2017. június 5., hétfő

Örsújfalu harca a Dunával


Örsújfalu (Nová Stráž) 1980 óta Komárom településrésze. Körülbelül 1800 lakosa közül a többség magyar, de talán még ők sincsenek tisztában településük és a Duna kapcsolatával. A falu az elmúlt évszázadokban számos csatát vívott a folyóval és többnyire vesztesen hagyta el a csatamezőt. Egy hatalmas árvíz után a harctér elhagyását sajnos szó szerint kellett érteni.  

Planum Danubii infra, ac supra possessionem Ujfalu i. Cottu [Comaromiensi] ingremiatam
defluentis faciem vehementer abradentis rippae statim in superiori fine possessionis exhibens... 1784 (forrás).

A Hungaricana térképgyűjteménye indította útjára ezt a bejegyzést is, amikor a Koppánymonostori (Szent Pál)-sziget történelméhez kerestem adatokat. A kérdéses szigetről találtam egy 1784-ben készült helyszínrajzot, ahol a keresett szigeten kívül minden más sokkal érdekesebb volt. Balról jobbra haladva először is ott van a Lidia-sziget, amely ma már nincsen ott és egyelőre nem is tudni mikor tűnt el és miért. Jövőbeli feladatunk lesz ennek felderítése. És ott van baloldalt fenn Szent Pál puszta, a Szent Pál-sziget névadója. 

Sajnos a térképen nincsen jelmagyarázat a betűkhöz, a kép beszédes latin felirata azonban pótolja ezt és segít eligazodnunk. A Duna és a tőle északra elhelyezkedő, Komárom vármegyei Újfalu és Cottu (?) birtokok helyszínrajzát látjuk, ahol az erős sodrás alámossa a település feletti partszakaszt. Ezt a részt recézett vonallal és "zatony" felirattal jelölik. Az elmosódás természetesen a homorú oldalon jelentkezik és partomlással veszélyezteti a település nyugati házsorait. A helybéliek látszólag tisztában voltak a veszéllyel és megtették a tőlük telhető intézkedéseket, hogy a katasztrófát elkerüljék:
  1. Építettek két háromszög alakú sarkantyút a Lidia- és a Szent Pál-sziget között található ún. inflexiós pont két oldalára (S és 6. ill.  B és C jelzés). 
  2. A második sarkantyú és a település közti partszakaszt hordalékfogó vesszőfonattal erősítették meg az elmosódás ellen. 
Így a szaggatott vonallal jelölt sodorvonal a meder közepére került és part pusztulása lelassult. Az ekkor még két részből, Posessio Újfaluból és Praedium Örsből álló falu egy időre megmenekült a Dunától. 

1824. Duna mappáció

Negyven év múlva, a Duna Mappáció valamikor 1824-ben készült szelvényén újabb folyószabályozási műveket láthatunk, 10 apró sarkantyút. A térképhez egy részletes leírás is tartozik, melyet Báthory István térképész jegyzett le 1824 nyár elején. Ebben leírja Örsújfalu XIX. század elején a Dunával vívott harcát:

A falu feletti part egy szakaszon erősen elmosódott, (1824) májusban és júniusban, a térképészek ott tartózkodása idején 1-2 öl tűnt el a partból. Valójában már néhány évvel korábban több helyen vesszőfonatos sövénnyel megerősítették, melyek mögött a hordalék kezdett felgyűlni, de a gyakori áradások megrongálták és elmosták mögüle a partot, így azok most szabadon állnak a vízben.  Ezt a vesszőfonatos védművet újfalusi segítséggel szeretnék javítani és megkettőzni, úgy, hogy mindkét sarkantyú közé még egyet építenének. Az uradalom már rendelkezésre bocsátotta a szükséges anyagot a szemközti (Szent Pál)-szigetről. Alacsony vízállásnál kilátszik egy sarkantyú maradványa, amelyet a vármegye több mint tíz éve épített ott, ahol a pusztuló part kezdődik. Ez a sarkantyú sikeresen feliszapolta a partot, melyen fűzfák nőttek, de egyes részei a szarvasmarhák és a hajóvontatók taposása nyomán elpusztult. Legkisebb vízállás idején a jobb oldali Dunaág sok helyütt szárazra kerül és a hajósok kénytelenek a Monostori-sziget alatt, a bal part felé haladni.  A bal parti területek laposak és a legnagyobb árvizek teljesen elborítják. Az árvizek többnyire az Érsekújvári-Dunán érkeznek, Komárom város területén keresztül és praktikus módon ugyanezen az irányban térnek vissza a mederbe. Az Újfalu és Szent Pál puszta között körülbelül 30 évvel ezelőtt a vármegye által épített töltés a főágban tartja az rendszeres éves árvizeket. A legnagyobb árvizek azonban elöntik a környéket és veszélyeztetik a Komárom-Pozsony út forgalmát. Az újfalusi rész talaja felül  laza, 3-4 láb vastag homokos altalajból áll, alatta a kavics és a homok válik uralkodóvá. 
Plan über den Stand-Ort der Mühlen zu Ujfalu 1854 (forrás).

Az 1824-ben egymástól mindössze egy utca által elválasztott települések még mindig a Duna partján találhatók. Mint ahogy újabb 20 év múlva is, amikor valaki úgy döntött 1854-ben, hogy külön térképet szentel az Újfalunál állomásozó két darab hajómalomnak. Örsújfalu úgy tűnik helyben vészelte át az Esztergomot is elpusztító 1838-as jeges árvizet, de még ekkor sem egyesítették közigazgatásilag.

Osztrák hajózási térkép, 1857.
Az 1857-ben kiadott, tehát valamivel korábban felmért osztrák hajózási térképen már valami megváltozik. A két település, Újfalu és Nemes-Örs még ott van a parton, miközben a főút mellett új házhelyeket parcelláztak. Nem példa nélküli az, amit itt látunk. A pusztító 1838-as jeges árvíz után költözött mai helyére Csepel, és korábban Szigetmonostor is. Valamikor 1854 és 1857 között Duna-Újfalu, megelégelvén a Duna kibírhatatlan szomszédságát, fél kilométerrel északabbra költözött a Komárom-Pozsony főút mellé. 
Az újfalusi rész házait lebontották és fél kilométerrel északabbra újra felépítették. A régi településen a térképek nem ábrázoltak templomot, az új templom 1910-ben készült el. Örsújfalu magja a Podzáhradná /Alsókert utca, Vnútorná / Belső utca és Krizna / Kereszt utca által bezárt területen jött létre. Úgy tűnik, a község határát keletről alkotó Dunajsky rad/ Duna sor mentén "csúsztatták" el a falut a mai helyére.

III. kat. felmérés; elköltözött a falu. 1882 (forrás: mapire.eu)

A III. katonai felmérés 1882-ben készült szelvényén Duna-Örsöt még mindig a helyén találjuk, nem lehetetlen, hogy a különálló faluban eltérően határoztak a költözésről. De mi lehetett az a hidrológiai esemény, amely költözésre bírta az őrsieket is? 

Nincs könnyű dolgunk, ugyanis az Örsújfaluról elérhető cikkek, honlapok némák ezzel kapcsolatban. És azért sem egyszerű megmondani mi történhetett, mert két olyan esemény is volt ebben a negyedszázados intervallumban, melyek külön-külön is eredményezhették a költözést. 

1876. február 21-én egy Gönyűben 8 óra 15 perckor feladott távirat vezethet minket nyomra:
Tegnap erős jégzajlás volt, a víz szintje 7,21 méter, 83 cm-t emelkedett. Kolozsnéma és Nagykeszi védőgátjait átlépte a víz, Örsújfalunál átszakadt a gát.
Csakhogy négy évre rá, 1880-ban újabb téli jeges árvíz pusztította el Komárom szabad királyi város környékét:
...Mindezekhez járúltak még az 1876- és 1880-iki téli árvizek, melyek ismét tetemes károkat okoztak a sokat szenvedett városnak. Az 1880-iki árvíz után épűlt ki az akkor Komáromban lakó Salvator János főherczeg kezdeményezésére és támogatásával a vár terűletét biztosító dunaparti védtöltés.
Feltehetően fokozatos elvándorlásról lehetett szó, nem pedig egy drasztikus esemény váltotta ki. Mindenesetre a hidrológiai okokat sem zárhatjuk ki.

Örsújfalu szabályozási művei 1911. (forrás)

Örsújfalu a költözéssel egy időre megszabadult a Duna hívatlan látogatásaitól. Komárom környékén már az 1880-as árvíz után (a nagy szabályozás előtt) megépültek a védművek, de ez nem terjedt ki a Komárom vármegyei teljes Duna-szakaszra. A millennium évében, 1896-ban készült el az Alsó-Csallóközt védő töltés, melyet később fokozatosan magasítani kellett.

Az 1965-ös árvíz által elöntött terület (nyilak jelzik a töltésszakadást)
  
Ugrunk egy kicsit az időben, egészen 1965-ig, amikor Csehszlovákia történetének legpusztítóbb árvize vonult le a Dunán. A "levonult" kifejezés nem teljesen fedi azt mi is történt március és július között, ugyanis e négy hónap alatt folyamatosan olyan magas volt a vízállás, hogy a töltések júniusra teljesen átáztak. Június 15-én Pat és Zsitvatő között átszakadt a töltés és a kiömlő víz egészen Ógyalláig elborított mindent, leállt a közlekedés a vasúton és az Érsekújvár-Komárom főúton. Két nap múlva, június 17-én Kulcsod és Csicsó között 18 méteres hosszon átszakadt a töltés, mely később negyed kilométeresre tágult. 

Az árvíz pusztítása örsújfaluban (forrás)

Teljesen víz alá került az Alsó-Csallóköz Örsújfaluval együtt. Komáromot ekkor már csak Magyarország felől lehetett megközelíteni és evakuálni. Valószínűleg ez a két töltésszakadás mentette meg Magyarországot a hasonló katasztrófától. 1200 négyzetkilométeren 37 települést evakuáltak, összesen 54000 ember volt kénytelen elhagyni lakóhelyét.  

Örsújfalu azóta is a mai helyén található, bár újabb és újabb földterületeket parcelláznak, a település magja még mindig az a terület, ahová őseik 1854-1857 között áttelepültek. Régi házainak nyomát a Duna már réges-régen elegyengette. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...