Hat hullám, avagy a leghosszabb dunai árvíz története

1965. Galambok és emberek. (#262229 Fortepan/Gyulai Gaál Krisztián)

Éppen hatvan éve, még bőven az árvízi védekezés kellős közepén, amikor még az sem látszódott, mikor lesz vége, már tudta mindenki, hogy az 1965. tavaszi-nyári árvíz minden szempontból rendkívüli lesz. A "nagy dunai árvíz". Mohácson és Dunaszekcsőn mind a mai napig ez a legmagasabb vízszinttel tetőző jégmentes árvíz, tartósságát tekintve sem azelőtt azóta nem nem volt ehhez fogható hosszúságú árvíz, Budapestnél március 27-én rendelték el az árvízvédelmi készültséget, amit csak száz nappal később, július 5-én szüntettek meg, és a tartósság következtében a levonuló vízhozam is sokszorosa volt a korábbiaknak. Nem véletlenül született annyi publikáció, már az árvíz levonulásának az évében, ahol a szocialista hatalmi ágak összefogásától a nemzetközi összefogáson át az okozott károk bemutatásán keresztül részletesen tárgyalták. E bejegyzésben a rendkívüli hidrológiai és meteorológiai eseményeket mutatjuk be.

A Nagy-Hadi-sziget Belgrád előtt, a Száva összefolyásánál (#105873 Fortepan/Hunyady József)

V.b Ami nem egy általános iskolai osztály neve ebben az esetben, hanem egy légköri jelenségé, ami igen gyakran bukkan fel dunai árvizek hátterében. A meteorológiai jelenséget részletesen megírtuk az osztrák Duna-szakasz legnagyobb árvizét bemutató írásban, és ugyanez a jelenség okozta a 2024. szeptemberi Borisz-árvizet is. 1954 után alig 11 évvel megismétlődött ugyanez a római ötös/bé időjárási helyzet, csakhogy sokkal nagyobb és elhúzódóbb mértékben. 

1964. őszén egy száraz októberre egy viszonylag csapadékos időszak köszöntött be a Duna Pozsony feletti vízgyűjtőjén. Novemberre egy közepes dunai árvíz alakult ki, a csapadéknak abból a részéből, ami a hóhatár alatt hullott. Ez az átlagosnak számító csapadék a hegyvidéki térségben a hóhatár felett elraktározódott, és már a következő árvizet készítette elő. 1965. februárban és márciusban a hómennyiség folyamatosan halmozódott, és március végére az elhúzódó, szokatlanul hideg időjárás és az elmaradó időszakos felmelegedések miatt a hóban tárolt vízmennyiség fél méterrel haladta meg a sokéves átlagot. Egy március végén érkező felmelegedés 1000 méteres magasságig elolvasztatta a havat, és ezzel egy időben kezdődő kiterjedt esőzések jelentősen felduzzasztották a Felső-Dunát, aminek következtében Budapest felett március 27-én elrendelik az árvízvédelmi készültséget. A március végi, hóolvadásból és csapadékból táplálkozó első árhullám április 4-én tetőzött Budapesten 651 centiméterrel. 

1. ábra A Duna 6+1 árhulláma 1964-1965-ben Regensburg és Mohács között
(forrás: Dunai Árvíz 1965)

Az április elején beköszöntő melegebb időjárását egy újabb hűvös, csapadékos periódus követte, az ebből táplálkozó, április 10-én kialakult második árhullám három nap múlva tetőzött Budapesten, 1,4 méterrel az első hullám szintje alatt. Április 15–23 között egy újabb földközi-tengeri eredetű csapadékzóna érte el a Keleti-Alpok keleti előterét, ez az V.b időjárási esemény rendkívül nagyarányú csapadékhullást eredményezett Stájerországtól Alsó-Ausztrián keresztül egészen Dél-Lengyelországig. A csapadék már erősen telített talajra hullott, ezért nem tudván elszivárogni, egyből lefolyt. A hideg következtében a hóhatár felett eközben tovább hízott a hótakaró, 3000 méter felett helyenként az 5 méteres vastagságot is elérte. Ez a csapadékesemény rendkívül súlyos károkat okozott Ausztriában, de a Keleti-Alpok Magyarország felé tartó folyói, a Rába, Répce, az Ikva és a Lajta is kiléptek a medrükből, és a minden korábbit meghaladó vízszintek több helyütt átszakították az árvízvédelmi töltéseket, például Sávár alatt a Rába, Répcelakon a Répce, Mosonmagyaróvárnál pedig a Lajta kiöntése okozott komoly károkat. A dunántúli mellékfolyók levonuló áradása aztán találkozott a Duna harmadik árhullámával, visszaduzzasztva azokat még jóval a torkolati szakasz fölött is. Ez a hullám április 27-én tetőzött a magyar fővárosban, 616 centiméterrel.

Árvíz Budapesten 1965-ben, ismeretlen dátum. (#31497 Fortepan/Pálinkás Zsolt)

A megpróbáltatásoknak koránt sem volt még vége, májusban továbbra is kitartott a hűvös és csapadékos időjárás, Ausztriában e hónapban összesen 15–25 csapadékos napot jegyeztek fel. Május 4–11. között újabb csapadékzóna érte el a Duna nyugati vízgyűjtőjét, és a hóhatár felhúzódása elindította a Duna negyedik árhullámát, ez 699 centiméterrel tetőzött május 16-án Budapesten. Május 18–20 között az újabb rendkívüli csapadékhullás egybeesett az Alpokban bekövetkezett felmelegedéssel, melynek révén a magasabb régiókban eddig felhalmozódott, hóban tárolt csapadék teljesen elolvadt és lefolyt. Az ötödik árhullám május 26-án tetőzött Budapesten 733 centiméterrel, és Mohácson már csak 34 centiméterrel maradt el a korábbi 1954-es rekordszinttől. 

2. ábra A Duna középvízhozamainak és a hatodik árhullám hozamának összehasonlító ábrája
Passau és a Dráva-torok között (forrás: Dunai Árvíz 1965)

Május végén egy újabb csapadékesemény következtében megindult a hatodik árhullám a Felső-Dunán, majd néhány szárazabb június eleji nap után 6-án kezdődő újabb heves esőzés (június 8–11 között az Inn völgyében négy nap alatt 120 mm csapadék hullott) útnak indította a hetedik árhullámot. Ezek időbeli közelségük miatt Magyarországra érve egymásra futottak, a hetedik hullám Dunaremeténél utolérte a hatodikat. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor a június 13–14-én Nyugat-Szlovákiában hullott rendkívüli mennyiségű csapadék felduzzasztotta a balparti Moravát és Vágot. A csehszlovákiai árvíz nagyságát mutatja, hogy a Vágon másodpercenként lefolyt 1500 köbméternyi víz jóval nagyobb volt, mint amennyi kisvizes időszakban lefolyik a Dunán Budapestnél, ráadásul ez rendkívül kedvezőtlen helyzetben emelte meg a Duna vízszintjét. Gönyűnél ekkor a Duna vízszintje már jelentősen meghaladta az addigi legmagasabb vízállást. A hatodik árhullám Budapesten 845 centiméterrel tetőzött, június 18-án. Lehetett volna ennél magasabb is a tetőzés, ha június 15-én és 18-án nem szakad át a töltés két helyen, Patnál (Zsitvatő) és Csicsónál (Csilizköz) a csehszlovák szakaszon. 

3. ábra a csehszlovákiai töltésszakadások során elöntött terület nagysága
(forrás: Dunai Árvíz 1965)

Az első töltésszakadás altalajtörés miatt következett be Pat mellett, amikor az átázott töltés már nem bírta megtartani a főágban emelkedő vízmennyiséget. 1965. június 15-én délelőtt fél kilenckor következett be a töltésszakadás, és hamarosan nyolcvan méter széles, hat méter mély résen ömlött ki a Duna az ártérre, kezdetben másodpercenként 600 köbméter hozammal, ami idővel csökkent a mögöttes 10 ezer hektárnyi terület töltődése miatt. Csicsónál két nappal később, június 17-én délelőtt 11 óra körül buzgárok jelentkeztek, és az ezeken átáramló víz gyorsan alámosta a töltést, a töltés koronája beszakadt és az átzúduló 1400 m3/sec (v.ö. fentebb a Vág vízhozamával) vízhozam 12 mély gödröt mosott ki és elárasztotta az egész Alsó-Csallóközt. Patnál június 24-ig volt átfolyás, de Csicsónál még július 8-án is ömlött a Duna a csallóközi ártérre. A töltésszakadások, és a kiömlő jelentős, kb. 775 millió köbméternyi vízmennyiség csökkentette a Budapestre érkező árhullám magasságát, egyben az árhullám tartósságát is (lásd 4. ábra).  

4. ábra A töltésszakadások miatt az árhullám gyorsabban vonult le. (forrás: Dunai Árvíz 1965)

Töltésszakadás a magyar szakaszon nem volt, ennek ellenére számos helyen szivárgó vizek fakadtak, a felgyűlt talajvíz is megjelenhetett városias területeken is. Különösen nehéz volt a helyzet a Szentendrei- és a Mohácsi-szigeten. Jugoszláviában ezzel szemben hat töltésszakadás volt, ezek azonban nem befolyásolták a magyarországi helyzetet. Július és augusztus hónapokban a további csapadékos periódusok rendkívüli módon elnyújtották az árvíz levonulását, Budapesten csak július végén süllyedt 500 cm alá a vízállás, Mohácson, ahol az 1965-ös árvíz a mai napig a rekordszintet jelenti, még augusztusban is 700 cm feletti vízállásokat mértek. 

Árvíz Budapesten 1965-ben, ismeretlen dátum (#273032 Fortepan/Schermann Ákos)

Összefoglalásként elmondható, hogy a hidrológia történetében a Dunán soha korábban nem tapasztalt tartósságú 1965-ös árvíz során a pozsonyi szelvényben március-június között összesen lefolyt 50 köbkilométernyi vízmennyiség ötöde származott hóból, 4/5-e pedig csapadékból. Pozsony felett ugyanebben az időszakban több hullámban lehullott csapadék összege 725 mm volt. 

A levonuló árvíz után elöntve maradt területek július 8-án a Táti-öblözetben (forrás)

Magyarországon 1965-ig a mértékadó árvízszint (MÁSZ) jellemzően az 1954-es jégmentes árvíz volt, egy déli szakasz kivételével. Dunaújváros és Dombori között ennél korábbi, 1940-es, 1897-es szintek jelölték a legmagasabb vízállásokat. Az 1965-ös árvíz mind tartósságában, mind a vízállások tekintetében meghaladta a korábbiakat, és Dunaszekcső és Mohács térségében a mai napig ez a legnagyobb jégmentes vízállás. Gönyűtől lefelé az 1965-ös hatodik hullám lett az új MÁSZ, és maradt egészen 2002-ig, miközben az 1926-os árvizet is meghaladta tartósság tekintetében. Ez a tartósság különösen veszélyes volt a töltések állékonysága miatt, hiszen minél tovább ázik egy töltés, annál nagyobb a szakadás veszélye. 

Nem véletlenül készültek fényképek tízezrei a töltésen dolgozó, az esőben ázó tízezernyi munkásokról katonákról, diákokról, ezek a fekete-fehér fényképek a mai napig meghatározzák az 1965-os nagy dunai árvízről alkotott képünket. 

Korábbi írásaink az 1965-ös árvízről:

• Árvíz 1965
• Árvízvédelem a szentek árnyékában - Az 1965-ös árvíz képei Vácott
• Dunában zokogó majom - Az 1965-ös esztergomi árvíz képei

Árvízvédelem a szentek árnyékában - Az 1965-ös árvíz képei Vácott

Gyimesi Sándor fényképei

Kerékpáros gyerekek Vácott, az Országház újrahasznosított kerítése mellett.

Vácott komoly gondban van az, aki szeretné a váci Tragor Ignác Múzeum 1965. évi árvízi képeit időben elhelyezni. Egy átlagos árvíz ugyanis jön, némi homokzsákpakolás után tetőzik, majd egy, legfeljebb két héten belül szépen levonul és el lehet pakolni az árvízi védekezés eszközeit. A régi idők árvizeiről készült képeket pedig a napi vízállásadatokkal összevetve könnyedén, szinte napra pontosan el lehet helyezni egy képzeletbeli idővonalon. 1965 ez több szempontból is problémás. Először is, a Duna vízállása Vácott március 18-a körül kezdett meredeken emelkedni (1. ábra), majd augusztusig összesen hét egymást követő árhullám vonult le, mintha sohasem akarna véget érni. Az árvízi védekezés több mint 120 napon át tartott, ez volt ugyanis Magyarország legtartósabb árvize mind a mai napig (lásd 2. ábra). Kisebbfajta csoda volt, hogy a tartósság és a rekordközeli vízállás ellenére nem történt töltésszakadás. Ennek ellenére Váccal szemközt, a Szentendrei-sziget öt települése alaposan megszenvedte az árvizet.

Váci vízállások 1965. március és augusztus között

Hány napon át haladott meg egy adott vízállást a Duna? Tartóssági görbe Vácott 1965-ben. 

A legválságosabb időszakot a június 8–11. között lehullott 120 milliméternyi csapadék okozta, de amikor ez levonult érkezett a Vág áradása június 14–16-án. A gyakori felhőszakadások miatt kiáradó Dráva pedig Mohácsnál változtatta tóvá a visszaduzzasztott Dunát.

Vácott az 1965-ös árvíz körülbelül 80 centiméterrel maradt el a 2013-as rekord árvíz szintjétől és 40 centiméterrel az 1876. évi szinttől, melyről írtunk nemrég a blogon. A Tragor Ignác Múzeum képei alapján nem lehet megállapítani, mekkora vízállásnál készültek, (ahogy azt sem, hogy egy napon-e) de valószínűleg nyári képekről lehet szó, azaz a magasabb vízállásokat láthatjuk rajtuk. Ekkoriban még kissé másképp nézett ki a váci Duna partja, mint manapság. Víz alá került a parti sétány, a Duna vize visszaduzzasztotta a Gombás-patakot, fenyegetve a kettes úton zajló közlekedést. A váci domborzat ismeretében a Burgundia városrész szenvedhette meg leginkább az árvizet, hasonlóan a korábbi árvizekhez.

Még nyílt Duna-meder látható a Szent Kereszt ferences templom alatt.

Víz alá került az Ady Endre sétány a Remete étterem alatt.

Az elárasztott Liszt Ferenc sétány a Hegyes torony tövében

Az Ady Endre sétány folyásirányban.

Kilátás a börtönre.

Korabeli katasztrófaturizmus.

Kilátás a Dunakanyarra.

Rögtönzött védvonal a szentek árnyékában.

Vác alsóvárosi részeit rendszeresen a Gombás-patak felől öntötték el a Duna árvizei

A visszaduzzasztott Gombás-patak

Rögtönzött rőzsefonatos védmű az alsóvárosi derítőtelepnél, a Liget végénél

Ha esetleg olvasóinkban emlékeket ébresztettek a képek, kérjük írják meg a történetüket, mielőtt feledésbe merülnek!

Ábrák forrása: Benkovits Ferenc-Jalsovszky Jenő: Az 1965. évi árvíz a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén, Hidrológiai tájékoztató, 1966. június. 

Köszönet a képekért és a segítségért Zomborka Mártának!

Dunában zokogó majom - Az 1965-ös esztergomi árvíz képei

Egy település életében mindig nagy dolog a dunai árvíz. Ilyenkor a település apraja nagyja a partra siet, ki az árvízvédelemben segédkezik, ki pedig az új arcát mutató folyót tanulmányozza. Nem volt ez másként a legutóbbi, 2013-as rekord árvíznél sem. És ugyanez történt 1965-ben, Esztergom városában is. Márkus Péter gyűjteményével teszünk egy helytörténeti sétát az 52 évvel ezelőtti, azóta alaposan megváltozott városban. 

Az Aradi vértanúk tere, jobbra hátul a Hévíz utca (ez már nincs meg)

A rendkívül hosszú ideig tartó 1965. évi árvíz idején, március közepétől, július közepéig hat árhullám vonult le a folyón. Annak, hogy ez a négy hónapig tartó árhullám végül töltésszakadás nélkül vonult le a magyar Duna-szakaszon az előző két árvíznek volt köszönhető, az 1954-es szigetközi és az 1956-os (mindmáig utolsó) jeges árvíz következtében megkezdődő partvédelmi munkálatok 1965-re nagyrészt befejeződtek. Ez idő alatt, 1960 és 1964 között új védelmi fal épült az esztergomi Kis-Duna-parton. Ez védte meg a várost az 1965-ös árvíztől, amely 120 napig tartott.

A Bajcsy-Zs. utca, most a bal oldalon van a Bástya és a Zöldház, háttérben a Szenttamás hegy

Azaz védte volna... Bár írtuk, hogy nem volt töltésszakadás sem Esztergomban, sem máshol Magyarországon, a képeken mégis úgy tűnik a Duna valahogy mégis bejutott a városba. Hogyan történhetett ez? Előfordulhatott, hogy az átázott védműveken folyamatos volt a szivárgás, de az is lehet, hogy az áradás közben lehullott csapadék nem talált utat a folyóba. Így fordulhatott elő, hogy 1965 júniusában csónakkal közlekedtek az emberek Esztergom néhány utcájában. 

A Széchenyi tér (Régi képek Esztergomról)

A képek többsége Gömöri Károly felvétele, néhány a Régi képek Esztergomról oldalról származik. Az árvíz június 17-én vagy 18-án tetőzött, de nem tudni, hogy a képek pontosan ekkor készültek-e, legvalószínűbb a június első két hete. A Bottyán és a Szent Erzsébet híd között, valamint a Hősök tere, Aradi vértanúk tere által bezárt négyszögben készültek a képek, többnyire olyan épületekről, amelyeket azóta már jórészt lebontottak. A kézdőkép is ilyen; az Aradi vértanúk tere 1. látható, ez a ház most is áll, jobbra hátul a hetvenes évek elején szanált Hévíz utca, a fotós háta mögött a Kis-Duna (akkoriban Lenin) sétány. A Lőrinc utca 17. játszótér felőli kapuja mellől készült a kép.

Az Aradi vértanúk tere, jobbra hátuk a Hévíz utca

A Bajcsy-Zs. utca - Fürdő köz (ez már nincs meg)

A Bottyán híd, tőle balra a Prímás szigeti Halászcsárda (már nincs meg, jó régen leégett)

A Hévíz utca (már nincs meg), jobbra hátul az Aradi vértanúk tere 1.

A Kis-Duna háttérben a Bottyán híddal, a Duna nem éri el a partvédelem magasságát

A Kis-Duna sétány - Lőrinc utca sarok, működésben a szivattyú

A Prímás sziget, Zeneiskola és csónakház a Bottyán hídtól balra

Esővíz, vagy Duna? A Kossuth L. utca, háttérben a Hősök tere a Kerektemplommal (Régi képek Esztergomról)

Homokzsákok pakolása. A Hősök tere és Árok utca sarok (Régi képek Esztergomról)

A Hősök tere, jobbra hátul a Kossuth L. utca vége (Régi képek Esztergomról)

Víz alatt a Prímás-sziget, a Lépcsős (Béke) híd jobb oldalán a Zokogó Majom kocsma (sajnos már nincs meg)

   

A Zokogó majom egy remek kiskocsma volt "kerthelyiséggel" a Kis-Duna partján a szigeten. Helyén ma parkoló áll. A képek helyszínének beazonosításában a mai térképek nem szolgálnak sok támponttal, ezért érdemes a fentrol.hu állományát böngészni:
  

A pirossal körberajzolt területet szanálták, a zölddel jelzett épület kivételével,
ezt a három emeletes épületet látni több képen.

A Bottyán és a Béke híd közötti terület, bal oldalon a Prímás-sziget

Az 1965-ös árvíz során Esztergom városában a mélyebben fekvő területeken jelent meg a víz, melyről nem tudni, hogyan került a városba. A Duna a mélyebben fekvő, védelmi művekkel el nem látott területeken okozott károkat, mint pl. a Prímás-sziget. Ha valakinek van kedve összevetni a vízzel borított területeket Esztergom város domborzatával egy korábbi cikkünk ábrája alapján megteheti!

Örsújfalu harca a Dunával

Örsújfalu (Nová Stráž) 1980 óta Komárom településrésze. Körülbelül 1800 lakosa közül a többség magyar, de talán még ők sincsenek tisztában településük és a Duna kapcsolatával. A falu az elmúlt évszázadokban számos csatát vívott a folyóval és többnyire vesztesen hagyta el a csatamezőt. Egy hatalmas árvíz után a harctér elhagyását sajnos szó szerint kellett érteni.  

Planum Danubii infra, ac supra possessionem Ujfalu i. Cottu [Comaromiensi] ingremiatam
defluentis faciem vehementer abradentis rippae statim in superiori fine possessionis exhibens... 1784 (forrás).

A Hungaricana térképgyűjteménye indította útjára ezt a bejegyzést is, amikor a Koppánymonostori (Szent Pál)-sziget történelméhez kerestem adatokat. A kérdéses szigetről találtam egy 1784-ben készült helyszínrajzot, ahol a keresett szigeten kívül minden más sokkal érdekesebb volt. Balról jobbra haladva először is ott van a Lidia-sziget, amely ma már nincsen ott és egyelőre nem is tudni mikor tűnt el és miért. Jövőbeli feladatunk lesz ennek felderítése. És ott van baloldalt fenn Szent Pál puszta, a Szent Pál-sziget névadója. 

Sajnos a térképen nincsen jelmagyarázat a betűkhöz, a kép beszédes latin felirata azonban pótolja ezt és segít eligazodnunk. A Duna és a tőle északra elhelyezkedő, Komárom vármegyei Újfalu és Cottu (?) birtokok helyszínrajzát látjuk, ahol az erős sodrás alámossa a település feletti partszakaszt. Ezt a részt recézett vonallal és "zatony" felirattal jelölik. Az elmosódás természetesen a homorú oldalon jelentkezik és partomlással veszélyezteti a település nyugati házsorait. A helybéliek látszólag tisztában voltak a veszéllyel és megtették a tőlük telhető intézkedéseket, hogy a katasztrófát elkerüljék:

1. Építettek két háromszög alakú sarkantyút a Lidia- és a Szent Pál-sziget között található ún. inflexiós pont két oldalára (S és 6. ill.  B és C jelzés). 
2. A második sarkantyú és a település közti partszakaszt hordalékfogó vesszőfonattal erősítették meg az elmosódás ellen. 

Így a szaggatott vonallal jelölt sodorvonal a meder közepére került és part pusztulása lelassult. Az ekkor még két részből, Posessio Újfaluból és Praedium Örsből álló falu egy időre megmenekült a Dunától. 

1824. Duna mappáció

Negyven év múlva, a Duna Mappáció valamikor 1824-ben készült szelvényén újabb folyószabályozási műveket láthatunk, 10 apró sarkantyút. A térképhez egy részletes leírás is tartozik, melyet Báthory István térképész jegyzett le 1824 nyár elején. Ebben leírja Örsújfalu XIX. század elején a Dunával vívott harcát:

A falu feletti part egy szakaszon erősen elmosódott, (1824) májusban és júniusban, a térképészek ott tartózkodása idején 1-2 öl tűnt el a partból. Valójában már néhány évvel korábban több helyen vesszőfonatos sövénnyel megerősítették, melyek mögött a hordalék kezdett felgyűlni, de a gyakori áradások megrongálták és elmosták mögüle a partot, így azok most szabadon állnak a vízben.  Ezt a vesszőfonatos védművet újfalusi segítséggel szeretnék javítani és megkettőzni, úgy, hogy mindkét sarkantyú közé még egyet építenének. Az uradalom már rendelkezésre bocsátotta a szükséges anyagot a szemközti (Szent Pál)-szigetről. Alacsony vízállásnál kilátszik egy sarkantyú maradványa, amelyet a vármegye több mint tíz éve épített ott, ahol a pusztuló part kezdődik. Ez a sarkantyú sikeresen feliszapolta a partot, melyen fűzfák nőttek, de egyes részei a szarvasmarhák és a hajóvontatók taposása nyomán elpusztult. Legkisebb vízállás idején a jobb oldali Dunaág sok helyütt szárazra kerül és a hajósok kénytelenek a Monostori-sziget alatt, a bal part felé haladni.  A bal parti területek laposak és a legnagyobb árvizek teljesen elborítják. Az árvizek többnyire az Érsekújvári-Dunán érkeznek, Komárom város területén keresztül és praktikus módon ugyanezen az irányban térnek vissza a mederbe. Az Újfalu és Szent Pál puszta között körülbelül 30 évvel ezelőtt a vármegye által épített töltés a főágban tartja az rendszeres éves árvizeket. A legnagyobb árvizek azonban elöntik a környéket és veszélyeztetik a Komárom-Pozsony út forgalmát. Az újfalusi rész talaja felül  laza, 3-4 láb vastag homokos altalajból áll, alatta a kavics és a homok válik uralkodóvá. 

Plan über den Stand-Ort der Mühlen zu Ujfalu 1854 (forrás).

Az 1824-ben egymástól mindössze egy utca által elválasztott települések még mindig a Duna partján találhatók. Mint ahogy újabb 20 év múlva is, amikor valaki úgy döntött 1854-ben, hogy külön térképet szentel az Újfalunál állomásozó két darab hajómalomnak. Örsújfalu úgy tűnik helyben vészelte át az Esztergomot is elpusztító 1838-as jeges árvizet, de még ekkor sem egyesítették közigazgatásilag.

Osztrák hajózási térkép, 1857.

Az 1857-ben kiadott, tehát valamivel korábban felmért osztrák hajózási térképen már valami megváltozik. A két település, Újfalu és Nemes-Örs még ott van a parton, miközben a főút mellett új házhelyeket parcelláztak. Nem példa nélküli az, amit itt látunk. A pusztító 1838-as jeges árvíz után költözött mai helyére Csepel, és korábban Szigetmonostor is. Valamikor 1854 és 1857 között Duna-Újfalu, megelégelvén a Duna kibírhatatlan szomszédságát, fél kilométerrel északabbra költözött a Komárom-Pozsony főút mellé. 

Az újfalusi rész házait lebontották és fél kilométerrel északabbra újra felépítették. A régi településen a térképek nem ábrázoltak templomot, az új templom 1910-ben készült el. Örsújfalu magja a Podzáhradná /Alsókert utca, Vnútorná / Belső utca és Krizna / Kereszt utca által bezárt területen jött létre. Úgy tűnik, a község határát keletről alkotó Dunajsky rad/ Duna sor mentén "csúsztatták" el a falut a mai helyére.

III. kat. felmérés; elköltözött a falu. 1882 (forrás: mapire.eu)

A III. katonai felmérés 1882-ben készült szelvényén Duna-Örsöt még mindig a helyén találjuk, nem lehetetlen, hogy a különálló faluban eltérően határoztak a költözésről. De mi lehetett az a hidrológiai esemény, amely költözésre bírta az őrsieket is? 

Nincs könnyű dolgunk, ugyanis az Örsújfaluról elérhető cikkek, honlapok némák ezzel kapcsolatban. És azért sem egyszerű megmondani mi történhetett, mert két olyan esemény is volt ebben a negyedszázados intervallumban, melyek külön-külön is eredményezhették a költözést. 

1876. február 21-én egy Gönyűben 8 óra 15 perckor feladott távirat vezethet minket nyomra:

Tegnap erős jégzajlás volt, a víz szintje 7,21 méter, 83 cm-t emelkedett. Kolozsnéma és Nagykeszi védőgátjait átlépte a víz, Örsújfalunál átszakadt a gát.

Csakhogy négy évre rá, 1880-ban újabb téli jeges árvíz pusztította el Komárom szabad királyi város környékét:

...Mindezekhez járúltak még az 1876- és 1880-iki téli árvizek, melyek ismét tetemes károkat okoztak a sokat szenvedett városnak. Az 1880-iki árvíz után épűlt ki az akkor Komáromban lakó Salvator János főherczeg kezdeményezésére és támogatásával a vár terűletét biztosító dunaparti védtöltés.

Feltehetően fokozatos elvándorlásról lehetett szó, nem pedig egy drasztikus esemény váltotta ki. Mindenesetre a hidrológiai okokat sem zárhatjuk ki.

Örsújfalu szabályozási művei 1911. (forrás)

Örsújfalu a költözéssel egy időre megszabadult a Duna hívatlan látogatásaitól. Komárom környékén már az 1880-as árvíz után (a nagy szabályozás előtt) megépültek a védművek, de ez nem terjedt ki a Komárom vármegyei teljes Duna-szakaszra. A millennium évében, 1896-ban készült el az Alsó-Csallóközt védő töltés, melyet később fokozatosan magasítani kellett.

Az 1965-ös árvíz által elöntött terület (nyilak jelzik a töltésszakadást)

  

Ugrunk egy kicsit az időben, egészen 1965-ig, amikor Csehszlovákia történetének legpusztítóbb árvize vonult le a Dunán. A "levonult" kifejezés nem teljesen fedi azt mi is történt március és július között, ugyanis e négy hónap alatt folyamatosan olyan magas volt a vízállás, hogy a töltések júniusra teljesen átáztak. Június 15-én Pat és Zsitvatő között átszakadt a töltés és a kiömlő víz egészen Ógyalláig elborított mindent, leállt a közlekedés a vasúton és az Érsekújvár-Komárom főúton. Két nap múlva, június 17-én Kulcsod és Csicsó között 18 méteres hosszon átszakadt a töltés, mely később negyed kilométeresre tágult. 

Az árvíz pusztítása Örsújfaluban (forrás)

Teljesen víz alá került az Alsó-Csallóköz Örsújfaluval együtt. Komáromot ekkor már csak Magyarország felől lehetett megközelíteni és evakuálni. Valószínűleg ez a két töltésszakadás mentette meg Magyarországot a hasonló katasztrófától. 1200 négyzetkilométeren 37 települést evakuáltak, összesen 54000 ember volt kénytelen elhagyni lakóhelyét.  

Örsújfalu azóta is a mai helyén található, bár újabb és újabb földterületeket parcelláznak, a település magja még mindig az a terület, ahová őseik 1854-1857 között áttelepültek. Régi házainak nyomát a Duna már réges-régen elegyengette. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Bumm.sk: 50 éve változtatta tengerré a Csallóközt az évszázad árvize 
• SME.sk: Polstoročie od pohromy so šťastným koncom 
• Dr. Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007) 
• Magyar Nemzeti Levétár: „a víz … kiöntéssel fenyeget, ha még néhány lábat árad” 
• Új Szó: A nagy árvíz, negyvenöt esztendő távlatából 

Vízhozam rekord a Dráván!

IN ENGLISH

Ma magdőlt a vízhozam rekord a Dráván. Ptuj városánál másodpercenként 3100-3200 köbmétert mértek, amely 500 köbméterrel haladta meg az 1965-ben mért eddigi legnagyobb értéket. Jelenleg, november 6-án este a Duna vízhozama Budapestnél 1760 m³. Napokon belül előállhat a torkolatnál egy meglehetősen ritka hidrológiai jelenség, amikor is a csupán negyedik legnagyobbnak számító mellékfolyó kétszer annyi vizet szállít, mint a főfolyó Duna.

Lavamünd víz alatt. 2012. 11. 06. (kép: Standard.at)

A hetek óta tartó esőzések következtében kilépett medréből a Dráva. A szlovén-olasz-osztrák határon lehullott 80-100 mm csapadék árvizeket indított az Isonzón, a Murán, a Száván és a Rábán is. Utóbbin, ha nem is ugyanakkora mértékben, de komoly áradás vonult le. Szentgotthárdon a vízszint csupán 80 centiméterrel maradt alatta az eddig mért legnagyobb vízállásnak. 

A legsúlyosabb helyzet a Dráva vízrendszerének osztrák és szlovén szakaszán alakult ki. A folyó teljes hosszán leállították mind a 16 vízerőművet (11 osztrák, 8 szlovén és 3 horvát). Ausztriában kénytelenek voltak megnyitni tározókat a duzzasztóművek védelme érdekében, aminek következtében Dravograd települést teljesen körbezárta a megáradt folyó és a földcsuszamlások zárták el az utakat. Az iskolákból nem engedték haza a diákokat, ugyanis nem volt már hova. A lakosságot hotelekben szállásolták el. Megszakadt a gázszolgáltatás és leállt a központi fűtés.

Dravograd, víz alatt 2012. 11. 06. (kép: Poleshift.ning.com)

Duplek települést szinte teljes egészében elárasztotta a Dráva, itt körülbelül 250-300 ház áll a vízben. Még a Suhadolnica (~szárazvölgy) patakon is rekordmennyiségű vízhozamot mértek. Több farmról állatokat kellett kimenekíteni magasabban fekvő területekre. A mentésben részt vesz a tűzoltóság és a szlovén hadsereg 120 katonája.

A szlovén határon álló osztrák Lavamünd településnél már levonult az árvíz itt jelenleg a romok és a hordalék eltakarítása zajlik. Számos híd megrongálódott, utakat mostak alá a kiáradt mellékpatakok. A Dráva vízgyűjtő felső szakaszán jelenleg is esik az eső, ezért a vízügyi szakemberek az éjszaka folymán továbbra is magas vízállásra számítanak. A Maribornál átlagosnak mondható 300 m³/sec vízhozam a tízszeresére duzzadt és a nap folyamán a legtöbb szlovén vízmérce 8 méter fölötti értéket mutatott.
 

A medréből kilépett Waidis patak (kép: Krone.at)

Jelenleg az árhullám a horvát szakaszon tetőzik és közelít Őrtilos felé, ahol már tegnap reggel óta gyorsan emelkedik a vízszint. Az előrejelzések szerint itt is meg fog dőlni a vízállás rekord. Várhatóan a magyar szakaszon is elrendelik majd a legnagyobb fokú árvízvédelmi készültséget.  

Mindeközben kifejezetten alacsony a Duna és a Balaton vízszintje. A Dráva torkolatánál éppen ezért nem fog összetorlódni a két víztömeg, mint legutóbb 1965-ben, a nagyárvíz idején.

A Dráva mindenhol. (kép: Sloveniatimes.com)

1965-ben a 2600 m³ legnagyobb értékkel tetőző árvíz sokkal nagyobb pusztítást végzett, ugyanis az árvízvédelmi töltések java részét csak ez után építették ki. Ez az árvíz azért is volt különösen emlékezetes, mert egyidőben érkezett az eddig legtartósabb dunai árvízzel, amikor is több mint 100 napon keresztül volt érvényben az árvízvédelmi riasztás.

A Dráva árvize Ausztriában, 1965 (kép: Dravaradio.eu)

Meglehetősen szokatlan időben érkezett a 2012 novemberi szlovéniai árvíz. A késő őszi időszak jellemzően a kisvizek ideje. Ilyenkor elapadnak a magashegységi patakok, főként a fagyás miatt, megszűnik a gleccserek olvadása. Most azonban a napok óta tartó esőzések következtében a talaj olyannyira telítődött vízzel, hogy már képtelen volt mindezt elnyelni. Erre utalnak a földcsuszamlásokról, sárfolyásokról szóló hírek. Az őszi, téli esők nem szokatlanok a mediterrán térségben. Viszont ha igazak a híresztelések, miszerint ez az éghajlati öv lassanként egyre északabbra vándorol, fel kell készülnünk ennél nagyobb árvizekre is. 

Éppen ezért kifejezetten kerülendő az "évszázad legnagyobb árvize" fordulat, hiszen alig 12 év telt el a XXI. századból.