A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marsigli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marsigli. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. augusztus 16., hétfő

Transdanubialis


...avagy Magyarország Bécsből nézve.... Tulajdonképpen Budáról is.


Dunán innen és Dunán túl (forrás: a Duna fölfedezése)

 

"Az igazi Magyarországot tehát, miként korábban mondtuk, útja során folyónk Dunán inneni és Dunán túli részre osztja, természetesen Bécshez viszonyítva... A Dunán túl a tulajdonképpeni Magyarország határai: keleten Erdély és Oláhország. Északon a Kárpátok, délen a Duna" 

Írja Luigi Fernando Marsigli az 1726-ban Amszterdamban latin nyelven kiadott Danubius  Pannonico-Mysicus című művében, melyhez a mellékelt térképeket csatolta. Ez az áttekintő térkép könyvének elején szerepel és annak kevésbé idézett része, holott már csak a Dunához viszonyított tájegységek miatt is figyelemre méltó. 

Címe Danubius quotquot in ipsum se exonerant fluviis auctus, azaz a Duna teljes folyásáról és a belé ömlő folyókról ad áttekintést a 17. és 18. század fordulóján. A folyóneveken kívüli névírás egyik célja, hogy szakaszokra tagolja a Dunát. A forrásnál látjuk a Fekete-erdőt, Bécsnél a Kahlenberget, amely a bulgáriai Jantra folyóval együtt Marsigli művének kezdő és végpontját jelölik. e két végpont között látjuk a Trans Danubialis, illetve a Cis Danubialis régiót, ami szembemegy mindazzal, amit a Dunán innen és a Dunántúl földrajzi nevekről tudtunk. 

A Duna növekedése, ahogy a folyók gyarapítják (forrás)

Mint sok minden a világban és a földrajzban ez is nézőpont kérdése. Bécsből, amíg a császárváros kizárólag a Duna jobb partjára terjedt ki, a Dunán innen a jobb partot jelentette, minden ami a bal parton volt, a Dunántúlnak számított. A jelenlegi magyar Dunántúl földrajzi név nem ezzel szemben, valami kuruc nézőpont alapján jött létre, hanem egészen prózai és némiképp mára elavult okai vannak. A középkorban és az újkor kezdetén a Dunántúlt Pannónia, vagy Alsó- és Felső-Pannónia néven  jelölték, mint például Lázár deák térképén. Ez az antik név ugyanakkor kiterjedt az egész országra is, azaz lehetett Magyarország szinonimája is. A török korban a három részre szakadt Magyarország Habsburg uralom alatt álló része (Horvátországot és Szlavóniát most nem idevéve) két része tagozódott, Alsó-, és Felső-Magyarországra. E kettő között a határ bizonytalan volt, de általánosságban elmondható, hogy Alsó-Magyarország vizei a Dunába ömlöttek, míg Felső-Magyarországé a Tiszába (és persze a Dunajecbe is). Ez egy észszerű, hidrológiai alapon (is) álló felosztás volt. E helyett, még a török kiűzése előtt lassan tért hódított egy hasonlóan hidrológiai szempontú felosztás, a Dunán innen és a Dunán túl. Mivel Buda ekkor még török kézen volt egészen biztosan nem innen ered ez a nézőpont. Már csak azért sem, mert Budáról mindez ugyanúgy nézett volna ki mint Bécsből, hiszen a két uralkodói székhely a Duna ugyanazon partján feküdt. Mivel ekkoriban a Magyar Királyság székhelye Pozsony volt, amely a Duna bal partján feküdt, értelemszerű, hogy a jelenleg használatos felosztás csakis ebből a nézőpontból születhetett. És sikeresen át is ment a köztudatba még mielőtt Pozsonyt elcsatolták volna Magyarországtól, elhomályosítva a korábbi elnevezéseket. 

Vármegyei beosztás Franz Müller 1792-es térképén (forrás)

Ausztriában sem ismert már a Marsigli-féle felosztás. Az Alsó- és Felső-Ausztria földrajzi név ellenben létezik, de ez a két tartomány egyaránt kiterjed a Duna mindkét oldalára. Azaz elmondható, hogy Marsigli felosztása nem ment át a köztudatba, de az mindenképpen érdekes, hogy annak idején miért nem a már Magyarországon általánosan használatban lévő felosztást használta az áttekintő térképén. 

2016. május 9., hétfő

Rejtőzködő Marsigli


Mindössze a térképtárba nemrég felvett Hungaricana.hu-s térképekhez szerettem volna egy ajánlót írni egy még ismeretlen dunás sorozat apropóján. Azonban mint később kiderült valami egészen érdekes dolgot sikerült előbányászni. De erről majd szépen sorjában!

A Plan des Donau Stromes von Wien bis Orshova in 14 Sectionen (zusammengesetzt aus verschiedenen und mehreren Wasserreisen vom Officiers-Corps des Pontoniers-Bataillons) eredetileg a Hadtörténeti Múzeum térképtárából származik, ahol az Ausztria-Magyarország (B IX) katalóguson belül a természetföldrajzi térképek (B IX b) közé van sorolva. Kiadási ideje bizonytalan [18??], ennek meghatározására e bejegyzésben próbálunk fényt deríteni. Méretaránya 1:72000 és 14 szelvényből áll. Az alábbi felirat a Bécs és környékét bemutató kezdő térképen található.



Már a nyitóoldalon gyanakodni kezdünk, ugyanis a címlapon 14 beígért térképlap helyett a link [18 kép]-et jelez. Ennek csak örülni lehet, de vajon mit takar ez a négy extra szelvény? Nézzük őket szépen sorjában!


1. Klosterneuburg-Wildungsmauer. Bécs kettős sáncai között már épülnek az új külvárosok. A belváros falait csak 1858-ban bontották el, tehát ez a tény a térkép korát a XIX. század első felére, vagy annál korábbra szűkíti. A szabályozatlan Duna szigetein terjeszkedik a város, bár ez a táj még mindig jobban emlékeztet a Gemencre, mint Bécs mai Dunai látképére. Érdekesség az a hajózó csatorna, amely a belváros keleti falának tövében indul a Dunából, majd Simmering falu mellett hagyja el a szelvényt déli irányban. A Die neue Schiffahrts Canal-t 1803-ban helyezték üzembe. Főként áruszállításra használták Bécs és Bécsújhely között egészen az I. világháborúig. Tehát a térkép nem lehet 1803-nál korábbi. 


2. Petronell - Győr.  Régen közvetlenül pozsonyi repülőhíd alatt szakad ki az Érsekújvári-Duna a főágból, de még Gutor és Dunahidas (a hídnál) között is volt egy ág, melyből már nem is tudni merről merre folyt a Duna. Ugyancsak Pozsony alatt nem sokkal szakad ki a Mosoni-Duna a főágból és Dunacsúnnál (Sandorf) kezd el önálló mellékág alakot felvenni. Zátonyok, szigetek tarkítják azt a hatalmas Z kanyart, melynek már nyoma sincs, hála a folyószabályozásnak és a bősi építkezésnek, mely teljesen felülírta a Duna képét - éppen úgy mint feljebb Bécsnél. Elnézve a térképen a Szigetköz és a Csallóköz nyugati csúcsát olyan érzésünk támadhat, mintha ennél bizonyára jóval több zátony és sziget volt akkoriban errefelé, de a térképész türelme is véges...


3. Visach (Vének?) - (Nyerges)Újfalu. Éles váltás következik a következő térképlapon, szinte teljesen elmarad az ártéri erdő a folyó mellől - néhány szigetet leszámítva. Ennek oka ugyancsak szerepel a térképen, hiszen a települések meglehetősen szorosan simulnak a folyóhoz. A folyó tehát nem lehetett sokkal szélesebb 200 éve sem, mint manapság. Itt még önállóan szerepel az azóta összevont Almásneszmély, és megvan a valamely oknál fogva lehagyott Lábatlanba olvasztott Piszke. 


4. a. Tát - Pest. A kifejezetten mozgalmas és szép negyedik szelvényen látható a teljes Duna-kanyar, valamint a fővárosig húzódó Szentendrei-sziget. Esztergom neve valamely okból lemaradt, de Párkány egykori váráról valahogy sikerül azonosítani. A Dunakanyar ábrázolása ekkoriban még gondot okozott a térképészeknek, például a (hiányzó) Zebegénynél dél felé forduló folyás itt még délnyugati, majd ahelyett, hogy visszafordulna északkelet felé keleti irányban halad tovább.  


4. b. Tát - Pest. A Szentendrei-sziget szerencsére egy szelvényen szerepel, rajta könnyen beazonosítható valamennyi sziget. A Pilis-hegységben erdők helyett szőlőket látunk szinte mindenhol. Itt is találunk érdekességeket, például a Tahitótfalu helyét elfoglaló Szent Péter települést, amely már a török korban elnéptelenedett, de valamely okból a térképeken még sokáig szerepel. Monostor a Duna rossz partjára került, éppen oda ahol Pócsmegyert hiányolhatnánk. Budakalász itt még valamiért Duna-parti település annak ellenére, hogy nem találni adatot költözésről, mint például Csepel esetében történt.  


5. Óbuda - Ercsi. Budapest esetében a datálást a Neugebaude, azaz az Újépület segíti, mely igen sokáig épült és csak a Napóleoni-háborúk vége felé készült el teljesen 1810 körül. Biztos, hogy 1839 előtt járunk, hiszen a Lánchíd helyén még a hajóhíd áll, építkezésnek nyoma sincs. Csepel pontos helyzete is sokat segítene, de itt nehéz eldönteni, hogy ez még az 1838 előtti szabálytalan parti település lenne, vagy a sziget belsejébe átköltöztetett szabályos utcahálózatú falu. Keletre tőle ott látjuk teljes nagyságában a Ráckevei-Dunát. 

Az első öt térkép után a hatodik már teljesen más képet mutat. 

A településeket már csak ponttal jelzik, felbukkannak rajta régi római romok és egyéb maradványok, és bár az erdő ábrázolása hasonló, a vízrajzé eltér. Változik a domborzatábrázolás is, a feliratok stílusa. Egyértelmű, hogy ez egy teljesen más térképsorozat. Szerencsére nem nehéz kitalálni, hogy melyik. 
Marsigli és Müller híres Duna térképei elevenednek meg szemünk előtt, melyek a török kiűzése utáni időket ábrázolják. Ennek kiadási dátuma 1726, de a XVIII. század első éveit ábrázolják, azaz kb. 100 évvel járunk az első 5 szelvény előtt. Hogy hogyan keveredhettek ezek össze nem tudni, de jó lenne kideríteni. Egyrészt azért, mert jó lenne, ha megtalálnánk az első öt térkép folytatását, másodsorban azért, mert az 6-18 térképlapok nem eredeti Marsiglik, hanem annak színezett változatai, esetleg másolata.  


6. Adony - Földvár. Marsigli Bécstől a Jantra folyó torkolatáig rajzolta meg a Duna térképét, azonban a Vaskaputól keletre fekvő részek már igencsak elnagyoltak. Ennek oka az volt, hogy az akkoriban török fennhatóság alatt álló Dunán nem nézték túl jó szemmel a hatóságok, ha egy császári tiszt feljegyzéseket és térképeket készít. 

A magyar szakasz azonban Orsováig meglehetősen részletgazdag, települések, eltűnt folyómedrek, erdők, szigetek és római romok tűnnek fel. Egyszóval minden, ami a blog profiljába amúgy is beletartozik. 


7. Kalocsa - Tolna. A Dunaföldvár-Baja szakasz talán a legrosszabbul sikerült része Marsigli térképének. Tévesen Kalocsát Dunaföldvárral szemben helyezi el, Foktővel egyetemben, ahol a képen látható Vajas-ér kiszakadt a Dunából. Itt azonban Pakssal szemben látjuk ugyanezt a vízfolyást. Paczina település talán Dunapataj lehetett, ami Kalocsától északra, nem pedig délre található. A pontatlanságnak némiképpen ellentmond, hogy a Vajas-ér három fokja névvel is szerepel a térképen. Elképzelhető, hogy a személyes bejárás helyett Marsigli itt a szájhagyomány alapján rajzolta térképét?


8. Tolna - Mohács. A XVIII. század növekvő dunai árvizei alaposan átrendezték baja környékének településhálózatát. Itt még az azt megelőző állapotokat látjuk, helyén van Kákony és Pandúr település is, melynek nevét egy sziget őrizte meg. Számomra beazonosíthatatlan Ulgin és Bresava pontja is. 


9. Mohács - Darázs. E szelvény a Mohácsi-szigetnek állít emléket, egy olyan korból, amikor a Dunának a Baracskai-ága volt a szélesebb. Ma ennek már nyoma sincs, mint ahogy a Mohácsi-szigetet sem lehet többé szigetnek nevezni. Rajta pedig ott áll Kiczin Moacs település, ami azért érdekes, mert ez a későbbi térképeken már nem szerepel, sőt az északi csúcsán jelölik Báta települést, amely most a dunántúli oldalon található, (erről a részről most lemaradt). Az eredeti Marsigli térképekkel nem egyező módon a színezetten Bezdán település szerepel, míg a színezetlen, eredeti verzión Sterbze név olvasható a stilizált városrajz mellett. 


10. Apatin - Ilok. Eszéknél már nincsen meg a törökök híres hídja, melyet Zrínyi Miklós téli hadjárata alkalmával felgyújtott, de a baranyaszögi ártéri dzsungelen nyílegyenesen átvágó nyomvonala még megvan. A Drávatorok feletti Duna kanyarulatai a felismerhetetlenségig megváltoztak ezen a szakaszon. Némi támpontot nyújthat Apatin, a Bácska egykor legnagyobb német települése. 


11. Ilok - Belegis. Annak ellenére, hogy Újvidék városát 1694-ben Péterváradon szolgáló katonák újjáalapították a térképen még csak egy kicsiny hídfőállást látni a helyén. Kabol település ellenben már létezik és Pétervárad erődje is teljes fényében pompázik. Érdekes, hogy egy szemközti, mára már eltűnt szigeten is látni egy erődítményt. Ha meg is van a nyoma, ma már a vajdasági oldalon kellene keresni messze a töltések mögött. 


12. Banovci - Kosztolác. A képen a szerbiai Morava érdekes delta-torkolata látható Szendrő várával. Szemben valószínűleg a középkori Kevevár látható, valamint egy érdekes sziget a Temes-folyó egykori ágán, mely napjainkban jóval feljebb ömlik a Dunába.  


13. Kosztolác - Galambóc. Babakáj-szikla, Galambóc vára és Jeszava ókori romjai, valamint egy régi római út nyomvonala képezi az Al-Duna szorosainak kezdetét. Talán ez az a szakasz, ahol Marsigli és társai a legtöbb római emléket feltérképezték és megörökítették az utókornak. Javuk valószínűleg már a Duna fenekén pihen. 


14. Grében - Vaskapu. Szörényvárnál Marsigli napokat tölthetett el, hogy Traianus hídjának maradványait, a környék összes római emlékével együtt felkeresse és feltérképezze. A képen nem Ada Kaleh sziget látható az erődjével, hanem a Banul-sziget, amely folyásirány szerint lejjebb volt nála. Ada Kaleh ekkor még erdőborította szigetként jelenik meg és egészen érdekes, hogy nem jelölnek rajta települést. 


15. Vaskapu - Vidin. A Vaskaputól keletre egyre elnagyoltabbá válik a térkép, egyre kevesebb adat, felirat jelenik meg rajta egyre kevésbé pontosan. Ennek fő oka, hogy ellenséges területen nem lehetett alkalmazni a hazai térképészeti méréseket és parti megfigyeléseket. Marsigli kénytelen volt korábbi térképek és hajóról történt saját megfigyelései alapján folytatni a térképeket az utolsó négy lapon. Ennek ellenére számomra pl. újdonság volt, hogy Vidin vára agykor egy dunai szigeten épült fel. 

16. Lom - Ogosta. E szelvény a legkevésbé informatív, gyakorlatilag csak a Duna partja, valamint néhány sziget található rajta. 


17. Vadin (nem összetévesztendő Vidinnel) - Nicopolis. Az Olt torkolata, Nikápoly és Turnu Măgurele városa. Utóbbi éppen az Olt és a Duna torkolatában fekszik, nem úgy mint most, amikor előbbitől 7, utóbbitól 5 kilométerre távolodott el. Nikápoly városát Marsigli eredetileg egy várral együtt jelölte, a másoló már csak egy karikát volt hajlandó a helyére biggyeszteni. 


18. Nicopolis - Rusze. Rusze és vele szemben Gyurgyevó. Itt, a Jantra folyó torkolatában ér véget Marsigli 300 éve megtett útja.

Vajon ki másolhatta le, színezhette ki ezeket a térképeket és mikor? És hogyan keveredhettek össze annak ellenére, hogy két időben és stílusban igencsak eltérő sorozatról van szó?

Aki bármit tud erről, kérjük írja meg nekünk!


Térképek forrása:

http://maps.hungaricana.hu/hu/view/49492

2011. február 7., hétfő

Marsigli gróf és a Duna



Az első kiadás címlapja, 1726
A bolognai Luigi Fernando Marsigli gróf megtestesíti azt a szívemnek igen kedves régen letűnt embert, akit a mai kor egyszerűen polihisztornak nevez. Hosszú élete alatt volt hadmérnök, hadtörténész, tábornok, diplomata, térképész, meteorológus, mikológus, ornitológus, mineralógus, anatómus, régész, hidrológus, történész, tengerkutató, néprajzkutató, műgyűjtő, földrajztudós, botanikus.
Az ok, amiért bejegyzést szentelek számára, az 1726-ban, Amszterdamban megjelent hat kötetes - a maga nemében egyedülálló tudományos igényességű - Duna-monográfiája (Danubius Pannonico - Myscius Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus)
Marsigli a savoyai dragonyosezred soraiban érkezett magyarországra 1683-ban, végigharcolta a felszabadító háborúkat, ott volt Buda felszabadításánál, és 1699-ben részt vett a karlócai béketárgyalásokon. Ennek kapcsán két évig dolgozott határkijelölő térképészként, melynek során egy török megbízottal közösen feltérképezték Magyarország déli végeit a határtól számított két órányi járóföldnyi távolságban.

A mű megírása után két évtizednyi késéssel megjelentetett Duna-monográfia hat kötetének része a Bécs feletti Kahlenbergtől  a havasalföldi Gyurgyevóig (Giurgiu) tartó 18 szelvényes térképsorozat. Az átnézeti vízrajzi térképek méretaránya 1:103061. A maga korának legjobb technológiájával készített térképek érdekessége, hogy a Halley-féle 1702-es tengeri mágneses deklinációs mérések eredményének itt található az egyetlen szárazföldi ábrázolása. Ez volt az első magyarországról készült térképsorozat, mely felmérésen alapult. A felmérésben közvetlen munkatársa volt Johann Christoph Müller, akinek nevéhez fűződik az első magyar polgári térképkiadás (1709).
 
A dunapentelei római limesút és Bécs környéke Marsigli térképein
 
A térképszelvényeket a magyar szakaszon meglehetősen nagy részletességgel vette föl, ellenben a szerbiai és romániai (moesiai) szakaszon elnagyoltabbak, a török uralom alatt álló területeket hajóból, titokban rajzolta le. Térképein feltűnik a török alól felszabaduló Duna-mente minden apró részlete. Beszédesek a települések elhelyezkedése, elnevezése. Számtalan települést hiába keresnénk rajta, ez az térképlapok még a nagyarányú telepítések, sőt a Rákóczi féle harcok előtt készültek. Felelevenedik előttünk a XVII. - XVIII. század fordulójának Magyarországa, az erdős, hegyvonulatokkal tagolt Dunakanyar, a dombokkal jelzett löszfalak a Mezőföld szélén. A Kiskunság homokbuckái, a Duna kétszáz éve felszántott medrei, a szabályozás következtében eltűnt ezernyi sziget, a még felszínen lévő római romok, a budapesti - akkor még - fürdők nélküli források. Tavak, mellékágak, szigetek elfeledett nevei. Maga a Duna is Isterként szerepel egy feliraton. A térkép rajzolói ügyesen megkülönböztették a szigetet a zátonytól, feltüntették a Vaskapu örvényes, hajók számára életveszélyes szakaszait. Egy hidrológus szemével látjuk a mocsaras ártereket, árvizeket levezető fokokat.  De hiába is ennyi szó, ezt látni kell! Meséljenek maguk a térképek, melyek itt találhatók meg:

Végül álljon itt a gróf jelmondata, mely többet mond bármiféle életrajznál: 
Nihil Mihi,
azaz "semmit nekem"


Film az életéről
  • Danubius Pannonico-Mysicus. Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus. Vízügyi Múzeum, Budapest 2004, ISBN 963-217-033-4 (Reprint)
  • John Stoye: Marsigli's Europe. The life and times of Luigi Ferdinando Marsigli, soldier and virtuoso. Yale University Press, New Haven, N.J. 1994, ISBN 0-300-05542-0
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...