Melyik? — lenne a helyes válasz arra a kérdésre, hogy hol állt az egykoron híres és hírhedt Duna-parti Kutyavilla halászcsárda. Merthogy legalább kettő volt belőle, ráadásul az újabb, budafoki alig néhány évtizeden keresztül állt fenn, ellentétben a régebbivel, ami nem is Budafokon volt. A szájhagyomány Krúdy Gyula és Bródy Sándor nevét is a budafoki Kutyavillához kapcsolja, holott majdnem biztos, hogy ők még a régi Kutyavillában vendégeskedtek, amely az újabbhoz hasonlóan ugyancsak eltűnt nyomtalanul.
Sokszor leírtuk már, váci, horányi, káposztásmegyeri, stb. példákon, mégsem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Duna mellett, a településektől viszonylag távol fekvő magányos csárdák nem csak kultúrtörténeti szempontból érdekesek, hanem magukkal hordoznak olyan hétköznapi szemmel láthatatlan földrajzi, hidrológiai információkat, melyekből következtetéseket lehet levonni a Duna medrének évszázados, ha nem évezredes változásaira. Csárda ugyanis ritkán áll magában a Duna parton, legtöbbször szükség van valamilyen telepítő tényezőre, ezek közül pedig a legfontosabb az emberi jelenlét. Emberi jelenlét pedig jellemzően ott van, ahol rendszeresen át lehet kelni a folyón, az állandó hidak előtti korokban ezt a révátkelők biztosították. Révátkelők pedig elsősorban a folyók inflexiós pontján létesültek, ahol mindkét oldali part viszonylag stabil volt, ahol sem erózió, sem pedig zátonyképződés nem akadályozta az átkelést. Ehhez kapcsolódik egy további jelenség is, a Duna-parti csárdáknak jellemzően volt ókori római előzményük is, hiszen szabályos távolságokra, de főleg az inflexiós pontoknál római őrtornyok épültek a dunai határ védelmére. Ezek jellemzően mesterséges magaslaton álltak, amit a torony árkából nyertek. Ezeket a magaslatokat örökölték meg a csárdák is, némi védelmet biztosítva a dunai áradások ellen. Jellemzően a révátkelők és a dunai csárdák története évszázadokon át közös volt, a hidak felépülése és a hajómalmok megszűnése siettette végzetüket, de a két világháború időszakában kaptak némi haladékot a vízisportok fellendülésével.
Nagyjából ugyanez a történet vázolható fel a Kutyavillával kapcsolatban is, pontosabban az első Kutyavillával kapcsolatban, amely eredetileg ugyan a Promontor néven ismert Budafokhoz tartozott, 1820 után azonban a Budafok területéből kiszakadó Albertfalvához került. A Kutyavilláról szóló különféle, esetenként felületes írások vagy nem említik ezt az első csárdát, vagy nem egyértelműen különítik el a másodiktól, miközben például arról írnak, hogy a Kutyavilla legalább háromszor épült újjá [1]. Éppen ezért fontos, hogy ezt a két periódust el tudjuk határolni térben és időben, mivel külön érdekessége a történetnek, hogy a régi Kutyavilla épülete feltehetően túlélte az új csárdát.
 |
| A Budafok-Csepel révátkelés és a Sörház 1778-ban (forrás) |
Ha valaki a jelen felől vizsgálja a Kutyavillák történetét meglepődve veheti észre, hogy miközben a két világháború közti Budafokon a budafoki Városháza környékén jelölik a csárdát, addig a XIX. század végi térképeken, pl. a kataszterin ugyanott csak egy üres placc látható, épületnek nyoma sincs a Duna-parton, viszont a Kutyavilla név szerepel rajta, de már Albertfalva területén, kb. 1200 méterrel északabbra, nagyjából a semmi közepén. A semmi azonban látszólagos, ez volt eredetileg a Budafok és Csepel közötti révátkelő helye, ezen kívül itt épült fel a budafoki Sörház is, melynek alapfalait régészek tárták fel a régi Kutyavillától 130 méterre, délnyugatra. A régészek találtak itt mást is, például római mérföldköveket [2], és az átkelőtől északra római falmaradványokat, ezek kapcsolatban lehettek a III. században elpusztult albertfalvai római segédcsapat táborral. Régészek szerint a Kutyavilla is egy római őrtorony helyére épülhetett [3].
A Dunának ez a jobb parti, a Gellért-hegy és a Tétényi-fennsík között elterülő, Lágymányosként ismert öblözete árvízjárta terület volt, így az ártéren épített házak sokat szenvedtek a magas vízállástól. A Kutyavilla és a Sörház feltehetően a 1716. körül épülhetett [1], ahogy a révátkelő is működött már ekkoriban Csepel irányába. Azonban az 1838-as árvíz Csepelt elpusztította, méghozzá olyannyira, hogy új faluhelyet voltak kénytelenek kijelölni a lakosság számára. Valószínűleg a Kutyavilla is erre a sorsra jutott, de újjáépült, a révátkelő ezután is maradt ezen a helyen. 1872-ben újabb komoly változást okozott a Soroksári-Duna lezárása, amikor az onnan átirányított vízmennyiség is a Budafoki-ágban volt kénytelen utat találni, megemelve a Duna átlagos vízszintjét. 1876-ban újabb hatalmas árvíz érkezett, ismét elárasztva a Kutyavillát.
 |
| A régi Kutyavilla helyzete 1880 körül (mapire.eu) |
Ez a régi Kutyavilla volt akkoriban az egyetlen Duna-parti vendéglátóhely a környéken, romantikus hely lehetett, a szó legrosszabb, "rózsasándoros" értelmében, annak ellenére, hogy a tulajdonos maga a Habsburg-Lotaringiai család volt. 1910-ben így írt róla egy feltehetően elégedetlen vendég:
"Ez a Kutya-villa egy ocsmány, dunaparti korcsma, csúf, kietlen tájon. Csupa piszok, por, nehéz bűz és förtelem az egész. A magyar impresszionisták nagy előszeretettel látogatják, de magyar gyomruk dicséretére legyen mondva, inkább a halpaprikás, mint az impressziók miatt. [4]"
Gyakori volt itt a rablás, verekedés, a prostitúció, előfordul párbaj és gyilkosság is. A halász és molnármesterség hanyatlásával kicserélődött a törzsvendégek köre, budai ügyvédektől környékbeli cigányokig mindenki megfordult itt, mindenek előtt a hely híres halpaprikása miatt, melynek alapanyagát a csárdánál horgonyzó hajó rekeszeiből emelték ki frissen. A környékről ugyancsak szélsőséges véleményt írt a vendégkör, volt aki a nagy kertben, az erdőben sétálgatott, míg az étel főtt, virágot szedett a mezőn, vagy úszott a Dunában, míg mások a szomszédos vágóhíd, a ravatalozó, vagy éppen az albertfalvai temető miatt érezték nyomasztónak a vidéket [5]. Ez a régi Kutyavilla elevenedik meg Krúdy műveiben, aki 20 évesen (1898 körül) pont itt ismerkedett meg Bródy Sándor íróval, aki rendszerint ide hozta azokat a színinövendék hölgyeket, akiket fel akart szedni [6]. A régi Kutyavilla utolsó tulajdonosa egy bizonyos Bálóné volt.
 |
| Szia Uram, Kutyavilla érdekel? (forrás) |
A régi Kutyavillát 1911-ben bérbe adásra hirdették meg, de két évre rá, 1913-ban már múlt időben írnak róla: "Amióta a Kutyavilla megszűnt, Stroblék jöttek errefelé divatba. Nagy kár a kedves kis halászcsárdáért, amely a kosztján kívül annyi különleges mulatsággal szolgált [5]." Ettől kezdve a régi Kutyavilla történetéről megszakadnak a források, az épületek későbbi hasznosításáról nincs információ, de valószínűleg túlélték a világháborúkat és csak 1968 után bontották el. 1973-ban már épült a helyén egy új irodaház, a Panel u. Árasztó u. sarkán. Mindenképpen fonos tehát leszögezni, hogy az 1910-es évekre datált kutyavillás képeslapok még ezt a régi csárdát és az itteni Duna-partot ábrázolják.
 |
| A régi Kutyavilla két épülete a parton, 1968-ban (fentrol.hu) |
Egy rövid hiátus után, 1922-ben újra felbukkan a Kutyavilla név, immár az új helyén, így írnak róla: "...nemrégiben forgalmasabb helyre tették át: a budafoki alsó őrházhoz, ahol a MÁV, a Délivasút és a helyiérdekű villamos sinei összefutnak [7]." A helyválasztás hasonlóan pocsék volt, 1926-ban egy komolyabb nyári csapadék [8] elárasztotta a környékét, 1940-ben, 1941-ben, 1954-ben és végül 1965-ban a Duna volt a vendég a díszes oromzatú, lapostetős épület falai között. 1940-ben és 1941-ben a víz a földszinti ablakok tetejéig ért, a jégzajlás elpusztította a teraszt, elvitte a fürdőkabinokat, sőt a cégért is [9]. Az 1965-ös, rendkívül tartós árvíz végső soron a Kutyavilla pusztulását okozta. Ezzel szemben a vendéglátóhely minőségét és a közbiztonságot tekintve több csillaggal lehagyta az elődjét.
Korabeli leírások szerint a Kutyavilla környékén élénk vízi élet zajlott, volt itt nyílt strand, csónakházak és más vendéglátóipari egységek is, pl. a Háros-sziget felé eső konkurencia, a Macskacsárda. A Kutyavilla szokásos megállója volt a budapesti vízitúrázók szervezett csoportjainak, akiket itt ebédeltettek, volt itt élő sramli és cigányzene, bankettek és egyesületi összejövetelek. A Kutyavilla tulajdonosa, Paul Péter országos lapokban hirdette magát és gyártatott reklámcélú képeslapokat, feltüntették minden Budafok térképen és szerepelt a vízitúrázóknak szánt Angyalos térképen is. Paul Péter halála után a Kutyavilla egy ideig eladó volt, de utána mégis az özvegye vitte tovább az üzletet.
A II. világháború után a Kutyavilla 1947 májusában újra kinyitott [10], és valamilyen formában egy ismeretlen időpontig működött, valószínűleg az államosítás során zárta be végleg a kapuit. Az üres épületet végül a Budai Spartacus evezős szakosztálya vette birtokba. Miután 1965 nyarán közel három hónapig áztak falai a Duna legtartósabb árvizében, a lebontás mellett döntöttek az illetékes mérnökök. A döntésről szóló hírek szinte a bontással egy időben jelentek meg az augusztus 10-i Népsportban. A budai kajakosok próbálták a bontásból származó anyagot megszerezni egy új csónakház építésére, de nem jártak sikerrel [11].
Ez a csipkés oromzatú, lapostetős új Kutyavilla több képeslapon is szerepel, és a bejegyzés eredeti célja az lett volna, hogy hasonló szögből újra lehessen fotózni a csárda hűlt helyét. Azonban ez nem egyszerű feladat, ugyanis az utóbbi évtizedekben úgy átalakult át itt a Duna partja, hogy még pontos koordináta segítségével sem lehet a helyszínt újrafotózni, anélkül hogy el ne ütnék az ember a 6-os úton. Ugyanis jelenleg a Tétényi-fennsík és a Duna által összeszorított ártér teljes egészét elfoglalja a kétszer egy sávos Nagytétényi út, négy pár vasúti sín, a kétszer két sávos 6-os út, valamint a Duna partján haladó kerékpárút. Párhuzamot lehet vonni a budafoki és a budapesti rakpartok között, amennyiben a helyi lakosság itt is elvesztette a korábban nagyon is eleven hozzáférését a Dunához.
Budafoki térképek tanúskodnak arról, hogy a Kutyavillát egy út választotta el a Dunától és egyúttal a Duna-parti teraszától is, nyugati oldalán pedig a vasúti töltés húzódott, azon túl pedig a város. Ez a képeslapokról nem derül ki egyértelműen, néhányon úgy látszik, mintha a Kutyavilla és terasza egyaránt az út dunai oldalán helyezkedett volna el. A térképek által meghatározott helyzete segített a légifotós azonosításban, ugyanis a Kutyavilla környezete dús lombok között rejtőzik egy 1963. szeptember 7-i légifelvételen. Az azonosítást a teteje is megnehezíti, ugyanis a légifotón olybá tűnik, mintha nyeregtetős épületről lenne szó, de mivel ez az egyetlen épület a környéken az út és a vasút között, nem lehet más, mint a Kutyavilla.
 |
| A Kutyavilla 1963. szeptember 7-én (fentrol.hu) |
Az új Kutyavilla a budafoki Városházától délkeleti irányban állt, a csárda északi része körülbelül 50 méterrel délebbre található a Városháza délkeleti sarkától, valamivel nagyobb ez a távolság, mint a Városháza 40 méter hosszú keleti oldalfala. Csakhogy az azonosítás itt újabb problémába ütközik, ami nem más, mint a régi Budafok lakóövezetének szanálása, melynek során a rossz állapotú régi lakásokat lebontották és a helyükre tízemeletes panelházak kerültek, valamikor 1973 körül. Szerencsére a Városháza megmaradt viszonyítási pontnak. Amennyiben az előző képen mért távolságokat rávetítjük egy 1990-es légifelvételre, az alábbi helyzetet kapjuk.
 |
| A Kutyavilla hűlt helye 1990-ben. (fentrol.hu) |
Csakhogy ekkor még nem valósult meg a budafoki Duna-partot alapvetően átalakító új közlekedési folyosó. A meglévő három vágány mellé épült még egy újabb a dunai oldalon, e mellett épült meg a 6-os út négy új sávja, ami végleg felszámolta a korábbi nyaralótelkeket, csónakházakat és halászkunyhókat a part mentén. Egy 1984-ban készült fénykép még ezt az elhanyagolt állapotot örökíti meg.
 |
| A budafoki part a Kutyavilla környékén (forrás) |
Ezzel vált véglegesen nagyvárosivá a korábban a Kutyavillával jellemezhető (kis)városszéli partszakasz. Az új Kutyavilla hűlt helyét pedig az azonossítás szerint az új 6-os út négy sávja fedi el, valószínűleg örökre.
 |
| A Kutyavilla hűlt helye 2023-ban. |
 |
| Kilátás az új Kutyavilla csárda helyére északi irányból. |
A budafoki "rakpart" kiépülése előtt időről-időre felmerült a korábbi idillre emlékeztető állapot helyreállítása, kulturált szórakozási lehetőségekkel, jó megközelíthetőséggel, belevonva a Duna-parti területet a főváros részévé váló XXII. kerület vérkeringésébe. 1969-ben a XXII. kerületi Tanács halásztanya és csárda építését vette tervbe, okulva a korábbi árvizekből, egy megfelelően feltöltött területen. A betonpillérekre emelt csárda mintegy 60—80 vendég fogadására lett volna alkalmas, egy 200 fős kerthelyiséggel [12]. Ez elsősorban pénz és akarat hiányában hiúsult meg, a közlekedési folyosó kialakítása után pedig valószínűleg a lehetőség is elveszett egy harmadik Kutyavilla csárda felépítésére.
[1] https://melyenszanto.blog.hu/2016/10/21/kutyavilla_macskacsarda_haromnyul
[3] Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól. Budapest Régiségei 13. (1943)
Szerintem, ha megkeresed Dávid Gézát, a Szpari "örökös" vezetőjét, akkor kaphatsz autentikus fotókat is.
VálaszTörlésEsetleg Ludasi Robit is megkérdheted.
CsBA