben előadta, hogy korábban a Magyar Királyságban, a váci püspökség területén a Duna folyó mellett (flumen Danubii propter) a sziget-szigetén (Insulam Insulatos), egy elhagyatott helyen (ibidem existente loco deserto) Maros (villem regalem Marus) és Verőce (villam dicti Voachiensis episcopi Voarenzae) között kápolnát létesített Szent Zsigmond tiszteletére (capella constructam sub vocabulo Sancti Sigismundi in Regno Ungariae). Az említett egyházat pedig a pálosokra bízta, hogy Krisztus katonáinak felügyelete alatt az istenfélelem még buzgóbb legyen."

A legfrissebb kutatásunk során a Nagymaros közigazgatási határán belül található Vízmű területe is reflektorfénybe került, hiszen e terület elhelyezkedése kiválóan illeszkedik a kolostor lokalizációját elbeszélő Henrik copia leírásához; a fentebb említett sziget-szigetéhez, ugyanis a fellehető okleveles, valamint újkori kartográf forrásokból ismert, hogy a Duna-réti-sziget környezete a 15. században több apró szigetre tagolódott. Ez az állapot  érvényes lehetett a 17. és 18 századra is. 

Karpe Mihály: Visegrad dominii - Nagymaros, pirossal a Hatló-patak torkolati szakasza (forrás) 

A Visegrádi uradalomról készült térképen látható, ahogy a Hatló-patak és mellékfolyásai a szigeten belül egy további különálló szigetre osztották a Vízmű területét. A partvonalhoz egész közel állt egy eddig azonosíthatatlan, még a régészeti topográfiában sem szereplő középkori épület, amely a 18. század derekára nyomtalanul eltűnt. Kutatásunk során légifelvételekkel, illetve személyes terepbejárással kíséreltük meg felderíteni az épület lokalizációját. Több kevesebb sikerrel, hiszen miután a török kiverését követően megkezdődött a Maros és Verőce közti terület betelepítése, az épület maradványait elbontották. A szigetet pedig feltöltötték. A 19. század közepén a területet felosztották, és egymástól különálló szűk parcellákat alakítottak ki művelés céljából. A kutatást jelentősen nehezíti, hogy e művelés során az épület javarészét elszántották. Ugyanakkor a 20. században a Vízmű építése során a terület egy jelentős részét sóderes homokkal töltötték fel. Mindemellett az árvizek jelentősen átrendezték a területet. 

Noha összességében jelentős áradásokkal számolhatunk, a kutatás során készült felvételeken jól látszik, hogy habár jelentékeny vízmennyiség vonult át a területen, a művelési a 150 évvel ezelőtti művelési szegélyek nagyon szépen megtartották határaikat. Ami pedig az uradalmi térképen szereplő épületet illeti, igaz már elszántva, de nyomvonalai némileg kivehetők a tározó mellett. Habár ezen füves és műveletlen területen nem, a tágabb környezetében számos fregmentált mázas kerámia maradvány, illetőleg tetőcserép került elő a vadak úgynevezett túrásainak köszönhetően.

Kánikula a Kismarosi-szigeten

Az enyészet is lehet szép! Egy haldokló dunai holtágnak is van esztétikája, és az enyészet különféle lépcsőfokain más és más szépség tárul fel. A Dunakanyar legszebben elenyésző holtága kétségkívül a Kismarosi-sziget gátja feletti szakaszon található. 

Legutóbb 2016. decemberében adtunk hírt a lassan felismerhetetlenné váló meder állapotáról. Akkor — talán éppen a téli időszak miatt — még voltak nyílt, növényzet nélküli területek a holtág felső szakaszán, de a 2018. nyár végi kisvizes állapot idején mindenhol sűrű zöld növényzet pompázott. A legelső benyomás, mely a gátról nyugat felé tekintve éri a látogatót olyan mintha a Kárpátokban járnánk; a kicsorbult gát sziklagörgetegeire dőlt óriási fák és az azon megtelepedett lágyszárúak mintha nem is a Duna árterében lennének. 

Az üledéken átszivárgó Duna víz és a Börzsönyből ide érkező Mosoni-patak elegendő nedvességet biztosít a burjánzó ártéri növényzetnek, amely a partok felől különböző feltöltődési periódusokat mutatnak. A legmélyebb gödrökben még éppenhogy megtelepedtek a lágyszárú keserűfüvek — hacsak a vaddisznók ki nem túrták, valamivel feljebb sás és nőszirom nő, a partok felé haladva fűzcsemeték révén emelkedik a növényzet magassága. A parti nagyobb fákon felkúszó vadszőlő és iszalag pedig mintegy paravánként zárja le a látóhatárt. Pár év leforgása alatt megszűnik majd ez a sokszínűség, bezárul a lombkorona az egykori folyóág felett és egy egységes fűz-nyár ligeterdőt találunk majd a meder helyén.

Mindeközben a "túloldalon", a gát alatti mederben még ilyen rendkívül alacsony vízállás idején is marad víz, igaz ki sem látszik a békalencse, az algák és moszatok alól. Az úszkáló vízimadarak nyomán megcsillanó víztükör gyorsan visszazáródik. Hattyúk, kis kócsagok és vadkacsák népesítik be ezt a holtágat, amely semmiben nem hasonlít a korábban bemutatott felső szakaszra. 

Zöld pókháló

Hattyúcsalád

A "vizes" alsó szakasz

Odakintről, a Nagy-Dunáról nézve mindebből semmi sem látszódik. A ki- és betorkollás helyén már korábban felnőtt az erdő, magába zárva a két holtág-részt. A kisvizes időszakban a partvonal sem mutat semmiféle jelet, hogy itt valahol valamikor egy folyóág tért volna vissza a főmederbe. Először felül, majd évtizedekkel később alul is lefűződött a mellékág. 

Itt is bezárult minden...

Búcsúzóul itt egy 1965-ös légifotó, hogyan is nézett ki fél évszázada ugyanez a környék; az idősebb Duna-Réti-sziget és a fiatalabb Kismarosi-sziget. 

Ma már csak emlék... Kismarosi-szigetek 1965. (fentrol.hu)

Ha ma látnánk, rá sem ismernénk...!

Élet a kismarosi ártéren

IN ENGLISH

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen alkotóműhely létezik Kismaroson. Történt ugyanis, hogy a Mátyásfa Környezetvédő Egyesület a Kisduna újsággal és a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával egy 20 perces természetfilmet készített a kismarosi ártérről és annak élővilágáról. A forgatás februártól májusig tartott így az ártér több aszpektusát is lencsevégre kapták. Külön öröm számomra, hogy néhány régi légifotó és térkép révén a blogból átvett anyag is helyet kapott a filmben, így a néző talán jobban el tud igazodni merre is járunk pontosan.

Napjaink kedvenc time-lapse hangulatát árasztja a film, találkozhatunk benne napozó teknősökkel, felszín alatt cikázó halakkal, tekergőző siklókkal, párzó békákkal, bukdácsoló kacsákkal, szárítkozó gémekkel. Előre szólok: a Dunakanyar felett sodródó felhőket elnézve gyakran lesz majd libabőrös a karunk. Órákig el lehetne nézni, hogyan rezeg a víz a kismarosi mellékágban, melyet hol eső ver, hol nap süt. A kedvenc részem a hatodik percnél van, de nem árulnám el mi az.

A végén egy kis kritika, érdemesebb lett volna talán az aláfestő zene rovására egy kicsivel több békakuruttyolást, madárhangot, csobbanás, loccsanást, szélzúgást szerkeszteni, de néha a csendnek is jobban örültem volna. Ám ezek az apróságok eltörpülnek a film kedves hangulata mellett. Nagyon jó tudni, hogy ilyen alkotások is készülnek jelenleg Magyarországon a Dunáról!

A filmben szereplő utolsó mozdulatot pedig tanítani kellene!

A Dunai Szigeteken is volt már szó a kismarosi Duna-partról:

• Májusi látogatás a Kismarosi-szigeten
• Szigetek Kismaroson - Térképek és légifotók
• Tavaszi virágözön a kismarosi Duna Rét-szigeten

Szigetek Kismaroson - térképek és légifotók.

Hogyan változott a Kismarosi-szigetek területe  az évszázadok folyamán?

I. katonai felmérés

II. katonai felmérés

1929. Duna Angyalos vizisport térkép

1955. légifotó

EOV 10000-res szelvény (75-144)

2005. légifotó

A Kismarosi-szigetek paramétereinek változása 1780-1980

Májusi látogatás a Kismarosi-szigeten

Ha turista érkezik Kismarosra, 99%-ban nem a Duna felé veszi az irányt. Felül az Erdei Vasútra és irány a Börzsöny. Érdemes azonban megismerkedni a település dunai oldalával is, többek között tanösvény is vezet arrafelé. Ha mostanában az ember lesétál a kismarosi Duna partra, csinos kis játszóteret talál a kerékpárút túloldalán. Tovább haladva Nagymaros irányába horgászokkal találkozhatunk, akik egy holtág partján üldögélnek. Egy gátat is láthatunk, amely az egykori Kismarosi-szigetre vezet bennünket. Ma ezen a szigeten faültetvény növekedik, a példás sorokba rendezett nemesnyárak között egy fenyőt és két tuját is láthatunk. A túlsó parton, a Szentendrei-sziget mögött a Visegrádi-hegység tömbje magasodik, a bal parton pedig a Börzsöny zárja el észak felé a látóhatárt. Ha letérünk a kitaposott ösvényekről, beszélni kezd a táj a Dunáról és annak itteni történetéről.

1. kép A duna-réti mellékág egykori nyomai, a kerékpárút mentén.

 

Közvetlenül a kerékpárút mentén, a dunai oldalon egy 10-15 méter széles, 1-1,5 méter mélységű árok fut két kilométer hosszúságban (1. kép). Ez az egykori Duna-Réti-sziget mellékága, amely körülbelül száz éve iszapolódott fel. Nagyobb vízállás esetén újra megindulhat benne a vízáramlás. Ennek bizonyítéka, hogy a környezetéhez képest sokkal ritkásabb a növényzet benne. Hajdanvolt partját idős fűzek kísérik. Egy alkalommal a kerékpárút is keresztezi, kisebb áteresz jelzi azt, hogy itt még néhanapján szokott élő víz csörgedezni. Magán a szigeten - amelynek területe fénykorában elérte a 30 hektárt - ma réteket találunk, elszórt facsoportokkal. A víz által épített zátonyok enyhe domborzata még áttűnik a  többnyire védett virágok között. Néhány helyen az ember keze nyomát is viseli e táj; szántó, gyümölcsös és néhány kupac szemét formájában.

2. kép A kismarosi holtág nyugati szakasza.

 

Közel a fent említett árok nyugati elvégződéséhez, átvágva szántókon, réteken és legelőkön, majd csalános-szedres akadályokon, leszánkázva iszapos meredélyeken megpillantjuk azt, ami a kismarosi holtágból megmaradt (2. kép). Május elsején, az elmaradt tavaszi árvizek miatti alacsony vízállásnál (Vácnál 64 cm) nedves iszapos, de szemmel láthatóan kiszáradt medret találtunk. A laza üledékekben tűnik el a kismarosi holtág egyetlen állandó vízutánpótlásáról gondoskodó Mosoni-patak. Ez a patak a Törökmezőtől keletre emelkedő Nagykelemen-hegy oldalában fakad, és a mellékvölgyekből gyűjtött vizével figyekszik frissíteni a holtág pangó vizét. A kedvező talajadottságok miatt a növényzet gyorsan birtokba vette a nyílt mederfelszínt. A kép előterében állatnyomok vezetnek át a szemközti szigetre.

3. kép Ez a nyárfa jól példázza a főági oldalon tapasztalható elmosódást.

 

Rövidebb kitérő után könnyen át lehet jutni a Duna fő ágához. A Kismarosi-sziget ugyanis nyugaton teljesen egybeforrt a parttal, az egykori mederformákat szinte észre sem lehet venni. A sziget külső peremén már nyoma sincsen a holtágban tapasztalható feliszapolódásnak. A szűkített mederbe szorított Duna folyamatosan pusztítja a partfalat. Embermagasságban leszakadó, meredek rézsűn leereszkedve ez a látvány fogad minket (3. kép). A háttérben magasodó nemesnyáras ültetvény szélső, fiatal fái közül jónéhány kidőlt már az erőteljes erózió következtében. A fák gyökerei között találkoztunk egy bábjából kibújó szitakötővel.

4. kép A kismarosi holtágat kettészelő keresztgát.

 

A masszív, terméskőből épített keresztgáton is visszajuthatunk a szigetről a partra (4. kép). Ez a gát nem előidézte, csak felgyorsította a holtággá válást. Jóval a megépülése előtt már sekély, homokzátonyokkal jellemezhető terület volt a sziget nyugati vége. A gát által kettéosztott meder nyugati része töltődött fel jobban (5. kép). Nyílt víztükör ugyan még megfigyelhető, ugyanakkor a szigeti oldalról már megkezdődött a növényzet térhódítása.

5. kép A gáttól nyugatra eső holtág.

 

Az alacsony vízállás ellenére a gáttól keletre eső holtág partrján sokan horgásztak. Ezt a részt a gát hordalékfogó képessége óvta meg a feltöltődéstől. Keleten ugyan időszakosan fennáll kapcsolat a főággal, az alacsony zátonyon nőtt erdőben, de itt nem áramlik be annyi üledék, hogy hosszú távon veszélyesztesse a horgászok kikapcsolódását (6.kép). Csapadékosabb időben egy vízelvezető árok hoz friss vizet a János-hegy lejtőiről.

6. kép A keleti mederrész. Háttérben az elzáródást jelző fák

 
Erősen merülő fényképezőgép akkuval értük el a sziget keleti elvégződését. Itt sokkal gyorsabb az átmenet a nyílt víz és az erdő között, mint a nyugati szakaszon. Bár a 1980-ban készült térképek még élő kapcsolatot jeleznek a főággal, május elején ennek nem volt nyoma. Az erdő fái és a tőzike-szőnyeg között mélyülő kifolyás markánsan válik el a környezetétől (7. kép). Ha figyelembe vesszük, hogy a keresztgáton utólagosan egy átereszt építettek be, arra következtethetünk, hogy  a bevágódás ennek a következménye, ugyanúgy mint azt a gödi mellékágban tapasztaltuk. A beépített vascső révén sokkal gyakrabban jelentkezhet a holtágban vízáramlás.

 

7. kép. A Kismarosi-sziget keleti "csúcsa"

 

Visszafelé a játszótér felé vezető ösvényen még megtaláltuk a Duna-Réti-sziget egykori futását, közel ahhoz a ponthoz, ahol visszatért vize a Nagy-Dunába. Itt már nyaralók állnak, annak ellenére, hogy a régi töltés egy utcával beljebb halad. Magam sokáig azt gondoltam kerékpározás közben, hogy a Kismaros és Nagymaros közti szakasz a legunalmasabb rész Szob felé haladva. Ez mára megváltozott. 

A főágban talált két új, egyenlőre névtelen szigetről majd később lesz szó.