2010. április 18., vasárnap

Égető-szigeti tanulmányút




A sziget déli csúcsa és a part között keletkezett zátonyon mára erdő nőtt. A kifolyásnál medret már alig lehet észrevenni. Csupán az áradások alkalmával keletkezett felszínformák mutatják, hogy itt néha élővíz folyik.


A déli zátony látképe észak felől. A mederben is terjeszkedő bokorfüzes a mellékág feltöltődését mutatja. A feltöltődés lassan és biztosan halad előre, a folyamat visszafordíthatatlan.


A sziget déli csúcsánál már a légifelvétel sem mutat medret.


A z égető-szigeti mellékág oldalirányból is szűkül, a szemközti parton ugyancsak bokorfüzes nő a kiülepedő, szervesanyagban gazdag Duna üledékeken.

 
Az Égető-sziget keskenységét jól mutatja a ritkás, vékony erdő, itt éppen iszalaggal benőtt nyárfák láthatók.


A szigetet parthoz kapcsoló gát a mellékág északi negyedében épült, a képen a gáttól északra látható nyílt vízfelület látható. A Nagy-Duna medertől ugyancsak beerdősült zátony választja el. A kép meglehetősen csalóka, ebben a mederszakaszban az év legnagyobb részében nincsen víz.


A gáttól délre látható vízfelület záródása oldalirányból igen szembetűnő.


Az Égető-sziget gátja máig egyben van. Mivel az üledékek majdnem teljesen ellepték, a növényzet is megtelepedhetett rajta. Koronaszintjét a mai, 2010. 04.18-i reggel 7 órakor Vácott mért 224 cm alapján 240-250 cm közé becsülöm. Legalacsonyabb pontja a képen látható átnedvesedett aszfaltos burkolat. Magassága miatt a Főágból észak és dél felől beáramló Duna vízből könnyen kiülepedik a hordalék az álló vízben. A bokorfüzesek ezt az üledéket megkötik és megjelenésükkel tovább erősítik a feliszapolódási folyamatot. A mederben sok helyütt már a part és sziget között összefüggő növénytakaró alakult ki, ezek keresztirányban zárják el a mellékágat.

2010. április 12., hétfő

A gödi Duna mellékág lefűződése stagnáló vízszintnél 2010.04.10 - 04.11.

 
A 2007. év decemberi méréseimben kimutatott 125 cm-es küszöbszint 2010-re nagy valószínűséggel 123 cm-re csökkent. A hétvégi (április 10-11.) mérések stagnáló, gyengén apadó vízállásánál sokkal nagyobb pontossággal lehetett meghatározni a küszöbszintet. Ilyenkor szinte nincs is szükség az interpolálásra, hiszen a délelőtti és délutáni fényképek közötti vízszintingadozás mindössze 1 cm volt. Így az elmúlt 3 év megfigyelései közül ez eddig a legpontosabb, fontos viszonyítási alap lesz a Vízügytől jövő héten érkező adatok feldolgozásában. 
 

1. 2010. Április 10. szombat 14.20 Nagyon gyenge felszíni átfolyás


 2. 2010. Április 10. szombat 19.26 Felszíni átszivárgás


3. 2010. Április 11. vasárnap 10.07 Átszivárgás csak a sóderben


4. A 250 cm-es márciusi tetőzés és a 220 cm-es stagnálás jelei a parti füzesen.

Hétvégi váci vízállás adatok:
Szombat reggel     7 ----123 cm
Szombat este       19 ----124 cm
Vasárnap reggel    7 ----122 cm
Vasárnap este      19 ----120 cm

Helyszíni megfigyeléseim alapján megállapítható, hogy 117-123 cm közötti főági vízállásnál a Kis-Dunát elzáró sóderanyagban átszivárgás jelentkezik. Ekkor az első kép előterében jól látható mélyedésben vízáramlás mutatkozik a mellékág irányában. Ez az áramlás azonban gyenge, a homokszemeket nem tudja magával ragadni. Hordalékmozgás csak felszíni átfolyás esetén jelentkezik.

2010. április 7., szerda

A Szentendrei-szigetről


Visegrád alatt a nagy folyam két ágra szakad s a folyam medrét kísérő és irányitó hegyek kényszere folytán görbe szigetet képez, mely hol szélesedve, hol ismét keskennyé válva húzódik le Békásmegyerig, ahol a kétfelé oszlott Duna ujra eggyé válva hömpölyög tova.
Ez a gyönyörü sziget - a Szentendresziget, ezelőtt Monostorsziget. Keletkezése egészen természetes, a nagy erővel mozgó viztömeg, amelynek keletfelé irányuló folyásának hirtelen gátat vet a folyó balpartján huzódó hegylánc - s kénytelen egyszerre déli irányba csapni, és ezen a természetes átvágódás a viztömeggel együtt hömpölygő föld és kőanyagot lerakja, ami által a vizfenék emelkedvén - végre a vizszintjén is felülállva szigetet képez. Igy termett a Duna közepére a folyamnak magyarországi részén ez a második legnagyobb szigete. - Hossza 33 km. szélessége pedig 2-3 km.
Alakja szeszélyes - mint mindennek, amit a természet spontán teremt. Mindkét oldalán számos kisebb-nagyobb sziget kiséri, melyek közül a legnagyobbnak a területe sem nagyobb másfél száz holdnál - s ezen szigetekkel az egész - mondjuk szigetcsoport - térfogata körülbelül tizenkétezer hold. Rajta négy község van
...
Sziget-Monostor .... Valamikor  a sziget jóval népesebb volt. A török világ előtt számos olyan község feküdt itt, amelyekről okleveleinkből tudunk, nyomukat eltemette a vizárhozta föveny, a szellő hordta por és föld s a fáról hullott haraszt...
Igy tudunk arról, hogy itt állt Várad, Szent -Péter, Bulgár, Torda, - Tahi (mely a mai Tahi-Tótfaluval együtt formál csak helyiséget) egyedül is szép kiterjedésü helység lehetett, és Vác-rév emléke talán még ma is az a rév, mely Vác és a sziget között közlekedik.
...
Valamikor a község (Szigetmonostor) 4232 holdnyi terjedelmű határában két elég nagy község állott még, melyeknek ma azonban a helye nem, csak a neve ismert: Bulgár az egyik Szempe a másik. Sőt vannak irott nyomok, melyek szerint itt római lakott hely is lett volna s azt annak idején SALVA MANSIO ANTONIO néven nevezték. Építési maradványok hiányában persze ezekről nem szólhatunk.
A sziget, - melynek szélein a Duna odahömpölygette homok nagy területeket hordott be - persze ma sürün lombos, erdős, ami által maga a helység is felettébb sokat nyer. Itt a sziget földjét jól termőnek mondhatjuk, ahol a szép szántóföldek, buja rétek és gazdagon termő szőllők vannak.
Igy a lakosság módos, a mezőgazdaságra gondot fordító és értelmes.
Az 1754. évi vármegyei nemesi összeirás szerint már ekkor itt zálogos birtokos volt Horányi Antal budai lakos. E család szerepet játszott Pestvármegye életében, s annak alispánt, dietai követet, meg táblabirót is adott. A család nevét ma is őrzi a HORÁNYI CSÁRDA a pesti társaságok kedves kiránduló helye.
A helység egyik legnagyobb birtokosa ma Surányi József, aki birtokának egyik részét parcellázva nyaraló települ szánta. Ez a telep az alább tárgyalt Surány.

Rexa Dezső: Dunamenti nyaralóhelyek, Magyar Városok Monográfiája XV.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...